Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)

1933-07-27 / 168. (3278.) szám

’ kedík fölfelé, egészen addig, amig elfoglalja a párt hivatalos lapjának, az „Avanti“-nak főszerkesztői pozícióját. Mussolini egész energiáját Olaszország há­ború* törekvéseinek megakadályozására fordítja. Az antimi Marist a agitációnak ő lelke és 191l-ben a tripoliszi hadjárat idején forradal­mi tüntetéseket provokál, erőszakkal is meg akarja akadályozni, 'hogy az olasz katonákat Trípolisz'ba szállítsák. A kormány börtönbe veti. Amikor kiszabadul a börtönből, egyenesen a szocialista párt kongresszusára siet. A kongresszus ezekben a napokban ült össze és ebben a pillanatban, amikor jól megfiésült és szabályos mondatokban az elnöki üdvözlő beszéd hangzik, senki se gondol forradalom­ra, senki se gondol Mussolinira, aki világfel­forgató Almaival a börtönben hüsöl. De fel­pattan a kongresszus terem ajtaja s a felriadó kiküldöttek egy izzó szempárral találják szembe magukat, amely vádolóan mered rá­juk. Mussolini szót kap és egy félóra alatt meg­változtatja a kongresszus langyos hangula­tát, a mérsékeltek kizárását követeli, áru­lónak nevezi azt a három képviselőt, akik egy sikertelen anarchista merénylet alkal­mával szimipátiatüjtttetést rendeztek a ki­rály mellett Mussolini féktelen temperamentuma magával ragadja az egész kongresszust, ettől a naptól kezdve ő a lelke a mozgalomnak és amikor 1913 januárjában átveszi az „Avanti“ szer­kesztését, helyzeti súlya is annyira megnö­vekszik, hogy nincs többé egyetlen vezér­alakja a pártnak, aki befolyását ellensúlyoz­ni tudná. Ez a befolyás pedig a szocialista pártot egészen a világháború kitöréséig a legradikálisabb irányba tereli. A világhábo­rúval azonban döntő fordulat következik be Mussolini életében. Mussolini Olaszországban Katonaévének kitöltése után Mussolini ezükebb hazájába megy, hogy tanítói állást vállaljon, ügyi átiszik végleg szakított a poli­tikával. Könyveit por lepj, a tanítás után kis szobájának ablakába áll és hegedül. De ebben a mélabus, ábrándos játékban nem tud elmerülni, nem az ő viharzó lelkének való a vidéki tanító ábrándozó élete. Közben meg­mozdultak újból régi barátai. Innen is, on­nan is hirt hoz a posta vagy a sajtó forradal­mi megmozdulásokról. Balabanoff asszony is megérkezik Olasz­országba. Most már Mussolini se marad sokáig vidéki magányában, csakhamar Milánóban terem, majd réaztvesz az olasz forradalmi párt szervezésében, nevét egyre sűrűbben lehet hallani, féktelen temperamentuma gyújtó hatással van a tömegekre, nevét 1908-ban már egész Felső-Olaszországban ismerik, a gyűlésekre, amelyeken beszél, a legtávolab­bi falvakból is özönlenek a munkások és pa­rasztok. Mussolini antimilitarista és antiklerikális beszédeket tart, a közbiztonságot veszé­lyeztető, az államot és az egyházat sértő beszédei miatt egymásután állítják bíró­ság efé, A munkásság azonban isteníti. $ alig egy évig szerepel a szószéken, amikor az egyik kisebb helyi szervezet titkárává választja- Nemsokára megjelenik lapja is, „Az osztály­harc". Innen már csak egy lépés választja el, hogy a nagy olasz szocialista párt egyik irá­nyítóija legyen. 1910-ben fizetett titkára az egyik legnagyobb vidéki csoportnak. A Mrtflnbftl a vezér! polcra Mussolini -pályája innen meredeken emel­A háború — sorsforduló Mussolini életében Mussolini forradalmi agitációja a háború kitörésének napjaiban éri el tetőpontját. Ek­koriban Mussolini alakja már magasan ki­emelkedik a pártvezérek sorából, egyéni ak­ciókat vezet, a diktátori egyéniségének mar­káns vonásai egyre élesebben bontakoznak ki. Féltékenység veszi körül s Mussolini ta­pasztalja, hogy a hatalmas lendületet, amely- lyel ő élőre akarja vinni a forradalom ügyét, hogyan köti gúzsba a pártbürokrácia. Napi­renden vannak a konfliktusok Mussolini és a párt között. A konfliktus igazi oka valósziinü- leg lélektani természetű. Mussolini úgynevezett történelmi egyéni­ség, akihez a szocializmus, főleg