Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)
1933-08-15 / 184. (3294.) Második kiadás
4 »PI«<aiAfV^AR-HlRLAé 1033 amgnwtm 15. hadd. HamiA^dácúk Esküvő és keresztelő a gödöllői cserkész- táborban Gödöllő, augusztus 14. A vnJágjamiboree kilencedik altáborának nagy eseménye vall ma. Campbell Mac Kay indiai angol cserkész, banJktisztvil-eső örök hűségei esküdött menyasszonyénak, a skót származású Hodúnson kisasszonynak. Az ifjú pár öt év óta ismerte egymást, bár megismerkedésük ufón nem találkoztak többé. A menyasszony repülőgépen érkezett az esküvőire, mely a cserkésztáborban ment végbe, diezgallyas, lobogós oltár előtt. Az eskeitési szertartást Czeglédy Sándor református pap és Czadler János, a budapesti skót misszió vezetője végezték. A fiatal asszony fél fejjel magasabb uránál, akit nagyon meghatott az es- ketési szertartás ünnepélyessége. A szertartás befejezése után a sorfalat álló cserkészek háromszoros huj, huj, hurrá*val üdvözölték az ifjú párt, majd a zenekar indiai nászindulókat játszott, amelynek hangjainál a Geltért-ezállóba hajtott az uj házaspár, ahol két hétig szándékoznak .tartózkodni, majd visszautaztak Angliába. — A jambo- reeuak más szenzációja is van. Carder bej, a te- heránd cserkészcsapat tagja, fölvette a keresztség szentségét. A kereszteléet Székely László végezte, a keresztszülők pedig Strausz István országgyűlési képviselő és felesége voltak. A magyarországi gazdák búzával fizethetik adójukat Budapest, augusztus 14. (Budapesti szerkesztőségünk telefonon jelenti.) Mint már megírtuk, a magyar kormány gondoskodni kiván arról, hogy a bőséges termés folytán a búzaárak ne csökkenjenek és evégből a búza egy részét kivonja a forgalomból, olyképpen, hogy a gazdák számára lehetővé teszi az adóknak búzával való lerovását. Az erre vonatkozó rendelet már elkészült és rövidesen napvilágot is fog látni. — Fabinyi miniszter a búza exportjára vonatkozó tárgyalásait befejezte és megkezdte az egyéb mezőgazdasági termények kivitelének biztosítását célzó megbeszéléseit. A magyar kereskedelemügyi miniszter előreláthatóan a hét közepéig folytatja tárgyalásait Rómában. — Kilakoltatási dráma. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: Nagy Ferenc ötvenéves kőművest hiuszonötpengős hátralékos lakbértartozá&a miatt hétfőn reggel ki akarták lakoltatni. A kilakoltatástól való félelem annyira elkeserítette Nagy Ferencet, hogy ma reggel egy konyhakést ragadva ki akarta irtani családját. A megrémült asszony és a két gyermek a szomszédba menekült, ahol védelmet találtak a felbőszült családfő elől. Nagy Ferenc ekkor önmagával akart végezni, s öngyilkossági szándékkal nagyobb mennyiségű mérget vett be. A szerencsétlen sorsú kőművest beezálli- tották a Rókus-kórházba. Salzkammergut, jiulius végén. Az emeletes vilianymozdony már zizegett, amikor beszálltam a sötétkék kocsiba. Még nélhány hangfalain jel s az expressz kifutott a müncheni pályaudvarról- Puhán gázolt át az ezer sínen, a villanyhuzalok rendezett kaosza alatt Maga mögött hagyta a karcsú acélpóznák rengetegét és öblös kört irt le a város körül. Tíz perc múlva kijutott a síkra. Az étkezőben a pincér a hons d‘oeuvrenél tartott, amikor a vonatkigyó megkezdte a hajszát a síkon át. A vidék csak rebbent az ablak előtt. Egy-egy kanyarulatnál láttuk a fekete pályatestet magunk mögött, a napban csillogó két pár vastag sint, az olajtól sötétbarna patinába vont talpfákat, s a csavarok tömegiét, ahogy itt különleges gonddal erősitik az acélt az alapépítményhez, oldalt a zöldre festett vasárbócokat, amint fütyülve libbentek edő és fegyelmezett sorba sorakoztak mögöttünk. Csak ezt láttuk, a pompás technikát — a vidék dombjaiból, üdezöld pázsitjából, az alpeselötti flóra kedvességéből nem maradt semmi, zakatolás nincs, zökkenő nincs a hatvanméteres sínen, a sebesség vonitva fut velünk a szürkészöldem csillogó hegyek felé. — Tempó, tempó — kopogott mosolyogva a hollandi velem szemben az asztalra s a gyorsaság öröme elragadta- — Salzburgba utazik? Csekélység, százötvenet kilométer egy óra negyvenöt perc alatt. Kilencvennél jobb átlag, ami azt jelenti, hogy most nyilt pályán százhússzal futunk. Kevés. A repülő hamburgi már kétszázzal fut és százharmin- cas átlagot tesz. Prószt. Ivott a jól hűtött sörből, hátradőlt a Mitro- pa bőiüfotelén, odaintette a pincért és sajtot rendelt. Az elektromos ventilátor versenyt zizegett a mozdonnyal, kellemes hüs levegő omlott ránk s az ablakon zümmögő légy otthon érezte magát, mintha a csendes nyaraló konyhájának ablakán tornázna julius egyik napjának koradélutánján. A föld is sebesen forog, gondolhatta, mégis nyugodtan és kon- templálva élnek rajta az emberek, sőt, minél gyorsabb a forgás, annál nagyobb a nyugalom, s a korong abszolutan gyors és kiegyensúlyozott forgása egyenlő az álló helyzettel. A végletek találkoznak. Zizegés, zümmögés, zökkenő helyett zengés, az ideg zsibbad ebben a légkörben, lésiz- ne sem vettük, Salzburgban voltunk. A kiszállásnál végignéztem a vonatot. Tiz Pull- mann-kocsi, sárgák, kékek, pirosak, messziről jött elegáns utasok. Rend és fegyelem- Az óra előttünk másodpercnyi pontossággal mutatta az előirt időt* Félóra múlva tárgyalásokba bocsátkoztam a salzkammergutii sziikvágányu helyi vasút állomásfőnökével a Salzburgtól tizenöt kilométerre fekvő egyik megállónál (autón jöttünk ide) és érdeklődtem, mikor megy a legközelebbi vonat Ischl feliéAz állomásifőnök letette vörös sapkáját, amellyel a Salzburg felé haladó ellen vonatot éppen szívélyesen elbucsuztatta, s vissza- változott pénztárossá, portássá, idegenforgalmi hivatalnokká, mert az állomásfőnök e hegyi községben valóságos álláshalmozó. — Ischl felé? — mondotta. — Azt hiszem tizenhat óra negyvennégykor. Körülbelül— A menetrend szerint tizennégy öt vénkor megy egy vonat. — A menetrend? — mosolygott szabadkozva az állomási önök. — Amióta próbaként bevezették az átkozott motorkocsikat, nincs menetrend- Semmit sem tudunk. A tizennégy' ötvenes nem közlekedik. Helyette betolták a tizenhat óra negyven négyest. Ismétlem: körülbelül akkor indul a legközelebbi vonat. Nem akartam megkérdezni, miként lehet körülbelül" pont tizenhat negyvennégykor indulni. — Meddig tart az ut IscMig? — Azt kérem nem mondhatom meg. Rendesen körülbelül két óra hosszat, de ebben a melegben tovább. Mondjuk két és félórát. — Úgy — számítottam — akkor mégis elérem a tizenkilenc ötvenes hallstadti csatlakozást I&chlben. — Nem ajánlhatom ezt a vonatot — válaszolt valóban példás előzékenységgel a tisztviselő és visszavette a jegyet, amit már adott — csak körülbelül érkezik tizenhat negyvennégykor, de lehet, hogy egy-két órát késik. Az ember nem tudhatja. Ezek az átkozott motorosok, tetszik tudni. Miután igy megtanácskoztám a vonatokat a főnökkel s 5 egyeseket ajánlott, másokról lebeszélt, sajnos azonban nem szolgálhatott Felsőrussback — VySné Rulbachy tátr«TÍ ^6tei termálstrand fürdője. Augusztus SM.Ji.ÍT olcsó utószezon: lakás, teljes ellátással, világítás, kiszolgálás ós kurtára az elsó héten 280.- Kö a második héten 260,- Ké. A korábban érkezőket a Strandhotelben, a későbben érkezőket pedig a dependanceokban helyezik el. Lengyelek Tátra-lgazolványokkal léphetik át a határt. Gyönyörű erdők, kellemes társaság, modern strandfürdő. Családok számára rendkívül alkalmas. FUrdőigazgatóság VySné Ruíbacby, vasútállomás Podolineo. megbízható vonattal, leültem és várakoztam- Az orosz utasokkal vigasztalódtam, akik állítólag egy-két napig várnak a legközelebbi vonatra. A nap melegre pácolta a várótermet, az ablakon légy zümmögött, elzsibhadiam a hőségtől. Irtózatos, elnyújtott fütyülésre ébredtem föl. Messziről jött, éles volt, de nagyon praktikus, mert nemcsak engem, hanem az állomásifőnököt is felébresztette szunyókálásá- ból. Sietve fölvette piros tányérsapaáját, a kezébe valami pálcát kapott, megigazította nyakkendőjét és kiment tiszteletteljesen fogadni az érkező vonatot, amely óriáai lármával jelezte jöttét, mint a távoli felhőszakadás. — Na lássa, már itt van. Mindössze a menetrendszerű késéssel — mondta a főnök boldog csodálkozással félém, miközben kimentA vonat olyan volt, mint a házaspár, ahol a férj kicsiny, sovány, de dörgő hangú, a feleség nagy. terebélyes, de szelíd és engedelmesen követi férjét. A mozdony, szegény, nem tudott megnőni, az állomásfőnök vasúti üdvözlésként csaknem a kazán fölött nyújtott kezet a gépésznek, aki a másik oldalon játszott a gőzzel. A kocsi, amiből a vonat állott, nagy volt és terebélyes. Viszont mély- bangu. házsártos lármát egyedül a mozdony osívnott s amikor óriási sipáriák között elindultunk, a hosszú, méla vonat engedelmesen követte dübörgő mozdonyát. Göröngyös ut ennek a vonatnak életútja- Föl-le. hegybe, víz partján, lassan, gyorsan, néha nekirugaszkodik s akkor csaknem fel- keréken egyensúlyoz fékezve, hogy be ne szaladjon a tóba, szegény öreg házaspár, megérdemelné a Pbilómon és Baucis sorsot. A kocsiban elviselhetetlen a meleg- Ráz- Ráncigái. Csapkod. Az embernek az az illúziója, hogy valami nagyon nagy dolog történik vele. ugyanaz az illúzió különben, ami talán Juliuez Cézár vagy Napóleon illúziója — és rettenete — lehetne, ha ráülne erre a mennydörgő vonatra. Törüljgettem az izzadtságot, nem bírtam ki Ischlig- Egy jőformálfu állomáson kiszálltam és apatikusan átadtam poggyászomat az egyetlen szállóportásnak. Bebaillagtam a szálTéba. Egy hét telt el azóta, most is itt vagyok. Beatrice, a vicinális, a pokol kínján át a paradicsomiba vezetett. Szvatkó Pál. —————■—— SZOMBATHY VIKTOR: KÜLÖNÖS OLASZ NYÁR lllllííllIllllílllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllBlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllM REGÉNY (45) Nagy lélegzetet vett s felém fordult: — Mindent megmondok, de nem szabad kinevetnie. Emlékszik a második találkozásunkra? Azt vallotta magáról, hogy regényíró s olyanokat beszélt, hogy a regényt élni kell, hogy szereti a regényes helyzeteket s hogy az egész vasúti kaland olyan, mint egy szépen indult regény... Erre azt mondtam, hogy ez a regény nagyon sablonos lenne Vasúti találkozás... hányán, hány százan Írtak már le ilyen s milyen veszélyesek már a közhelyek... — Nagyon is jól emlékszem. Bolond, romantikus vágy fütött akkor, mi férfiak szeretjük a nőt elérhetetlen ideálnak, különlegesnek, regényesnek látni s abban az órában maga úgy tűnt föl előttem, mintha az alvó Csipkerózsika kastélyából szökött volna a való világra. — Én ezt nagyon is jól láttam s vállaltam a játékot. Ha maga regényt akar, legyen tehát regény! — Ezért volt mindez? — Ezért. Mielőtt Siófokra mentem volna, határoztuk el a bátyámmal, hogy á nyarat Felsőolaszországban töltjük. Egyhavi szabadság. Erről azonban maga, kedves barátom, még nem tudott. Mikor meg már szóltam volna magának, — akkor este akartam megmondani a Kaszinóban —, elhatároztam, hogy megjátszom a nagy regényt, a különleges nőt, az érdekes asszonyt. Alvarez históriája kapóra jött. Mire maga visszaérkezett a parkból, én már határoztam. Vállaltam magával szemben az érdekes nemzetközi nő szerepét. Lehet, hogy szeszély ... Láttam, hogy Alvarezt nem lopta meg senki, komolyabb baj egy kis riadalomnál nem támadhatAzt hittem, harmadnapra kiderül minden, addig maga meg a regényes, érdekes nőt látja bennem s a végén majd nevetni fogok.. ■ — Egyszóval ki akart nevetni? — Nem nagyon, csak egy kicsit. Mire kinevethettem volna, láttam, hogy maga nagyon komolyan és lelkiismeretesen állott mellém, akkor már nem volt szivem játszani magával. Abbáziában, akkor este mégis megvallottam volna az egészet. Hanem ott megbántott. Követelt, jutalmat kért: férfi volt. Aztán elment mulatni. A bátyám, megbeszélés szerint már ott várt, tudja, szeszélyes vagyok én is, nem vártam meg a kibékítő órákat, elhatároztam, hogy otthagyom az egész regényt, otthagyom magát s átmentem Velencébe. Akkor még nem tudtam, hogy már Mül- lerek és Ardinik vannak mögöttünk, hogy megindult a hajsza és az én szeszélyemből maga vállalta ezt a hajszát is. Mikor megint találkoztunk, felébredt bennem a kacér nő és engedtem futni az eseményeket. Mire visszakozni lehetett volna, már késő volt: vállalni kellett és végigcsinálni az egészet. — És ha rajtavesztett volna? — Bíztam Alvarezben... És egy kicsit, Gyuri, magában is ... Igaz, hogy Donkisott harc volt, amit megkarcolt, de szépen csinálta s értem csinálta ... — Hátha akkor, Siófokon, nem szaladok maga után? 1 — Igen, ez volt a küszöb: átlépi-e vagy nem? Vállalja-e, vagy nem? Vállalta. Ha nem vállalta volna, két szép napom maradt volna zágrábi emléknek. Es Írtam volna egy levelezőlapot, öt szóval, huszonöt cemté- zimás bélyeggel Velencéből. — Mi lett volna ez az öt szó? — Álmainkat néha élni is kell... — .Vera, most ón gratulálok magának: felépítette a regényt. Miaga a legérdekesebb nő, akivel talákoztam. — Higyje el, mindnyájan ilyen érdekesek vagyunk. Ki, hogyan lát bennünket. Maga romantikát akart, én engedelmeskedtem. Lehet, hogyha olyan kedvemben talál és ha magának is úgy tetszik, egy szorgalmas házilányt fedezett volna fel bennem. Mi, nők, nemcsak magunkat szeretjük a tükörben nézni, hanem szívesen állunk mások elé is tükörül. Olyan képet tükrözünk, amilyet a férfi szeretne. • • Aki másképp beszél, annak ne higyjen. Sokáig hallgattunk ismét. Minek ide most már a beszéd? Egyszerűen és őszintén elmondtuk egymásnak az érzéseinket, fölösleges a titkolózás, vagy a további harc. — Csak még egyet, Vera, — mondtam később, — mi volt abban a kis táskában, amit Fiúménál olyan gonddal csempésztetett át? Nem engedte, hogy kinyissam! Közelebb simult hozzám és kinyitotta piros kézitáskáját: — Egy fénykép. Ez volt. Az én fényképem! Egy folyóirat kivágott oldala, aláírással együtt: „Fekete György, úrvezető, megnyerte a csillagturát." — Hát maga tudta, hogy én nem vagyok regényíró? Maga mindent tudott rólam? — Többet, mint maga rólam. Jegyezze meg, hogy csak azok akarják átélni a regényt, akik nem csinálják azt papiroson és hivatalból ... Az úrvezető regények után futkos, a regényíró autóban szeretne ülni -és csillag- túrákat nyerni. Mindenki, mindenki más akar lenni, mint amire az élet eljegyezte. Csak erre kellett rájönnöm, Gyuri és mi, nők, évezredek óta tudjuk, hogy úgyis minden másképpen van ... Hátha én sem az vagyok, akinek mutatom magam. Talán én is a százarca és ezerlelkü nő vagyok, aki számára csak egy valóság van: az álom ... — De én hiszek ebben az álomban, Vera-.. Lassan alkony rózsaszínje borította be a hegyeket. A finoman izzó alpesi fény ott remegett a csúcsok tetején, a havas sipkákon mint megannyi drágakő ragyogott a széthulló napsugár. Enyhe szellő borzongatott. — Azt hiszem, mindent megmondtunk egymásnak, Vera. Mintha évek óta ismernék egymást; ügy tűnik, gyerekkori pajtások vagyunk, aiki'k hosszú-hosszú évek apró harcai, elválások és újra találkozások után fedezik fel egymásban a szerelmest és ismerik meg a törvényt. A törvény: egymásért, egymással. Akarja ezt a törvényt? Bátran a szemembe nézett: — Akarom. Mikor, emlékszik még rá, felugrott a vonatomra, láttam, hogy bátor, érdekes ember. Jóbarát. Aztán nagyon jó pajtás lett. Később már sajnáltam, hogy elveszítem. Most meg tudom, hogy szeretem én is. Ennyi az egész. Magyarázni ezt nem szabad... — Magyarázni nem szabad. A siklóvonat most nagy csoport turistát hozott föl, ezek lármásan lepték el a kilátó- terraszt. — A két amerikainak felmondok, nincs szükségünk velük egymásra. Holnap utazunk haza. Még otthon lesz egy kis elintézni valóm. — Nő-ügy? — kérdezte Vera félénken. — Igen. Visszaadom Szilvási Sárinak az ékszereket, ma hozták fel Veronából... — Ennyi az egész? — Ennyi. Most már maga következik... Te következel, Vera ... Bozen lámpái kigyultak- Apró fénypontok sokasodtak el a földön, az égen, az esti zaj felcsapott idáig. — Egy üveg bort? — kínálkozott a pincérlány. — Köszönjük, bor nélkül ittuk ma a mámort. — De mi az alpesi fényt sem adhatjuk ingyen! — vonult el méltatlankodva a leány. ó, alpesi fény és csillagok és gyöngyöző mámor és virágok ás fenyők zúgása... Egyre lejebb jutottunk a hegyről. Kéz a kézben mentünk lefelé a kanyargó kis utacs- kán, a város zaja, fénye már előttünk, autó suhan el, mozdony süvített, bid dübörgőt^ már az uccán vagyunk, emberek válla taszít. Fent a hegytetőn kis fénysor: a terrasz. Ott volt az álomDe mi már benn vagyunk a falak között, utak terülnek el előttünk, kerítések és kőházak, sima aszfalt és sínek keresztben, amibe könnyen belebotlik a láb: a regénynek vége, az álmot megálmodtuk s élet kezdődik, ugy-e, Vera? (VÉGE.) Uicusás Uéi VöHúl tűkul