Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)

1933-06-24 / 143. (3253.) szám

A némü szociáldemokrata párt tragédiája 2 Ennek egyik mozzanata Osusky követ párisi előadása. Mert ez a propaganda olyan cégér alatt folyik, amelyhez nekiülik, ittélő kisebb­ségeknek is közünk van. Nemcsak idetarto- zásunk révén, hanem azért is, mert gyakran beleütközik meggyőződésünkbe és igen sok­szor közeiről érinti érzelmeinket. Állam- polgári kötelességeink teljesítése, melyre minden, kisebbségünkhöz tartozó polgártár­sunk becsülettel hivatkozhat, gyakran súlyos próbát kénytelen kiáltani, amikor önérze­tünket és nemzeti büszkeségünket érintik bizonyos folyton megismétlődő, államalkotó részről jövő megnyilatkozások. Szomorú ez azért is, mert ezekre semmi szükség nincs s mert azo,k a vélt érdekeknek is többet árta­nak, mint használnak. A köztársaságban élő kisebbségeket pedig cél és értelem nélkül még súlyosabb helyzetbe hozzák. Miattuk magyarságunkat és a magyarsághoz való kapcsolatainkat állandóan összhangba kell hoznunk adott helyzetünkkel s ezért joggal kérdezzük, valóban államérdek-e helyzetünk megnehezitése? Helyes-e például, hogy az állami tisztviselők leépítéséről intézkedő sziikségrendelet különbséget tegyen államal­kotó és államéi lenes politikai pártok között? Amikor mi úgy tudjuk, hogy vannak ugyan kormány támogató és ellenzéki pártok, ezek között kisebbségiek is, de tudtunkikat ezek közül még egyik sem nevezte magát állam- ellenesnek. őszintén meg kell mondanunk, hogy a csehszlovák propaganda módiszereivl, ép­pen úgy, mint sok, nemzeti önérzetünket sér­tő belső megnyilatkozással nem értünk egyet és azokat nemcsak a magunk, hanem az ál­la in szempontjából is károsnak találjuk. Mert a legprimitívebb észszerüség is megkíván annyit, hogy a különböző hivatalos és fél- hivatalos tényezők, melyek az ország hatá­rain belül, vagy a külföldön megnyitakoz- nak, számoljanak a mi önérzetünkkel, annál inkább, mert az eddig soha sem nyilvánult meg túlzott érzékenységben. Politikai ellen­feleink viszont a saját intelligenciájuknak tartoznának azzal, hogy minket helyesen Ítéljenek meg és ne becsüljék alá sem ér­telmi, sem műveltségi színvonalunkat. S ez annál kívánatosabb volna, mert tudhatják, hogy győzni és meggyőzni csak a tökéletes igazság fegyvereivel lehet. Az igazságnak kicsorbult pallosa nem testi, hanem lelki se­beket ejt, melyek köz tudomás szerint a legne­hezebben gyógyulnak. Azok, akik ismétel­ten a hid szerepét kínálják fel nekünk, oko­san tennék, ha végre beleélnék magúikat a mi helyzetünkbe. Semmi kifogásunk a pro­paganda ellen, sem a kül-, sem a belföldön, amig az az igazság jegyében folyik. Egyet­len kikötésünk azonos jogok elismerése a mi számunkra. Mi eddig is betartottuk a „Fair play“ szabályait, ezentúl sem fogunk tőlüik eltérni. De éppen ez adja meg jogun­kat ahhoz, hogy a velünk szemben állóktól ugyanazt követeljük. (Tudósítás eleje az I. oldalon) A betiltás másik oka a prágai német szo­ciáldemokrata ellenpárívezetőség megalakí­tása volt, továbbá az a körülmény, hogy az újjászerve­zett berlini pártvezetőségben Künstler képvi­selő is helyet foglal, akit a nemzeti szocialis­ták mindenkinél jobban gyűlölnek. A betiltásról a késő esti órákban hivatalos jelentést adtak ki, amelyben a német kor­mánykörök megállapítják, hogy a szociálde­mokrata párt, különösen annak prágai emig­ráns csoporlja, amely szoros együiimüködés- ben áll a németországi párttal, Számos eset­ben hazaárulást követett el és a német állam ellen uszít. Wels, Breitscheid, Stampfer és Vogel képviselőik hetek óta Prágában vaunak és intézik az uj német nemzeti kormány el­leni harcot. Ilyen körülmények között a bi­rodalmi kormány nem engedélyezheti tovább a szociáldemokrata párt működését. A szo­ciáldemokrata mandátumokat megsemmisítik és a képviselőik diétáit nem fizetik ki. A szo­ciáldemokrata újságok és folyóiratok nem je­lenhetnek meg többé. A szociáldemokraták maradékvagyonát lefoglalták. A német szociáldemokrata pártot 1863-ban alapította Ferdinand Lassale. A párt hetvenéves története hol fejlődést, hol visszaesést mutat. 1877-ben már tizenkét szo­ciáldemokrata képviselőt választottak a biro­dalmi gyűlésbe. A Vilmos császár elleni me­rényletek következtében Bismarck 1878-ban szocialista-ellenes törvényeket fogadtatott el birodalmi gyűléssel, amelyek hosszabb időre csaknem lehetetlenné tették a szociáldemo­kraták politikai működését- II. Vilmos ural­kodása alatt a párt újra megerősödhetett és amikor Kari Kautsky 1891-ben az úgyneve­zett erfurti programmal megteremtette a mo­dern német szociáldemokrata párt alapijait, a mozgalom már hatalmas méreteket öltött. 1917-ben pártszakadás támadt, amikor Kari Liebknecht, Rosa Luxemburg, Kiara Zetkin és számos más képviselő helytelenítve a párt hivatalos vezetőségének állásfoglalását a há­borúval szemben, kivonult a szociáldemokrata pártból és megalapította a független szociál­demokrata pártot, amelyből 1918 végén kifej­lődött a kommunista párt. A háború után a szociáldemokrata párt sorsa tovább hullám­zott. 1928-ban a szociáldemokraták 9 millió szavazatot és 153 mandátumot kaptak és még 1933 március 5-én is hétmillió német szava­zott a szociáldemokrata pártra, amely igy Hitler parlamentjében is százhúsz mandátum­hoz jutott. Bojkott, eifosatás Breslati, június 23. A breslaui diákság négy zsidőszármazásu tanár ellen bojkottét hirde­tett. A bojkottáttak közöt van Bielscbowsky hirée szemorvos és Fraenokel, a biológiai in- ze igazgatója is. Essen, junius 23- Duisburgban szerdán este a rendőrség letartóztatta Dessauer György tanárt, a német centruimpárt egyik kiválósá­gát. A tanár állítólag olyan előadást tartott, melyben izgatott a jelenlegi kormány ellen- Ugyanakkor letartóztatták a német ifjú kato­likusok klubjának elnökét is. A két letartóz­tatottat ma délelőtt szabadon bocsátották. Miéri nem jelennek meg vasárnap a napilapok! Prága, junius 23. Amint már tegnapi szá­munkban is jelentettük, a grafikai munkások szakszervezetének prágai központja elhatá­rozta, hogy a munkanélküli segély tervezett leszállítása ellen egynapos tüntető sztrájkot rendez és ennek a sztrájknak terminusául ju­nius 24-ét, szombatot állapították meg- Szom­baton tehát nem jelennek meg a déli és esti lapok, úgyszintén -nem jelennek meg a vasár­napi reggeli lapok sem. A sztrájk azonban csupán a napilapok előállítására vonatkozik, egyéb nyomdai munkát a munkások el fog­nak végezni. A nyomdászmunkásság demonebnativ sztrájk(ja az első megmozdulás a munkanél­küli segély tervezett leszállítása ellen. A kor­mány eredeti terve az'volt, hogy a rnakszimá- lis segélyt napi 18 koronáról 12 koronára szállítja le, újabban azonban olyan terv me­rült fel, hogy a makezimális segélyt 9 koro­nára szállítják le, vagyis teljes 50 százalékkal redukálják. Ez a nagymértékű eegélyleszálli- tás elsősorban a nyomdai munkásságot ér­dekli, mert a magánalkalmazottakon és egyes kvalifikált munkáskategóriákon kívül a nyom­dász munkanélküliek élvezték idáig a makszn- rnális segélyt. Csehszlovákiában 3500-at tesz ki a munkanélküli nyomdászok száma, ami­ből Szlovén szkóra 400 nyomdaipari munkás és 200 segédmunkás jut. Szlovenszkón a nyomdaipari munkásság létszáma 1200, vagyis a szlovemszkói nyomdásziparban a munkanél­küliség 44 százalékos. A munkanélküli nyom­dászok ugy-áhogy megéltek a legszerényebb igények között a makszimális segélyből, de a felére redukált segély kétségbeesett helyzet­be' döntené ezt az osztályt, amely önhibáján kívül került a munkanélküliség keserves élet- körülményei közé. A nyomdászmunkások szervezetéinek véleménye szerint azt a 10—15 millió koronát, amit a segélyezés 50 százalé­kos leszállításával akar megtakarítani a kor­mány, más forrásból elő lehetne teremteni és -nem kellene ehhez a súlyos fegyverhez nyúl­ni. Éppen ezért a tüntető sztrájk figyelmez­tetni kívánja a politikai élet vezetőit és a kor­mányt arra. hogy a nyomdai munkásság a se­gély tervezett leszállítása ellen harcba száll- A sztrájk napján tiltakozó gyűléseket tarta­nak Prágában, Brünnben, Troppauban és Po­zsonyban­—- Feysal király Angliába érkezett Lon­doniból jelentik: Kedden délelőtt ritka feje­delmi pompával Londonba érkezett Irak uralkodója, Feysal király, akinek szalongő­zösét négy angol torpedóromboló és kilenc vadászrepülőgép kisérte Ostendóből Dower- be. Innen külűnvomaton utazott nagyszámú kíséretével Londonba, ahol a pályaudvaron György angol király, a walesi herceg és Mac- Donalddal az élén a kormány tagijai fogadták. SZOMBATHY VIKTOR: KÜLÖNÖS OLASZ NYÁR llllllllÉlirililillllÉlllllllllillllllllllillllllllllllllllllllllllM REGÉNY (6) Bementünk a terembe, megváltottuk az öt­pengős belépőjegyet s lassan haladtunk el az asztalok mellett. Ohemin de fer-t játszottak és bakkoztak az asztaloknál. Én nem szere­tem a kártyát. Vera is csak mulatni akart. Mulatni?... Ha most regényíró vagy műkedvelő lélek­kutató lennék legalábbis, megkísérelném el­mondani, hogy ebben a pillanatban Vera mint változott meg. Abban az órában inkább csak érzékeltem ezt, mint tudtommal is ér­tesültem Vera uj magatartásáról, pontosan nem tudnám most sem megmagyarázni az egészet: elgondolkodó lett, egy-egy szavam­ra nem figyelt, háromszor nyert s nem vette észre, szerencsére visszahúztam a tétet, mert negyedszerre a bankár mindent besöpört hosőzu lapátjával. Kis összegben játszottunk, a nagy tétek a bakkasztalnál mentek, ahol Alvarez és táborkara foglalt helyet s éppen a revánsot játszották egy szmokingos, kövér, izzadó férfi ellen. Szeretném most visszaadni a történetet hűen, lehetőleg, ahogy az volt. Már vissza­idéztem magam elé azóta sokszor, de egy- egy kis részlet mindig hiányzik. Odaállítunk az Alvarezék asztalához, min­denki odasomfordáit, mert úgy látszott, a ká­véültetvényeshez visszapártolt a szerencse, nyert- Vera ott állott a hátam mögött, csillo­gó szemekkel figyelte a játékot. A kávéültet­vényes előtt nagy halom pénz állott. Félóra múlva felkelt a szmokingos, kövér ur s kényszeredett mozdulattal két tét ária a Va ri4t. — Passz! — mondta savanyu mosollyal — nincs több. Holnap folytatjuk. Alvarez a játékosok nyugalmával söpörte össze a pénzt. Felállott ő is és kérdően né­zett szét: — Ne personine? — fordult a körűiéi lók­hoz. — Majd később! — biccentett egy másik játékos. A játék izgalmától, vagy a mai sok uszás- tól-e, de megfájdult a fejem s engedelmet kértem Verától, hogy egyet sétálhassak a parkban. Vera elmosolyodott s intett.. Alve- rezzel beszélgetett egy asztal mellett­Tíz percig sétálhattam talán, a móló szé­léig, ott, ahol a balatoni gőzös pihent. Egy nyílt teraszról zene hangjai verődtek a szom­széd falhoz, a kettes ütem oly különös volt, meg kellett állmom, hogy figyelhessem. Las­san ballagtam vissza. A parkban szokatlan nyüzsgés fogadott. A kaszinó belső kertjében ijedt pincéreik. Va­lami történhetett itt. Nyugtalanul megyek a lépcsőkön föl, szaladgálás, kiáltozás az egész előcsarnokban, a folyosókon, két szmokingos férfi rendelkezik, egy szuronyos csendőr az ajtónál. Teremtő Isten, mi történt? — Mi az? — fogom el az egyik pincér frakkját. — Az egyik idegen urat meglopták, — mondja ijedten — valami húszezer dollár volt nála A terem ajtaja nyitva, csak belépni szabad, kilépni nem, míg a hatóság embere nem iga­zoltat. Verát keresem, biztosan megrázta őt is az eset és idegesen járkálok az asztalok között. Vera nincs itt. — Vera! — kiáltom, de nem felel senki a nagy zűrzavarban s az igazoltatás hosszú ne­gyedóráiig tart. Alvarezt lopták meg. A mai revánsra nia- gyobbösszegü pénzt hozott magával, nyert is hozzá és nemsokára, hogy felkelt az asztal­tól, ijedten kapott a zsebéhez: húszezer dol­lár elrepült. Tolvajt kiáltott, nagy riadalom lett, a zűrzavarban a tolvaj valószínűleg el- szelelt s ittmaradtak az ártatlanok. A kárval­lott ott áll középen, nyugalmat erőszakol ma­gára, keze bennmarad a zsebben és sápadtan mondja: — Még húszezer dollárnál is nagyobb ér­téket loptak. Ellopták a legfontosabb okmá­nyomat, ami végett átjöttem Európába ... — Milyen okmányt? — kérdezik egyszerre tizen is. — Azt nem mondhatom meg- Egy szerző­désről van szó, egész életem munkája tönkre­ment bele... Lehajtotta a fejét és maga elé bámult. — Perdu... — dünnyögte s beleesett egy székbe. A direkció ezer bocsánatkéréssel jött. Soha ilyes dolog itt még elő nem fordult, roppant sajnálják, de ez a mai világ, semmi sem biz­tos ... Alvarez legyintett: — Mindegy. Az okirat miatt mindenütt utóliértek volna. Itt megtaláltak. Olyan fontos volt, hogy mindig magamnál hordtam s lám, én voltam a legkevésbé biztos mentsvár. Egy percre Veráról is megfeledkeztem- Hogy Alvarez magábaroskadt és a nyomozás, — mint mondani szokták — holtpontra ju­tott, igazoltam magam és Vera keresésére in­dultam. A megbolygatott méhkasban Vera sehol sem. Talán annyira felzaklatta az eset, hogy hazajutott? A kaszinókért kapujába állottam. A hüs éj­szakai szellő megborzongatott. A fürdőtelep zenéje itt ile, ott is elhallgatott, ámde a ka­szinó vendégei nem tértek nyugovóra, a re- gényeshirü délamerikai kétnapi vesztesége, harmadnapi nyeresége s a hatalmas tolvajlés nem olyan ténja volt, ami mellett nyugod­tan elaludjon egy polgári fürdőhely újdon­ságokra és pletykára éhes közönsége­Ebben a pillanatban halk lépések ropan- nak mögöttem. Valaki a vállamra teszi a ke­zét. Hátrafordulok s örömmel akarom elkiáW tani magam: (Folytatjuk^ Ha nincsen étvágya, A nyelve sem tiszta, Néhány korty| f^TTTTTT* H Étvágyát meghozza. Igmándi L_ 1KB juafau 84. wmtoL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents