Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)
1933-08-15 / 184. (3294.) Második kiadás
1938 augusztus 16, fcedd. >piut<raMAGÍARrarasÉr 5 Prága, augusztus 14 A vasárnapról hétfőre virradó éjszaka megrendítő szerelmi dráma játszódott le Prága egyik legelőkelőbb szállodájában, a Wilson-szállodában. Prága XII. kerületében van az a csöndé* és előkelő szálloda, amelyet külföldi gazdag átutazók szoktak felkeresni. Ebből a jóhirü szállóból ritkán szoktak véres családi drámákat jelenteni a rendőrségnek. Hétfő éjszaka a Wilson szálloda portása felhívta a mentőket és jelentette, hogy egy szerelmes pár öngyilkosságot követett el a szállodában... A mentők azonnal kivonultak és az egyik első emeleti szobában halva találták a huszonkétéves Thiele Ursulát, egy másik szobában pedig a huszonhárom éves Hanus Frigye* vívódott a halállal. A mentők a fiatalembert beszálitották a kórházba, ahol rövid szenvedés után meghalt. aCsah tíz percre...« Vasárnap este nyolc óra tájban előkelő autó állt meg a szálló előtt, ahol külföldi kirándulók gyakran szoktak megfordulni. Az autóban négyen ültek. A portás, aki kisietett az autó elé, azonnal megállapította, hogy vidéki utasok jöttek, az autónak ugyanis vidéki rendszáma volt. A portás előzékenyen kinyitotta az autó ajtaját. A hátsó ülésen egy fiatalember és egy fiatal leány foglalt helyet. A fiatalember kiugrott az autóból és ideges hangon szobát kért a portástól. — Csak tiz percre veszem igénybe a szobát — mondta a portásnak, aki kisegítette a feltűnően szép fiatal leányt az autóból. A fiatalember idegesen viselkedett, kifizette a szoba árát és a szoba kulcsát átadta a leánynak, aki felsietett a szobába. A fiatalember ezután odalépett az autóhoz és a sofőrt vacsorázni küldte. — Vacsora után, ha kedved tartja — mondta a fiatalember a sofőrnek — elmehetsz a moziba. Az autó elrobogott, a fiatalember pedig fel* alá sétált a szálloda előtt. Múltak a percek, a portás megfigyelte, hogy a fiatalember már jó félórája sétál az uocáil és egyre idegesebb le&z. S amikor a lány még mindig nem került elő, a fiatalember odalépett a portáshoz és kérte, hogy küldjön fel valakit a szobába és sürgesse meg a hölgyet. A liftes fiú azonnal felment a szobába, de néhány perc múlva azzal jött vissza, hogy a szobából senki sem jelentkezik. Amikor a liftes fiú ezt jelentette, a hallban várakozó fiú kalottsápadt lett. Mint az őrült rohant fel az első emeletre és nekiugrott a kilincsnek, teljes erejéből kezdte rázni az ajtót, de a szoba belülről be volt zárva. A személyzet összefutott és izgatottan figyelték a fialalembert, aki öklével dörömbölt az ajtón, de a szobából nem jött semmi válasz. Ekkor a fiatalember odafordult a személyzethez és követelte, hogy azonnal nyissák ki a •szobát. Az ajtót nem lehetett kinyitni, mert a zárban belülről benthagyták a kulcsot. Erre a fiatalember vállával kezdte döngetni ajtót, az ajtó azonban nem engedett, végre is feszitővassal feltépték a zárat és behatoltak a szobábaA lány a díványon feküdt és körülötte a pamlag szövete és a dívány el volt borítva vérrel. A lány alóltan feküdt és balkeze lecsüngött a díványról, a balkéz csuklóján pedig nyitott sebből még mindig szivárgott a vér. A földön egy eltört pohár cserepei hevertek. A lány ennek a pohárnak szilánkjával vágta fel ereit. A Üu rávetette magát az áléit lányra, megragadta a vállait, mintha életet akart volna rázni az áléit testbe. Aztán csüggedten visszaejtette a leány testét a díványra és elhaló hangon mormolta: — Minden hiába, már nem él... E szavaknál hisztériás görcsös sirásba tört ki. A szálloda személyzete azonban rögtön látta, hogy nincs halálos sérülésről szó, azonnal orvost hívtak és mig az orvos megérkezett, sikerült a szálló személyzetének a leányt magához téríteni- Az orvos megállapította, hogy nem veszélyes sérülésről van szó. Majd bekötötte a leány sebeit, a fiút pedig megnyugtatta, hogy nincs komolyabb bajról szó. Ezután az orvos eltávozott. A fiú ugylát- saik megnyugodott, a leány mellé ült a díványra, gyöngéden tenyerébe fogva bekötött balkezét. A személyzet az első ijedelem után megnyugodva látta, hogy holmi kis futó szerelmi drámáról van szó, ami majdnem elengedhetetlen kellék a boldogsághoz. A Hu bőséges pezsgös vacsorát rendelt és meghagyta, hogy reggelig ne zavarják őket. A személyzet még felszolgálta a vacsorát és aztán a fiatal pár magára maradt. Az izgalmas este után csönd borult a szállodára. A htynati dráma Hajnali két órakor a szálloda csöndjét revolver lövés döreje rázta feL A portás felrohant az el6Ő emeletre, ahonnan a lövést hallotta. A lépcsőn a tegnap esti fiatalember testébe botlott A porti* azonnal becipelte a legközelebbi szobába az ájulit fiatalembert és a pamlagra fektette. Ezután leszaladt a telefonhoz és értesítette a mentőket. Amikor a portás kilépett a telefonfülkéből, legnagyobb meglepetésére ott találta a hallban a eoffőrt, aki a fiatal pár kocsiját vezette és akit egész este nem látott. A portás azonnal közölte a sofőrrel, hogy mi történt. A sofőr fejrohant az első emeletre, ahol gazdája ekkor már félig eszméletlen állapotban feküdt. Amikor a sofőr belépett a szobába, a fiatalember kinyitotta szemeit és elhaló hangon csal: ennyit mondott: — Megmérgeztük magunkat ... Többet nem tudott mondani, szemei lecsukódtak elveszítette eszméletét. A szálloda személyzete közben másodszor is feltörte az ominózus hármas 6zoha ajtaját, ahol az ágyon vértől boritottan feküdt a fiatal lány, kezében revolvert szorongatott. A szálló személyzete azonnal megállapította, hogy a lány halott. A soffőr közben előadta, hogy a fiatalembert Hanus Frigyesnek hivják és egy gazdag sehönilindeni gyáros fia, a lány pedig Thiele Ursula, neugersdorfi gyároscsalád tagja. A két dúsgazdag fiatal ember hosszabb idő óta van intim barátságban. Közben megérkezett a me-ntőorvos, aki a fiatal Hanus Frigyest első segélyben részesítette. Ezután a fiút beszállították a kórházba. Akta lesz a drámából A hármas szoba asztalán a félig elfogyasztott dús vacsora maradékai mellett három levelet ■találtak. Az egyik levelet a lány irta édesanyjához. A lány rövid levelet irt, amelyben megrázó egyszerűséggel Írja le, hogy igy nem birja tovább az életet, amelynek számára többé semmi értelme, csak teher számára az élet és most leteszi ezt a terhet. A másik két levelet a fiú irta, aki ugylátszik ■jobban ragaszkodott az élethez és aki inkább ■csak a lány kedvéért ment a halálba. A fiú egyik levelét apjához írja, megható szavakban A filemilék