Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)
1933-06-23 / 142. (3252.) szám
2 1888 junius 23, péntek Súlyos határincidens a csehszlovák-román határon Román határőrök Tiszaujlak kőzetében elhurcoltak csehszlovák területről egy állítólagos csempészt és a határon agyonlőtték Letartóztatták a határőröket és kiadatási eljárás indult meg ellenük Kálmán György lertösalmási gazda tragédiája Beregszász, junisus 2& (Saját tudósítónk távirati jelentése.) Két, tiszau;paki kereskedő rendszeres csempészést űzött régefob idő óta Románia felé. A kereskedők billeg szöveteket csempésztek át a Határon, még pedig egy fertősa-lmáei gazda segítségével. A gazda vitte át a szöveteket a Határon, azonban többször előfordult, hogy a .szállított szöveteket megdózsmálta. A két tiszaujSaki kereskedő ezért szakított a gazdával és többé nem vették igénybe szolgálatait. Uj ember után néztek, találtaik is megfelelő segítőtársat Kálmán György fertösal- máei gazda személyében* A régi szállító nem hagyta annyiban a dolgot, bosszút fogadott Kálmán György és a kereskedők ellen. Aj egész társaságot feljieüentetío a román vámőröknél. Az elmúlt éjszaka azután két román határőr átjött a határon s elrejtőztek Kálmán György udvarán. Meg akarták lesni a csempészeket, tudták, hogy a tiszaujla'ki kereskedők éjszakának idején szoktak megérkezni az árával. A kereskedők késtek ezen az éjszakán, .ezert Kálmán György kiment az. udvarra éA ott várta eket türelmetlenül. Amint az udvaron járkált, egyszerre elébe toppant a két határőr, fegyvert szegeztek Kálmán György mellének és ráp*aírancsol- tak, hogy induljon velük. Kálmán nem tehet ett egyebet a fegyveres erő láttára, minthogy engedelmeskedett. Mikor megérkeztek a határra, a gazda mégis bátorságra kapott, ellenszegült a két fegyveres határőrnek és mikor azok nem akarták elengedni, dulakodni kezdett velők. Birkózni kezdett az egyikkel és már-már sikerült lete- pernie, mikor a másik határőr ráfogta fegyverét és közvetlen közelből fejbelötte. Kálmán György azonnal meghalt. Csehszlovák részről azonnal erélyes hivatalos vizsgálat indult meg. A helyszínre kiszállt a nagysziőlilősi járásbíróságból és a csendőrség megbízót tatból alakult vegyesbizottság, Prága, junius 22. Az utóbbi napokban riasztó hírek terjedtek el arról, hogy az iskclaügyi minisztérium a pozsonyi magyar reálgimnázium három párhuzamos első osztálya közül a C-osztályt meg akarja szüntetni. A hir természetesen nagy nyugtalanságot keltett a pozsonyi magyar szülők között, akik gimnáziumiba készülő gyermekeik tanulási lehetőségiéit látták veszélyeztetve a készülő intézkedés által. A magyar nemzeti párt nemzetgyűlési képviselői közül dr. Törköly József és dr. Holota János ma délelőtt interveniáltak ebben az ügyben dr. Dérer iskolaügyi miniszternél s arra kérték, hogy tekintsen el ettől az intézkedéstől, miivel a pozsonyi magyar reálgimnáziumban szükség van a három páramely helyszíni szemlét tartott és jegyzőkönyvet vett fel az esetről. A román hatóságok a két határőrt letartóztatták és mint értesülünk, a csehszlovák hatóságok már megindították a kiadatási eljárást a két határőr ellen emberrablás és gyilkosság címén. huzamos első osztályra, annál is inkább, mivel ezidén még több gyermek szándékszik beiratkozni a gimnáziumba. Az iskolaügyi miniszter azt válaszolta, hogy nincsen szándékában a minisztériumnak a szóbanforgó párhuzamos C-osztá'lyt megszüntetni, amennyiben kellő számú diák jelentkezik felvételre az első osztályba. Ebiben a kérdésben a miniszter teljes kompetenciával ruházta föl a pozsonyi is- kolaügyi referátust, hogy szükség szerint döntsön a párhuzamos osztályok kérdésében. Ezek szerint a pozsonyi magyar szülök kötelessége, hogy miinél több gyermeket írassanak be a magyar reálgimnázium első osztályába, j mert akkor biztosítva van a párhuzamos első C-osztály megmaradása i«. J Lelkes tömegek részvételével ment végbe a magyar nemzeti párt párkányi ifjúsági kongresszusa Párkány, junius 22. (Saját tudósítónk jelentése}, A magyar nemzeti párt párkányi körzete vasárnap tartotta ifjúsági kongresszusát, amelyen a járás magyar ifjúsága impozáns tömegekben jelent meg. Az egyes helyi szervezetek két-bárom kiküldött helyett 15—25 taggal képviseltették magukat s a legtávolabbi községek, mint Dunamocs, Bucs, Bá* torkeszl, Kisujfalu, Köbölkút, Karva, Magyarázok gyén, Libád, Béla, Farnad, Kéty, Bény, Kéménd, Kicsind, Helenba, Garamkövesd, Nána, Ebed és Muzsla ifjúsága nagy számban jelent meg a kongresszuson. Balg Árpád, a párt országos alelnöke megnyitó beszédében lelkesítő szavakkal fordult a magyar ifjúsághoz s indítványára a kongresszus Szent-Ivány József pártvezért, Jaross Andort és Koczor Gyulát táviratilag üdvözölte. Füssy Kálmán szenátor a törvényhozók parlamenti munkájáról számolt be, majd az ifjúsághoz intézett felhívást, hogy teljes erejével kapcsolódjék be a nemzeti munkába. Beinrohr Dezső lévai titkár a garam- völgyi magyar ifjúság üdvözletét tolmácsolta, mig Hegedűs Balázs országos főtitkár a pártprogram ifjúságot érintő részét adta elő. Megismételte a magyar ifjúsági munkacsoportok azon felhívását, hogy magyar ember magyar munkást foglalkoztasson, magyar iparosnál rendelje meg a szükséges iparcikkeket és magyar kereskedőnél vásároljon.: A kongresszus a leglelkesebb hangulatban ért véget, s az eredményes munkának biztató jele, hogy több község kiküldöttei — igy többek között Ku- nyik Balázsa magyarszölgyéniek nevében — kérték a helyi ifjúsági csoportok megalakítását. A magyar nemzeti érzésnek szép példáját adta Bajkai Dávid hetvenegyéves kétyi lakos, aki gyalogosan vágott neki a nagy útnak, nemzeti érzése erőt adott az ut fáradalmainak leküzdésére, mert csak az lebegett szeme előtt, hogy láthassa községe fiatalságának nemzeti megnyilatkozását. Ugyancsak lelkes siker mellett s a közönség fiatalságának nagy részvételével folytak le vasárnap a böösi és csilizpatasi ifjúsági kongresszusok is. Böösön szónokok Nagy István, Koczor Gyula, Kalitza Sándor és Méhes Rudolf voltak. A munka- csoport elnöke Mészáros Lajos, ügyv. elnöke Mészáros Sándor s jegyzője Cslcsay István lett. Csi- llzpatason Csémy Károly, Koczor Gyula, Kalitza Sándor és Méhes Rudolf beszéltek. Az itteni ifjúsági munkáscsoport elnöke ifj. Simon Péter, ügyv. elnöke Takáts Jenő, s jegyzője Simon János lett. SÉF* Ajánlja a „Nagyasszonyt** nőismerősei mr közti Kellő számú jelentkező esetén nem szüntetik meg a pozsonyi magyar reálgimnázium első (-osztályát Dr. Törköly és dr. Holota nemzetgyűlési képviselők eredményes intervenciója Dérer miniszternél !magyar gyermek magyar Iskolába rálát! SZOMBATHY VIKTOR: KÜLÖNÖS OLASZ NYÁR lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilillllHlilllllllltllllllllillllP REGÉNY (5) Otthagyott. Értetlenül néztem utána, m'ég láttam, amint a kabinsorok között a cementezett, forró gyaloguccáoskában befordul, kéri a kulcsot s tíz perc múlva megperditi a forgóajtót. Nem mentem utána. Különös lány. De lány-e valóban? Olyan biztos föllépése van s oly határozott, mint egy asszony.. Hátha nem is vendég itt, hanem önmaga ura? Felugrottam. Odaszaladtam a kabinok őrzőjéhez. — Kérem, nem ismeri azt a pirosruhás hölgyet, aki most ment ki? — Nem, kérem. Ritkán szokott idejárni. Nem ismerhetek minden fürdő vendéget... 8. Este a kaszinó kertjében. Meleg sötétség nehéz levegője rezzentette meg olykor a fák leveleit. Sárga, piros, kék, fehér lámpák alatt kétszáz fürdővendég vacsorázik- Az emelvényen a két hete szerződtetett uj jazz-zenekar, amely három pesti görl rmutarványait kíséri muzsikával. A játékteremben még csend van, a szolga unott arccal várja az első játékosokat, de azok egyelőre erőt gyűjtenek a vacsorázó asztalok mellett. Ma nagy csata lesz, előre tudják a ben- fentesek: két délamerika? vetődött ide az utazási irodák jóvoltából s már két napja vészit. Revánsot kértek. A délamerikaiak kedvéért^ néhány más külföldi is eljött, részint baráti, részint pedig üzleti alapon s a sarokasztalnál kedélyes külföldi kolónia alakult. A hangot egy olasz vitte. Nyok óra tfceajöt pe^c; egy p^<$r 3$^ riasan meghajlik a kertkapunál, majd tétova néz körül, felém pillant, keres a szemével, hozzám jön s jelenti, hogy egy hölgy keres, menjek ki hozzá. Ugróm máris, a kapunál Vera áll, könnyíti belépőjében s engedőimet kér, hogy kihivatott, de a nénije beteg, feje fáj, nem jöhet s egyedül nem akart a teraszra bejönni. Legyek lovagja, ma este egyedül leszünk. — Hálistennek! —szakadt fel belőlem önkéntelenül, de elharaptam az áldást. Vera szigorú szemmel nézett rám. Régen éreztem magam ilyen jól- A ma esti hangulaton nem látszott meg a krízis, Vera nagyszerű vtolt, mint vacsorázó társ is, pompás csevegő. Minden érdekelte 's mint általában a nők, jó megfigyelő volt, a nők sajátságos impresszionista modorában. A délamerikaiakról tudott néhány újabb dolgot, ismerte is az egyiket. Puhán és kellemesen táncolt- Egy-egy táncra megindultunk, szinte önfeledten ringtunk a hangok hullámain. A külföldi kolóniából meglátogatott az egyik délamerikai. — Alvarez! — mutatkozott be és franciául beszélt. Táncra kérte Verát s úgy éreztem, egy kicsit féltékeny vagyok. Meg is mondtam neki, mikor Alvarez elbúcsúzott és a kompánia hangos reménykedéssel ment fel a játékszobába. — Egy kicsit féltékeny voltain erre a kávékirályra — vallottam be mosolyogva —, pedig igazán nincs jogcímem hozzá. — Maga unatkozik és fölösleges izgalmakat keres -.. — Mondtam már, hogy lehetséges. Tudja, egy hóember, akinek az érzései felfokozódtak e ajsi jaiAde&ben téjpát ajjgí^a nézheti minden dolgát tompa nemtörődömséggel. A regényt, mielőtt megirnák, átélik. Lehet, hogy valóságban, lehet, hogy csak lélekben, mindenképpen azonban a regény egy kiélési forma, amely ... — ... amely arra való, hogy rejtett érzéseinket szabadjára engedjük, uj izgalmakat találjunk, embereket formáljunk a magunk képére, satöbbi, satöbbi, tudom jól, barátom, ha nem csalódom, egy bizonyos Freud is mondott már hasonlókat s maga most, a jó diák szorgalmával utánadarálja. Most már bosszankodtam a fölényén. — Vera, maga játszik s azt is visszájáról mutatja, amiben komolyan hiszek— Oh, hiti Hit és a férfiak! Miben hisz maga, például? — Most magában. összehúzta magán a köpenyegét. — Köszönöm. Mondtam, hogy udvarolni nem szabad. Gyerünk fel akkor a játékszobába, mert nem szeretem, ha a vita az én személyemmel foglalkozik. Maga -egész barátságos emiber mindaddig, mig azt nem hiszi, hogy föltétlenül kell udvarolnia. — Maga pedig igen kedves nő mindaddig, amig azt nem hiszi, hogy minden férfi kormányozható, — mondtam bosszúsan s felálltam én is. —- Gyerünk akkor. Rámnézett nevető két szemével, de most volt ebben a tekintetben valami megbánás. Belémkarolt: * — No, ne haragudjon, nem akartam megbántani. Megsimogattam a kezét: — Nem haragszom, de kár engemet rendre- utasitania. — Maga regényíró! — mosolygott a szemembe s hozzám kellett simulnia, mert utat engedtünk egy lármás társaságnak- Úgy is maradtunk egy pillanatig s mikor megindultunk a lépcsőn felfelé, jutott eszembe, hogy elfelejtettem felelni. Az jutott eszembe, hogy a karomon van egy nő, — asszony-e vagy lány, most már végképp nem tudtam — ismeretlen nő, tele szellemmel, finomsággal és szépséggel s még most sem tudom, kicsoda. Yettéjö észre, hogy r^néz. — Min gondolkodik? — kérdezte komolyan. — A regényemen, — mondtam nevetve. — Nem igaz, — rázta meg a fejét s büszkén lépett föl a szőnyegen. — Eltalálta, — nevettem, — magán gondolkoztam s azon, mennyire érdekel s menynyire nem enged mégis közel magához. Nagy Vera, budapesti lakos, siófoki nyaraló, eny- nyit tudok magáról mindössze. S azt a keveset, amit magamtól kellett kitalálnom .., — S mi az a kevés? — Hogy maga egy édes, aranyos, drága nő — feleltem és a szemébe néztem —, akár haragszik ezért, akár megbocsát. Szerencsétlen lettem volna, ha magával nem találkozom akkor a vonaton. Most nem ellenkezett. Karját a lépcső korlátjára tette és sokáig hallgatott. — Nem haragszom, — mondta később — a férfiak életében vannak lelkes pillanatok, amikor azt hiszik, hogy komolyan beszélnek. Most maga is azt hiszi. S úgy látom, többnek, nagyobbnak, külömbnek lát, mint amilyen vagyok. Maguk túlzók. — Nem, Vera. Maga most olyan előttem, mint egy megfogott álom. — Csacsi, — nevetett —; itt álmodik s a nagy álmodás mellett majd nem vesz észre engem . •. Nem szeretném* ha csalódna bennemÉs kiegyenesedett. — Én vagyok, nézze, Nagy Vera, senki más. De én velem akkor mór nem lehetett beszélni. —- Vera, ezt, ezt nem hiszem magáinak! Elhangzott a szó. Egyideig rámnézett. Szemében ködös fények ültek, szája széle fel- huzódott, mintha gúnyolódna. Végre röviden ennyit mondott: —• Maga mondta! És a karomba fűzte a karját. Nem oly lágyan, mint előbb. Volt a mozdulatában valami erőteljes, elszánt, egyben duzzogóan gyerekes is. Úgy is szólt, mint egy gyerek: — Játszani akarok! (Folytatjuk) frRXGAljVWS^-ffliaigB
