Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)
1933-04-09 / 84. (3194.) szám
4 >PRXGAiA\aG^ARHI RLAg 1933 április 9, v&sárna] 'Reggel a rigók mái1 nagyon hangosak s mikor messze bolyongok a külvárosok udvar- tanyái között, a kakasok kukorékolásán hallom, hogy már érziik a föld uj szagát- Az ágakon nőnek a mozgás, fakadó rügyek. Mindez a kikelet megjőve te lét súgja. Ö meg is jön: a Természet-adta bimbók Kikeletje. De hol marad a másik: a Tavasz? A Föld kemény kérge, — 6, az megnyílik, a durva rög porhanyóssá porlad s a rejtelmes ősi nedv keringés elkáibitja a gyökéren át a fát, az ág bimbóján át a madárkát s fölkelti az alvó pillangót. De a szivek nem tudnak megmozdulni, keményebbek a megtaposott ugarnál. Az emberszivekben nem jár uj lüktetés, mintha mind redvessé vénültek volna. Kikelet van, ám nem jön a Tavasz. Én azt sejditem, — kimondani alig merném —, a mi életünkben annyi millió ártatlan ember vérét öntötték bele a Földbe, hogy az most bosszút áll az Emberen: nincs elég vér a szivekben. Annyi maradt csak, hogy hajija a sokinillió embergépet, de a sokmillió szívből mind üres taposómalom lett. Ilyen kevés élő szeretet, szivbeli vonzás, szentséges sóhajtás még sohasem volt a világon, mint manap. Ezért nem tud a Tavasz megérkezni. Ez a tavasztalan Kikelet. Kegyetlen, visszájára fordult csudaHa megfigyeled zárt teremben az ember társaságot: egyszerre csak nehezen kezd zihálni a keblük, mind szügyükre hajtják a fejüket s a szájuk nyitva marad. Nemsokára már cserepeseknek látszanak epedő ajkaik. Elfogyott az ózon, azt érzi mind. S azután mindig akad egy okos ember — asszony, ki kinyitja az ablakot. Ettől mind felélednek. Ilyen zárt teremben ülünk mi mind európaiak — talán az egész emberiség. A vadnépeket sehogy sem ismerem, de hogy Európa minden népe, az Újvilág s az egész forrongó Ázsia ebben az ózon-fogyott levegőben él s ez minden nyavalyájának eredője — azt pontosan fel fogják majd Írni krónikáikba azok, kik akkor fognak megfigyelni minket, mikor már elmúlt, a nemzedékünk. Bölcsészek lesznek-e, biológusok, történészek vagy költők, avagy nagy papok — az egyre megy, csak nevük más: az Igazság őrei mindig ugyanazok, bárhogy nevezzed őket. Az az ózon, az a légeny, amely most hiányzik a mi világunkból, az a sziveknek meleg lihegése. Nem az észben van baj, nem az agyakban van hiány, hanem a sziveknek rettentő megkisebbedése- ben. És hiába jön a kikelet, senki sincs, aki ablakot nyisson. Ezért nincs tavasz. Zárt a mai emberiség lelki szobája- Csukva az ablak, hiába verdesi az ébredő szellő s a rügyező ág hasztalan dobol üvegén. Csukva az ajtó, nem kopog rajta semmi melegítő lélek rózsaszínű ujja. Ezért hörgőnk oly mélyen, lehorgasztjuk a fejünket s csak felhördülő sóhajtás tör fel belőlünk, nem nyiladozó remény. A tüdőnk még tud lélegzőm, de a szivünk már rég elfelejtette a felrebbenést. Ezért járunk félő lépéssel a bimbózó virágok selyemipázsiÍjain. Ezért tavasztalan a kikelet nekünk. Mert a Tavaszhoz szív is kellene s ilyen kevés szív még sohasem volt a világon, pedig már kétezermillió embert számlált meg a Föld hátán a statisztika, — még soha ennyit. Csakhogy a Föld tele lett a beleöm- 1 ött tengernyi embervértől e hiába van itt kétezermillió emberi lény — ott tátong közöttünk az a tizenegymillió kísértet, a világháború embervesztesége. Ha koporsóikat egymás mellé helyeznők, Páristól Vladivosz- tokig húzódnék az óriási ravatal... Vagy azért nincs tavasz, mert pénzbeli gondjaink vannak? De hiszen Gondodnak minden pillanatban megújuló nehéz nyögése megint csak a vértelenség szörnyű litániáját rikácsolja. Hallod? A „nagyszerű14 Emberölés belekerült négyszázmül 1 iárd dollárba — ha meg nem öltétek volna — Oroszországtól Kanadáig. Európán keresztül minden családnak lehetett volna házat építeni, kerttel ,uram, virágzó, szép kis kerttel. S a maradékból még telt volna egy nagyszerű kórházra azok számára, akik — háborút akartak ránk zúdítani. így folyt el mind a Világnak vére. így akadt el a szivek pibegése. Ezért tavasztalan a Kikelet, annyira kerül minket a szerelmes Tavasz, hogy már nem is vesszük észre, hogy a bajok baja a szívtelenségünkben van. Már annyi szive sincs az Embernek, hogy megérezze a maga szivhianyát. Ha egy szív nem vár másik szívre, akkor rnár csak dörömböl, kalapál s szivattyúnak való, de nem éli a szívnek éleiét. Virágvásár nap! Kikelet tavasz nélkül. Sokat bolyongok én a városon, mint minden ember, kiben sok a Gondteher, küzködés. A keresztet csak úgy tudjuk viselni, ha vele szaladunk. Itt, hol utolsót nyújtózik a város, a Sashegy alatt, Kelenföld felé jár legtöbbször merengő zarándokutam. Erre vannak a kiépítetlen uccák, az ottfeledett kicsinyke házak. A legutolsó házban pincebolt nyílik. Kis fűszeres, ki almáját, retkét, karfiolját venyi- gés kosarakban tartja a lépcső tetején s ott lent, a bolt mélyén, cípőmázskatulyiák és sör- hirdetések közt lesi a vevőt, aki hozzá le- bukkanjon. A pinceboltnak egy ablaka is van az uccajárda magasságában. Annáik homályos üvegéin egy még szüikebb földalatti helyiségbe látói: az az üzlet raktár. Ebben van a nagy kincs, a vagyon, a vállalati tőke. Mindig benézek abba a raktárba a mély ablakon — Nemrégiben történt velem, hogy lekéstem a gyorsvonatról és egy rövid, aiüg másfélórás útszakaszt személyvonaton lettem meg. Az útszakaszt már jól ismertem, legalább is azt hittem, hogy jól ismerem. Sokszor utaztam a vonalon — mindig gyorsvonaton. Sokszor néztem a 'kellemes, „festői'* tájat a gyorsvonat ablakából, szinte ismertem minden erdőiéitől, minden szán tófölülánoot, amely sávos szőnyeggé terül, mig elrohan a szem előtt. Folyók, hidak vonalát, házcsoportok színfoltját ismertem — rengeteg vonalat és .színfoltot, És ime, személyvonaton utazván, fölfedeztem újra a vidéket- Nem a tájat, hanem a földet. Nem a színfoltokat, hanem a mezőt és a rajta lévő életet. A személyvonat majdnem olyan gyorsan megy, mint a gyorsvonat, de megáll minden kis állomáson, megáll kis őr.házak előtt, ahol alig látni több házai, de sáros dülőutat látni, ökrösfogatot a sorompó előtt, a sorompónak támaszkodó kocsis és a vonat utasa szembenéznek egymással percekig, amíg a vonat áll. A falusi házak, amik a kicsiny állomások mögött gyülekeznek, nem színes pettyek többé a horizontális zöld háttérben, az ember rájön a valódi értelmükre: emberek építették őket lakásra és védekezésre, nem pedig a festő ecsetjére. Valóban: a gyorsvonatból tájképet lát az ember, a személyvonatból, mert sokat áll: a föld valóságos életének darabjait. A gyors vonali nagyobb állomások egyhangúak és jelentéktelenek a maguk sínes vagon t ömegei vei, de milyen változato sak a kis kertek az őrházak mellett, amelyeknek fakerítésén színes edények száradnak; a mozdulatlan sáros szántóföldek mintha komoly gondban izzadnának, hogy kenyeret teremjenek; a kerekes kút hangosan csikorog és vizet önt magából, nem csupán részlet egy zsánerképen ... Láttam egy parasiztasszooyt, aki a sorompónak támaszkodott, batyuval és kosárral, a kosárban fűszeres csomagok, végignéztem a faluba vezető utón, amelyen idáig jött, képzeletiben beléptem a fűszeres- boltba, ahol bevásárolt, csendült az ajtó, félhomály, recsegő, fekete padló, petróleum- és dohos íüszerszag, nehéz, nyugodt mozdulatok ... Milyen nagy a különbség, ha csak személyvonaton utazik az ember gyorsvonat helyett. Hát még ha nem is vonaton utazik, hanem kocsin, biciklin vagy éppen gyalog! Gyalog az országúton, amely keresztül visz a falvakon. Manapság sokan utaznak az országúton, főleg autóban- Az autóban utazók többet is láthatnak, mint a vonat utasai, ha szemük van. De ők inkább csak az országutat nézik, az uljelzéseket, a kanyarokat, az emelkedőket figyelik, ismerik az utbaeső jobb kocsmákat és a benzin tankokat. Az autóban ülő az ú tra vigyáz, a zök ken ökre és az akadályokra, akkor is, ha nem maga ül a volánnál. A turista lehetőleg elkerüli a falvakat, mezei és erdei utakon tör a magasba. A természet érdekli, nem az ember. Csak annyit kíván a Föld népétől, hogy segítségére legyen vándorlásában és ne zavarja a tetrméa® is hol sáros, hol párás, amint az idő járja! s bámulom a fölhalmozott k in csv agyont. Mert a pince mindig tele van egymásra öntött krumplival. Sáros, ütödött burgonyagumók a föld alatt, miket vagyonnak rakott be a szegény városvégi szatócs, de melyek bizony sokszor nála rohadnak. (Mert ma miég a krumpliban .sem lehet bár bízni, oly igen rossz lett a világ!) Úgy nézem, hogy tavalyról is annyi burgonyája maradt a szegény boltosnak, mint még sohasem. 8 mikor a múltkor megint elérek a város végére s megint ott nézem a pinceboltot: a napsugár betéved a szutykos, szűk krumpliiipinőébe. És íme, ime, a föld alá dobott sárga, csúnya krumpliból gyönge, csenevész sárga csirák kezdenek kiütközni. Másnap már nagyobbak. Harmadnap egészen hosszúnak látom őket. S mind e csenevész csira egyetlen oldalra fordul: jobbról, balról, a leghátúlsó maszatos krumpliból is nyújtózva meredeznek a napsugár felé. hogy megelevenedjenek s magukba szívják a szerelmes fényét, hogy ímegimozr dúljon az ő krumpli-szivük. ük is, a pincebeli krumplik is, igy tele vannak az Isten szivével- Csak az emberekből hiányzik. Ezért élünk mi a kikeletben — tavasztalanul... szét imádásában- Itt-ott megtanul egy népdalt, ha már ráun a maga városias turista- nótáira, amiket csak a szabad levegő tesz élvezhetővé. A falusi ember nem jár gyorsvonaton, utálja az autót, nem kedveli különösen a turistát sem. Itt-ott elad neki tejet és kenyeret, semmi további érzelmi közössége nincs vele... a turistának ünnepe az, ami neki kenyere: a szabad természetKülönben pedig azon siránkozunk, hogy a városi nép nem érti meg a fálusi népet, teljesen elszakadt tőle, pedig életünknek, tehát a városi nép életének is alapja a föld. A földművelő ember, a gazdálkodó azt panaszolja, hogy a városi nép az ő zsírján él, de nem fizeti meg érte, ellenben lenézi- A városi ember légüres térben él — mondják a tanult gazdák — a maga hivatalai, könyvei és szerszámai között és semmiképpen sem akar rájönni arra, hogy: ha a falusi parasztnak rosszul megy, akkor rosszul megy a városi urnák is. A falusiak szentül meg vannak róla győződve, hogy ez a gazdasági leromlás oka: a városi ember elrugaszkodott a falutól és csodálkozik, ha éhen marad a gépei között. A városi embernek nincs véleménye a falusi emberről, semmiesetire sincs komoly véleménye. Nem szívügye a földműves paraszt Ismeri a kenyértermelést, mint technikai eljárást (épp úgy ismeri a kősaéntermelést és a kátrányolaj gyártását), de nem jelenik meg előtte a paraszt verejtékező arca, ha bemegy a péklhez kenyeret venni vagy a mészároshoz húst venni. Óriási a diszparitás a mezőgazdasági termékek és az ipari termékek között: ezt állapítják meg a városi gazdasági élet tudósai is. Ez súlyos és elgondolkoztató tünet és ha nem is fogadjuk el a gazdasági krízis egyedüli okozójának, akkor is indokolja, hogy közelebb jussunk — legalább érdeklődésbet] és ismeretekben — a földhöz és a föld népéhez. ELruigaszkodtünk a földtől, ez tény és hiba. A politikában már régen kiderült, hogy a falu népe nélkül nem lehet kormányozni; az együttműködést igen, de az ér- dekközösséget nem sikerült eddig helyreállítani. Egyik engedményeket tesz a másiknak, a másik ad ezért, valamit aiz egyiknek, de hogy együtt kell menniök, hogy együtt kell megélniük, helyesebben, hogy csak egyformán jól vagy egyformán rosszul élhetnek meg, erre még nem jöttek rá. Fiatalemberek az utóbbi években arra a .meggyőződésre jutottak, hogy szociológiát nem lehet csak könyvből tanulni. Egyetemi hallgatóik, akiit társadalompolitikai és világszemléleti célokért dolgoznak, elszánták magukat arra, hogy kimennek a pairasztok közé — ahogy eddig kimentek a munkások közé — a helyszínen ismerik meg a földművelő paraszt életéit és nyomorúságát, közvetlen tapasztalatokból állítják össze a tanul mányi anyagot és tudományos módszerrel vonják le TAVASZTALAN , KIKELETBEN ELEK — Virágvasárnapi ének — Irta: HEGEDŰS LÓRÁNT (Budapest) KÜLÖNVÉLEMÉNY in mi —i i.nr iTanwn—i WMHBWM—■ ■ TÁJKÉP ÉS ÉLET SZEPLÖT máj tol tót ée .mindenfajta bőrbetegséget azonnal megszüntet a világhírű Földön- féle aradi Margit-créme és szappan Az arcbőr rövid idő múlva szép, fiatal és üde iesz, a ráncok kisimulnak. Mivel a MARGIT- CRÉMET sokan utánozzák, saját érdekében csak eredeti védjegyünkkel leragasztott dobozt fogadjon el. Nyitva, vagy kimérve, eredeti MARGIT-CRÉME sehol nem kapható. Főlerakat Csehszlovákia részére: „Sz. ERZSEBET** gjfónjszetár. Bratislava (Pozsony) Duna a. 38 következtetéseiket. Uj tudománynak tekintik ezt az „uj“ eljárást, úgy hívják, hogy „szociográfia**. Fényképeket, eseteket . és statisztikákat gyűjtenek, a maguk szempontjai szerint dolgozzák fel az anyagot és nagyon büszkék a maguk uj akciójára. Büszkék is lehetnek. A régi világban, mikor még a kézműves mesterember számított a városi lakosság zömének, az volt szokásban, hogy a mesterséget kitanult iparoslegény vándorútra kelt, mielőtt véglegesen letelepedett volna valamely városban. Tapasztalatainak anyagát nem gyűjtötte össze írásban és nem dolgozta fel tudományos módszerrel, de lélekben és gondolkodásban egész életére megszerezte a kontaktust a falu népével. A falusi földművelőhöz állított be szállásért és kenyérért, elbeszélgetett vele a nyári est pihenőjében, megismerte a földművelés minden csinját- binját, tudta a paraszt életének minden problémáját. így maradt közel egymáshoz a város és a falu. A mesterlegények vándorlásai régen megszűntek, a városokat elözönlötték a gépek, a:z üzemek, a városi lakosságban a gyám munkás és az egyetemet végzett „akademi- ker“ dominálnak és — a legtöbb városi ember ma nem tudja megkülönböztetni a búzát a rozstól, a bérest a gazdától. A turista itt- ott letép egy kalászt, hogy fitogtassa a tudományát, de semmi lényegeset nem tud a földművelésről és a földműves életéről. Alig tud többet a gyári munkás is, aki vasárnap kibiciklizik a szabadba, vagy kisétál a város határába. A turisztika nagy divat, a szociográfusok, eme újfajta vándorlegények tábora, igen kicsiny tábor. Valahogy egyesiteni kellene a kettőt, valahogy be kellene oltani a szociográfiát a turisztikába, szélesíteni, népszerűsíteni kellene ezt az egyesi tett hasznos kellemest. És a folyton terebélyesedő cserkészélet programjában benne van-e és milyen mértékben a termőföld szociográfiája? A turistákkal, a cserkészekkel, a kirándulókkal meg kellene értetni, hogy a szabad ég, a festői tájék, a jó levegő nemcsak testet és lelket üdítő és pihentető jelenségek, hanem ismertető jelei, természetes vetülétei a jóságos anyaföldnek, amelyből életünk támadt. Meg kellene velük értetni, ha maguktól nem jönnek rá, hogy a földet túró emberek az ő testvéreik, akik ottmaradtak az élet forrásánál, akik helyettük, nekik bányásszák veiéj- tékesen az életet, aniig ők a városi falaik között dolgoznak verejtékesen az életéit. A sok tudomány, a sok gép ellenére, mindezen túl. mindennek a segitségével újra közelebb kell hozni egymáshoz a városi- munkást és a föld túró parasztot. Meg kell értenünk. hogy pillanatra sem szabad kiengedni lábunk alól a földet az uj kincsek lidérc- fényeiért: ez volna a biztos mód, amely újra ■összehozhat bennünket, h ogy megbékél fűnk a földön és valóban hozzájussunk a föld fölös kincseihez. Nándor Imre. Sándor Tűire mnnkái A lángoló út regény ...........Ki1 15.— As szonyok novellák .............Kó 8.— Le szállítót! árak/ Kaphatók a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatalában Portó jr utánvétnél 5.- Ke Az 1933. évi Nagy Képes Naptárunk expedielós és porlóköltsége fejében 5.— (öt) koronát igen tisztelt előfizetőink bélyegekben is beküldhetik kiadóhivalatunkhoz, Praha, Panská 12
