Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)
1933-05-14 / 111. (3221.) szám
1933 májas 14, vasárnap. •TMCM-MAGtoRHlRMP 17 Az őserdő mélyén és — tetején Izgalmas felfedező ut egy ismeretlen „világrészébe — Mit látott és mit zsákmányolt az oxfordi egyetem kutatóraja Brit-Guiana őserdejében? Dr. William Beebe nem hiába természet-' búvár, ámulatos mélységekbe szállt alá a tengerben, hogy hírt hozzon arról a rejtelmes világról, amelynek vak sötétjébe ember szeme nem hatolt még be. A mélytengeri lények közül is csak a távcső-szemű és világító szörnyek sej- ditik egymást. Beebe 1930-ban első alkalommal kétszáznegyven, másodszor négyszázhar- mincnégyméteres mélységbe bocsátkozott le acélgömbjében, a Bermudák egyik szigete mellett. 1932 szeptemberében hatszáznegyvenméte- ree mélységet ért el, ugyanott, s ezúttal acél- gömbjéből rádióüzenetet is küldött föl a napvilágra, — „helyszíni közvetítést1* az örök csönd és'Sötétség honából. A mélytenger tudós búvárának jutott eszébe egy másik ismeretlen világ, „az életnek egy másik, fölfedezésre váró kontinense4*. Nem a földön van ez, nem is a föld mélyén, hanem a föld fölött, — harminc-negyven méterre. Az őserdők egymásba kapaszkodó lombkoronája, tetősátora ez az ismeretlen „világrész44. Ezer meg ezer négyzetkilométernyi területre borul reá ez az összefüggő eleven lepel, a forró- övi erdők szűzi rengetegeinek titokzatos, nyomasztó és csodálatos takarója. Beláthatatlan homályban él és nyüzsög itt az élet, növényi és állati lények száz meg száz ismeretlen alakja rejtőzködik itt, nyillövésnyire a föld felszíne fölött. William Beebe, az amerikai természetbúvár, hiv-ta föl a figyelmet Délamerikai őserdeinek erre a kiapadhatatlan fölfedezéseket Ígérő ismeretlen „rétegére44. „A föld vonzóereje és a fákon nyüzsgő borzasztó hangyák mindeddig visszariasztották a természetvizsgálót — írja —, de ha legyőzzük a föld vonzóerejét, a hangyák, tüskék, korhadt fatörzsek akadályát és fölkuszunk a fák tetejére, gazdag zsákmányra teszünk szert.44 Beebe maga is többször járt kutató utón Brit- Guiana Őserdejében. Az őserdő mélyén kutatott, a faóriások lombsátorába nem kapaszkodott föl. A „föld vonzóereje44 visszatartotta, — más szóval: a f áram ás zás nehézsége. A faóriások megmászására külön fölszerelés kell, kötelek, miegymás, akárcsak a hegymászáshoz. Beebe ötlete és útmutatása alapján az oxfordi egyetem küldötte ki az első kutató-rajt R. W. G. Hingston őrnagy vezetésével, ennek az ismeretlen földfölötti „földrésznek44 a kifürkészésére, Brit-Guiana őserdejébe. Mászófölszereléssel, kötél kilövésére alkalmas puskával, rakéta-lövőkkel, kapaszkodóvasakkal, kötélhágcsókkal, nyújtható létrákkal megrakodva szálltak hajóra. Méregfecskendöket is vittek magukkal a rovarok ellen.. Érintetlen, sziizi őserdőben fogtak munkához a kutatók, Bartica határszéli falu közelében, hetven kilométerre az Essequibo torkolatától, a folyó jobbpartján, azon a tájon, ahol az Essequibo, Mazaruni és Cuyuni egybeömlik. Csupa szálas, sudár egyenes fa, köztük hatalmas óriások, megannyi oszlop, ezrével egybezsufol- va, nyújtogatja itt fejét a magasba, mintha azon vetélkednének, melyikük tudja áttörni az erdő sátorát. Elágazásuk húsz méteren fölül kezdődik. Koronáik a kúszónövények és liánok tömkelegével egybefonódnak, de nem oly sűrű, tökéletes, egybefüggő lepellé, mint ahogyan a forróöyi erdőt sokan képzelik. Itt is, ott is áttör a napfény az erdő sátorán, — csillogó tükrök a fák tövét ellepő levelek, mohák, páfrányok sűrűjében. Alulról nem figyelhették meg apróra a lombok közt nyüzsgő életet. Egy-egy majom, ha áttörtetett az ágak között, nagyobb maratlak — papagáj, tukán, — színes tollai villantak meg a lombok árnyában. A kis kolibriket csak hangjuk árulta el a magasban. A tudomány vajmi keveset tud ma még a fák tetejét benépesítő állatvilág apróbb kép. | viselőiről, hüllők, rovarok, pókok és egyéb lényekről. Az erdő járható! Nem kell fejszével törni utat benne. De annál könnyebb benne az eltévedés. Tanyát ütnek a felfedezők Eiső dolguk volt, hogy tisztást vágjanak ebben az érintetlen vadonban, hogy bebocsássák a levegőt és világosságot. Száz meg száz fát .vágtak ki, hogy kétezer négyzetyardnyi (nem egészen 1700 négyzetméter) szabad térséghez jussanak a folyóparton. Kátrányos ponyvákat feszitettek ki póznákra és ágasokra. Volt külön háló „szobájuk44, ebédlőjük, dolgozószobájuk, konyhájuk, éléstáruk. Kényelmesen rendezkedtek be, tóért céljuk nem a kaland volt, hanem a, tudományos megfigyelés. ösvényeket vágtak minden irányban, hogy könnyen járjanak és meg ne riasszák az állatokat. Huszkilométernyi, negyedfél méter széles ösvényt irtottak. Később még újabb nyolc-kilencszáz négyzetméternyi erdőt irtottak ki, mert az ilyen tisztáson gyorsan sarjadnak a szűzi vadonban észrevehetetlen növények és hamarosan megjelennek a másutt láthatatlan állatok. A nyirkosság a leggonoszabb ellenség A nedvesség okozta a legtöbb bajt. Az esős időszak derekán érkeztek meg az őserdőbe. Naponta szakadt az eső. Minden levél csöpögött a nedvességtől. Ha csak egy lépést tettek a sűrűségbe, bőrig áztak. Ruhájuk soha nem száradt meg reggelre, cipőjüket belepte a penész. Az állatbőrök rothadásnak indultak. Sokat bajlódtak a fényképlemezekkel. A rovarok, atkák is gyötörték őket. Leggonoszabb volt közülük a kullancs, meg a hete rouge. Ez a csaknem láthatatlan apró féreg befurakodott a bőrük alá és gyulladást okozott. Egyenként kellett kitépdesni a testükből. Napról-napra nyomasztóbbá vált a magány és elszigeteltség. Akárcsak börtönben éltek volna, az őserdei növényzet négy fala közé zárva. Egy héttel azután, hogy tanyát ütöttek, fogtak hozzá a fö’éjük boruló lombsátor kikutatásához. El voltak készülve tömérdek nehézségre. Már Angliában réraitgették őket, hogy a fák rettentő magasak, sudáregyenesek, ke- ményfájuak, nem fogja őket a kapaszkodóvas, koronájuk ágai korhadtak, nem bírják meg az embert. És nyüzsög rajtuk a mérges hangyák hadserege s ha végül föl jutnak a lombsátorba, nem fogják látni az erdőtől a fát. Ez a fenyegető jóslat túlzottnak bizonyult. Megostromolfák a faóriásokat A tanyahely tisztásának közepén szándékosan meghagyott fát ostromolták meg elsőnek. A fa első elágazása mintegy huszonöt méter magasságban volt. A kötélrakéta és a kötélvető puska tülJőt a célon. Sehogy sem sikerült eltalálni a kiszemelt ágat, átvetni rajta a kötél végét és visszaszerezni. Aravak-indiánjaik ügyesebbek voltak, mint a leleményes gépek, ők megszokták -már a famászást a balat-a gumifákon. Bőrcsizmájukra erősített kapaszkodó vassal fürgén kúsztak föl a magasba, a derekukra kötött, kötelet odafent átvetették egy alkalmas ágon. A kötél alsó végén karókból egyberótt ülés himbált: Beleültek és csigaszerkezettel fölvontatták magukat. Karosszékből nézték a világot, olyan, kényelemben, hogy már-tóár azzal gyanúsították egymást, hogy szundikálni járnak föl a fatetőre. A második fát — egy hatalmas morabukea fát — az erdő sűrűjében szemelték ki. Ez öt méterrel magasabb volt az elsőnél, jó negyven méter. Kerülete megvolt öt méter. Első elágazása. ugyancsak huszonöt méter magasságban. Indiánjaik fölfutottak rá, átvetették a kötelet. Ezzel aztán föl vontattak egy kötéllajtorját. A kötélhágcsó szabadon lógott le az űrben. Kétoldalt kikötötték, hogy ne lebegjen, alsó végét pedig lecövekelték. Ezen a hágcsón könnyen föltornászhatták magukat. Újabb kötélhágcsókat vittek magukkal, hogy megnyujtsák a fa tetejéig. Függőleges és vízszintes kötélhágcsók segítségével fészket raktak harminchat méter magasságban. Onnan pompásan megfigyelhették a Jombsátor- ban nyüzsgő életet. Néhol a tető fölé is kikukucskáltak. Harmadiknak egy haromalli fát ostromoltak meg. Ez volt a legnagyobb a környéken: negyvenhat méter. Koronája nyolc.kilenc méterre kimagaslott a szétterülő lombsátor fölé! Húsz négyzetkilométernyi területet pillantottak át onnan az erdő tetősátorából. Fölülről tekintve ez a lombsátor sok színben csillogó, hullámzó síkságnak tetszett. A zöld minden árnyalatában e a rézvörös, sárga és barna színekben pompázó lombok közül kimosolyogtak a bibOr, lila és fehér virágok. Merőben más kép tárult itt eléjük, mint odalenn a virágtalan erdőben. A fák tetősátora fölött keselyük keringtek, papagájok és énekes madarak surrogtak a lombok között. Negyediknek egy ulti fát szállottak meg. A kötélhágcsót itt nem szabadon lógasztották alá, végigfektették a fa törzsén s hogy a lépcső fokain meg lehessen állató, hellyel-közzel bambuszpálcákkal párnázták alá. Biztonság kedvéért bőrövet kötöttek derekukra, mint a magasban dolgozó mázolok. Csapdák és kalitkák a íatetőn Minden lehető leleménnyel igyekeztek szaporítani zsákmányukat, önműködő csapdákat, v i tk asz ö vétói vászonlkalitkákat állítottak föl. Nyílásuk beengedte a rovart, de ki nem mászhattak 'belőle. Nappal cukorlé, dög és egyéb csalétak volt a csalogató, éjjel kivilágították a kalitkákat. Tizenkét méter magasságba vontatták föl a legalsó kalitka-csapdát, huszonnégy méterre a másodikat, harminc méterre a harmadikat. Meglepő volt, hogy minden „réteg44 más és másféle zsákmányt szolgáltatott. Találtak akkora bogarakat, hogy puskával lőtték le. Rugós csapdákat is állítottak gyikok és apró emlősök fogására. A kétlakiakat vizzel telt edényekbe csalogatták. Hosszunyelii hálókkal végig-végigsöpörték a lombokat. Ha hangyarajok állták útjukat, petroleumfecsken- dővel tisztították meg a terepet maguk előtt. Erre azonban alig került sor. Gyűjteményük szépen fölszaporodott. 75 emlőst, 166 madarat, 207 hüllőt, 10.000 rovart szedtek össze, ezenkívül 500 különféle növényt (5000 darabot). A gyűjtemények részletes földolgozása fogja kideríteni, mennyi közülük az eddig ismeretlen állati és növényi alak. November közepén szedték föl sátorfájukat, — vagyis inkább ponyváikat, mert a sátor fája és az összetört ládák, létrák és elszaggatott kötelek máig!an is ott hevernek szanaszéjjel a folyómenti erdőtisztáson. * Az oxfordi egyetem fiatal tudósai csak úttörők a faóriások lombsátorának kikutatásában. Brit-Guiana erdőrengetegének alig néhány -fáját fürkészték ki — töviről-hegyire. Akárha tenyerünkkel merítenénk az óceán vizéből. De a cseppberj benne a tenger. S az úttörők meglepő sikere bizonyosan serkenteni fcg más kutatókat, hogy tökéletesebb fölszereléssel ostromolják meg a forróövi őserdők lombkoronájá- nak hetedik világrészét. Halász Gyula, i HAMBURG-AMEW^A Észak-Ameríkóba Kanadába Dél-Amerikába Argentinéba, Uruguayba, Brazíliába Közép-Amerikába Kubába Mexikóba és i világ összes kikötőibe. évente társos és üdülő tengeri utak rende lése. Utak a Földközi tengeren és az Orientbe, utak az Észak honába, Nyugat-lndiába és n világ körül valamint tanulmányutak Amerikába. Információt és prospektust bérmenfve küld a csehszlovák vezérképviselet PRAHA II, Hybernpké uiíce í. 10 KERESZTREJTVENY 4. sz. Bekü’dte: V. D., Tótpróna, Megfejtésül beküldendő az 1, 17, 30, 43, 66 vízszintes és 1, 11, 54, 56 függőleges. MEGFEJTÉSI KULCS: Vízszintes: 1. Lázadók. 6. Uralom, névelővel. I 12. Hason mássalhangzók. 13. Női név. 14. Ragadozó madár. 15. Rag. 16. Huilás. 17. Bibliai név. 18. Két mássalhangzó. 20. Kötőszó. 21. Kicsinyítő képző. 23. Két magánhangzó. 24. Tárgyra nem fontos. 27. Idő. 30. Pénznem, névelővel. 31. Indokolás. 32. Női becenév. 33. Prém állat. 34. Női név. 35. Uralkodók. 37. Pomázban van. 38. Ilyen ,.rös“ is van. 39. Első gép, ék. hiány. 40. Minden pernek alapja. 42. Sporteszköz. 43. Bútor. 44. Omladék. 46. Városrész, névelővel, 47. Volt fejedelem. 48. Női becenév. 49. óhajtó szó. 50. Duplán: Zola-regémy cime. 52. Kénben van. 53. Fém. 54. U. a. mint 20. vizsz. 55. A nyitnálak Zoborában „van“. 57. Keleti nép. 58. Királyi előnév. 59. Nem üres. 61. Folyó. 62. Pusztítom. 64. Mester is, Aranyember hőse is, 65. Dagadó. 68. Cseh király. 67. Erdélyi folyó. A két csillag kiváló magyar államférfi monogramja. Függőleges; 1. örökösödési törvény. 2. Ez sodor. 3. Személynév-más. 4. Frisseség. 5. Hét vezér egyike.. 7. Kerti szerszám. 8. Ezek döntik el a jövő háborúját- 9. Földet forgat. 10. Van ilyen gazda is. 11. Ilyen uralkodó is volt. 19. Fekszünk rajta. 20. Mindenki szeret. 22. Nyilas isten. 2-3. ,-A“ halom. 25. Lerakásban van. 26. = 38. vízszintessel. 28. Rókusbán van. 29. Van ilyen viz is. 35. „A" hatalmi jelvény. 36. Idejéből. 39. Hun király. 41. Mátyás király hii embere. 43. Női becenév. 45. Bortermő hely. 51. Mert, előzménye. 54. Van ilyen adó is. 56. Van ilyen anyag is. 58. Keleti nép. 60. Tartó, 61. Jegyes, 63. Jelen. 65. Indulatszó. Betű és kockareítvények (Kovács Gyula.) I. Eternit — p Mulató -f-d il Lelkész Hun királyné iii. zár a Ka Megfejtési határidő: Május 31. * A megfejtések és rejtvénytervezetek rovatvezetőnk oimére: Kopper Miksa szerkesztő, Prága n,, Panská-u. 12. küldendők. A borítékra feltűnő helyen „Keresztrejtvény4' Írandó * Aktuális és szellemes síd tagrejt vényeket eU fogadunk. n. he
