Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)

1933-05-21 / 117. (3227.) szám

1933 májas 21, vasárnap. JWIMHIllimiTIIIII I I ———— MILYEN IDŐ VÁRHATÓ Az Időjárás kissé javult. Csehországban az éjsza­kák még hidegek, egyébként a nappali hőmérséklet emelkedőben van. — Időprognózis: Félig derült, kevesebb csapadékkal, éjjel még hűvös, nappal melegebb, keleti szél. — A Prágai MÁK hírei. Felhívjuk a prágai magyar kolónia tagjait, hogy a MÁK e hó 28- án, vasárnap délután társaskirándulást ren­dez Divoké-Sarkyba, melyre ezúton hivtvík meg mindenkit. Gyülekezés vasárnap délután fél 2—2 kőzett a 23-as villamos végállomásá­nál (irány Dejvice felé). A vendégek szóra­koztatásáról a MÁK népszerű „kaszás14 zene­kara fog gondoskodni. Ezúton közöljük azt is, hogy junius 5-én, pünkösd másodnapján Prá­gából Zbraslavba egésznapos hajókirándulást tervezünk. Információt szerezni és jelentkez­ni Megyesi Zoltánnál lehet. — ü Excellenciája Dr. Jantausch Pál püspök ur 1933. szeptember 1-én a. bratislavai Orsolya zárdá­ban nyit eigy mternátussal kapcsolatos ,.Nyilvános püspöki róm. kát. szlovák tannyelvű leány-reál- gimnázium4<-ot. Felvételre jelentkezhetnek a népis­kola IV. vagy V. osztályát végzett tanulók. Be­iratások és felvételi vizsgák junius végén. Havi tandíj 40 korona, internátusi ellátás havi 400 kor. — Agyonlőttek egy menekülő német inter­náltat. Münchenből jelentik: A dachaui inter­nált-táboriból munkára vitték ki Hausmann kommunista internáltat, aki munka közben egyszerre futásnak eredt és menekülni pró­bált. Az őr többször utána kiáltott, Hausmann azonban nem állt meg, mire az őr egyetlen lövéssel agyonlőtte. JÖSSZ MÉG ÉNUTÁNAM NÉGYKÉZLÁB ......... Ré gi igazság, hogy a szerelmes fiatalok min­denre képesek a világon, csak okos dologra nem. Londonból most olyan jelentést bocsátottak világ­gá, amelyben egy páratlanul elszánt szerelmes fiatalemberről van szó, aki — hogy elnyerhesse az egyetlen és legszebb leány kezét, olyasvalamire vállalkozott, mint előtte soha senki még, mióta csak szerelem van a földön. A texasi Mount Oalm városkából indult ki a történet, ott lakott a sze­relmes szivü Dolph Blackburn, aki halálosan beleszeretett egy viruló hajadonba. De mert a leány játszott vele csupán, a fiatalember extati- kusan kiáltott fel egy alkalommal: — Mit tegyek, hogy hozzám jöjjön? A leány megvesztegetőon mosolygott: — Tegyen meg tizenöt kilométernyi utat, de — négykézláb! Dolph Blackburn másnap reggel — két ellenőrzőtől kisérve mászni kezdett az országút szélén. E-z azonban régen volt: öt héttel ezelőtt még. Mert annyi idő kellett hozzá, amire be tudta mászni ezt a távot. Azért ment csigalassan, mert minden 40—50 méter után annyi vér tolult a fejébe, hogy elszédiilt. De öt hét alatt mégis megtette a 15 kilométert mászva. Visszafelé már rendesen ment s első útja a leányhoz vezette, akit mindjárt másnap oltár elé akart vezetni. Azonban némi meglepetés érte: az imádott hölgy időközben másnak lett a menyasszonya. Szóra­kozottságában elfelejtette tudniillik, hogy köz­ben rajongója kizáróan érette szuszogott és lihegett négykézláb az országút szélén ... Hát érdemes volt? — F ogihásihiiu í etíssel sújtották a ver eb elvi autóbaleset okozóját. Nvitrai munkatársunk jelenti: Pénteken Ítélkezett a nyiirai kerületi bíróság Kuotek József verebélyi sofőr fölött, akit azzal vádolt az államügyész, hogy gon­datlanságával eulyos balesetnek volt okozója. Knőlek a múlt év február 25-én teherautón igyekezett Verebély felé és az országúton szembetalálkozott Hogyka Imre környékbeli gazda szekerével. A szekér elé fogott lovak a motor zajától megijedtek és megbokrosodva elragadták a szekeret, mely felborult. A ben­ne ülők valamennyien megsérültek, főleg Hogyka felesége szenvedett súlyos sérülése­ket. A mostani tárgyaláson a sofőr tagadta bű­nösségét, a károsult és a tanuk azonban ter­helő vallomást tettek ellene, minek alapján a bíróság feltételesen 14 napi fogházbüntetésre Ítélte. Az elitéit fellebbezett. Janó Créme a legideálisabb arcápoló szer, szépítik májfoltok és bármilyen kiütések, arctéztátalansá- gok ezen créme használatától pár napon belül el­tűnnek. Az arc üde és bársonysima lesz. Kapható minden gyógyszertárban, drogériában és szaküz- letbén, vagy rendelje meg készítőjétől: Dr FI itt- ner Jenő gyógyszertára, Banska Bystrica. 1 té­gely Juno Créme Ke 10.—, Ju.no púder Ke 8.—. hozzávaló szappan Ke 5.—, 11 Parisból Tokióba és vissza Parisba repült egy francia pilótanö Harmincezer kilométer utat tett meg — Elmondja izgalmas kálattdjazi Paris, május 19. Maryse Hilsz francia avia- tikusnő mostanában fejezte be kiváló repülő- 1 teljesítményét: több, mint 30.000 kilométer utat tett meg a levegőben. Parisból Tokióba és onnan vissza Párisba repülvén. A sikeresen ha- j .zabért és ünnepelt pilótanő most teszi közzé az ut részleteinek és kalandjainak leírását. A részletes leírásból itt közöljük a legérdekesebb részleteket. Miért repültem Tokióba? — Tudják, miért repültem Tokióba és visz- sza? Nem is sejtik az okot. Nos. hát azért, mert minden leszállásnál örültem, amikor jöt­téik az újságírók, kedves és buzgó emberek és elhalmoztak ezerféle kérdéssel. Végül ifiár elég egyhangúakká váltak a mindig ismétlődő kér­dések: „Igaz, hogy ejtőernyővel gyakorolta magát, mielőtt megtanulta a repülőgép vezeté­sét? Mióta vezet egyedül repülőgépet? Nem fél a levegőben? Nem fél, hogy szerencsétlenül jár? Mikor indul újra útnak? Hová repül? Nem fáradt? Van családja? A mamája megengedi, hogy repüljön? Tudja, a mamája, hogy merre jár?44 — Ezerszer hallottam ugyanezeket a kérdé­seket. Talán Tokióban kímélteik a legkevésbé, ahol legalább száz újságíró várt a repülőtéren. Igaz, hogy a japán újságok minden áldozatot meghoznak tiszteletreméltó olvasóik kielégíté­sére. Az egyik lapnak például tizennégy repü­lőgépe és tizenegy pilótája van, de kivétel nél­kül minden újságnak van legalább egy repülő­gépe­— Nem tudom, általában hogy szokták fo­gadni az aviatikusokat. de annyit mondhatok, hogy én minden elképzelhető tiszteletben és ezer apró figyelmességben részesültem, való­színűleg azért, mert nő vagyok. A ragyogó fo­gadtatás következménye az volt, hogy kény­telen voltam éjszaka sokáig fönnmaradni és ilyenkor mindig ijedten állapítottam meg, hogy négy óra múlva indulnom keli tovább. — A reggeli ébredés után mindig ugyanaz a teendő. Becsomagolom a délutáni és estélyi ruhákat és magamra veszem a kék flanellpizsa- mát. és a matróztrikót. Rá az angol utazókabá­tot. Ebben az öltözékben a nő erősebbnek érzi magát, — legalább is képzeletben, ami igazán megéri a fáradságot. Persze, a fogadtatások örömeit elnyomják az utazás barátságtalan emlékei. Szerencsére van egy nagyon öreg módszer a bajok 'leküzdésére: mindent moso­lyogva keli fogadni. Az ember tréfába fojtja a félelmét, pedig írem tudom, hogy tréfadolog-e a repülés. Nagy viharban — Parisból Hanojig rekordidő alatt repül­tem: öt nap és 2ö óra alatt. Ezt a rekordot is meg lehetne javítani 24 órával jobb légköri vi­szonyok között, mint amilyenekben nekem volt részem Djaszk és Karasi között. Micsoda kaland! Djaszkban ragyogó kék ég. Bár nem kaptam meteorológiai jelentéseket, azt remél­tem, hogy az ut nem lesz túlságosan „köves44. Tévedés. Alig tettünk 500 kilométert, föltűntek az első fekete felhők. A gép egyik oldaláról ömlik a víz, lehetetlen megmaradni ebben a hely­zetben. Menjünk fölfelé, nézzük meg, mi van ott. Minél följebb megyek, annál sűrűbb és sötétebb felhők. Háromnegyed óra hosszat úgy hányódik a repülőgép, mint dióhéj a vi­haros tengeren. Esik az eső. Nem találok egér utat. Ha lejebb szállók és már azt hiszem, hogy megtaláltam a menekülés kapuját, akkor majdnem 'beleütkö­zöm egy hegycsúcsba. Mit lőhet tenni? Keresem a megoldást. Csökkentem a gázt, megpróbálok lesz állni, földet keresek, ahová le lehet eresz­kedni. Végre beérek egy völgybe, két hegylánc között lent a mélységben hívogató patak fo­lyik. Nem sokat gondolkodom. Kis patakokból' lesznek a nagy folyók és a nagy folyók a ten­Dobsinai Jégbarlang A természet csodálatos szépsége- Európa legér­dekesebb látnivalója- Autóbusz és autó köz­lekedés- Mindennemű felvilágosítást: „H otel Fejér D o b s i n a“ ad. Telefon 21* gerbe önkének. Követem a patakot, amely a tenger felé folyik, végre elérem Karasi sík vi­dékét és baj nélkül leszállók, hat és félórás em­lékezetes repülés után. Benszülött gyerekek — Az eső után kiderül az ég, de csak éjszaka indulok. India fölött újra kezdődik a tánc. Négyszer repültem keresztül Indián, mind a négyszer alapos mulatságban volt részem. Más­nap megérkeztem egy csodálatos, elragadó fek­vésű városba. Vénáinneba. Ötszáz bennszülött gyerek rohan felém, meztelenek és szépek, mint az angyalok. Úgy szerettem volna ma­gammal vinni egyet. Jó volna adoptálni egy- egy hindu, vagy anamita gyereket, jó volna minden fajtából haza vinni egyet. — Hanojban ezer elefánttal a mellemen szál'l­megakadáüyozza a gya­kori rosszuilétet, fejleszti a magzat csontképződését, nélkülözhetetlen terhes és szoptató nőknél. tani le. Úgy van: ezer elefánttal. A kormányzó rögtön a mellemre, a kék matróztrikóra tűzte a-z „ezer elefánt-rendjelet. Hanojban egy ki­csit Franciaországban éreztem magam, sok pá- risival találkoztam és francia katonai repülők­kel. Volt egy elragadó polgármester, aki min­dent a világon megtett volna értem, öt napig voltaim a városban, majdnem minden időmet azzal töltöttem, hogy beültem egy kétkerekű kis kocsiba, amit egy benszülött. húzott. Nem kellett szólnom egy szót sem, a benszülött fcö- rülifutott velem a városon, s mikor elfáradt, szépen hazavitt. »FöÍÍedezem Japánt« — Az emberek általában félnek a tizenhár­máé számtól és a pénteki naptól Nem taga­dom, ón is félek. Nem tudom, mit adnék érte, ha a tizenharmadikát minden hónapban eltöröl­nék és 12/b-t írnának helyette. Április 13-án kellett útinak indulnom Tokióba és május 13-án történt velem a kellemetlenség, hogy visszafelé utamon Kőimül vban kellett töltenem az é jszakát, mikor már Parisban vártak. — Hongkong volt az első állomás Hanoj után, ahol elragadó, hallgatag és rejtélyes ’kis kínaiak élnek együtt a legvendégszeretőbb an­golokkal. Mikor utunkat folytattuk és a mecha­nikus már befejezte a benzintöltést, még utolsó percben huszonöt okmányt kellett aláírnom. Csak ma merem határozottan állá tani, hogy nem írtam alá a saját halálos ítéletemet. Négyszáz kilométert megint esőben tettünk meg. Utána a természet újabb meglepetésről gon­doskodott, egy kis tájfun formájában. A táj­fun veszedelmes ellenség, de nem annyira ve­szedelmes, mint a koreai vá mhi vata 1 nők ok. Az egyikük nagyon szivén viselte a mechani­kusom sorsát, mindenképpen óvni akarta a ki­csapongástól és elvette tőle az élelmiszereinek és cigarettáinak a felét, mondván: „Tíz napra elég lesz tíz doboz Tokióban.44 — A japánok és kínaiak valóban harcban áll­nak egymással. Azt suttogják a távol keleten, hogy a háború száz évig fog tartam, mert a kí­naiak elmennek onnan, ahová a japánok meg­érkeznek. Hogy mennyi eső esik, Istenem! megint vizözön- foen repülünk Korea és Japán között. A tenger maga földrajzi intézmény, de a tiltott zónák, amelyeken nem szabad keresztüli épülni, emberi találmányok. Ismerek egv nőt. aki szerette vol­na látni, hogy mi az, amit a japánok rejteget­nek. És sokszor be kellett hunynia a szemét, ne­hogy lásson... elhihetik, ha én mondom. Ja­pán elvesztette minden titokzatosságát. Osaká- hoz közeledve rájöttem, hogy a japánok öfcven év alatt évezredeket fejlődtek kultúrában és unalomban. Osaka tele van hatalmas gyárak­kal, a levegő kormos és füstös, mintha angol gyárváros felett repülne az ember. Tokióban amerikai stílusú felhőkarcolók vannak. A rend­őrség a városban nagyon szigorú. A japánok az ég fiai, méltóságosak és barátságosak, érezni rajtuk a nagy élelmességet, főlég pedig a hal iatlan energiát. Egy fojtott meg leginkább, pe dig nő létemre nincs sok érzékem ilyen tulaj­donságok iránt. Meglepő a gyermekességük, to­vábbá az is, hogy a színpadon nem szerépeinek nők, minden szerepet férfiak játszanak. A má­sik nagyon érdekes dolog: a gyors tájékozódá­suk. Szöulban a helyi előkelőségekkel és újság 99 Konlferam fii valódi borókabogyó párlat élvezése gátolja az erek elmeszesedését s las­sítja az öregedés folyamatát. „SIovlik“ Trónéin. Írókkal tréfálkozva megkérdeztem, hol láthat­nék virágzó cseresznyefákat. Mikor Tokióban leszálltán a polgári repülőtéren — ilyen nagy­szabású intézmény nem található Franciaország­ban — egyszerre tiz újságíró mondta kórusban: „Megmutatjuk a virágzó cseresznyefákat." A cseresznyefák tele vannak virággal, de nem 'hoznak gyümölcsöt... — A japán újságírók cseresznyefák módjára szaporodnak. A szálloda folyosóján, a hallban, a kapuban éjjel-nappal szolgálatot tartottak és őriztek. Nem tudom, mit Írtak rólam, de eskü­szöm, az olvasóik tudják, hogy a világon va­gyok. Kiöntöttem a szivemet de Martét, nagy­követünknek és a katonai attasénak, mindket­ten mosolyogtak. A nagykövetnek támadt az ötlete: „Menjünk a repülőtérre és fölszállnnk együtt. A japán újságíróknak lesz mit irmok és nem lesznek kénytelenek anekdotákat kitalálni.4* Visszafelé — Tokióból az utat Párisba száz óra alatt tettem meg. Megint Indián repültem keresz-tül és mondanom sem kell, hogy megint elfogott a vihar. Mindezt, hősiesen kiálltam. Az exotikus tájak fölött programszerűen ment minden, csak idehaza ért kis kellemetlenség, amit nem tudok elfelejteni: mialatt már Le Bourget-ban vártak, kénytelen voltam Pomillyban leszállói és az éj­szakát ott tölteni. Csak másnap érkezhettem Parisba. — További tervem? Újra nekilátok a világ­nak. Higyjék el, a legnagyobb izgalom, a leg­nagyobb boldogság: készülődni az útra. Ez sok­kal nagyobb öröm, mint- a megérkezés. Nos, én máris készülődöm. Letárgyalták Kassa város költségvetését Kia&sa, május 20. (Kassai szerkeszt ősé­géin kiöl.) Kassa város képviselőtestülete teg­napelőtt íejozt© be az 1938. évi várói költség- vetés tárgyalását. A költségvetés szerint a város rendes évi szükséglete 51,300.819 koro­nát, rendkívüli szükséglet© 19,357.094 koro­nát tesz iki, a költségvetés viégösszige te­liét 70,647.913 korona. Ebből a rendes költ­ségvetés hiánya 4,990.474 korona, a rendki- vüli költségvetésé pedig 12,403.710 korona, a.z összes hiány tehát ezek szerint 17 mil­lió 394.484 koronát tesz ki. I Ebből a hiányból a rendkívüli kötlségvetés 1 fedezéséire 11,352.203 koronás kölcsönt akar -felvenni a város, ennek a kölcsönnek a felvé­tele azonban még -nem -befejezett dolog, mivel a rendkívüli költségvetésbe felvett tételek egy munkaprogram tervezetét jelentik és a kölcsönfelvétel attól függ, vájjon ezt a prog­ramot sikerül-e megvalósítani. A költségve­tési hiány többi részét 200, illetve 220 száza­lékos pótadóval akarja fedezni a város, ami­ből 5,175.724 koronás bevételt remél. Ha eh­hez a pótadójövedelemheiz hozzászámítjuk az aktív hátralékokból és a pénztár készpénz- maradványából származó 886.257 koronát, ak­kor a rendes költségvetésnél 1.051.507 korona többlet mutatkozik. A költségvetés letárgyalása a magyarság pártjainak a pótadó felemelése elleni ered­ményes tiltakozása után simán folyt le s azt nagy szótöbbséggel fogadta el a képviselő- testület. — A pozsonyi propellerről a Dunába ugrott egy reichenbergi nevelőnő. Pozsonyi szerkesz­tőségünk jelenti telefonon: Ma déli 12 órakor a Duna két partja közt közlekedő propellerről a Dunába vetette magát egy fiatal leány, aki előzőleg a balkarján felvágta az ereket. Az evezős egylet tagjai észrevették, u-tánaeveztek (és még a hídnál élve kifogták a gzeren esetlen leányt, akit azután a mentők az állami kórház­ba szállítottak. Megállapították, hogy az illető Wollmann Edit 22 esztendős reichenbergi szüle­tésű nevelőnő, akit nagy nyomora kereslteit el annyira, hogy meg akart válni az élettől. Álla­pota súlyos. xx Vannak vesebajosok, rheumatikusok, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy fürdőhelyekre járjanak. Egy házi ivókúra ,,SALVATOR“-forrásvizzel meghozza a kívánt eredményt. Mindenütt kapható. A SALVATOR FORRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents