Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)
1933-05-28 / 122. (3232.) szám
1933 májas 28, vasárnap. i^gaiMaíAarhirlar Weekendes autócsavargás Nógrád, Gömör és Zólyom iparvidékein s az őserdők földjén A mi népünknek a fa a búzája, — mondja Rázus Márton — Száguldás többszáz négyzetkilométeren át, ahol a válság megbénította az ipari termelést Rózsahegy, május vége. (A Prágai Maigyar Hírlap kiküldött munkatársától.) Az utazó ri- ( parter a múlt héten weekendi programul olyan a kétnapos autóturát választott, amely különösen ; sok örömet ígért. Szombaton reggel a nógrádi 'hegyek közül indultunk ki, miután hosszabb 'megállót tartottunk a pihenő zlatnói csiszolt- üveggyárban, gyönyörködtünk a hatezer darab- bél álló mintakollekció pazar szinjátékában, aztán felkapaszkodott kocsink a vízválasztóra, amelytől keletre már a Tiszába ömlőnek a he gyekről aláfutó patakok, mig hátunk mögött, nyugatra az Ipolyt gazdagítják és az Ipoly ve zeti vizüket a Dunába. Rimakokovára szaladunk be, a falu szélén a táblaüveggyár évek óta elhagyott telepe fogad. Teteje horpadt, hogy tárgyi szimbóluma legyen a válságnak, amely a középezlovenezkói ipari és bányavidékekre évek óta súlyosan nehezedik. A szlovenszkói Zbrastav A csak nemrégiben épült gyönyörű műúton, amelynek messze földön keresni kell a párját és Svájcban is megállaná a helyét, könnyedén kapaszkodik autónk a Rimóca völgyét a Rimáétól elválasztó hegyháton. A technika órás ■ közelségbe hozta 5 imakokovát s Klenócot, amelyek azelőtt félnapnyira voltak egymástól. Olyan kitűnő ez az ut, hogy bátran meg lehetne itt csinálni a szlovenszkói Zbraslavot, évről-évre hegyi autóversenyt lehetne rendezni díszes trófeákért s nem kellene dijakért sem messze idegenbe szaladni, a zlatmói metszett serleg felveszi a versenyt bármilyen északcsehországi üveggel. Kíenócban ér alá a müut a Rima völgyébe, ötezer lakosú, elég csinos falu, egészen újszerű település benyomását kelti, hamarosan megtudom az okát is, 1887-ben a régi Klenócot szörnyű tűzvész pusztította el, amelyre az öregebbek még most is sűrű keresztvetés közben emlékeznek vissza, akkor újból- épült az egész falu. Demeter napján Klenóc különösen megélénkül, akkor térnek haza a hegyek lakói, a juhászok a SzinecrőJ, nagy menynyiségü sajttal megrakva. Jó híre van nagyon Klenóc ostyepkájának s ma is szállítanak belőle még Prágába is. Fűrésztelepe azonban nem dolgozik, pedig a lakosság nagy részének a fa adott kenyeret, — pár óra múlva Breznóbányán mondotta nekünk Rázus Márton, a szlovák költő-politikus, hogy az erdő a mi kenyerünk. — a klenóci férfiak nagy része régebben deszka- óe abronceszállltásea.1 foglalkozott. Klenóc után Nyustya következik a Rimavölgyében s innen aztán egyenesen északra fordulunk Tiszolc felé. Hacsava mellett két magnezitgyárat örökit meg a fotoriporter gépe, mindkettőben szüne tel a munka, az egyik a Magne ritiparé, amely most még Ló- nyabányán dolgoztat, a másik az Egyesült Magnezité. Továbbrobogunk. Balra kis papirma- lom, amely már nagyon régóta romokban hever, aztán egy hatalmas fűrész, amely nem dolgozik. Tiz óra tájban Tiszolcon szaladunk át, amelyet egykor hatalmas tiszafa- erdőségek öveztek, a nyelvészek szerint innen kapta a nevét. Szlovák és német őslakossága volt, a német nyelv azonban teljesen kihalt és ez a városka a szlovák nemzeti mozgalom egyik központjává vált, a házak falán s-üriin látni táblákat, amelyek megörökítik a nemzeti mozgalom vezető egyéniségeinek emlékét. A Dax- ner-Család fészke ez a város. Az állami vaskohó ma nem dolgozik s azelőtt élénk fakereskedelme is évek óta pang. Tiszolcról északnyugati irányban ágazik ki Breznóbánya felé a festői részletekben gazdag és merész viaduktokkal bíró hegyi vaspálya, igazán gyönyörű technikai alkotás. Az Abt Román-rendszerű fogaskerekű vasút óriási erdőségek között megy át a Rima-völgyéiből a Ga- raméba. A vasútnak 0.050-nyi emelkedése van, a legmeredekebb vonalak egyike, főviaduktja kétmillió aranykoronába került, a pálya építése pedig kilómé terenként 150.000 koronába. A hatalmas gépü tehervonatok tömérdek fát, ércet .'és gyártmányokat szállítottak, most csendes és néma ez a vaspálya is. Emberriíita, gigászi vadon Az országút a vasúttal párhuzamosan kapaszkodik fel a Vepor hátára. Emberektől alig lakott, rideg, de. megrendítő vidék. Régente gazdag ezüstbányái voltak, de azok teljesen kimerültek és azóta főleg a fatermelés., és feldolgozás adott kenyeret a népnek. Az ut egy 865 méteres hágóm vezet át Gömörből Zólyomba, amely hágó a Veport a Fabov^T- választja el. Délen az 1344 méteres Ver északon az 1441 méteres Fabova áll őrt^, mágó felett. Ez itt az állami CTdőgazdaságnak a központja és a Veporban eredő Fekete-viz. a Garami baloldali főforráefolyója, ennek a faiparnak a főere. Az elszórt falvaknak itt mind kincstári favágók vetették meg az alapjait. !A Fabova déli tövében Erdőköz és Mihálytelek községek vannak egymás mellett, ez a két falu van csak utuknban Tiszolc és Breznóbánya között. Lakói mind a fából éltek, a határban kivágott fát a Fekete-vízen úsztatták le és a Kis- garamon alul fekvő Rezső-parton fogták fel mesterséges vizrekesz segítségével. Pásztorszállások és irtványközségek világa ez, itt vagyunk a fának, az erdőségnek igazi hazájában. A Garain felső folyásának ezt az erdős vidékét már a Névtelen Jegyző „zólyomi erdődnek nevezi, amely a XII. században az Ipoly forrásvidékétől egész a Magas Tátra koronájáig s a Vág felső völgyéig, meg a Turóc völgyére is kiterjedő határral egv megyévé alakult, Az ezredik évet megelőző időben fából és kőből készült barbár és szláv korbeli erődítmények védték a népet a rablótámadásokkal szemben. A hrad. hradiszkó ég sztrázsa nevek máig is megőrizték ezeknek az erődítményeknek az emlékét, de itt-ott még nyomaik is 'láthatók. Később részint ezeknek a helyén, részint egyéb alkalmas vidéken várak épültek. A rengeteg erdőség, amelynek sűrűjéből léptem-nyo- mon medve, hiuz. farkas, szarvas, őz és más vadak törtek elő, vizeiben pedig halak ezrei kínálkoztak, kedves vadászó és halászó területe lett II. Géza királynak ég utódainak, kik közül IV. Béla, V. István, IV. László, Róbert Károly, Nagy Lajos, Zsigmond ég Hollós Mátyás király többször és huzamosabban időztek itt. A XII. század e régi nagy megyéjéből vált el aztán a XIV., században a Vág felső völgye és a Turóc völgye (Liptó- és Turóc vármegye) és a megmaradt zólyomi erdőrész lett Zólyomra egyé ve. Tizenegy óra tájban szalad be a kocsink Breznóbányára, amelynek piactere rendkívül népes. Vásár van. Régi, liires város ez, amely városi kiváltságait 1380-ban Nagy Lajostól nyerte, III. Ferdinánd pedig 1655-ben a szabad királyi városok sorába emelte. „Kulcsos" város volt, erős fakerítésén öt tornyos kapu nyitott utat a város belsejébe. A lakosság nagyrésze kézműiparból élt, természetesen ez a réteg ma gazdaságilag legyöngült. A város nagy határában barom- és juhtenyésztést űznek, a juhász tanyákon nagy mennyiségben készítenek, juhturót, amely számottevő kereskedelmi cikk ;tt és régebben nagy jövedelmet nyújtott a környék lakosságának. Gyáripara nem volt, de érdekes megemlékezni arról, hogy 1840-ben itt épült fel a régi Magyarország egyik legelső mümakaa, amely azonban akkor, amikor a vasút kiépült, megszüntette működését, A város főterének egyik ódon, de kényelmes saroképületében, amely az evangélikus egyház tulajdona, van a papiak. Ez Rázus Mártonnak, a papnak, költőnek és a politikusnak a rezidenciája, aki ebből a központból csupán hitének és szavának meggyőző erejével építi ki évek óta a szlovák autonomista nemzeti pártot. Ebből az evangélikus papiakból sugárzik szét Szloven- szkó földjén, a szlovákok között az a szellem, amely főleg az ifjúság körében talál igazi talajra, mert most neveli a nemzeti szellemet, amelyről a pap-költő váteszi ihlettel beszél és érzi, hogy jön, útban van, mert Európaszerte erősödik és ez a tisztult nemzeti szellem, amely meg akarja teremteni egy népközösség boldog és öntudatos életét és tiszteletben tartja a másik népközösség jogait és érdekeit, hozza meg Szlovenezkó fejlődésének azt a fokát, amelyre minden igazi szlovenszkói patrióta szivből-lé- lekből törekszik. Breznóbányától egyenesen nyugati irányban, a Garam völgyében, festői szépségű utón halad tovább kocsink. Melegen tűz alá az áldott tavaszi nap és nem tud betelni lelkünk a sok szépséggel, amit itt a természet nyújt. Az egykori őserdők a századok folyamán természetesen nagyon megritkultak, hiszen évszázadokon át emésztette fáját, a bányászat, kohászat, a nagyban űzött szénégetés és a fakereskedés. Ezer számra keletkeztek a favágótelepek nemcsak kincstári erdők területén, hanem a városok és magántulajdonosok erdőségeiben is. Breznóbányának még 1696-ban 473 favágótelepe volt Az összefüggő őserdő most már eltűnt, s havasi rét, legelő, itt-ott szántóföld foglalta el helyét. De még most is hatalmas erdőségek vannak itt, Besztercebányának 12.223 holdnyi fenyő- és trükk-, Breznóbányának pedig 14.259 holdnyi, majdnem csupa fenyő-erdeje van. A zólyomi fenyves pedig a legszebb szálfákat adja. Nem ritka az olyan szálfa sem, amelynek hossza eléri, sőt meghaladja a 30 métert. 1200 méter magasságig lucfenyő borítja a hegylejtőket, 1200—1500 méter között svéd erdei-fenyőfát honosítottak meg. Az államnak itt 100.000 holdon felüli erdőbirtoka van. A fa ennek a területnek a búzája, csakhogy a fának most nincs útja és Zólyom népének boldogulása, kenyere attól függ, hogy a kereskedelempolitika ki tudja-e épiteni a fa útját a messzi piacokra? Most a feldolgozott fa nem a Ga- ramon úszik, hanem ott. áll garmadában a fűrészek telkén. Breznóbányán túl jó húsz perc múlva érjük el Zólyombrézót, állami hámorok és vasgyárak hatalmas komplexumát. Ez Szlovenszkó egyik legnagyobb és legrégibb gyártelepe, régi virágzásáról tanúskodik, hogy már 1496- ban társpénztára volt. 1580 óta a kincstár tulajdona. Igazi gyárrá azonban természetesen csak a múlt században fejlődött. A vasáruknak hengereléssel való gyártását ez a gyár hozta be, de kivált akkor virágzott fel, mikor 1881- ben olyan áruk gyártását kezdte meg, amelyeket a régi Magyarországon másutt nem gyártottak. Mindennemű vasúti kelléket készített, továbbá hengerelt és vont csöveket, nehéz lemezeket, hídszerkezeti anyagokat és külön telepet állított zománcozott, öntött vas és bádogedények gyártására. Három üzletága volt Bré- zón, Chvatimecken és Kisgaramon, ezeket, 8 km. hosszú telefonhálózat köti össze. Kisgaram és Brézó közt 6aját helyiérdekű vasútja szállította munkásait. Igazi gyárváros benyomását kelti, a konjunktúra idején 3000 munkásnak adott kenyeret s barátságosan világítanak felénk csinos nninkáslakóházak, meg imponálóan emelkedik a 12 laktanya, amelyben 1200 munkás fért el. Az óriási hengermű, a csőgyár, a lakatos- és gépműhely most redukált üzemmel dolgozik. Árvaház a magaslaton A Breznóbánya és Besztercebánya közti utón főleg Zólyomlipcse ragadja meg a figyelmünket. Már kilométerekről feltűnik a terebélyes btik- kökkel és cserjékkel borított., 375 méternyi hegyről alátekintö vár. amely már az Árpádok korában állott, látta Csák Mátét, volt Giskra kezén, majd Korvin Jánosé lett, tőle a Dó- czyakra szállott, mig a XVI. század végén Rudolf a sziléziai Trübel Gáspárnak ajándékozta.. Aztán Szécsy György, a vár ura és a murányi Vénnsz révén Wesselényi nádorra, szállt a. lipcsei uradalom, Bercsényi Miklós is a tulajdonosa volt, a kuruc idők után aztán az államra szállott és állami birtok most is. 1873-ban állami árvaházzá alakították és ezt a szerepet tölti be most is. Száz árva, elhagyott gyermeket nevel nagy- részben az iparos- és kereskedő pályára. Jóval meghaladja az óramutató az egy órát, amikor az autó beszalad Besztercebányára. A ringbürgerek ősi városa kacagó tavaszi pompájában fogad. Itt azután megpihenünk. Holnap vezet utunk tovább a stureci hágón Rózsahegyre, a szlovák Manchesterbe. Az autonóm Ruszinszkó fővárosa továbbra is csak „rendezett tanácsú város’* A városi szabályrendelet a képviselőtestület előtt Ungvár, május 27- (Kus"\nszkói. szerkesztőségünktől.) Aliig kezdte meg az ungvári uj képviselőtestület működését, máris a köz- igazgatási problémák egész sorának megoldása háramlik rája. A közérdeklődés előterében most az uj városi szabályrendelet elkészítésével kapcsolatos külön szabályrendelet áll, mely a városnál rendszeresített állások természetét és javadalmazását, illetve az ezek elnyeréséhez szükséges képzettségek és egyéb előírások fölsorolását tartalmazza. Az uj szabályrendelet szerint az ungvári városi alkalmazottak hét osztályba tartoznak, úgymint: tisztviselők, szolgák, irodai segédszemélyzet, segédszolgák, szülésznők, szerződéses alkalmazottak és szegődtetek alkalmazottak. A szabályzat szerint ezekbe az osztályokba csak azok nevezhetők ki, akik az állami alkalmazottak megfelelő kategóriáira előirt általános törvényes követeimé nyéknek eleget tettek. Ugyanennek a szabályrendeletnek életbeléptetésével egy időben kerülnek sorra a már alkalmazásban lévő tisztviselők és alkalmazottak újból való kinevezése, illetve előléptetése. A feleslegesnek tartott alkalmazottak száma négyre zsugorodott össze, de a város, tekintettel arra, hogy ezeket sem nélkülözheti, négy újabb állást rendszeresít, hogy ezek a feleslegesnek tartott erőik is elhelyezést találjanakUgyancsak igen nagy problémája a képviselőtestületnek, hogy nincs meg Ungváron az úgynevezett jegyzői tanács, melynek kebelében kell megalakulnia a fegyelmi hatóságnak. Ennek a hiánya okozza, hogy máig se> lehetett egyetlen fegyelmi ügyet jogszerint elintézni, illetve lefolytatni- Bár a belügyminisztérium ismételten leiratban érdeklődött a városnál aziránt, hogy miért szorgalmazza oly nagyon a jegyzői tanács felállítását, a városnak nem volt rá módja felelni és a fenti súlyos indokokat kifejteni, mert a jegyzői hivatal az erre vonatkozó belügyminiszteri leiratot eddig nem adta át a városnak. Ugyancsak szó volt arról, hogy van-e joga Ungvár városának a „főváros” nevet viselnie. Az erre vonatkozó törvényekből és rendeletekből megállapítást nyert, hogy Ungvár még mindig csak rendezett tanácsú város és nincs joga a főváros elnevezésre, mivel legfeljebb csak országos székhely. Mióta ez megállapítást nyert, ismét eltűnt a városi iratokról a „főváros” elnevezés és visszakapta Ungvár r. t. város nevét. Ezzel kapcsolatban szőnyegre került a községi bíráskodás visszaállításának kérdése, melyet a város a forradalom óta nem gyakorolt. A községi bíráskodás az úgynevezett „tyukpörökben” nagyban egyszerűsítené a törvénykezést, a tanács tehát lépéseket lett, hogy ezt ismét bevezesse. Érdekes memorandum került tárgyalás alá, melyben Ungvár városa községi önkormányzati jogának visszaállítását kéri a kormánytól s egyben a jegyzői hivatalnak, mint felesleges és emellett költséges intézménynek a megszüntetését kéri. Ez az ügy a többi 182 tárgysorozati ponttal a városi képviselőtestületet nemcsak szerdán foglalkoztatta, de pénteken is napirenden volt, majd a városi költségvetés került sorra, melyet már egyszer a régi tanács letárgyalt és elfogadott, de amelyet az uj tanács és pénzügyi bizottság újból tárgyalt és alaoosan redukált. 7, B. B. 12. Ez a bárom iei mái át mén • i köztudatba Bristol Budapest 1 2. - P.. é r t ad naponta nagyon hszobá. elsőrangú ellátással A trendég minden kényeiméi megtalálta Délután és este tant A bárban intim hangulatos esték 7