abban a hagyo­mányokkal erősen korlátozott formában, amit számára a pártmunka jelentett, nem bizonyult elég sokhurn hangszernek. Mussolini egyéniség, aki instrumentumot keresett magának, engedelmes, csak az ő zsenijének engedelmeskedő instrumentu­mot, amin aztán zsenijének minden árnya­latát ki tudja fejezni. Erre a célra a szocializmus alkalmatlan, volt. Mussolini és a párt között már 1915 előtt is szinte napról-napra mélyült a szakadék. Erre az időre esik az olasz nacionalista sajtó hábo­rús agitációja­Olaszország körülbelül olyan helyzetben volt, mint a háborút megelőző években Né­metország: a hatalmas fejlődésnek indult ipa­rosodás a szociális forradalom küszöbére vit­Forradalom — egy perccel a forradalom kitörése előtt te az országot, ettől a veszélytől csak egy si­keres háború menthette meg az olasz monar­chiát. 1915-ben végleg megérett a helyzet Olaszor­szág számára a beavatkozásra. A néphan- gulat azonban olyan kedvezőtlen volt éppen Mussolini heves antimilitarista agitációja folytán, hogy a kormány nem merte vál­lalni a háború kockázatát. Ekkor következik be m a pártkongresszus, amelyen Mussolini úgyszólván a vádlottak padjára kerül, a támadások pergőtüzében áll, hevesen védekezik, végül drámai jelenetek közepette elhagyja a kom gregSzu&t, hogy örökre elszakadják a szo­cialista párttól. Öccsével lapot alapit s a lapban a háborús agitáció élére áll. Számára nincs más válasz­tás, hatalomra akar jutni, egyénisége paran­csát követi, amikor nem riad vissza támadá­soktól és kemény léptékkel halad a maga utján, ami egyelőre megpróbáltatásokkal és megaláztatásokkal van kikövezve. Mussolini ellen azt a vádat szokták emelni, hogy a hadiszer-gyárosok fizették meg, a vád alaip- talan, mert hiszen közismert tény, hogy a lapvállalkozás, amibe fogott, minden pénzét fölemésztette, adósságokba keveredett és a legnagyobb nélkülözések között tengette éle­tét családjával együtt. Mussolini lépésének minden konzekvenciáját vállalja, kimegy a frontra, résztvesz a háborúban, s a háború irtózatos esemény tengerébe elmerül alakja. vetkezeti központját. Ilyen tanulmányokat a oagybizotteág is hajlandó segélyezni. irodalmi és művészeti program Simkó Ferenc az irodalmi és művészeti prog­ramot terjeszti be. Kifejti, hogy a katolikus iro­dalomnak és művészetnek feladata a nyugaton megindult katolikus reneszánsz szlovenszikói al­kalmazása. Élesen állást foglal a fehér irodalom giccseivefl szemben. A katolikus irodalomnak nem felel meg az élet jelenségeinek eltitkolása és elkendőzése, hanem éppen ellenkezőleg rá kell mutatnia az élet örvényeire. Indítványozza, hogy a katolikus irodalmi szövet­ség munkaprogramját az Uj Élet szerkesztősége dolgozza ki. A kongresszus az indítványt elfo­gadta. Esterházy Lujza indítványozza, hogy a Pro- hászka Körök propagálják a fiatal Írók részére lelkigyakorlatok megrendezését s az első ilyen lelkigyakorlat megtartására kérjék fel Mécs Lászlót. Vass Lajos Szociaografiia címen tartott elő­adást. Ismertette a fiatalság útját a romantikus regösjárásoktól a tudományos szociográfiai munkáig. Különösen a tanítóság munkaköré­nek fontosságát emeli ki ezen a téren. Major József „Történetszemléleti reform- munka" óimén tartott előadást. A népi történet­írás fontosságát hangsúlyozza és sürgeti az uj magyar szellemtörténeti iskola népszerűségéit. Szükségesnek és fontosnak tartja az iskolai történeti tankönyvek bírálatát és egy történeti kézikönyv elkészítését. Ezzel a kongresszus szellemi része befejező­dött. Utána az egyes Prohászka Körök beszá­molói következtek, majd Rády Elemér és Pfeififer Miklós záró szavaival a kongresszus végétért. Xulturest A kongresszust vasárnap este az Arany Oroszlán nagytermében rendezett kuttturest zárta be. Az estélyt Vass Lajos nyitotta meg, aki szeretettel köszöntötte a nagy számiban megjelent közönséget. A Prohászka Kör zene­kara Becsi László lendületes vezetésével elő­adta a törpék nászindulójáJt, majd több zene­müvet, A harminc tagból álló szavalókórus Győry Kálmán kitűnő irányi fásával Mécs és Kocsányi verseket adott elő. Ezután Mécs László lépett a színpadra. Percekig tartó zugó tapsvihar fogadta a kiváló papköltőt és elő­adót. Mécs legújabb versei közül szavalt el többet s lelkes hallgatóságát valósággal magá­val ragadta költészetének lendülete és sza való- művészetének ereje. A kulturest ünnepi szóno­ka dr. Pfeififer Miklós kassai kanonok volt, aki­nek mély szociális érzéssel átszőtt beszéde nagy hatást ért el. Hangsúlyozta, hogy az emberiség­nek irányvesztett korunkban szüksége van egy mélyenjáró világnézetre, amely mindig megtart a helyes utón. A magyar társadalom eddig nem törődött főiskolásai lelki üdvével, pedig az anyagiak mellett a lelkiekre is súlyt kell helyezni. Ma nem elég, ha a pap a szószékről beszél, hanem tevékenyen kell reszt vennie a nyomorba süllyedt világ megmentésében is. A prágai Prohászka Kör tagjai krisztusi szívvel és munkával léptek a keresztény eszme szolgá­latába. Felkeresték Prága külvárosainak nyo­mó rtanyáin a szegényeket, segítettek azok kiű­ző éhségén és így becsületet szereztek a ma­gyar névnek is. Ezek a jövő minden bizonyta­lanságát magukon viselő fiuk hideg szobákban nem arról vitatkoznak, hol szereznek állást és diplomát, hanem, hogy hogyan segítsenek a munkanélküliségbe süllyedt világ éhező szegé­nyein. A nagysikerű kulturestélyt kedélyes táncmu­latság zárta be. Hétfőn a nyitrai Missziós Házban a kong­resszus résztvevőinek egy része dr. Pfeififer Miklós vezetésével három napos lelkigyakorla­tot kezdett meg. Tárgyalt-e Litvfnov Trockilial? Páris, julius 26. Ámbár Litvinov megcá­folta azt a hirt, hogy Royatiban Troekijijal tár­gyalni készülne, a Populaire komoly forrás­ból megerősíti, hogy a két orosz államférfiul között a megbeszélés már tegnap megtörtént. Troekij a keddre virradó éjszaka érkezett meg Royatba és abban a szállodában vett ki lakást, amely éppen szemben fekszik Litvi­nov szállójával. Troekij környezetéből ko­moly értesítések érkeztek a Populaire-hez, hogy befolyásos francia körök, elsősorban Georges Duhamel író, akadémikus és Guer- nut képviselő, az emberi jogok ligájának egyik vezető tagja fáradoznak a Troekij és Litvinov közti találkozás létrehozásán. Ciklon pusztított a Kis Antillákon Eddig hat halott Portorico, julius 26. A Kis Antillák felől órán­ként 22 mérföldnyl sebeséggel közeledik egy orkán, amely az egyes szigeteken óriási káro­kat okozott. Az összes segítő testületeket mun­kába szólították. Eddig hat embert ölt meg a ciklon. Prága, julins 26. A század elegén vagyunk, a nagy vijágkataklizmus előestéjén, Európa országútijain fanatikus, izzó lelkű forradal­márok bolyonganak, a kis svájci penziók te­le vannak orosz emigránsokkal, a világfor­radalom előrevetett véres árnyéka borul Európára. Az egyik esős őszi estén a züri­chi emigráns kolónián megjelenik egy véz­na, kopottas fiatalember, olaszországi mene­kült, nagy fekete szemeiben elszántság és vakmerőség lángol, típusa az emigráns koló­niákon oly jól ismert tüdőbeteg, mindeme elszánt ifjú jakobinusnak. A fiatalember na­pok óta nem aludt rendes ágyban, éhes is, egy olasz emigráns hozta magával, nagyon használható embernek tartja. Az egyik sa­rokban ül Balabanoff asszony, a forradalmi nevelés nagymestere, őhozzá vezetik az ifjút, akiben „a forradalom nagyanyja" azonnal félismeri a ragyogó képességeket „Ez az ember lazításra született" — mondja egyik barátjának Balabanoff as­szony, miután a ragyogó szemű olasz fiatalember néhány frankkal a zsebében eltávozott tőle. A fiatalember másnap je­lentkezik Balabanoff asszonynál és ettől a naptól kezdve hosszú évekig együtt dol­goznak, Svájcban, majd később Olaszor­szágban. Nemcsak irodalmi munkában bizonyul kitű­nő segítőtársnak az olasz ifjú, de a szószé- ken is megállja a helyét, vakmerősége és1 elszántsága pedig még a mindemre elszánt I oroszoknak is imponál. Az ifijut Benito Mus- eolininek hívják s valami homályos okból hagyta el Olaszországot, rongyos cipőben menekült át a svájci hegyeken s három évet tőit Berniben, Zürichben és Lausanne- ban. Később is erős kapcsolatokat tart fenn a svájci szocialistákkal- A forradalmi szocializmus hordozói ekkor az oroszok, a forradalmár ifjúság orosz hatás alatt áll és a genfi és zürichi orosz kolónia Európa forradalmi centruma. Ebből a oan- tru inból sugároznak ki azok az elektromos hullámok, amelyek később végigremegnek egész Európa testén és itt-ott a béke, zavar­talannak látszó, harmonikus és kisebb házi perpatvarokkal tarkított államéletében rö­vidzárlatot idéznek élő­Első találkozás a forradalom démonával A japán-orosz háború hírére megmozdul az emigráns kolónia, elérkezettnek látszik az idő, hogy mozgásba hozzák azt a forradal­mi apparátust, amelyet a cárizmus merev rendszere alatt felépítettek és amely ekkor már egész Oroszországot behálózza. A forra­dalom híre Genfiben éri Mussolinit, aki nem bír magával, ott szeretne fenni a moszkvai barrikádo- kon, minden alkalmat megragad, hogy ki­juthasson Oroszországba. Különös változáson megy azonban keresztül ■ezekben a ’napokban az orosz kolónia. Az idegenekkel szemben mintha bizalmatlanok lennének. Ha belép egy francia vagy német elvtárs, az oroszok egyszerre elnémulnak- Nagy közös ügyük van — az orosz forrada­lom ügye. Abban a pillanatban, amikor fel­lángolt a forradalom Oroszországban, a világ orosz vándorai egyszeriben hazafiak lettek- Mussolini is érzi ezt a hirtelen hűvösségeit, ami megcsapja az arcát, de nem ér rá ki­kutatni a fagyos hullám forrását, egész lénye át van itatva forradalmi hévvel, lán­gol és cselekedni akar. Ebben a lelki állapotban éri a hír, hegy az orosz forradalmat a kozák lovak eltaposták. A hírre valósággal ösazeroppan. Néhány ba­rátját, akikkel nem is olyan régen a svájci kávéházakban vitatkozott, elfogja a cári rendőrség és börtönbe veti, az oroszok a bu­kott forradalom hírére még jobban maguk­ba esuklanak, dermedt ájulás lesz úrrá a forradalmárokon, Mussolini elhagyja Gén­iét, Franciaországba megy, ahol a vidéken bolyong. Kemény tél tombol Európa fölött, s egyik nap a ferlii katonai parancsnokságon egy lerongyolt, megtört fiatalember jelent­kezik katonai szolgálatra- Benito Mussolini, akit már háromnegyed éve keresnek a ható­ságok, mert „indokolatlanul távol maradt katonai kótelczettöógének teljeaitéeétól", Olaszország szempontjából éppen jókor ér véget a háború, egy perccel a forradalom ki­törése előtt. A forradalom kitörését a győzel­mes háború egyelőre elodázza, a szocialista párt azonban annyira megerősödött, hogy ha­talomra jut. A választásokon bombagyőzélmet arat a párt, Milánó fellő bogózott, felvirágozott uecáin vonni fel a „legitim forradalom" győzelmi menete $ Mussolini, akit elfelejtett a nép, szűk lakásának ablakába húzódva nézi a felvirágozott, mámoros diadalmenetét, amelynek aj élén neki kellene haladnia s amelyet most régi barátai és mai ellenfe­lei vehetnek. A rendszer azonban nem tart soká, a forra­dalom dinamikája igen erős s néhány hónap alatt, (közben egymást érik a kormányválsá­gok), a bolsevlzjuus küszöbén áll Olaszország. S ebben a pillanatban ragadja meg Musso­lini a történelem kerekét, Mussolini szervezni kezdi az ország antibolsevista elemeit, különö­sen a falvakon folyik a szervezkedés. Az olasz kiebirto'kososztáJly soraiban találnak termékeny talajra Mussolini jelszavai. A magányosságból előretörő Mussolini csakhamar bátor kis tábort szervez maga köré. Ezekben a napokban egyre jobban kicsúszik a hatalom a kormány kezéből, a rendőrség, a katonaság tele van bolsevista elemekkel, az országban nincs többé fegyveres hatalom* A huszadik század hérosza Egy névtelen svájci emigráns útja börtönökön, szószéken, barikádokon és lövészárkon át a Chlgl palotáig Az ötvenéves Mussolini __________T^gM-MA&kARHIRLaR M 111— II —i—n——MM—TITIII— 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents