Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)

1933-08-15 / 184. (3294.) Második kiadás

4 »PI«<aiAfV^AR-HlRLAé 1033 amgnwtm 15. hadd. HamiA^dácúk Esküvő és keresztelő a gödöllői cserkész- táborban Gödöllő, augusztus 14. A vnJágjamiboree kilen­cedik altáborának nagy eseménye vall ma. Camp­bell Mac Kay indiai angol cserkész, banJktisztvil-eső örök hűségei esküdött menyasszonyénak, a skót származású Hodúnson kisasszonynak. Az ifjú pár öt év óta ismerte egymást, bár megismerkedésük ufón nem találkoztak többé. A menyasszony re­pülőgépen érkezett az esküvőire, mely a cserkész­táborban ment végbe, diezgallyas, lobogós oltár előtt. Az eskeitési szertartást Czeglédy Sándor re­formátus pap és Czadler János, a budapesti skót misszió vezetője végezték. A fiatal asszony fél fej­jel magasabb uránál, akit nagyon meghatott az es- ketési szertartás ünnepélyessége. A szertartás be­fejezése után a sorfalat álló cserkészek három­szoros huj, huj, hurrá*val üdvözölték az ifjú párt, majd a zenekar indiai nászindulókat játszott, amelynek hangjainál a Geltért-ezállóba hajtott az uj házaspár, ahol két hétig szándékoznak .tartóz­kodni, majd visszautaztak Angliába. — A jambo- reeuak más szenzációja is van. Carder bej, a te- heránd cserkészcsapat tagja, fölvette a keresztség szentségét. A kereszteléet Székely László végezte, a keresztszülők pedig Strausz István országgyűlési képviselő és felesége voltak. A magyarországi gazdák búzával fizethetik adójukat Budapest, augusztus 14. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonon jelenti.) Mint már megírtuk, a magyar kormány gondoskodni kiván arról, hogy a bőséges termés folytán a búzaárak ne csökkenjenek és evégből a búza egy részét ki­vonja a forgalomból, olyképpen, hogy a gazdák számára lehetővé teszi az adóknak búzával való lerovását. Az erre vonatkozó rendelet már el­készült és rövidesen napvilágot is fog látni. — Fabinyi miniszter a búza exportjára vonatkozó tárgyalásait befejezte és megkezdte az egyéb mezőgazdasági termények kivitelének biztosítá­sát célzó megbeszéléseit. A magyar kereskede­lemügyi miniszter előreláthatóan a hét közepéig folytatja tárgyalásait Rómában. — Kilakoltatási dráma. Budapesti szerkesztősé­günk telefonálja: Nagy Ferenc ötvenéves kőmű­vest hiuszonötpengős hátralékos lakbértartozá&a miatt hétfőn reggel ki akarták lakoltatni. A kila­koltatástól való félelem annyira elkeserítette Nagy Ferencet, hogy ma reggel egy konyhakést ragadva ki akarta irtani családját. A megrémült asszony és a két gyermek a szomszédba menekült, ahol védelmet találtak a felbőszült családfő elől. Nagy Ferenc ekkor önmagával akart végezni, s öngyil­kossági szándékkal nagyobb mennyiségű mérget vett be. A szerencsétlen sorsú kőművest beezálli- tották a Rókus-kórházba. Salzkammergut, jiulius végén. Az emeletes vilianymozdony már zizegett, amikor beszálltam a sötétkék kocsiba. Még nélhány hangfalain jel s az expressz kifutott a müncheni pályaudvarról- Puhán gázolt át az ezer sínen, a villanyhuzalok rendezett kaosza alatt Maga mögött hagyta a karcsú acélpóznák rengetegét és öblös kört irt le a város körül. Tíz perc múlva kijutott a síkra. Az étkezőben a pincér a hons d‘oeuvrenél tartott, amikor a vonatkigyó megkezdte a hajszát a síkon át. A vidék csak rebbent az ablak előtt. Egy-egy kanyarulatnál láttuk a fekete pályatestet magunk mögött, a napban csillogó két pár vastag sint, az olajtól sötét­barna patinába vont talpfákat, s a csavarok tömegiét, ahogy itt különleges gonddal erő­sitik az acélt az alapépítményhez, oldalt a zöldre festett vasárbócokat, amint fütyülve libbentek edő és fegyelmezett sorba sorakoz­tak mögöttünk. Csak ezt láttuk, a pompás technikát — a vidék dombjaiból, üdezöld pázsitjából, az alpeselötti flóra kedvességé­ből nem maradt semmi, zakatolás nincs, zökkenő nincs a hatvanméteres sínen, a se­besség vonitva fut velünk a szürkészöldem csillogó hegyek felé. — Tempó, tempó — kopogott mosolyogva a hollandi velem szemben az asztalra s a gyorsaság öröme elragadta- — Salzburgba utazik? Csekélység, százötvenet kilométer egy óra negyvenöt perc alatt. Kilencvennél jobb átlag, ami azt jelenti, hogy most nyilt pályán százhússzal futunk. Kevés. A repülő hamburgi már kétszázzal fut és százharmin- cas átlagot tesz. Prószt. Ivott a jól hűtött sörből, hátradőlt a Mitro- pa bőiüfotelén, odaintette a pincért és sajtot rendelt. Az elektromos ventilátor versenyt zizegett a mozdonnyal, kellemes hüs levegő omlott ránk s az ablakon zümmögő légy ott­hon érezte magát, mintha a csendes nyaraló konyhájának ablakán tornázna julius egyik napjának koradélutánján. A föld is sebesen forog, gondolhatta, mégis nyugodtan és kon- templálva élnek rajta az emberek, sőt, mi­nél gyorsabb a forgás, annál nagyobb a nyu­galom, s a korong abszolutan gyors és ki­egyensúlyozott forgása egyenlő az álló hely­zettel. A végletek találkoznak. Zizegés, zümmögés, zökkenő helyett zen­gés, az ideg zsibbad ebben a légkörben, lésiz- ne sem vettük, Salzburgban voltunk. A ki­szállásnál végignéztem a vonatot. Tiz Pull- mann-kocsi, sárgák, kékek, pirosak, messzi­ről jött elegáns utasok. Rend és fegyelem- Az óra előttünk másodpercnyi pontossággal mutatta az előirt időt­* Félóra múlva tárgyalásokba bocsátkoztam a salzkammergutii sziikvágányu helyi vasút állomásfőnökével a Salzburgtól tizenöt kilo­méterre fekvő egyik megállónál (autón jöt­tünk ide) és érdeklődtem, mikor megy a legközelebbi vonat Ischl felié­Az állomásifőnök letette vörös sapkáját, amellyel a Salzburg felé haladó ellen vona­tot éppen szívélyesen elbucsuztatta, s vissza- változott pénztárossá, portássá, idegenforgal­mi hivatalnokká, mert az állomásfőnök e hegyi községben valóságos álláshalmozó. — Ischl felé? — mondotta. — Azt hiszem tizenhat óra negyvennégykor. Körülbelül­— A menetrend szerint tizennégy öt vén­kor megy egy vonat. — A menetrend? — mosolygott szabad­kozva az állomási önök. — Amióta próba­ként bevezették az átkozott motorkocsikat, nincs menetrend- Semmit sem tudunk. A tizennégy' ötvenes nem közlekedik. Helyette betolták a tizenhat óra negyven négyest. Is­métlem: körülbelül akkor indul a legköze­lebbi vonat. Nem akartam megkérdezni, miként lehet körülbelül" pont tizenhat negyvennégykor indulni. — Meddig tart az ut IscMig? — Azt kérem nem mondhatom meg. Ren­desen körülbelül két óra hosszat, de ebben a melegben tovább. Mondjuk két és félórát. — Úgy — számítottam — akkor mégis elérem a tizenkilenc ötvenes hallstadti csat­lakozást I&chlben. — Nem ajánlhatom ezt a vonatot — vála­szolt valóban példás előzékenységgel a tiszt­viselő és visszavette a jegyet, amit már adott — csak körülbelül érkezik tizenhat negyvennégykor, de lehet, hogy egy-két órát késik. Az ember nem tudhatja. Ezek az átkozott motorosok, tetszik tudni. Miután igy megtanácskoztám a vonatokat a főnökkel s 5 egyeseket ajánlott, másokról lebeszélt, sajnos azonban nem szolgálhatott Felsőrussback — VySné Rulbachy tátr«TÍ ^6tei termálstrand fürdője. Augusztus SM.Ji.ÍT olcsó utószezon: lakás, teljes ellátással, vi­lágítás, kiszolgálás ós kurtára az elsó héten 280.- Kö a má­sodik héten 260,- Ké. A korábban érkezőket a Strandhotelben, a későbben érkezőket pedig a dependanceokban helyezik el. Lengyelek Tátra-lgazolványokkal léphetik át a határt. Gyö­nyörű erdők, kellemes társaság, modern strandfürdő. Családok számára rendkívül alkalmas. FUrdőigazgatóság VySné Ruíbacby, vasútállomás Podolineo. megbízható vonattal, leültem és várakoztam- Az orosz utasokkal vigasztalódtam, akik ál­lítólag egy-két napig várnak a legközelebbi vonatra. A nap melegre pácolta a váróter­met, az ablakon légy zümmögött, elzsibhad­iam a hőségtől. Irtózatos, elnyújtott fütyülésre ébredtem föl. Messziről jött, éles volt, de nagyon prak­tikus, mert nemcsak engem, hanem az állo­másifőnököt is felébresztette szunyókálásá- ból. Sietve fölvette piros tányérsapaáját, a kezébe valami pálcát kapott, megigazította nyakkendőjét és kiment tiszteletteljesen fo­gadni az érkező vonatot, amely óriáai lármá­val jelezte jöttét, mint a távoli felhőszaka­dás. — Na lássa, már itt van. Mindössze a me­netrendszerű késéssel — mondta a főnök boldog csodálkozással félém, miközben ki­ment­A vonat olyan volt, mint a házaspár, ahol a férj kicsiny, sovány, de dörgő hangú, a fe­leség nagy. terebélyes, de szelíd és engedel­mesen követi férjét. A mozdony, szegény, nem tudott megnőni, az állomásfőnök vasúti üdvözlésként csaknem a kazán fölött nyúj­tott kezet a gépésznek, aki a másik oldalon játszott a gőzzel. A kocsi, amiből a vonat ál­lott, nagy volt és terebélyes. Viszont mély- bangu. házsártos lármát egyedül a mozdony osívnott s amikor óriási sipáriák között elin­dultunk, a hosszú, méla vonat engedelmesen követte dübörgő mozdonyát. Göröngyös ut ennek a vonatnak életútja- Föl-le. hegybe, víz partján, lassan, gyorsan, néha nekirugaszkodik s akkor csaknem fel- keréken egyensúlyoz fékezve, hogy be ne szaladjon a tóba, szegény öreg házaspár, megérdemelné a Pbilómon és Baucis sorsot. A kocsiban elviselhetetlen a meleg- Ráz- Ráncigái. Csapkod. Az embernek az az illú­ziója, hogy valami nagyon nagy dolog törté­nik vele. ugyanaz az illúzió különben, ami talán Juliuez Cézár vagy Napóleon illúziója — és rettenete — lehetne, ha ráülne erre a mennydörgő vonatra. Törüljgettem az izzadtságot, nem bírtam ki Ischlig- Egy jőformálfu állomáson kiszáll­tam és apatikusan átadtam poggyászomat az egyetlen szállóportásnak. Bebaillagtam a szálTéba. Egy hét telt el azóta, most is itt va­gyok. Beatrice, a vicinális, a pokol kínján át a paradicsomiba vezetett. Szvatkó Pál. —————■—— SZOMBATHY VIKTOR: KÜLÖNÖS OLASZ NYÁR lllllííllIllllílllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllBlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllM REGÉNY (45) Nagy lélegzetet vett s felém fordult: — Mindent megmondok, de nem szabad ki­nevetnie. Emlékszik a második találkozá­sunkra? Azt vallotta magáról, hogy regény­író s olyanokat beszélt, hogy a regényt élni kell, hogy szereti a regényes helyzeteket s hogy az egész vasúti kaland olyan, mint egy szépen indult regény... Erre azt mondtam, hogy ez a regény nagyon sablonos lenne Vasúti találkozás... hányán, hány százan Ír­tak már le ilyen s milyen veszélyesek már a közhelyek... — Nagyon is jól emlékszem. Bolond, ro­mantikus vágy fütött akkor, mi férfiak sze­retjük a nőt elérhetetlen ideálnak, különle­gesnek, regényesnek látni s abban az órá­ban maga úgy tűnt föl előttem, mintha az al­vó Csipkerózsika kastélyából szökött volna a való világra. — Én ezt nagyon is jól láttam s vállaltam a játékot. Ha maga regényt akar, legyen te­hát regény! — Ezért volt mindez? — Ezért. Mielőtt Siófokra mentem volna, határoztuk el a bátyámmal, hogy á nyarat Felsőolaszországban töltjük. Egyhavi szabad­ság. Erről azonban maga, kedves barátom, még nem tudott. Mikor meg már szóltam volna magának, — akkor este akartam meg­mondani a Kaszinóban —, elhatároztam, hogy megjátszom a nagy regényt, a különle­ges nőt, az érdekes asszonyt. Alvarez histó­riája kapóra jött. Mire maga visszaérkezett a parkból, én már határoztam. Vállaltam magával szemben az érdekes nemzetközi nő szerepét. Lehet, hogy szeszély ... Láttam, hogy Alvarezt nem lopta meg senki, komo­lyabb baj egy kis riadalomnál nem támadhat­Azt hittem, harmadnapra kiderül minden, addig maga meg a regényes, érdekes nőt lát­ja bennem s a végén majd nevetni fogok.. ■ — Egyszóval ki akart nevetni? — Nem nagyon, csak egy kicsit. Mire kine­vethettem volna, láttam, hogy maga nagyon komolyan és lelkiismeretesen állott mellém, akkor már nem volt szivem játszani magá­val. Abbáziában, akkor este mégis megval­lottam volna az egészet. Hanem ott megbán­tott. Követelt, jutalmat kért: férfi volt. Az­tán elment mulatni. A bátyám, megbeszélés szerint már ott várt, tudja, szeszélyes vagyok én is, nem vártam meg a kibékítő órákat, elhatároztam, hogy otthagyom az egész re­gényt, otthagyom magát s átmentem Velen­cébe. Akkor még nem tudtam, hogy már Mül- lerek és Ardinik vannak mögöttünk, hogy megindult a hajsza és az én szeszélyemből maga vállalta ezt a hajszát is. Mikor megint találkoztunk, felébredt bennem a kacér nő és engedtem futni az eseményeket. Mire vissza­kozni lehetett volna, már késő volt: vállalni kellett és végigcsinálni az egészet. — És ha rajtavesztett volna? — Bíztam Alvarezben... És egy kicsit, Gyuri, magában is ... Igaz, hogy Donkisott harc volt, amit megkarcolt, de szépen csi­nálta s értem csinálta ... — Hátha akkor, Siófokon, nem szaladok maga után? 1 — Igen, ez volt a küszöb: átlépi-e vagy nem? Vállalja-e, vagy nem? Vállalta. Ha nem vállalta volna, két szép napom maradt volna zágrábi emléknek. Es Írtam volna egy levelezőlapot, öt szóval, huszonöt cemté- zimás bélyeggel Velencéből. — Mi lett volna ez az öt szó? — Álmainkat néha élni is kell... — .Vera, most ón gratulálok magának: fel­építette a regényt. Miaga a legérdekesebb nő, akivel talákoztam. — Higyje el, mindnyájan ilyen érdekesek vagyunk. Ki, hogyan lát bennünket. Maga ro­mantikát akart, én engedelmeskedtem. Lehet, hogyha olyan kedvemben talál és ha magá­nak is úgy tetszik, egy szorgalmas házilányt fedezett volna fel bennem. Mi, nők, nemcsak magunkat szeretjük a tükörben nézni, hanem szívesen állunk mások elé is tükörül. Olyan képet tükrözünk, amilyet a férfi szeretne. • • Aki másképp beszél, annak ne higyjen. Sokáig hallgattunk ismét. Minek ide most már a beszéd? Egyszerűen és őszintén el­mondtuk egymásnak az érzéseinket, fölösle­ges a titkolózás, vagy a további harc. — Csak még egyet, Vera, — mondtam ké­sőbb, — mi volt abban a kis táskában, amit Fiúménál olyan gonddal csempésztetett át? Nem engedte, hogy kinyissam! Közelebb simult hozzám és kinyitotta piros kézitáskáját: — Egy fénykép. Ez volt. Az én fényképem! Egy folyóirat kivágott oldala, aláírással együtt: „Fekete György, úr­vezető, megnyerte a csillagturát." — Hát maga tudta, hogy én nem vagyok regényíró? Maga mindent tudott rólam? — Többet, mint maga rólam. Jegyezze meg, hogy csak azok akarják átélni a regényt, akik nem csinálják azt papiroson és hivatal­ból ... Az úrvezető regények után futkos, a regényíró autóban szeretne ülni -és csillag- túrákat nyerni. Mindenki, mindenki más akar lenni, mint amire az élet eljegyezte. Csak erre kellett rájönnöm, Gyuri és mi, nők, év­ezredek óta tudjuk, hogy úgyis minden más­képpen van ... Hátha én sem az vagyok, aki­nek mutatom magam. Talán én is a százarca és ezerlelkü nő vagyok, aki számára csak egy valóság van: az álom ... — De én hiszek ebben az álomban, Vera-.. Lassan alkony rózsaszínje borította be a he­gyeket. A finoman izzó alpesi fény ott reme­gett a csúcsok tetején, a havas sipkákon mint megannyi drágakő ragyogott a szét­hulló napsugár. Enyhe szellő borzongatott. — Azt hiszem, mindent megmondtunk egy­másnak, Vera. Mintha évek óta ismernék egymást; ügy tűnik, gyerekkori pajtások va­gyunk, aiki'k hosszú-hosszú évek apró harcai, elválások és újra találkozások után fedezik fel egymásban a szerelmest és ismerik meg a törvényt. A törvény: egymásért, egymással. Akarja ezt a törvényt? Bátran a szemembe nézett: — Akarom. Mikor, emlékszik még rá, fel­ugrott a vonatomra, láttam, hogy bátor, ér­dekes ember. Jóbarát. Aztán nagyon jó paj­tás lett. Később már sajnáltam, hogy elveszí­tem. Most meg tudom, hogy szeretem én is. Ennyi az egész. Magyarázni ezt nem szabad... — Magyarázni nem szabad. A siklóvonat most nagy csoport turistát ho­zott föl, ezek lármásan lepték el a kilátó- terraszt. — A két amerikainak felmondok, nincs szükségünk velük egymásra. Holnap utazunk haza. Még otthon lesz egy kis elintézni valóm. — Nő-ügy? — kérdezte Vera félénken. — Igen. Visszaadom Szilvási Sárinak az ékszereket, ma hozták fel Veronából... — Ennyi az egész? — Ennyi. Most már maga következik... Te következel, Vera ... Bozen lámpái kigyultak- Apró fénypontok sokasodtak el a földön, az égen, az esti zaj felcsapott idáig. — Egy üveg bort? — kínálkozott a pincér­lány. — Köszönjük, bor nélkül ittuk ma a má­mort. — De mi az alpesi fényt sem adhatjuk in­gyen! — vonult el méltatlankodva a leány. ó, alpesi fény és csillagok és gyöngyöző mámor és virágok ás fenyők zúgása... Egyre lejebb jutottunk a hegyről. Kéz a kézben mentünk lefelé a kanyargó kis utacs- kán, a város zaja, fénye már előttünk, autó suhan el, mozdony süvített, bid dübörgőt^ már az uccán vagyunk, emberek válla taszít. Fent a hegytetőn kis fénysor: a terrasz. Ott volt az álom­De mi már benn vagyunk a falak között, utak terülnek el előttünk, kerítések és kőhá­zak, sima aszfalt és sínek keresztben, amibe könnyen belebotlik a láb: a regénynek vége, az álmot megálmodtuk s élet kezdődik, ugy-e, Vera? (VÉGE.) Uicusás Uéi VöHúl tűkul

Next

/
Thumbnails
Contents