Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)

1933-05-07 / 105. (3215.) szám

17 1333 május 7, vasárnap. ^R^GAI-MAGtARHIRMP MI TETSZIK AMERIKÁBAN? HARRISSON MEGJÁRJAI ALBERT HAIG DÍJNYERTES KARCOLATA Ei aa írás az amerikai Short-Story pályázaton, a legjobb rövid elbe­szélésre kitűzött 5000 dolláros első dijat nyerte meg. — Látod hová jutottunk az örökös kártyá­zásod miatt — szólt panaszos hangon az idő­sebb hölgy. — Nemcsak a pénzünket, hanem lakásunkat is, a szép bútorainkat, ékszerei­met, mindent elvesztettél két rövid év alatt. Most itt állunk és még ennek a két bútoro­zott szobának a lakbérét sem tudjuk kifizet­ni. És ma már az utolsó értéktárgyunkat, az ezüst szerviszünket is el akarod adni. — De hisz nem is akarom eladni! — vi­gasztalta az idősebb ur. — Van egy ötletem. — Épp most igen előnyös volna nagyságos asszonyomra nézve, az antik-ezüst kivétele­sen magas ára — buzgólkodott Harrisson. — Persze ezért az egyetlen tányérért, melyet most felkínál, igazán nem fizethetek sokat; de ha az egész készletet átengedné nekem, talán ötszáz dollárra is számíthatna. — Ő, az nagyszerű volna — felelte az idő­sebb hölgy kissé habozva. — De nem, nem — folytatta határozott hangon — már úgy­is szemrehányást teszek magamnak, hogy egyetlen darabot is el akarok adni nagy­mama hagyatékából. És ez az ezüst-szeevisz főbüszkesége volt. Nem, ezt igazán nem lehet­Harrisson, a régiségkereskedő, ismerte a közönségét. Főleg idősebb hölgyeknél mindig egy kis rábeszélésre va,n szükség, amig csa­ládi kincseiktől meg tudnak válni. De egy — Ó a bátyám, Halbert ezredes — mondta Fentonné asszony. — Kedves Charles, tulaj­donképpen meg akartalak lepni. Képzeld csak, Harrisson ur hatszáz dollárt fizet ne­kem nagymama ezüstkószletéért. Nagyszerű, ugye? Most vége a nyomorúságunknak. Olyan boldog vagyok. — Mi az? — szólt az ezredes — eladod az ezüstöt, mielőtt tanácsomat kérnéd?! Hat­száz dollár? Uram — fordult most Harrisson felé — nem szégyeli magát, hogy így be akar csapni egy öregasszonyt? Hiszen a készlet legalább háromszor annyit ér! — Kikérem magamnak ezt a hangot — fe­lelte Harrisson ingerülten. — Én a készletet megvásároltam, Fonton né őnagysága átvette a csekket — nincs tovább. — Arcátlan csaló! — ordította most az ezredes. — Majd megmutatom, hogy kell magával elbánni. — És ezzel kitépte a csek­ket nővére kezéből. — Azt hiszi, hogy én majd nyugodtan nézem, hogyan fosztja ki ezt a tapasztalatlan asszonyt vagyonából? Tes­sék és tessék, és tessék! A dühös öregü,r össze-vissza szaggatta a csekket és a papirdarabkákat bedobta a kan­dalló lángjába­— És most hordja el magát, de azonnal, vagy saját kezemmel röpítem ki az ajtón! — Kérem, menjen most inkább — kezdte most Fen tón né is. — Mikor a bátyám izga­tott, nem lehet vele beszélni — folytatta sut­togva. — Az ezüst úgyis az én kizárólagos tu­lajdonom és holnap majd elviszem az üzleté­be. ön akkor csak egy uj csekket állit ki szá­momra és minden rendben van. Közben el­intézem a dolgot a bátyámmal. Harrisson nem volt gyára ember és na­gyon bosszantotta az a gondolat, hogy egy már megkötött üzlet hasznától elessen. De mégis belátta, hogy nem volna értelme, ha a dühöngő ezredessel most verekedésbe bo­csátkozna; különben is biztosan lesz még al­kalma újból felvenni az Összeköttetést Fen­tem névéi és szükség esetén valamivel maga­sabb árat ajánlani neki, ha holnap nem je­lentkeznék nála. — Hát jól van — morogta Fen tenné felé és elhagyta a szobát, miközben nem éppen barátságos tekintetet vetett az ezredesre. Egy órával későbben egy idősebb ur egy elég súlyosnak látszó bőröndöt helyezett el a gyorsvonati fülke poggyászhálójába. — Na látod — fordult kisérő nőjéhez — mégsem adtuk el az ezüst készletet. Legalább egyet a hat százas közül igazán ideadhatnál most nekem. — Teljesen kizárva — felelte az idősebb hölgy nagyon határozottan. — Mától fogva én kezelem a kasszát. Ki tudja, mikor akadunk megint egy alkalmas lakásra; olyan kevés most a nyílt kandallós lakás! Epéikül pedig nem lehet. — IJem, anélkül nem lehet — erősítette meg az idősebb ur. — Ügyességed különben igazán meglepett- Még magam is alig vettem észre, hogy nem a csekket tépted el. hanem egy más papirt és azt dobtad a tiizbe. — Csak gyakorlat — mondta szerényen az idősebb ur. —- Gyakorlat dolga az egész, ked­vesem. öreg kártyás létemre. . kallódó magyar lányok gyógyulnak az űdv Hadseregének Drágái lelki klinikáján Bukott lányok otthona Prága közelében — Aki életének első botlását másféléves xnternáltsággal fizeti meg -r Annuska útja Farkasáról Krcsbe nagyobb üzlet igazán megérdemel némi fá­radságot, és a bemutatott tányér után ítélve, pompás antik ezüstkészletről volt szó, melyet szép haszonnal adhat majd el. , — Teljesen értem nagyságos asszonyomat — felelte tehát meleg érzéssel. — De meg kell jegyeznem, sajnos, gyakran tanúja vol­tam annak, hogy az emberek értéktárgyaikat darabonként, egyenként elkótyavetyélték,-ahelyett, hogy az együvé tartozó holmit egy­ezerre értékesítették volna, jóval, de jóval magasabb áron. -. Tessék. tehát a dolgot in­kább : nyugodtan' meggondolni * és engem • az­után értesíteni. Harrisson emberismerete nyilván beigazo­lódott ebben az esetben is. Megelégedett mo­solygással olvasta már másnap az idősebb ur- hölgy levelét, melyben felkérte, hogy fárad­jon el a lakására az ezüstholmi megtekintése céljából- Alig telt el egy félóra, már ott is volt a megjelölt helyen, hogy az üzletet meg­kösse; nem szabad késlekedni, nehogy az el­határozás újra meginogjon! — Jó reggelt Harrisson ur — üdvözölte Fentonné asszony, ez volt a levél aláírása. —■ ön olyan korán jön, én még tulajdonképpen azt reméltem, hogy lesz még időm kis kin­cseimtől elbúcsúzni. De igy talán még jobb-., annyi kedves emlék fűződik a tárgyakhoz. A szoba, amelybe Fentonné bevezette, kopott eleganciájával Harrissonra teljesség­gel azt a benyomást tette, melyre el volt ké­szülve. Elszegényedett középosztály, mormol­ta megértőén. A nyílt kandallótüz, a nagy kristálycsillár, a masszív pohárszék ... — Remek — kiáltott fel Harrisson önkény­felen ül, mikor most egy asztalon egy halom csillámló ezüstholmit pillantott meg. A szak­értő élvezetével szemlél gette egy kis ideig a tárgyakat és aztán, újra teljesen üzletember­ré válva, egyenkén t vizsgált meg minden da- í rabot. Persze nem volt nehéz a készlet régi­ségét és értékét pontosan megállapítani, minden kétségen kívül egy régi angol disz- készlet volt, mely legalább is ötezer dollárt ért. Micsoda lelet! És milyen szerencse, hogy valamely más kereskedő nem előzte meg! — Hatszáz dollárt adhatok érte — mondot­ta végre; hisz az idősebb hölgy valószínűleg nem is sejtette, hogy az ilyen pompás ötvös- művészeti remekeknek mi a valódi értéke. — Milyen kedves — felelte valóban — végre megszűnnek a gondjaink. És most szinte azt hiszem, hogy nagymama nem is ha­ragudna rám, hogy ezekben a rettenetes időkben eladom az ezüstöt. — Persze, hogy nem — helyeselte Harris­son. — Azonnal kiállítok önnek egy csekket és a sofőröm mingyárt le is viheti a holmit. A kereskedő nyugodtan leült az asztal mellé és a megállanitott árnak megfelelően kitöltötte a csekkblankettát. — Tessék, itt van a ... Megnyílt a szomszédos szoba ajtaja, - Har- risson nem fejezte be a mondatot. Prága, május 6. A kimondhatatlan nevű Kree Nagyprága egyik szépíekvésü külvárosa. A tizeonégyes villamos Nusle és Pankrác nevű városrészek után zöldülő rétek, mezők és domboldalak kö­zött Kacserov nevű kertvárosba robog. A ka- cserovi végállomástó! autóbusz viszi tovább az utast Krcs felé. A csehszlovák fővároshoz csa­tolt kis falucska szélén, egy fenyőefdő közelé­ben drótkeritéssel körülvett egyemeletes ház áll. Két kapuja kulcsra van bezárva s csak csöngetés után eresztik be az embert a gondo­san ápolt kertbe s onnan a ház fogadószobá­jába. Az exkluzív külsejű, csinos és ragyogóan tiszta ház az „Üdv Hadserege'* tulajdona. Itt van a bukott leányok áma híres menihelye, mely tizenkét év óta a legnagyobb csöndben, de an­nál meglepőbb eredménnyel végzi a züllött és rossz útra tért fiatal leányok lelki defektusai­nak megreparálását. Az intézet élén Hrodéjová Annamária tisztnő áll. Az Üdv Hadseregében viselt katonai rangja „adjutáns" és segédtisztje a szervezet cseh­szlovákiai parancsnokának. Biz onytal ankoru kedves hölgy, aki saját bevallása szerint hu­szonhárom esztendeje áll W. Bramwell Booth tábornok eszméinek szolgálatában. Hrodéjová asszony volt az első prágai nő, aki nem átalott a Veneel-téren nagydobbal keresztül vonulni. Kizáróan az Üdv Hadseregének él s hogy meny­nyire távol áll tőle mindén földi hiúság, azt mi­sem bizonyltja jobban, mint az a tény, hogy csinos nő létére tizenhárom esztendeje egy és ugyanazt a kalapot viseli. Előzékenyen fogad s készséggel közli velem, hogy a kresi menhely tizenkét éve foglalkozik a bukott leányok lelkének megmentésével. Nézete szerint nincsenek rossz emberek és nin­csenek rossz leányok, csak beteglelkü emberek vannak, akiknek lelkét lelki klinikai módsze­rekkel, szeretettel és jósággal, meg igyekezet­tel kell meggyógyítani. Példákra hivatkozik, 'hogy a Krcsbe került züllött leányok milyen rövid idő alatt javultak meg és lettek az emberi társadalom tisztességes, munkás tagjai. A „lelki klinika" beteganyagát különböző ha­tóságok szolgáltatják. Elsősorban a fiatalko­rúak fölött itélk-ező bíróság utal be olyan bű­nösöket, akik elsöizben kerültek ellentétbe a büntetőtörvénnyel s akiknél megvan a remény a javulásra. A kresi menhelyen eltöltött idő beleszámít a büntetésbe. A bíróságon kiviil a rendőrség is nagyobb mennyiségben szállít nö­vendékeket, főleg csavargáson, vagy erkölcste­lenségen ért állástalan kiskorú leányokat, de igen gyakran előfordul, hogy apátlaruanyátlan leány gyermekek maguk keresik föl a vendég­látó kresi házat, ahol szívesen tanulnak ki vala­milyen, leányhoz illő mesterséget, hogy annak birtokában vágjanak neki az élet nehéz utjá­nak. Az ötven növendékre berendezett menhely bentlakóinak száma nem állandó. Jelenleg harminckét leány, kilenc tisztnő és az adjutánsnő tartózkodnak benne. Ez a létszám is nagy tételt jelent az Üdv Had­serege költségvetésében, mert egyedül kétezer korona értékű kenyér fogy el havonta a jóét- vágyu lakók konyháján. A lelki klinika pácien­sei sem táplálkoznak csupán szép szavakkal és igy csöppet sem lehet csodálkozni azon, hogy harmincnégyezer koronát tesz ki a menhely egyhavi költségvetése. A növendékek azonban varrodát és mosodát tartanak üzemben, de e két üzem hozama oly csekély, hogy szinte meg se kottyan a kiadások nagy tétele mellett. Egyes népjóléti intézmé­nyek szubvenciói is szerepelnek a bevétel ru­tában (így az egészségügyi minisztérium évi negyvenezerkoronás szubvenciója is), a.lelki klinika üzemköltségének terhe azonban orosz­lánrészben még az Üdv Hadseregére hárul. A harminckét leány katonás fegyelemben él. Reggel félhétkor kelnek, hétkor reggeliznek, félnyoíckor istentiszteleten vesznek részt s nyolctól dolgoznak. Racionális munkabeosztás mellett bizonyos időt minden növendék háztar­tási munkával, azután mosással, varrással és egyéb speciális munkával tölt el. Ezen túl ki-ki azt a szakmát választhatja, amihez a legtöbb kedvet érez magában. Az adjutánsnő meséli, hogy egy Toncsi nevű tizenhatéves leány sem­miféle "fizikai munka iránt kedvet nem érzett, csak álmodozott és társnőinek fantasztikus me­séket mesélt. Ez a Toncsi tollat és papirost ka­pott, hogy írja le mondanivalóit. A leány szebb- nél-szebb meséket és verseket költött, utóbb pedig verses imákat irt, amelyeket a többiek is megtanultak. A leányokat megkapja a jó szó és a szeretet, amellyel kezelik őket s a legromlottabb terem­tésből is rövid idő alatt tisztességes nő válik. Vannak azonban megrögzött csinytevők, akik nehezen pultra Inak s viselkedésük házi fenyítést hiv ki. A házi büntetésnek három foka van. Az első fok abból áll, hogy a bűnös fejét egy ■bizonyos időre fekete kendővel kötik le s ezzel kiteszik növendéktársai megve­tésének, vagy legalább is gunyjának..A máso­dik fokon már kiírják a nevét a fekete táblára és kiírják azt a bűnt is, amelyet elkövetett. A harmadik' fokú büntetés igen szigorú. A bűnös r apportra kerül s-a lelki klinika teljes nyilvá­nossága, előtt - . megróvásban részesül. Akin ez sem .fog, az javitóintézetbe kerül. Erre azonban tizenkét év alatt még nem volt példa, A bűnösök már csak a-zért is megjavulnak, ■hogy áz adjutánsnő ki ne zárja őket a szóra­koztató és tanulságos vetitettképes előadások­ról, melyek munka után a szórakozásra vágyó leánytársaság legnagyobb örömét jelentik. Tizennégyéves és ennél idősebb kiskorú leá­nyok élnek a kresi házban. Napsugáras'tavaszi'délután van. A legtöbbjük a kertben hancurozik. Kockás intézeti ruhács­kában és hófehér kötényben egymás kezét fog­va énekelnek egy „Lánc, lánc, eszterlánc*‘-szerű gyermekdalt s a tájékozatlan szemlélő nem is hinné,, hogy e játszó angyalkák egyike-másika a fertőből, az élet aljáról került ide. Razzia... bíróság... tömlőé... előzte meg a „Lánc, lánc, eszterláne“-ot. Van itt olyan növendék, aki most múlt tlzen- hatéves és már öt évvel ezelőtt bűnös viszonyt folytatott a tulajdon apjával. Most banánt maj­szol s Gulliver utazását olvassa. Mellette kézi. munkázlk egy Marika nevű szőkehaju szépség. Lopás miatt tizennyolc hónapra Ítélte a fiatal­korúak bírósága. Itt gyógyul ebből a „lelki de­fektusból". Valipak hívják azt a kis fitosorrut. Tizenöt­éves lesz ősszel, mégis a garniszállóból hozta ide az erkölcsrendőrség. Sírva jött utána az anyja, aki inkább holtan szerette volna mag­zatját látni, mintsem a prostitúció bélyegével a homlokán. , Egy Ieitmeritzi német leány hétfőn szabadul. Illedelmesen, kér engedelmet arra, hogy har­minc percre sétálni mehessen az erdőbe. Meg­kapja. Két szlovenszkói magyar leány is Krcsben „gyógyul". Éva vidékről Pozsonyba került. Reggel jött, -este már vissza is akart utazni abba a csallóközi kisvárosba, ahonnan elindult. Tavasz volt akkor is és engedett barátnője csá­bításának és a bemutatásra került gavallér szép szavának. Maga sem tudja, hogyan, de egy kis hotel" szennyes szobájában „érték tet­ten" ■ a razziázó detektívek. Hosszú kálvária járás után került ide. Másfél esztendő óta sokat tanult és sókat felejtett. Éva megtért s boldog, hogy akkor meg­csípték a bűn kapujában, mert „ki tudja, hova vezetett volna a lejtő útja". A másik szlovenszkói magyar leányt An­nusnak hívják. Feketehaju, é jf eketesz emü szépség. Illedelmes „kezét csókolom"-mal kö­szön 6 kérdésünkre a következő feleletet adja: — Nincsenek szüleim. Farkasdi vagyok. „Bratiszlavából" & „tajemnicska" tanácsára ke­rültem ide. Tizenötéves leszek s amint megta­nulok varrni,'állásba-megyek varrodába, vagy gyermekek mellé égy >,zahradkába“. Ez lesz a legjobb, -zsejo, azaz pardon, ugy-e? Annust megtanítják majd az Üdv Hadseregé­nek derék tiszt-női, hogyan kell bánni a tűvel, meg cérnával, de anyanyelvének nyelvtani sza­bályaira nem igen. , Befejezésül annak bizonyságára, hogy a nö­vendékekkel jól bánnak nevelőik, lei rom B. Manci esetét. Manci nyugatszlovenszkói ma­gyar leány. Két évet töltött Krcsben. Szabadu­lása után egy prágai családnál kisgyermek mel­lett kapott állást. Ez a Manci minden szabad­napján, ma is, kijön Krcsbe és szabad idejét az Üdv Hadserege kertjében, vagy társalgójában volt növendéktársai körében tölti. (tau) MEGHÍVÓ A magyar nemzeti párt 1933 május hó 14-én délelőtt 10 órai kezdettel Léván a vá­rosi szálló nagytermében országos nagygyűlést tart, melyre a párt összes tagjait meghívja. Tárgysorozat: 1- Elnöki megnyitó. Törköly József dr. or­szágos pártelnök, nemzetgy. képviselő. 2. Szent-Ivánv József pártvezér beszámo­lója. 3- Mezőgazdaság- Szilassy Béla dr. orszá­gos pártelnök, szenátor. 4. Kisipar. Koczor Gyula kerületi elnök, 5- Munkásság- Holota János dr. - nemzet­gyűlési képviselő. 6. A párt ifjúsági mozgalmai. Jaross An­dor, kerületi elnök,.tart.-gyül. képviselő­7. Egyházpolitika. Giller János dr. tarto- mánygyülési képviselő. 8- Kulturális kérdések. Sörös Béla refor­mátus teológiai igazgató. 9. TartománygyüLós. Salkovszky Jenő dr elnök, tar to m án y gyű lés i képviselő. 10- Szlovenszkó autonómiája. Vukovioh Ist­ván dir­it. Szövetkezet, önsegély. Fodor Jenő gaz­daszakosztályi igazgató. 12. Tisztujitás. Országos pártvezetőség vá­lasztása. Nagy Sándor orsz. pártigazgató. Elszállásolásról 'r a párt lévai titkársága gondoskodik értesítés esetén. Az országos elnökség,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents