Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)

1933-07-02 / 148. (3258.) szám

2 250 milliót akar megtakarítani a koalíció a 750 milliós munkanélküli segélyből Nehézkes tárgyalások a kormány és a szakszervezetek kézéit a genti redszer körül Benes részletesen beszámolt a kormánynak a külpolitikai eseményekről doktor az öt dunai állam gazdasági együtt­működésétől várja a viszonyok jobbrafo rdu- lását, Magyarországot és Ausztriát invitálva a szoros gazdasági együttműködésre. Bizton ál­líthatjuk, hogy Benes ezirányu meggyőződése és legutóbb nyilvánított törekvései a londoni konferencia meddősége esetén lényegesen erősbödmi fognak. Ez pedig elismerése évek óta hangoztatott álláspontunknak, hogy tudni­illik Magyarorezág és Ausztria bevonása nél­kül a középeurópai kérdés megoldása lehe­tetlen. A Központi Gyáriparos Szövetség fentebb említett közgyűlésén a német tagozat elnöke, Mühliig doktor követelte a nagyobb gazdasági terület mielőbbi megteremtését s ugyanezt az álláspontot foglalta el a csehszlovák kereske­dők központi tanácsa Matousek doktor, keres­kedelmi miniszter jelenlétiében. A jelek azt mutatják, hogy a csehszlovák gazdasági és pénzügyi politikában gyökeres változásnak kell bekövetkeznie. Egyre többen 'és mind határozottabban követelik a hivatott érdekképviseletek a mai rendszerrel való szakítást. Sajnos, a döntés azoknak a kezében van, akik az eddigi hibákért felelősek s ezek még ma sem lismerik el, hogy a gazdasági ér­dekek ellen nem lehet külpolitikát csinálni­Benes barátságosan invitálja Magyarorszá­got és Ausztriát, holott jól ismeri a szoros gaz­dasági együttműködés akadályait. A teljes politikai egyenjogúság elismerése és a legsú­lyosabb igazságtalanságok megszüntetése az együttműködés ára. Ezt Gömbös miniszterel­nök legutóbb félreérthetetlenül kijelentette. A minden keserű utóiztől mentes megbéké­lésnek, amelyben a mai gyanakvás helyét a fenntartás nélküli bizalomnak kell elfoglalnia, hogy az az egymáshoz közeledő népek számá­ra a várva-várt eredményt meghozza, minden külső nyomástól mentesen, a kölcsönös meg­győződés erejéből kell fakadnia. Ennek a for­rása azonban nem a mások végki merülésével való spekulálás. Ezt, is számtalanszor meg­mondottuk, éppen a béke és a közös jobb jö­vő érdekében­Határozottan helytelenítjük Prága pénzügyi és gazdasági politikáját, mert azt a köztársa­ság összes népeinek szempontjából károsnak találjuk. Helytelenítjük tehát, hogy Pospisil dr- a pár excellence kivitelre utalt Csehszlo­vákia képviseletében az angol-amerikai tö­rekvések ellen foglalt, állást. Egyenesen vétót emelünk azonban ellene a Szlovenszkóban és Ruszinszkóban élő kisebbségek neveiben. A viszonyok rosszabbra fordulása a mi testün­kön mélyebb sebet szánt, mint a hatalomhoz közelebb állókon. S ha elütöttek attól, hogy a gazdasági helyzet alakulására befolyjunk, leg­alább a tiltakozás jogával kell élnünk, hogy a következményekért magunktól a felelősséget elhárítsuk. Prága, július 1. Már múlt heti parlamenti be­számolóinkban jelentettük, hogy a törvényho­zás nagy lendülettel megindult nyári munkaira- máiban bizonyos kényszeredett elakadás tapasz­talható s a kormány munkájának főeulyát a ku­lisszamögötti koalíciós és miniszterközi tárgya­lásokra helyezte. A törvényhozás a koalíciós többség jóvoltából megtette már a magáét: az elmúlt héten már törvényerőre .jg léptek a kü­lönböző felihatalmazáeszerü javaslatok, amelyek eddig szinte elképzelhetetlen széles jogkört biz­tosítanak kodifikáltan a kormány birtokosainak az egyéni szabadságjogok szabályozására. A rendtörvényt is kiszélesítették s megszigorítot­ták a sajtószabadság vélt kinövéseinek megfé­kezésére. A koalíciós pártok s a kormánynak külön­böző bizottságai az elmúlt héten is folytonasan 'tárgyaltak a legsúlyosabb problémákról: a vas­utak helyzetéről!, a munkanélküli segélyezés kérdéséről és az árszabályozásra hivatott kar- telltörvényíervezetről, de pozitív eredményre ezek a tárgyalások eleddig nem vezettek. A vasutak óriási hiányait az eddiginél radikáli­sabb nyugdíjaztatás okkal $ eddig magasabb r a n g os z t ál y u híva tál nők n ak a 1 a cs on y ab'b os z - •táflyuvá való átszervezésével igyekeznek mérsé­kelni, a munkanélküliek kérdését az eddigi se­gélyezési rendszer módosításával g a munkaköl- csön eredményes kihasználásával próbálják megközelíteni, — eddig azonban ezek a kérdé­sek még annyira -nyíltak s annyira ellentétesek ■a felfogások a döntésre illetékes körökben, hogy a nyár előtt — legalábbis törvényhozási utón — aligha fognak ehhez hozzányúlni. ■Ezt látszik igazolni a minis z,t erei nők lapjának, a Venkóvnak legújabb jelentése is. amely sze­rint a törvényhozás hamarosan befejezi munká­ját; s szerinte ez a legjobb megoldás is, mert a kormánynak teljes felkészültséggel rá kell vet­nie magát a halaszthatatlan feladatok elvégzé­sére s a felhatalmazási törvények keretén be­lül meg kell tennie a legsürgősebben mindazo­kat az intézkedéseket, amelyek szükségesek az állam gazdasági és pénzügyi egyensúlyának helyre áll i t ás áhö z. Á munkanélküli segélyezésre az ez évi költ­ségvetés 750 millió jkotonát irány zott- élő* de az 'eddigi arányú kiadások szerint, ez az összeg álig lenne elegendő egy félesztendőre, ezért a kormány már régebben kidolgozott egy tar ve­zetet, amely az eddigi segélyezési méreteket- -jelentékenyen lecsökkentené és az • eddigi eijá­rást módosítaná. A kormány tervezete tizenkét szakaszból áll, s egyelőre a szakszervezetek központi veze­tőségével tárgyal azok elfogadása érdekében, de ezek a tárgyalások is nehezen haladnak előre. A szakszervezetek központja eddig el­vileg hozzájárult ahhoz, hogy a segélyek uj szabályozása csupán két évre szóljon, továb­bá, hogy a várakozási időt a segélyezési jog­igény megszerzésére az eddigi három hónap­ról hat hónapra emeljék föl, s hogy egységesítsék a különböző szakszerve­zetek. által folyósított segélyezési módokat, va­lamint a segélyezettek munkakötelezettségérö'l szóló ezakaszt, amennyiben az nem keresztezi •a genti rendszerről szóló törvénynek idevonat­kozó rendelkezéseit. Nem tudtak még megegyezni a tervezet leg­fontosabb rendelkezései tekintetében. A szak szervezetek központja ugyanis eddig elutasítja a tervezetnek azt a rendelkezését, amelynek értelmében megvizsgálhatják a se­gélyt élvezők vagyoni viszonyait 9 csak an­nak utalnák ki a segélyt, aki arra teljes va- gyoníalansága miatt valóban rászorul. 'A szakszer vezetek ezzel szemben arra az állás­pontra helyezkednek, hogy ezzel a genti rend­szer alapját változtatnák meg, amely kötelező- leg előírja minden műnk a nélküli segélyigényét. Ugyancsak vitás még az idénymunkások segé­lyezésének kérdése, de a legnagyobb ellenállást váltotta-, ki a szakszervezetek központja részé­ről a kormánynak az a terve, hogy az eddigi napi segélyösszegeket 18 koronáról 12 koronára mérsékelje s egyúttal csökkentse az állami hozzájárulás mérvét is. A szakszervezetek a kettőnek egyszerre való leszállítását élesen ellenzik., s csak az egyiknek leszállításához hajlandók hozzájárulni. Sokat vita­tott kérdés még az ellenőrzés kérdése is. A tervezet a szakszervezeteket arra akarja kö­telezni, hogy időszakonkint bemutassák a poli­tikai hatóságoknak a segélyezett munkanélküliek névsorát, felülvizsgálat és ellenőrzés céljából. Miután igy a megegyezés nem sikerült, a minisz­tertanács újból megtárgyalja a szakszervezetek követeléseit, de nincs kizárva annak a lehetősége sem. hogy a kormány azt a kérdést a meghatal- rpazási törvény alapján fogja rendezni. A munkanélküliek segélyezése óriási tehertételt jelent az állampénztárra, s ezért a parlamenti takarékossági bizottság az erre a célra előirány­zott ?50 millió koronából 250 millió koronás meg­takarítást követel. Ezt a megtakarítást szeretné elérni a kormány a szakszervezeti központ elé terjesztett tervezetével. A kartelltörvényjevaslatot állítólag kidolgozta már a kormány által ezzel megbízott bizottság, s annak lényeges rendelkezéséit lapunk közgazda- sági rovatában ismertetjük. A belpolitikai problémák mellett komoly témát jelentenek a kormányszámára a külpolitikai ese­mények is, ezért a pénteki minisztertanács-ón Benes külügymi­niszter részletes beszámolót mondott a külpoliti­kai eseményekről, s ismertette a külügyi kormányzat legutóbbi mű­ködését. Itt említjük meg. hogy a londoni konferenciáról visszahívták a Cseh­szlovák Nemzeti Bank kiküldöttjét, Pospíáil kormányzót, s helyébe dr. Baseht, a Nemzeti Bank főtisztviselöjét küldték ki. A képviselőiház a jövő héten hétfőn dé’utáu 4 órakor ül össze s már a közalkalmazottak sz< 'gá­lád szabályzatának módosítását kellene tárgyal­nia. ha addig a bizottságok azt elfogadják. Úgy ér­tesülünk azonban, hogy a benyújtott javaslat mai formája ellen a koalíció kebelén belül s nagy nézeteltérések vannak, úgyhogy ma még bizony­talan, vájjon ezt a javaslatot tárgyalhatja-e a képviselŐlház már legközelebbi ülésén. A bizottsá­gok előtt van még a szlovenszkói és ruszinszkói záróratörvény javaslata is, amely ellen máris szá­mos panasz hangzik el a legközelebbről érdekelt szlovenszkói és ruszinszkói kereskedők részéről. Az alkotmányjogi bizottság albizottsága még mindig a miniszterek felelősségéről szóló javaslatot tár* gyalja, de ez a javaslat is aligha fog még a nyári szünet előtt a képviselőház elé kerülni. A szenátus­ban a jövő héten csupán a zalkotraányjogi bizott­ság tart ülést kedden. Általában beavatottak úgy tudják, hogy a parlament a jövő héten, vagy legkésőbb iulius közepén minden bizonnyal megkezdi nyári szü­netét. — A Skoda-müvek bukaresti fiókjának le­tartóztatott igazgatóját egyelőre nem helyezik szabadlábra. Bukarestből jelentik: Válaszkép­pen azokra a lapjelenlésekre, melyek pár .nappal ezelőtt hírül hozták, hogy Seletzky, a Skoda-müvek bukaresti telepének kémkedés gyanúja miatt letartóztatott igazgatója sza­badlábra kerül, az „Universul" tegnapi szá­ma azt Írja, hogy a hadseregparaucsnokság meghosszabbitotta még Seletzky vizsgálati fogságát addig az ideig, amíg nem tudódik ki, hogy ki rejtőzik az igazgató levelezésében talált titkos chiíire-jeiek mögött, aki közve­títőként szerepelt a kémkedő igazgató és egy idegen állam között. SZOMBATHY VIKTOR: KÜLÖNÖS OLASZ NYÁR lllllillllli]|li|l|lilill!iillÍIÍÍlllililÍ'lllllllllllllllilllllllilllllillillÍllililllllltllll!!llllllllllllllllillllllllll!llllllllillllllllllllllillM REGÉNY (H) —...visszaélni szegény védteln nő helyze­tével, — folytattam és Vera nevetve intett — csakhogy elfelejti, hogy mindig a férfi a véd­telen, a nő nagyon is fel van fegyverezve! — Ez megint egyike a maga közhelyeinek, — mondta minden harciasság nélkül —, ne veszekedjünk, mert ha elhagy, akkor mit csi­nálok itt magam? — Az érdek! — tört ki belőlem a keserű­ség —, az érdek arra kényszeríti, hogy itt ; maradjon velem, különben ki tudja, hol len­ne már azóta! Rámnézett, meleg tekintete szinte simoga­tott: — Téved, barátom, — mondta lassan s amint szokása volt, ha egy tárgyról nem akart tovább beszélni, hirtelen másba kezdett. Gyerünk, nézzük meg az erdőt... Az erdőben egy egész dandár katona pi­hent. Mindenfelé elszórva a sátraik, lovak nyerítettek egy tisztáson, konyha füstölgött a köves országút szélén és dal mát bakák ülték körül nagy zajongással. Két tejfölösképü le­gény tamburaszóval mulattatta a cselédeket s úgy ültek a kőrakáson, mintha lovat ülné­nek. Ünnepnapi szin. Nekem is ünnepem volt ez. Csak futottak a percek, rohantak az órák, kikapcsoltam magam a világból, nem emlé­keztem semmire és senkire. Egy pillanatig eszembe jutott a győri megbeszélés és bará­tom Bécsbem, Melanie húgom nemsokára el­jegyzést tart és a gyár, amelynek kocsiján futottam a legutóbbi versenyen, sürgősen tár­gyalni óhajtott velem. Az asztalomon otthon most ideges sürgönyök fogadnának, Béláék hívtak rnagukhoz s alighanem napok óta vár­nak, egy szerződési kellene megszövegezni, a bank türelmetlen... és én itt ülök egy kő­rakáson, a Karszt kicsi városában, Modrus megyében, szerb katonák között és hallga­tom a tamburát. Mellettem Vera tépegeti a fűszálakat és egy fekete bogarat néz, amely úszógyakorlatot tart egy kis pocsolyában. Alig szólunk egymáshoz. Nagy, szent béke te­lepedett mellénk, mintha ezer éve itt ülnénk s még ezerig kellene várnunk- Az erdő csen­desen zug, — az Adria felől meleg szellő lopózott fel és megcirógatja a fákat. Valahol harang szava szól. Micsoda nyugalom, — ki­nek köszönhetem ezt, Istenem? Verának? Itt ül, kabátomat gyűrtem alája, hogy össze ne fenje magát, rám sem néz, a bogárral mulat. Talán nem is tudja, hogy itt ülök mellette. Meg sem érdemli. Kihasznál, mert úgy hozta az érdeke, aztán, ha majd elintézte a küldetését, úgy fut el megint, mint már megtette egyszer. Vera! Most gyű­löltem őt, haragudtam rá, — furcsa ez az ad­riai szellő, egyik pillanatban kibékít az el­lenségekkel, a másikban össze vészit a bará­tokkal is — egyáltalában, miinek kellett ide­jönnöm, ki hivott s mit keresek itt, Horvát­ország legközepében, eldugott kicsi városá­ban? Felálltain s útnak indultam a gyaloguton. Lassan mentem befelé, vastag páfrányok sze­gélyezték az utat, a tamburás bakák vidám dalolása messzire hallatszott, majd egyre in­kább halkult a lárma és magához ölelt a ret­tentő karszti csönd. A napok óta tartó rohanás, izgatottság, Siófok, a Vera könyörgő szeme, Alvarez, a vad száguldás Zágrábig, a délamerikai titok, ez az újabb szaladás fel, ide a Karsztba, —■ most hozta meg a visszahatását. Magány.. • magány... egyre beljebb az erdőbe, hogy az egyedüllétet megtaláljam. Most kezdtem vádolni magam, hogy ilyen gyerekesen vetet­tem magam utána Veráinak s mi célja volt az egésznek? Regényes kaland? Ha kalandot kerestem, most megkaptam: nemzetközi szél­hámosnőt szöktettem a hegyekbe, aki azon­ban tabut kiált, mihelyest közeledem hozzá..- egyszer szelíd mosolyával veszteget meg, más­kor a nézésével gyújt föl. Regényírót játszot­tam, ugylátszik, nagyon felelőtlenül és nem számoltam a következményekkel, amik sok­kal körülményesebbek, minisem gondoltam volna. Siófoki flört... Az ember ingyen vádolja magát: mentsé- séget mindig talál. Hát játék, érdekes, izga­tó játék s most már csináljuk végig, vágjunk jó képet hozzá, ha ennyire futottunk a nő után. Most Vera számára kerestem bünbocsána- tot. Olyan könnyű ezt találni, ha az ember akarja s ha olyan nagyon akarja, mint én. Mert érdekes nő Vera, nem mindennapi, fi­nom titok lengi körül: spleenes ember szá­mára felfrissülés. Harmincéves férfi vagyok és játszom a kiábrándultat... Össze-vissza kavarogtak a gondolataim, rendszerbe szedni már nem tudtam őket. Azt azonban láttam, hogy Vera többet je­lent már nekem, mintsem gondoltam volna a siófoki estén. Történjék bármi, vele kell maradnom. Lassan ballagtam az utón, később ez az ösvény lefelé vezetett s egy tisztásra ért. Ko­pott tanya álldogált a tisztáson, két kecske Legelte a friss füvet- Lent, a völgyben távoli falu tornya fehérlett. A felhők állni látszot­tak. A tanya küszöbén parasztember üldögélt és kenyeret harapdált. Kutyája ott ugrált kö­rülötte. Ahogy közelebb értem, felállott az ember s nehézkesen köszönt. —Jó napot, goszpodine, — mondta a maga nyelvén s én a magam szláv keverékén fo­gadtam. Kafonáéknál tanultam a nyelvet, ne­hezen forgott, de valahogy megértettük egy­mást. Azt kérdezte, mi járatban lelhetek. Csak sétálok.— feleltem. — Urak dolga — mondta egykedvűen —, talán messziről jöhetsz? Mi járatban vagy er­re, csak nem hivatalosan? — Ne félj — mondtam —, csak vendég va­gyok errefelé. — Nálatok sincs pénz? — kérdezte várat­lanul. Elmosolyodtam. — Bizony, nincs. Talán neked is az hiánya zik? Nesze... Egy pár dinár volt nálam, odaadtam. Gya­nakodva forgatta a kezében. — Mit kérsz érte? — Egy bögre tejet. •. Majd hoz az asszo­nyod. Nem felelt, bement a házba s mindjárt meg is jelent egy bögre kecske!ejjel. (Folytatjuk.) 1933 Julimé 2, vasárnap. á' Nemcsak Európában, De a nagyvilágon, Az mT.'MlTiU víznek, Nincsen párja sehol

Next

/
Thumbnails
Contents