Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)
1933-05-28 / 122. (3232.) szám
1933 május 28, vasárnap. raxcm-Mac&ar-hi ? lap ■MWaBHHHHMMHMHBW — — 17 Jiüzdetem a Jilount tvewest megvívásáért Negyven esztendővel ezelőtt merült fel először a Mount Everest megvívásának eszméje Huszonegyévi sikertelen kísérletezések után került sor az első komoly kísérletre Nepálból, a déli oldal felől a politikai akadályok miatt nem lehet elérni a csúcsot Ahol az ingyenpáciens még segélyt is kap Amerikai stilusu üdülőtelep a Vihorlát-Gutin hegylánc tövé- ben — Széchenyi Lászlóné Wanderbill Gladys remete- vasgyári üdülőtelepe Kövesem tudják, hogy Remetevasgyáron, Keletszlovenszkó egy kis községében, a modern orvosi tudomány mindem kellé vívmányával tökéletesen berendezett üdülőtelep áll- Ezt az emberibaráti intézményt (gráf) Széchenyi Lászlóné, Vanderbilt Grladys, a remetevasgyári és környéki kiterjedt erdő- birtokok úrnője létesítette. A nemesszivü nagyasszony gondoskodott arról, hogy a szegény emberek orvosi tanácsban, kezelésben és ápolásban részesüljenek. Intenciói értelmében minden szegény ember kezelésben és ápolásban részesülhet Remetevasgyár üdülőtelepén, de ezen túlmenően is kötelességévé tette az üdülőtelep vezetőségének, hogy egészség- ügyi tanácsokkal lássák el a környék lakosságának azt a részét is, mely kifejezett orvosi kezelésre nem szorul ugyan, de egészségtelen életmódja következtében hajlamos a betegségekre. A nagylelkű jótevő gondoskodott arról is, hogy a szükölködők és nélkülözők szükség esetén anyagi támogatásban is részesüljenek, miként anyagi támogatást kap számos olyan szülő, aki nem képes gyermekét kellően táplálni. Ez a támogatás abból áll, hogy az iskolásgyermekek naponta tejet, kenyeret, vagy tejesételt kapnak akkora mennyiségben, hogy az pótolja a kiadós ebédet is. Aggok és rokkantak az üdülóíházban kapnak meleg eledelt A. nemes akció eredménye az üdülőtelep alig hétesztendős fennállása után máris szembetűnő- A gyermekhalandóság a minimumra csökkent. A babonába vetett hiit megszűnt, a nép nem hisz a kuruzslóknak és minden bajában bizalommal fordul az orvosokhoz. A telep ideálisan szép helyem, a Vihorlát- Gutin hegylánc által körülvett síkság legészakibb pontján fekszik. Erdő, park, halastó, vadaskert és rohanó hegyi patak határolja. Maga az épület modern amerikai stílusban készült, ízléses és főleg ragyogóan tiszta itt minden. Négy kórterem és egy szülőszoba tizenöt- húsz beteg elhelyezésére szolgál. A szülőnőkön kívül üdülők és főképpen gyermekek gyógyulnak a telepen. A tiszta, pormentes levegő és a szeretetteljes ápolás csodás eredményt produkál. Sápadt, vérszegény gyermekek rövid idő alatt pir^ x gás, életerős, jókedvű fiukká irományokká válnak. A minden kényelemmel és a technika (8) A földgolyó legjellegzetesebb pontjai, ha megközelíthetőségük nehézségeire gondolunk, kétségtelenül az északi sark, a déli sark és a Mount Everest. A két első sok-sok éves makacs küzdelem után kénytelen volt titkait feltárni a kutató ember előtt. A Mount Everest, a földgolyónak az égboltozathoz legközelebb eső pontja, még ma is fékezetten daccal emelkedik az emberi tudás határa fölé, A komoly küzdelem a Mount Everest meghódításáért tulajdonképpen 1921-ben kezdődött meg. Addig is voltak erőteljes kísérletek, de ezeket semmiféle siker nem jutalmazta. Rruoe tábornok, a kiváló angol Himalája- isrnerő, szinte életcéljául tűzte ki a Mount Everest meghódítását és a sok akadály ellenére állandóan dolgozott kedvenc eszméjén, míg végre megvalósíthatta a rendszeres expedíciók sorozatát. 1893-ban ott tartózkodott Csitral földijén, a Hi.ndukus tövében, kalandra vágyó angol hegymászók társaságában és lelkesedéssel hallgatta a merész terveket, amelyek felbukkantak. Különösen lekötötte figyelmét az a vakmerő gondolat, hogy a világ legmagasabb csúcsát meg kell hódítani- Youngthus- band és más kiváló Himalája-kutatók voltak ebben a társaságban. Éppen negyven esztendeje annak, hogy először fölmerült a Monnt Everest megvívásának komoly gondolata. Akkor szilárdan eltökélték, hogy Csitraíból, minden vívmányával berendezett üdülőtelepet a környék lakossága bizalommal keresi föl s a pompásan berendezett orvosi rendelő a fogadóórák idején állandóan tele van páciensekkel. A telep élén Széchenyi Lászlóné megbízottja, egy megértőszivü, jóiéiba és nagymü- veltségü hölgy áll, akit a környék apraja- nagyja őszinte szeretettel és ragaszkodással vesz körül. Remetevasgyár és a szó tágabib érteiméiben vett környék© reá, mint az üdülőtelep tulajdonosnőjére hálatelt szívvel gondol. Brit-India délnyugati sarkából egyenesen a Tingri Maidanhoz, tehát keleti Nepálba vonulnak. De a határmenti nyugtalan viszonyok meghiúsították a terv megvalósítását. Sok idő telt el, mig a merész gondolat másodízben is felbukkant. Londonban történt ez, az alpinisták klubjában, ahol Rruoe, Mumm és dr. Langstaiff összejöttek és nyomban nagy tetterővel láttak hozzá eszméjük valóraváltásához- Törekvéseik azonban ekkor is meghiúsultak, mert Lord Morley, az akkori államtitkár, nem akarta Tibetet nyugtalanítani. Különösen jellemző azokra a nehézségekre, amelyek a Himalája-expedioiók elé tornyosulnak, Bruoe tábornok harmadik kísérlete, amely 1907-ben vetődött fel. Abban az időben Nepálban az angol főméltóságnál, a „resident“-nél volt vendégségben és gyakran találkozott és tárgyalt az ország uraival, akik éppen a legutolsó angol expediciós terv iránt nagy érdeklődést mutattak. Mindnyájain sajnálkoztak, hogy a terv meghiúsult, különösképpen azért, mert — állításuk szerint — maguk is szerették volna ismerni a titokzatos hegy pontos fekvését, főleg pedig a Tibet és Nepál közti határ igazi vonulatát. Végül ők maguk vetet téli fel a közös angol- nepa'li expedíció eszméjét Elképzelhetjük, hogy Bruioe tábornok milyen lelkesedéssel dolgozott az eszme érdekében, milyen bűz galommal vetette fel a javaslatokat, terveket. Azonban nem számítottak a — közvéleménnyel. Mennél jobban haladt előre terveinek kidolgozásában, annál több és több korlátot állítottak elébe. Utoljára a ghurkák egyáltalán nem akarták a dolgot. Végül engedélyezték neki az expedíciót, de csupán háromhónapos időt és csak tizenkét kulit bocsátottak rendelkezésére. Ügy gondolták, hogy ezek a nevetséges feltételek Rruoe tábornokot visszariasztják. ő azonban bátran elfogadta a feltételeket, felkészülődött és csupán az utolsó beleegyező határozatra várt, amikor mindent visszavontak. így ez a terv is meghiúsult, mert az az egy hónap, amelyet a generális mégis kierőszakolt, any- nyira esős és havazásos volt, hogy egyetlen hegycsúcsot sem láthatott, még kevésbé mászhatott meg. 1899—1900 telén egy dr. Kmrt Roeck nevű német is néhány hetet töltött Nepálban m első miniszter engedélyével. Azt a kalandos tervet forgatta a fejében, hogy a hegyek hegyét kulijaival közvetlenül déli irányból ostromolja meg. De az ő vállalkozó szellem© is hiáiba kísérletezett, mert éppen ezeket a déli lejtőket és szorosokat akarták a ghurkák különösképpen megvédelmezni az európaiak kiváncsi szeme elöl. Csupán arra kapott engedélyt, hogy a 3000 méteres Kukamnira másszon fel, onnan aztán megláthatta a csúcsot. így ő volt az első európai, aki a legközelebbre hatolt a múlt század folyamán a hegyóriás törzséhez és néhány képet is magával hozott. Hogy hogyan tudta ezt a kedvezményt kierőszakolni, az rendkívül jellemző a nepáli viszonyokra. Volt egy csapókalapja (ohapeau claque) s ezzel ment látogatóba az első miniszterhez, hogy kiharcolja az engedélyt- A nagy ur azonban szilárd és hajlithatatlan maradt és mindenféle ajánlatot visszautasított. Haragosan fordult dr. Roeck az ajtó felé, kihúzta kalapját hóna alól és „klakk“, a kalap egyszerre teljes magasságra ugrott. — Micsoda az? — kérdezte a főméltóság. — Géppel felszerelt kalap — válaszolta a kutató és még egyszer összenyomta meg fel- ugrasztotta a kalapot. A miniszter azonban többéi is tudni akart. — Jó — mondotta a doktor — ön tudni akarja a kalap titkát, én meg ismerni akarom a Mount Everest titkát, önnek adom a kalapot és ön megengedi, hogy felmásszam a Kukanníra. így került a német utazó a nepáli 3000 méter magas csúcsra és huszonegy esztendeig az ő felvételei voltak az egyetlen dokumentumok a világ legmagasabb csúcsáról. A sikertelen kísérletek sorában még íe! kell említenünk az angol Noel kapitány vállalkozását, aki 1913-ban északkeleti irányban közeledett a hegy felé, á tibetiek azonban tervének megvalósításában megakadályozták. Dr. Vécsey Zoltán* — A lőerő kiszorítja a ló erejét. A statisztikai adatok szerint a lóállomány Csehszlovákiában 713.000 darabot tesz ki, amiből Csehországra 263.000, Morva-<Szi!éziára 153.000, Szlo- venszkóra 255.000, Ruszinszkóra 42.000 jut. Ezzel szemben a köztársaságban összesen 130 ezer autó közlekedik, amelyek együttesen két és félmillió lóerőt tesznek ki, vagyis az eleven lóerő csupán negyedrésze a motorikus Lóerőnek. AZ ARANYCSAPDA JAMES O. CURWOOD REGÉNYE (26) XIX. FEJEZET Versenyfutás az időért Még el sem hullámzottak a kiáltások, Philip már messzire* elhajította az eszkimó-dárdát, eb hajiittatta Célievel is az övét és megmagyarázta a leánynak, hogy most minden fölösleges teher akadályuk lenne. A dárdák után következett a dorongja. — Ékkora versenyfutást még nem próbáltam — mosolygott rá Oéliere. — De meg kelil nyernünk. Mert ha nem... Célie szemei fölcsillantak, mikor ránézett Philipre. Az idegen fenségesen nyugodt volt. Arcán nyoma sem maradt az izgalomnak. Még mosolygott is, mikor hirtelen karjaiba kapta a leányt, aki elsikkantotta magát a váratlan mozdulatra. Philip pedig sietve megindult vele a hócipők nyomaim. Több mint száz lépésnyit futott, mielőtt újra letette. Jobban nem magyarázhatta meg a. leánynak azt, halálos verseny- futást kell futniok és egész erejüket erre a futásra kell forditaniok. A leány, alig hogy letette lábacskáit a hóra, ott futott Philip mellett. kezét belekulcsolva a férfiéba. Egyetlen másodpercet sem vesztegettek. Philip a gyakorlott emibervadász gyorsaságával kiszámította győzelmük lehetőségeit. Az eszkimók mindenek előtt összegyülekeznek a halottaik körül. Egy-két formaság után csacsogó tanácskozás kezdődik. Mindez drága időt i jelent kettőjüknek. Az üldözés többé-kevésbbé j óvatos lesz amiatt a lyuk miatt, amely az egyik j kogmollok fején mutatkozik, " ‘ Ha Oélie valamiképpen meg tudta volna kérdezni tőle, hogy micsoda segítséget remél attól, hogy éppen ezeken a furcsa lábnyomokon rohannak végig, Philip nehezen tudott volna megfelelni rá. Ez is csak afféle „próbaszerencse11 volt tőle, súlyos akadályok ellen, akárcsak az a lövés a játékpisztollyál. Még az is megfordult most az agyában, hogy az ismeretlen ember, aki ezen az utón keletnek siet, esetleg tagja a királyi csendőrségnek. Egy dologban mindenképpen bizott. Abban, hogy az ismeretlennek nem szigonydárda a fegyvere. Puskája van. Akár ellenség, akár jőbarát — öt csak a puska érdekli. És minél előbb meg kell látnia azt az ismeretlent ... A hócipő nyomait még alig halványította el a hó, tehát a vihar csöndesedtével kezdődhettek. Philip úgy számította: egy órával azelőtt. Jó kétszáz lépésnyit kutya-tempóban ügetett Philip és a leány hősiesen vele tartott. Ekkor Philip megállt, Célie lihegett a futástól. K&bs zsája hátracsuszott, arcát kipirositotta a futás. Szemei csillagok módjára ragyogtak, az ajkai kissé szétnyíltak. Csábítóan szép volt a leány. Philip azonban másodperceket sem akart elveszteni. Karjaiba kapta a leányt és futott tovább. Úgy vélte, hogy harmadrésznyi előnyt biztosit az eszkimókkal szemben. A dolog azon múlik: meddig győzi futással? Oélie kezdte megérteni Philip tervét, olyan pontosan, mintha csak elmagyarázta volna neki. A négyszázadik yardnál megérttette Philip- pel, hogy kész megint futni egy darabot. De Philip nem tette le, csak ötven-hatvan lépéssel odább. Háromnegyed mérföldet haladhattak, mikor az ösvény hirtelen északnak fordult. A j fordulat olyan éles volt, hogy Philip megállt nyomozni. Az idegen nyilván percekig állt ezen i a helyen, a kiszáradt fenyő megperzselt törzse mellett és Philip sötét, barna foltokat vett észre a havon. — Itt szedte össze magát és... egy kis bagót is szedett — mondta inkább magának, mint Oólienek. — Ég hó nem esett a nyomaira. Aligha lehet messzebbre tőlünk, mint félórányira! Újra fölkapta Céliet, hiába ellenkezett a leány, hogy ő még bírná egy darabig. Látta a leány gyors lélekzetén és merevedő szájaszög- letén, hogy a megerőltetés már érezteti rajta a hatását. Kicsi lábacskáinak és karcsn testének a nagy mokasszinok és a nehéz prémes ruhák elég terhet jelentettek volna még sétálás közben is. Philip úgy vette észre, hogy könnyebben fut vele, ha magasabban tartja a karjai közt és a leány átfogja az ő vállait. Oélie haja ráomlott Philip mellére és vállaira, úgy, hogy a férfi arca nem egyszer beletemetkezett a baj- korona bársonyos lágyságába, A leány bajának és karjainak érintése tovább sarkantyuzta. Egyszer háromszáz yardot megfutott egyfolytában. De mikor megállt, ő is kapkodott levegő után. Ekkor Célie kényszeritette, hogy engedje őt maga mellett futni. Ám, amikoT megpihentek, Célie megtántorodott és lihegve lélekzett. Philip most már csak százötven-kétszáz lépést tudott futni egyhuzamban a kedves teherrel Mind a fcetten tudták, hogy mit jelent ez. Célie szemein jelentkezett a kimerültség. Arcáról eltűnt a virágszerü piroséig. Sápadt, kissé merev lett az arca és Philip a leány arcán kezdte látná azt, amiről nem tudta, hogy nem mutatkozik-e már a saját arcán is? Célie most rátette kezeit Philip orcáira és mosolygott. Megrázó volt ez a pillanat: a leány bátorsága, nagyszerű bizalma a férfiban, a mód, ahogyan elmondta neki, hogy nem fél, amikor kis kezeit rátette az ő arcára... Philip most engedett először annak a vágyának, hogy magához' szorítsa a leányt és megcsókolja édes kis száját, amelyet Célie odatartott neki, amint fejét rátette a férfi mellére. Philip megnézte az óráját. Negyven perce jöttek már ezen az ösvényen. Ezalatt leg'alább három mérföldet haladtak és jó négy mérföld- nyire lehettek a küzdelem szinhelyétől. Hatalmas indulás volt ez! Az eszkimók nyilván fele- utón vannak még mögöttük és az idegen, akinek a nyomain járnak, már nem lehet messze előttük. Lépésben mentek tovább. Harmadszor értek olyan helyre, ahol az előttük járó ember megállt szemlélődni. Nyilvánvaló volt, hogy nem lehetett egészen bizonyos dolgában. De azért rendületlenül észak felé haladt. ők is félóra hosszat haladtak tovább abban az irányban, Philip most már pillanatig sem engedett óvatosságából. Minden hangra, moiz- dulatra feszülten figyelt és egyre gyakrabban tekintgetett hátra. öt mérföldre lehettek már a tisztástól. Ekkor hatalmas hegyhát alá értek és Philip szivét hirtelen megdobogtatta a reménység. Emlékezett erre a hegyhátra. Sajátságosán alakult „disznó-gerinc14 volt, — olyan, mint valami föl- torladt és megfagyott nagy hókupac. Valószínűleg több mérföldínyi hosszú volt. Bram John- sonnal együtt áthaladtak rajta valahol, kevéssel azután, hogy az első faházat elhagyták. Philip nem igyekezett beszélni Oólienek erről a faházról. Nagyon is drága volt most az idő. De mikor megengedhettek maguknak egy kis pihenőt, lerajzolta a hóban és megérttette a leánnyal, hogy a faház ott van valahol közel a hegyháthoz és az idegen valószinüleg oda törekszik. Azután félig fölcipelte a leányt a hegygerincre. Célie nem tudta eltitkolni most már, hogy lába a gyaloglást is nehezen bírja. A kimerültség meglátszott az arcán. Beszélni próbált, de a hangja csöndes sírásba fulladt. A hegyháton újra fölkapta Philip és vitte tovább. (Folytatjuk.)
