Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)
1933-06-11 / 133. (3243.) szám
1933 június 11, TasAraap. KÜLÖNVÉLEMÉNY HATÁR EMU mogdoay, Kától ínoadonyi kapaszkodik fölfelé a derék viclnAJite, majdnem ezer méter magasságig, olyan meredek pályán, hogy megérdemelne néhány fogaskerekét, de a vonat anélkül íb remekül tartja, magát, itt-ott előre is megy. Kint állunk a nyitott kereszti olyason, <— semmi kétség, idővel megérkezünk. Emellett szól az ifi, hogy a vonat alagútba csoszog be, és biztos jele a haladásnak. Mindnyájan bevonultunk a kirándulóvonat zeniolt kocsijába, csak a fiatal fiú marad kinn e. fiatal leánnyal, meg a« öreg ur, szemközt, a másik kocsi perr ónján. A szerelem bírja a füstöt és a kormot, az öregség is, de szegény fiatalok elhibázták, behunyt szemmel csóíkolőzták, ahogy szokás ebben a korban, elnézték a Világosságot. Az öregttr röhög, de a fiatalok most már azért is úgy maradnak, dacból, öeszesimulnak, a fin karja a leány vállán, szembeszállnak korral és környezettel, tizennyolc-busz évesek, angyali szépek dímdliben és turistaruhában, öreg ur reánk kacsint, bolthajtást ivei a két karjával, bemene- •Mlűnik újra a kocsi belsejébe, újabb alagút, az ablakon keresztül látjuk, hogy a fiatalok már félhomályban.. * De azért mégis megérkezünk: M-oldau, német határállomás. A csendőrök és fináncok sorfala között vonulunk ki az országutra, megyünk ötven lépést, elérkezünk egy házhoz, amelyen német címer van a Csehszlovákia felé eső oldalon és csehszlovák címer a Németország felé eső oldalon. Kölcsönös udvariasság és azonos íölirás a két nyelven: határvárnál!omás. Útlevelünk nincs, de vannak egyéb igazolványaink, bemegyünk határátlépőt kérni. Máskor köny- •nyeu adtak, most szó se lehet Tóla. *—< Csak kivételes esetben, — magyarázzák együtt jóindulattal a vámtiszt, meg a csendőr- zászlós. Belátom, hogy igazuk van. Az csak nekem kivételes eset, 'hogy Németországba akarok menni SA-embereket látni és hangulatot érezni. Nekik nem. Álláspontjainknak kölcsönös és udvarias megismertetése után eredmény nélkül távozunk. Figyelemmel olvassuk az útjelző táblákat, ügyelni kell, mert ezek a táblák teljesen összevegyitik az államokat, egymás alatt vannak helységek, egyik Csehszlovákiában, a másik Németországban, de ezt nem Írják ki, csak a kilo méterszámot. Azt se írják ki, hogy egyik-másik ut, amely csehszlovák községbe vezet, német területen visz keresztül, a gyanútlan. idegen, akinek nincs határátlépési engedélye, ki van téve annak, hogy zöld egyenruhás finánccal találkozik, aki német. Körülbelül tizenöt kilométert sétáltunk, vigyázva nagyon, hogy végig csehszlovák területen maradjunk, megkérdeztünk minden szembejövő turistát, ©őt idősebb hölgyekeit is megkérdeztünk. akik legmegbizhatóbban ismerik az összes határokat az életben, — minden hiába, a végén, mikor már nagyon fáradtak voltunk, mégis elhibáztuk. Csak a 'bélyegnél derült ki az egész. Képeslapot írtam a vendéglőiből, ahová -holtfáradtan betértünk, bélyeget is kértem, a kisasszony megkérdezte, hogy 6 pfennigeset, vagy 15 pfen- nigeset óhajtok-e. A kivételes esetre gondoltam és eíhült a vér az ereimben. Hogyan bizonyítsam a kivételes esetet? Eltévedéssel? Fáradtsággal? Kizártnak tartom, hogy ilyen profán fogalmak benne 'legyenek a határrendőrség utasításaiban. Persze, sok minden gyanús lehetett volna, ha óvatosan figyeltünk volna. A kávé. . A sütemény. Miért nem lehet meginni a kávét? Miért hagytuk ott a süteményt, ezt a színek és formák szerint különböző gyümölcsökből és lisztből összeállított geometriai képletet? És az. öreg, tisztára súrolt szász hölgyek, akik odaültek az asztalunkhoz, mert az előbbi asztaluknál sütött a nap és. aztán visszaültek a régi asztalukhoz, mert a mi asztalunknál fújt a szél.'És a steril tisztaság, a szinte tisztáira- mosott fák és bokrok. Az autók egy szem por nél- .kül érkeztek, pedig biztosan nagy utat tettek meg a határvendéglőig. Bent a mosdóhelyiség- toen végre találkoztam egy horogkeresztes jel- yényü fiatalemberrel, aki kiabált: — Sauwirtsdhaft! Seit Mittag fehlt Mer díe Seiíe. És eszembe jutottak régi képek és emlékek Németországból. Gyorsan fizettünk — a pincér pontosan és gyorsan szorozta a márkát a csehszlovák boronával — és menekültünk, vissza a kerten 'keresztül, amerre jöttünk. A kert közepén aztán rájöttünk mindenre. A kert közepén alacsony földhalom vonult keresztbe, a kerti ösvénytől jobbra és balra alacsony négyszögletes köveket láttunk. Most már megvizsgáltuk ezeket a köveket. Az egyik kő egyik oldalán D betű, a szemközti oldalán Ö betű, a másik kövön ugyanígy R betű, illetve S betű és a-harmadik kövön már csak egy betű volt a csehszlovák oldalon: R. És megdöbbenve láttuk, hogy a kövek tetején, pontosan a középen egyenes fekete vonal húzódik végig és bensőnkben megrendültünk, mert immár fáradt elmével is rájöttünk, hogy ez a fekete vonal a (határ. Három nap telt el azóta, de még ma is az élmény hatása alatt állok. A fekete vonalon kívül nem találkoztam hatósági ellenőrzéssel, csak lelkiisméretem hangjával. Biztos, hogy a fü is máJtfczimi yoR a fekete yonaion, tM* ffl&lipán nem figyeltem meg. És rájötem, hogy az ember, sajnos, általában n>em figyeli eléggé á határokat. Ezt elsősorban a hólyagokon tapasztaltam, melyeket rögtön hazatérésünkkor észlelteim a talpamon a nem szokott hosszú vándorlás után. És az izomlázon. íme, nem ismerem a saját teljesítőképességem határát sem- Hogy ismerhetném hát akkor a nagy határokat, a komoly, felnőtt határokat! Sajnos, bensőnkben nincsenek józan fináncok, sem megfontolt csendőrtisztek, bensőmben legalább nincsenek és sokszor nélkülözöm őkét. ' Valószihüleg j nélkülözik őket a fiatal leány és a fiatal fiú is, akik az alagutban csókolóztak. De gyanúé nekem az öregur is. ö sem ismeri a határt, különIben nem röhögött volna a fiatalokon. És vájjon iemeri-e a határokat a rengeteg turista, a rengeteg fiú és 'leány, akikkel utunkon találkozr tnnik. És ismerik-e a határokat a fák, amelyek nemcsak zöldéinek, de virágoznak is, — lehetséges, hogy nem pusztán a maguk erejéből. És, Istenem, mennyi minden, mennyi sok másféle határ jut eszembe, amikkel semmi más neon történik, mint az, hogy áthágjuk őket. Szép dolog a rend, szép dolog a politika, szép dolog az országhatár, amely évszázadok óta vonul ugyanazon a vonalon. De még szebb dolog az, hogy ezeken a határokon utak vezetnek keresztül, amelyeken él lehet tévedni vagy az egyik, vagy a másik oldalra. Az emberek másképpen siitnek-főznek, de ez megtörténik belföldön is. És a fák, — a fákkal tévedés van — a fák egyformán porosak és ragyogóan zöldiek mind a két oldalon. Amilyen éppen az élet. És a határokat nem őrzik mindenütt fináncok és csendőrök, még a német határon ©em. Különben hogy jutottunk volna át a virágzó kerten keresztül? SÁNDOR IMRE. A szabadság Dubrovnikban Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR (Budapest) Úgy látszik, tévedtünk. Mi, akik ifjúságunkat még a háboruelőtti időiben töltöttük s annak az időnek még a 19. század hatása alatt álló légköréiben alakító tűk ki világfölfogásunkat és életigényeimket, azt hittük, nem is lehet élni olyan erkölcsi javak nélkül, mint az egyéni szabadság, lelkiismereti szabadság,, sajtószabadság és a többi szabadságok. S ma azt látjuk/hogy lehet, nagyon is lehet nélkülük élni. Sőt hovatovább csakis nélkülük lehet élni. Legalább Európa nagy részében. Ezt a le nem tagadható tényt különös- erős világításban láttam meg a most lefolyt raguzai, illetőleg dubrovniki Pen-kongresszuson. Együtt voltunk csaknem az ossz esküi túr nemzetek írói, nem éppen a legnagyobb irók. mert á vezető nagy nevek — magányos lények — távol szoktak maradni az ilyen gyülekezetektől, de mégis írók, tehát elsősorban érdekeltek abban, hogy az irodalom szabadon, minden korláttól mentesen fejthesse ki a maga erejét és idegen hatalmak közbeékelődése nélkül érvényesítse hatását a lelkekre. Alkalom is volt arra, hogy erélyesen demonstráljanak az irodalmi szabadságeszme mellett és azok ellen a cselekmények ellen, amelyek ezt az -eszmét Németországban súlyosan megsértették. És azt kellett látni, 'hogy az egész kongresszus zavarban' volt amiatt a kényszerhelyzet miatt, hogy ebben a döntő jelentőségű ügyben állást kell foglalni. A dilemmát úgy látták, hogy vagy arra a radikális álláspontra állnak,, amely a Penngondolatbál'dogi- kailag következik, s akkor fölibomlik a Pönszervezet. vagy megmentik a Pen-ezervezetet, de engednek az állásfoglalás száz százalékából. Természetesen az utóbbi jutott diadalra. Még a franciák is, akik eredetileg a radikális álláspontot képviselték, kiegyeztek hossz-u alkudozás után egy olyan javaslatban, amelyet a németek is elfogadhattak s amelybe bele volt foglalva az is, hogy vita nélkül fogadandó el, vagyis, hogy a német dolgok ne kritizált.aesa- mak. (Ez utóbbiba Wells, az elnök nem egyezett bele. Ezért vonultak ki a németek s tartózkodtak a szavazástól a franciák.) Az irók kongresszusa tehát megvédelmezte az irodalom szabadságjogait, de úgy, hogy azokat se érje sérelem, akik ezeket a jogokat tönkretették. A kecske és a káposzta. Ez csak egy tünet, de szembeszökő tünet. De a mai idők szelleméből érthető. Először is a kongresszus olyan területen folyt le, ahol diktatúra van. Másodszor Európa, na-rvóbbik felében vagy diktatúra, van. vagy a sajtószabadság jelentékeny korlátozása. Olaszországban a gond óla tsz abadság addig terjed, amíg nem ütközik bélé a fasiszta doktrínába, Németországban az egyedül üdvözilő horog- kereszt üt- fejbe minden ellenvéleményt. Lengyelországban, Ausztriában szigorú korlátozások vannak. Nem beszélve Oroszországról, amelynek merev egyoldalúsága a tulajdonképpeni szülőoka minden európai diktatúrának. Ebből a helyzetből gomolyogva még, bizonytalan körvonalakkal, de már láthatóan bontakozik az uj idők szelleme. A 19. Század fejlőSZEPLOT májfoitot es mindenfajta bőrbetegséget azonnal megszüntet a világhírű földes- féle aradi Margit-créme és szappan Az arcbőr rövid idő múlva szép, liatai és üde lesz, a ráncok kisimulnak. Mivel a MARGIT* CRÉMET sokan utánozzak, saját érdekében csak eredeti védjegyünkkel leválasztott dobozt fogadjon el. Nyitva, vagy kimérve eredeti MARGIT-CRÉME seho1 nem kapható. Főlerakat Csehszlovákia részére: „Sz. ERZSÉBET" gyógyszertár, Bratfslava (Pozsony) Bona n. 38 dése az egyén hangsúlyozása felé tört. Az állam., a társadalom, minden más közösség az egyénért van, arra való, hogy az egyén szabad mozgását és boldogulását biztosítsa. Az irodalomban is azt ünnepeltük, hogy fölszabadította, az alkotót a klasszikus közhely bilincsei alól és az egyéni mondanivaló s egyéni hang kultuszát juttatta érvényre. Az individuális szellem i uraiómrajutása volt. ez. A mai szellem egyre jobban elejti az egyént- s a közösséget, a kellek tivum.ot állítja helyébe. Az egyén a közösségért‘van, előbb jöjjön a közösség boldogulása, és ebből fakadjon az egyén jóléte. Az iroía- lom, művészet álljon a közösség szolgálatába, I hallgasson a maga különleges mondanivalóival! i s fejezze ki a tömegek aspirációit. Ez az uj elv. Ebből pedig az következik, hogy a szellem ne | törekedjék korlátlan szabadságra, hanem álljon szolgálatiba a közösség nagy háztartásában. Mint minden, az írott szó is legyen szolgálat.. Az ideológiákban jártas gondolkodás ebben' fölismeri a szocialista gondolatmenet közvetett! ■hatását. Bármi könyörtelenül tör a szocializmus ellen a fasiszta és horogkeresztes tanítás és gyakorlat, csak tagadhatja, de nem tagadhatja le, hogy kiinduló .pontjai a kollektivitás szocialista elvéből erednek. Mi .régiek, háboruelőttiek melancholiával.nézzük régi ideáljaink elhalványodását.. Az ifjúság nagy többsége egy szebb jövő hajnalhasádását,. látja az uj eszmevilágban és lelkesedve megy feléje. Mindenesetre ka.p tőle valamit, amit a régi világ neki már nem tudott megadni: hitet, ideált, reményt. A fiatalság nem élhet hit. nélkül, a mii régi bitünkben csalódottnak érzi- magát. A fiatalság lelkesedni akar s a mi régi ideáljainkért nem tud lelkesülni. A fiatalság a máig érvényben volt életben reménytelennek látja jövőjét és lelkesen csatlakozik mindenhez, ami reményt nyújt neki egy jobblétre. Ezért: csatlakozik kompakt tömegekben az uj világrend alakítására irányuló kíséri etekhez, akár fasisztának, akár kommunistának hívják magukat. Be fognak-e válni reményei? Az emberiség története a csalódott remények története. <R tápérték ürta: <Rmbrózy Qéza Sok szó esik manapság élelmiszereink táp értékéről. Azonban ennek a fogalomnak, a lényegéről vajmi kevéssé tisztázott nézeteink vannak. Kitűnik ez .már abból is, hogy majd minden étéire rámondjuk, hogy tápláló, legfeljebb egy néhány élvezeti cikkről nem állítja ezt senki. Hogy ez igy van, annak főképpen az a magyarázata, hogy a tápérték fogalma az időik folyamán igen sok átalakuláson ment keresztül és ma annyira bonyolult, hogy ennek egyszerű és a nagyközönség á'ltal is átérthető körülírása lehetetlen. Á tudomány annak idején minden újabb eredményről beszámolót tartós a hozzá nem értő abból aztszokta kiragadni, ami neki a legkedvezőbbnek látszik, vagy gyakrabban azt, ami neki a legszimpatikusabb. Az alkoholisták és a dohányosok akárhányszor az orvosi véleményre hivatkoznak, mely szerint az alkohol, illetve a dohány élvezete nem ártalmas; persze, azt elhallgatják, hogy az orvos a kis mértékben való élvezetről beszól. így van ez élelmiszereinkkel is és ennek az úgynevezett fóltu- dásnak a következménye a húsevő és a vegetáriánus harca is, amely már évtizedek óta tart és nem akar megegyezésre és békés emésztésre vezetni. A tápérték fogalmának mibenlétét legjobban úgy érthetjük meg, ha annak az idők folyamán történt átalakulását kisérjük figyelemmel. Amióta az ember nemcsak ösztönei hatása alatt cselekszik, hanem az értelem mindig nagyobb befolyáshoz jut, bizonyára az étel minősége is az elmélkedés tárgya lett. A kérdés tehát a következő lehetett: Azonfelül, hogy jól lakunk, mely ételek hasznosabbak ránk nézve és melyek kevésbé? Legegyszerűbb feleletnek az látszik, hogy az emiber folyton fogyasztja testének anyagait, ezeket tehát ugyanolyanokkal kell pótolni. • Ezek szerint a hús és a zsír tápértéke a legnagyobb. Amilyen egyszerűnek és világosnak látszik ez a következtetés, a&nyiía téves, meri az emberi testet, n&ngfiak hm t és zsir alkotja. Miből növekednének a .többi szervek? Ezt a gondolatot már 150 évvel ezelőtt egy francia kémikus, Lavoisier vetette fel és ezzel a tápérték-fcutatás egészen uj irányba terelődött. Az ő idejében élte gyermekkorát a gőzgép, amely elsőnek tudott anyagból (szén) munkát kitermelni. Lavoisier az emberi testet gőzgéphez hasonlította és azt; állította, hogy az étel az emberi testben épben úgy ég el és alakul át munkává, mint a szén a gőzgépben. Ezekután megindult a kutatás az olyan élelmiszerek után, amelyek az emberi testben eléghetnek. Közülük az első helyen a zsírok és a szénhidrátok állanak (cukor, lisztes ételek). Csakhogy elég hamar kitűnt, hogy az úgynevezett anyagcserében nemcsak ezek visznek szerepet, vagyis más tápanyagokra is szüksége van a testnek. Ez az újabb anyag a fehérje,'melynek főforrása á sovány hús (izom). A fehérje az elhasznált sejtanyag pótlására szükséges. Táplálékunk főalkatrészei tehát a fehérje, a zsír és a szénhidrátok. Innen magyarázható az a körülmény, hogy az egyik ember a húst, a másik a kenyerét, egy harmadik viszont a zsírt tartja a legfontosabb tápszernek. Ennek a felfogásnak igen súlyos következményei és kinövései voltak és vannak. Akadtak emberek, akik a táplálékot egysége- siteni akarták. Úgy gondolták a dolgot, hogy létezik egy olyan táplálék, amely elég fehérjét is tartalmaz és amellett még a szükséges meleget is szolgáltatja. Ezen a téren a németek jártak elől, akik minden élelmiszert alapos vizsgálatnak vetettek alá, táblázatokat készítettek és ezek alapján próbálták a világ különböző Ízlésű gyomrait kielégíteni A próbálkozás persze inkább a logika követelményeinek tett eleget, mint a megélhetés igényeinek. Voltak aztán mások, akik abból a tapasztalatból indultak ki, hogy a szervezet sok élelmet felhasználatlanul hagy és a legtöbb táplálékban sok hasznavehetetlen anyagot veszünk magunkhoz, ők tehát úgy gondolták boldoggá tenni az emberiséget, hogy minden ételből kivonatot készítenek s a finom ebédeket ezután néhány pirula lenyelése fogja, helyettesíteni. Ez a gondolat különösen egyes jövőbelátó költőnek volt teteietőíj hitzem ilyen gondolatot már mindnyájan olvastunk az emberiség ji vőjét tárgyaló regényekben. Az elérendő célnak a U és termékei látszottak legjobban megfelelni, mert f< hérjét, zsirt és cukrot is tartalmaznak. A számiiá ugyan azt mutatja, hogy tejből naponta legaláb 5 litert kellene meginni, hogy némileg elegendő táj anyagot kapjunk. Mivel azonban ennek 80 száz; léka viz, ez a mennyiség tejpor alakjában 1 literi volna összezsugoritható. A háború borzalmaival keresztülhúzta ezeket, számításokat, de a tudományt uj eredményeik gazdagította. A németek ugyanis szűkében volta az élelmiszereknek és kénytelenek voltak a kö élelmezést „racionalizálni*', azaz a rendelkezésű re álló élelmiszereket úgy elosztani, hogy minden legalább a minimumot megkapja. Ebből az eljárt ból kifolyóan súlyos betegségek ütötték fel a fej két, amelyeket nem lehetett a kevés táplálék i vására írni, hanem okuk csak az egyoldalú tá lálkozás lehetett. Ez a tapasztalat vezetett a vb minők felfedezésére, amelyekről más alkalomu fogok beszámolni Az előbb mondottak alapján láthatjuk, hogy tápérték nem egysége® és egyszerű fogalom, ham sok tényezőtől függ. Nincs olyan tápanyag, a,m* jól 'is laktat, elég fehérjét, zsirt és szénhidrái is tartalmaz. És azok a táplálékok, amelyek lep ká/bb megközelítik a tápérték ezen kettős ténye; jét, rendszerint nem tartalmazzák kellő mennyé ben a vitaminokat, nem szólva a viz- és a kük böző sószükségletről. Viszont a vitám,indus epeit ból naponta legalább 13 kg-ot kellene elfogy asz ttunk, hogy hőszükségletünket valamennyire; egyensúlyban tarthassuk. Már ezek az elgondolások is világosan muta'j hogy milyen sok követelménynek kell táplálékai; nak eleget tenni. Amig a tudomány ezekhez eredményekhez eljutott, sokat tévedett és sokat, velyigett a sötétben és sok ember egészségé; sőt- életével adózott e tévedéseknek. Önként ajkunkra tóiul ezek Után a kérdés, gyan tudott az emberiség az utolsó század kn tágainak eredménye nélkül fennmaradni annyi ; - ezer éven keresztül? A felelet csak a.z lehet: emibeT gyarló, tudása véges és korlátolt, de tea teiffiéejiétd berendezése bölcs és előrelátó. 6 3 régi szó P«IS e,el 16 Pető Zsigmond és Fia ecetszesz, likőr és szeszárugyár Alap.: 1850 ________________Vráble .
