Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)

1933-06-11 / 133. (3243.) szám

1088 janim II, vasárnap. Kaleidoszkóp Bars-megye volt székhelyéről a jumusi porban fürdő A.ranyosmarótról A 94 éves Skrek bácsi az ivóban — A. világtól elzárt városka kis oroméi és bajai Aranyosmarót, juráiig eleje. (A Prágai Magyar Hírlap kiküldött munkatársától.) Hűévét előtt egy hosszabb cikkben Írtam meg aranyoemaróti látogatásomat a magyar orvosi kar nesztoránál, a 94 éves dr. Benkő Lajosnál, akivel fél órán át beszélgettem régmúlt időkről >s az uj, meg­változott viszonyokról. Már akkor megemlítette előttem dr. Benkő, hogy van ám Aranyosmaró- ton még egy öreg ember, aki nagy idők tanúja, talán nála is idősebb, Skrek bácsinak hívják, de bizony senki sem hinné el róla, hogy ilyen tisztes korban lenne. Akkor csupán egy órát töltettem Maróton, most úgy fordult a dolog, hogy egy egész napra elkerültem Ba-rsmegye egykori székhelyére. Teleirtam a noteszemet apró feljegyzésekkel és ezekből szövöm össze visszaemlékezésképpen ezt a cikket egy szép pünkösd utáni tavaszi napról, amelyet a Migaz- zyak városában töltöttem. Látogatás a kocsma Matuzsáleménél Első utam Skrek bácsihoz vezetett. Nem volt nehéz megtalálnom őt, a régi Migazzy-ucca 18. házszámu épületben néhány betűs felirat hirde­ti, hogy célnál vagyok: Z. Skrek. Hostinec. Be­lépek a kocsmába s érdeklődöm Skrek ur után. A tiszta szobába vezetnek s pár pillanat múlva fürgén benn terem egy fehér bajuszu férfi, pi­rospozsgás az arca, termete zömök, a legjobb erőben van s én elbámulva nézek rá, lehetetlen, hogy ez az életerős, friss ember kilencvenen fe­lül legyen. Persze, hogy lehetetlen, nyomban kiderül a tévedés. Skrek Zeigmond az. akivel beszélek, csupán 53 éves, az öregur fia, a kocs­ma tulajdonosa. — Hát akkor talán az édes-apja az a kilenc­venen felüli öregur? — Az édesapám? Az már igen. Kilencvennégy lesz az idén. ö a legidősebb ember Maróton. — Nem beszélhetnék vele? — Dehogy nem kérem, behivem azonnal. Ott ill a külső szobában. S a következő pillanatban már be is lép az üregur. Fehérbajuszu, fehér szakállu, kissé haj­lott hátú öregember, úgy hetvenre becsültem neg az első pillanatban. Leül velem szemben a oiroeabroszos asztalhoz s megindul a társalgás. Igémet nyelven, mert az öreg csak németül és lelovákul beszél. Hamar megértetem vele a látogatás célját. Pótolni akarom a múltkori mulasztást és inter­nt akarok csinálni a legöregebb aranyosmaróti >olgárral. Az öreg Skrek Jakab tisztában van i modern sajtó jelentőségével és feladataival, wilanatig sem ellenkezik é© olyan készségesen idja meg válaszait, hogy élvezet vele beszél­getni. Közben még vendég is akad, aki be-beszól i társalgásba és igy az egyre éléukebb ég köz- ■ etlenebb. Először is az életkor hiteles megállapitása :övetkezik. — Kérem, én vagyok a legöregebb ember íaróton. 1839 szeptemberében születtem. Benkő Ir. ur három hónappal fiatalabb nálam. Most az egészségi állapotáról érdeklődöm, hogy illik. — Na, Gott sei dank, nem panaszkodhatott lila Istennek, egészséges vagyok. Csak a lá- aim. Kissé panaszosan nyúl a jobb lábszárához. — Nagyon sokat szaladgáltam ebben az élet­en és most kezdem érezni. Ich bin ganz ge- !ind. nur die Fjsee. Die Fisse sind schtvach. — De azért tud járni? — Járni? Hogyne. Mindennap megcsinálom a lagam sétáját. Nincs semmi panaszom, jól hal- >k, szemüveg nélkül olvasok, gyomrom is jó ... Hát persze, az obiigát kérdések: Volt-e nagy- ■•íeg? Hogyan élt. milyen éietnormákat köve­ti. hogy ilyen tisztes kort sikerült megélnie? Az öregur azonban semmi különöset nem lát )ban, hogy ilyen magas életkort sikerült el- ’tiie. — Kérem, az Isten kegyelme... Én igazán m tudom, hogy mi a hosszú élet titka. Nem tgyok én filozóf, én csak éltem és dolgoztam, nig lehetett. Még ma is dohányzom. cigarettát szivart szívok, nem ártott meg soha. Az ital? órán reggel... ich trinke ein Stamperl, wie- n sie és ez jót tesz. Délben? Délben megiszom y könnyű spriccert. Ez is jót t-eez. Zwei Dezi rike ich sohon nioht, das wáre zuviel... — És a szórakozások, Skrek bácsi? — Hát mindennap a kártyaparti. Dardli vagy szinó. — Persze, pénzbe. — Nahát persze, különben nem érdekes a ék. Itt aztán közbevág a furfangos diák: — Skrek bácsi mindig nyer. Az öreg replikázik. Mindig vesztek. De ha tíz koronát vesz­tek, akkor már fel is állok. De aztán hamiská­san hozzáteszi: — Olykor-olykor nyerek is. — És a modern idők vívmányai? A rádió, re­pülőgép, mozgószinház, hangosfilm? — A rádió nagyon szép dolog, érdekes, mesz- sze jutott az emberiség az én gyermekkorom óta, amikor még faggyúval világítottunk. De én moziban sohasem voltam... — Miért nem megy el? — Nem érdekel. Megvallom azt is, hogy a színházban sem volt soha gyönyörűségem. Nie Vergnügen gehabt. — És mit szól ezekhez a mai időkhöz? A politikáról akartam megszólaltatni, de az öreg nagy diplomata. Csak ennyit lehetett ki­húzni belőle: — Schlechte Zeiten. Kein Regen. — De a politika, a világ sorsa... — Az mindig egyforma. Az emberek sohasem tanulnak meg kiige zu sein. Ebben megegyezünk. A családi viszonyokról érdeklődöm. Itt baj van a felsorolással. Az öreg ur csak négy fiút emleget, a felsorolásnál ki­derül, hogy öt fia és egy leánya van. Mondom neki, hogy ötnek a nevét diktá'ta és csak né­gyet mond. Erősködik, hogy négy fia van. Az­tán összeegyeztetjük a dolgot és az öreg is megnyugszik benne, hogy öt fia van. A legki­sebbik az aranyosmaróti, a Zsiga. Egész gyerek még. Mindössze ötvenhárom éves. Mindenre emlékszik, friss és fürge az észjárá­sa, kedves a humora, megérti a tréfát. Azt mondotta a múltkoriban az egyik kávéhá- zasnak. aki hossza elmaradása miatt panaszko­dott. hogy bizony hozzá már nem érdemes járni, mert igen csúnya leányokat tatt- a kasszában. Beszél a múltról, gyermekkori emlékeiről, ami­kor honvédek, vértesek és oroszok küzdöttek ezen a vidéken. De ő —- egész életén át csak kereskedett. Ezt csinálta, azt csinálta, vett, el­adott, húst mért, bőrt árult, de vett és adott mindent, bejárta egész Szlovenszkót, volt Bécs- ben, Pesten, közben kis vagyonkát szerzett, hetven holdat Vezekényben, az most. árendában van. Az üzleti tevékenységet 1918-ban hagyta abba. Abban az évben halt meg második felesé­ge. És most itt ül a napfényben, fehér szak ál lát simogatja é6 csak ©gy kívánsága van. — Csak esne az eső. Nagy a szárazság. Medárdu* talán meghallgatja. Találkozásom a szamárral Ez úgy volt, hogy hűséges Ciceroném a poros uccán figyelmeztetett Pistára, a város szamará­ra. aki napról-napra nagy életbölcsességgel von­ja maga utná a szemete taligát. Ez a Pista ne­vezete*; személyiség, egy városi kanapépör emléke fűződik hozzá és heves sajtópolémia is viharzott körűié. ügy volt az. hogy az egyik túlbuzgó városatyá­nak fület szúrt az a tény, hogy a szemetes szol­ga magyar vezényszavakkal noszogatta Pistát kötelességének teljesitésére. — Hé Pista, erre gyere! Hé Pista, utánam! Gyi! Gyi! És Pista hűségesen engedelmeskedett a pa­rancsnak. De amikor az eset szőnyegre került a városi parlamentben is, a Pista ügyében vizs­gálat indult meg. Szóltak a Pistához németül, a füle botját sem mozgatta. Szóltak hozzá szlová­kul is, meg Sem mozdult. Aztán magyarul ve­zényeltek neki, amire megindult és követte a parancsszót. A város külső képe most nem valami vonzó az idegenre. A városon átvezető állami utat most hozzák rendbe. Felszedték a régi kövezetét és újból kövezik. Járható főutja lesz Marótna.k. Persze, a munka folyamán sok kellemetlenséget kell emiatt ki- állania a város közönségének és az áthaladó jármüveknek, de legalább örvendetes tény, hogy a munkanélküliek dologhoz jutottak és Marói­nak mintegy száz munkanélkülije augusztus derekáig az útépítésnél biztosította a kenyerét. Az építkezés is javában folyik. Az Erdödy-park szélén négy uj emeletes ház épül és ezeken kí­vül 10—12 ház van épülőben a park mentén. Maróinak most már nyilvános parkja is van. Annak idején a járás vette meg kétmillió koro­náért Erdődy gróf kastélyát a hozzátartozó parkkal. A grófi kastélyt lakóknak adták bérbe, a parkot pedig dr. Ondrejkovics Aladár járás- főnök kezdeményezésére a város vette át keze­lésbe s a nagyterjedeJmü grófi parkot most városi népkertté alakítják. Most még kissé kietlen, elhanyagolt állapotban van a park, amelynek mentén építkezések foly­nak. de egy ki* befektetéssel rendbe lehet hoz­ni és akkor Marót közönségének meglesz az annyira hiányzott nyilvános kertje. Lehet majd1 andalogni a sóhajok alléján és körbe lehet ülni a kis tavakat, amelyekben kudarcot vallott a haltenyésztő szándék. Ezt a kastélyt Paluska földesur építette és ö vetette meg a kastély parkjának alapját is. A Paluska-család kezéről az aranyosmaróti ura­dalom Migazzy Kristóf bibornok, bécsi érsek és váci püspök tulajdonává lett. ő építette ki éke­sen a templomot is és neki tulajdonítható, hogy a vármegye rendei székhelyüket Kistapolcsány- ból Aranyosmarótra helyezték át. Az uradalmi tiszti lak épületéből megyeházat csináltak, ma a járási hivatal és több egyéb hivatal van ebben az épületben. Abban az időben, amikor Marót megyeszékhellyé lett, a kis falu nem bírta el a nagy megtiszteltetést. Az 1795. évi megyei nagygyűlés feliratot intézett a helytartó-tanács­hoz. amelyben elmondja, hogy a kis városban a polgári házak szükek és füstösek és igy az ösz- szes vendégeket a vármegyeházán kell elszállá­solni Marótot aztán gróf Migazzy Vilmos tette vá­rossá. Nagy áldozattal ő szabályozta, és fási- totta az uccákat, ő bontatta le a régi szalma- fedelü házakat és helyettük emelt uj épülete­ket városi csínnal és kényelemmel, ö volt a város igazi megteremtője. Gyorsan végigjárjuk a város látnivalóit. Kegye­lettel állunk meg a régi megyeháza épülete előtt, itt fogamzottak meg azok a nevezetes határo­zatok. amelyek a XIX. század elején, a nemzeti átalakulás nagy korszakában Barsmegyét a régi Magyarország vezérmegyéjévé tették. Látjuk az 1896-0an alapított múzeumot, a Migazzy-Erdődy kastélyt, a szép római katolikus templomot, há­ta mögött a magyar kormány által emelt pénz­ügy igazgat ósági épülettel. amelyben most pénzügyi kirendeltség van. Mögötte igazán im­pozáns épület, az 1924-ben emelt uj állami gim­názium, améiy Szlovenszkó legmodernebb és leggazdagabban felszerelt középiskolája. A tani- tá© persze csak szlovák nyelven folyik benne, minthogy a váróé lakosságának nincs meg a húsz százalékos magyar kisebbsége. A maturandusok éppen most vizsgáznak ..az .Élet számára®. Az egyik kereskedés kirakatá­ban künn van a tabló is, 26 fin és 3 leány képe néz nvilt szemmel, bizakodva a járókelőre. Két magyar nevűt látok a fiuk között, de a név- analizi6 csal, mondják, hogy többen is vannak magyarok. De találkoztam olyan magyar diákkal is. aki csak hibásan beszél magyarul. Viszont az is igaz, hogy szlovákul sem tud jól. Elkerülünk a temető felé, a Lévára vezető út­ra. Ott látjuk gróf Migazzy Vilmosnak, a város? alapitónak kockakövekből románstilben épült mauzóleumát. Itt fekszik az 1896-ban meghalt vezérférfi, aki megyéjét egy emberöltőn át irá­nyította és akinek halálával e családnak férfi­ágon magva szakadt. Ma már uccanév sem őrzi Migazzy Vilmos neT vét. Csak az emberek hálás emlékezete. És a város krónikája fogja feljegyezni az ő működé­sét. A város krónikáját most dolgozza nagy szor­galommal Minarovics Sándor dr. ügyvéd é* Horváth Ferenc dr. esperes-plébános, a tudós pap. A város belső élete csöndes és nyugodt. Nagy emóciók nincsenek. Hiszen félreesik a világ zajától, bátor ember le­gyen. aki arra vállalkozik, hogy csak úgy kí­váncsiságból meglátogatja Nagy Lajos arany- moeó városát. Szárnyvonal vezet ide © a viciná­lis is ritkán közlekedik. Nyitráva! autóbusz bo­nyolította le a forgalmat, de most leállt, mert nem fizetödött ki. Geöndes és nyugodt életet él­nek az emberek, egyetlen szórakozás a rádió és a mozi. A kávéházakban sem nagyon élénk az élet. A társadalmi élet? Erre a kérdésünkre va­laki ezt a találó választ adta: A csehek járnak a Menzába, a szlovákok az Orolba, a magyarok — sehová. A társadalmi életnek nincs kohéziós ereje Ma- róton. A város ügyeiben a keresztényszocialieta párt viszi a vezetőszerepet. Tizenkét képviselő- testületi tagjával döntő fölényben van és a vároebirót is ö állította Bauer János volt gimnáziumi tanár személyében. Agilis, rátermett vezető, aki biztos kézzel kormányozza a város ügyeit. A Hlinka-párt, amely hét évvel ezelőtt dominált, ma csak statisztál, mindössze két kép­viselőtestületi tagja van. Kobzinek védője panasszal fordul a hágai nemzetközi bírósághoz védencének jugoszláviai kiadatása miatt A fasiszta-por perbeszédei kedden érnek véget, Ítélet- hirdetésre valószínűleg junius 20,-ón kerül a sor Brünn, junius 10. A fasiszta-pör főügyésze, dr. Funticsek. a mai tárgyalás megnyitása után bejelentette, hogy ismételten fenntartja magá­nak a jogot a Mlcsek, Süsük és Hlavács vádlot­tak elleni becsületsértési pör megindítására azért, mert a három vádlott a tárgyalás folya­őzámos női bajnál a természe­tes „Ferenc József" keserüviz hasz­nálata végtelen nagy megkönnyebbü­lést szerez. A nöorvosi klinikák bizo­nyítványai tanúsítják, hogy a rend­kívül enyhe hatású Ferenc József ,vizet különösen a szülészeti osztályon a legjobb sikerrel alkalmazzák. A Ferenc József keserüviz gyógyszer- tárakban, drogériákban és füszerüzie- tekben kapható. azt mán megvádolta a brünui rendőrséget hivatalos hatalommal való visszaéléssel. Azután dr. Stark ügyvéd, a magánvádló Kindermann közkatona képviselője jelentette be, hogy védence nevében 10.000 korona fájdalomdJjat, 2000 korona orvosi költséget és 1000 korona havi kártérítést kér arra az időre, amíg Kindermann a kaszárnya­támadás alkalmával kapott sebe következtében munkaképtelen leez. Azután dr. Tömések ügyvéd, Kobzinek vé­dője tartotta meg közel kétórás védőbeszédét. Beszéde elején tiltakozott az ellen a módszer el­len, mellyel Kobzinek és GeidI jugoszláviai ki­adatása folyt le, mivel ez szerinte ellenkezik a nemzetközi jogszokásokkal. Ezért a védő az ügyet még nem tokinti befejezettnek. A mai ju­goszláviai viszonyok nem engedik meg, hogy ez­zel az üggyel ott bővebben lehessen foglalkozni, ezért bejelentette, hogy a román parlamentben téteti szóvá a dolgot, azonkívül panasszal fordult a hágai nemzet­köz bírósághoz Is. Az orvosszakértők véleményével szemben azt igyekezett bizonyítani a védő, hogy Kobzinek lelkileg terhelt é* nem felelős a cse­lekedeteiért. Tagadja azt, mintha beigazolódott volna, hogy Kobzinek parancsot adott volna a katonák el­leni lövöldözésre. Egyetért védőtáreának, dr. Lochmannak azzal az állításával, hogy a közvé­lemény „semmiképpen sem volt felizgatva a ka­szárnya-támadás által”. Enyhítő körülménynek hozta föl, Kobzinek esetében, hogy a tárgyalás folyamán sokat szereplő ismeretlen kurír hozta részére a kaszárnya-támadásról szóló parancsot és hogy Kobzinek tulajdonképpen parancsra cselekedett. Végül enyhe büntetést kér védence részére. Kobzinek védője után dr. Susil ügyvédi Ru- zsicska és Barák védője beszélt. Az ö beszédé­vel végződött be a mai tárgyalás. Hátra van még négy védőbeszéd, azonkívül az ügyész vi­szonválasza. A zárszó jogán még Gajda és vé­dője, dr. Lochmann is fog beszélni. A perbeszé­dek. a „Te!egraf“ jelentése szerint, valószínűleg kedden érnek véget és itéletki’hirdetésre junius 20-án kerül a sor. Leszállítják a vasúti tarifát — Magyarországon Budapest, junius 10. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Fabinyi keres­kedelmi miniszter ma a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy a vasúti tariitát reformál­ni fogják, mégpedig olymódon, hogy a ki*- é« nagy távolságú forgalomban a személytari- fát lényegesen leszállítják, de leszállítják a mezőgazda®ági á/ruk tarifáját is. A kormány reméli, hogy az igy esetleg előadódó deficit a növekvő forgalommal, valamint a boleíta egyvésiével ledóriietŐ lesz. 5

Next

/
Thumbnails
Contents