Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)

1933-07-16 / 159. (3269.) szám

10

1933 fuliiis 13, vasárnap.

Shakespeare alkonya

A. Lidérc cimii színjáték utolsó jelenete

Irta: VOINOVICH GÉZA

Shakespeare Londonban szerelemre gyulladt a királynő egyik hölgye,, Mary Filton iránt, aki azonban tőle a költő páT tfog ó -barátjáh o z, a fiaital Lord Pembrockehoz pártolt. Shakespeare a csalódástól 'betegen és méla-búsam ment haza Stratfortba.

Most ott ül háza kertjében, két barátjával: Burbage szinésztársával és Ghettlevej. a könyvkiadóval, egy nagy eperfa alatt, malomkőasztal körül. Baka van a ház, hátul sövényke-ri- tés, mely fölött a mezőre s a kanyargó Avon vizére látni; *— fák lombja közt a templom tornya is látszik.

Judit, Shakespeare leánya, hátul a kertajtó- mál áll s hátraszól, lhogyi Wa-rd tiszteletest látja jönni. Shakespeare béhivja s megkínálja egy pohár borral.

SHAKESPEARE (kínálja a papot): Tisztele- tes ur, nem kóstolja meg?

WARD: A kárhozat italát? (félretolja Shakespeare kezét.) Sürgős az utam. Sok uraság jött a községbe, lóháton. A templom előtt álltaik meg. Sietek szolgálatjukra, hátha ... (megigazítja fején a kalapot, indul).

CHETTLE: Lássa, tieztele-tes ur. maga is színész. Másképp játszik nekünk, másképp, azoknak. Már puszta hírükre lekapja a kalapot és szal ad...

WARD: Isten rendelése, hogy a feljebbvalókat ... (indul).

CHETTLE (kimutat az uccára): Sohee siessen! Egy páran helyébe jönnek, — nézze csak.

BURBAGE (fölpattan): Lord Pembroske!

WARD: Lord? (lekapja kalapját).

CHETTLE (Shakespeare karját megérinti): És vele,-------Vigyázz!

SH

AKESPEARE (a kertajtó felé fordul, aztán elfordítja fejét, — halkan): Látom.

CHETTLE: Tudtad már, hogy kiszabadultak a tömlőéből?

SHAKESPEARE: Gondoltam.

WARD (nagy szemet mereszt): Tömlöc-bőől?

BURBAGE: Biz úgy, papom! A lord a lázadó Ess ex barátja..

WARD (hebegve): A lázadó ...

BURBAGE: Esséx fejét, lecsapták, ő vígan viseli a. magáét.. Ilyen az igazság.

WARD: A földön! .. V

PEMBROKE (kint): Járt ásd a lovakat!

BURBAGE: Egy lady váltig könyö-rgött érte a királynénak, mág Őt is hozzája zárták. Nem bánták csöppet sem. Mint látja, azóta is együtt maradtak...

WARD (elképedve): Oh, Sodorna!

SHAKESPEARE (ezalatt a kertajtóhoz ment s nyitja- Meghajlik; hideg hangon): Lordságod maga igazolja szabadulása hírét, — nem lehet tamáskodmi.

MARY (zavartan): Pembroke (vidáman, fesztelenül jönnek).

PEMBROKE: Na látod, téged semmi baj sem ért.

SHAKESPEARE (célzással): Semmi, nagyságos ur.

PEMBROKE: Megmondtam, ugy-e?------Ke

nilworthba megyünk, vadászatra, —-elváltunk a többiektől, — hogy benézzünk hozzád. Ámbár egyelőre nincs szükségem szonettre; prózával- is megélek. (Ma-ryre tekint.) — (Chett- le és Burbage tisztelettudón hátrább húzódtak az asztaltól. Pembroke odalép hozzájuk.) Ali, ismerősök! A színház vidám tájékáról.

MARY (Shakespearehoz): Nem csodálatos,

hogy itt vagjmk?

SHAKESPEARE: Az úrnők arra lovagolnak, amerre kedvük tartja, — az országút vándora az útfélről néz utánuk.

MARY (mosolyogva): Én intéztem úgy, hogy erre térjünk.

PEMBROKE (az asztalhoz lép): Megkínálhatsz egy korttyal. (Ward siet a neki kínált pohárba tölteni.) Csinos fészked van. (Körülnéz.) Hanem a színházak, te! Most csiklandósabb, borsosabb portéka járja. Uj írók: Flet- cher, Massinger ... Hiába, ami uj... A polgárok bambaeágán pompásan lehet mulatni. Olyat, próbálj te is, ha tudsz. — Kit érdekelnek ma a rómaiak, meg a mesebeli királyok?

CHETTLE: Ezt mondjuk mi is. De Wlibámnak csupa gyilkos történet jár a fejében.

PEMBROKE (legyint): Ajjaj!

BURBAGE: Az imént séta közben egy szere- csennyel ijesztgetett, aki puszta gyanúra megfojtja a feleségét.

PEMBROKE: Ujjuj!

MARY (nyakához nyúl): Akkor minden szem- revaló asszony féltheti a nyakát.

SHAKESPEARE: Az indulatok fenevadjai

meghunyászkodva ott élnek mindünk lelkében, csak akkor látjuk, ha széttéptek valakit; de börtön és bilincs rendesen emberségre -sz-oÚtnak

JUDIT (a házból jött s a tele poharat Pembroke elé tartja): Tessék!

I PEMBROKE (elveszi a poharat): A te leányod? így könnyű remetéskedni! — Szép kisasszony, hogy szokás itt üdvözölni a szívesen látott vendéget? (Közelebb lép hozzá.)

JUDIT (kezét hátradugja).

PEMBROKE: Még csak kezet sem ad?

JUDIT (habozva): A tiezteletes ur arra oktat ...

WARD: Nem értetődik ilyen magasállásu személyiségre... (Mentegetőzve:) Én csak arra intem a fiatalokat az írás szavával: „Aki magát állami gondolja, vigyázzon, hogy el ne essék.“

MARY (az asztal előtt ül, ezalatt Shakespea- ret nézi, aki az asztal sarkánál áll): Homlokod olyan szomorú, mint egy megholt emlék sírköve.

SHAKESPEARE: Két halálos szó fekszik

lelkemben: megbánás, elfelejtés.

MARY: Túl kell tenni magunkat a szavakon. Akinek csak egy élet-e van: becsülje meg és el ne rontsa. — Sólymot ereszteni minden kis örömre ...

SHAKESPEARE: A széttépett madárból vér csepeg.

MARY: Nem nézünk oda.

SHAKESPEARE: A vadászerkölcs kegyetlen.

PEMBROPE (eddig a többiekkel beszélt, most odaszól): Te már egészen eipuritánosod- tál. Erkölcsöt emlegetsz, mikor szép nő 'beszélget veled.

MARY: A virág akor is elhervád, ha le nem tépik. Csakhogy akkor senkinek sincs benne öröme. Öröm a-z. amin senki sem örül?

SHAKESPEARE: Sok apró öröm nem ér föl egy nagy szomorúsággal.

MARY: Rajtunk áll, hogy mindig csak gyász- dobok dobognak a szivünkben, vagy vadászkürt szól: Hallal!! Én vissza akartam nyerni a- hangomat.

SHAKESPEARE: Olvasatiamul eldobott vers 'vagyok, föl nem nyitott könyv. Villámütött fa, melyről lehervadt az élet.

JUDIT (távolabb, Pembrokehez): Oh, uram- nekem patakviz a tükröm, frissítőm a hajnali szellő . Hol vennék éin szépséget?

MARY; A lord már vizrebocsátotta csóna- fc'át; — nem veszedelmes, —• Üresen kering.

SHAKESPEARE: Az üres csónak könnyebben halad.

MARY (sóhajt): Én sem maradtam seb nélkül, ne hidd... fáj a- szivem érted, — amennyire tud.

SHAKESPEARE: Oly önző vagyok, hogy ez

jólesik.

MARY: Megtanultam: öröm nyomában nagy veszteség jár; — jobb elkerülni.

SHAKESPEARE: Tanultam én is.

MARY (kérdően fordul oda).

SHAKESPEARE:-------Hogy milyen boldog

le

het — más.

MARY (lesüti szemét): Szomorú lecke.

PEMBROKE: És mulatság?

JUDIT: Vasárnap templomba megyünk. A tiezteletes ur prédikál... (Ward bólogat.)

PEMBROKE: Szép!--------(Kitekint az udvarra.) A többiek indulnak, Megyünk mi ás, Mary.

MARY (megmozdul, de ülve marad).

PEMBROPE (Judithoz): Jöjjön, nézze meg, erre jönnek. — Szép ám egy ilyen vidám csapat. (Kimennek a kertajtón mind.)

MARY (föláll): Te örökre kitörölted szemedből a mosolyt?

SHAKESPEARE (bólint).

MARY; Miből élnek akkor a szép nők darabjaidban?

SHAKESPEARE: A nők az élet és a férfiak átkai, asszonyom.

MARY (kezét Shakespeare kezére teszi): Én öltem meg vidám, szép nőidet! Pedig magamat is olyannak szeretem látni, aminőnek bennök élek. — Abban az alakban kívánunk megmaradni magunk előtt, melyben valaki szeretett. Egy jó és kedves Mary Filtomt őrzök magamban, egy elefántcsontszobrot. Aki itt jár-,kel a.z emberek közt: szegény, mindennapi teremtés, forgó aranypénz, kívánság és kapzsiság tárgya; a másik — drágaság, mint egy templomi kehely. Önmagam előtt az maradok, ak*i neked voltam. (Odanyujtja kezét, Shakespeare ráha-j- lik.)

SHAKESPEARE: Aki nekem voltál, velem marad.' (Kint lovasok robogása, trombitája hallatszik s vig lármájok.)

MARY: Sohasem fogod elfelejteni, ami fájt.?

SHAKESPEARE: Hűtlenség volna. A bánatból tudom, hogy örömem volt. Ez boldogságom fonáka, színe másnak jut.

■ MARY (összehúzott szemmel): Akkor gyűlölsz.

SHAKESPEARE: Csak a világot. —• Akit

szerettem, bőkezű volt, mint főrangúhoz illik.

j—- Köszönöm minden .pillantásod, köszönöm édes mosolyod, —• köszönöm boldog ragyogásod. — Mindent, amit kedved adott: Játékos elméd lepke tánc át, szép szemed fámén gár zását.

— A szép csalódást, mely kápráztatott. PEMBROKE (visszajön Judittal): Ti kelten

itt győzitek szóval; — mi lépten-nyomon befagyunk.

WARD (a nyomában): Úgy kell élni, jó uram, hogy kevés eleven szén gyűljön felünkre.

PEMBROKE (nevetve): Az nagyon üres élet volna! Különben a lelkésznek is lehet megbán- nivalója: olyan, mint az eleven bümbáma-t.

JUDIT: Óh, a lelkész ur a mások bűneiért szenved.

PEMBROKE: Ajánlom az enyéimet. (Judithoz:) Most még egy kézszoritást. Ne sajnálja;

— jutalmul: elmegyek.

JUDIT (odanyujtja kezét): Szívesen, uram.

— Én csak nem értem a hurokba font beszédet

— és félek tőle. De ha a felesége is itt van... PEMBROKE: Menjünk, Mary. Elmaradunk a

többiektől. - (A kertajtóhoz megy, s el: Burbage, Chettlie, Ward vele mennek, Judit a kapuban megáll.)

MARY (kezet nyújt Shakespea-renek. Sóhajt): Ez igy jött. Ne feledj el egészen.

SHAKESPEIRE: Ha van életemben óra, melyet visszakivámok, te benne vagy. (Megcsókolja Mary kezét s még sokáig kézfogva állnak.) -------Ha már rég nem leszek, egy érzés bolyong még majd a világban, miképp tavaszi il- 1 a táram, —.és téged, keres.

MA

RY: Éz szép ajándék; elviszem magammal. (Rámosolyog, elvonja kezét s megsianitja rajta a csók helyét.) Könny van a szemedben. Sós víz az. épen tartja a bánatot.

SHAKESPEARE: Rokon a tengerrel. (Letörli.)

PEMBROKE (kint): Mary! Mindjárt itt az éjszaka és még messze kell mennünk.

MARY (leihangoltan, célzással): Igaz, — mi messzire megyünk. (Ránéz Shakespearera s megindul a kapu felé, Shakespeare leceüggedt fővel követi. Mary kimegy.)

SHAKESPEARE: Az éjszaka már itt van. PEMBROKE (kívülről): Jó éjt, Wiff! Szép álmokat, — és boldog reggeleket! (Lódobogás. —- Burbage, Ohet-tle, Shakespeare visszajön- jönnek.)

JUDIT (még utá-nok néz): Hogy siklott- föl a lóra, mint egy kígyó. Gyönyörű teremtés. — Isten mégis megjegyezte azzal, hogy fekete.

BURBAGE: Látod, Wili, ezek boldog emberek: mindenen túlteszik magukat.

SHAKESPEARE: Ezt annak mondd, aki a- léiket osztogatja-.

SHAKESPEARE felesége (már azok kimenetékor megjelent a-z ajtóban): Na, hát — igy hajbókolsz te Londonban — mikor itthon egyenes háttal élhetnél.

. . SHAKESPEARE: Hozzád illő férj leszek ezután. (Az asszony 'bemegy a háziba.)

CHETTLE: Ne hagyd igy el.magad,, William. Hidd meg...

SHAKESPEARE: Hagyjátok el. A vigasztalás alamizsna, nem lehet belőle megélni.

BURBAGE: Még előtted az élet...

SHAKESPEARE (ránéz): Az életnek akkor •van vége,-mikor elmegy tőle a kedvünk.

BURBAGE: Kevésbe veszed, amid van. Te megszövöd magadnak a dicsőség palástját. Téged biz-husz év múlva is emlegetni fognak!

SHAKESPEARE (Burbage karjára teszi a kezét): A dicsőség annak .csábitó,, aki el nem éri.—- annak.öröm, aki-meg nem szolgálta.

BURBAGE: Hallgass ránk. Keresd meg a- jó kedvedet; ha kell, erőltesd. Térj. vissza a vígja tó kokhoz.

CHETTLE: Nem magadnak írsz, hanem a közönségnek.

BURBAGE: Meglásd, magad is föl fogsz derülni tőlük.

SHAKESPEARE (komoran áll): Az a világ nekem bezárult.

CHETTLE: Ideje lefeküdni. Holnap talán

jobb kedvvel ébredsz.

SHAKESPEARE: Akinek az álom nem gyötrelem, — keresse. Anna! Mécset a vendégeknek.

BURBAGE, CHETTLE: Jobb reggelt! Jobb kedvet! (Bemennek a. házba. Látni, hogy az emeleti ablak kivilágosul. A hold besüt a kertbe.)

SHAKESPEARE: Hát te, Judit?

JUDIT (hátul a sövénynél állt. visszafordul, ajk a. elé tartott ujjal suttog): Az ég tüzmadara összecsukta szárnyát, fészkére ült, a holnapot melengeti.

SHAKESPEARE: A mával egy világ merült el, és nem jön vissza többet.

JUDIT (atyjához megy): Az erdő, rét. patak tündérei most' szálldogálnak és susognak, fehér -ködöt teritmek a mezőre, fölnyitogatják a sírokat. Törpék most tipornak kört a fűben, hová -a birka nem harap; most száll a-z éji lepke, mely a tehén tejét elf eji...

SHAKESPEARE' felesége (a házból):" Gyertek be már! Nyirkos az éjszaka.

SHAKESPEARE (magához öleli Juditot): Igazad van, leányom. „Több dolgok vannak a földön és’ égen. mint sejtelmünk képzelik Én is tudom. Manók bujkálnak a lélek odúiban, baglyok huhögnak; a nagyravágyás boszorkányai bürköt forráznak, gyilkos rémtettek, hazajáró lelkei kisértenek, ön-vád vámpírj-asL szívják a vért. — Szelíd 'tündének reménységet hintenek, ahonnat cseppet szőnek. (Judit fejét simítja.) Álmok világában élünk, leányom. Lelkűnknek tükre a képzelet, a lélek szeme. Maga magának szövete és takácsa, -király és-szolgája. Mesélni fogok neked egy bujdosó hercegről, ■aki meggyülölte és otthagyta a világot, egy puszt-a szigeten él, — leányával, Judit! — s a képzelet -tündérei szolgálják.', (Egyre .jobban niagának.) ö-k -a próféták étekhordó madarai az élet .pusztájában, .álmokkal, emlékekkel tartanak. Ki t-udna ezek nélkül élni? —-Amit a-z élet megtagad, te adsz meg mindent, egyetlen szép valóság, — képzelet!

A féltékeny nagymácsédi gazda

halálosan összeszurkálta feleségéi maid maga jelentkezett a nagyszombati rendőrségen

Nagyszombat, julius 15. (Saját tudósitónk jelentése.) Az elmúlt éjszaka 12 órakor 30 év körüli gazdaember jelent meg a- nagyszombati rendőrségen. Az izgatott ember kezében véres, háromágú vasvilla volt és rekedten mondta:

— Tartóztassanak le! Meggyilkoltam a feleségemet.

A rendőrség rögtön kihallgatta a-z embert, aki elmondta, hogy Mik],asz Józsefnek hívják és Nagymácsédon lakik. Három évvel ezelőtt nősült meg és kezdetben boldog családi életet élt Juliö nevű feleségével, de az utóbbi időben állandó volt köztük a veszekedés, főleg amiatt, mert az asszony állítólag idegen legények udvarlását fogadta.

— Ma délután hat- órakor megint összecsapás volt közöttünk, — beszélte siró hangon a gazda. — Szemrehányást tettem neki. hogy szégyent hoz a családunkra, idegen férfiakkal adja le magát-. Az -asszony csak kihívóan nevetett és azt, mondta, hogy azt csinálja, ami neki tetszik. Fejembe szállt a vér, nem tudtam, mit csinálok,

fölkaptam a vasvillát és az asszony hasába döftem. A földre esett, én meg fölkaptam egy kést, azzal szúrtam belé, nem tudom, hányszor.

El akartam szökni, világgá akartam menni, de nem-hagy nyugodni a lelkiismeret...

A rendőrség érdeklődésére reggel érkezett meg az értesítés a nagymácsédi cseudőrségtől, hogy a ga-z-da előadása megfelel a valóságnak, de annyiban túlzott, hogy az asszony, nem halt .meg, hanem súlyos sérüléseivel a kórházba szállították. Felépüléséhez nincs sok remény. Mik'las Józsefet a nagyszombati rendőrség letartóztatta.

— Elkobozták a Vola Ludut. Pozsonyi szerkesztőségiünk jelenti telefonon: Az államügyészség elkobozta tt a a keresztény szocialista Vola Ludu cimü szlovák lap vasárnapi számát .annak különböző cikkei miatt. Miután a kobzás olyan időben történt, hotgy pótlásról már nemi lehetett gondoskodni, a lap második kiadást nem adott kiMAGYAR ASSZONY lapja a NAGYASSZONY

Rendelje meg a P. M. ff. kiadóhivatalában Ára egész évre, 36 K, számonként 3*50 K