Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)
1933-04-09 / 84. (3194.) szám
5 1933 április 9, vasárnap 'P^GAI-MAGfoűiHrRLSE* 26 NAP HELYETT 39 Hogyan orvosolta az iskolaügyi reierátus a pozsonyi magyar színjátszás sérelmeit ? írta : AIXÍNGER LÁSZLÓ dr. Hírlapi közlemények révén bőven ismerőbe© a magyar közönség ellőtt a pozsonyi magyar sziin/játszást ért az a sérelem, hogy az iskolaügyi retferóbus a folyó és következő évre Pozsonyban tartható magyar .sEínielőadások számát az eddigi 70—80 helyett 26-ban állapította meg. Ez ellen január halváiban a leghatározottabban állást foglalt a Szlovenszkói Magyar Szín- párt oló Egyesültet pozsonyi csoportja és ezzel kapcsolatiban memorandumba foglalta a szlovenszkói magyar szinjátszáenaik általános sérelmeit és a magyar közönségnek évek óta 'hangoztatott általános követelié- eeáit is. A pozsonyi iskotaügyi reierátus válasza erre a memorandumra nemrég ér- Ivezett meg. A közérdekű válasszal foglalkozom aiz alábbiakban: Az iskolaügyi -reíerátue válaszában szó sincs arról, amit Földes Dezső, a nyugati sz ina kerület igazgatója nagy garral beharangozott, hogy sikerült kivívnia a kéthónapos pozsonyi magyar számiévadot. Ebben a hozzáértők már eleve azért is kételkedtek, mert jól tudják, hogy a pozsonyi színházban évente legalább egyszer alapos takarításnak kell történnie és ez legkevesebb két hétig tart. Augusztus elsején . már játszani akar a szlovák színház és igy ki-; zártnak jelentkezik, hogy Földes, akármennyi-' re legyen is kedves embere a hatóságoknak. | még július második felében is játszhasson. j így is történt. Az iskolaügyi referátus kiterjeszti ugyan j Földes játékidejét, de csak jüiius 15-ig és ak- i kor is azzal a megszorítással, hogy minden hét : hétfőjén nem játszhat, mert akkor a színház a ; Deutsöher Kitlturverbandé. A 26 napos évadból igy 39 napos évad lesz, ami kéíségenkivül nagyon kegyes intézkedés, mert több, mint 2ü, de mégis kevesebb, mint 80. Ezenfelül még egy ..kedvezményt'1 ad az iskolaügyi referátus Földesnek. Kimondja, hogy január, február és március hónapokban tiz vasárnapon délelőtt is játszhat Pozsonyban, de ilyenkor a színházi díszlet, személyzet, stb. használatáért külön kell fizetnie a szlovák nemzeti színház igazgatójának. Ez is igen jóakaró intézkedése, különösen akkor, ha, megállapítjuk, hogy az Intézkedés március 7-én kelt és így az idén már emiatt sem lehetett Pozsonyban rendszere xn megtartani ezeket az előadásokat. A pozsonyi magyar évad tartamáról, a télen át kéthetenként tartható előadásokról, a magyar szinielő ad ásóknak alkal masabb évszakban való megtartásáról az iskolaügyi referátus csak azt jelenti ki. hogy az 1929-ben Földesnek adott koncesszióban sem az előadások számát. sem pedig az időtartamot meg nem határozták. hanem ezt később állapították meg köJ zös megegyezéssel. Miért mondja ezt most. 11933-ban az iskolaügyi referátus. — hisz ma j már nem az 1929. évben adott koncesszióról van szó, hanem arról, amelyet 1932 julius 2-án adott ki és amelyben a pozsonyi magyar színi- évad tartamát 26 napban állapította meg. „A hatóságok gondosan törődnek azzal — mondja továbbá a válasz —, hogy az egyes nemzetiségek kulturigényei tekintettél az adott- konkrét lehetőségekre kielégittessenek. Ezért mindig meghallgatják az illetékes tényezőket, de természetesen nem lehet eleget tenni az összes kívánságoknak. Különösen vonatkozik ez arra hogy a hatóságok ott is engedélyezzék a színjátszást, ahol a kisebbség nem éri el a 20%-ot.