Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)

1933-05-21 / 117. (3227.) szám

7 1933 május 21, vasárnap. m<ai'MMÍ!AR-HIRMIÍ Kényszerképzetekkel, ellenállhatatlan lelki kényszerrel védekezett a csalás és rágalmazás vádjával szemben Meller Rózsi Írónő A pszichiáter szerint a magyar emigránsok körében való tartózkodás fejlesztette ki benne az üldöztetés! pszichózist — Az „írja hadnagy" szerzőjét hathónapi súlyos börtönre Ítélték Bócs, május 20. (A Prágai Magyar Hírlap munkatársától.) A dr. Mellár Rózsi írónő ellen folyó biinpör tárgyalását eredetileg két napra tervezték, de a tárgyalás olyan gyors iramban haladt előre, hogy már pénteken este meghozta a bíróság a ma­rasztaló ítéletet. Tegnapi számunkban ismertettük a vádira­tot és a tárgyalás első mozzanatait. Meller Ró­zsi vallomásában elmondotta-, hogy készítette elő a „merényletet", majd igyekezett kifejteni azokat a lelki előzményeket, amelyek tettére vezették. Kényszerképzetek . Szörnyű lelkiállapotban volt. Darabot irt, .próbákra járt, mindenfelé tárgyalnia kellett, teljesen kimerült. Kényszerképzetei voltak. Volt egy barátja, aki sokat vitatkozott vele, hogy életének nincs célja és értelme. Ezt az embert később valóságos elmebetegnek találta. Sirt, izgalmi állapotai voltak, megfenyegette Meller Rózsit, hogy agyon fogja lőni. Jól tudta, hogy ez az ember ka­tasztrófához fogja vezetni, de nem tudott szabadulni tőle. Nagy idegfeszültségében ab­ba az ideológiába esett, hogy ez a férfi neki démona, végzete, katasztrófája. — Bizonyossággá erősödött bennem- hogy az ő révén nagy szerencsétlenség fog érni. — mondotta Meller. Rózsi. — Úgy érzem, hogy véget kell vetni beteges állapotomnak, mert vagy én ölök meg valakit, vagy valakinek meg kell ölnie engem. Elnök: Hogy jutott ahhoz a formáihoz, hogy egy horog-keresztes követte el a me­rényletet? Meller Rózsi: Tavaly előadták egyik dara­bomat a Deutsches Volkstheaterben. Mikor a- premiér után hataztértem, a kapu előtt egy ember leskelődött reám, aki megtámadott. Ne- kemugrotV öklével az arcomba csapott és ezt kiáltotta: ■ ■ , ' ' — Heil Hitler! Heil .Hitler! Olyan groteszknek tűnt föl előttem a dolog és fejem úgy zúgott az ütéstől, hogy rákiáltott tűin: —-Mit csinál maga? Mit ezinészkedik.itt? - Kinyitottam a kaput, főisiettem lakásomra és elmondtam szüleimnek a dolgot. Másnap a laboratóriumban is el kellett beszélnem, hogy mi történt- vélem, mert- homlokomon daganat, látszott. Az orvos, aki kezeit, azt tanácsolta, tegyék följelentést, én azonban még a látszatát is kerülni akartam aiinak, mintha reklámot ke­restem volna. Ezzel kapcsolatban támadt az a gondolatom, hogy végrehajtom magamon a kitalált me­rényletei. így történt aztán, hogy a vizsgá­lat folyamán azt mondtam, hogy egy horog­keresztes nacionalista támadott reáxu. Elnök: Miért támadt az az elhatározása, liogy mégj á tsz a a merényletet? Képzetei és élmény — Azt- nem tudom pontosan megmondani. Azt hiszem, egy nappal a színlelt merénylet előtt, de sem mi eset re sem konstruáltam meg magamban a dolgot, mert különben jobban csi­náltam volna. Általában úgy képzeltem a merényletet, mintha tényleg megtörtént volna velem egy élmény, amelyet regényben dolgoztak föl. Úgy láttam, mintha élt volna bennem az egész esemény, aztán egyszerre megvalósult volna. Még annak az embernek a képe is megelevenedett képzeletemben, aki a me­rényletet ellenem elkövette. Azt- hittem, hogy az volt, aki régebben laká­som kapujánál megtámadott. Szerencsére- más fényképeket- mutattak nekem a rendőrségen, tehát nyugodtan tudtam mondani, hogy egyik­ben sem ismerem föl a merénylőt. Rothstoek- nak is egész más az arca, mint annak, akinek •képe bennem élt. Az elnök: Mindenesetre horogkeresztes me­rényletnek tüntette föl a dolgot, erre vall az a cédula is, amelyet önnél találtak. ,— Azt a cédulát egy barátom küldte nekem és ez volt ráírva: Hiinde weg vöm Deut6chen Tbeat-er! Heil dér nationalen Literatur! Politika 7 Reklám ? Elnök: Nem gondolta, hogy a rendőrség köz­be fog lépni és megindítja áz eljárást? ^ Én csak a magam személyére gondoltam, azt nem is sejtettem, ami tényleg, beköyetke- zef-t. Arra nem is gondoltam, hogy a rendőri vizsgálat 'külön költségekkel ’ jár. Ha’ valaki megbetegszik, akí a beteg-segélyzö pénztár tag­ja, az orvosi kezelésért, nem kell külön fizetnie. Sohasem gondoltam arra-, hogy a rendőri el­járás költségeit valakinek fölszámítják. — Az sem jutott eszembe, hogy ebből a do­logból politikai ügyet csináljak. Nem voltak politikai céljaim, politikával nem törődtem, hi­szen a szociáldemokrata- párt. többször kért, hogy tartsak előadást, nem tettem. Ha reklám kedvéért csináltam volna, megtehettem volna, amikor a kapu előtt merényletet követtek el ellenem, de akkor is kerültem minden reklá­mot. pedig száz módot, találtam volna rá- Még följelentést, sem tettem, az újságírókat nem fo­gadtam. eszemágában sémi volt a. reklám, ha­nem lelki kényszer alatt- állottam. A védő felhívja a biróság figyelmét arra. hogy . . Meller Rózsi színdarabjain és regényein, mint vörös fonál vonul végig az a gondolat, hogy a hősök olyan cselekedeteket vállalnak ma­gukra, amelyeket nem követtek el. Élettörténet Vallomása további során Meller Rózsi el­mondta élete történetét. Budapesten született, ott. is nőtt fel, ott végezte el a gimnáziumot és tett érettségit. Tizenkét éves volt, amikor 1919- ben szüleivel együtt Becsbe utazott. Áz osztrák fővárosban végezte az egyetemet, azután Hal­lóban mezőgazdasági tanulmányokat végzett. Gröttingában pedig természettudományokkal fog­lalkozott. Ekkor ismét visszament, Récebe, majd elment Magyarországra és gyalog bejárta az egész országot. Dániában beállt egy mezőgaz­dasági üzemibe, ahol közönséges mezőgazdasági (munkát, végzett, hogy közvetlen közelből lássa a földmüvesnép életét. 1924-ben Becsben a böl­csészeti karon doktorátust szerzett. Tudomá­nyos intézetekben dolgozott, majd a. betegse- gélyzö pénztár laboratóriumában asszisztensnői állást kapott.. Az elnök megái lapít j-a sjl aktákból, hogy Meller Rózsi 1928-bankoponyaalapi törést szenvedett Lépcsőn elcsúszott és úgy történt a baleset. A szobalány akkor egy darab szappant talált Mel­ler Rózsi közelében és így arra gondoltak, hogy ezen a szappanon csúszott el. Áz elnök megál- , lapítja azt is, hogy Meller Rózsi gyermekkorá­ban sokféle, betegségen ment át. A vádlot-tnő ezután az elnök kérdésére kijelenti, hogy már fiatal korától kezdve foglalkozott irodalommal. Az általános kihallgatás ezzel végétért. Most az egyik ezavazóbiró intéz kérdést Meller Ró­zsihoz. — Amikor ön három héttel a kitalált me­rénylet- előtt megvásárolta azt a konyhakést, gondolt-e arra, hogy. ezzel a késsel követi majd el az álmerényletet? — Igen, homályosan gondoltain rá. — ön azt állítja, hogy merényletet akart el­követni önmaga ellen azért, hogy a II. számú sebészeti klinikára jusson, ahol az öngyilkos­sági kísérletet elkövetett barátja feküdt. Hogy -jön ez összefüggésbe Sil-Vara és Félix Salten elmével? — Cselekedetem okául két motívumot jelöl­tem meg és ez a két motívum csak távolról függ össze egymással. — Miért-tüntette fel horog-keresztesnek a me­rénylőt? Ez összefügg az ellenem az ősszel elkö­vetett merénylettel és talán azzal is, hogy a nemzeti szocialista lapokban cikkeket Írtak el­lenem és egyik-másik cikket névtelenül be is küldték nekem. Öngyilkos írók példája — Ha önnek olyan kényszerképzetei voltak, hogy mindenáron meg akart halni, miért nem követett el öngyilkosságot? Az öngyilkosság nem szégyen. Kje itt és más -hires irók is öngyilkosok lettek amiről ön bi­zonyára tud. — Bizony, mindenesetre okosabb lett volna, — válaszolja . Meller Rózsi. — Hangsúlyozom, hogy cselekedeteim indokát nem tartom fontos­nak. A védő • ezután részleteket olvas fel Meller Rózsi müveiből: Felolvassa egy régebbi regé­nyét, amelyben az emberek s tárgyak valami­lyen felszabadító esemény után rohannak, va­lami megoldásra, egy nagy általános felszaba­dulásra várnak. • — Mit jelent ez? — fordul a- védő Meller Rózsihoz. — Ezt a regényt, olyan hangulatban írtam, mint amilyenben most voltam. — Mi elől menekülnek ezek . a/, emberek és dolgok, mitől akarnak felszabadulni? — kérdi tovább a védő. ... — Minden elől menekülnek és mindentől fel akarnak szabadulni. Mit kellett volna tenni? — Halljuk majd a professzor uraktól, hogy a fáradtság nem egyéb, mint agymérgezés, ön a vizsgálat- során azt mondotta: „azt akarom, hogy valaki rajtam öngyilkos­ságot kövessen el". Ez nagyon különösen hangzik. Hogy értette ezt?-r Azt akartam, hogy vége legyen az egész életnek, hogy vége le­gyen mindennek, de nem mertem ezért szüleimmel szemben ma­gamra venni a felelősséget. 700 év óta gyógyít páratlan sikerrel reumát, feöszvéssyí, ischiászt, neuralgiábat gyógyfürdő. THERAPEUTIKUS ÚJÍTÁSOK: villamos árammal kombinált iszapkezelés, iszapapplikációkkal összekötött thermális fürdők. '— Nem lértem az ön védekezését, ön iroda­lommal foglalkozott,' nagysikerű szinimiiiró volt, mi oka lett volna arra, hogy eldobja magától az életet? — Nem volt más okom, mint a rettenetes fáradtság érzése, — mondotta Meller Rózsi. — Okosabb lett vol­na. ha két nehéz foglalkozásom közül az . egyi­ket abbahagytam volna. — Önnek barátra lett volna szüksége, egy egészséges barátra, nempedig olyanra, aki meg- bo! nudlija, -— mondotta a védő. Meller Rózsi kihallgatása ezzel véget ért. Ta­nukként csak a rendőri bizottság tagjait ás a dcíektiveket hallgatták ki, akik elmondották, hogy a kitalált, merénylet után Meller Rózsi ho­gyan tüntette fel a merényletet. A vizsgálatot vezető rendőrtiszt- elmondotta, hogy Meller Ró­zsi rögtön kijelentette neki, hogy nem volt az az érzése, mintha a merénylő meg akarta volna Őt ölni. Tehát az állítólagos merénylőt súlyos bűncselekménnyel nem vádolta Meller Rózsi. A pszichiáter véleménye Bischoff dr. törvényszéki szakértő terjesztette elő ezután véleményét, amelyben megállapitja, hogy ’ a vádlott pszicho patikusán terhelt. Abból a körülményiből, hogy a kommunista siralom összeomlása után Magyarországról elmene­kült emigránsok körében élt, folytonosan azokkal érintkezett, le lehet vezetni kalandos hajlamait. Úgy érezte, hogy üldözik és me­rényletek fenyegetik. Ehhez járul, hogy a me­rénylet idejére esik első komoly szerelme, amely szomorúan végződik, mert szerelmese súlyosan tuiberkulotikus és vissza kell térnie Budapestre. Ez a körülmény nagymértékben előidézhette, hogy egy olyan in­dividuum. amely különösen hajlamos fantaszti­kus gondolatokra, a legnagyobb izgalomba ke­rüljön. A pszichiáter arra a következtetésre jut, hogy Meller Rózsi a tett elkövetése idején különö­sen fárasztó és izgató élmények hatása alatt kényszerképzeteivel szemben nem tudott kellő ellenáll ók épességet kifejteni. Öntudata azonban nem volt megzavarva. Az Ítélet A biróság rövid tanácskozás után meghozta az ítéletet és azt este nyolc órakor hirdették ki- A vádlottat hathónapi súlyos börtönre Ítélték, a vizsgálata fogságot pedig- bestóimit.ják. A védő indítványára azonnal szabadjára helyezték, az ügyész semmiség! panaszt jelentett be. „Nem én voltam az első" — mondja Marlene Dietrich $ A művésznő frakkban búcsúzott Amerikától és zakóban ölelte meg a férjét Európában Páris, május 20. Marlene Dietrich, a világ legiinnepejtebb filmszinésznője, tegnap a-z Európa-gőzössel Ohe-rbourgba érkezett, kisleá­nyával, a nyolcéves Siebert Máriával együtt. A kikötőben várja férje, aki beugrik a part- raszálilitó bárkába, hogy már a hajón üdvözöl­hesse feleségét. A művésznő a hajó korlátjánál áll, arca örömben ragyog, amint észreveszi fér­jét a közelgő bárkában. A bárka a hajóhoz ér, a házas társak — mindketten férfiruhában — összeölelkeznekj aztán a kis család bemegy a kabinba, amelyben a művésznő megtette az utat Amerikából Európába. A hajó utasai mosolyogva nézik ^Marlene Dietrich urat", aki az egész utazás alatt nem volt hajlandó női ruhába öltözni és amikor a hajó elindult Newyorkból, frakkban jelent meg a fedélzeten. — Nem értem, miért beszélnek annyit rólam az öltözködésem miatt, — mondja a művésznő az újságírónak partraszállás után. Nem én voltam az első nő, aki férfiruhát visel. És főleg nem én vagyok az egyetlen. Hollywoodban úgy él az ember, mint vidé­ken, a maga kényelmére. Ott nincs etikett és majdnem minden nő férfiruhában jár. A művésznő kinyitja a felöltőjét, alacsony férfigallér, csikós nyakkendő, széles plasztron látszik alatta. — Egy film játszása -közben jöttem rá. hogy az embereknek tetszik ez a viselet, azért kezd­tem hordani. — Mik a tervei? — Szabadságra jöttem Európába. Parisban maradok egy darabig, ahol a férjem -lakik, az­tán a Riviérára utazunk. Elmegyek Németor­szágba- isr meglátogatom a családomat. — Uj film? ' — Európában nem. Szeptemberben, vagy ok­tóberben kezdem újra a munkát Hollywoodban. Két, filmre irtani alá szerződést-, mielőtt elutaz­tam. A bűnüket még nem tudom. — JKi irta őket? —- A férjem, természetesen. Marlene Dietrich most érkezett először Euró­pába a férfidivat megteremtése óta. Bármeny- I nyíre tiltakozik ellene, Európában az ő nevéhez 1 fűződik a nadrágdivat és el lehetünk rá ké­szülve, hogy óriási föltünés lesz mindenütt, ahol a film- és divatkirálynő megjelenik jól­szabott frakkjában. Az európai nők eddig sem igen tudnak ellenállni, most aztán valószínűleg beadják a derekukat, illetve a lábszárukat — a nadrágba. Ezen hely a BRISTOL SZÁLLODA Budapest részére van fenntartva 9 Figyeljük az >tt megjelenő tovább- Hirdetéseket

Next

/
Thumbnails
Contents