Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)

1933-07-27 / 168. (3278.) szám

<PftAÜAW v tA&i^R'HÍRLAR OSXTRÁKOSDI — Salzburgi beszélgetés egy bandával — Ma: SZVATKO PÁL Salzburg, július végén. Éppen némiet repülőgép volt Salzburg fö­lött és möpcédiuMikat dobott a városiba, ami­kor Tomaeellá kioszkjában az osztrák-német viszonyról és Salzburgról beszélgettünk egy franciával. A salzburgiak egykedvűen néz­ték a Mündhen felől jött kis fehér repülőgé­pet, nem tudhattuk, vájjon tényleg nem ér­dekli őket a német akció, vagy érdektelen­séget mímelnek. Mindaz, amit a gyakori né­met látogatásokkal kapcsolatiban megszok­tak, az lett, hogy fejüket idegesen föl-iföl- kapják, ha a levegőben motorberregést, hal­lanak- „Most nem veszekszünk, most nyu­godtak maradunk" — mondta s nagyot nyelt a jó salzburgi, amikor tegnap megkérdez­tem, mi van a német testvérekkel — „majd ősszel, ha az idegenek elutaznak, tisztázzuk a kérdést". — Holnap ismét tele vannak a világlapok a salzburgi repülőtámadás hírével — szól­tam a franciának. — Lelhet. Pedig mi történt? Nézze ezt a nyugalmat és egykedvűséget. Látja a lóden- galléros alakot a barométernél? Jobban ér­dekli, vájjon fölment 726-ról 727-re, mint a német repülőgép. A levegőnek itt más érté­kelése van, mint Becsben. A világlapok tele lesznek e légi támadás hírével, de az utolsó vidéki lap csak két sorban emlékezik meg a cselédlányról, aki szerelmi bánatában lugkö- vet ivott és meghalt, pedig mennyivel több szenvedés, lelki tusa volt a szegény, elkese­redett perszóna tettében, mint az ilyesféle légi manőverekben, ahol senkinek a haja- szála nem görbül meg. Bennünket se izgas­son, ugye? * — Az ember kibékül a világgal, ha Salz­burgba érkezik —• kezdte dicshimnuszát a francia. — Mozartra emlékezni, ennyi elég. A melankólia, a nagyság, a fantázia, a lágy­ság, a vidámság, a lélek bősége, a vallásos­ság, a lendület, a teljes belső rend egysége Salzburgban épp úgy megvan, mint Mozart müveiben. Aki Salzburgot ismeri, jobban megérti Mozartot. Salzburg olasz város, eny- myi kétségtelen. Aki építette, Wollígang von Raitenau érsek, rajongva szerette Rómát és a klasszikus szépséget. S kell-e furcsább alak, mint Wolf gang volt, a félig művész, félig tirannus, aki HohensaJziburgban, saját vára börtönében fejezte be életét? Nincs ér­dekesebb regény, mint a pompaszerető és a szenvedélyektől elvakitott Wolf élete, 6 a dantei vég, amikor az erőszakos ember ugyanazokban a bilincsekben végzi életét, amelyeket annyira kívánt ellenségeinek és oly raffináltan kitervezett. Üvöltött és őr­jöngött börtönében, nem viselte el a szép Salomé Att hiányát, a lába alatt terült el a rajongva szeretett város, amely fölött nem uralkodhatott többé, mdg ellenfelei és utód­jai az érseki székben folytatták az architek­túra nagy müvét, amit Wolf megkezdett. Kolostorok, paloták, templomok, udvarok, portálék, oszlopcsarnokok, kertek és kutak keletkeztek Salzburgban, kupolák, harang­játékok, a levegő tele lett a pompás hang­szerek és orgonák bugásával — s ami a leg­szebb, ez a múlt érintetlenül eljött a mába s itt van előttünk- Boldog város, egyetlen há­ború sem érte, egyetlen forradalom sem változtatta meg- Ugylátszik a zene hatalma tette ezt: Salzburg muzsikája ugyanúgy megfékezte a háborúk és a forradalmak go­nosz szellemeit, mint Orpheus furulyája megszeliditetle a vadállatokat. Mozart szel­leme védi ma is, Mozart szelleme ad neki kenyeret.. • Tudja, mi a legérdekesebb Salzburgban? Hogy nem adja oda magát rögtön. Az első pillanatban tartózkodó, hi­deg, megfoghatatlan. Zárt udvarait az em­ber nem érti, nem látja a város tervét, templomainak meztelen fensége sem hat azonnal, a kő, amiből építették, komor, s ha nem játszik a nap a tornyai körül, a város melankolikusnak látszik- Annál jobban hat később. Kevés város van. mely annyira asz- szonyi, mint Salzburg: biztos abban, hogy hódító, s játszik, játszik, lassan hálózza be a szivet, a lelket, de nem engedi el áldozatát soha többé. Önök nosztalgia marad a sok kert, Mirabell parkjának rózsáktól övezett bárok szobrai, a levendula szürke és rózsás színe, a katedráiig a vecsennye orgonahang- jaival, ez a bolyongás bent Péter romanti­kus temetőjében, ahol Mozart bizonyára lát­ni vélte, amint megelevenedik a parancsnok kőazobra, ezek a sötét gesztenyefák, ahol mintha ma ás fel*felhangzania Dana Anna panasza... A dicshimnusz ellenére az idei nyaralás Salzburgban politikai nyaralás és Mozart szelleme egyelőre háttérbe szorul HibleT szelleme mögött. Az idegent elsősorban Ausztria sorsa érdekli itt. Csupa Knicker- bocker jár erre: mi lesz a kis köztársasággal, osztrák marad, vagy németté válik. Kívül­ről az újságolvasó el sem képzelheti, mily válságos lelki állapotot teremtett ez a pro­bléma errefelé. Tizenöt évig egyetlen vágy, ■egyetlen hivatalos és nem hivatalos akarat uralkodott: csatlakozni, csatlakozni, ez a mentség és a megoldás. Ma homlokegyenest más a tendencia. Groteszkebb helyzetet ne­héz elképzelni, mint a Staatsbrüoke utáni kaput itt Salzburgban: a kapu fölött díszes, nagy emléktábla, amelyen az osztrák nép kifejezi fogadalmát, hogy minden körülmé­nyek között, történjék bármi és legyen bár­hogy", csatlakozik a német testvérhez. A márványtáblát öt évvel ezelőtt leplezték le- Alatta Dollfuss hazafias plakátjai lógnak, amelyeken az osztrák nép kifejezi fogadal­mát, hogy minden körülmények között, tör­ténjék bármi és legyen bárhogy, önálló ma­rad és senkihez sem csatlakozik. A már­ványtáblát egyetlen osztrák sem merné le­Érsekujvár, július 26. A Proháezka-kőrök or­szágos kongresszusának második napján Ko­vács Gyula fülekpüspöki káplán hangsúlyozta annak a fontosságát, hogy az ifjú katolikus ki­tellek tüellek keressék a kapcsolatot a falusi if­júsággal!, mert annak éppen a mostani időiben van szüksége támogató barátokra. Ezután be­számolt a rozsnyói egyházmegye magyar ka­tolikus földműves ifjúsági megmozdulásairól, amelynek eredménye volt a losonci ifjúsági konferencia és a most megindult Katolikus Ifjú cimü lap. A Prohászka-körök Huliurprogramja Sztranyovsz'ky György szigorló jogász a Prohászka-körök kulturprogramjáról tartott elő­adást. Ezt a kulturprogramot négy szempont jellem­zi: magyar, katolikus, kisebbségi és szociális. Részletesen foglalkozik a kereszténység szere­pével a magyar kultúrában. Taglalja a történel­mi és középosztály föladatait, amelyeknek jelen­tősége csak a nép felé való hajiláks lehet. Ezután ismerteti az irodalom, a sajtó, művészet, az is­kola és a tudomány föladatkörét a Prohászka- körök mozgalmában. Kifejti, hogy a liberális, materialista fikciókban megcsontosodott ember­típus hetye-tt egy uj, szociális ember kialakítására van szükség. Ez a Prohászka-mozgalom egyik föladata. A jogászok munkaprogramja Rády Elemér, az Uj Élet szerkesztője, a jogá­szok munkaprogramját fejtette ki Hangoztatja az uj jogásztipus megteremtésének a szükséges­ségét, amely a jogpozitivizmus talajtalan parag- raíustöTvényeinek a helyére a természetjog szi­lárd talajú épületét állítja majd föl. Sürgeti a katolikus nemzetközi jog tanulmányozását, va­lamint a kisebbségi jog katolikus átértékelését Ezután kijelöli a gyakorlati munkaprogramot. A Pr oh ász ka-k örökhöz csatlakozott fiatal ma­gyar katolikus jogászgeneráció tételes jogrend- szerű megismerése mellett föladatának tekinti a természetjoggal való tudományos foglalko­zást. Kisebbségi helyzetünkben hivatását úgy kívánja betölteni, hogy az individuális érdekek mögött meddővé lett jogászhivatást ujjáérté­keli és egy olyan uj jogásztipus kialakításán fá­radozik, amely tudatában van, hogy föladata az igazság szolgálása hite, világné­zete és nemzete érdekében. Célja elérése érdekében a természetjog elveit szakkörökben és széles népi rétegekben propa­gálja, hogy ezáltal egy egészséges jogi fölfogást teremtsen meg. Ezért föladatul tűzi ki azon ter­vtanná, mart valamennyi szívben ott lappang a vágy a csatlakozásra, de DoBfiuss plakátjai is tetszenek. Ugyanaz az ősi bizonytalanság sorvasztja ma a lelkeket, ami annyiszor hoz­ta már veszedelmes helyzetbe a népeket, ugyanaz a kettősség, ami példáiul az elzá­sziakat korrumpálta, ha nem tudták, néme­tek-e vagy franciák. — A márvány erősebb, mint a papiros — mondotta irónikus mosolyai a francia. * Groteszktől halt, ahogy most hirtelen föi­uljitiják a régi Ausztriát. A k. u. k- egyen­ruhákat ■ évekkel ezelőtt ládákba rakták és jó pénzért eladták — Hollywoodinak Gheva- ller bécsi fiimijei számára- Most táviratilag visszarendelték a ládákat az uniformisokkal, a bakáét, a hadnagyét, a tábornokét, a hu­szárét és félöltöztetik velük az igazi osztrák hadsereget. A Deutechmeigter-induló hivata­los lett s a Deoi tschla ndlied tilos. Lesz foga­natja? Az emberék nem tudják­Fordított világ van egyébként is. A kor­mány hivatalosan hitlerelienes, de az embe­rek, még az áll a mh i vata 1 nők ok is, csak titok­ban mernek osztrákul érezni. Másutt a hiva­talos és a magánérzelmeknek legfeljebb két skálája van: az egyik, a fennhangon hirde­tett, a hivatalos kormányérzelem, a másik, a titokban megsúgott, az ellenzéki, az uj, a forradalmár. Itt most három skála van: a hivatalos, a félhivatalos és a valódi magán- érzelem. A hivatalos a Dollfuss-lféle osztrá- I kosdi, a félhivatalos az, amit minden osz­trák sietve hozzátesz „bizalmasan", ha az előbbit elmondotta, s ez az, hogy „mégis hi'tlerpártd vagyok, csak tetszik tudni, nem szabad hangoztatni". Ez a félhivatalos érze­lem csaknem olyan obiigát, mint az első, mert hát mit lehet tudni, hátha mégis Hitler győz s akkor szükség van a fedezetre- A mész et jogi tételek tanulmányozását, amelyek a 'kisebbségvédelemmel összefüggésben vannak, azon nemzetközi, köz- és magánjogi tételes tör­vények tudományos tanulmányozását, amelyek kisebbség jogi vonatkozással ibirnak és azon ki­sebbségi problémák tanulmányozását, amelyek bár nem kimondottan jogiak, de a jogászhiva­tással közvetve összefüggésben állanak (gazda­sági szervezés, szövetkezeti kérdés, statisztikai kérdések, kisebbségvédelem fejlődése). A Pro- Ihászka-körök jogásztagjai az egyetemes diák­védelmi szervezeteidben igyekeznek oda hatni, hogy ezen egyletek jogi szemináriumait újjá­szervezzék s itt a kisebbségi jog tudományos földolgozása megtörténjen. Szükségesnek tartja az egyház és állam vi­szonyának katolikus szellemi tárgyalását. Szük­séges, hogy a világi katolikus jogászok a kato­likus egyiházjogo't is tanulmányozzák. Tanul­mány tárgyává teszik azon törvényeket és ren­deleteket, amelyek szociális vonatkozásuk foly­tán lehetővé teszik a széles népi rétegek érde­kében kifejtendő érdekvédelmi munkát. A ka­tolikus nép számára pedig a népiratokiban gya­korlati jogi tanácsadó rovatot létesítenek. A katolikus tanárgeneráció munkaterve Schleicher Imre tanárjelölt a fiatal magyar katolikus tanárgeneráció munkatervét adta elő. A szlovenszkói iskolapolitikára vonatkozólag ki­mutatja, hogy az a rendszeres pedagógiai mun­kát és a rendszeres nevelést csaknem lehetet­lenné teszi. Foglalkozik a valláserkölcsi neve­lés ziláltságával, amelytől egyetlen gimnázium sem mentes. Előterjesztett programpontjaiból fontosabbak azok, amelyek a középiskola kere­tén belül a katolikus ifjúságnak egyesületekbe való tömörítését, a kötelező hitoktatásnak a meglévő óraszámban való fönntartását, az évi lelkigyakorlatok bevezetését, az államnyelv ex.- tenzivebb tanítását, helyes szexuálpedagógiai ■nevelést, ^ a magyar középiskolákban csakis magyar nemzetiségű tanárok alkalmazását, nemcsak magyar nyelvű, hanem magyar szelle­mű tankönyvek alkalmazását és pedagógiai kur­zusok rendezését kívánják. Mécs László indítványára a kongresszus ki­jelenti, hogy szükségesnek látja a szlovák elemi iskolába íratott magyar gyermekek részére a magyar helyesírás oktatását. — Czvank László rámutat arra, hogy a magyar nyelvnek és irodalomtörténetnek az érettségi vizsgálatoknál fakultatív jellegűvé tétele 'káros harmadik végre, a legtitkosabb, amit csak hét lakat alatt moind él az osztrák esetleg egy magyarnak, de legtöbbször csak kőtziverti- len környezetének, s akkor is előbb hétszer körüLnéz- Ez a legtitkosabb, bánatos és re­zignált nézet pedig az — ami a hivatalos Dollifuss-féle, csak másfajta, pesszimista for­mában: „Tudja kérem rémes, ezek a poro-: szók meg fognak enni. Elöntenek a pifkék, fuj, de utálom őket. Kár Pécsért és a kedé­lyes osiztrákságért, de hát — was kann maim madien?" Káir ezért az osztrákságért. Nagyon előke­lő helyeken, mint például itt Salzburgban a hatalmas Hotel de 1‘EurO'pe-ban, amelynél szebb és finomabb szállodát nehéz elképzel­ni, még látni a nemes „osztrákság" díszpél­dányait. Többnyire öregebb urak, jól, de nem kimos eleganciával öltözve, nagyok, méltóságteljesek, rendszerint kis arisztokra­ta szakállal és tiiroli kalappal, kedélyes las­súsággal mozogva és beszélve, látni rajtuk, hogy ismerik a jó és finom élet csinját- bimját talán a franciáknál tökéletesebben — öröm rájuk nézni. De bölények ők, kivesző­ben vannak. A csillaguk lemegy. A Hotel de ITSurope tulajdonosa, az öreg Komimer- zienrat közéjük tartozik. De nem felejtem el, amit tegnap a villamoson egy gúnyos arckiífejezésü, rosszmájú salzburgi mondott, amikor szomszédjával a város politikájáról beszélgetett: — A hotelesek. Ma ők is kicsinyek ebben a krízisben. Nem mindenhatók többé. Ilyen kicsinyek — és nagyon kicsit mutatott. Az uj generáció nem osztrák többé, német. A kispolgár német, csak az ur osztrák. A' fiatalembereket nem lehet megkülönböztet­ni német testvéreiktől, akik hét kilométerre laknak innen, Freilassing mögött. következményeikkel jár. ■— Sztranyovftzky György arra mutat rá, hogy a nem magyar tanárok egy egészen helytelen zsargon kifejlődését idézik elő. A fiatal tanítók munkaprogramja Győry Kálmán tanító a fiatal tanítók munka- programját ismerteti. Ajánlja, hogy a Prohászka Ködben tömörült katolikus tanítók szakcsopor­tot alakítsanak, aminő idáig csak az érsekuj- vári kör keretében dolgozott. Ez a szakcsoport hasson oda, hogy az egyes katolikus magyar iskolák tanítói állásait a Prohászka-körö'kben megszervezett tanítókból töltsék be. így lehet ■csak elérni, hogy miniden katolikus iskolában tényleg öntudatos magyar katolikus tanító mű­ködjön. — Szalay Ferenc fölszólalásában hang­súlyozza a tanítók szociográfiái munkájának szükségességét. — Szabó Kálmán indítványoz­za, hogy a kongresszus az illetékes egyházi ha­tóságoknál hasson oda, hogy a szlovák iskolákba Íratott magyar gyerme­kek hitoktatása magyar nyelven történjék. A kongresszus az indítványokat magáévá tette. A szóvetkezeti mozgalom Letooha József galántai esperes, szentszék! tanácsos a szövetkezeti mozgalom jelentőségé­ről, céljáról és külföldi eredményeiről tartott informatív előadást. A szövetkezeti mozgalomban tartalmazott önsegély gondolata éppen a kisebbségi vi­szonylatban hir nagy jelentőséggel. Ismertette a szövetkezetek kifejlődését és a szövetkezetek formáit. Ivánffy Géza főszerkesztő, a szlovenszkói szövetkezeti életet ismertette és kimutatta, hogy milyen arányiban van a magyar kisebb­ség a szövetkezeti mozgalomban képviselve. Hangsúlyozta a szövetkezeti nevelés fontossá­gát és rámutatott arra, hogy a magyar kisebbség nemzeti vagyonának a megőrzésére a szövetkezeti forma nyújt egye­dül lehetőíséget. A kisebbségi fiatalságnak be kel kapcsolód­nia a szövetkezeti mozgalomba, amely amellett, hogy az ifjúságnak egy részét értékes kisebb­ségi munkafrontra állítja, elhelyezkedési lehe­tőségeket is biztosit számára. Letocha József inditványára a kongresszus kimondja, hogy felállítja szövetkezeti szakosztályát s ennek megszervezésével megbízza Vass Lajost, irá­nyítására pedig felkéri Letocha Józsefet és Ivánffy Gézát. Esterházy János, az ifjúsági nagybizottság el­nöke ajánlja, hogy a Prohászka Körök tagjai közül néhányon látogassák meg a Hanza sző­A vallásos és nemzeti kultúra alap kérdései a Prohászka Körök érsekujvári kongresszusán A katolikus magyar egyetemi ifjúság állásfoglalása a keresztény és a magyar nemzeti szellemű nevelés érdekében — Nagysikerű kultur- est zárta be az eredményekben annyira gazdag két napos kongresszust MK

Next

/
Thumbnails
Contents