Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)
1933-07-02 / 148. (3258.) szám
2 250 milliót akar megtakarítani a koalíció a 750 milliós munkanélküli segélyből Nehézkes tárgyalások a kormány és a szakszervezetek kézéit a genti redszer körül Benes részletesen beszámolt a kormánynak a külpolitikai eseményekről doktor az öt dunai állam gazdasági együttműködésétől várja a viszonyok jobbrafo rdu- lását, Magyarországot és Ausztriát invitálva a szoros gazdasági együttműködésre. Bizton állíthatjuk, hogy Benes ezirányu meggyőződése és legutóbb nyilvánított törekvései a londoni konferencia meddősége esetén lényegesen erősbödmi fognak. Ez pedig elismerése évek óta hangoztatott álláspontunknak, hogy tudniillik Magyarorezág és Ausztria bevonása nélkül a középeurópai kérdés megoldása lehetetlen. A Központi Gyáriparos Szövetség fentebb említett közgyűlésén a német tagozat elnöke, Mühliig doktor követelte a nagyobb gazdasági terület mielőbbi megteremtését s ugyanezt az álláspontot foglalta el a csehszlovák kereskedők központi tanácsa Matousek doktor, kereskedelmi miniszter jelenlétiében. A jelek azt mutatják, hogy a csehszlovák gazdasági és pénzügyi politikában gyökeres változásnak kell bekövetkeznie. Egyre többen 'és mind határozottabban követelik a hivatott érdekképviseletek a mai rendszerrel való szakítást. Sajnos, a döntés azoknak a kezében van, akik az eddigi hibákért felelősek s ezek még ma sem lismerik el, hogy a gazdasági érdekek ellen nem lehet külpolitikát csinálniBenes barátságosan invitálja Magyarországot és Ausztriát, holott jól ismeri a szoros gazdasági együttműködés akadályait. A teljes politikai egyenjogúság elismerése és a legsúlyosabb igazságtalanságok megszüntetése az együttműködés ára. Ezt Gömbös miniszterelnök legutóbb félreérthetetlenül kijelentette. A minden keserű utóiztől mentes megbékélésnek, amelyben a mai gyanakvás helyét a fenntartás nélküli bizalomnak kell elfoglalnia, hogy az az egymáshoz közeledő népek számára a várva-várt eredményt meghozza, minden külső nyomástól mentesen, a kölcsönös meggyőződés erejéből kell fakadnia. Ennek a forrása azonban nem a mások végki merülésével való spekulálás. Ezt, is számtalanszor megmondottuk, éppen a béke és a közös jobb jövő érdekébenHatározottan helytelenítjük Prága pénzügyi és gazdasági politikáját, mert azt a köztársaság összes népeinek szempontjából károsnak találjuk. Helytelenítjük tehát, hogy Pospisil dr- a pár excellence kivitelre utalt Csehszlovákia képviseletében az angol-amerikai törekvések ellen foglalt, állást. Egyenesen vétót emelünk azonban ellene a Szlovenszkóban és Ruszinszkóban élő kisebbségek neveiben. A viszonyok rosszabbra fordulása a mi testünkön mélyebb sebet szánt, mint a hatalomhoz közelebb állókon. S ha elütöttek attól, hogy a gazdasági helyzet alakulására befolyjunk, legalább a tiltakozás jogával kell élnünk, hogy a következményekért magunktól a felelősséget elhárítsuk. Prága, július 1. Már múlt heti parlamenti beszámolóinkban jelentettük, hogy a törvényhozás nagy lendülettel megindult nyári munkaira- máiban bizonyos kényszeredett elakadás tapasztalható s a kormány munkájának főeulyát a kulisszamögötti koalíciós és miniszterközi tárgyalásokra helyezte. A törvényhozás a koalíciós többség jóvoltából megtette már a magáét: az elmúlt héten már törvényerőre .jg léptek a különböző felihatalmazáeszerü javaslatok, amelyek eddig szinte elképzelhetetlen széles jogkört biztosítanak kodifikáltan a kormány birtokosainak az egyéni szabadságjogok szabályozására. A rendtörvényt is kiszélesítették s megszigorították a sajtószabadság vélt kinövéseinek megfékezésére. A koalíciós pártok s a kormánynak különböző bizottságai az elmúlt héten is folytonasan 'tárgyaltak a legsúlyosabb problémákról: a vasutak helyzetéről!, a munkanélküli segélyezés kérdéséről és az árszabályozásra hivatott kar- telltörvényíervezetről, de pozitív eredményre ezek a tárgyalások eleddig nem vezettek. A vasutak óriási hiányait az eddiginél radikálisabb nyugdíjaztatás okkal $ eddig magasabb r a n g os z t ál y u híva tál nők n ak a 1 a cs on y ab'b os z - •táflyuvá való átszervezésével igyekeznek mérsékelni, a munkanélküliek kérdését az eddigi segélyezési rendszer módosításával g a munkaköl- csön eredményes kihasználásával próbálják megközelíteni, — eddig azonban ezek a kérdések még annyira -nyíltak s annyira ellentétesek ■a felfogások a döntésre illetékes körökben, hogy a nyár előtt — legalábbis törvényhozási utón — aligha fognak ehhez hozzányúlni. ■Ezt látszik igazolni a minis z,t erei nők lapjának, a Venkóvnak legújabb jelentése is. amely szerint a törvényhozás hamarosan befejezi munkáját; s szerinte ez a legjobb megoldás is, mert a kormánynak teljes felkészültséggel rá kell vetnie magát a halaszthatatlan feladatok elvégzésére s a felhatalmazási törvények keretén belül meg kell tennie a legsürgősebben mindazokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek az állam gazdasági és pénzügyi egyensúlyának helyre áll i t ás áhö z. Á munkanélküli segélyezésre az ez évi költségvetés 750 millió jkotonát irány zott- élő* de az 'eddigi arányú kiadások szerint, ez az összeg álig lenne elegendő egy félesztendőre, ezért a kormány már régebben kidolgozott egy tar vezetet, amely az eddigi segélyezési méreteket- -jelentékenyen lecsökkentené és az • eddigi eijárást módosítaná. A kormány tervezete tizenkét szakaszból áll, s egyelőre a szakszervezetek központi vezetőségével tárgyal azok elfogadása érdekében, de ezek a tárgyalások is nehezen haladnak előre. A szakszervezetek központja eddig elvileg hozzájárult ahhoz, hogy a segélyek uj szabályozása csupán két évre szóljon, továbbá, hogy a várakozási időt a segélyezési jogigény megszerzésére az eddigi három hónapról hat hónapra emeljék föl, s hogy egységesítsék a különböző szakszervezetek. által folyósított segélyezési módokat, valamint a segélyezettek munkakötelezettségérö'l szóló ezakaszt, amennyiben az nem keresztezi •a genti rendszerről szóló törvénynek idevonatkozó rendelkezéseit. Nem tudtak még megegyezni a tervezet legfontosabb rendelkezései tekintetében. A szak szervezetek központja ugyanis eddig elutasítja a tervezetnek azt a rendelkezését, amelynek értelmében megvizsgálhatják a segélyt élvezők vagyoni viszonyait 9 csak annak utalnák ki a segélyt, aki arra teljes va- gyoníalansága miatt valóban rászorul. 'A szakszer vezetek ezzel szemben arra az álláspontra helyezkednek, hogy ezzel a genti rendszer alapját változtatnák meg, amely kötelező- leg előírja minden műnk a nélküli segélyigényét. Ugyancsak vitás még az idénymunkások segélyezésének kérdése, de a legnagyobb ellenállást váltotta-, ki a szakszervezetek központja részéről a kormánynak az a terve, hogy az eddigi napi segélyösszegeket 18 koronáról 12 koronára mérsékelje s egyúttal csökkentse az állami hozzájárulás mérvét is. A szakszervezetek a kettőnek egyszerre való leszállítását élesen ellenzik., s csak az egyiknek leszállításához hajlandók hozzájárulni. Sokat vitatott kérdés még az ellenőrzés kérdése is. A tervezet a szakszervezeteket arra akarja kötelezni, hogy időszakonkint bemutassák a politikai hatóságoknak a segélyezett munkanélküliek névsorát, felülvizsgálat és ellenőrzés céljából. Miután igy a megegyezés nem sikerült, a minisztertanács újból megtárgyalja a szakszervezetek követeléseit, de nincs kizárva annak a lehetősége sem. hogy a kormány azt a kérdést a meghatal- rpazási törvény alapján fogja rendezni. A munkanélküliek segélyezése óriási tehertételt jelent az állampénztárra, s ezért a parlamenti takarékossági bizottság az erre a célra előirányzott ?50 millió koronából 250 millió koronás megtakarítást követel. Ezt a megtakarítást szeretné elérni a kormány a szakszervezeti központ elé terjesztett tervezetével. A kartelltörvényjevaslatot állítólag kidolgozta már a kormány által ezzel megbízott bizottság, s annak lényeges rendelkezéséit lapunk közgazda- sági rovatában ismertetjük. A belpolitikai problémák mellett komoly témát jelentenek a kormányszámára a külpolitikai események is, ezért a pénteki minisztertanács-ón Benes külügyminiszter részletes beszámolót mondott a külpolitikai eseményekről, s ismertette a külügyi kormányzat legutóbbi működését. Itt említjük meg. hogy a londoni konferenciáról visszahívták a Csehszlovák Nemzeti Bank kiküldöttjét, Pospíáil kormányzót, s helyébe dr. Baseht, a Nemzeti Bank főtisztviselöjét küldték ki. A képviselőiház a jövő héten hétfőn dé’utáu 4 órakor ül össze s már a közalkalmazottak sz< 'gálád szabályzatának módosítását kellene tárgyalnia. ha addig a bizottságok azt elfogadják. Úgy értesülünk azonban, hogy a benyújtott javaslat mai formája ellen a koalíció kebelén belül s nagy nézeteltérések vannak, úgyhogy ma még bizonytalan, vájjon ezt a javaslatot tárgyalhatja-e a képviselŐlház már legközelebbi ülésén. A bizottságok előtt van még a szlovenszkói és ruszinszkói záróratörvény javaslata is, amely ellen máris számos panasz hangzik el a legközelebbről érdekelt szlovenszkói és ruszinszkói kereskedők részéről. Az alkotmányjogi bizottság albizottsága még mindig a miniszterek felelősségéről szóló javaslatot tár* gyalja, de ez a javaslat is aligha fog még a nyári szünet előtt a képviselőház elé kerülni. A szenátusban a jövő héten csupán a zalkotraányjogi bizottság tart ülést kedden. Általában beavatottak úgy tudják, hogy a parlament a jövő héten, vagy legkésőbb iulius közepén minden bizonnyal megkezdi nyári szünetét. — A Skoda-müvek bukaresti fiókjának letartóztatott igazgatóját egyelőre nem helyezik szabadlábra. Bukarestből jelentik: Válaszképpen azokra a lapjelenlésekre, melyek pár .nappal ezelőtt hírül hozták, hogy Seletzky, a Skoda-müvek bukaresti telepének kémkedés gyanúja miatt letartóztatott igazgatója szabadlábra kerül, az „Universul" tegnapi száma azt Írja, hogy a hadseregparaucsnokság meghosszabbitotta még Seletzky vizsgálati fogságát addig az ideig, amíg nem tudódik ki, hogy ki rejtőzik az igazgató levelezésében talált titkos chiíire-jeiek mögött, aki közvetítőként szerepelt a kémkedő igazgató és egy idegen állam között. SZOMBATHY VIKTOR: KÜLÖNÖS OLASZ NYÁR lllllillllli]|li|l|lilill!iillÍIÍÍlllililÍ'lllllllllllllllilllllllilllllillillÍllililllllltllll!!llllllllllllllllillllllllll!llllllllillllllllllllllillM REGÉNY (H) —...visszaélni szegény védteln nő helyzetével, — folytattam és Vera nevetve intett — csakhogy elfelejti, hogy mindig a férfi a védtelen, a nő nagyon is fel van fegyverezve! — Ez megint egyike a maga közhelyeinek, — mondta minden harciasság nélkül —, ne veszekedjünk, mert ha elhagy, akkor mit csinálok itt magam? — Az érdek! — tört ki belőlem a keserűség —, az érdek arra kényszeríti, hogy itt ; maradjon velem, különben ki tudja, hol lenne már azóta! Rámnézett, meleg tekintete szinte simogatott: — Téved, barátom, — mondta lassan s amint szokása volt, ha egy tárgyról nem akart tovább beszélni, hirtelen másba kezdett. Gyerünk, nézzük meg az erdőt... Az erdőben egy egész dandár katona pihent. Mindenfelé elszórva a sátraik, lovak nyerítettek egy tisztáson, konyha füstölgött a köves országút szélén és dal mát bakák ülték körül nagy zajongással. Két tejfölösképü legény tamburaszóval mulattatta a cselédeket s úgy ültek a kőrakáson, mintha lovat ülnének. Ünnepnapi szin. Nekem is ünnepem volt ez. Csak futottak a percek, rohantak az órák, kikapcsoltam magam a világból, nem emlékeztem semmire és senkire. Egy pillanatig eszembe jutott a győri megbeszélés és barátom Bécsbem, Melanie húgom nemsokára eljegyzést tart és a gyár, amelynek kocsiján futottam a legutóbbi versenyen, sürgősen tárgyalni óhajtott velem. Az asztalomon otthon most ideges sürgönyök fogadnának, Béláék hívtak rnagukhoz s alighanem napok óta várnak, egy szerződési kellene megszövegezni, a bank türelmetlen... és én itt ülök egy kőrakáson, a Karszt kicsi városában, Modrus megyében, szerb katonák között és hallgatom a tamburát. Mellettem Vera tépegeti a fűszálakat és egy fekete bogarat néz, amely úszógyakorlatot tart egy kis pocsolyában. Alig szólunk egymáshoz. Nagy, szent béke telepedett mellénk, mintha ezer éve itt ülnénk s még ezerig kellene várnunk- Az erdő csendesen zug, — az Adria felől meleg szellő lopózott fel és megcirógatja a fákat. Valahol harang szava szól. Micsoda nyugalom, — kinek köszönhetem ezt, Istenem? Verának? Itt ül, kabátomat gyűrtem alája, hogy össze ne fenje magát, rám sem néz, a bogárral mulat. Talán nem is tudja, hogy itt ülök mellette. Meg sem érdemli. Kihasznál, mert úgy hozta az érdeke, aztán, ha majd elintézte a küldetését, úgy fut el megint, mint már megtette egyszer. Vera! Most gyűlöltem őt, haragudtam rá, — furcsa ez az adriai szellő, egyik pillanatban kibékít az ellenségekkel, a másikban össze vészit a barátokkal is — egyáltalában, miinek kellett idejönnöm, ki hivott s mit keresek itt, Horvátország legközepében, eldugott kicsi városában? Felálltain s útnak indultam a gyaloguton. Lassan mentem befelé, vastag páfrányok szegélyezték az utat, a tamburás bakák vidám dalolása messzire hallatszott, majd egyre inkább halkult a lárma és magához ölelt a rettentő karszti csönd. A napok óta tartó rohanás, izgatottság, Siófok, a Vera könyörgő szeme, Alvarez, a vad száguldás Zágrábig, a délamerikai titok, ez az újabb szaladás fel, ide a Karsztba, —■ most hozta meg a visszahatását. Magány.. • magány... egyre beljebb az erdőbe, hogy az egyedüllétet megtaláljam. Most kezdtem vádolni magam, hogy ilyen gyerekesen vetettem magam utána Veráinak s mi célja volt az egésznek? Regényes kaland? Ha kalandot kerestem, most megkaptam: nemzetközi szélhámosnőt szöktettem a hegyekbe, aki azonban tabut kiált, mihelyest közeledem hozzá..- egyszer szelíd mosolyával veszteget meg, máskor a nézésével gyújt föl. Regényírót játszottam, ugylátszik, nagyon felelőtlenül és nem számoltam a következményekkel, amik sokkal körülményesebbek, minisem gondoltam volna. Siófoki flört... Az ember ingyen vádolja magát: mentsé- séget mindig talál. Hát játék, érdekes, izgató játék s most már csináljuk végig, vágjunk jó képet hozzá, ha ennyire futottunk a nő után. Most Vera számára kerestem bünbocsána- tot. Olyan könnyű ezt találni, ha az ember akarja s ha olyan nagyon akarja, mint én. Mert érdekes nő Vera, nem mindennapi, finom titok lengi körül: spleenes ember számára felfrissülés. Harmincéves férfi vagyok és játszom a kiábrándultat... Össze-vissza kavarogtak a gondolataim, rendszerbe szedni már nem tudtam őket. Azt azonban láttam, hogy Vera többet jelent már nekem, mintsem gondoltam volna a siófoki estén. Történjék bármi, vele kell maradnom. Lassan ballagtam az utón, később ez az ösvény lefelé vezetett s egy tisztásra ért. Kopott tanya álldogált a tisztáson, két kecske Legelte a friss füvet- Lent, a völgyben távoli falu tornya fehérlett. A felhők állni látszottak. A tanya küszöbén parasztember üldögélt és kenyeret harapdált. Kutyája ott ugrált körülötte. Ahogy közelebb értem, felállott az ember s nehézkesen köszönt. —Jó napot, goszpodine, — mondta a maga nyelvén s én a magam szláv keverékén fogadtam. Kafonáéknál tanultam a nyelvet, nehezen forgott, de valahogy megértettük egymást. Azt kérdezte, mi járatban lelhetek. Csak sétálok.— feleltem. — Urak dolga — mondta egykedvűen —, talán messziről jöhetsz? Mi járatban vagy erre, csak nem hivatalosan? — Ne félj — mondtam —, csak vendég vagyok errefelé. — Nálatok sincs pénz? — kérdezte váratlanul. Elmosolyodtam. — Bizony, nincs. Talán neked is az hiánya zik? Nesze... Egy pár dinár volt nálam, odaadtam. Gyanakodva forgatta a kezében. — Mit kérsz érte? — Egy bögre tejet. •. Majd hoz az asszonyod. Nem felelt, bement a házba s mindjárt meg is jelent egy bögre kecske!ejjel. (Folytatjuk.) 1933 Julimé 2, vasárnap. á' Nemcsak Európában, De a nagyvilágon, Az mT.'MlTiU víznek, Nincsen párja sehol
