Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)

1933-04-27 / 97. (3207.) szám

2

1333 április 27, esfltSrtgfc

ják, kifényesítse és a külügyminiszter urnák súlyát a respublikában helyreállítsa. Azon bán egészen objektíve, mint ennek a cseh szlovák respublikának egyik állampolgára nézem azt, vájjon előnyös-e ez az újabb kreáció a respublika szempontjából?

A miniszter ur előterjesztése úgy állatja be ezt a hármáé szövetséget, hogy az gazdasági szempontból értékes erőssége lesz magának a köztársaságnak. Hogy ez igy van-e, vagy nincsen igy, — azt a jövő fogja eldönteni, — de mindenesetre ez a bázis nem reális, mert egy jövőbeli ábrándtól függ. Ennek a hármas szövetségnek a reális bázisa a politika, melynél azonban kétséges, hogy megfelel-e annak a célnak, amelyet szolgálni akar.

A klsantant viszonya Olaszországgal és Németországgal

A kisantant eddig is létezett a három uj állam területének a megvédésére, de ennek éle nem irányult semmi más ellen, csak Magyarország ellen, — s sajnos a világnak ez eddig hekuba voltA mostani hármas, úgynevezett „nagy- hatalom4* már nemcsak Magyarország ellen irányul, de van ennek egy fenyegető éle, amely Németország — tehát egy nagyhatalom — és egy másik éle, amely Olaszország — tehát egy másik nagyhatalom — ellen irányul.

Ez a politika tehát súrlódási felületet teremt ott, ahol eddig még súrlódási felület nem volt, amit egészségesnek és jónak a respublika szempontjából nem tudok feltüntetni. Ha valaki jjszükség nélkül cselekszik a nagy politikáiban* az mindig hátrányt jelent, mert:

aki konfliktust vet, az vihart arat

Most. nem vizsgálom, hogy a miniszter ur, mint a leszerelési bizottság előadója, illőnek és a cél érdekében valónak hiszi-e, hogy egy háborús célú véd- és dacszövetséget köt? Nem vizsgálom, hogy szükséges-e kirívó módon hadiállásban pózolni, amikor belesebb lett volna a hallgatás? Nem nézem, mi lenne jobb, leszerelni, vagy konvenciósdit játszani, de nézem objektíve a konzekvenciákat.

A klsantant „kancellárja**

Rizikó nélkül .nem lehet politikát csinálni, ezt tudom, de vájjon a rizikó, amelyet vállal a respublika ezzel az újabb „nagyhatalommal", reális számításon alapul-e vagy nem? Ezt mégis kérdés tárgyává kell tenni itt a parlament előtt. Úgy állítja be a miniszter ur, hogy 45 millió ember és ennek a 45 millió embernek a fegyveres ereje az, amely most már különösen együttesen álló erőforrás, hogy ez nagyobb súlyt adó tényező, mint az eddigi, és én vizsgálom, hogy igy van-e ez?

A kisantant nemzetiségi összetétele

A csehszlovák respublika nemzeti állam akar lenni és akkor kénytelen vagyok itt konstatálni, hogy

ebben a 45 milliós uj „nagyhatalomban44 legföljebb 6 millió a cseh, a többi szlovák, román, jugoszláv, vend, magyar, lengyel, zsidó, német, ruszin, — vájjon előnyös-e e szövetség abban az időben, amikor etnográfiai összetartozás és nemzetiségi kérdés kifejlődése vezériránya az életnek?

De a legnagyobb veszedelmet abban látom, hogy a köztársaság biztonságát érinti az, hogy ez a hármas megegyezés — legalább a sajtóban közölt jelentések szerint — azt is magában foglalja, hogy a hármas együttes államszövetség lekötötte magát abban a tekintetben is, hogy belpolitikai zavarok esetében is egyik a másiknak segítségére siet. És erre nézve egészen konkrét választ szeretnék hallani a miniszter úrtól, mert ez a pont az, amelynél a respublika csak ad s nem tud kapni semmit. Mert méltóztatnak tudni, hogy a csehszlovák respublikában, ha elégedetlenség van is, de revolúciós hangokat nem hallani, sem belvillongásoktól félni nem kell Hanem már más a helyzet Jugoszláviában és Romániában, — és

vájjon hálás és jó-e s az ország érdekében való-e, ha bele kell majd avatkozni olyan belső forrongásba Romániában és Jugoszláviában, amely minden esetre olyan törekvéseket támogathat, amelyeknek ellenértékét nem nyújtja az, hogy egy Szintetikus államszövetség kancellárjának tisztelhessük a mi külügyminiszterüket.

Régi diplomatikus ímegállapitás, — még eolberti —• hogy a hiúság a politikában a legrosszabb tanácsadó. E kancellári rang nem éri meg azt, almi a népek millióinak veszedelmét jelenti s e telki® tettben kívánatosnak

mmrnmmmmmitnmimmm rw—wrT-mrmirr'tinímiT ur " “ ’Bfiumwm n rw•* nyaswj. JwamMtryom

— A FÁTUM cimü regényünk vége anyag- Vorlódáa miatt kimaradt, - - ■>tartom a parlament előtti megnyugtatásunkat.

Az agrárvámok és az ipari kivitel

Különben, ha ezektől el is tekintünk, akkor is azt kell néznem, hogy Csehszlovákia tipikusan ipari állam és ipari produktumait neki el kell helyeznie. A csehszlovák re- publika kormánya azonban ezt figyelembe nem véve bent agrárpolitikát követ és véd- vámokkal körülbástyázza agrártermelését. Ezért az agrárproduktumok ellen védővámokkal dolgozik. A kisantant másik két állama Jugoszlávia és Románia, amely a maga produktumait akarja elhelyezni. Erre gátlóan hat a kormány védvámszieztétmája. Már most:

vagy beengedi a köztársaság a Romániának és Jugoszláviának az aigrártarmékeit, —ami feltétlenül az itt levő agrártermékek árát le fogja nyomni —• akkor az ifi lévő lakosság agrár része elégedetlenkedni fog és az agrárpárti többség meg fog semmisülni, — ami nemcsak kormánykri- zist, de alkotmánykrizist is jelent; — vagy nem fogja ezeket a produktumokat beengedni, de akkor hogy képzeli a külügyminiszter ur azt, hogy Románia és Jugoszlávia a csehszlovák ipari produktumoknak fog piacot nyitni?

Ezt a gazdasági hátrányt minden esetre látja is a külügyminisztérium. De hiszen a külügyminiszter és a külügyminisztérium legerősebb tényezője, Krofta minisztert nem is ez hajtja s

ezért van ellentét az agrár miniszter és a külügyminisztérium között a kormányban is.

A pánszláv gondolat

Mind Benes, mind Krofta miniszter urak hajszolják a nagy pánszláv gondolatot, amelynek vezetői öik alkarnak lenni. Hogy a pánszláv vezető gondolat nem áll távol a külügyi kormánytól, arra nézve felidézem a miniszter ur egyik bizalmasának, Svetlik kanonok urnák szavait, aki bizonyára mint előadó a minisztérium tudtával hirdette azt,

hogy meg kell tanulnia a germán és angolszász és latin világnak azt, hogy nem Nyugat diktál Keletnek, de Kelet diktál Nyugatnak és a szláv erő az, amely előre tör a régi germán-latin erőkkel szemben. Ezt a tenort szolgálja a Pragea* Presse, a Lidové No- viny és ebben az egyben a Národni Li/sty és a Kramár párt is megegyezik a miniszter úrral, azonban

ezt a tendenciát nem nagy elismeréssel honorálják sem Párisban, sem Rómában, sem Londonban.

Érzi ezt a politikai kisiklást a köztársaságnak Párisban levő követe, Osuáky miniszter ur, aki rendkívül ügyes agitációkikal, támadással felel védekezés helyett és a köztársaság pánszláv irányzatát lehetőleg igyekszik leplezni s úgy tünteti fel a köztársaságot, hogy ettől távol áll minden pánszláv imperialista cél s ez a hármas uj szövetség nem egyéb, mint a békének egy újabb sarokköve. u

Az én szerény véleményem szerint ez a hármas szövetség nem szolgálja a békét, mert az a lázas fegyverkezés, amely Jugoszr láviában, Romániában és a mi köztársaságunkban is folyik, az a kiterjedése a Sfcoda- gyárnak, amelynek kapacitása ma nagyobb, mint a monarchia idejében volt és az, hogy ez a szövetség gtazdaság|poliük«i szempontból semmi értékkel sem bír, muü&tja azt, hogy ez a szövetség sokkal inkább hozzájárul a béke alapjainak a meggyengítéséhez, mint a béke fentartásához.

Ha ehhez hozzáveszem azt, amit maga Kramár fejezett ki, hogy: „a jegyzőkönyvek háta mögött fegyverek vannak", ha hozzáveszem azt, amit Hodasa mondott, hogy „utolsó csepp vérig harcolni fog a repuiblika", — ez mind igazolja azt, hogy sem a külügyminisztert, sem a kormányt nem a népszövetségnek békés szelleme hatja át, — hanem habozás nélkül hajlandóik arra. amit habozással ki akar küszöbölni mindig a népszövetség, hogy igenis céljuk: adott esetben a háború.

Ennek a köztársaságnak a lakossága azonban nem akar háborút.

Tessék feltenni a kérdést as egész köztársaságban,

tessék elrendeltetni a titkos szavazást és a választást, hogy akad-e többség ebben a respublikában arra, amely háborút akar és

nem helyezi-e előbbre a népszövetség szisztémáját, amely az iga&ság helyreállítását, az igazságtalanságok békés kiegyenlítését célozza.

A népszövetség szelleme

Ez a köztársaság, ahogy azt most már Osusky miniszter ur is megállapította, politikai ajándékok alapján kapta alakulatának a jogcímét. Én itt egy Ízben kifejtettem, hogy a respublikának a demokráciája abban áll, hogy

itt eltöröltek minden címet, még a „jogcímet" is.

Erre körülbelül kongruens felelet Osusky miniszter urnák a megállapítása, akinek az okoskodása abban merül ki, hogy miután a népszövetség a széttört monarchia területeit „odaajándékozta" az utódállamoknak és ezen területek fennmaradását garantálta, ennek következtében, ha a népszövetség ezt a garanciát egy más esetre akarná kiterjeszteni és a mai helyzetet meg akarná változtatni, akkor a népszövetségnek senki sem adna többé hitelt. Én úgy gondolom, hogy ez az okoskodás összekeveri az okot az okozattal, mert a népszövetségnek nem volt a* oélja akkor, amikor az uj Középeairópát megalkották és határait megái lapították, hogy ezzel az igazságot a jövőre megdenmesszék, hanem célja ennek a területmegállapitásnak az volt, hogy az állítólagos régi igazságtalanságok helyreálliItassanak, vagyis

a generális célja a népszövetség minden intézkedésének mindig az, hogy az igazság teremtessék meg a népszövetség tekintélye által és ne a fegyverekre bizassék a kérdések eldöntése.

A demokrácia a nemzetközi Jogban

Polgáriasait a világ, demokratizálódott a világ, ahogy régen nagyon sok kérdést a párHa majd ön is rájön,

Alkalomadtán csak Azt fogja használni.

baj középkori institúciója által akartak eldönteni' s a párbaj állal a formális igazság győzött az igazi igazság fölött és igy a polgári jogok elfogadása által a párbaj a divatját múlta s a rendes, független, pártatlan bi-|

Sándor Imre munkái

A lángoló ót regény ............KS 15.—

As

szonyok novellák ..............K6 8.—

Le

szállított árak!

Kaphatók a Prágai Magyar Hírlap kiadó- hivatalában Portó 3.-. utánvétnél 5.* Ké

róság ítélete lett a döntő, — épp úgy a nemzetközi jogban is a demokratikus felfogás lett úrrá, hogy ne a fegyverek ereje döntse meg a jogot, hanem a jognak ereje döntge meg a fegyverek erejét.

Osusky miniszter ur elismerte, hogy a nép- szövetség adományozta a respublikának azokat a területeket, amelyek ma annak területét alkotják. Erre egy kis epizódot is el tudok mondani, amely magától TardieuUu ered; amikor Olemenceauval közölték a mai határokat, Clemenceau megkérdezte, hogy Karls- bad is benne lesz-e a respublikáoan, mert hiszen ott nincsen csehszlovák senki, ezt ő tudja, hiszen régen használja Kairlsbad forrásait; ekkor úgy nyugtatták meg a kételkedő tigrist, hogy csehszlovák valóban nincsen Karlsbadban, hiszen a „csehszlovák" faj és nyelv csak kialakulóban van, — de három szava van már ennek a nyelvnek és pedig az első szó: „csehszlovák", a második „Karlovy Vary" s a harmadik „Benes".

Tudom, hogy ez csak egy anekdóta, de jellemző, mert valóban abban az idaoen, amikor a határokat megállapították, a határmeg- állapitó legfelső négynek, sem Wilsonnak, sem Lloyd Georgenak, sem Clemenceaunaik, sem Orlandonak nem volt fogalma arról, hogy .mit cselekszik. Hiszen

Lloyd George maga is elismeri emlékirataiban, hogy tévedett, de neki nagyon nehéz volt a helyzete, amikor az egvik társa azt képzelte magáról (e itt Clemenceaura célzott), hogy ö Julius Cézár, — a másik (s ezzel Wiísont jellemezte), azt hitte magáról, hogy ő Jézus Krisztus.

A miniszter ur expozéjában külön foglalkozik a revízió mai kérdésével. Hogy milyen éleslátásu a miniszter ur, annak bizonyítéka az az expozé, amelyet az ősszel a külügyi bizottságban elmondott. Itt leszögezte azt, hogy ha az" 1933. év elmúlik minden krízis nélkül, akuor ez igen nagy eredménye lesz politikájának. S ma úgy vagyunk, hogy nem szabad behunynunk a szemünket, bele keli néznünk a valóságba kerlelés nélkül, meg kell nézni, van-e revíziós tendencia ebben a világban, vagy nincs? S meg kell néznünk azt magának a köztársaságnak az érdekében, hogy

sérti-e a revízió az érdekét ennek a köztársaságnak,

igen-e vagy nem? A parlamentben el tudom mondani, amit már többizben elmondottam,

— de elkobozták ezt a megállapításomat —, hogy egy kérdés meredezik minden a köztársaságba inkor porált magyar előtt s ez a következő: Vagy szükséges volt a régi oszbnák- magyar monarchiát széttörni azért, hogy a benne levő különböző nemzetiségek mindegyike nemzeti állammá tudjon válni e ebbein az esetben miért szakítottak le annyi ^ egy komplexumban élő magyart Magyarországról és csatolták azt az utódállamokhoz, e miért alkottak a respublikából is egy kisebb kiadású nemzetiségekkel telitett monarchiát?

— Vagy nem az etnográfiái államok megalkotása volt a cél, hanem a gazdasági egységek megteremtése, akkor pedig miért tördeltek szét olyan természetes gazdaságii egységeket, mint amilyen a Duna völgye, vagy az Elba völgye? Erre a kérdésre a csehszlovák respublika sajtója uni sono úgy felel, hogy a Duna völgyében nem lehet olyan területeket alkotni, amelyeken tiszta etnográfiái egységek lennének egymás mellett — és úgy felel, hogy a mai alakulatban a kisebbségi jogok és a kisebbségi szerződések által minden nemzetiség olyan szabadságoknak a részese, aminő azelőtt sohasem volt S őrre a megállapításra vagyok kénytelen felelősségem teljes tudatában klubunk nevében nyilatkozni.

A csehszlovák respublikában a kisebbségek

részére nincsen megadva az a jog, amely >

kisebbségek részér© adott kisebbségi nemzetközi szerződésben biztosítva van s azok a nagy magyar területek, mint a Csallóköz, az Ipoly, a Garam völgye, a Bodrogköz, ezek olyan egységesen tisztán, majdnem 100 százalékban magyarok, amelyeknek le- csatolása ebből a szempontból nem volt indokolt — ezek a területek magyarságukban fenyegetve vannak.

A morális kérdés

Az az érv pedig, hogy a mai hatáT gazdaságpolitikai szempontból Európa boldogulásét elősegíti, — ezt az állítást maga az élet cáfolta meg. A külügyi bizottságban már kifejtettem, de itt újból rámutatok arra, hogy a Duna völgyének és az Elba völgyének másmás gazdasági alakulata van és az erőszakos olszakilások és a területek összekeverése

eredményezte azt, hogy a Szlovenszkón s Ru- szinszkóban levő lakosság a nyomor határán küzködik az élettel, fáját el nem tudja adni a Duna völgyének, az Elba-völgyi lakosság pedig a nyomorúságot szintén érzi, mert ex- panzivitását a határok miatt nem tudja érvényesíteni. De ezen érveken túl van még egy kérdés, amelyet sohasem szabad számon kívül hagyni akkor, ha szanálni akarunk egy helyzetet és ez a morális kérdés,

amely éppen olyan fontos, mint az anyagi kérdés.

Sajnos, az utóbbi időben ez a nézőpont nagyon elhalványult, de emlékezetébe idézem a tisztelt Képviselőháznak Viktória királynőnek azt a nagy mondását, hogy Anglia nagyságát az teremtette meg, hogy jogi kódexek mellett a Szén bírást sohasem mellőzte. A morális kérdés fontos, mert a morális kiegyenlítődés és a megsértett igazság jóvátétele nélkül a lelkek nem nyugszanak meg, pedig a lelkek nyugalmától függ mindig a béke.

Ebben a respublikában ma a lakosság egy ■része mint legyőzött tekintetik s úgy is kezeltetik. Pedig egy demokratikus államban az összlakosságnak egyforma kezelése volna szükséges. Innen mutatok rá arra, hogy minket magyarokat legyőzött fajnak tekintenek, s nagyon nehéz nekünk megérteni azt, hogy miért vagyunk mi magyarok legyőzőitek, mikor mi a világháborúban összekeveredve csehekkel és szlovákokkal egy ármádiában küzdöttünk a na.gyántánt ellen és a mi le gy őze Lésünk Dem az állam lakosságát képező valamely törzsnek velünk szemben karddal és fegyverrel való fellépésének lett az eredménye.

„Meg kell keresni a megértési!”

összegezem azt, hogy azok az érvek, amelyek & revízió ellem kisebbságpolitikai, etnográfiai és gazdasági szempontból] felhozattak, helyt nem állók, amit egészen röviden Igyekeztem fentebb bebizonyítani. A megnyugvást csak az adhatja meg, ha az a azeliem