Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)
1933-06-18 / 138. (3248.) szám
-•íf 1933 junius 18, vasárnap. Hugenberg Londonban visszakövetelte a német gyarmatokat A német kormány dezavuálta Hugenberg memorandumát — A nemzeti párti minisztert visszarendelték Berlinbe — A dunai államok londoni tanácskozásai értelmében közbe alapot kell létesíteni a nemzetközi tőke segítségévei a valuták stabilizálására, sürgetik továbbá az adósságok rendezését és általában a bukaresti konferencián felvetett kérdések megoldását. Az értekezlet javaslatait a konferencia plénuma elé terjesztik. bonyodalmak a négijliaíaimí pattint körül Németország elkedvetlenedett — Megszakadtak az olasz-francia tárgyalások London, junius 17. Az amerikai lapok közölték elsőnek a hirt, hogy Németország komoly nehézséget támasztott a londoni világgazdasági konferencián, amennyiben határozott és nyomatékos követeléseket állított föl a német gyarmatok visszaadásának kérdésében. Ez az első eset, íogy Némcíorczág a háború után nemzetközi 'órum előtt hivatalosan visszaköveteli gyarmatait. A követelést Németország egy memoran- lumban fektette le, amely memorandumot a vi- ággazdasági konferencia delegátusai sorra meg- capták. Hugenberg dr. német miniszter a me- norandumot egyébként hivatalosan bemutatta t konferencia közgazdasági bizottságának. A lémet delegátus állítólag azt igyekezett bebizo- (yitani, hogy Németország a gyarmatok vissza- ;apásával olyan helyzetbe került, hogy eleget ehet nemzetközi kötelezettségeinek és vissza- izetheti adósságait. Hivatalos helyről szerzett értesülés szerint a lémet delegáció a gyarmatügyi memorandum- lal kapcsolatban tájékoztatta Colin holland de- egátust, a közgazdasági bizottság elnökét. A lemorandum a hivatalos német információ szelni nem a német összkormány álláspontját iikrüzi, s inkább csak Hugenber" személyes lőtcrése. Amikor a német kormány megtudta, o^- a memorandum közkézen forog, azonnal s végérvényesen visszavonta azt. Litvinov rovjeídelegátus kijelentette, hogy a memoran- umról semmi mást nem tud, csak azt, amit az jságokban olvasott. Az orosz népbiztos egyébént ironikusan megjegyezte, hogy a memoran- um szerzői valószínűleg a komikum elemét karták becsempészni a konferencia súlyos roblémákkal telitett atmoszférájába. London, junius 17. Hugenberg német minisz- sr felsőbb utasításra szombaton elhagyja Lon- ont és visszautazik Berlinbe. Streza nyomai Londonban London, iunius 17. A dunai államok delegá- isai ma Medgearu vezetésével bizalmasan ta- ácskoztak a Duna-menti államokat közösen ér- eklő kérdésekről ég a ötresai konferencia hatá- Dzatainak. megvalósításáról. A dunai államok zt akarják, hogy a világgazdasági értekezlet íruljon hozzá a stresai határozatokhoz, amelyek Páris, junius 17. A négyhatalmi szerződés elvi elfogadása után Franciaország és Olaszország között közeledési tárgyalások indultak meg, amelyek legújabban ismét megszakadtak. A nehézség illetékes körök szerint nem a tárgyalások anyagában van, mert Mussolini és Jouvenel tanácskozásai a lehető legszivélyesebb mederben folytak, hanem a fennakadáshoz Németország magatartása vezetett. Németország attól tart, hogy a négyhatalmi paktum segítségével Franciaország és Olaszország ismét közeledni fogna!: egymáshoz. Paul Boncour és Osusky párisi csehszlovák követ levélváltása amugyis nyugtalanitóan hatott Berlinben. A németosztrák incidensek hatása Olaszországot arra kényszeritette, hogy állást foglaljon az ausztriai nemzeti szocialista mozgalom ellen és bizonyos tekintetben eltávolodjék Németországtól. Róma magatartása lehangolta Berlint és az olaszországi német nagykövet berlini utazása összefügg ezzel a lehangoltsággal. Olaszország természetesen mindent elkövet Németország