védelmében i > Irta: Szilárd János Már apró gyerekkoromban megtanítottak arra, hogy vannak madarak, amiknek a fészkét kötelesség és ismét vannak madarak, amiknek a fészkét gyalázat kiszedni. Házunkban a fé- szektáni tanszék nyilvános rendes professzora és előadója Bódog bácsi volt, az öreg kertész, az egyetlen és legszorgalmasabb hallgatója én * a tanterem, ahol ezek a fészektudományi előadások elhangzottak, az üvegház. Igen, itt tartotta meg óráit Bódog bácsi a fészekisméből akkora tudományos lelkesedéssel, hogy ha a szarkák, a karvalyok, a héjják és az egyéb Iböcstelen szárnyas férgek fejezetéhez érkeztünk, a vén professzor mindig leejtett egy-egy muskátlicserepet izgalmában, viszont a cinkék, pipiskék és pintyőkék alosztályának a taglalá- eát sohasem tudta megkezdeni anélkül, hogy a bütykösből —amelyet állandóan a zsebében hordott — mélyen elérzékenyülve nagyot ne húzott volna. így ismerkedtem meg aztán a filemilével is. Ott a stelázsin. A muskátlik között. Ahonnan a fészek tudományi előadásokat szájtátva figyeltem. És vesékig megrendültem, amikor az azg természettudós a maszatos öklét az égre emelve, átkot szórt mindazokra az elvetemült faty- tyukra, akik a cinkék, a pipiskék, a pintyőkék és a filemilék fészkéhez hozzányúlnak, viszont könnyezni kezdtem a meghatottságtól, ha az igazság* Isten áldását kérte azokra a drága, jó gyerekekre, akik fölkutatják, madzagra fűzik és neki elhozzák a szarkák, a karvalyok és a héjják tojásait. Bódog bácsi a filemilének egy egész napot szentelt. Soha még akkora átkokat nem hallottam és soha még akkora elérzékenyült kortyokat nem láttam, mint ennél a fejezetnél. És még ma is fülemben csengenek az ősz professzor zárószarvai, amidőn a kerti utón s a téli alkonyban hazafelé tántorogván, Petőfi Sándort idézte, aki Péter Pál napján egy egész verset irt a .filemilélhez, mondván, hogy jobbról is nekem fütyül és balról is nekem fütyül, persze csak akkor, ha a kötélrevaló zsivány kölykök nem szedik ki a fészkét, appardon — mondá ekkor Bódog bácsi s irodalmi ismereteit a bütykösből ujahb korttyal fölfriseitvén, ama gyanújának adott kifejezést, hogy ezt a verset alighamam Arany János irta Petőfi Zo'ltánkához, hogy hallod-e, Zoli te, jer ide... mégpedig minden valószínűség szerint „Ürgo“ címmel. A professzor ur ugyanis roppantul büszke volt rá, hogy ő nemcsak olyan félmüveit sarlatán, mert Ő három egész osztályt kivégzett a sokneci líceumban s ezt sohasem mulasztotta el fitogtatni. Ilyképpen az ürgéhez, illetőleg a gerinces emlősök fejezetéhez érkezvén, Bódog bácsi azonnal rátért a macskára, mint a filemileféez- kek hírhedt és rettegett haramiájára s miközben megfogódzott a kilincsben — mert már ott álltunk a csöndes hóesésben a kertészház előtt — lelkének egész fölháborodásával hozzám fordult s nagyott kiáltott: — Dögöljön meg minden macska!... ... Nos, aztán kitavaszodott. Virágba borúit a kert, meglombosodtak a fák, a lombok közé az első filemilék is megérkeztek és fészket raktak és a professzor ur már nem ért rá, hogy nekem fészektudományi előadásokat tartson, mert a virágágyakban gyomlált reggeltől estig és könyökig maszatosan. De hogy jó tanítványa voltam s hogy a téli oktatások ott az üvegház bágyadt napsugarában nem