Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)

1933-06-18 / 138. (3248.) szám

2 ■MMBgtnaHMTIBM 'WTOJBMOT—8g3C315aMffC—BMECTIMftJ I— TTi TIWIW 'BMBBMJEr.CWii!2??^nBCI!gy’MBnrJMIMWW.<MMCJgg 1933 junius 18, vasárnap. ■ muuwl •y—iMwjmiHw.iiL.wniiiiBH——aJMh——BICT—«*MIIIWK*J1 Gyermekeinek csak természetes italokat! Sokan nem tudják, hogy a mester­séges szénsav különösen a gyengébb gyermekeknek nem adható be. A Maííoni - Giesshühter csak a természettől beléadott szabad és kötött szénsavat tartalmazza, amely a legérzékenyebb gyomornak sem árt meg. Giesshübler gyümölcs­lével keverve megbízható ital ifjú­nak, vénnek. •nyilvánosságra hozatalát, de sohasem fogják azokat orvosolni. Újólag rá kell mutatnunk azokra az ellen­tétekre, amelyek bennünket ellenzéki és kisebbségi magyar álláspontunknál fogva et­től a kormányzati rendszertől alapvető kér­désekben elválasztanak. Mi a bajok végső forrását nem a határokon kívül keressük. A gazdasági és pénzügyi leromlás legfőbb okait az elhibázott bel- és külpolitikában látjuk. S ez a megállapításunk nem mai keletű, sem­mi összefüggésben nincs a világválsággal, mert eme nézetünknek sok évvel annak ki­törése előtt, megfelelő indokolással kifejezést adtunk. A látszat és valóság közötti súlyos ellentétben, a komoly ellenzéki munka elvi kikapcsolásában láttuk a legsúlyosabb hibát, amelynek velejárója a közérdeknek a kor­mánytámogatás fenében való elalkuvása, a koalíciós pártok együttműködésének fenn­tartása fejében. A felhatalmazási törvénytől sem várunk semmi jót, mert- a törvényt ugyanazok fog­ják alkalmazni, akiket eddig sem akadályo­zott senki abban, hogy nagyszabású gazdasá­gi és pénzügyi elgondolásaikat megvalósít­sák és a válság elharapőzásának gátat vesse­nek. Ha felhatalmazási törvény nélkül nem tudott a kormány semmi átfogó gazdasági tervet magából kitermelni, amelynek segé­lyével gátat vethetett volna az egyre növek­vő munkanélküliségnek, úgy ez ezentúl is aligha fog neki sikerülni. A vámtételek mó­dosítása és a munkanélküli segélyek leszál­lítása már csupán nem nagy jelentőségű részletkérdés. Ha a termelés fokozása meg­felelő kereskedelmi szerződések megkötése révén nem sikerül, ha a londoni konferencia gyors eredményt nem hoz, amire pedig nem sok a kilátás, akkor a munkanélküliek szá­mának emelkedése könnyen kiegyenlítheti a segélyek leszállításától várt megtakarítást. Hogy a helyzet mennyire komoly, bizo­nyítja, hogy a koalíciós pártok sajtója a na­pokban kénytelen volt beszámolni az állami bevételek nagyszabású csökkenéséről. A vas­út napi deficitje milliókat emészt fel, a bevé­telek emelésére gondolni sem lehet, s a ta­valyinál lényegesen rosszabb terméskilátá­sok még súlyosbítják a helyzetet- A várható nagyobb gabonabehozatal fokozni fogja a devizaellátás nehézségeit. A gazdasági hely­zetnek javulással nem biztató komor képén vajmi keveset változtat a kartelleknek terv­ibe vett ellenőrzése és megrendszabályozása. Közismertek bizonyos kartelleknek az egyes pártokkal kiépített összeköttetései, amire jellemző például a cement árának az utóbbi hónapokban történt nagyarányú felemelése, melyet egyenesen ilyen összeköttetésekre vezetnek vissza. A kormánytámogató több­ség összetétele egészségtelen, a pártérdekek kiméletl^ji kidomboritása költséges szerve­zet fenntartásával jár, ezeknek költségeit va­lahonnan elő kell teremteni. A pártok ár­nyékában működő szindikátusok, a nyíltan bevallott vagy letagadott províziók a korrup­ció melegágyai, amelyekről az államfő is több Ízben oly elitélőleg nyilatkozott- Eze­ken az állapotokon pedig mindaddig nem le­het változtatni, amíg a kormánytöbbséget csak a pártok mai összetételével lehet létre­hozni. Ezért válik a törvényhozás tisztán technikai kérdéssé, ezért nem érvényesülhet az ellenzéki kritika szabadsága s ezért nem lehet komolyan venni a kormányhatalom fe­lelősségét­l A felhatalmazási törvény, éppen úgy, mint a kormány felelősségét megállapítani hiva­tott törvényjavaslat a lényeg szempontjából nem jelent semmi haladást. Mert a rendszer a régi marad- Az emberek sem változnak, s akik a mai bajokat jórészben előidézték, ezentúl is képtelenek lesznek a boldogabb holnapot meg terem teni. Hiány van nagysza­bású álla mifénf iák bán, sehol semmi nyoma a nagyvonalú elgondolásnak és a sikerrel ke­csegtető cselekedetekre való felkészülésnek. Csupán a szavakkal való játék folyik. Ezer­szer lejáratott szólamok nem alkalmasak a hitelét vesztett demokrácia iránti bizalom helyreáll iát ára A hatalommal járó felelős­ség természetes, de annak, hogy érvényesül­jön és rányomja bélyegét a - közéletre, erköl­csi újjáépítés az előfeltétele. A mai kormány­többség aligha fogja ezt a feladatot megol­dani. Cáfolják Schleicher „szökését" A tábornok nem utazott Svájcba - Nem nyilatkozott Hitler ellen Berlin, junius 17. A párisi Matin azt közölte, hogy Schleicher tábornok volt német kancellár Svájcba menekült és ott le akar telepedni. Ugyanakkor Schleicher állítólag kijelentette az ujságiróknak, hogy a nemzeti szocialista ural­mat nem tekinti tartósnak. A birodalmi őrséget a Hitler-mozgalom nem tudta megfertőzni és a hadsereg bármikor készen áll a túlzók elsöpré­sére. Ezzel a hirrel kapcsolatban illetékes német körök a következőket közük: „Schleicher tábornok változatlanul Neuba- belsbergben tartózkodik. A tábornok nem volt Svájcban és nem is szándékozik oda utazni. A 1 szájba adott kijelentések elejüktől végig kitalá­lások és nem felelnek meg a valóságnak/* BMaBMWafflEWHHHfflaRlEaaaBaHHHMHMDBMWBMBHraMHHBBnHMBWMBBBBIMaBBHHOTMraKSHraHK- 1 Az országos keresztényszocialista párt pozsonyi német osztálya tiltakozik | Nitsch Andor felelőtlen megtámadása ellen I Rokonszenvérbl és bizalmáról biztosította a szepesi németek képviselőjét - MeSesen üdvözölte Esterházy pártelnököt Pozsony, junius 17. Az országos kérész- tényszocialista párt német osztálya Kreibech Károly szenátor elnökletével hétfőn ülést tartott Pozsonyban, amelyen részvett dr. Jabloniezky János nemzetgyűlési képviselő és dr. Aixinger László országos pártigazgató is. Az elnök javaslatára a gyür-és üdvözölte Esterházy János orszá­gos pártelnököt és köszönetét mondott neki fáradhatatlan munkásságáért. Szervezeti kérdések tárgyalása után, amely­nek során Billo-t Ferdinánd szólalt fel, a gyűlés egyhangúan a következő határozatot hozta: — Újsághírek szerint május 26-án a Veri-1 tur-ucca 15. számú egyesületi helyiségben Pozsonyban nyilvános gyűlés volt, amely fog­lalkozott# a magyarországi eseményekkel kapcsolatban Bleyer dr. egyetemi tanár be­szédével és a német iskolaüggyel és hamis tények és helytelen feltételezések alapján téves következte testi határozatot hozott. A keresztényszocalista párt német osztálya által hozott határozat ezután részletesen is­merteti ennek az állásfoglalásnak körülmé­nyeit, különösen a német diákok szövetsége elnökének nyilatkozatát, amely ’á Neues Pressburger Tagblatt junius 7-iki számában jelent meg. A nyilatkozat sorai eléggé jel­lemzik' ennek a nyilvánosság kizárásával tar­tott különös népgyülésnek célját, rendezőit és mozgatóit. Az országos keresztényszocialista párt né­met osztálya nyomatékosan tiltakozik az ellen, hogy néhány helytelenül iníormólt fiatal diák a kárpátaljai német nép nevé­ben beszeljen és nyilatkozatokat adjon ki. Ugyancsak iltakozik a párt német osztá­lya az ellen, hogy a szepesi németség ér­demes képviselőjét, Nitsch Andort más kisebbségi párt iránt tanúsított hűsége és barátságos érzülete miatt olyan formában támadják meg, amelyre egy kis csapat fe­lelőtlen és tapasztalatlan fiatalembernek sem joga, sem felhatalmazása nem volt. A német osztály biztosítja Nitsch Andor I ! képviselőt meleg rokon szén véről és biza1- rnáról és mint eddig, továbbra is együtt lá­ván működni vele az itteni németek érdé- . kében. — A berlini opera tagja nyerte a varsói nemzetközi táncversenyt. Varsóból jelentik: Ma éjszaka fejezték be a nemzetközi tánc­verseny művészi szólószámát. Az első dijat,..„ 3000 zlotyt, Rutái Őorel-Abramoviez, a berli­ni opera tagja nyerte, míg a második dijat, , 2000 zlotyt, a prágai RosaMe Chládková vitte- K el, a harmadikat, 1500 zlotyt, a berlini Rali Arco. Az első dijat a lengyel köztársasági elnök tűzte ki, a másodikat a külügyminisz­ter s a harmadikat a közoktatásügyi mi­niszter. SZOMBATHY VIKTOR: KÜLÖNÖS OLASZ NYÁR íllllllllllllllill|llllilllillllllllllllli|[lllllllilll!!llllllilllllllllllllllllllllllllilllilllllllllllllllllllllllllllllllllllM REGÉNY í. Mindig is szerettem a hatalmas pályudva­rokat. Ez a színes, izgatott nyüzsgés, a gőzö­sök szüuetlen sistergése, az üvegtető alatt meghúzódó félhomály, a narancsottessék és az újságot vegyenek elnyúlt dallama, az indu­lást jelző számok, vicinális vonatok melletti hatalmas gyorsok, Kiskunfélegyháza és Athén—Szítamba 1, a barna hálókocsik és az utisapkás németek, egy-egy berohanó vonat az ellenkező sínpáron, a kövér portás és a cigarettaárus: van-e érdekesebb, vonzóbb, új­szerűbb s változatosabb látvány? Már az előtér is megkapó. Zágrábban ha­talmas, mindenfelé panoráma, Prágában a szűk kis uccák és egy hotel, pontosan a pá­lyaudvarral szemben, Innsbruckban hófödte hegyek háttérnek, Velencében a Canal Grande és százával a gondola. Pesten a nyüzsgő, villamossál tarkított, kavargó terek. Mindenütt más és más, mindenütt a legérde­kesebb, úgy véled. Narancsot vettem és egy friss újságot. Iv- lámpák szórták a fényt a terjedelmes üveg- csarnok alatt, amelynek védelmében egyszer­re négy vonat készült indulásra. Vonatom, az északi gyors, most kapta meg függelé­keit: a Belgrádból indult balkáni kocsikat. Hosszú, hosszú vonat ez az esti, villanymoz­dony remeg előtte s a kocsik oldalán meg­annyi világváros táblája nagyképüsködik­Niincs ismerősöm. Szokás szerint végigbal­lagok a hosszú kocsisor előtt, le a mozdo­nyig, az első kocsiba most beugróm és a fo­lyosókon keresztül végigmegyek az utolsó fülkéig. A karlsbadi hálókocsiban három fülke foglalt, a berliniben négy. Egy hölgy Máris pizsamában. Az uj ébkezőkocsibam kövér bécsiek ülnek és söröznek. Vacsora csak Kelenföldtől. Éppen indul a vonal, mire visszaérkezem a helyemre. Két ülést lefoglalt egy házaspár, a férfi újságba temetkezik, a nő elszántan csomagol. Nyolc óra ötven. Az óra fölött a népszerű cipőpaszta betűit hirdeti a fény, aztán kigu­rulunk az üvegtető aló, egyszerre sötét lett. Pest ezer apró szeme ragyog. Váltók, piros, zöld, fehér lámpások, sistergő gőzösök. Nyolc óra ötvenegy. Most látom csak, hogy a párhuzamos sínen is fut egy vonat. Hosszú, elnyúlt kígyó, fekete s olybá * tűnik, mintha mozdulatlan volna. Pedig ugyancsak igyekszik. Gőzöse a mi vil- lanymozdouyunkra köpködi a szikrát, a két mozdony elszántan versenyez egymás mellett s hot mi vagyunk előbbre öt méterrel, hol amaz. Néha, nagy lassan, elhúz egy-egy vi­lágos ablaku kocsi előttünk, majd mi lendü­lünk neki s akkor az marad el. Pompás versenyzés! Kihajolok az ablakon s belekiáltom a sötétségbe vígan: Tempó! Két ismeretlen világ: a mi kocsisorunk és az övék. Apró ablakok mögött urak és pa­rasztok, bakák és tisztek, kofák és hölgyek ülnek, az egyik narancsot hámoz, a másik szemét meresztve figyeli a versenyt, van, akit nem érdekel a két vonat harca. Az egyik ab­lakban két diák eszeveszetten integet. Ordít, csak nem hallani, mit. Ebben a pillanatban, — nagyon jól emlék­szem ma is reá —, körülbelül a Kispestre •vezető ut keresztezésénél lehetett, pillanato­kig együtt futottam egy szokatlanul erősen kivilágított másodosztályú kocsival. A vagon folyosóján, az ablaknak támaszkodva fiatal nő állott és ugyanazt a versenyt élvezte, amit én is és az egész vonatsor. Ha kinyújtottuk volna egymás felé a kezünket, el is érhették volna egymást ujijaink. Kihajoltam az abla­kon és rámosolyogtam. Nem viszonozta, de a fejét sem fordította el. Mozdulatlan ma­radt, csak a szeme -kísérte a vonatunkat. Né­hány száz métert futottunk igy, aztán ismét a mi mozdonyunkon volt a sor, hogy előre- rugtasson. Lassan „huztuk“ le a versenytár­sat. Szerettem volna tovább is elnézni a nő finom vonalát, egy merengés ült a szemében, ahogy tulnézett rajtam, a fülkénkén, túl az átellenes ablakon, a messziségbe, különös, nedves, mélázó tekintettel. Ámde, váratlanul lassító ttunk s most is­mét a másik vonat tört előre. Úgy tűnt, mint­ha nem is rohantunk volna, — a messzi sö­tétség állni látszott —, hanem lassan mász­nánk előre-hátra*egymás mellett. Most is­mét utóiért a magános nő kocsija. Ekkor már j egész ablaksorok integettek egymásnak, ; egyik-másik utas átkiáltott a szomszédba, de a kiáltásokat elnyelte a sistergés és a zakato­lás. Regi ismerősökként üdvözöltük egymást ezzel is, azzal is, csak a magános nő szeme nem rezdült. Most ismét egymás mellett fu­tottunk. Megemeltem a kalapomat. Észrevett és alig láthatóan elmosolyodott. Biccentett a fejével. Kérdéseket tettem fel neki integeté­sekkel: felemelte a kezét és délre mutatott. Mindjobban előbbre futottak. Már csak a szemét láttam, aztán kihajolt az. ablakon, kedvesen integetett. Istenem, csak most se­gíts! Ha lehetett volna, izmaim szakadtáig toltam volna előbbre kocsisorunkat. És ismét sikerült;, most mi győztük irammal és né­hány száz méter újból a leány mellé hozott. Mint régi ismerőst üdvözöltem. Mosolygott. Szürke kesztyűs keze az ablak fáján nyugo­dott, láttam aranykarpereoét, finom és hajlé­kony alakjára rásimitatta a szél a lenge uta­zóruhát, kis sapkáját félrecsapva viselte. Egy hajtincsével játszott a dunai szellő. — Halló! — kiáltottam. Elvitte a szél a hangom. Csak mosolygott, •az elérhetetlen nők mosolyával. A szeme szí­nét 'látnom nem lehetett. A hangját nem hall­hattam. Talán a különös helyzet, a rohanó vonat, az esti fénybe burkolt nagyváros, céltalan utam tették: beszélni akartam a lánnyal. Beszélni, beszélni, megfogni a kezét, hallani a hang­ját, csak egy pillanatra is és belemosolyogni •az arcába. — Milyen vonat ez? — kérdezem a kalauzt. — Személyvonat; a Dunántúlra megy, Szé- |j kesfehérvár felé. — Megáll Kelenföldén? — Igen. Mert akkor már tudtam, mit teszek. Hogy holnap érkezein-e Becsbe, vagy holnapután, olyan mindegy volt e leány nélkül is. Ke­mény doktor várhat, a győri megbeszélés várhat, minden várhat, csak ez a vonat nem vár és ha most én ezt a lányt elveszítem ... nem, nem fogom elveszíteni, ismeritek azt az érzést, amikor minden mindegy és pillanat­nyi szeszélyért készek vagyunk egész éle­tünkben vezekelni. Jó étvággyal ettem, 80 éves lettem! (1^1} * T*. 'JHT* t Vval éltem Minden héten egyszer. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents