Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)
1933-04-06 / 81. (3191.) szám
tAGVARHlRLAB 1988 AprMit 6, ostttttrtgk. özönlött a tenger vize s engem kisodort a szemben levő ablakon* Teljes erőmből igyekeztem minél mész- szebb úszni a léghajó testétől és nemsokára a viz felszínére kerültem. A folyton cikázó villámok fényénél láttem, amint az Akrou roncsát a hullámok tovasodorják. A hajó fara magasan a levegőbe emelkedett A hajó teljesen roncsa lapotban volt. Mintegy tiz percet úsztam még tovább, de senkit sem láttam a hullámok fölött, bár a tenger felszínét a villámok fénye egészen megvilágította. Kis idő múlva felbukkant előttem a Phöbus. A német gőzösről mentőövet dobtak felém és felhúztak a fedélzetre. A közben vizrebocsátott mentőcsénakok még három társamat tudták kihalászni. Wiley végül kijelentette, hogy az Akron lezuhanása előtt a léghajón teljes volt a rend és a fegyelem. Nem hiszi, hogy' a léghajót villám sújtotta volna. Newyork, április 5* Ma újból felvették a kutafómuiikálatokat az Akron roncsai után. KOMMENTÁROK ■Jlr ★ ★ Az «Akron»»tól a Mount Everestig Szakértők véleménye a katasztróla okáról Newyork, április 5* Az Akron katasztrófájának okáról elhangzó szakértői vélemények között nagy ellentétek mutatkoznak. Kimball kiváló meteorológus úgy hiszi, hogy a léghajó függőleges iránya légáramlásnak esett áldozatul, amely a léghajónak íém- konsírukeióját könnyen meggörbítette s a léghajót a tenger fenekére szorította le. Egy másik aeronautikai szakember úgy véli, hogy az Akron hatalmas légörvénybe került, amely a két zivatarnak összecsapásából keletkezett. Az Akrou legénysége azért nem tudott megmenekülni, mert be volt zárva a léghajó vasszerkezetének zűrzavarába. Ez a vasszerkezet kalitkaként fogta be a szerencsétlen áldozatokat. Kaució ellenében szabadon engedték a Moszkvában filertóztatilt anpt méfnfiküket Moszkva, április 5. Az oro*i szovjet vizsgálóbírója hajlandónak mutatkozott arra, hogy a Moszkvában letartóztatott négy angol alattvaló közül hármat kaució ellenében sza- badonbocsát. A Vickers-müvek ma folyósította az 55.000 rubel kauciót és a három letartóztatottat még tegnap este szabadónbocsá- ioííák. A mérnökök azonnal a nagykövetség épü ötébe mentek és ott laknak. A port április 10-én kezdik meg. A vádirat elkészült ég azt máris átnyújtották a vádlottaknak. Ez alkalommal Oroszország nem csinál látványos port és nem szervez a vidékről különvonato- kat, hogy a tárgyalásokon minél több néző vehessen részt, a tárgyaláshoz ez alkalommal c-Sak néhány száz személy kap jegyet. Szalámiban a magyar jó és igazi, pezsgőben a francia, szövetben az angol, — zeppelin-léghajóban ezemmelláthatólag csak a német. Sem az angoloknak, sem az amerikaiaknak nincs szeren ősé jük a zeppelinekkel, 6 míg Eckener léghajója, e a régibb Los Angelos öt-hat, sőt tiz év óta zavartalanul röpdös évente tizenöt- ször-huszszor a kontinensek között, a Shean- doah, az R101 után most az Akron is tönkrement. Patetikusan szólva a hullámokban lelte halálát, — megint egy miniszterrel a fedélzetén, mint az angol léghajó franciaországi elpusztulásakor. Szó, ami szó, én csak német léghajót rendelek, Eckener zeppelinjére szállók, — ha szállók. A repülőgép ismét némi előnyhöz jutott a léghajóval szemben (ámbár a City of Liverpool repülőgép multheti tizennégy halottja aránylag nagyobb katasztrófát jelent-, mint az Ak- roné volt, de — a repülőgéptársaság állítja — a Belgiumban néhány* nap előtt lezuhant óriás- repülőgépet egy Vess nevű angol fogtehnikue véletlenül felgyújtotta), CJydesdale és Intyre repülőgépei például átröpülték a Mount Everestet, szép teljesítmény, örülünk neki. Az örömünk természetesen fakóbb, mint az angolok öröme, akik két nap óta nem beszélnek másról, mint a Mount Everest átrépüléséről, — szerencsére a bánatunk is fakóbb, mint az amerikaiaké az Akron pusztulása után. Az angol lapokban másról alig olvashatunk lényeges helyen, mint az ázsiai repülőgépbravurról. Elvégre igazuk van a briteknek: a Himalája Berzsenyi és más egykorú költők óta nemcsak valóságos, hanem szimbólikus magasság, s a „himalája bérceiről “ állandóan úgy beszéltünk, mint a legmagasabbról, az elérhetetlenről, a gigantikusról. Az volt nekünk némileg, ami a sokkal rosszabb turista görögöknek az Olympus z: az elérhetetlenség és a. fenségesség szimbóluma-, e ha nem is vontuk mítoszba-, a. nagyságot és a különbséget gyakran hozzá arányi- fcottuk. Például a rossz dilettánsról azt mondtuk: „a Herczeg Ferenc egy himalája, hozzá képest'*. .Nos, az angolok e magasságot átrepülték, a szimbólum le van -győzve, ők nagyon örvendeznek, mert a földrajzi valóság ellenére a Mount Everest sokkal közelebb van hozzájuk, mint hozzánk*. Csaknem angol birtok, e India tőszomszédságában van. — Az óceán, amelyen az Akron elpusztult, viszont közelebb van az amerikaiakhoz, mint hozzánk, s igy némileg érthető, hogy az Unió a dollárgyász után (egyetlen bánat sem tart őrökké) Akron-gyászt hirdet-, szinte udvari gyászt, mert manapság a tehnika elhalálozott királyait úgy gyászoljuk, mint hajdan az igaziakat. Roosevelt nemzeti csapásként ünnepelte a katasztrófát s a lapok — hír szerint — többet írnak róla, mint az an- goi újságok „a Mount Everest legyőzéséről". Mi közünk nekünk e távoli eseményekhez? Ne értsenek félre, nem akarom az amerikai fájdalmat lekicsinyelni, s 'az őszinte megdöbbenést, amit az ember az Aikron pusztulásával kapcsolatban érez, — de valahogy föllélegzek és megkönnyebbülök, ahogy a lapokban oldalszámra olvasom részben a világot megrendítő katasztrófa, részben, a brit világbirodalmat megörvendeztető repülőgépbravur híreit. Az első fecskék. Itt vannak a rendes nagy tavaszi események. Az emberek érdeklődése el terelődik a saját ügyükről, elmúlik az élet készakarva komplikálása, a veszekedés, a mérgelődő®, az az egész sötét, csúnya légkör, amely középkori ködökkel veszi körül Eszaknyugatközép- európát. Ismét az érdekel, ha néhány ember tragikus körülmények között elpusztul az óceánban, vagy végrehajtja a tehnika egy-egy heroikus -müvét, ismét százszázalékosan együttérzőnk a haladás, a tehnika, a szenvedélyek tragédiáival, az örök emberi dolgokkal, s nem merülünk a saját életünk vájkálásába. Milyen szépek voltak a régi tavaszok és a régi nyarak. Amikor napokig lélegzetvisszafojtva tudtunk várni az óceánrepülőkről szóló hírekre és minden másról megfeledkeztünk. Amikor egy egész nyáron csak Nobiléval álmodtunk, vagy egy nagy pörről, a zeppelinek első útjáról, Picard hőstettéről, a sarkok átrepűléséröl, szegény Amundsenxől, expedíciókról, autóversenyekről, nagy szerelmekről, színházakról. A sok fölhá-boritó és. piszkos világhír után, ami az elmúlt hetekben egyenesen emberi mivoltunkban alázott meg és olyanná tette Európát, amiért szégyenkeznünk kellene, a sok eredménytelen politizálás, nyegle világmegváltási terv, államférfim zsonglőrködd® és rögeszme után jó olvasni a. régi-stilü izgató, s mégis távoli. nyugodt és ..semmi közünk** híreket, jó olvasni .például, hogy ..s ekkor, tízezer méter magasságban Bonnett fényképész oxigéngépének csöve elszakadt. Szörnyű pillanatok. A fényképész elvesztette eszméletét, a pilóta erejének utolsó megfeszítésével zsebkendőjével betömte a lyukat, s minden rendbejött1*. Gyerek- romantika, de szép, de jó, erre való az újság, igy kellemes és nemes dolog újságot csinálni: nem bánt, nem nagyképü, egészséges, heroikus riportázsa az életnek, olyasvalami, mint amit hajdan a bomeridák végeztek, amikor városról- vároeba ko[portálták a trójai háború távoli, senkit sem bántó, de nemes és épületes riportjait. Ebben a viszonylatban még az sem baj, ha szomorú dolgokat kell jelenteni, mert a tragédiák egyéniek, hogy úgy mondjam, nem fertőzők: „Az egyetlen szemtanú szemében az átélt pillanatok borzalmával elmondja, ahogy az Akron hirtelen ketté tört, az emberek a vizb-e ugráltak, a viharos tengeren a sötétben senki nem -látta a szomszédját, de a fegyelem, a. biztos halál ellenére, páratlan maradt**. Ez nagy dolog, ez eltérít a mi közvetlen és nyúlós csúfságainktól, ha mindnyájan sokat és áthatóan beszélünk és gondolunk o nagy egyéni tavaszi eseményekre, talán megszabadulunk rossz szokásainktól, mert bizonyos, hogy a sorsunkat mi itt önmagunk zavarjuk, magunk fújjuk föl a bajokat, mi fujtatjuk a tüzet, ami elemészt. Jó v-o-lna már másra gondolni, s engedni, hogy a földi pokol tüze kialudjék. Lindbergh, Eckener, Nobile, Nun-gesser, Amundsen szelleme, jöjjetek és szabadítsatok meg, A tehnika Iliászai és a- földrajz Odieszeái* Minél több külső esemény jön, annál inkább elorieutálódunk a ragályos önmarcangolástól, minél több az emberi teljesítmények és az egyéni szenzációk hőse és mártírja, annál -biztosabban lábalunk ki a mai európai középkorunkból- Szvatkő Pál. Az egyik Everest-repiilőgépet baleset érte Purnea-Bihar, április 5. A MontEveresten átrepülő két gép egyike hétfőn a Kancsracsunga lábánál, Din-ajpur provincia határán, valószínűleg a hajtóanyag elfogyása következtében leszállásra kényszerült. A két repülő, Gellowes és Béniét, nem szenvedett, komoly sérülést, Fóffegyverzeü horoskereszte* seh csehszlovák leveles megtámadtak egy csehszlovák ieílMót Prága, április 15. A Ceské SÍ ovo jelentése szerint izgalmas kalandban volt része április i-én Müller János hilgensdorfi, nyugatcsehországi levélhor-dőuak, Müller a kisfiával kisétált az erdőbe s mikor mintegy tizenkét lépésnyire közelítette meg az országhatárt, hirtelen két horogkeresztes egyenruhás, feifegy- vérzett férfi ugrott elébe. Az együk katonai karabéllyal, a másik revolverrel volt fölfegyverkezve. Átjöttek a csehszlovák területre és rákiáltottak a meglepett levéihordóra, hogy mutassa elő az útlevelét. Müller azt válaszolta, hogy útlevele nincsen, de nem is szándékszik átlépni a határt. A horogkeresztes fiatalemberek erre ráparancsoltak, hogy forduljon meg és forgassa ki a zsebeit. Amikor a levé'lhordó vonakodott ezt megtenni, rászóltak, hogy velük kell mennie Szászországba s mindjárt vállon is ragadták. Ebben a kritikus pillanatban nem messzire emberi hangok hallatszottak, mire a levélhordő megszökött kisfiával együtt. A horogkeresztesek erre utánalőttek, de nem találták. JELENSÉGEK A világ lírai pongyolában Mennél nyugtalanabb a világ, annál divatosabb a jóslás. Ez uj esztendő küszöbén Szinuszok, párisi dámák „tájékoztatják" a köz vélemény t az elvárható esemény felől. A jóslásnak ez a fajtája a legősibb, a hiszékeny tömeg miszticizmusához uppelIái és metafizikai erőkből táplálkozik. Annyi min-! dent jósol, földrengést, tűzvészt- uj háborút | Keleten, inflációt, államcsődöt, nagy ember halálát, forradalmat, kormány, és monar- chiabukást, hogy .muszáj valaminek beválnia ebből- Minden esztendőben meghal egy nagy ember, Keleten ösezemarakodnak valahol és minden esztendőben bukik egy kormány, hogy Madame Thebe-t igazolja. Kepler-utódok, akiknek a csillagok járása árulja el a jövőt, szeretnek a "tudományra hivatkozni, amikor a hiszékeny embernek horoszkópot állítanak- Persze, még ez a ,tudományos" jóslás sem jobb a kártyavetés cigánykodásainál, A jóslás ott válik komollyá, ahol elhagyja a miszticizmus területét és a jelen valóságaiból, a világ politikai és gazdasági éleiének alakulásából próbái módszeresen a közeli jövő eseményeire következtetni Az élet törvényszerűsége, a tények erejének Mérhetetlen szigora, ezt a következtetést is szűkre határolja, a jóslás leegyszerűsödik, de még .mindig kétes tudományos megalapozottságra hivatkozni, aki a véletlennek., a kiszámíthatatlannak szerepét ismeri. Manapság minden lapnak kuL vagy belpcltikusa végez ilyen értelemben jós műnk át és pályája folyamán nem egyszer ítéli meg helyesen a. jövő kialakulását. A vélménynyilvánitás azonban nem alakit ja ki a világ arcát. De fel kell figyelmünk olykor, ha olyan titkos erőkre, rejtett ösz- szefüggésékre hívja fel figyelmünket, melyek a világ vegykonyhájában emberek és népek sorsát kavarják. Az újságírónál fokozottabban a diplomata az, akinek alkalma van ennek a vegykonyhának izgató titkait, a földalatti források eredetét és útját figyelemmel kísérni. Az irodalomban gyakran találkozunk nevekkel, melyeknek viselői a diplomácia szolgáin Iáiban álnak. A Qfuai d‘ Orsay valóságos melegágya a diplomata irodalomnak; harmad-, sőt titedrangu Paul Moranddk, Decobrák mellett egy finom tollú Olaudel vagy Giraudoux neveit látjuk a listán. Ezek a dipl ómat aíró k azonban, amennyiben a tényirodalomnak, a Tatsa- chenliteraturának művelői, beérik esemény- gazdag életük tapasztailatanyagának meg- 'formálásávl. Tegnap Tokióban vagy a kínai falnál, ma valamely szovjet missziónál vagy valami exotikus szigeten petróleum nyomában, holnap Londonban a Foreígn Offoice titkos aktái közt, szerződések csavaros pontjait diktálva, nagyhatalmak ágenseként te- tőtől-talpig mindig a legutolsód divat szerint. 'kívül és belül egyaránt, diplomata mosoly- lyal és jól megfésült örök'semmitmondáseal ■a.z ajkakon: egy élet, melynek ragyogó külsőségeit az egyik végletben a ponyvaizü Hálókocsik Madonnája, a másikban Girau- douxnak ellentétet áthidalni álhité Siegfrid- jé jelzik. Diplcmatairók, akik látják ugyan a világ sorsának irányitól pongyolában, de beérik apró-cseprő szerelmi konfliktusok felvázolásával saját múltjuk színes regiiszrt DKJtamnMKSMi rálásával. Ennek speciálisan francia írásnak mostanában ve tél y társa akadt Haroíld Nicolson személyében. Nicolsont az uj angol irodalom jellegzetes alakjai közé sorolja. Diplomatának indult, a követi méltóságig vitte, mig egy nap megelégeli a pályát, szögre akasztja a díszes frakkot, vitrinbe csukja rendjeleit és elmegy újságírónak. Nyugtalansága hajtja az uj pályára és ahogy oevrejéből kiderül: a tisztaságérzete. Azt hiszi, hogy az újságnál létezik véleményszabad slag, nem vetve számot az angol közönség ízlésével amelyet a külpolitika vegykonyhája nem érdekel. Nicolson hiába szerezte meg pályáján az erre vonatkozó alapos ismereteket, nem kérnek belőlük, az angol újságolvasó szórakoztatást kíván, nem tanítást. Nicolson hamarosan levonja ennek az uj tapasztalásnak konzekvenciáit íis és mint 'anyagilag független ember elmegy írónak Szokatlan, más utakon jár, mint francia kolegáí. A múlt gazdag tapasctalanyaga csak aura jó, hogy elméjét élesítse és emberértő szemét látóvá tegye. A világ vibráló nyugtalansága felszökkenti benne a kérdést: Mi lesz itt holnap? Milyen lesz a világ arca néhány év, egy évtized múlva? Itt nincs jóslásokba való bocsátkozás metafizikai alapon, ahogy hazájából! elődje, Wells tette. Nem ü fel egy időgépre, nem álmodik előre, hanem egyszerűen belekezd egy politikai ikonflik_ tus elmondásába, amely történetesen nem ma, hanem 1939 nyarán játszódik ]e. Nicolson szerencsés kézzel azt a miliőt választja, melynek diplomata korából benfen- tese. Alakjai: ia világ urai, angol e& francia politikusok és diplomaták. A történet.: egy fondorlatokkal teli diplomata játék, az a lelkiismeretlen kontárkodás, mely népek békéjét és létezését aktaszerüen intézi. Az utópisztikus keret alkalmat, ad a mesterség minden fogását, ismerő, szatírára hajlamos iróniák, hogy az államvezelés tökéletlenségeire utaljon. Itt nem többé- kevésbé ismert hibák ostorozásáról van szó, hanem arról, hogy a vaskézzel tartott szisztéma csődbe kerülhet, hogy a világ urai ugyanolyan tökéletlen teremtmények, hangulatok és hiúságok 'rabjai, mint azok- akik. nek sorsát igazgatják. Egy emberi gyengeség, a véletlen vak játéka súlyos következményekkel járhat, ahogy ugyanaz a vak véletlen — mint Nicolson példájában — a katasztrófát a végső pillanatban elháríthatja. A hangsúly nem a kitünően meglátott alakokon, a Foreign Office poránelég, fojtó miliőjében van, hanem azon a lélek- zetelállító vox humana hangon, mely titkosan és vádolóan kicseng a sorok mögül. A nagy játék ismerője nem bocsátkozik jóslásokba, hanem következtet Németországban a nemzeti eszmének kiteljesedését látja. Franciaországban polgári radik'a!izmust néhány uj névvel tarkítva, uj szovjeteket, — de mindez lényegtelen, s nem kérdjük, hol következtet hibásan. Vak vétellé nek, emberi gyöngék játékszere vagyunk, mondja a könyv. A jövő — Nicolson szerint nem vigasztaló. Voltaik és lesznek botlások £s hiába minden békítő mosoly, amivel könyv© befejező lapjain megajándékoz, a szín, amit palettáján kevert, sö:ét marad, A világ urai: csakúgy emberi gyöngék és vak véletlenek játékszerei, mint minden ember. Bj5ri Viktor. IWni—i—i—I—■■■■mi trr ' Az 1533. évi Nagy Képes Naptárunk expedíció; és poHókóltsége felében 5.- (80 feorcntf Igen tisztel előfizetnie bélyegekben is beküldhetik kiadóhivatalunkhoz, Praha, Panskó 12 4