múltak el fölöttem nyomtalanul, azt leginkább bizonyították a fi- lemilék érintetlen fészkei, na és az a legmélyebb meggyőződésem, hogy minden macskának egy, de nagyon sürgős kötelessége van: megdögleni. Ja! Hogy el ne felejtsem. Karácsonyra fló- bertpuekát kaptam. Igazit. Durrant és magja is volt. Erről már februárban meggyőződtem, mikor a kocsisék cirmosát célbavettem és a fülén egy takaros kis lyukat csináltam. Félt is tőlem, de úgy, hogy pillanat alatt a legmagasabb fa tetején volt, ha meglátott. Én tehát, birtokában e rettentő fegyvernek, elhatároztam .hogy hatalmamat á filemile-béke és nyugalom szolgálatába fogom állítani. És jaj minden macskának, mely az orgonabokrok és az ezüstfenyő vidékén mutatkozik. Úgy az egyikre, mint a másikra pompás kilátás nyílt részben a hálószoba ablakából, részben a lugasból, a padlásról pedig a filemilefészkek leg- beneőbb családi életébe is alkalmam vdt bepillantani. Kivált akkor, amidőn az apró tojásokból a pelyhes fiókák is kikeltek és én oltha- tatlan kíváncsiságtól sarkalva, elloptam az édesapám látcsövét. A védelmi berendezés, mondhatnám, tökéletes volt s én akkora lelkiismerettel végeztem az őrszolgálatot, hogy ha holdvilágos éjszakákon — amidőn a kertünk csak úgy zengett a filemileszótól — valamelyik boldog filemile-apa hirtelen félbeszakította a trilláját és elhallgatott, szüleim arra ébredtek, hogy valaki meztelen. talpakkal végigszalad a sötét szobán, fölrántja az ablakot és kidurrant rajta. Emlékszem, az utolsó ilyen riasztó lövés valóban nagy riadalommal járt, mert megfeledkeztem róla, hogy aznap tették föl az ablakra a szúnyoghálót, mely a lövés füzétől lángrakapott és majd felgyújtotta az egész házat. Az esedékes és jó Íme górd emelt atyai üti egek azonban percig sem ingattak meg abban az elhatározásomban, hogy ha már az éjszakai őrszolgálatról fájó szívvel le is kell mondanom; de annál nagyobb odaadással védelmezem a fi- lemiléimet nappal. Most már igazán nem emlékszem, hogy csatározásaim közepet^ h iy macska menekült lyukas füllel a hadszíntérről, de hogy a környéken még a kutyák is mind megsánt'ultak, arra ma is pirulva gondolok. A professzor ur persze mindezt látta, figyelte és gyomlálás közben a butykoeából nagyokat húzva, hallgatólagosan, de sugárzó arccal jóváhagyta, sohasem mulasztván el, hogy a macskáknak egy-egy hangosabb jajveszékelését cseresznyével és eperrel jutalmazza. Ilyenkor barackot is nyomot a fejemre és büszkén igy szólt: — Csak a fejibe bele a bestiának!... őszintén szólva, engem már kimondhatatlanul bosszantott, hogy Bódog bácsi folyton arra uszit, hogy csak a fejébe bele a bestiának és én a macskáknak mindig és következetesen csak a fülét találom el. Volt olyan elszánt kandúr a faluban, amely a fülén már három lyukkal fizetett rá a vakmerőségére, olyan is akadt, amelyiknek mind a két fülét egyszerre átlőttem, de még sohasem adatott meg nekem, az a nagy és diadalmas öröm, hogy egy jólirányzott fejlövéssel a macskát végérvényesen leteritsem és a farkánál huzva, győzelmi orditással vigyem a professzor ur elé. Mondom, őszintén és mélyen el voltam keseredve. Mig aztán ... Mig aztán egy szép rapon a lugasban arra lettem figyelmes, hogy az ezüstfenyőn — de halkan, mint a kísértet és alattomosan, mint a kígyó — egy tigrisszőrü macska sompolyog, mászik, kúszik, aztán meglapul, a farkát kéje- legve lengeti, majd ismét sompolyog hangtalanul a filemilefészek felé. Ahol a filemile-apa éppen gondtalan, derült és boldog trillákkal szórakoztatta a 'pelyhes fiókáit... Minden csöpp vérem a fejembe szaladt... Bestia... Honnan jöhetett? ... Még soha nem láttam... De habozásra nem volt idő, fogtam a flóbert- puskát és Temegő kézzel a vállamhoz emeltem ... A célgomb úgy táncolt abban a kis vályúban, mint a hideglelés... Borzasztó ... Megint elhibázom ... A fülét találom... Vártam... A szivem mintha kiesé megnyugodott volna ... Na, most rajta & célgömb... A szemén ... Pontosan a szemén ... Meghúztam a ravaszt... — Kát!... A tigrisszőrü macska úgy fordult le a fenyőfáról, mint a rongy... .Válámgyonsaa ott termettem, elkaptam a farkát és vészes ordítással iramodtam véle a professzor ur felé. — Bódog bácsi!... Bódog bácsi!... Az öreg kertész visszadugta a bütyköst a zsebébe s rámnézett. Aztán hirtelen, ijedten fölállt. — Úristen ... — mondta. Azt hiszem, ebben a pillanatban vághattam a legostobább arcot egész életemben. Heteken át arra biztat az öieg, hogy csak a fejébe a bestiának, most meg, hogy végre be le találtain s a macska megdöglött, azt mondja: Úristen!... Még nem tudtam, mi történt, de Bódog bácsi fölkiáltásából s abból a dermedt csöndből, ami erre következett, már éreztem, itt valami nincs rendiben... — Gyere, urfikám, mutatok valamit... — szólt nagysokára Bódog bácsi olyan különös hangon. De nagyon különös hangon. így még sohasem hallottam az öreget beszélni... Kézeníogott s húzott. Én meg a döglött macskát húztam. És igy érkeztünk lassan, és némán bandukolva, mint egy gyászmenet, a ezerszámos kamra elé. Ahova nekem — mert igen rendes fiúcska voltam s már igy is majd.- nem minden gereblyét kieső rbitottam — szigorúan tilos volt betenni a lábamat. öreg professzorom kinyitotta az ajtót s intett, hogy a sötét odúba lépjek be én is. Beléptem. Ekkor Bódog bácsi lehajolt, kivette a kezemből a döglött macskát, meglóbálta s a túlsó sarokba ,az összehajtogatott gyékényre dobta. Utána ismét intett, hogy veszteg maradjak 6 nagyobb nyomaték okából még a mutatóujját is a szájára tette. így múlt el minden hang és mozgás nélkül néhány hosszú perc. S ebben a hűvös csöndben s a kamra doho6 félhomályában kezdtem magam igen kényelmetlenül érezni... Mi lesz ennek a vége? ... Egyszer csak ... egyszer csak a gyékény alatt halk mozgás támadt és elővánszorgott egy kicsiny, de egészen kicsiny és még pelyhes cica... Utána a másik ... Utána a harmadik ... És igy sorjában... Hat kicsiny, pelyhes cica... Vaksi szemüket a beszüremlő fényességtől ijedten hunyorgatva, egyideig céltalanul és vé- tován támolyogtak szerteszéjjel, majd szimatot kaptak, hirtelen fölcsapták a farkukat, nyílegyenest odafutottak a döglött macskához, hátára fordították és nekiestek az emlőinek ... Ránéztem öreg professzoromra: egy hizott könnyesem) akkor szántott végig- az arcán... — Csak a más macskájának a fejibe bele, uriüiám-... — szólt el csukló hangon. Húzott egyet a butvkosából és roskadozva távozott... Szerelem és Pénz véres párbaja Két milliomos gyerek halálos szerelmi drámája egy prágai szállodában
