Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)

1933-05-23 / 118. (3228.) szám

rS&GAl-j’ tAfi&A&'HiítLAB

1338 májuw 33. kedd:'x/JZ'£yX5W3mWZ2E3nO’l*TttZf3y!tr>2íQ

Nemes szellemű nyilatkozatot tett a világ föcserkósze

London, május 22. A magyar sajtó tudósi- tói az. elmúlt ihét végén tisztelegtek Baden- Powell cxf Gilwell lord főcsenkéssnél, aki hosszai nyilatkozatban emlékezett meg a küszöbön lévő gödöl lői cserkészivi lúgja mboree jelentősegéről.

— A magyarországi világjamboree több lesz vidám táborozásnál — mondotta a világ föcserkósze — mert. hozzá fog árulni ahhoz a magasztos gondolatihoz, amely ed akarja tüntetni a népek közötti hagyományos bálitóle- teket s helyettük a kölcsönös barátságot és megér lést akarja eredményesen ápolni. Megbocsáthatatlan volna, ha elmulasztanék az alkalmat és ugyanabban a gyűlölködésben és féltékenvkedésben nevelnénk fel gyermekeinket, amelyben csaknem valamennyien felneveled tünk. Tanítsuk őket. hazafiasságra és hazaszeretetre, de ne felejtsük el, hogy a túlzás szűk látókörű hazafiasságihoz vezethet, egv önző vílágfelíogáshoz, amely legtöbb- nyíre háború okozója szokott lenni.

— Miután majdnem minden ország elfogadta a cserkészetet, az idővel világtestvériességé f ejlődhef ik.Már az 1929-iki világ jámboré e bebizonyította, hogy ez nem puszta dé- libálbos remény,hanem kézzelfogható valóság, Azóta négy év telt el & a világ cserkészete hatalmas utat tett meg a kiűzött cél felé; nagy érdeklődéssel tekintenek tehát a gödöllői jámborén felé, hogy megái lapítsam, hogy mennyire terjedt, el a kölcsönös jó ind illái és barátság szelleme. Országaink jövendő biztonsága, jóléte, sőt fennállása is attól függ ugyanis, hogy békében maradnak-e egymással az eljövendő években. A jövendő végzetes háborúit meg akarjuk akadályozni! Neveljük, fel az uj nemzedéket mint egymás barátait és nem mint idegeneket.

Baden-Powell lord nyilatkozata végén még hangsúlyozta, hogy a cserkészni ozgalom kiépítésével és példaadásával jelentékenyen elő fogja mozdítani valamennyi nemzet óhaját: a békesség és a jóakarat uralmát a földön.

Tizenötezer kffloméöert gyalogolt hegy kódoHh&s&on a pápának. Kómáiból jelentik: Gyalogolva 15X00 kilométernyi utat tett meg Josoph Lonis Wei kínai zarándok, aki per pedes apoetolorum ment a sárkányok országából Singapore, Siatm, Bangkok, Rangun, Madaras, Colombo, Goa, Bombay, Karaeki, Bender AJbbas, Baseorah, Abssül, Aleppo, Damaskus, Beirnith és Stambul városok érintésével Rómáig, hogy a pápa előtt hódolhassonAmióta a Rodin-múzeumból kijöttem Póriig bán, modern szobrászat nem fogott .meg anyujára, mint tegnap itt Prágában 1 van Mestrovics kiállítása a Bel ved erőben. Erről a jugoszlávról, pontosabban dalmátról eleget hallottunk már, különösen, amióta Goethe mellszobra — ez a. lázas, nyugtalan, démonifcus Goethe, ellentétben az obiigát ,^klasszikus és olymposzi" Goethékkel — a költő tavalyi jubileuma alkalmával világszerte feltűnést keltett. De nem tudhattuk, hogy Mestrovics Iván. ennyire nagy szobrász. 0, nem újító ö, nem probléma és nem egei, ostromló haragos, mint legtöbb jelentős mai. kollégája, hanem valaki olyan, aki természeténél fogra birtokában van a prometeuezi metódusnak: anyagot vesz, megformálja és lelket lehel .beléjeNem szábad a végén kezdeni, előbb a kiállítás miljőjéről szeretnék néhány szót mondani, mert szörnyen hozzátartozik a dologhoz. Ez volt az egyik legügyesebben rendezett kiállítás, amit valaha láttam. Aki rettegve emlékszik vissza az agyontömött, fülledt, vászonatrappokba öltözött ,,kiállítási csarnokokra", menjen el a. prágai Belvederbé- Anna. királynő nyári kastélyába, és üdülni fog. Európa, egyik legszebb kertje, a- reneszánsz északon található legszebb palotája és a világ egyik legtündérihb várospanorámája várja. Ebben a pazar nyári palazzó- ban. ebben a dombon lévő gyönyörű kertben, a száztornyu város perspektívájában áll hat- van-hetven szobor és ra.jz, semmi tültömötteég, semmi fárasztó egymást-agyoncsapás: egy séta a tavaszi fényben fürdő faóriások, gyepek, szökőkutak és virágágyak, között, néhány pillantás le, a, cizellált városra, néhány pillantás a kertté varázsolt várárok mögött teljes pompájában kibontakozó Hradzsinra. amit Így hátulról, ig'y közelről és ennyire előnyös helyről ritkán látni, séta a nyárilak reneszánsz árkádjai alatt, zöld, rejtett lugasban egy Asezisszi Szent Ferenc-relietf, évszázados platánoktól méltósá- gosan övezve egy Mózes-szobor, a fejedelmi horizontba beállítva egy karok nélkül sóvárgó nő, a reneszánsz csarnok közepén egy fehér-márvány Pezíhe, — a szobrok messze esnek egymástól, mindegyik más atmoszférában áll és a vérbizsergető tavaszi szag, a zöld levelek közt átszürődő tavaszi aranyfény, nagy, nyitott ajtókon át. vagy közvetlenül reá árad az emberi kéz csodálatos alkotásaira.

Lehet, hogy a tavasz emeS ennek a szerencsés kiállításnak a hatását, de annál jobb. így kell kiálUtást rendezni, nem különféle dolgokat összezsúfolni fa- és gipszhodályokban. A komplikált ember és a primitív ember egyforma emelkedettséggel távozik innen, mint vasárnap délután láttam, amikor ezrek és ezrek 'keresték föl a kertet és a palotát s az arcukon látszott, hogy a nemes élmény építő tudatával hagyják

dott revélációját.

Mestrovice közvetlen művész, szerencsés művész: a tömegre ugyanúgy hat, mint arra az intellektüelre, akit nem ejtett meg a sznobizmus nyavalyája. Boldogan láthatjuk, hogy nem ro- dinezik túlzottan és nem „gondolkodik" a kelleténél többet és nem mondja: minek egyszerűen, amikor komplikáltan is.lehet. Egyszerű, világos művész, rodmozás helyett inkább mi- chekingelózík, s márványaiban görögözik is, de nem a. Canovák hideg és pomadés stílusában, hanem úgy, ahogy a modem kor furalmát már ismerős reneszánsz értette a görögöket. A bárok óta egyre gyérül a szobrász Európában, a, faliszti emberből hiányzik a ..szóma" szeretete, a tektónikusság, s lelkének jobban megfelel a festészet nyílt, atektónlkue végtelenbe epedése, a színek egymásbaolvadása, a. tetszés szerint adott perspektíva, mint a. zárt és a határozott formába öntés, amit a szobrászat jelent. A só- váirgó és a romantikus modern ember nem tudja vágyait a szoborban, a realitástól elkalandozni nehezen tudó művészetben kifejezni, s távol áll leikétől az az egészségesen klasszikus uaiveág, amivel absztrakció helyett, egyszerűen csak beleéli magát a természetbe és lélekkel, produk- tivan ugyanazokat a. formákat alkotja, mint éppen a természet. A festészet s az absztrakció jobban áll neki, mint a szobrászat s a. „beleélés". A Wölflinek, a Worringerek régen megáll a pite tták ezt.

Ködül és St-urza néhány félszeg kísérlete után a modern szobrászati irányok a szobrászatból is absztrakt művészetet óhajtották terem leni. Mostrovicb nem lépi túl a szobrászat határait és a. ludat alatt, — természetesen más viszonylatokban, —- magáévá teszi Lesel ng 'bölcs tanait a művészetek elhatárolásáról. A dáknál szobrász tehát nem modern ember a szó aktuális értelmében, de annál több benne az örök emberi, az általános problémák időtlen megragadásához értő képesség. Külsőleg sima és egyszerű, de szobraiból távoli, delej.es varázslat árad, mig sok modem szobrász Idősavait szeboridomzatában nincsen semmi, ami lebilincselné a léiket- Meetrovios fehérmárvány Pszichéje.az örök női test, de micsoda monna- lisai mosollyal! Női torzójának arcán ie van valami Leomardó Flórájának arekifejezéséből, mig a Tengerparti nő bujább, modernebb lelkiséget tolmácsol. Fórfiai gondszántotta, viharvert emberek, akiknél az arc. ráncaiból mély élmények, és szubtílis finomságok áradnak. Ezek a férfiak nem görögösen simák, beaniük több a fauszti jelleg, mint Meetroviea nőiben, — e valahogy így van rendjén: a nő legyen klasszikus naivitással szép, a férfi a végtelenbe viharzó, megtépázott, de győztes ba jnok. Banális ezt így megmondani, de nehéz megcsinálni s Mestrovies megcsinálta.

Szvatkó Pál.

Nagysikerű szlovák kulturnap Békéscsabán

Békéscsaba, május 22. (A Prágai Magyar Hírlap tudósítójától.) A Magyarországi Szlovák Közművelődési Társulat szombaton csín Békéscsabáin nagysikerű kulturcsiét rendezett. A Vigadó nagytermét zsúfolásig megtöltötte a város minden társadalmi rétegéiből egybegyült érdeklődő közönség. A közönség soraiban ott volt Korosy György, Békés-vármegye' főispánja, Lányi Máidon országgyűlési képviselő, dr. Pechány Adói volt kormánybiztos, Szeberényi Lajos felsőházi tag, Strivszky Hiador miniszteri tanácsos és még sok más előkelőség.

Jánossy Gyula polgármester üdvözölte a vendégeket és a közönséget. Kiemelte, hogy ha valaki meg akar győződni a magyar-szlovák testvériségről, az nézzen körül Békéscsabán. Utána Horváth István szlovák nyelven köszöntötte a vendégeket., majd Bernolák Nándor nyugalmazott miniszter, a társulat elnöke mondott megnyitó beszédet magyarul és szlovákul. Kiemelte a társulat céljait: ez a szlovák nép szellemi fej- 1 őd és én e:k b i zt óéi í ás a.

A nagy tetszéssel fogadott, elnöki megnyitó után a békéscsabai szlovák ifjúság vegyeskara szlovák népdalokat adott elő, majd Veresem' Hosszú Mária szavalt- Utána Saeekó Hilda ope raénekesnö nagy tetszéssel énekelt szlovák népdalokat- Vikár Bélának .-A szlovák és a magyar nép költészete" című értekezését Holec ■ János katolikus káplán olvasta fel. Jánosé; Mária. Bartók Béla zongorahangvereenyét játszotta, majd dr. Podhradezky György olvasta fel „Szlovák kuruc dalok" című tanulmányát. Blaeekó Judit szlovákra fordított. Petöfi-veree- ket szavalt. A Békés házastársak" című szlovák humoros egyfelvonásosna)k előadása után -Jalovecz Lajos miniszteri tanácsos, a társulatai elnöke mondott záróbeszédet,

A kul túr estét, társas vacsora követte, amelyen több pohárköszöntőben méltatták a. ma- gyar-szlovák testvériséget.

Maíu&hút kiadják Magyarországnak és szeptemberben áll a magyar bíróság elé

Budapest, május 22. (Budapesti ezierkesztőségünk tedófon jelentése.) A Hétfői Napló értesülése fijjerint az osstrák és a magyar igazságügyi hatóságiak között olyan megádia- podás jött legutóbb létre, hogy #3 osztrák MatuskAi kiadják Mjagyaxareaaágoiak. Hir sse- riut már meg is történteik a® előkészületek a nagySjjabásu bünpör letárgyalásána. Az ügyet a pestridéki törrényszélk Márton-tajnáesa kapta meg. A főtárgyakat ecepteaubör eiíejére tűnték ki g Matuskát közvetlenül a főtárgyalás előtt hozzák Budapestre.

Ajánlja a „Nagyasszonyt” uőismerősei 2P5F* közt!

fC&totUt%dü^4k

Medm/Us is a

el a nagy művészet máskor közömbösen fogaA3R ARAlfe WtSAI^IjA.

JAMES ©. CURWOOD REGÉNYE

(23)

Philip készen állt a küzdelemre. Mikor vősz- ezatért az erdő széle felé, agya már leküzdötte a.z első félelmeket, és cselekvésre tervezik ed ett. Mindeddig nem is gODdolt még a. másik fiaházra, arra, amely előtt Rram Johnsonna] együtt elhaladt, mikor a hótnezőLrő’l idejöttek. Szive a torkába- ugrott- Kiáltani szeretett volna. Az a faház lesz a szabadulásuk! Nem lehet, messzebb nyolc-tíz mérföldnél. Philip bizonyos volt benne, hogy meg fogja találni.

Á'tslet-ctt, az égő gerendák fénykorén. .Ha az eszkimók nem mentek messzire, valamelyikük nyilván meglátja a tűzvész piros fényét, már pedig a fölfedeztetés most halált jelenthet. Az erdő szélén, ahöl az árnyékok elmélyültek, Philip megállt, és hátratekintett. Ujjal ott tétováztak, ahol köpönyegének, jobb zsebe lett volna. Ekkor riadt rá a legveszedelmesebb dologra. Az égő pokolban ott van a köpönyege ét, annak a. jobbzsebében vannak a- gyufád!

A tűzvész most valósággal csufolikodott vele. Egy-két óra múlva vége az egésznek, parazsat még ugyan szedhet onnan, mig az eszkimók, az éhínség vagy egy még nagyobb szélvihar végét nem vetik a tűznek. Mindenképpen csak egy szabadulásuk lehet: ha megtalálják a másik házat, még pedig minél előbb. Ha másképpen nem boldogulnak, megpróbál tüzet csiholni olyan módon, ahogyan egyszer az indiánoknál látta.

Gélic boldogan köszöntötte, mikor visszatért hozzá- A nevét mondogatta- Philip úgy vette észre, hogy a leány hangjában nincs semmi félelem, csak boldogság, hogy ő visszatért hozzá a nagy sötétségben. Philip lehajolt és jól bepólyázta Déliét a medvebőrbe, mielőtt, újra karjai'közé vette. Úgy tartotta a hányt, hogy az arca rjekisimult az ő nyakának. Ujira megcsókolta a leány lágy ajkait és sugdosni kezdett neki, amint nekivágott az erdőnek. Megérttette

a leánnyal, hogy teljesen csöndben kell rnaradniok. Délié jól bele volt pályázva a, medvebőrbe, de Philip egyszer csak érezte, hogy a leány kihúzza kezeit a meleg rejtekből és ráteszi az ő arcára. Ezen a.z érintésen át áradt ki a leány

testéből-leikéből az a vallomás, amelynek gyönyörűségétől Philip harcba szállt volna az egész viliággal.

Hosszú ideig egyikük sem szóik A szélvész egyre csöndesedett és Philip egyszer csak 'halvány sávot, látott ott, ahol a felhők meghasadtak az égbolton. A vihar megszűnt és hajnalodul kezdetű Negyedóra alatt a daráé hó lágy pelyh-ekké változott. Philip arra gondolt.: reggelre egészen eltűnnek lábnyomai az eszkimók elől.

Most már lehetőleg gyorsan haladt. Am.euy- nyire megítélhette: keletnek tartott. Jó ideig nem is érezte a kedves teher súlyát karjaim •Mikor megállt pihenni, úgy vélte, hogy félmér- ifökinyire lehetnek a. leégett faháztól. Ajkkor is egészen halkan szólt Déliéhez. Kidőlt fa törzsénél állt. meg, ráüLtette Délet, akit még mindig a karján tartott- Másik kezével kitapogatta, hogy a medvebőr egészen betakarja e a leányt és közben meg találta fogni egyik mezítelen lábacskáját. Délié visszapattant, aztán elnevette urasát és Philip meggyőződött arról, mielőtt tovább indultak, hogy a leány lábacskája, jó meleg.

A következő fétaérföldnyi utóm kétszer is megáll, t. Harmadszor — egy ménfői dny ire a far- háztól — sűrű fenyvesiben állt meg, ahova sem a, hó, sem a szól nem jutott be a fák koronáján. Fenyő-gallyaidból rakott fészket Déliének, ott. várták meg a. nappal ódáét. A sarki hajnalt megelőző homályban hangokra, figyeltek. Egyszer hallották Bram farkasainak üvöltéséi, azután meg Philip mintha emberi kiáltást hallott, volna. Délié ujjad erősebben megszorító tták Philip

karját, annak jeléül, hogy ő is hallotta azt az •emberi kiáltást.

Kis idő mullva Philip magára hagyta Déliét és visszament a fenyves szélére. Gondosan szemügyre vette nyomaikat, és megnyugodva látta, hogy <a havazás félóra alatt egészen elfödött minden áruló jelet. Most crná-r az voilt egyetlen ■peménye, hogy a havazás még el fog tartani egy óra hosszat. Akkor aztán nem marad nyoma sem embernek, sem állatnak, csak legföljebb a fcuyv esektoem De azt is tudta, hogy nem fehér emberekkel van dolga, sem indiánofkkal. Az eszkimók pedig éjszakai kutatók, éjszakai vadászok. Az esztendő tizenkét hónapjából öt hónapon keresztül azon múlik a sorsuk, hogyan tudtak lopózkodni és gyilkolni a sötétben. Ha visszatértek az égő fáházlhoz, akkor nagyon valószínű, hogy már nem járnak messze kettőjüktől.

Philip hallgató zott, figyelt és egyszerre csak kezdte hallani a saját szive verését. Balsejtelem, rossz előérzet szállta meg: közelgő nagy

veszedelmet gyanított. Izmai megfeszültek, cselekvésre készen szorongatta kezében a dorongot

XVH. FEJEZET Philip győz az első menetben

Amint, ott állt az erdőszélen, mintha a világ is elfojtott lélekzettel várta volna azt, amit ő. A szélvész egészen elállt. Egyetlen faág sem re aduit.• A viharra köyetkező hirtelen csönd sajátos jelenség a sarkvidéken. Nem. lepte meg és mégis kínos hatással volt rá, amelyet, hiába igyekezett, eloszlatni. Megesküdött, volna arra, hogy odú,künn a. sötétségben szemek és fülek figyelnek, akárcsak az övéi. A sötétség íredig kezdett oszladozni. A szürke semmiségből árnyak bukkantak elő. A fák, a bokrok kezdtek alakot ölteni és PMljp feje fölött a végső nehéz felhők ereszkedtek alá az égboltról.

Philip nem indult -el a, hajnali derengésben, mindössze kissé közelebb húzódott a. fenyőbo- korhoz, ,amely mögött meglapolt Azon tűnődött, vájjon nem fogja-o távölléle megijeszteni a leánytV De nem tudta rászánni magát, hogy elinduljon akár előre, akár hátra. Valami kö-z de dák feléjük! Ezt olyan, bizonyosan érezte, mint amilyen bizonyosan bajnalodmii kezdett. De nem látott, nem hallott semmi különöset. Most már elég világos volt, ahhoz, hogy ötven lépésről megláthasson minden mozdulatot. Figyelte a tisztást, amdyen az imént átjöttek. Ha Ólai And-exsou, a svéd vele lett volna, más éjszakáról, máé virrasztásról számolt volna be neki. Mert, Ólai megtanulta, hogy az eszkimók kettesével és négyesével nyomoznak, akárcsak a farkasok é6 nem az ösvényen, hanem az ösvényt közrefogva üldöznek, ugyancsak a farkasok módján.

De Philip csak az ösvényt figyelte é.> közben a leányra, gondolt, aki ott van, száz lépessel mögötte. A leány miatt fog harcolni. A leány miatt, akiért, kész gyilkolná ós nem fél meghalni. Szereti a leányt. Pedig az még mindig rejtelem előtte. A karjai közt, tartotta, érezte mellén a leány szivének dobogását- megcsókolta az ajkát, a szemét, a baját és a. leány feleletül még jobban behúzódott karjai közé. Odaadta magát neki. És Phil-ipet annak a, bátorsága töltötte el, aki a maga tulajdonáért harcol. De a régi kérdések újra ostrom alá fogdák az agyát. — Kicsoda ifi hát ez a leány?... És miért vadásznak reá rejtelmes ellenségek a szürkülő hajnalban? ...

Philip most hangot hallott, A szive verése elállt. Visszafojtotta a lélek zet ét. A hangot alig lehetett, megkülönböztetni a fák susogásátó’l éfi mégis úgy hatott Philipre. mint a mennydörgés. Inkább megérzés volt az, mint hang. Philip jól látta, most már a. tisztáé túlsó végét, de mozgást nem észlelt. Lassan elfordította a fejét, cs abban a pillanatban meghökkenve fölszisszent.

Tizenkét - lépésnyire tőle kámzsáé, csillogó szemű alak guggolt- Első pillantásra inkább vadállatnak látszott, mintsem embernek. Philip' ben a tudatalatti ösztön dolgozott, most, nem az értelem, — az rajzolta, ölébe a kámzsáé, nehézkes alakot, a, fölemelt kart, valami hideg csillogást, a. hajnali ezürkiilotben és Philip hirtelen h-hasalt a. hóra, mikor a szigony dárda át- hasította a- levegőt — éppen ott, ahol az imént a feje és a két válla vo”

*