Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)
1933-04-27 / 97. (3207.) szám
j^—a———a—t——iw^wm—m,m»itmi —■■ i—1 imwiMyiMraiwBiiwiMMBWMWWMMWWPWwwwMMWMowwwwwMWMWMM— 1 lil*l|« l"'""1* ■w<w>«'miiw wm—nw»íi i wrir^«n—ni«mTCTnm»M'ii— in— wiwm i wni ■ w—n»^iim»áji ■■ ^rLirvf^jnM/*rm*tfUU> xn- évf- 97- (3207) szám • Csütörtök • 1933 április 27 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kö. R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.—Kő. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prágai!,, Panská ulice 12. II. emelet — Telefon. 30311. — Kiadóhivatal; Prága 11., Panská ulice 12. Ili emelet Telefon: 34184. SÜRGÖNYClM: HIRLRP, PRflHfl A üaiFareis és Benes expozéja Prága, április 26. A Poincarék és a Tardieuk mintájára Be- nes külügyiminiszter is távexpozét mondott kedden a nemzetgyűlés mindkét házában: öt óra hosszat beszélt gyorsan, megszakítás nélkül, fáradhatatlanul. Nem akarjuk a szorgalmi és a statisztikai teljesiimény érdemeit kisebbíteni, sőt készséggel elismerjük azt is, hogy sokat tanultunk belőle, sokban tájékozódtunk és megtudtunk olyanokat, amit Benes nyílt szavai nélkül sohasem tudtunk volna meg. Végre tisztában vagyunk az európai államok erőviszonyával, tudjuk, ki van az egyik táborban, ki a másikban, tudomást szereztünk Anglia , gyenge pillanatirói", amelyekben csaknem Mussolini mellé állt, ismerjük a külföld pontos felfogását sok olyan kérdésben, amelyekről szemmellátha- tólag csak Benes külügyminiszternek van módja beszélni s megkaptuk az európai helyzet keresztmetszetét, amennyiben Benes két táborra osztja Európát: a nagyhatalmak táborára MacDonald, Mussolini és Németország sajátos nézeteivel s a kishalaknak táborára Benes, Tiiuleseu, Jelt les és B-eck sajátos nézeteivel. Engedje meg a külügyminiszter, hogy a' miniket megillető szerény rész alapján mi is: jogot, formáljunk a hozzászóláshoz és néhány megjegyezéssel illessük az expozét. A végén kezdjük'. Benes szerint a csehszlovák köztársaság valamennyi nemzetiségének többsége a kormány mögött áll. Lehet, hogy általánosságban így van, lehet, hogy nincs Így, ne kutassuk. De egyet tudunk: ha a „valamennyi nemzetiségbe" a magyarok is beletartoznak, akkor incsen így, mert a köztársaság valamennyi szavazatához arányitva bármily kevés az a közel háromszázezer szavazat, amit ellenzéki pártjaink a köztársaság magyar vidékem kaptak, a hat-kétszázezer lakosnak megfelelő szavazatszám a magyar kisebbség túlnyomó többségét jelenti s ez a túlnyomó többség, ámbár lojálisán teljesiti állampolgári kötelességét, nincs a jelenlegi kormánytöbbség .mögött s helyteleníti annak politikáját, amelyet a maga számára károsnak tart. (Csak mellesleg említjük meg. hogy a ma gyarok mai ellenzékisége annyira természetszem és fix dolog a köztársaságban, hogy még a kormányhoz közelálló magyarnyelvű sajtó is az „ellenzékiséget" hangoztatva lép a szlo- vbnszkói magyar közönség elé). E megállapítás annál nagyobb nyomatokkal esik latba, mert azoknak a kérdéseknek legdöntőbb része, amelyekről az exnozéban' szó volt, elsősorban a magyar—csehszlovák viszonyt taglalja. Miért van az, kérdezzük, hogy a csehszlovák kormánypolitika az elmúlt tizenöt év alatt nem tudta megnyerni a magyar kisebbséget? Miért van az, hogy ha Benes a magyar—csehszlovák kérdésekről beszél, esetleg hivatkozhat a „legtöbb párt és a legtöbb nemzetiség túlnyomó többségének támogatására, de néhány gyászmagyaron kívül egyetlen magyarra, sem hivatkozhat, mert valamennyi ellenzékben van. Kétségtelen, hogy a magyarokkal szemben alkalmazott politika tökéletlensége belejátszott ennek az állapotnak az előidézésébe, s ha Benes a béke biztosításáról, a nyugalom megteremtésének helyes és egyedül üdvözítő útjairól, valamint a nyomorból és bajból kivezető másfajta törekvések helytelenségéről beszél, akkor a sokat hangoztatott megbékitcs és egység érdekében kezdeményezzen olyan politikát, amely a magyarokat is kielégíti. A Benes-expozé egyetlen vezéranotivumra volt fölépítve: a kicsiny és gyönge nem lehet quantité negligeable Európában. Bűnös dolog, hogy a számbeli többség és a nagyobb erő rákényszerítse akaratát a kicsinyre, bűnös dolog, ha a nagyhatalmak direktóriuma csupán azért, mert erősebb, megoldásokat diktál a .kishata- lomnak. £ kísérlet ellen a 'jog és az igazság neRevíziós vita a prágai parlamentben Síüllő Géza hatalmas beszédben ref aktáit Benes külügyminiszter expozéiéra — A szenátusi vita — ll6w@s támadások érik a cseh sajtéban megjelent revíziós megnyilatkozást Prága, április 26. A nemzetgyűlés mindkét háza ma kezdte meg a nagy külügyi vitát, amely leként a határrevízió kérdése körül forog. A vitában a legtekintélyesebb szónokok vesznek részt, a vita iránt föltűnően nagy az érdeklődés, hónapok óta nem volt a Rudoliiiiumban olyan élénk élet s oly mozgalmasságtól telitett hangulat, mint most a külügyi expozé nyomán. A magyarság pártjai részéről a vitában Szüli.5 Géza dr. és Szent-Iváuy József, a két pártvezér vesz részt, A vita első szónoka Szüilő Géza dr. országos keresztén yszccialisfa páni képviselő, pártjaink közös klubjának elnöke volt. akinek beszédét alább közöljük: Szellő Géza beszéde A külügyminiszter ur expozéját ez alkalommal — mondottá óziiilő — a képviselő- házban mondotta el. Ezt a lépést helyesnek tartom/ mert az eddigi gyakorlat, hogy csak a külügyi bizottságban beszélt, nem tartható demokratikusnak. Egy népköztársaságban kerülni kell a titokzatosságot és kerülni a.zt, hogy a népeik somsáról a kabinetek intézkedjenek, ne pedig maga a nép. Azonban lehetetlen dolog az, hogy egy három óra hosszat tartó expozéra egy-egy képviselőnek csak négy percet s egy kisebb klubnak csak ©gy órát adnak az itteni rendelkezések. Tiltakoznom kell ez ellen a demokrácia nevében s itt akarok rámutatni arra, hogy ez époly intézkedés, mint az itt levő közigazgatásnak legtöbb intézkedése: a külső forma mellett megölik a belső lényeget. Ezek miatt részletesen nem tudok az egész beszédre ki terjeszkedni, annak egy-két főbb pontjával tudok csak foglalkozni. Rámutatok azonban .még arra, hogy ez a beszéd tulajdonképpen nem beszéd, hanem egy kis politikai tanácsadó ártatlan politikai naivak részére. Nem hiszem azonban, hogy' akadjon egy politikusa is a nagy világnak, — aki ezt a benesi expozét olvassa, — hogy ne lássa azt, hogy ez egy mestermü arra, hogy hogyan kendőzze el a valóságot és hogyan csoportosítsa érveit ráépítve egy valótlan alapra. Egész okoskodásának bázisa mindig azt a nagy körülményt hagyja figyelmen kivül, hogy Európában és min-álunk is felborult az egész gazdasági rend, hogy lázbeteg az egész világ, hogy gyógyítani kell s hogy ennek a gyógyfolyamatnak a terápiája indokolja azt. hoy a betegség alapokát kell meggyógyítani. Ez pedig: a békeszerződések, amelyeknek nem annyira a szövege, de a szelleme ölte meg a világnak a rendjét és ennek a revideálása szükséges, nem pediglen a formalizmushoz való merev ragaszkodás. Mert nem a formalitás a jog, de a jog az, amely kifejezési formája az igazságnak. A békeszerződés pedig nem igazságos. 1 parlament minden megüérdexise nélkül és a közvélemény tájékoztatása nélkül kötötték meg a külügyminiszterek most azt a sóit disant államszövetséget, amelyet Jugoszláviával és Romániával létesítettünk s nekünk nem szabad tűrnünk azt, hogy rólunk és nélkülünk köttessenek meg olyan szerződések, ‘amelyeknek esetleges tragikus következményeit nekünk, a köztársaság népeinek kell drágán megfizetnünk. Ennek a repuíb- likán-ak konszolidálódnia kellene. A konszolidáció pedig nem jöhet létre akkor, ha mindig olyan kritikus tények elé állít tátik a köztársaság, amelyek a súrlódási felületeket fokozzák s a szomszédok érzékenységét sértik. A világ egész közvéleménye már régóta ismeri a benesi politikának azt az alapvető célját, hogy ami jog, abból politikát b ami politika, abból jogot akar formálni. A népszövetségnek a formalizmusával igyekvőben Összefog a kisantant. Eltekintve attól, hogy a többség akaratának respektálása nagyon is parlamentáris és demokratikus elv, azt óhajtanok, ha Benes és kormánya mindenben •és mindenütt <hü maradna ahhoz az elvhez, amely a kicsinyek, a gyöngék, a kisebbségek szik ez a benesi politika agyonütni a nép- szövetséf valódi szellemét. S ez minden bajnak az oka. A népszövetséget nem azért alkották, hogy az igazságtalanságok megköve- sittessenek, hanem azért, hogy a népszövetség nemes szelleme által a jogtalanságok megjavittassanak s hogy az erőszak, — .amelynek politikai neve a háború, —- a világból klirtassék. A népszövetség célja, — és ez kell, hogy ami repuiblikánknak is célja legyen — hogy ne a formáljogon alapuljon, de az igazságosságon, mert semminemű alakulat, semminemű emberi institúció, semminemű vértezettség, semminemű fegyver nem elég erős, ha nem az igazság képezi az alapját s ezért az igazság keresése, az igazságtalanságok megszüntetése egyértelmű azzal, amit úgy nevezünk, hogy konszolidáció. A külügyminisz ur sikeres és nagyaiultu agitátori pályájáról belevitte a külügyminiszteri állásba az agitátor minden kvalitását. Az agtálor soha nem cselekdihetik, mert nem tud cselekedni, — hiszen azért agitátor, — de beszél. A külügyminiszter azonban nem agitátor, — neki cselekednie kellene s nem beszélnie, de a külügyminiszter ur mindig csak beszél, beszél s ez okozza azt, hogy olyan interjúkat ad le, •mint legutóbb is a lengyel Kurrier Poranni- ban, — amelynek a reparációját nem egészen a külügyminiszter ur dicsőségére — Krofta miniszter urnák kellett egy dezavuá- ló nyilatkozattal jóvátenni. Nem áll jól a csehszlovák külügyminiszternek az, ha az irónia fegyverével lekicsinyelni akarja a nagyokat. mert a csehszlovák külügyminiszternek sohasem szabad elfelejteni azt az egyszerű tételt, hogyha a cserépfazék összeütközik a vasfazékkal, hát mimig a cserépfazék törik össze. A külügyminiszter ur előadása egy önkényesen választott alapból indul kii. A külügyminiszter ur annyi ideig hangoztatta, hirdette, mondotta, beszélt arról, hogy a kisantant egy konszolidált politikai s gazdasági logikát inkorporáló valami, s annyi ideig hirdette, hogy a kisantant a békének a legbiztosabb garanciája, hegy végre — saját maga is elhitte. A baj azonban az, hogy ezt mások nem hitték el. A most létesített hármas szövetség, ez „uj ssagyhsiaJoin", a benesi politikának talán legtipikusabb alkotása. Három állam, amelynek különböző múltja, különböző expanzív célja és különböző gazdasági érdekei vannak, .most összeáll s mint „nagyhatalom" akartja magát go- rálni és ennek a „nagyhatalomnak" mint kancellárja szerepel mindenütt ma a csehszlovák köz iá r-s a ság k ül i i gy nnin isztere. Ez a szerep külsőleg fényes és alkalmas arra, hogy azokat a kopásokat, amelyek bent az országban a benesi pozíciót elhomályositjogairól szól. Ha a nagyhatalommal szemben a kishat a lom nem quantité negligeable, akkor a •kisebbség sem lehet az az uralkodó nemzettel szemben. Ennélfogva a kisebbségnek is vannak jogai és kívánságait meg kell hallgatni. Ha azonban a belföldön többségről és ikifsebbségröl van szó, Benes szerint a kicsiny —- úgy látszik — nem egyenjogú a naggyal és nem szólhat bele a saját sorsa intézésébe. Pedig Wi’son. akire Benes annyiszor hivatkozik, igy gondolta.
