Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)

1933-06-13 / 134. (3244.) szám

'PRAöAW v ÍAGVAR-HIRLAB IMS Jumug 18, kedd. A walesi herceg helyettesitette a királyt a György-napi királylovagláson Hagyományos pompa tündökölt a nagy parádén Srdélír magyarsága újabb kilengésektől tart Marosvásárhely, június 12. A mezőségi Mc- zomaclaras község lakói napok óta a legna­gyobb izgalomban és rettegésben élnek. A község magyar lakói állandóan fenyegető le­veleket kapnak, hogy rövidesen Mezőmadara­son is meg fognak ismétlődni a Torda-kör- nyóki véres események és napról-napra olyan hírek terjednek el, hogy a község magyar la­kóit le fogják mészárolni. Miután a falu ma­gyar lakóinak száma kisebb, mint a romá­noké, érthető a magyarok aggodalma. A ma­gyarok házaikat elbarikádózták, önkéntes őr­séget szerveztek, hogy igy elejét vegyék a vé­rengzésnek. A budapesti szlovák munkás^ kör jól sikerült kulturestet rendezett Budapest, június 12. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefon-jelentése.) A több mint har­minc esztendeje működő Szlovák Munkáskor vasárnap este Mária Terézia úti helyiségei­nek dísztermében szlovák kulturestet rende­zett. Az ünnepi esten nagyszámú előkelő kö­zönség jelent meg, köztük dr, Pachánv Adolf, a Magyarországon élő szlovákok kormánybiz­tosa, Janovec Lajos, a Szlovák Közművelődési Egyesület elnöke és még igen sokan mások. Az ünnepélyt a kör énekkara nyitotta meg. Az énekkar Györkös Lajos karnagy vezény­lete mellett szebbnél-szebb szlovák dalokat adott elő. Majd Sarkady Béla elnök mondott megnyitó beszédet. Beszédében ismertette a Szlovák Munkáskor célját s hangsúlyozta, hogy a Magyarországon élő szlovákok teljes kulturális szabadságot élveznek- A megnyitó szavak után Koczián András mondotta el ünnepi beszédét. Kijelentette, hogy a Magyarországon élő szlovákok meg vannak elégedve sorsukkal, örömmel álla­pit,ja meg, hogy a szlovák kultúra Magyaror­szágon szabadon fejleszthető s az egyesület munkálkodását a magyar körök a legmesz- szebbmenő módon támogatják. Az egyesület eredményes munkálkodásáról nemcsak a Ma­gyarországon élő szlovákság, hanem a hatá­ron túl élő szlovák testvérek is tudnak. A nagy tetszéssel fogadott ünnepi beszéd elhangzása után szlovák nyelven előadták a „Kölcsönkért feleség" című vígjátékot. A jól sikerült kulturest után tánc következett. Ttife Sísminista szerve z- kedés Lüneburgban Lüneburg, junius 12. Vasárnap & Reippen- stadt melletti Waldeíben a rendőrség egy titkos kommunista szervezkedést leplezett le. Tizen­hét egyént, köztük egy orosz egyetemi hallga­tónőt, letartóztattak. HHiimn «n—^—rangraa—aa JC W —————— London, junius hó. V. György angol király, 200 millió alattvaló ura, születésnapját ünnepelte. A töbhmilió üdvözlő sürgöny közül csaknem elsőnek érkezett Roo.seveit amerikai elnök távirata. A nevezetes napon már' kora reggel óriási eanbertömeg hullámzott a Ruckinigham-palota körül: a lelkes alattvalók és a kiváncsi külföldiek serege. Ezen a napon van mindig az angol gárda nagy parádéje, a „Trooping of the Colour“. Minden esztendőben a király vezeti a palotától a „Honee Guard Parade“-térig, családjának és tá­bornokainak kíséretében. Ezen a téren fogadja az­tán a gráda hódolatát és ismét visszalovagol a pa­lotába ... Az idén elmaradt a királyi lovagság, — György király reumája (miatt... A walesi herceg vezette a parádét. A „Horse Guard Parade“ egyik oldalán az angol külügyminisztérium, a másikon a walesi herceg palotája, a harmadikon a belügyminisztérium s csak a negyedik, a Saint James-park felé eső oldal nyitott... Remek színpad az ilyen nagy ünnepség­hez! ... A külügyminisztérium hatalmas kőkockák­ból épült palota, amely szinte tükrözd építtetőié­nek, Palmerston lord néhai angol miniszterelnök­nek nyugodt, erőt ék hatalmat sugárzó egyénisé­gét. A walesi herceg palotája több évszázados épü­let, amelynek márványa sok helyen már fekete az idők patinájától. A beliigy kupolás, keleties han gulatot keltő épület. Mintha nem is Londonban hanem Konstantinápolyban állna. A Saint James- park pedig valóságos tündérkert, rengeteg virág ágyával, csillogó tavával, flamingóival és egyéb ritka maradával... Ezt a hatalmas színpadot egyetlen reflektor, a tündöklő nap világítja meg a pompás ünnepségen. Ünnepi csend... A teret övező közönség tömege mozdulatlan és néma. Távolból tompa egyenletes dobbanások hangzanak. A gárda léptei.,. Már a I zenekar muzsikája is ideha-lliik ,de csak jóval ez­után tűnik fel az első tüzvörös uniformis... A királyi gárdaezrend 3. zászlóalja vonul fel... Kettes sorokiban helyezkedik el a térség jobb olda­lán. Alig áll fel a csapat, már egetverő mennydör gés verődik a Buckingham-palota irányából: közeledik a walesi herceg és kísérete. Közvetlenül a trónörökös mögött lovagol a yorki herceg és Gloneester hercege, a walesi herceg két öccse, majd a connauigíhti herceg, a király fivé­re és Harewood grófja, a király veje. Mögöttük a tábornokok és a külföldi államok katonai attaséd. A walesi herceg feláll a^irályi család és a ddsz- kiséret élén a térség bal oldalán s megkezdődik a „Troopiig of the Colour“... A zenekar elhúzza az angol himnuszt, a királyi gárda zászlaját végigvi­szik a sorok előtt, majd elhelyezik a nemzeti zász­ló mellett... Következik a diszmenet, először las­sú ütemben, majd gyorsütemü zenére. Minden lépés egyetlen csattanás. A kép megragadó ... A tüzvö rös uniformisok, a fél méter magas medvebőrsap­kák — a krimi háború tradíciója ez a különös sapka — egyetlen nyílegyenes vonalban mozdulnak elő­re... A perzselő hőség-ben egy katona elájul. A szamité- cek pillanatok alatt viszik a vöröskeresztes kocsi­hoz. Magához tér, vissza akar lopódzni a soriba-, de éppen mikor odaérne, fordul a gárda b ő végleg egyedül marad. Az ünnepség végeztével a gárda elvonul a wa­lesi herceg előtt e már vége is a parádénak... A katonák gyors ütemben elvonulnak a palota felé s a trónörökös cs kisérete is hazalovagol. A ki­rályné, Prlnces Mary, valamint a yorki herceg fe­lesége és leánya nyitott ladaun hajtanak a yorki herceg palotájába és a balkonról nézik a katonák elvonulását- Amikor a gárda bevonul a palotába, a király khaki ruhában és szalmakalappal a fe­jén a balkonról figyeli a fölvonulást. A közönség észreveszi a királyt... Harsogó, véget- érnii nem akaró ünneplés. A király integet, nevet, jókedvű. Hihetetlen, mennyire szeretik az angolok ural­kodójukat; soha egy alkalmat ©1 nem mulaszta­nak, hogy láthassák. De talán a walesi herceget sem szeretik kevésbé. Egyszerűsége, szerénysége és sokszor szinte kis­fiús zavara ragadja meg a tömeg lelkét- Ha lemegy valamelyik külvárosba éö szóba áll egy egyszerű miunkásemberrel, ő épp oly idegesen igazgatja nyakkendőjét, mint a vele beszélgető munkás. A nóta is ezt az egyéniséget ünnepli: Táncoltam én azzal a leánnyal, Aki táncolt azzal a legénnyel, Aki táncolt azzal a leánnyal, Aki táncolt Wales szép hercegével. Egy kedves anekdóta a hercegi egy szerűség­ről: őfensége autón megy haza éjjel... Az ut men­tén lát egy másik a-utót, amelyet gazdája nagy igyekezettel reparál. Megállítja a saját kocsiját és utasítja a soííörjét: segítsen a bajbajutott veze­tőnek. A hibát kijavítják a a bajbajutott tulboido- gaa megköszöni a szívességet, egyúttal meg is kérdi, hogy kinek köszönheti... „A walesi herceg vagyok...“ A másik ux nagyot kacag: „No akkor én meg & király vagyok1*... Néhány nap múlva a lóversenytéren várják a trónörököst... A közön­ség körében jelen van az autókalamitásoe ur is. A herceg megérkezik, szétnéz, egyenesen odalép az úthoz s megszólítja: „Na papa, hogy van?“ ... így történt-e szószerint, nem tudjuk... így mondják. TrrimmTiiwinmiiínii'iiiiaiiiinniiTBiMiMwnB^'aiHiwwiwmrrirg Bejeieződtek a perbeszé­dek a briinni fasiszta- pörben Brünn, június 12. A fa6isztapör mai fő tárgya­lásán folytatódtak a védőbeszédek, amelyek­nek sorát dr. Pavlicsek, huszonegy vádlott vé­dője, nyitotta meg. Beszédét azzal a meglépő kijelentéssel kezdte, hogy a vádlottak összesen több, mint harmincesz­tendei börtönbüntettést töltöttek ki eddig. Azután egyenkint foglalkozott védencei szere­pével a fasisztamozgalomban és a kasizárnya- támadásban. Kiegészítette Kobzinek portréját azzal, hogy Kobzinek valamennyi vádlottat be akarja rántani és hogy ő maga jelentette ki róluk, hogy „egy hordát vezet, amely bankokat is ki tudna rabolni". Dr. Pavlicsek azután erélyesen védelmébe vet­te Gaj-dát is az ellene írott pamflet állításaival szemben. Utána dr. Pelikán ügyvéd, beszélt hét vádlott képviseletében és minimális büntetést kért védencei részére. Az elnök azután szüne­tet rendelt el és szünet után dr. Kozácsek, majd dr. Meirlicsek védők beszéltek. Lapzártakor a tárgyalás még tart s amennyiben Gajda és vé­dője, dr. Locihmann elmondhatják viszonvála­szukat, akkor a pönbeszédek. bezárulnak a mai tárgyalással. Az Ítélethirdetésre vonatkozólag az állam- biróság még nem állapított meg pontos termi­nust, értesülésünk szerint azonban valószínű­leg a jövő hét végén kerül a sor az ítélet kihir­detésére. Pozsony belvárosai pap'rhorogheresztekhel árasztották el Pozsony, junius 12. (Pozsonyi szerkesztősé­günk telefonjelentése.) Ma reggelre a Duna- part környékét és a belváros uccáit eddig is­meretlen egyének elárasztották különböző szinii, kemény papírból kivágott 4—6 centi­méter nagyságú horogkeresztekkel. A Duna- part, a Landler ucca, Paulinyi-Tóth ucca, a Koronázó Dombtér, a Primáspalota előtti tér, a Ferenciek tere, a korzó és az idetorkoló ki­sebb ucoák tele voltak ezekkel a horogke­resztekkel. Először azt hitték, hogy talán re­pülőgépről szórták be a városba a tiltott jel­vényeket, de a nyomozás olyan jeleket talált amelyek valószínűvé teszik, hogy Bécsbőí zsákban csempészték be Pozsonyba a horog- kereszteket. A nyomok a bécsi villamos vég­állomására vezetnek. A rendőrség lázasan nyomoz. Mimi húgom Irta: RODA RODA Hadnagy voltam, Gyula bátyám meg kapitány. Én nőtlen — bátyám — férj és apa. — Akkortájt történt az a dolog Mimi hugómmal kapcsolatosan. Gyuláék négy napra Bécsbe akartak utazni; de mi történjék ezalatt Mimivel? Nagybácsi és ke­resztapa lévén egy személyben, nem állhattam el­lent sógornőm könyörgő pillantásának — felaján­lottam, hogy Mimire négy napig én fogok vigyázni. Azt gondoltam, nem lesz valami nehéz ügy. 4X24 - 96 óra, az ilyen gyerek úgyis leginkább alszik. Legényem majd vesz tejet és megitatja vele Mimit mihelyt kinyitja a szemét. Aztán, újra tovább alszik. Mimi tehát megérkezett egy gyerekágy, egy tejesüveg és egy óriási nagy batyu kíséretében. A batyuban találtam: két szakasz ólomkatonái, egy kis lovaskülönitményt, két nagyobb és egy kisebb kaliberű ágyút, aztán fehérneműt, kevés élelmiszert és ismét fehérneműt, annyit, hogy egy sarkutazás- ra is elegendő lett volna. Elhelyeztem a kis ágyat és Mimit összes felsze­relésével együtt, Péterre híztam. Aztán elmentem a kaszárnyába. * Délután négy órakor tértem haza, Mimit mosdóm megostromlásával találtam elfoglalva, elhatároz­tam tehát, hogy átöltözöm és sétálni megyek. Egy- pár csacsi kérdéstől eltekintve, Mimit észre sem lehetett venni. Csak mikor meglátta, hogy készü­lök elmenni, szólalt meg: •— Hová mész, Sándor bácsi? — A Lajos-utra. — Lajos-uí? Mi az? — Ott az emberek fel és alá járkálnak­— Miért? — Miért? Hát, hogy láthassák a többi embe­reket. — Miért, Sándor bácsi? — Azért... azért... (megint egy hülye kér­dés) ... hát, hogy őket is lássák. — Sándor bácsi, az nagy butaság, az embereket megnézni, — én is megyek az embereket megnézni. — Nem lehet, kislányom, te szépen itthon ma­radsz. Mimi feleselt. Igyekeztem rábeszélni. Saját fegy­verével akartam meggyőzni — hiszen ő mondta, hogy butaság, igy hát... De ahelyett, hogy belátta volna, hogy nekem van igazam, elkezdett bőgni. A háziasszonyom szerint álláspontom — emberte­len volt. Mit tehettem egyebet, megfogtam a kislány ke­zét és elindultam. A sarkon egy tábornokkal talál­koztunk. Tisztelegni akartam, Mimi eleresztette a kezemet és hanyatt vágódott. Orditására nagy tö­meg verődött össze, amely szerencsére, tiz perc múlva, mikor Mimi a sirást abbahagyta, szétoszlott. Erre felszóiitottam Mimit, hogy kapaszkodjon a köpenyembe. Miután megbotlott a kardomban, bőgött és egy kisebb tömeg összeverődését okozta, jobbnak talál­ta, a minden segítség nélküli, mellettem való üge­tést. Csak igy történhetett meg, hogy egy autóbusz elé került és azt megállásra kényszeritette. Sajnos, annak a gyászmenetnek is meg kellett állania, mely az autóbusz után jött, egy villamos pedig a gyors fékezés következtében kiugrott a sínekből. Szerencsére, a tűzoltók, kiket ugyanez az autóbusz tartóztatott fel, gyorsan rendet tudtak teremteni. Mimit erre sietve karjaimba kaptam és elmenekül­tem a sofőrök, kocsisok és kalauzok táborából, akik meg akartak lincselni. Az ilyenféle ügyek mindig kellemetlenül végződnek, mert az újságok rendszerint igazságtalanul számolnak be róluk. A Lajos-uton kissé kellemetlenül érintett, hogy a följebbvalóira, kikkel találkoztam, mintha ellen­séges pillantással mérnének végig. Épp most jön Dobrln ezredes, gyülöletteljes tekintetet vet rám. Az emberek meg nevetnek. Talán csak nem...? Figyelmesen vizsgálgatora magam végig tetőtől- talpig, de nem találok semmi nevetségeset. Mimi Is teljesen rendben van. Elhatározom, a legközeleb­bi feljebbvalóval való találkozásnál húgomra san­dítok. Hát persze. A járókelők mulatságára, valahány szór tisztelgésre kerül a sor, ő Is a sapkájához emeli kis pracliját. Gyorsan egy vendéglőbe igyekezem, majd ha már kisebb lesz a forgalom az uccán, Mimit kocsin hazaviszem. Asztalhoz ülünk. Mimi tökéletesen boldog. Igaz ugyan, hogy mihelyt helyet foglalunk, megszurja a villával a kezét, de ezt a fájdalmat csakhamar elfelejti. A menü összeállításánál kis nézeteltérés támad közöttünk, ezzel némi feltűnést is okozunk. Mimi tudniillik mindenáron halat kíván enni, mig én, ez állatfaj komplikált csontvázát véve tekintetbe, ellenzem. Végül is megegyezünk sült csirkében. Mondhatnám, minden baj nélkül el is fogyasztja, mert az a kis égési seb a nyelvén, alig számit va­lamit. Kevés sört is iszik a csirkéhez, minden falat után egy kortyot. Aztán csokoládétortát követel, egyre türelmetlenebbül. Hát jó, bele kell nyugodni a sors rendelésébe. De Mimi a tortát már csak kül­sőleg alkalmazhatja, a természet örök törvénye szerint képtelen több táplálékot magához venni. Végül elálmosodott és haza lehetett szállítani. Az emésztéssel járó éjszakai jeleneteket borítsa fele­dés és hallgatás. * A következő nap, vasárnap. Szabad vagyok. Lelkére kötöm a legényemnek, fel ne keltsen, aludni akarok. Magasan áll már a nap az égen. Szép almásszür­ke paripáról álmodom. Mindenáron ketrecbe aka­rom zárni. Hirtelen papagállyá változik. — Sándor bácsi! — recsegi. — Sándor bácsi! Nagynehezen kinyitom álmos szememet. Hát Mimi áll az ágyam előtt, vastag lexikonkötettel a karján. A kezében szines ceruza. — Mi ez itt, Sándor bácsi? — Ez, fiacskám — kolorádobogár. — Jaj, de csúnya. — Gyorsan befirkálja kék ce­ruzával, nem is látszik már belőle semmi. — Mimi, mit csinálsz? — Kitépem a kötetet a kezéből. Telistele firkálta már- Vázlatkönyvnek használta. Koleraturaénekesbez kakast rajzolt, ka­szárnyához gyorsvonatot. A Kalábrial-tenger köze­pébe pedig egy Sándor bácsit, olyan arckifejezés­sel, melyről jobb hallgatni. Sötét sejtelmektől gyötörve, vizsgálgatnl kezdem szobámat. Bajtársaim fényképei hajkenőccsel van­nak bekenve. Busán szólal meg a zongorám, le- hangoltságát a beléje helyezett íróeszköz magya­rázza meg. Hogy Mimi a tintát nem a legrövidebb utón szállította arra a helyre, ahol megtaláltam, azt a szőnyegen sötétlő, keresztül-kasul húzódó, széles nyomok szomorúan bizonyítják. Miminek a korai reggeli órákban tapasztalt csen­des tevékenysége azt a meggyőződést érlelte meg bennem, hogy hugócskámat minél gyorsabban el kell távolltanom a házból. A tegnapi élmények azonban óvatosságra intettek. Az uccára vagy ven­déglőbe nem merészkedem vele. Mentő ötletem tár f madt. Kirándulunk Rákosra. Benedekek nyaralnak ! ott Tudtommal több leányutód boldogította pár | évvel ezelőtt kötött házasságukat. Mimi ugyancsak kihasználta az időt. Verekedett ! a Benedek-csemetékkel, elrontotta a gyomrát, pár | kannolást is szerzett a kandúrtól, mikor a farkába j csípett, ezektől a csekélységektől eltekintve, a ki- ! rándulás igen jól sikerült. Este, mikor hazatértünk, Mimi csendesen aludt karjaimban. * Másnap reggel, mielőtt még Mimi felébredt, sike­rült csendesen kiosonnom a lakásból. A lovagló­iskolában éppen a második szakaszt lonzsirozta- tom, mikor lélekszakadva beront a legényem, Péter: — Hadnagy ur, kérem ásan, tessen rögvest ha- zagyünni — a kisasszonyka beteg. A tüzérek vihognak, — az ezredesnek (sajnos, éppen jelen van) elsötétül az arca. Kovács száza­dos hamiskásan mosolyog rám. — Hát mi a baja? — Nadrággombot nyelt le, kérem ásan. Zavarba jövök, minden igyekezetem arra irá­nyul, hogy lehetőleg nyugodt maradjak. Hogyan hangsúlyozzam ügyesen, hogy itt, egy mindössze ötéves kisasszonyról van szó? — Most nem mehetek haza — szólok végül. — Vidd a kisasszonyt az ezredorvos úrhoz. Az ezredes magához int, szinte felnyársal a te­kintete: — Hadnagy ur, a tisztiszolgák nem arra valók, hogy hölgyeket szállítsanak a városon keresztül, akik .......gombokat nyeldesuek. — Bocsánat, ezredes uram, — vetem közbe — nem hölgyről van Itt szó, csupán ... egy egészen fia­tal leánykáról. Az ezredes sarkon fordul. — Hogy az a személj fiatal, azt fölösleges volt nekem bejelentenie, menjen és maradjon három napig a szobájában. Szédül a fejem. Háromnapi szobafogság. Még hozzá az első szobafogságom. S mily ária liánul estem bele. Panaszt fogok emelni. Panaszt emelni? — Úgyis hiába. Nem fognak nekem igazat, adni. — Szájat befogni és tovább szolgálni. Nem marad más hátra. Otthon maradok és vigyázok Mimire, nehogy fogpori tömjön a fii- lébe vagy a,sárkefével dörzsölgessc végig az arcát. Fordította: RODA ED1TH-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents