Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)

1933-05-27 / 121. (3231.) szám

Na: RÁDIÓNELLÉKLET % XII. évf. 121. (3231) szám a SzOBtl&cfii » 1933 május 27 ElAflzetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.—Kö. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prágait, Panská ulice 12, II. emelet, — Telefon: 30311. —- Kiadóhivatal; Prága 11., Panská ulice 12. Ili emelet. Telefon: 34184, SÜRGÖNYC1M: HÍRLAP, PRflHfi Morgan a bírái előtt KORUNK ERKÖLCSEI Morgan bankár megvesztegette Coolidget, Lindberghet, Norman Davist, Parker Gilbert-t ét Weodin pénzügyminisztert Óriási izgalom az amerikai tisentérek körében — Szézmüliék a „kegyencek" számára - „Hálásak leszünk" — a Morsan-Ogy fejleményei Elkeseredett emberek merényletet akarnak elkövetni Morgan ellen Prága., rná-jut; 26. John Pierpont Morgan ott áll az amerikai szenátus vizsgálóbizottsága előtt ós vall. A távoli Európából szinte el gém képzelhet­jük annak az ádáz párviadalnak jelentőségét, amely most folyik Amerikában Roosevelt, az uj amerikai politika kiváló képviselője ég Mor­gan, a világkapitalizmus Leghatalmasabb feje­delme között. Roosevelt az amerikai krízist, amely a legszörnyüibbek egyike az Unió népé­nek történelmében, nem flastromokkal akarja gyógyítani, mint elődje Hoover, hanem leszáll a bajok gyökeréig és tudatában van annak, hogy a nép az irtózatos megpróbáltatást csak ngy győzheti le, ha az amerikai közgazdasági élet levi'tézlett módszereit fölváltja az uj be­csületes éra friss és igazságos rendszere, ha azt a demokráciát, amely eddig csupán annyit je­lentett, . hogy a bankárok azt tehetik, amit akarnak, fölváltja az uj demokrácia, amely annyit jelent már, hogy a nép ellen ée a nép rovására semmit sem szabad cselekedni. Morgan megjelent bírái előtt és vall, — ez a jelentéktelennek látszó esemény Amerika és vele kapcsolatban Európa fejlődésében talán nagyobb dolog, mint a világpaktumok megkö­tése és a politikai káoszból való európai kiút­keresés. Azt jelenti, hogy a világtörténelemben ugyan nem következtek be véres revoluciók, amelyek máról-holnapra végeztek a beteggé vált rendszerrel, de föltartózhatatlanul megin­dult az evolúciónak egy olyan folyamata, amely hatásaiban alig különbözik a forradalmak ki­tervezett vívmányaitól és lassan, de annál biz­tosabban, nem vérengzőén, de feltartóztathatat­lanul átivódik a közéletbe, s amelynek segítsé­gével az uj elvek szinte észrevétlen^ diadal­maskodnak a korban, mint ahogy /^Tevétlenül és nagyobb zökkenő nélkül véré í vált Euró­pának a tizenkilencedik szamán az a libe­ralizmus, amelyet előbb az uralkodó rendszer tüzzel-vassal el akart pusztítani. Az uj szo­ciális gondolkozásmód a körülmények kény­szerítő hatása alatt beszivódik a társadalomiba ét; az államgépezetbe, s mint ahogy a viz-csepp a követ vájja, úgy végzi el munkáját a nép közös érdekeit kívánó és az egyesek hatalmi felduzzadását megakadályozó friss világnézet is. Roosevelt leszámolása Morgómmal ennek a lépéeröl-lépésre haladó evolúciónak egyik fon­tos etappját 'jelenti. A háború után, miközben az egész világ ret­tenetes küzdelmet folytatott az elszegényedés, a nyomor és a gazdasági pusztulás ellen, az amerikai demokráciában — de más államisá­gokban fe — kialakult egy típus, amely minden közösségen és érdeken túl külön hatalmat, jo­got és előmvt biztosított magának. Ezt a típust az az elv teremtette meg, amely a gazdasági élet egyoldalú szabadságát hirdette és zabolát­lan szenvedéllyel ragadta magához a gazda­sági életben a termelést és az emberi munka minden előnyét. Az amerikai demokráciában formálódott ki a legrikitóbb módon a gazda­sági deszpotizmusnak félelmetes ereje, amely végül oda vezetett, hogy az egész kapitaüszti- kus gazdasági rendszer minden erejét, előnyét ég hasznát egy teljesen szűk csoport zsákmány­területévé tette. A Wallstreet urai, a nagy ame­rikai milliárdosok, bankárok és trösztvezérek olyan mérhetetlen vagyon és hatalom tulajdo­nosai lettek, hogy egyre korlátlanabbal befo­lyásolhatták az Egyesült Államok életét és la­kosainak boldogulását. Különösen a bankári hatalom kristályosodott ki fenyegető méretek között s a bankok lassan-lassan fölébe kere­kedtek az ipari hatalomnak is, rátették kezü­ket a vasútra, az iparra, a bányákra, a hajó­zásra, a sajtóra, sőt legújabban az eladósodott földbirtokra is. Ennek a bank-despotizmusnak világvezére Pierpont Morgan, aki most ott áll a szenátus ■előtt ég váll. Pierpont Morgan ezen a néven negyedik tagja az amerikai bankárdinasztiának ég a négy nemzedék nemcsak mérhetetlen va­gyont gyűjtött magának, hanem előbb, az Egye­sült Államok életében, majd az Unió hatalmi erején keresztül az egész világon mind félelme­sebb befolyásra tett szert az emberiség életé­iben. Az első Morgan 1857-ben azzal kezdte pá­Nework, május 27. Az amerikai sajtó egyre szen­zációsaid) külsőségek között foglalkozik Morgan bankár washingtoni kihallgatásával. Időközben ki­tűnt ugyanis, hogy az amerikai közélet és az ame­rikai politika számos magasrangu vezető egyéni­sége anyagilag függött a Morgan-hankháztól s csaknem azt lehet mondani, hogy Morgan a saját pénzügyi céljai érdekében megvesztegette a politi­kai vezéreket. A Morgan-féle üzleti politika ér­tette a módját, hogy behálózza a befolyásos sze­mélyiségeket és Coolidge volt köztársasági elnök­től kezdve Charles Lindberghig mélyen a napi ár alatt értékpapírokat juttatott az előkelőségeknek, akik természetesen hálásak voltak ezért és szíve­sen teljesítették azt, amit Morgan kívánt. Eddig két lista jelent meg, amely azoknak a személyisé­geknek nevét tartalmazza, akikkel a Morgan-ház „kedvezményesen bánt". A közeli napokban uj listák kerülnek nyilvánosságra. Coolidgen, Norman Davison és Wootlin jelenlegi pénzügyi kancelláron P á r i s, május 26. A négyhatalmi paktum ügye az elmúlt két nap alatt nem jutott ovább. Lengyelország és a kisantant ellenzése követ­keztében Franciaország megváltoztatta jóaka­rata álláspontját és legújabban ismét átment a paktum ellenzőinek táborába. Kétnapos szor­galmas tárgyalással sikerült az ellentéteket is­lyáját, hogy az amerikai polgárháború elején ócska fegyvereket vásárolt össze és szállította mindkét hadviselő félnek. Botrány lett akkor ebből, Fremont tábornok hadbíróság elé akarta állítani árulás miatt Morgant, akinek befolyása időközben annyira megnőtt, hogy büntetlenül megúszta az ügyet. Ma Morgan az amerikai arisztokrácia dédelgetett vezéregyéniségei közé ■tartozik, aki felsőbbrendü embernek érzi magát és nem áll szóba közönséges halandóval. Ha Rómát szökött fegyencek alapították, s ba a yenkeek ősei különböző szabálytalanságok miatt Európából kiűzött szökevények voltak, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy az ameri­kai arisztokráciát — a bankárvilágot — valódi rablólovagok, Shylockok, hadseregszállitók, ágyugyároeok és uzsorások teremtették meg. Hatalmukat a háború utáni összekuszált vi­lágban emelhették a legmagasabbra. Ekkor kezdődött a bankári politika, amely a tenne­kivül Parker Gilbert jóvátételi főbiztos felesége is a listán szerepel. A Morgan bankház lemondott több száz millió dollár nyereségről csak azért, hogy „szívességeket tegyen" jó barátainak. Norman Da­vis többek között 75.000 dolláros kölcsönt kapott Morgantól. MacAdoo államtitkár olcsó papírokat vásárolt nála, de a legszenzációsabb Raskobnak, a demokrata nemzeti konvent elnökének egyik leve­le, amelyben megköszöni Morgan ajándékait és ki­jelenti, hogy „a közeljövőben bizony :a sok alka­lom fog kínálkozni, amikor meghálálhatom a szi vességeket". Morgan összesen 86 millió dollárt ajándékozott a kedvezményes elbánásban része­sült politikusoknak, a Morgan-bankház kegyelt­jeinek. A nyilvánosság körében a vallomás szenzációs adatainak hatása természetesen óriási. A kongresz- szus mindkét házában a többség Norman Davis és Woodin azonnali lemondását követeli és az adó­törvények megváltoztatását kivánja. A sajtó a] mét némileg kiküszöbölni s a párisi lapok genfi tudósitói azon a véleményen vannak, hogy a kisantant ellenzékisége a jugoszláv, a román és a csehszlovák delegátus tegnapi tárgyalása után alábbhagyott. Paul Boncour francia kül­ügyminiszter és Aloisi olasz födelegátus meg­nyugtatták a kisantant képviselőit. A döntést lesi célok és feladatok mesterséges megduz- zasztásával, a technikai eszközök korlátlan föl- használásával és a tőzsdei manipulációk leg- fortélyosaibh eszközeivel hirdette a prosperitást. Óriási fejlődést, munkát és jövedelmet ígért, részvény-papirosainak millióival árasztotta el Amerikát és az egész világot. .Prosperitást ■ígért és papirost adott. De a maga számára összeharácsolta az aranyat és a komoly érté­keket. így halmozódtak fel az óriási vagyonok, amelyek kiszipolyozták az egész gazdasági életből a tőkét és a maguk szörnyű hitelfölté­teleinek elfogadására kényszeritették a terme­lést. Ekként adósodott, el az egész világ, így lettek a Wallstreet adókoklusai az országok, ■az államok és a társadalom. A népek össze­roppantak ebben a szörnyű rabigában és nem bírták tovább. De a nagy gazdasági összerop­panás magával rántotta a bankárokat is. S mint ahogy a történelem százszorosán bebizonyítja: legélesebb szarkazmussal kommentálja Raskob köszönőlevelét. Morgant, az amerikai nép büszke­ségét és kegyeltjét ma a lapok pártállásra való te­kintet nélkül elitélik. A Mainstreet, a demokraták uccája máris ünnepli a nagy győzelmet a Wall Street fölött. A helyzet rendkívül kiéleződött és tegnap a rendőrség kénytelen volt elzárni annak a teremnek a bejáratát, ahol Morgant kihallgatták, mert félő volt, hogy néhány elkeseredett ember merényletet követ el Morgan ellen. Ma mindenki Morganban látja az amerikai nép kiszipolyozóját és a dekonjunktúra okozóját. Ugyanilyen ellenséges a hangulat a megvesztegetett politikusok ellen és Long szenátor a szenátusban Norman Davis vissza­hívását például azzal indokolta meg, hogy , Nor­man Davis Genfben nem az Uniót, hanem a Mor­gan-bankház érdekeit képviseli". Washington, május 27. A szenátus ma elfogadta azt a bankbilit, amely az amerikai banktörvény i megszigorításáról intézkedik. Géniből ismét áthelyezték Parisba, Londonba és Rómába. A hét vége előtt aligha kerül sor határozatra. A francia lapok ma közük a francia eüenter vezet szövegét. A félhivatalos „Petit Párisién" bízik a paktum megkötésében, de a Journal föltételeket szab az elfogadás elé. A nagy pá­abban a pillanatban, amikor egy történelmi fo­lyamat eléri mélypontját, már meg is kezdődik az örök hullámringásban a felfelé ívelő vonal, a 'hullámhegy, s viszont abban a pillanatban, ■amint valami elér a legmagasabbra, a hullám legtetejére, máris könyörtelenül a mélybe so­dorja a hullámivelés. A népek elérkeztek a gazdasági mélypontra, de már fölnyilt a ezemük és megkezdődött egyes helyeken, igy Amerikában, a fölszabadi- tási folyamat. Á bankárkapitalizmus elérkeze ■a hatalom tetőpontjára, de a fejlődés máris !<- taszítja a csúcsról a völgybe. A Morgan-eset és mindaz, ami az amerik a' vizsgálatból kiderült, mutatja, hogy az ege emberiség számára mekkora veszedelmet re •magában a haszonlesésnek és a vakmerő ve gyomliaimozásnak az a szervezete, ameh a nem zetközi nagytőkében rejtőzik. lAAA/WVVVVNAMVVVVWXAftAWWlftA/WtAASVWWWV/WVVVVVVVVVWVVVVVVVVVV MEGLESZ VAGY NEM LESZ MEG? Elkeseredett harc a négyhatalmi paktum korfii A francia elienjavasla! szövege — A kisantant közeledik a paktumhoz Sir John Simon párisi missziója — Varsó represszáiiákkai fenyeget

Next

/
Thumbnails
Contents