Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)
1933-05-21 / 117. (3227.) szám
'PRAGAIAW^ARHÍKLAP' lft33 máfns 2Í, vasárnap. 1 7 Müzdetem a JHount íverest megvívásáért Óriási nehézségek árán kell legyőzni a hegyóriásokat A Himalája-expedició nehézségei - Gondosan kell megválogatni a teherhordókat . <p> A ittoíkzaitos föld, Himalájának és Déltibet- nek elzárt államai, már sok kutatóinak volt utazási célja s többen életüket is vesztették a felfedező munkában. Lassanként azonban mind nagyobb és nagyobb területeket kutattak át. Különösen az angol földimérés dolgozott fáradhatatlanul s több vakmerő expedíciót küldött ki a legjobb Himalája-kiutatóknak, Youmgüuis- band-nek, Rawlingnek stb vezetésével, akik a jól kiképzett bennszülött kémekkel, a punditákkal hatoltak be a legnagyobb veszedelmek között a „tiltott* országokba. Az expedíció nehézségei A tulajdonképpeni kutatás is mindinkább előrehaladt. Nem egyszerű alpinista vállakózás a Himalája-expedició munkája. Az ember alig tudja elképzelni azokat a nehézségeket, amelyek egy hónapokon át tartó Himalája- expedíció útjába tornyosulnak. Már maga az az egyszerű tény, hogy heteket és hónapokat kell tölteniük kietlen vidékeken, emberi településektől távol, jég és firn világában, kimondhatatlan fáradalmakat jelent. A 4000—6000 méteres magasságiban való huzamosabb tartózkodás rendkívül megerőltető, mert a síksági ember szervezetének, vérének először alkalmazkodnia kell a számára szokatlan oxigénben ritka levegőhöz. Ehhez járul a rendkívüli kiima, a m-on szum- szél járás, amely a magas hegyvidéki túrára alkalmas időt gyakran hetekre zsugorítja s igy érthető, hogy a legtöbb Himalája-expedició beéri azzal az eredménnyel, hogy egy csúcsot ostromoljon meg és vegyen be. De mindez érthető, ha meggondoljuk, hogy a magas területeken már nincs telep, hogy a hegycsúcsokat gyakran heteken át tartó, előhegységeken és magaslati hágókon előretörő meneteléssel kell megközelíteni, úgyhogy az expedíció már nagy penzumot oldott meg addig is, amig a csúcs lábáig elkerül. Ezen a hosszú vándorukra a készleteket és a sátrakat az expedíciónak magával kell vinnie- Amint elhagyja az erdő és a cserjés határát, tüzelőszerről is gondoskodni kell. A meghatározott időre szánt készleteket tehát kínos gonddal kell kiszámítani, mert utánpótlásról szó sem lehet. Magával kell vinnie a legfontosabb tudományos műszereket. A hosszas előkészületek után, amelyektől nagyrészben függ a siker, vagy a kudarc, megkezdődik az előnyomulás az uttalan, teljesen ismeretlen vidéken, amelynek nehézségei a Himalájáról festett eddigi kép alapján olvasóink szemében már bizonyára kibontakoztak. Csak arra az egyre gondoljunk, hogy a furdalék- völgyekben áthatolhatatlan részek is vannak és ilyenkor hosszú, hosszú kerülőt kell tenni, hogy a legközelebbi hágón jusson tovább a karaván. Amikor aztán végre elérte a jég világát, akkor megkezdődik a glecoser^vándorlás s gyakran csupán a morénák éles taraja az egyetlen szegély, amelyen nagy fáradsággal, megerőltetéssel és állandó veszedelem között feljebb lehet jutni. Végre ott vannak a vágyvavágyott csúcs tövében Unalmas és fáradságos felderítő utakon, amelyek külön-külön fáradságos hegyi túrát jelentenek, kell felfedezni a csúcs felé vezető vonalat, ennek mentén közbülső táborokat kell felállítani, élelmiszert, tüzelőt, felszerer- lési tárgyakat felraktározni és ekkor aztán végre megkezdődhetik a döntő támadás, amelyet azonban nagyon gyakran szakit félbe, vagy hiúsít meg véglegesen a hirtelen hóesés, vagy a jeges vihar. Ezek az utolsó előkészületek a jég birodalmában borzalmasan nehezek, morénákon, hómezőn kell sátrakat verni s mindezt olyan magaslati klíma alatt végzik az expedíció tagjai, amelyet a síksági ember egyáltalán nem szokott meg. Röviden: rendkívüli fizikai és morális erőt köretéi meg egy ilyen túra a részire vöktől. A kulik Már ezólottunk azokról a nehézségekről, amelyek egyes Himalája-államok áthatolása elé politikai okokból tornyosulnak és most emlékezzünk meg a (kulikról. A teherhordók beszerzése a ÍSegneh^’íébb kérdések egyike, mert a magaslati országokban nemcsak a vasutak és a jó utak hiányoznak, hanem a magaslati ösvények és a hágók átjárói is rendszerint olyan rossz karban vannak, hogy a teherrel csupán a kulik birkózhatnak meg, mert több helyütt még a legjobb öszvér és jak is csődöt vall. Még inkább vonatkozik éz a hegységek jéggel borított területére, habár egyes eljegesedett magaslati hágókon, aminő például a Csomo-Lungmát a Gaurizan- kártól elválasztó rendkívül nehéz Khomibu- szoros, a jakot még lehet használni. Ha a sok útirajzot, útleírást átolvassuk, csaknem mindegyike sűrűn panaszkodik a teherhordókra. Ám a sok panasz oka nem kizárólag a kulikban rejlik, hanem inkább az utazókban, akik nem tudják magukat beleélni ezeknek az embereknek a lelkivilágába és gyakran eléggé naivak ahhoz, hogy azt higyjék, hogy a kuli éppen olyan nagy lelkesedéssel megy fel a jeges hágókra és csúcsokra, mint ő és beéri azokkal a rongyokkal, meg azzal a pár fillérrel, amivel megfizetik. Ha erről az oldalról viszgáljuk a kérdést,, tapasztalt alpinisták ítélete szerint ezek a teherhordók sokkal többet teljesítenek és sokkal kevesebből érik be, mint például a mi hegyvidékeink veaetöi. A bennszülött a magas hegyek világában amugyis szegényes, szűkös viszonyok között él. Éppúgy, mint a tiroli és a svájci paraiszt, a természettel való örökös küzdelemre kényszerül, a ros&z termés után szörnyű nyomorban sínylődik, hiányosan öltözködik és egyáltalán nincs felszerelése a magas túrákhoz. Nem csoda, ha egyáltalán nem vonzza őt a magas hegység a maga kietlenségével, amelyet hozzá még képzelete rosszakaratú, kártékony szellemekkel népesit be. A bennszülöttek gyakran szolgai viszonyban vannak az európaiakkal szemben éts ilyenkor akarva, nem akarva kénytelenek hordármunkát végezni, de ez a kötelességérzet mumkakedvü- ket, szorgalmukat egyáltalán nem emeli. Ha azonban jól bánnak velük, jól fizetik kellő felszereléssel Uátják el, akkor kiváló hegyi kísérőkké válnak és Sven Hedinnek vagy dr, Kell ásnák egyes útleírásaiból egyenesen barátságos viszonyról olvasunk, amely az expedíció 'tagjai és a kulik között fennállott Egyes területeken már elég sűrűn mentek végig expeidiciók, úgyhogy a felvonulási vidék falvai ismételten voltak kénytelenek kulikat adni, ilyen helyeken aztán természetes elfogultság mutatkozik az európai utazókkal szemben. így -például a világ második legmagasabb hegycsúcsának , a K2-nek, vagy Csengő Rínak a környékén, ott ahol a Riaifo és Báltere hagy gleccserfolyó Bal tisztán völgyébe ömlik, van Askoley falva, amely a völgy felső részében fekszik. Ennek lakói különösen sokat szenvedtek az expedíciók miatt, mert kíméletlenül kizsákmányolták őket. Most már, amikor „a fehér ördög" közeledik a faluhoz, a bennszülöttek eszeveszetten menekülnek viskóikból a magaslatokra és a világ minden kincsének Ígérgetésével sem lehet visszacsalogatni őket. De ha egyszer jól bánnak velük, akikor hűséges kísérők és igen kevéssel beérik. Egészen bámulatos ellenállásuk a hideggel szemben. Dr. VéosOy Zoltán. AZ ARANYCSAPDA JAMES O. CURWOOD REGÉNYE (22) Es az volt a különös, hogy valamennyiben úgy volt: a leány az ő felesége lesz. De a nagy erdőknek és a hónak semmi része nem volt ezekben az álmaiban. Otthon járt. És Oélie vele volt. Egyszer vadvirágokat szedtek, a vihar elkapta őket ég beszaladtak egy régi, elhagyatott csűrbe a mező közepén. Céhe remegve simult Philiphez és a férfi a hajót simogatta a leánynak, mikor az ég rnegdördült fölöttük és a vü- lámlás rémülettel töltötte el a leány szemeit. Aztán régi őszi esték merültek föl Philip előtt, mikor gabonát égetett fiatal társaival. Mindig valami könnyebb orrbántalom zavarta és a füstöt nem szívlelte. Tüsszögni kezdett a tűz mellett, és Géllé jót nevetett, mint a pajkos gyermek, mikor a füst tovább üldözte őt. A füst szokatlanul makacs volt ezen az estén, mígnem a mosoly eltűnt a leány arcáról... Phi- -liip nyugtalanul köhéceelt a fekvőhelyén és beletúrta arcát egyik takaróba, amelyet párnának gyűrt a 'feje aló. A füst még ott is utolérte és Philip fuldokolva tüsszögött. Abban a pillanatban Oélie arca eltűnt... Philip újra tüsszentett, ég — felébredt. Kábult érzékei egyszerre magúikhoz tértek. A Szoba csupa füst volt. Philip csaknem elvakult belé. de a. füstön át is meglátta a mennyezet ♦elé törő lángokat. Hallotta a. tűz pattogását. Fojtott kiáltással pattant föl fekvőhelyéiről és talpra ugrott. A füsttől és tüztől kábultam is észrevette, hogy pillanatnyi vesztegetni valló ideje sincs. Oélie nevét kiáltva rohant a leány ajtajához, ahol a tűz már szinte elkapta. A leány az első kiáltásra fölébredt és mikor Philip berontott, mór látta a lángok fényét. Még Imeg sem értette, hogy mi történt, mikor Philip már rádobta az egyik medvebőrt és karjiai közé Ikapta a leányt. Meghajolva futott vissza a (leánnyal az égő szobába, amelyben akkor mór iugy lobogott a tűzvész, hogy tiz ember sem tudta volna eloltani. A nyugat felől dühöngő szól megakadályozta, hogy a tűz eljusson a ifaikaskarámra nyíló ajtóig, de a füst ott ter- Ijengett a küszöb fölött is, mikoT Philip keze a kilincset kereste. Tiz másodperc sem telt bele és Philip már künn volt a leánnyal. A nyitott ajtón át berontott a szél és a faház egyszerre végig lángban állott. Philip ebben a tüzifényben rohant a nyitott kapuajtóhoz. Csak akkor állt meg ég tekintett vissza, mikoT már ódáért az erdő széléhez. Fejük fölött a szélvész üvöltött a szurkosfenyők ágai közt, de a tűz pattogása még ezt a hangot is fölülmúlta. Philip zokogást hallott a keblén. Magáihoz szorította a leányt, arcát rányomta, a leányéra és igyekezett leküzdeni a rémületet, amely megrohanta a szivét. Még amikor érezte is, hogy a leány karjai kibújnak a medvebőr alól és átölelik a nyakát, óloansulyiyál nehezedett lelkére a kétségbeesés. A faház egyetlen 'lángoszlop volt és benne' elpusztult minden, ami még reményük lehetett az élethez: élelem, hajlék, ruházat — minden elpusztult!... Philip azonban ekkor sem önmagára gondolt ebben a pillanatban, hanem a leányra. Még 'közelebb szorította magához, megcsókolta a száján, a szemén, a haján és magyarázta neki azt, amit ö maga is hazugságnak tudott: hogy nem kell félnie semmitől, hogy biztonságban van. Érezte a leány testének remegését és ez töltötte el rémülettel: az a gondolat, hogy a leány egész ruházata egyetlen medvebőr. Az imént érezte a leány meztelen lábacskájának hideg érintését. És mégis azt mondta, rászorítva arcát a leányéra: — Minden rendiben van, édes szivecském. Minden rendben lesz. Minden jól fog menni XVI. FEJEZET Hajnalvárás Philipnek az volt az első gondolata e rémületéé percek után, hogy valamit meg kellene mentenie a faházból Még mindig babusgatta Céliet, de közben térdre ereszkedett és jól betakarta a leányt a medvebőrrel. Háttal ültette egy fának. Hálálkodott magában, hogy a medvebőr jó nagy és teljesen befödi a leányt, Otthagyta Célúét a fa mellett és vússzarohant a (kapuhoz. Most már nem félt a farkasoktól. Tudta, hogy ha még nem menekültek is ki az erdőbe, nem fognak rátámadni, hiszen mindennél jobban félnek a lobogó tüztől. Egy percig az eszkimókra gondolt, de annak a valószínűsége, hogy a tűzvész előcsalogatja őket rejtekükből, eltörpült amellett a gondolat mellett, hogy mi lesz kettőjükkel? Az este nem vetkőzött le, de azért most sapka és köpönyeg nélkül volt. És Tamás Lajos: KÉT POHÁR Két pohár öss&ekoccan, találkozik két idegen, Éles hangot ád, utána csend játszik az idegen. A te szi?ed volt, az én szivem volt? Borral teli, Ab egyik szív a másikat mámorral eteti. Most elváltunk. A két pohár üresen áll és fehér. A térítőn fájdalmas folt mardt, olyan mint a vér... lóinál mesék A MÜÉRTÖ Egy népes ucca sarkán megállt egy koldus és halkan cl te rázni kezdett. Csakhamar körébe gyűltek az emberek s figyelték a muzsikát. A/m a. ci- tera olyan finoman és vékonyan cinpelt, hogy a hangja teljesen elveszett az uccai lármában, a hallgatók elvesztették türelmüket és széjjelmentek. Csak egyetlen egy ember maradt a muzsikus mellett s hallgatta figyelmesen a zenét, mig az véget nem ért. A koldus boldog volt, hogy ilyen figyelmes hallgatója akadt s igy szólt hozzá:-7- A sok ember közül, kiket zeném idecsaloga. gott, te vagy az egyetlen, aki érted a muzsikát, így hát nem pengettem a gitárt hiába. S az ember igy felelt: — Sajnos, neon értek kukkot sem a zenéhez. Én csak azért maradtam itt, mert a zsámolyt, amelyen ülsz, a feleségemtől kérted kölcsön. Meg akartam várni, mig elkészülsz, hogy hazavigyem. Különben rég itthagytalak volna én is. A BAMBA ÓVATOSSAGA A paraszt kinn dolgozott a földjén. Déltájban az asszony kiállt a ház elé s hivta ebédre. A paraszt hangosan visszakiáltott, hogy előbb el kell rejtenie a kapáját. A házban a felesége hangos szemrehányással fogadta: — ó, te könnyelmű ember! Hangosan világgá kiabálod, hogy el kell rejtened a kapádat. Hátha meghallotta valaki, megleste, hová dugod s ellopta. Szaladj vissza, nézd meg, hogy megvan-e még. A paraszt otthagyta az ebédet « kiment, hogy megnézze, megvan-e még a kapája. Hát bizony azt már csakugyan ellopták. Megvakarta a fejét bán adtában, lábujjhegyen sompolygott a házba, magához intette a feleségét s homlokát ráncokba szedve, halkan, hogy senki meg ne hallja, a fülébe súgta: — Ellopták. A FESTŐ ÉS A KÖZÖNSÉG Egy ember leíesttette magát egy festővel 8 miké? a kép elkészült, három barátját ebédre hivta, hogy a műalkotást bemutassa nekik. Mikor ez megtörtént, arra kérte őket, mondjanak sorban véleményt, hasonlit-e rája a kép. Az első vendég hosz- szan és figyelmesen újra megszemlélte a műremeket, majd igy nyilatkozott: — A sapka a megszólalásig hasonlít a sapkádhoz. A másik igy nyilatkozott; — A kabát és a kézelő is tökéletesen élethü. A házigazda most a harmadikhoz fordult e igy szólt hozzá: —- A ruházatról már eleget hallottam. Azt szeretném tudni, hogy az ábrázat hasonlit-e rám? A harmadik hosszan, elmélyedve tűnődött s végül megszólalt: — A szakállad olyan jól el van találva, mintha odaragasztották volna. szegény Oélie? Gyötrelmében felkiáltott, imáikor megállt a lánggal égő faház előtt és átkozta gondatlanságát, amely halálosabb veszedelembe vitte, mint amilyet az eszkimók vagy a farkasok jelenthettek volna, ő maga volt a hibás mindenben. Túl tömte a kályhát ég ebből támadt a tűzvész. Amikor pedig többet kellett volna felkapnia annál az egy medvebőrnél, akkor agya fölmondta a szolgálatot. Fedetlen fejére tette a kezét és belenézett a viharba. A szél ceöndeeedtével havazni kezdett és Philip tudta, hogy most emelkedni fog a hőmérséklet. Húsz fok lehetett a zéró alatt. Ha a széli egészen el nem áll, egy-két óra múlva elfagynak a fülei. Tőle függ — teljesen tőle —- a leánynak élete, aki ott várakozik rá a medvebőr alatt. Nélküle nem tud elmozdulni a fa mellől, ahol hagyta, csak ha mezítelen lábakkal indul el a hóban. Ha neki most valami baja történik, a leány elpusztul. A leánynak ez a tehetetlensége most különös, vad ujjongáesal töltötte el Philipet: a teljes birtoklás gyönyörével, amely néhány pillanatra eltiporta minden aggodalmát. Oélie most több volt neki annál a nőnél, akit szeret. Kicsi gyermek volt, akit ő a karján hordozhat, hogy megóvja ezéltőMagytól mindaddig, amíg utolsó csöpp vére is el nem hal az ereiben. Az övó most az a hatalmas kiváltság, hogy addig dédelgesse a leányt, amig el nem érkezik a vég mindkettőjük számára, vagy — valami csoda meg nem menti mind a kettőjüket. Az utolsó korlát is ledőlt most kettőjük között. Most már igazán jelentéktelen dolog az, hogy mindössze tegnap találkoztak először. Azóta megváltozott a világ, megváltozott az élet — rengeteg idő telt el tegnap óta. Oélie most 'már úgy összefügg ővele, mint a csillagok az égbolttal. Oélie életet vagy halált fog találni az ö karjaiban.
