Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)

1933-05-10 / 107. (3217.) szám

4 fpBflaaxtMAfi^AR’HiRLaa A Juniperus" szót általánosan szabad használni a borovicska rasi&üéíir* Néte-í égj? iisiSe&ségieien verseny címén intiitotit jstsrísen Besztercebánya, május 9. (Saját tuclősi- tónk jelentése.) Érdekes büinpert tárgyalt a besztercebányai kerüle!i bíróság blkvtetö ta­nácsa dr. Zverina tanácselnök vtoíétfésével. A Trenicöéni Likőr- és Rmmgyár feljelentést tett a Steiner és Löwy Rt. besztercebányai likőr- és nnngyár ellen. A felperes képvise­letében dr. Scheller Urencséni ügyvéd a tisz­tességtelen ‘verseny vádjával illette a besz­tercebányai likőrgyárat, amelyet dr. Ber- czeller zólyomi ügyvéd képviselt. A felperes állítása szerint a likőrgyár jogtalanul hasz­nálta a forgalOimibaíhO'ZOítt tboroviicskáé palack­jain a „Juniperius" kifejezést, mert e szó a irencséni 1 i kör gyár védjegyzett márkája és mint ilyen, a kereskedelmi (kamaránál iis re­gisztrálva van. A feljelentő arra kéri a bíró­ságot, hogy a Steiiner és Löwy rt.-t a „Juni- perus“ szó használatától tiltsa el, ezenkívül pedig kártérítési összeg megtérítésére is kö­telezze. Az alperes védője, dr. Berczeller azt vitat­ja, hogy a a .,Juni!perus“ szó a szlovák borovicskának közismert latin elnevezése 3 nemzetközi kereskedelemben és a csehszlovák keres­kedelmi és ipairkamarák központjának megállapítása szerint a , Juniíperu8*‘ kifeje­zést egyáltalában nem lehet véd jegyez­tetni. A Steiner és Löwy* rt likőrgyár egész Kö­zépen ró pában ismert cég. Szlovensz'kónaík egyik legrégibb li'kcjirgyára és sémim szüksé­ge sincs arra, hogy bármilyen megtévesztést | is kövessen el kereskedelmi forgalmában, i Az ügyvéd ezek alapján visszautasítja a tisz­tességtelen verseny vádiját. A bíróság hosszas tanácskozás után fel­mentő ítéletet hozott a 321. § alapján. Az in­dokolás kifejti, hogy a. Steiner és Löwy rt sem objektív, som szubjektív tekintetben nem követett el bűncselekményt, amikor pa­lackjain a „Juniperus“ szót használta, mert e szó a borovicskának, közkeletű latin, elne­vezése. A Steiiner és Löwy-gyár palackjain különben is már első látásra megállapítható, hogy a címke képei és 'a betűk rajzai is tel­jesen mások, mint a feljelentő cég cimik'éijéfn láthatók, tehát megtévesztésről már ezért sem lehet szó.-— Meghívó, Az, országos kérész tényszoota­lista párt rimaszombati körzete május 14-én, vasárnap délelőtt 11 órakor Rimaszombatban a Tátira-szálló kistermében körzeti elnök- választó gyűlést, tart, amelyre a vezetőség a körzet valamennyi szervezetének vezetősé­gét. bizalmi fénfiait és tagjait tisztelettel meghívja. Pár is, május eleje. Lord Róbert Lyttom, volt. indiai alkirály, a népszövetség nemzetközi bizottságán elnö­költ. Japánban és Kínában s az ő jelentése vezetett Japán kilépésére a népszövetségből- Most Parison átutazva fogadta a Prágai Ma­gyar Hírlap párisi munkatársát és távolkelefcl tapasztalatairól ezeket mondotta neki: — Indiából visszajőve! már a hajón meg­rohantak az újságírók, hogy mondjak vala­mit az ázsiai viszony okról-, én azonban csalá­dommal voltam elfoglalva és azt felöltem ne­kik, hogy* várjanak másnapig, ez nem a kellő pillanat. Erre ők azt mondták: „bőit t>0 day you aire popy and to morrow you wop*t be it ! (ma népszerű, de holnap már nem lesz az). Ezen őrülten mulattam, hogy engem ,,popy“-nak keresztellek el. Hiszen az én ázsiai tapaszt alaf almiból, amiket leszűrtem, azok igazán nem egy? nap igazságai! Ha ázsiai la pasz t ala t aimról beszélek, akkor Ja pán. és Kina mellett elsősorban Indiára gon­dolok. meri ott hosszú évekig éltem mint. kormányzó, mig a két utóbbi országban csu­pán nyolc hónapot, töltöttem, mint a Népszö­vetség által alakított vizsgálóbizottság elnöke a kinai-japán konfliktus békés el intérésére. A kétarcú Japán — E három ország azért i}é!ke*5 meg jól egy közös szempontból. m-r mindhárom át­meneti jellegű a régi ázsiai és az uj európai politika között- A vál'ozás Japánban ment legkevesebb rázkódlatáasal végbe. Ott má,r a XVI. században Xaveri Szt. Ferenc térj tét te meg a kereszténységre az uralkodó osztályo­kat. úgy hogy a nyugati szellem latens álla­potban már azóta fejlődik ott. Szüleim eskü­vőiékor. 1864-ben, Japán még ismeretlen sö­tét birodalom volt, de már az én esküvőm­kor, 1902-ben meglepően modern államnak kellett tekinteni. Mindamellett még ma is két Japánt kell megkülönböztet­nünk, a Tokio-Y osaka-Yokohamaj részt, mely már át van itatva az uj szellemtől és a Tioto, Nara tartományokat, ahol main régi isteneknek áldoznak. Ugyané® a kettősség észlelhető az ország ve­zető közegeiben: a polgári kormány demo­kratikus, míg a hadsereg és a tenigeréezügy máig la teljesen feudális alapokon áll, füg­getlen a kormánytól és közvetfbentüíl az ural­kodónak van alávetve, és a nagyvezJérkar, mint a porosz 1570-ben 'és 1914-ben, a csá­szár személyes szolgálatában áll. Ezek gőgös japáná hűbérurak, kik lenézik a Nép szövet­séget és nem törődnek vele.. • Hanem azt mindnyájan tudják, a yokehamai gzéplelkek és a kiotoi fenegyerekek egyaránt, hogy- a Szovjet elterjedésétől Délkinában egész Ja­pánnak rettegnie kell... A kibontakozás a jelen japán-kínai háborúból nézetem, szerint egy erős autonóm kormány megalakítását RE ARANYCSAPDA JAMES ©. CURW©©© REGÉNYE (13) Nem folytathatta tovább, mert a szoba, hirte­len megtelt. Bram eszelős nevetésével. Most ret­ten e te-ébb volt ez a nevetés, mint odakürtn a nyílt hó'inező’kön. vagy az. erdőben és Philip érezte, hogy a leány megborzong ott mellette. Látta, hogy a leány arca. h a látsá,padira, vált. de azért, a leány mégis igyekezett rámosolyogni a tébolyult, emberre. Ég Bram nevetett, tovább. Szemeiben zöldes színű fény gyulladt. Eszelős hahotája, köziben odament, a kályhához és kez­det, tát rakni a tűzre. Döbbenetes volt Bram nevetése, a leány halálsápadt arca és — a leány mosolya! Philipnek megduzzadtak az izmai, amint a kályha fölé hajló óriásra nézett. Kitűnő alkalom lett volna. Egyetlen ugrás és megmar­kolja a gonosztevő torkát. Ezzel az előnnyel, nyílt párviadalban, végre egyenlő lett volna a küzdelem. A leány nyilván gyanította, mi jár az idegen eszében, mert mjjai rákapcsolódtak Philip kar­jára. mielőtt, még a férfi megmozdulhatott, volna és igyekezett el tuszkolni őt az óriás mellől, kér- !elvetve azon a nyelven, amelyet, amaz nem tu­dott megérteni. Bram elfordult a kályhától, elő­vette az üstöt és, ügyet sem vetve kettőjükre, kiment, a szobából. Hallották a nevetését-, amint odaért a farkasaihoz. Philipre megint úgy zuhantak rá a következ­tetései, mint megannyi szikla. Kezdte megérteni: a leány azt magyarázgat.ja, hogy Bram nem tett néki semmi rosszat. Szinte eszelősen igye­kezett, megértetni ^zt, az idegennel, végül pedig megfogta a kezénél és bevonszolta a másik szó­bába. .Minden szónál érthetőbb volt most már a szándéka. Meg akarja mutatni, mi mindent megtett őérte Bram! Ö csinálta néki ezt a szo­bát, kettéválasztva a házikót. Philip megállapította, hogy az elválasztó fal csemete-fákból készült. A fal mellett fekvőhely, faragatlan szék, csemete-fákból készült asztal volt minden bútor és a padlót borító öt-hat medvebőr kivételével üres volt a szoba. A fa­lon néhány ruhadarab függött, prémes kámzsa, bőrkabát vörös övvel és még valami, kis ba­tyuiba. kötve. — Azt hiszem, mo6t már megértem önt — mondta Philip, egyenesen beletekintve a, leány ragyogó kék szemeibe. — Meg akarja értetni velem, hogy ne törjem ki Bram Johnson nya­kát sem akikor, mikor háttal van hozzám, sem máskor. El akarja velem 'hitetni, hogy ő nem ártott, önnek soha. És köziben mégis retteg a lelke mélyéig. Tudom. Az imént még olyan fe­hér volt az arcocskája, mint a mész, most pe­dig... most a legszebb arcocska, amelyet va­laha is láttam. Hát már most, kislány... Jólesett látnia a csillogást a leány szemeiben és karcsú, szép testének hallását, amint az ő szavait figyelte. — ... én le vagyok győzve — folytatta, nyíltan rámosolyogva a. leányra. — Legalább is ebben a pillanatban. Lehet, hogy én is kele­kótya lettem, mint Bram és még nem eszmél­tem rá egészen. Elindultam néhány indián után és ráakadtam erre az őrültre. Az őrült szállá­sán pedig itt. találom önt, aki először úgy fes­tett. mintha egyenesen----nos, ha egyszer úgy sem é rti meg. hát, bátran kimondhatom ... a po­kol kapujára nézett volna! Nos, ha nem rette­gett, Bram Johnson tói, ha. ez az ember nem bántotta, akkor miért nézett úgy? Meg vagyok zavarodva. Egymillió dollárt adnék érte, ha meg tudnám szólaltatni Bram Johmeonf. Láttam, mi követeli Mandzsúriában. Igazi, önálló man­dzsu kormányt, moly no eszköz és ütőkártya legyen japáni vagy kínai parancsolok kesé­ben. A népszövetség nélkül Japán és Kína egymáissal semmieeetre &etm boldogulhat. Kina tud várni! — Kínát Japántól világok választják el. A kínaiak született ós öröklött filozófusok. Bölcsek, tehát lassúk. Nincs bennük az a lá­zas sietség, az újnak az a bányát-bonni ok be­szervezése, melyet Japánban láthatunk. Jel­legzetes például, hogy a vám szedés a lég utolsó évekig külföldiek előjoga volt és a kí­naiak mit. sem törődtek ezzel, noha nagy veszteségeket jelentett büdzséjük számára- Az ottani kaotikus állapotokat némely orszá­gok, főleg nyugatról Japán, északról Oroszor­szág kihasználták expanziós törekvéseik ke­resztül \-i telére. Ebből származott főként Kina vásárlóerejének óriási csökkenése, ami .a vi­li,gknizis!, nagyon kiélezte. Már csak ezért is első,rendű érdeke a világnak Kiinát. talpraál- I litani. Ez pedig annál könnyebb feladat, mert megfelel a fejlődés természetes menetének. A kínai nép egészséges, erős, in.véneiózue. Pekingtől Samghaig utaztamiban ellbámultam, hogy mily sűrűn nőttek ki az egész útvonalon a szebbnél-szebb falvak, leiepeik, városkák. Ha erős kézzel vezetik ezt a népeit, ezt az or­szágot, a fejlőd esi lehetőségek valósággal mé r he­tet! ea ék itt! Ellentétben Indiával, ahol maga a nép beteg, degenerá.lt s a káziipar nem tud versenyezni a kínaival, a kínai munkás nagyon egészsé­ges és munkabírásában hallatlanul alkalmaz­kodó- Nap vagy éj. neki mindegy: napközben is mélyen alva találhatja az ember a munká­ja mellett, viszont, ha kell, kimerülés nélkül átdolgozik egész éjjeleket. Persze az általá­nos műveltség nívója Kinában alacsony. A nép csaknem teljes egészétben analíabéta. Az idő kell hogy meghozza a természetes fejlő­dés menetében a haladást. A kínaiban azon­ban sok a történelmi érzés, ö nem veszíti el idegeit a nyugati gyors tempó láttán: vár türelmesen 50—100 évig is, mig Japán mindig már a ,,iholnapuMot“ Sür­geti. Ezért Kina mentalitása minden politikai és gaz­dasági zavar közepette is tisztább, mé­lyebb, egységesebb, mint Japáné. Az indiai hatott istenek A három ország közül Indiát ismerem leg­jobban- Ott az egész élet a. valláson alapul. Egy jó barátom, vezető férfiú a kormányban, kiváló politikus, tudós ember, egyszer szó morkodva panaszolta nekem egyik lánya rossz házasságát. „Pedig igazán mindent megteltünk, ami csak gondos családtól tölik-1 volt annak az embernek a szemeiben, ön is lát­ta. és ez a, szépséges pirosé ág nyomban úgy el­tűnt az arcocskájáról, mintha elállt volna a szívverése ie. Most. pedig azt akarja magyarázni nekem, hogy Braim nem vétett, önnek semmit. Teremtő Istenem... bár csak elhihetném! Philip látta a, leány arcán tükröződni azt a változást, amely nyilván végbemehetett az övén. — Itt, van jó ezerötszáz mérföldnyire minden emberi lénytől, akinek olyan a haja, a szeme, a színe, mjnt az öné — folytatta, mintha, ezzel a hangos gondolkozással valami fényt vethetne az egész helyzetre. — Még ha volna valami kis feketeség a. lényében! .De nincs. Csupa, arany, csupa, pír osság, csupa, fehérség és mégis csupa arany. Ha Bram megszólalna végre, tőlem bát­ran azt mesélhetné, hogy ön a Holdból jött... hogy Önt, egy „ohasse-galéreu legénysége hozta le a. felhők közül, vezetni az ő házát. A nagy Scottra kérem: nem tudna nekem valami eszmét adni arról, hogy kicsoda is ön és honnan került, ide? Választ várt és a leány rámosolygott. Volt, a mosolyában valami elragadóan édes. Furcsa, cso­mó támadt tőle Philip torkában, úgyhogy egy időre egészen megfeledekezett Bram Johmeon- ról. — Nem ért, az egészből egy átkozott szót sem, igaz? —- kérdezte. Két kezébe fogta, a leány egyik kezét, és néhány pillanatig úgy tar­totta,. — Egy árva szót sem. De majd beleta­nulunk a, dologba, lassanként. Tudom, hogy nem ma. került, ide és azóta, mióta az a. felhőbe ónak idehozta, a, Holdból, egyéb sem került a, fehér fogacskái közé, mint hús, bús, hm. Még hozzá fótiamul, az is meglehet,. Láttam az imént, meny­nyire szerette volna, rávetni magát az enniva­lókra ott a padlón. Hát, most reggelizzünk!... Kivezette a külső szobába és a leány buzgón segített neki fölszedni az élelmiszereket, a' pad­lóról. Philip úgy érezte, hogy nagy kő henge­redé tt, le a leikéről é6 tovább beszélt a, leány­nak, miközben sietett, elkészíteni a reggelit, megkérdeztük a legjobb asztrológusokat4'... Egy. másik nagymüveltségü barátom özve­gyen maradt és nehezen birta a magányt- „Aliért nem házasodik meg?" kérdeztem. „Az én kasztomban jelenleg minden hajadon leány 2 éven aluli kisded- Várnom kell, mig 8—10 évesek lesznek" magyarázta a kitűnő félifi, aki legalább 60 éves volt.... A hrámi- nok ugyan minden igyekezetükkel azön van­nak, hoigy felvilágosítsák a népet, de sokra nem mennek a nagyon elterjedt babonákkal szemben. Általában meg kell állapítani, hogy a br Ami-nők politikai elvei feltűnően megkö­zelítik a nyugati felfogást. Ha valaha sikerül­ne áttörniök a kasztok falát és reformálni az indus lelket, akikor boldogulni fog India. Mert itt. az egység hiányzik a legjobban- Ez az óriási birodalom nem ország. Itt egymás hegyein-hátán kétszáz ki vén ült fajta nyüzsög, mind saját magának ükapja, mind sokezeréves hagyományok bilincsét hordja kezén-lábán; kétszáz elaggott, rokon­talan és visszhang tálán nyelven imádnak el­aggott, rokontalan isteneket, kétszáz ki vé­nült, önmagát évezredekkel tűiéit. rítus szerint; kétszáz istenszeretet harcol kétszáz dn- bergyülölettel és ez az egykor volt és meghalni nem tudó kétszáz nemzet, egyike sem tud már sem ál­lamot épiteni, sem államot fentartani . . . Az egész roppant birodalom a muzulmánok és indusok rivalitá,sálba pusztul bele. Amíg az angolok keményen kezükben tartották a gyeplőt, addig béke volt a két faj között. Mióta nagyobb a szabadság, felkavarodott mindén. Gandhi nagy koncepciójú ember, de nem bit a saját tömegeivel. Pacifista és szükségképpen véres lázadásokat gerjeszt; faji gyűlölet ismeretlen előtte, de pártját egyedül az angolok elleni gyűlölet, tartja össze; passzivitást prédikál és akarat­lanul erőszak teremi a szavai nyomán; össze akarta fogni a muzulmánokat az indusokkal és még jobban összeveszhette őket. — Egy végkövetkeztetés áll: a jövő állaanfölötti államában, nemzetközi egységében Ázsiának óriási szerepe lesz. A XIX. század minden földrészen a nemzeti mozgalmak százada volt. A XX. század azon­ban mindenütt a nemzetköziség százada less. Mint Genfben Páneurópáról, mint Washing­toniban Panamerikáról, úgy 'beszélnek Fan- a hegemóniát. — És még egy: Ázsia viszonya Amerikával soha még nem volt ilyen szoros . . . Benedek Károly. — A Reklámélet uj számában dr. Vajda István cikke megtanít a jó körlevél feltételeire. Ligeti Kornél humoros rapszódiája a rossz reklámver­sek hibáira, Rosner Károly cikke az ötletes könyvreklámra, dr. Hermanné—Czimer Alice. kritikája, a jó kirakatok törvényére. Számos ér­dekes hír, ciikk és melléklet emeli Balogh Sán­dor pompás kiállítású lapjának belső értékét. Előfizetési ára egy évre 110 csehszlovák korona. Kiadóhivatal: Budapest, V. Bálvány u. 12. Kér­jen mu fa tványszám ot! EfadÉBÉ—iMÉM—iÉÉÉ—^ÉM t—ÉÉÉiÉÉ—RRwMiMIÉ^fÉi—I——ÉBaH—Ml—fc— amelyről tudta, hogy a, leány alig várja. Nem figyelte erősebben a leányt. Kezdte érezni, hogy­annak helyzete jóval bonyodalmasabb lehet az övénél. De valami uj izgalmat is érzett, az ereiben. Kellemes érzés volt, amelyet, azonban most, még nem boncolgatott. Csak azt. . tudta, hogy ez az érzése azért, van, mert a leány tőle telhetőleg megértette vele azt, hogy Bram nem vétett ő ellene semmit.-— És ha. vétett, volna, ön nyilván engedte volna, hogy Mloccsantsam neki az agyát, mikor a kályha fölé hajolt, igaz? — mondta, megke­verve a szárított 'burgonyát, amelyet egyik ka­tonai serpenyőjében melegített Fölt elán tett a leányra és látta,, hogy szemei feléje sugároznak, az ajkai szétnyílnak. Csodálatosan csinos terem­tés volt. Philip tudta, hogy a leány minden idegszálát megfeszíti azért, hogy őt megértse. Befont haja leomlott a vállára és Philip soha nem álmodta, hogy egy nőnek a hajában ennyi lágy, meleg, bársonyosan aranyos fény csillog­hat. Hirtelen kihúzta magát és ütögetni kezdte a mellét,, mert valami gondolat ötlött az agyába. — Philip Brant vagyok — mondta. — Philip Brant— Philip Brant... Philip Brant.... Elismételte a nevét újra meg újra és mind­annyiszor önmagára mutatott. A leány arcán fény csillant. Mintha most. egyszerre áttörték volna mind a kelten azt a korlátot, amely ed­dig elválasztotta őket. A leány ismételte az ide­gen nevét, lassan, tisztán, rámosolyogva, az ide­genre, aztán mind a két, kezét, a. maga mellére téve, azt, mondta: — Délié Ármin. Philip szeretett volna, átugrani a kályhán és kezet, szorítani a leánnyal, de a burgonya kez­dett már sisteregni. — Célie Ármin!... Elis­mételte a. nevet, amint, a. burgonyát, kavarhatta ég valahányszor kimondta, a leány bólintott, rá. Határozottan francia név volt, de néhány perc­nyi kísérletezés Pierre Breault nyelvezetének legegyszerűbb szókincsével meggyőzte Philipet arról, hogy a leány árva szót sem ért belőle. Philip újra. megismételte: A lángban álló Keleí

Next

/
Thumbnails
Contents