Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)
1933-07-16 / 159. (3269.) szám
1933 talius 16, rasAraap. Öó kilométer autón Ungvártól Uzsokig, Csehszlovákia és Lengyelország között Vámház, temető és éles hegyi szél az uzsoki hágó nyergén — Ruszin pásztorgyerekek és orosz nagybirtokos társasága a sziesztáló gépkocsi körül Ungvár, július eleje. (Kiküldött munka társunk riportja.) Ruszinszkói kőrútunk naplójának érdekes lapjai azok, amelyek az Uog völgyén egészen az országhatárig megtett autóturánkról szólanak. Pompás időiben tettük meg mindvégig az autóutat, a fotografáló masina sűrűn kattogott és sok érdekes felvétel került albumunkba. Ungvártól az Ung völgyén fel Uzsokig jó országút visz. A hadak útja ez, 1915 telén ezen nyomultak le az oroszok Ungvár felé és lejutottak csaknem a város közvetlen közelébe. Pereosényben már oroszok voltak és Ungvárt akkor rohamosan ürítették ki. Két évtized múlt el azóta, a háborús időknek alig maradt emléke, csak az emberek emlékezetében él még s az álmokban kisért vissza. Nyeviokén haladunk át először- Fölötte az erdő fái közül emelkedik ki a nyevickei várrom. A XVI. század végén Drugeth Gáspár lakott e várban, kitől a király haddal foglalta el hatalmaskodásainak megtorlásául. Thököly koráig ép volt a vár, de Ungvárinak 1684-iki ostromakor igen megrongálódott s aztán lassanként elpusztult. Karnyéke nia az ungváriak kedvelt kirándulóhelye, most is sokan tartanak feléje. Itt van különben az erdészeti kincstár fausztató gerebe, amely normális gazdasági időben az Ung vizén le- usztatott fenyő tön köket és bükkhasáb-tüzifát egy 12 kilométer hosszú úsztató csatornán az ungvári kincstári faraktárba viszi. Ez az úsztató berendezés a legnagyobbszerü egész Ruszinszkón, annakidején 600 ezer forintba került a megépítése. Most nem úsztatnak rajta semmit, nincs piaca a ruszinszkói erdők fájának. Perecseny Perecseny következik. Ez a község az ipari fejlődésnek köszönhette a múlt évszázad második felében megkezdődött óriási fellendülését. s a csinos házak az egykori jólétről tanúskodnak. Ügy az ötvenes évekig szerény falucska volt Perecseny, zsúpfedelű házakkal, falusi szegénységgel, aztán felépült a nagyszerű Bantlin-féle kémiai gyár, amely évenként 80000 ünméter fát dolgozott fel különféle kémiai szerekké. A magyar államvasut is berendezett itt egy talpfa-teli tő terepet, ahol évenként 200—250.000 vasúti talpfát telitettek a kincstári erdőkből vágott tölgyből. Mint gyártelep azután a kis falucska egyszerre nagy forgalmi hellyé lett, hová a napszámosok évről-évre nagy tömegben özönlöttek. Innen kezdve föl egészen Uzsokig a vasút mentén mindenütt nyüzsgött, mozgott a nép a sok ölfa fuvarozásával és berakásával foglalkozva. Száz meg száz munkás vágta és dolgozta fel a kincstári erdők fáját a kémiai gyár és a magyar államvasutak számára. A régebben járhatatlan hegyekről hegyi vaspályák szállították le a kivágott fát. Ma ennek a nyüzsgő életnek csak torzója mutatkozik. A perecsenyi hatalmas kémiai gyár kéménye füstöl ugyan, de csupán nyolcvan munkás dolgozik benne s a sok munkaágból egyedül a faecetgyártást tartják fenn, de alig néhány hordó a heti termelés. Ez a nyolcvan ember is állandó rettegésben él, vájjon nem szüntetik-e be véglegesen az üzemet. A régi községi elemi iskolát renoválták és az iziéses kis épületen ma az a felirat áll, hogy cseh kisebbségi iskola. A Perecsenyben élő állami tisztviselők, csendőrök gyermekei tanulják benne a betűvetést- A község felső végén pazar egyemeletes uj iskolaépület emelkedik, a jubileumi esztendőben, 1928- ban állították fel, mint annyi más iskolaépületet Szlovenszkón és Ruszinszkón, ruszin elemi és polgári és cseh polgári iskola kapott otthont a remek épületben. Perecseny után Dubrinics községet érjük, melynek határában kitűnő porcéi Ián anyag van, csakhogy kihasználatlan. Az autó csak lassan haladhat előre, sűrű embertömegekben kell utat törnünk, a környék egész lakossága zászlók alatt vonul fel a kisbereznai búcsúra. A leányok és asszonyok gyönyörű, színes népviselete ezer színben pompázik a ragyogó, napsütésben, Kisbereznán azután csak lépésben tudunk előbbre jutni, rengeteg ember az utón, a búcsúra felállított sátrak körül, a domboldalon, amelyen a szent Bazil-rendü görögkatolikus szerzet bucsujárö kolostora van. Itt is ugyanaz a vallási fanatizmus, amit egy nappal rá a Nagyág völgyében tapasztalunk. De két külön világ, ennek a völgynek a népe Rómát ismeri el egyházi fejének, a Nagyág völgy lakossága a pravoszláv egyház híve. A bereznai búcsún Messze földről sereglettek Össze a hívők a bereznai búcsúra, templomi zászlók erdeje veszi körül a hatalmas kéttornyú templomot, amely kiugró sziklafokról .messzire hirdeti a kereszténység eszméit. Fárasztó szerpentinen kell a templomhoz felkapaszkodni és az ut mentét két oldalon a koldusok egész hadserege szállotta meg. Soha ennyi koldust én együtt nem láttam, mintha Ruszinszkó valamennyi nyomorékja, valamennyi hivatásos kéregetöje kongresszusra gyűlt volna össze. Szerencsétlen, nyomoréknak született fiatal teremtések hordozható kis kordén pihennek és nyújtják a bucsusok felé elszáradt, ímeg- görbült karjukat. Minden nyomorék a részvevő emberek felé tárja sok rettentő csúfságát és valamennyi énekel, hol monoton dalokban, hol színes melódiákban mondja el versekbe szedve egész élete történetét. Sűrűn kopognak a hatosok a kitett réztányérokra, szakadatlanul tart a nyomornak ez az üvöltő kórusa ... Nagyberezna, a járási székhely után Rév- helyhez érünk, ahol ketté szakad a völgy. Az Ulicska völgye felfelé hatol Utcás felé, mi tovább követjük keletre az Ung völgyét Uzsok irányában. A faiparnak volt ez a központja, az állomásokon óriási garmadákban áll a kivágott és feldolgozott fa, évek óta áll igy, kitéve az időjárás minden viszontagságágának, rothad és pusztul, itt vész el menthetetlenül. Oak a révhelyi állomáson legalább 2000 vagonra becsüljük azt a famennyiséget, ami fel van halmozva. Fenyves völgy ön még nagyobb mennyiséget látunk, hatalmas rönköket garmadába rakva, deszkát, bükköt, fenyőt. Révhely, Szolyva, amelynek-határálban sósfqrrások , yannpk, Sztávria, ahol a bükkösölí már megszűnnék és az ungi fenyvesek régiója kezdődik, feljebb pedig. Luoh, amelynek határában jövedelmezőnek ígérkező petroleumforrások vannak, ezeknek a falvaknak a népe mind a fából élt. Luch falu szegényes viskói közül impozánsan emelkedik ki az 1930-ban épült templom és a civilizációi Bafa plakátjai képviselik- Azután Haijasd következik. Vas.hidján furcsa krix-kraxok, krétával írottak, falrairó emberek hirdetik a hitlerizmus eszméit azon a főidőn, ahol a zsidó elem éppen olyan nagy nyomorúságban él, mint a ruszin. Az uzsoki uhadak-utjaa Tizenegy óra, amikor bejutunk az országrész legészakibb falujába, Uzsokra. Hosszúra nyúlt, dísztelen falu ez a völgykatlanban. A hegyi vaspálya gyönyörű viaduktokkal halad felettünk; A község derekán park ötlik fel, valaha jó karban lehetett, de most rendkívül elhanyagolt. Közepén a fák közül valami emlékmű kandikál ki. Azt hisszük, hogy háborús emlék, megállítjuk a kocsit, hogy kérdezősködjünk. Egy kis szatócsüzlet előtt állunk, gazdája hozzánk siet. Szomorú arcú, nemes vonásu zsidó férfi, Lipschütznek hívják, jól beszéli a magyar nyelvet is, amely egész utunkon felkisért bennünket egész az országhatárig. Lipschiitz ur rögtön fel is világosit bennünket a szobor minemüségéről: — Az, kérem, Herkules. Tetszik tudni, egy nagyon erős ember volt Herkules. Megköszönjük a szives mitológiai felvilágosítást, de Herkulest, nem fotografáljuk le- Az elhanyagolt nagy park az uzsoki fürdő volt, amelynek vastartalmú vize kitűnő gyógyhatású. Ma nincs gazdája, nincs vendége. A régi időben sokan látogatták. Az országút versenyt kapaszkodik a vasúttal a község felett baloldalt emelkedő hegyoldalra. Ez hát az uzsoki hágó, amelyért annyi magyar honvédnek a vére ömlött. Merész szerpentinen haladunk fel és mintegy negyedóra alatt a tetőn vagyunk. Állomás és vámház. 89 jelzésű kilométerkő. Azután mintegy száz négyszögölnyi katonatemető és ennek az északi kerítése Csehszlovákiába, északi határvonala egy darabon Lengyelország felé. Az országút egészen füves, kicsi erre a forgalom. RGS 1926 jelzés a határkő- vön, négy méternyi távolságban P 1924 jelzésű határkő mutatja, hogy az már lengyel terület. Négy méter csík a „senki földje44. Megállunk rajta, hogy leíotografáljuk a hősök temetőjét. Kegyetlenül hideg szél fuj, szinte a csontokig hasit. A temetőben sűrűn sorakoznak a fakeresztek. Tömegsírok és egyes sírok egymás mellett. A kereszteken név és évszám. Békésen fe- küsznek egymás mellett elesett magyar és orosz bősök. Indulunk visszafelé, de a szerpentin derekán megállunk, hogy a magasról lefényképezzük Uzsokot. Pásztorgyerekek sereglenek kö- rénk, kis mezítlábas, halinás ruszingyerekek, szótlanok és nagyra tágult szemmel állnak körülöttünk. Amikor előkerül a tarisznya, amelyben a tízórai van, valami kifejezhetel len vágyban csillannak meg ezek a kék gyermekszemek. Szét is osztjuk a tízórait közöttük. Fenyő Olexa* elemista gyerek, aki most a szünetben az egyetlen tehénre vigyáz itt a hegyoldalon, könnyekre fakad, amikor a kezébe nyomunk egy nagy karéj kenyeret és egy jó darab szalonnát- Tizenkét éves a gyerek és elmondja, hogy ö bizony nem ismeri a kenyeret, kiflit most lát először. mert hogy odahaza csupán krumpli egyetlen eledel, amelyet vasárnapon egy kis tejjel öntöznek meg. A második karéjba már bele se kezd, ingujjába rejti, hogy, majd hazaviszi „tátinkénak és maminkénak.44 Aztán értelmes szavakban felvilágosit Uzsok iskolai viszonyairól. Elmondja, hogy a ruszin gyerekek két iskolába járnak, az egyiknek 53, a másiknak 56 tanulója van, míg a 18 cseh gyereknek, kisebbségi iskolája van. Anhg a gyerekekkel társalgunk, neve'ö kékszennü, szökehaju, mosolygós arcú feni lép mellénk. Fekete, nyakig csukott ing vua rajta, sárga szandál a lábain. Felkérezkedik az autóra, mert hogy Hajasdon van dolga. Helyet szorítunk neki. Útközben aztán elmeséli az élettörténetét. Persze, hogy orosz nagybirtokost száli-itunk kocsinkon, Szergej Szergejevics Mihajlikovot, akinek Donskaja Obosti mellett volt ezer hold ?e- keteföldje és ahogy büszkén elmondja, 5ÜLJ kitűnő lova. Csak a lovait sajnálja, amelyek olyan nagyszerűek voltak, hogy Magyarország, Olaszország vásárolt belőlük- Most nincs semmije, a volt nagybirtokos, a Vrangéi hadsereg tiszt je orosz menekült, aki itt él fenn a csehszlovák —lengyel határon és csak az a fanatikus hit tartja benne a lelket, hogy Oroszország hamarosan feltámad, mert a világ lel kiisin ere le nem tűnheti el a bolseviki gyalázatot. Szegény Szergej Szergejevics itt fenn, Illő méter magasságiban, bizonyosan nem tudja, hogy egy Litvinov nevű ur ebben -a pillanatban Londonban komoly diplomáciai tárgyalásokat folytat és a paktumok özönével tér haza Moszkvába. . Szomorú adatok Komárom városáról a kereskedgiemiigyi miniszter asztalán Komárom városa egymásután küldi megbízottait Prágába, de a város egyre lobban fulladozik az adósságokban Eomárom, julius 15. A kereskedelemügyi minisztérium felszólítására nagy memorandum formájában küldött a komáromi járási kereskedelmi grémium helyzetjelentést a kp- márömi!'’’és Vidéki 'keresikfedelem KéfyzéférŐli A terjedelmes és mindenre kiterjedő memorandum túllépi az egyszerű helyzetjelentés kereteit s belőle kitűnik a határmenti város pangó kereskedelmének sivár helyzete, a piacát vesztett, vámzavarokkal tönkretett, exportálni nem tudó kereskedő világ sok erkölcsi és anyagi problémája. A jelentés szerint a komáromi kereskedelem utolsó féléve olyan rossz képet mutat, mint amilyenre a legöregebb kereskedők sem emlékeznek. Az exportkereskedelmet a szerződésen kívüli állapot teljesen megsemmisítette. Mig azelőtt Komárom kereskedelmének jórészét, a íakereskedelem tette és ezerszámra jöttek le tutajok a Vágón, most ez az ág majdnem teljesem szünetel. Azelőtt uccasorok éltek fakereskedelemből, ma már a szlovenszkói tűzifa nem verseny- képes a magyarországi piacon. A koksz és .szénkereskedelemben is exportüzletet 'kötöttek azelőtt a komáromi kereskedők, néhány, évvel ezelőtt 60—70-000 vagont tett ki évente a. tranzitó-szé-n, ezzel 500 munkás volt foglalkoztatva. Az 193Les magyarországi szénbehozatali tilalom ezt az üzletágat is kettévágta, 1931 ősze óta a komáromi kikötőre csend borult. A porcellán- és texiil- szakmábam is volt export, a vámháboru ezt is lehetetlenné tette. A kereskedelmi szerződés- nélküli állapot magával hozta a vámvizsgálat megszorítását és ez nagy visszaesést okozott a szakmában. Az utóbbi évek rossz mezőgazdasági eredményei magukkal hozták azt, hogy a vidéki gazdaközönség és a kisiparos nem tud vásárolni s még inkább megcsappant a kereskedelmi lehetőség az adósvédeími moratórium rendelkezései által. A köztisztviselők fizetésének leszállítása is érzékenyen érintette a kereskedőket, legjobb vevőiket veszítvén el. A memorandum megemlékezik arról is, hogy az általános válság az erkölcsökre is kihatással volt s ez alól a kereskedők bizonyos része sem vehető ki: az azelőtt ismeretlen fogalom: a kényszeregyezség és a fizetésképtelenség napirenden van s ezt a kereskedők könnyedén vállalják. Ez aztán magával hozta a gyáriparos, a nagykereskedő s a bankhitel bizalmatlanságát. A bizalom megszűnése s a pénzhiány okozta azt, hogy a komáromi pénzintézetek a legritkább esetekben nyújtanak hitelt a kereskedőknek- Az elmúlt félesztendőben kereskedő érdemleges hitelt neon- kapott; - - • - r • Majd a memorandum hibáztatja a tulpro- dukcidt % kereskedelem minden ágazatában s megállapít,ja, hogy ötvén százalékkal nagyobb a kínálat, mint a kereslet. A kereskedelem minden ágában tapasztalható visszaesés egyik oka az is, hogy a gyárosok s termelők maguk látogatják a fogyasztókat és lerakótokat létesítettek, ezáltal versenyképesebbek lettek, ami ártalmára volt a közvetítő kereskedelemnek. A közvetítés nagy akadályai a szindikátusok, kartellek és konszernek is, ezeknek .működése folytán a középkereskedő megszűnik jólfizető adóalany lenni. Az egy^7 düLi, amely az*árucikkek között mennyiségi forgalmát megtartotta, az élelmiszer. Ez is minőségi eltolódást mutat az olcsóbb javára. Az állami és a magánépitkézések szünetelnek s ez úgy az iparosokat, mint az anyagkereskedőket érinti súlyosan. A memorandum végkövetkeztetésében nem pillanatnyi segítséget kér, hanem gyökeres megoldását a pangó kereskedelemnek s mivel Komárom határimenti város, ezért jó kereskedelmi szerződéseket, vámhékét s szabad áruforgalmat kíván. Kéri az illetékes kormánytényezőket, hogy a külföld megbizottaival hathatós tárgyalásokat folytassanak ez ügyben. Komárom város NüfátHtsége Prágában Komárom város nyomasztó gazdasági helyzetével kapcsolatiban megemlékeztünk a rendkívüli városi képviselőtestületi gyűlésről, amely egv többtagú küldöttséget menesztett Prágába, hogy ott sürgesse meg a régen ígért közmunkákat és segélyeket. A gyűlésen sok vita' volt a küldöttség szükséges vagy nélkülözhető voltáról, végül is a küldöttség felment . Prágába s a közmunkaügyi, közélelmezési, iskolaügyi, pénzügyi, egészségügyi minisztériumokban járt s sr?.~ gyón sok égető kérdést igyekeztek az illetékes soztályokkal megbeszélni. A küldöttség azonban semmi eredményt nem tudott felmutatni, mert ahol megértésre is találtak, ott sem tudtak a város baján segíteni, arra való hivatkozással, hogy a pénzügyminisztérium nem adhat pénzt. A küldöttség csak hiábavaló költséggel terhelte meg ismét a várost s Komárom város ügyei ismét nehezen jutnak előre. A tisztviselőket nagy késedelemmel fizetik9
