Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)
1933-06-18 / 138. (3248.) szám
JEGYZETEK , NYUGATRÓL Irta: BÁLLÁ BORISZ Cannes, május hő. Riviéra, az éleit öblének foglyai Az élet másodrendű alakjai (lehetnek: lordok, temniszbajnoikotk, követség! monoklik, monsieur Duipuy-k és Jeanette MacDonald-ók) élni rohannak a Riviérára: az élet igazi értői már legfeljebb csak visszavonulni jönnek ide... Akii három hétnél tovább bírja a Colé d‘Aznr tejszínéi étét, sohasem fogja megtudni, ■miért kell néha önként elszakadnunk attól, amit vagy akit szeretünk. Nem fogja megér teni, miért lett rögtön annyival nagyobb élete alkonyán Don Rodrigue, a rabszolga, mint volt élete csúcsán Don Rodrigue: a grand- seuigneur és a hadvezér. Miiért kerültük ki most a Majestic hotelt és miért kerestük az álmodó tuják fasorában a kis Anne de Guigné villáját, aki tizenkét éves sem volt, amikor meghalt itt, Oannes-ban, most néhány éve, tökéletes megvetéssel szüleinek milliói iránt; egy fakeresztteil a kis szivén. S ebbe a eannesi kikötőbe most fut be az Ethlee, a transvaali gyémánttröszt fejedelmének yachU ja. Zeneszó mellett kanyarodik 'be a Nimet Allah, a Girundia II., az Atlantádé, a Sarina közé — az élet és a vagyon lobogói magasan fenn az árbóccsuesokon... Tudom valameny- nyiüknek gazdáját; az egyik yaoht monsieur Dupnyé, a Petit Párisién tulajdonosáé, a másik Fuad királyé, a harmadik az amerikai Mr. Balmeré, az Atlantádé egy norvég különcé. Mellettük még három angol, egy hollandi és egy portugál shooner. A kikötő, amelyhez támaszkodnak, széles és tömör beton s tükörsima; minden korlát nélkül örökre kizárta magából a világnak, az emberiségnek, a társadalomnak kilencvenkilenc százalékát. Az Ethles első hajóstisztjének nagyobb a fizetése Magyarország mindszterelnökéénél; privát matrózhadsereg ömlik ki a mólóra, széles, fehér nadrágok, parfőm 'és zene a levegőben- A Rolls-Royce, Alfa Romeo, Stutz és Packard-kocsiik lakkézine szikrázni kezd; most ennek a zárt yadht-világnak urai megismerik egymást, egymásra néznek — soha senki másra. A Martinez, a Westminster, Ma- jestác, Connet és Gramd Hotel csodálatos kapui előtt lakáj glédák; óriási hajókofferek gördülnek ki lassan a partra; egy szinte már elvonatkozott, szinte már egész valószínűtlen gőgifellegben álmodó amerikai nő fehér, hideg sziluettje suhan át a hajóhídon — 6 ■messze az Estérelen túl, amerre az antheori vörös sziklák égnek az alkonyaiban, messze azon túl egy kis vitorlás száll most a láthatár felé. A földközi tenger mélyei felett ring. Már elhalón s megható fehéren; elveszve egy hallgatag ég s egy hallgatag tenger között. Tiszta és magányos — szinte már elérhetetlen az egész. Anne de Guignét látom egy pillanatra, a katolikus egyház uj csillagát, két kis hideg kezében a kereszttel; amint egy napon észrevétlenül elszáll az élet öbléből), a Nimet Allahok, Ethleek, a gőg és a Mr Balmereek, a Majestic-ok és a Grand Hotelek, a dübörgő zene és a mohóság, a milliárdok és a halál világából. Egy abbamaradt mondat mosolyként játszadozik a gyerekszáj körül és a hideg verejték, miközben eltűnik, még ezt hagyta üzenetül: az élet nem hosszabb, mint egyetlen nap. Felnézek s az a kis vitorlás már eltűnt... Helyette három angol torpedóromboló közeledik St- Maxim felől... A véges partok foglyai vagyunk, oh, Anne de Guigné. A levegő tele van a Martinez fényeivel, a monaccói ver. enyek zajával; a ville-farnche-i Öbölben fén'áradat — befutott a „Conte di Savoye.“ Csak lépésben tudok hajtani — előttem s mögöttem óriási ezüst, fekete, azúrkék, vörös autók végeláthatatlan sora, mindenki az ólet tetején akar táncolni; az egybeolvadó mo'orxugás olyan, mint egy elpalástoilt iszonyú lihegés, mely nem hagyja nyugton az embereket; végigkuszik a Cote d‘Azuron, Hy- éres-től Cannes-ig, Juan les Pilistől Mentonig; belekapcsolódik a fénybe, a villák és a hotelek rácsaiba, a Casino rulettasztalába — oh, csak ne visszazuhanni a nyers valóságba. London, Newyork, Phildelphia és Bruxelles hivatalai, gyárai, megunt feleségek, férjek és otthonok börtönébe, egy savanyu, hideg robothenger alá feküdni; az utánunk nyúló, a kegyetlenül ránk vigyorgó élettel való elszámolást halogatni, csak még egy rövid hétig halogatni! Á tüdők bódulatig teleszivódnak narancsillactal, az agyak a drága Veuve CLi- quot s az olcsó Médoc gőzeivel, az öregedő testek szerelemmel — meghalnának talán, ha most felébresztenénk őket, az élet alvajáróit itt, Cannes és Nizza között, értelmesebb élettől menekülő, romboló életvággyal idegeikben s örök kielégületlenséggel, a Jersey sportruhák és az ötezer dolláros autóvolánoik mögött. Juan les Pins-ben egy fiatal angol lány virágot hajit a kocsinkba; gyönyörű lány. ránk néz ártatlan, óriási kék szemével, fcgy fatfka férfi körülötte s a lány mwei Egy aranyfog villan a szemembe és a nevetése rekedt; s a szörnyű nevetés most ráfekszik a pálmákra és a narancsvirágokra, köréjük csavarodik és fojtogatja őket, mint a kígyó; nem tudok tőle szabadulni. Egy pillanatra az egész bódulat, ez az egész áldott, alkonyi Riviéra eltűnik. — nyirkos életszerű ügy lesz az egészből. Magányos cyprusok A hatodik napon megint elmegyek madame de F. villájához. Fent a hegyoldalon, a hosszú, fehér kőfal mellett, egyetlen szál ciprus hajlong a szélben. A kerítés ajtaja nyitva, senki sem őrzi ezt a villát. Ha előre nézek, a fenyő és tujaerdőn túl a Cap d‘An- tibes-i háromszöget látom, azon túl a Golf Juan mély kékje s végig a horizonton csak tenger, végtelen tenger — felhők vonulnak ezalatt a magasban s halálos csend van itt a fehér kőfal alján. Az éjijei is eljlöttem erre. A Hotel du Grand Vautel-ben lakunk s annák orosz tulajdonosnője mesélt nekünk Madame de F-ktőI, aki nagy színésznő volt, özvegy lett, ijifukora a második császárságba nyúlik s most szívbajával várja a halált. Egyetlen mondat — a többi már a tülekedő világról szól. Bernhard Shawról, aki tavaly a mellettünk levő Hotel du Cap-ban vett ki szobát, de nem volt hajlandó megfizetni a napi hétszáz frankos penziót s azt követelte, hogy ingyen, reklámból tartogassák ott. A Hotel du Cap (Cap d‘AntiA gyermek és én .Minden gyermeket szeretek. Annakidején bárhol jártam, barátkoztam velük. Megszólítottam őket. Csókot, barackot nyomtam fejükre. Újabban azonban ezerszer meggondolom, minekelőtte pajtáekódnék. Látíukra eszembe jut, hogy bennük is csalatkoztam, hogy ők is elhagytak és megaláztak, kigunyoltak és semmibe vettek, hogy jószándékom, segítségem, megannyiszor balra fordult és miattuk talán még többet szenvedtem, mint a felnőttek miatt. Ennélfogva most óvatosabb vagyok. Akár a tapasztalt nőhódiító, aki a kalandoktól összesebezve, emlékektől tetézve már bizonyos bölcseségre tesz szert és noha hajtja a vére, mindig latbaveti, bogy uj ismeretséget kössön-e, mert a kínálkozó örömök első pillanatában is érzi a véget, az edbidegülés és a szakítás gyötrelmét: én is tűnődve, félénken járkálok e csöpp emberkék között, mint a kárvallott, becsukom a szemem, hogy ne lássam kedvességüket, a füLem, hogy ne halljam friss hangjukat, védekezem ellenük, főképp magam ellen, aki rajongok értük s legtöbbször ráíjuik se pillantok, úgy haladok el mellettük. Aki igy Ját, szivemben ezzel a tiszta, szemérmes, önmagától megijedt igyermekimádattal, azt hiheti, hogy közönyös vagyok irántuk s egyáltalában nem is szeretem őket. Próza — Próza — mondod fitymáló ajkránditáseal —, 4fsak próza. — Eközben pedig azt érezteted, hogy valaki leszállt a lováról és gyalog keit. Lovagolni nem mindenki tud, de járni a földön mindenki tud. Tévedsz, ‘barátom. Aki prózát ir, talán leszáLl a vers táltosáról, de nem a földre száll, hanem egy másik, éppoly szilaj és kiismerhetetlen lóra, mely gyakran a vers urlova- saifi is úgy leveti, hogy szörnyethalnak. Pesti pincér Régóta szeretnék már tanulmányt írni róla, hogy milyen eszes, kedves, figyelmes, talpraesett, baráti, készséges, müveit, elmés, gyors és tapintatos. Sehol a. világon nincs párja. Amellett nem afféle „alak“, akit egy pár szóval jellemezni lehetne. Szerepet játszik, de ezer és ezer szerepet, ahány vendége van. Néhány másodperc alatt tudja, kivel van dolga s tüstént alkalmazkodik hozzá, mint a jó házastárs, felölt! szokásait, elérti szeszélyeit és rigolyáit, még a szókincsét is elsajátítja s csak azt használja. A szellemi rugalmasság csodája ö. Fiatalkorunkban Józsi szolgált ki bennünket a kávéháziban, ahol sok készülő iró és különc tanyázott. Egyszer asztalunkra tett egy tálcát, hat pohár vízzel. A tálca, a poharak, a víz, tündököltek a reggel verőfényiben. Valamelyikünk azonban rámeredt a. po|ha- rakra, rémült arccal, . " í egész Cote d‘Azúron) kitessékeli Bernhard Shaw-t, aki idejön az olcsó Grand Vauhel-be és huszonnégy óra alatt kivívja az általános közaundort. Egész nap veszekszik, goromba a szegény cselédséggel, minden krajcárt megszámol, dugdossa a millióit — oh, Bernhard Shaw, ez a világ megérdemli, hogy az apostola vagy... Sir Oswald Mos'leyről és Lady Mosleyről is mesélnek a Grand Vautel-ben, akik kommunista teóriákat harsogtak esténként a diné alatt, miközben sofőrjük kint a bejáró előtt vigyázzba merevedve várja a rendelkezéseket — Mosleyék azóta legalább fasiszták lettek. S az álarcosbál folyik; hírességek árnyai mindenütt; egy este megpillantom Jeanette MacDonaldot, szirup mosolyával és ragyogó hideg fogsorával; ő is ott lakik Norma Slhearer társaságában a Hotel du Cap fenyői és narancsfái között. Madame de F.-et azonban talán csak én láttam igazán és azt hiszem, megértettem. Egy pillanat volt — egy fekete árnyék, egy hosz- ezu, szomorú, szolid pillantás; aztán vége. Az elhagyott park kavicsai messziről még csikorognak a két bot alatt, amelyre támaszkodva talpig, feketében, hosszú fátyollal elmegy. Nem látom többé — de nézem azt a magányos ciprust, amely villájának kőkerítését őrzi s ahogy rábámulok és nézem, Madame de F.-re gondolok és a ciprus mesél nekem. Magányos szomorú fa — már feketén hajlong a szélben. Egymaga, magasan fent minden bódulat, a vaníliák, a babérok, az élet kertje s az évek hazugságai fölött. így jött ide meghalni Cap d‘Antiibosbe Nikoláj Nilkoláje- vics nagyherceg is, betegen, halálra undorodva a politikától, marakodástól; mindattól, ami lent van. Mit súghat ez a tiszta, ez a most már csak az erősbödő szél, amely már a végtelen, a partnélküli vizek tájairól áramlik feléje? Az elhagyott szenvedés-tájaknak micsoda békéje és nyugalma, micsoda fölény s megértés suttog benne. S a ciprus most bó- longatni kezd s visszanéz egy tenger félé, amelynek nincsen vége .«• — Józsi — mondta —, nézze — és mutogatta neki a poharakban a vizet, szemrehányóan és számonkérően. — Nem látja? Nedves és teljesen összefolyik. Józsi szintén megriadt. A poharak fölé hajolt. Egy darabig figyelte a vizet, hogy mintegy megállapítsa, vájjon barátunk észrevétele megfelel-e a valóságnak. — Igen, kérem — felelte végül komolyan, szemrebbenés nélkül —, mi is má.r évek óta tapasztaljuk. Aztán elsietett. A több! asztaloknál a kávé- nénikékkel, a miniszteri tanácsosokkal, a ló- csiszárokkal tárgyalt hasonlóan, mindegyikkel a maga modorában, a maga nyelvén, a maga- szellemében. Hajnali uccák Van a nyári hajnalnak egy szakasza, mely az éjfélnél is kisértetiesebb. Már dereng, de még nem tetszett föl az első napsugár. Fakó, ónszinü az ég a legfényesebb napokon és hideg a rekkenő forróságban is. Egy lélek se jár. Az éjszakai korhelyek már hazatértek, de a hajnali mulatók még nem indultak útnak. Gépkocsi sehol. A csönd oly teljes, a némaság oly döbbenetes, mintha a természetnek elakadt volna a lélegzete s ordítani akarna, de nem bir valami rémülettől Ketyegnek a költőórák, lázasan sietnek a beigazitott időpont felé, hogy majd néhány perc múlva goromba csörömpöléssel verjék föl a koTánkelő- ket, akik most álmuk utolsó fölvonását nézik végig, hunyt szemmel. A rigók hangversenye se kezdődött meg. Aki ilyenkor lepi meg a hajnalt ée> szemléli az élet e durva keresztmetszetét, a temetőnél elhagyóttabib uccát, mint üres színpadot, ahol nappal a mi drámánkat játsszák, a bértházak mozdulatlan sorát, kopott falaikkal, tárt ablakaikkal, a lakásokban egy-egy érthetetlen, merőben céltalannak látszó bútordarabot, egy inget, mely a szék karfájáról petyhüdten lóg, annak az az érzése támad, hogy egy kihalt várost lát, melynek lakóit egytől-egyig megölte valami gáz támadás s most ő az egyetlen ember, aki a világűrben tovább robog ezzel a halott, várossal és halotti kellékeivel. Mindez azonban csak néhány percig tart. Egyszerre léptek hallatszanak valahol., egy kocsi gördüli, egy keltőóra berreg, egy madár füttyont és vége a lidércnyomásnak. — Az egységes párt országosan szervezkedik. Budapestről jelenti tudósítónk: Gömbös Gyula miniszterelnök felhívással fordult az ország lakosságához, amelyben egyetértésre és együttműködésre hívta fel az összanagyarságot s egyúttal bejelentette, hogy országszerte megindul a nemzeti egység pártjának szervezkedése. Űrnapján Magyarország 1500 városában és községében tartottak népgyülést és alakították meg a namaeiti egység nzervezeteitj bes csúcsán van, a legálomsaerübb hotel az EMBER ÉS VILÁG írja: KOSZTOLÁNYI DEZSŐ 1933 junius 18, vasárnap. ÉN NEM AKAROK MEGHALNI MÉG Én nem akarok meghalni még! Még annyi a tervem, annyi a vágyam. Még szomjas vagyok az élet után, még lüktetnek bennem ujjongó zenék, még zsonganak bennem zokogó dalok. Én nem akarok meghalni még! Még vár reám a föld ezernyi pontja, tükrös tavakon vár rám sok hajó. Lidó homokján még nem is hevertem, Firenze dombján még nem kóboroltam. Homér honát is meg kell látogatnom S a lctuszcs Nilus is hiva-hiv. De mindnél jobban, büvölőbb erővel huz-vonz magához a virágos Nizza. Az álmaimba belopja magát, kis ibolyával küld üzenetet, ott zsong a neve a szivemben belül. Nem, nem akarok meghalni még! Még hódit minden árva kis virág, a pezsgő is, hogy andalít! Kis bús daloktól sírni is tudok. Van könnyem, csókom, álmom, vágyam. S egy barna szempárt nagyon szeretek ... Nem, nem akarok meghalni még! Rössler Mária Irén. 1 Nagy katolikus akció Szloveisszkőn és Ruszmszkóban A magyar katolikus hívek százezer aláírásit diszalbumot nyújtottak át a szentév alkalmából a pápának Nagy katolikus akcióról kell beszámolnunk olvasóink előtt, amely csak most indult megj de amely máris olyan méreteket ölt, amilyenrei alig volt példa Szlovenszkó és Ruszinszkó ’ka-i tolikug világában. A kezdeményezés érdeme a Képes Krónika cimü ismert folyóiraté és alkat-} mát rá a szentév adott. Az akció főcélja az. j hogy a szentév alkalmából fokozott tevékenységre buzditsa a katolikus szellemi életet és ezzel kapcsolatban a mintegy félmilliót számoló egész szlovenszkói és ruszinszkói magyar katolikus világ a szentév alkalmából egyetemesen fejezze ki hódolatát a pápa előtt. A katolikus szellemi élet legfőbb tényezője természetesen a nyomtatott betű és ezért a folyóirat és könyv döntő jelentőségű. A Képes Krónika, amely már pusztán a maga képeivel is elsőrendű folyóirat és amelynek minden száma kiállításában is egy-egy műre- j mek, a legtehetségesebb és legfrissebb tollú munkatársakkal gazdagodva áll aktivan a fejlődő katolikus irány szolgálatába. A szerkesztőség gondoskodik arról, hogy a szentév eseményei a legérdekesebb felvételekben és cikkekben kerüljenek a közönség elé. A folyóirat szépirodalmi és ismeretterjesztő cikkei mind együtt szolgálják a célt: olyan képeslapot adni a katolikus társadalom kezébe, amely minden \ irányban művészi, tartalmában nemes ég elő- ; kelő, érdekes és lebilincselő, változatos és gazdag. Irodalmi értékben és szórakozató változatosságban teljes lesz ez a folyóirat. A Képes Krónika belevonta akciójába a Doni, katolikus könyvek kiadóvállalatát, amely most,] a szentév alkalmából indít uj sorozatot, amelyben a legkiválóbb magyar szépirók és tudósok működnek közre ég amely a szentévhez méltó alkotás lesz. Az egész akció azonban abban a diszalbumban csúcsosodik ki, amelyben a csehszlovákiai magyar katolikusok a szentév alkalmából hódolatukat nyújtják át XI. Pius pápának. A diszalbum aláírandó szövege így hangzik: Sanctissimo Patái Pio XI. P. M. grato animo pro benedictionibus anni sancti iubilaris: fide- les devotissimi Hungari in Tchechoslovacia. Magyarul: Szentséges Atyánknak, XI. Pius pápának, a jubileumi szentév áldásaiért hálás hódolattal, gyermeki alázattal, a csehszlovákiai magyar hívek. Az első aláírók között- a papság szerepel, mint ahogy általában az egész akció vezetése ! a papság kezébe ment át. A mozgalom kezdeményezői magmk is meg vannak lepve attól a váratlan sikertől és tömeges jelentkezéstől, ] amely kezdeményezésük következményeként jelentkezik. Az aláírások gyűjtése a legszebb és legmeggyőzőbb példája a katolikus egyháziak ég világiak sikeres együttműködésének és fényes beigazolága annak, hogy igazi eredmény csak akkor várható valamely katolikus akciótól, ha az az egyháziak teljes hozzájárulásával indul meg. Az ilyen akciók alkalmasak továbbá arra, hogy az egyháziak és világiak közti jó viszonyt növeljék, hogy a pap ég hívei közötti kapcsolatot élénkebbé ég bensőségesebbé tegyék. A na-gy sikerrel kecsegtető akciót élénk figyelemmel kisérjük és olvasóinkat annak élő- haladásáról, az egész mozgalmat vezető személyek munkájáról részletesen szándékozunk tájékoztatni. 6