“ fígy- ás szivérelmeszesedésben szenvedő egyéneknek a természetes Ferenc József keserüviz megbecsülhetetlen szolgálatot tesz azáltal, hogy a béltartalmat kíméletesen távolítja el. Tudományos tapasztalatok kétségtelenné tették, hogy a Ferenc József víz számos féloldali hüdésben fekvő betegnél is megtette a kellő hatást s igy nagy megkönnyebbülést okozott. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben kapható. az i-kóla ügyi reíerát-usnak ezek a kijelentései elejétől végig' tévesek. Az itteni magyarságot a kisebbségi szerződés alapján megilleti kultérigényeinek 100 százalékos kielégítése, megilleti tehát a magyar színészet és megilleti a-z a jog is, hogy ellenőrizze és irányítsa ennék a magyar színészetnek működését valamelyik szerve utján, — amely szerv nem lehet más. mint .a szinpártoló- egyesttiet. Ez tehát jog, amely nem függ ..konkrét lehetőségék^-től, vagy a színigazgatókká! való külön niegegvezésektől. De nem függ attól sem, hogy valamely községben él-e 20% magyar. A minősített kisebbség fönnfor- gása, vagy fönn nem forgása csak a járás hivatalos nyelvhasználatát érinti, de nem a színjátszás nyelvét és nem például az iskolák tanú tási nyelvét sem. Aki igy magyarázza a nyelv- törvényt. az ellentétbe kerül a kisebbségvédelmi szerződéssel és alkotmány-törvénnyel. Prágában sincs 20 százalékos német kisebbség és mégis van két állandó német színház! Az iskola-ügyi referátusnak ez ellen a fölfogása ellen ab ovo a lege ró íves ebben kell állást- foglalnunk! Ugyancsak éppen a kisebbségvédelmi szerződés alapján joga van a magyar szinpártol-ó- egyesületnek arra, hogy a megkapja a szini- koncessziót. Éne egyébként van precedens is, mert a néniét Tlieatérvéréin évek óta- bírja ezt- a -koncessziót és a szlovák színházi szövetkezet szintén koncesszió túl aj d o-nos. Amit megadnak a németnek és szlováknak, azt meg kell adniok a magyarnak is, ha helyesen értelmezik és gyakorolják a demokratikus egyenlőséget. A magyar színészet segélyezése az iskola - ügyi .referátus szerint igazságosan történik, mert a csehszlovák színészet egy milliót, a magyar pedig 100.000 koronát kap. Itt. az iskölaügyi referátus a kis ártatlant játssza, mert csak az országos hivatal által adott segélyt említi, amivel szemben tudjuk — cseh és szlovák lapok írták meg —, hogy a pozsonyi csehszlovák színház évi 4 .millió 230 ezer korona segélyt kap, mert a kormány is segélyezi. (A magyar színészet — Földes és Iván — az említett 100-000 koronán kívül még 50.000 korona állami segélyt kapott, összesen tehát 150.000 koronát.) Akárhogy is állít-ja az iskolaügyi referátus, nincs a segélyezésben semmilyen arány. Végiül nem helytálló az iskölaügyi referátusnak az a kijelentése sem, -amellyel elintézi a szín párt olónak a magyarországi vendégművészek itteni szereplésére vonatkozó követelését. Szerinte „a külföldi színészeik fellépésének fokozatos megszorítása az országos hivatal hatáskörébe tartozik és összefügg a magyar kormánynak a viszonosságra vonatkozó készségével, illetve elutasító álláspontjával." A magyarországi színészek itteni szereplé- ! ,;-ét így politikummá teszik -és olyan miatt akarják kulturális tekintetben büntetni az | itteni magyar szin házlátogató közönséget, j amely maga nem szervezet, még kevésbé i politikai szervezet 'és amelynek szerve, a uűícs mmúsl Henko-vai, Henkel házi- é: mosószódájává I b e ó zi cd ni és Persiilel, az önműködő mosószerrel kifőzni... eza kíméletes Persíi- mese módszer. Hófehér és illatos lesz fehérneműje és emellett munkát, itiöt és pénzt takarít meg Ügyeljen mindig a használati utasításra. szinpártoló egyesület alapszabályai értelmében nem politizálhat, amibe az bele nem szólhat, aminek miként valló intézésébe befolyása nincs -és nem is lehet. 26 nap helyett 39 — ez a deputációzás és memorandum-ozás sovány eredménye! De legalább belepillanthatunk a kormánykörök közelébbi és távolabbi szinházpolitikai szándékaiba és tisztán láthatjuk azt. hogy a magyar színészet boldogulásáéi’! szüntelen, kitartó harcot kell folvtatnunk. Hitler angol és olasz barátságot hirdet és elfogadja MacDonald lefegyverzési tervét London, április 8- A Berlinben időző Sir Wa.lter JLayton meglátogatta Hitler kancellárt, aki kijelentette előtte, hogy a német külpolitika főtörekvése az Angliához és az Olaszországhoz fűző barátság megőrzése lesz. Hitler ismét hangsúlyozta, hogy elfogadja MacDonald lefegyverzési tervét, mert ez a terv tényleg biztosíthatja a békét, különösen akkor, ha a római négyhatalmi paktum is valóra válik. A továbbiakban Hitler kijelentette, hogy Németország hajlandó elfogadni a fegyverkezés ellenőrzését, ha az ellenőrzést minden országban különbség nélkül bevezetik. Németország föltétlenül békét akar, mert a tízéves béke nélkülözhetetlen szükségszerűséget jelent a birodalom számára. Héső-ssti oendég Irta: Komáromi 3ános Valamelyik estén, úgy nyolc óra tájban egyedül üldögéltem szerkesztőségi szobámban. A napim unkának utána voltam s arra gondoltam, hogy hazafelé indulok el. De azért u-gy maradtam még néhány jóleső pillanatra: egy-két szemlhunyáera szülőföldemre szálltam el gondolatban. Az épület földszintjén ugyanis megállás nélkül dongtak a nyomdai gépek s ez az örök altatódal magamat i© elun- dalitott. Hirtelen úgy éreztem magamat, hogy ott járok megint a falunkban, julius van, magam alig töltöttem be huszonharm-adik esztendőmet s a falu kertjei alól a Setéth Miklós tekintetes ur cséplőgépei búgnak félém,.._ Megyek végig a falu nagy uecáján, csorduitig-telt szívvel, mert tudom, hogy a tekintetes ur régi házának kapujában a kisasszony-leánya vár r e ám... Úgy maradtam hát keveset, tenyerembe bocsátott fejjel s megremegtem a régi emlékekre. Később mégis föl akartam állni egy fölszakadt sóhajjal, amikor... ... amikor nyílt az ajtó s fiatal leány lépett be a szobámba. Az első pillanatban látszott- rajta, hogy izgalomban van. Takaros teremtésnek hatott s nemigen léphette még át huszonegyedik évét, Közömbösen pillantottam reá, hisz a szerkesztőségben minden estén túlontúl sok a látogató. Ez a leány azonban, mint hamarosan kiderült, kissé szokatlan vendég volt... Röpke zavarral kezdte: — Bocsánatot kérek, de N. N. urat kere sem... S a nevemet mondta. Fölálltam: — F-n vagyok az, akit keres, fiam. Hirtelen nagyot nyílt a szeme s ugyanakkor mintha még mélyebb zavarba esett volna. Alig tudta kimondani* — Bocsánatot kérek, de én N. N. urat keresem! — Én vagyok az, — föléltem ugyanazon a bangón. ' ' Gyanús csend tolakodott kettőnk közé. A leány mintha küzlködött volna magával. S ahogy megszólalt ismét, a hangja beléremegett: — Bocsánatot kérek, de én N. N. iró urat keresem! — Én vagyok az! —- válaszoltam harmadszor is, ezúttal már idegeskedve. A leány, akinek sötét pillák árnyékolták a szemét, abban a pillanatban tördelni kezdte kezét, mint akit a legikinosabb meglepetés ért, ugyanakkor szemléli ez kapta összegyűrt zsebkendőjét s keserves sírásra fakadt. É© nem tudott elzokogni egyebet ennél az egy szónál, amelyet kétségbeesve ismételgetett maga elé: — Istenem... Istenem... Láttam nyomban, hogy itt valami ijesztő félreértéé forog fenn, amilyen száz és száz előfordul az életben, különösen manapság. Hogy csillapítsam valamit, hellyel kínáltam meg s különben is szivgyömgeeég fog el. valahányszor leány sir előttem. — Parancsoljon helyet, kérem ... Úgy látom, alighanem összetévesztett valakivel. Letilt engedelmesen, még mindig a zsebkendőjébe szipogva. S annyit mondott, a köny- nyein át: — Nem tévedek... Én N. N. iró urat keresem! Tehetetlen voltam ezzel a makacssággal szemben. Ahogy elkönnyezgetett volna egy sort, rámemelte gyönygyöktől csillogó szemét s igy kezdte, el-eiesukló hangon,: — Csakhogy akit én keresek, az magasabb, a hajasz-ine fekete és igen-igen elegáns fiatalember ... — Akikor mégsem én leszek. — válaszoltam komolyra,vált hangon, — miután e három föltételnek én épp az elenkezője vagyok fiam ... — De őneki is az a neve és ő is író! — toppantott türelmetlenül az ismeretlen kisasszony. Azt mondtam neki: — Tudomásom szerint a városban csak egyetlenegy olyan ember fordul elő, akivel közös nevet viselek, az a névrokonom azonban cipő- f elsőrés zkészitő ... Különben olyan egyre megy! S legyintettem. De a leány minden erejével tiltakozott: — Nem kérem, nem cipöfelsőrészkéezitő. Mert igen müveit és elegáns fiatalember! — Abban az esetben — kiáltottam föl lelkesülten — föltétlenül fodrászsegéd lesz, lévén a fodrászsegédek a külszín és a művelődés úttörő bajnokai! Akaratlanul elhallgattun-k keveset - Magam azon andalodtam el, micsoda elszánt alak lehet a kérdéses fodrász-legény (mert a-z lehetett csak!), a leány viszont amiatt eshetett apátiába, hogy mi lesz most már a tervezett házassággal? Mert, százat mertem volna tenni egy ellen, hogy alighanem vőlegényféle már ismeretlen riválisam, ez a-z ebadta. . A leány rezzentett föl. Rámemelte szomorú szemét: mintha a remény egy szalmaszálába kapaszkodott volna bele. Akaratosan mondta: IGYUNK KASSAI SÖRT! 12° PRÍMUS &DTIA 16° Sct. FLÓRIAN GYARTJAt BAUERNEBL es FIA r.t. KOSICE — De mégis iró. kérem. az. akit keresek! — Hogy-bogy ? Egyhangún beszélt tovább, ám annál önérzetesebben: — Mert- sok könyve van, kérem! — Sorolja fel egynek-kettonek a címét:A leány megemlítette erre nyolc-tiz sajátkönyvemet ... Hát- mégis csak velem henceg ez ez istenadta alak! S folytatta rebbent hangocskáján: — Ég mindig hordott nekünk a könyvekből, meg a rokonoknak és ismerősöknek... — Körülbelül mennyit osztott ki összesen? — kérdeztem ellágyult hangon. A kedves vendég- igy válaszolt: — Az utolsó félesztendő alatt elosztott vagy százhúsz könyvet. Mindbe beírta a nevét annak, akinek adta s mindnek tudta a tartalmát, bit hittünk neki... Azzal dicsekedett.: olyan köny- nyen megy neki az irás, hogy az már luft-! Hát apa meg mama nagyon tisztelte.. . Gazfickó lehet mindenesetre, azt már láttam. Másfelől jóesett és meghatott, hogy oly széles arányok közt terjeszti szakadatlanul a könyveimet s ezért a rokonszenves sajátságáért szerettem volna a szivemre ölelni... Még sem lehet olyan utolsó ember! Annyit körülbelül tudtam már, amennyi az előzmények ismeretéhez volt szükséges. Azt kérdeztem most: — Mi az édesapja-, fiaim? —• Házgondnok, — válaszolt némi vonakodás után. (Szóval: házmester. Utóvégre mindenki olyan foglalkozást üz, amilyenbe belecsöppen tette a Gondviselés.) Ámde mivel a kislány igen-igen el talált sz-on- t-yolodni, gondoltam, megvigasztalom keveset: — S magát hogy hívják, fiam? Mert a- keresztnevét nem jegyeztem meg a bemutatkozásnál ... — Krisztinának, — mondta lehalkult hangon. Sóhajtottam egy mélyet: — Most már csak arra lennék kiváncsi, minő köremények között ismerfkedett meg néva-zon-os pajtásommal, a maga jövendőbelijével? Hátha- tudnék segítem magán! r-r Alt hiszem, nem fog yj^Tajönni ptibitei,