megnyugtatására, nehogy a birodalom megakadályozza a négyhatalmi paktum ratifikálását. A francia kamarában Nargaine javaslatot tett a négyhatalmi paktum kiegészítésére s azt követelte, hogy a szerződést Lengyelország és a kisantant megbízottja is aláírja. A lengyelek hajihatatlanok a négyespaktummal szemben Prága, junius 17. A csehszlovák sajtóiroda jelenti Varsóiból: Az ellenzéki nacionalista Gazeta Warszawská vezércikkéiben azt fejtegeti, hogy Lengyelország a négyek paktumában a revízión izmus eszközét látja s ezért még Paul-Boncour bizonykodásai dacára sem állhat el elutasító álláspontjától. Keddre egybehívták a szenátust Prága, junius 27. A nemzetgyűlés szenátusa kedden délután négy órakor plenáris ülést tart. A szenátus ülésének tárgysorozatán a következő pontok szerepelnek: 1. A csehszlovák-német gazdasági egyezmény negyedik pótegyezménye. 2. Csehszlovák-lengyel megállapodás a Dunajec-menti hatánforgalomról- 3. Johannis szenátor mentelmi ügye. 4. A következő ügyek tárgyalására adott határidő meghosszabbítása: a) A köztársasági elnök és a kormány tagjai büntetőjogi felelősségéről szóló javaslat, b) a szlovenszkói és ruszin szkói ipartörvény módosítása, c) a mező- gazdasági nyilvános őrségre vonatkozó javaslat, d) a telektulajdon védelme és e) az 1854. évi bányatörvény módosítása. A szenátus alkotmányjogi bizottsága kedden délben fél egy órakor és a szenátus mentelmi bizottsága kedden délután három órakor tart ülést. SZELLEM Irta: MÓRICZ ZSIGMOND Mi, irók, művészek, tudósok, a szellemi let munkásai, állandóan a szellem sorsát ültjük. A lelki kultúrát, a lelki élet bef-o- ,'ását a közönséges emberi életre. Annyira enne élünk egy zárt körben, a könyvtár dai között, akarjuk, vagy nem, hogy mi valóan azt hisszük, hogy valóban van magas ílki élet, van lelki kultúra s van Szellem, mey az emberiség irányát kijelöli, megiha- irozza és szabályozza. Minél jobban öregszem, annál inkább be ell vallanom, hogy ez valósággal konvenció, gy igen kicsiny élcsoport között. Azoknál, kik szellemi munkásnak érzik magukat, valóan megvan a közös és elfogadott irány. Lzok messziről megismerik egymást, mint alaimi titkos jelről s a leglármásabb társságban rögtön zárt körré válnak, amely sa- át külön nyelven beszél, saját külön dol- aikról. S ezt a nyelvet kivetítik a nagy élet- e és a saját irányukat az emberiség a/ap- ető irányvonalának nevezik. Ha azonban körülnéznek maguk körül, lirtelen feltűnik előttük az arcok, fejek tö- nege s azon a kicsi körön kívül, akik ők naguk, nem találnak tovább kompanistát. Leül melléjük a kereskedő és elkezd a dedzáró 1 beszélni meg az exportról, importéi, meg leül a gazda és a kamatról beszél, neg arról, hogy adó . . . Leül a mészáros, t suszter, a bankár, a hivatalnok, a báztu- ajdonos és a lakásbérlő és mindenig magául hozza a v ját szempontjait és a szellem munkása vita és ellentmondás nélkül elhallgat. Még arra sem jön rá, hogy ő a maga területén ugyanolyan szakember, mint azok a magukén s kettőjük közt az a különbség, hogy ezek a szakemberek sohasem általánosítják az egész emberiség főproblémájává a maguk szakjának gondolatkörét. Tehát a szellemi munkások is a mi ukások egy csoportját jelentik. Az, hogy ők olyan problémákkal foglalkoznak, amelyek nem a pillanatnyi életérdeket szogálják, nem jelenti azt, hogy nem valami szakma képviselői. Szakemberek ők is, de elfogultabbak a többieknél, mert úgy vélik, nem fizikai, hanem metafizikai jelentősége van mesterségüknek. A görögök még a filozófusokat iparú tevékenység-mes- terembereül vették, ma a szellemi foglalkozások tiltakozna^ ilyen szakszerű megbélyegzés ellen s az életfölöttiséget követelik maguknak. Ezzel bizonytalanná teszik saját pozíciójukat, felismenh ©tétlenné munkásságuk természetét és irreálissá magát a hatást, amit valóban el akarnak érni. Senki sem tudná megmondani, mit jelent ma az író. Vagy pláne a költő. A költő egészen kivételes lénynek órai magát. Kiváltságai vannak, amelyeket maga adott magának. A költőt nem kötelezik társadalmi és polgári szabályok. Nem veti alá magát az etikának: az ő etikája a verseiben nyilvánul meg. Az író egy fokkal közelebb van a reális életihez, úgy tűnik fel s ő maga Ls úgy tünteti fel, hogy biztosabban körülírható anyaggal dolgozik: tapasztalat és kutatás, empirikus és szintétikus módon felismert életanyag alakul és ömlik formában a betűiben. Már közelebb áll polgártársaihoz élete stílusában, de azért jogot tart rá, hogy a legmagasabb itélőszéknek tekintsék írását s igy törvényhozó és nem csak törvények szerint élő lény. A muzsikus közelebb áll a vers költőhöz, a képzőművész az Íróhoz. De valamennyinél lehetséges a legnagyobb kilengésekre való hajlandóság. A filozófia művelése elvesztette hajdani jelentőségét. Ma filozófiával egy országban alig néhányan foglalkoznak az ismeret közlés határán túl. (Ez az a foglalkozási ág, amelyre ma igen nagy szükség volna, csodálkozom, hogy a filozófiát elhanyagolják a fiatalok.) Még itt vannak a szellemi munkások közül azok, akik valamely eszmei irányzatnak agitátorai s ebben a munkában az iró, vagy a költő lendületéved adják át magukat sok- szot magasztos lendületnek. Mindazok, akik még a lelki élet kérdéseivel foglalkoznak: tanárok, tudósok, orvosok, technikusok, feltalálók és konstruálok, nem követelik maguknak, hogy a foglalkozásuk biztosan kialakult hatáskörén és megnevezésén túl külön minősítést kapjanak. A szellem munkásai tehát, ha számszerűleg meg lehetne számlálni őket, statisztikai számban igen csekély mennyiségben élnek az emberek nagy tömegében. És mégis valóban nagy jelentősége van annak a vádnak, ami korunkat annyiszor éri, hogy a Szellem iránya változik, hanyatlik. el vész . . . ügy hangoztatják újabban a szellem munkásai, hogy az emberiség egyre jobban letér az idealizmus vonaláról s az anyagiasság irányában süllyed. A tömeg ezzel szemben i egyre magasabb civilizációs magaslatra jnt, •tehát egyre inkább foglalkozik ideológiai problémákkal. Ez neim is lehet máskép ebben a korban, mikor a legelnyomottabb proletár is újságot olvas és az újságban ott találja a politika irányadó jelenségeit, a technika, a tudomány lüktető kutatásait. Ma közkincs a tudásnak olyan tömege, ahová még száz év előtt csak bizonyos kiválasztottak juthattak el. Az újság, a mozi, a rádió példátItn nevelő iskolát. nyújt napról-napra és percről-percro. A szellem munkásai nemi tudnak lépést tartani a tömeg fejlődésével. Az utolsó századot a részletek specializálódott kutatása jellemzi. De a részetek kutatásának minden jelentősége elhalványodik ma a tömeg tudásának, felfogó kép ességének és ennélfogva követelésének hallatlan 'méreteivel szemben. Ha leülök egy vidéki, negyvenezer lakosú városban, a kávéház sarokasztalánál azzal a négy-öt magyar szellemi munkással, akik abban a kisvárosban a szellemi munkások elitcsoportját jelentik, — kénytelen vagyok megérezni, hogy a szomszéd asztalnál olyan ügyvédek, orvosok, kereskedők, iparosok, tanárok, vállalkozók és földbirtokosok ülnek, akik mind mérhetetlenül felettünk vannak részlettudás dolgában: ellenben mi a magunk irodalmi elbueulásában s vitájában azt arrogáljuk, hogy mi vagyunk a lélek képviselői ebben a lé'ektelen s anyagiasság- ba süllyedt kisvárosban. Holott ott vagyunk, ahol harminc év előtt ... és hova emelkedtek azóta amazok? Sokszor az az érzésem van, hogy nem a tömegtől kell félteni a Szellem sorsát és jövőjét, hanem mitőliink, akik hivatalos és elszánt irodalmi szellemiségükben messze elmaradtunk a tömegek lelki fejlődésétől. 3
