Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)

1933-04-23 / 94. (3204.) szám

1333 április 23, vasárnap. TOWGM-iVW^AR-HÍRLAP 17 TUDOMÁNYOS ÉLET Brogyányi Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón <Kassa, Kazinczy-»kiacíás> „ Budapest, április. Szlovenszkő élő, modem festőinek mun­kásságát foglalja össze ez a vaskos, több, mint száz illusztrációval díszített munka- A szó szoros értelmében vett keresztmetszet, mert a szerző ©étin művészeti irányok, sem nemzetiségek szerint nem válogatta meg az anyagot, mindenki szóihoz jut benne, aki e földterületen az ecsetet forgatja, legyen az szlovák vagy magyar, naturalista, impnesz- sziomista vagy éppen az absztrakt irányok íhive. Természetéből folyik, hogy ily munka nem lehet egyenletes. Fáradt akadémikus gics- csek szomszédságába friss szellemű, modem irányú alkotások kerülnek, reprezentatív szándékú arcképeket különös torzalaku láto­mások váltanak fel- Brogyányi az illusztrá­ciók rendezetlenségével csak fokozta köny­vének groteszk hatását. A művészek nem stiláris összetartozás szerint kerültek egy­más mellé, hanem regionális sorrendben, aszerint, hogy Pozsonyban, Besztercebányán, Eperjesen vagy Kassán dolgoztak-e. Ha ipar­kodunk rendet teremteni a rendszertelen­ségben s fejlődéstörténeti sorrendbe kény­szerítjük a sokféle szándékú művészt, az alábbi kép alakul ki: A fejlődés első foka a naturalista stílus, a múlt századiban meginduló forradalmak előtti szélcsend- Mint mindenütt a világon, Szlo* venszkón is erősen, szívósan tartja magát s ragaszkodik jogaihoz. Sir Wiídiam Orpent, John Quincy Adams-ot. vagy László Fülöpöt nem sikerült kitermelnie, de művelői között sok becsületes, nagykuliuráju festő akad. Példa reá elsősorban Kőszeghy Elemér, a Kassai Muzeum volt igazgatója, a magyar ötvösbélyegek neves kutatója, ki egyformán otthonosan mozog a táj- és arcképlestészet- ben. Naturalizmusa szelíd és poéta ku©, gyak­ran festi a Tátrát, melynek csodálatos színei s atmoszférabeli változásai ingerük fantáziá­ját. A helyi vidék zamata, monumentális forma-rendszere és mélabus hangulata me­legszívű tolmácsol óra talált benne. Arcké­ped — pl- a konstantinápolyi követről festett szép portréja — kitűnnék az ábrázolás lélek - elemző hajlamával. Kőszeghy pikturája nagy nemzetközi kiállításokon sem vallana szé­gyent, épp úgy nem, mint Tiohy Kálmáné sem. Tichy is a háhciru előtti művészetben gyökerezik. ízléses tájkép- és vedutafestő, munkásságának javarészét azonban ötletes grafikája teszi, melyben a mese-hangulat is a szelíd humor dekoratív, stilizált forma- nyelvén szólal meg. Kitűnő meseillusztrátor válna belőle, ha elgondolásait sorozatos ké­pekben rögzítené meg. E két festő stílusához többen csatlakoznak, igv Halász-Hradil Elemér, akinek képei a naturalizmus fáradtabb szárnyát képviselik, vagy a szép fiuarcképével szereplő Jánoska Tivadar. Újabb művelői között legerőtelje­sebb tehetség Schubert Gyula, aki a natura­lizmust az uj eredményeken átszűrte e né­hány komor figurájával igazi monumentális hangulatot ébreszt. Emii tésreméltó még Angyal Gézának főképp bányászéletből me­rített irodalmáé, de öeztövér előadásu piktu­rája. A nagy kompozíciók alaki fásához szük­séges rajzbeli készség hiányzik a művészből­A naturalizmust felváltó impresszión iz­musnak egyetlen számbavehető mestere nem akadt Szlovenszkón. Annál többen ba rátkoztak meg a poszt impresszionizmussal, melynek formanyelve külön ősképpen itt ér­zelmes motivumokkal vegyül. Az érzelmek hangsúlyozása a- provinciális, periferikus művészetekben nem ritkaság e ezzel magya Tázzuk itt is különben értelmetlennek látszó túlsúlyát. Flache Gyula többfigurás aktus kompozíciója például itt túláradó érzelmű alkotás, mely ©okban emlékeztet a német Willi Ja sokéi, vagy a magyar Korb Erzsébet vásznaira, anélkül azonban, hogy kimutatha­tóan köze lenne hozzá. Érzelmes, de olykor heroikus attitűdű festő Gwerk Ödön. önarc­képe szinte condottierivezérre emlékeztet- Tájképéi viharosan kavarognak, cikkázó fé­nyek világítják meg az örvénylő formákat. Ennek az érzelmes, romantikus művészet­nek Szlovén szkébam annyi képviselője akad, hotrv nem győzzük felsorolni. Idetartozik BasfJlde-s Barna, a ka Hieratikusán tiszta, sik- smrlj és szolid kompozíciók mestere, vagy Banrr ‘•'zilird, ki ugyanezt a ©filust a űrün­ké*'K gyöf r cím cinek ábrázolására hagz-. mólja fel. Ha/rmos Károly a meeehangulat fe­lé fordul, Dex Ferenc érzelme© pikturája pe­dig a régi olasz városok hangulatának élesz- téöében és dekoratív báju arcképekben jut kifejezésre- Néhány vékony szál ideköti Eesznai Annát is, aki a vidéki népi életből mentett illueztráció-jellegü színes rajzaival ennek az irányzatnak csúcspontját jelenti. Nagy kultúrája, kitűnő dekoratív érzéke és üde természetszemlélete valóban vonzó al­kotásokat teremtett. Az impresszionizmusnak s az azt követő, vele részben ellentétes mozgalomnak, melyet Cézanne nevével jelölünk, ime mily kevés visszhangja akadt a Kárpátok vidékén. De­koratív illusztráló játék lett a nagy mozgal­maikból, százéve elmúlt francia romantikával és újabb németes, a lényeghez nem tartozó érzelmességgel keverve. Szlovemszkó mű­vészete azonban nem állott meg itl, a fél- multnál- Az izmusoknak és az azokat követő legújabb irányoknak is akadnak képviselői. Csak egy-két markáns egyéniséget soro­lunk fel özülüík. Fuila Ludo talán leghete­rogénebb összetételű művész társai között. Expresszionizmus felé hajló figurális festészettel kezdte, majd a népművészettel és az ortodox-szláv hagyományokkal kacér­kodott Ez utóbbira példa a Madonna-képe- melynek sugalmazója bizonyára a ruszin ikon-festészet, a nagy bizánci művészet e késői utódja volt Később a német Paul Kleen sikereit irigyelte meg, luftballomfejü embe­reket festett gyermekrajzolara emlékeztető egyszerüsködéssei Kleen rendkívül érzékeny és tiszta stilusérzéke azonban hiányzik belő­le. Naturalista iskolázottsága ki-kitör s bán­tóan kér részt az absztrakt kompoziókban. Elvont, mértani formák között falusi házak bukkannak foL Ez a fajta piktura nélkülözi a művészet egyik alaptulajdonságát, a for­mai egységet. Nézetünk szerint csak oly vi­déken számíthat múló sikerékre, ahol a kontroll még ki neon fejlődött eléggé. Közelebb áll az európai stilusáramlatok- hoz Nemes Endre, ki a torzító expresszio­nista portréi ©stészefcből lendült át a francia kubizmus hatása alá. Franciás csendéletei Ízesek és ötletesek. Bracque hatását inutat- ják, mint' általában az európai mütermelés- nék egy. óriási csoportja. Az úgynevezett pá­risi iskola, melynek szellemi elnöke az utá­nozhatatlan Picasso, ügyvezető igazgatója pedig a mozgékony, pompázóan dekoratív Bracque, Londontól Kostántinápolyig szám­talan hívőre talált. Nemesen kívül Reichental Ferenc (aki különben Chagall és Georg Grosz hatása alatt is dolgozik) tartozik ide, azon­kívül Galanda Mikulás. Ez az utóbbi, finom érzékű festő főképpen Picasso uj képeinek, úgynevezett klasszicista vásznainak igézete alatt áll. Akadnak ezen a csoporton kívülálló művé­szek, akik a német , mágikus realizmus" tárgyszerűit is érdekes stílusa után tájéko­zódnak. Ilyen Jasszus Antal, kiben még túl­ságosan sok a dekoratív expresszionista örök­ség, ilyen Nagy Márton, vagy az ötletes hu­morú Weiner Imre, vagy Próhászka István. A legutóbbi különösen közel állhat a szer­ző szivéhez, mert kilenc illusztrációban mu­tatja be müveit. Nézetünk szerint ez az ér­dekes elbeszélő sajnos nincs birtokában a joggal követelhető rajzbeli ismereteknek; primitívsége csak részben szándékos, jérész- ben fogyatékos rajzkulturájából folyik. Az absztrakt művészet legkérhetetlenebb kép­viselője Foltyn Frantisek, aki az orosz Tatlin absztrakt térkompozicióit vette mintául. Ve­le, a naturalizmus ellenségével, ki a natura­lizmussal együtt immár a múlté, zárjuk a sort Ilyenféle tarka kép bontakozik ki Bro- gyányi könyvének illusztrációs anyagából. Rajta keresztül bajos lenne Szlovenszkó mo­dern festészete felett Ítéletet mondani, noha a szerző egyetlenegy irányt sem hagyott el a másiknak kedvéért. Hiányzik azonban a kolor izmus ismémé te, a szermtől-szembe állás az eredeti alkotásokkal. Annyi bizonyos, hogy Szlovenszkón erős tempóban indult meg a művészeti termelés s remélhető, hogy a kezdet nehézségei után kvalitás szempontjá­ból erősen javulni fog. Ebben a virágzásban valarnennyiünk szimpátiája kiféri. Az elmondottak pusztán az .illusztrációira támaszkodnak- A szövegrész sajnos nem üti meg a mértéket, melyet ilyféle müveknél joggal megkövetelhetne az olvasó. Sóik benne az ismerethiány, a naturalizmust a XVITL század második felébe helyezi, Courbet „Kő- törők" c. képét 1982-ben festeti meg a mű­vésszel, mikor az mindössze öt éves volt, stb- Ilyféle tévedésektől eltekintenénk, noha bántóak ha a szerző egyébként jól megállná a sarat. Sajnos azonban esztétikai elvei olyan dogmák hívőjének mutatják, melyek megakadályozzák a tárgyilagos vizsgálódás­ban. . „A művészet —.Írja — mint a mindenkori gazdasági alap fölépitmémye, lokális talajá­nak mindenkori függvénye." Ismerjük ezt az elvet, melyet a hjboni előtti Magyarország­ban Diener-Dénes József művészeti írásai iparkodtak népszerűsíteni g melynek ad ab- surdum vitelével Rembrandt zsenije a hol­land sajtkereskedelem virágzásából, a ró­mai szobrászat a rab szolgakeretsk ed elem fej­lettségéből volna magyarázható. Brogyáni a dialektikus szemlélet híve, amit másképp ortodox marxizmusnak hívnak, a művé­szetet a termelésből magyarázza, \sejtelme sincs arról, hogy a Marxot megelőző Hegel már az ideálban látta a népek és világok ve- zetőjét, arról sem, hogy a marxista szemlé­leti mód tökéletesen alkalmatlannak bizo­nyult a történeti kutatásban s igy a műtör­ténetben is, végül arról sem. hogy az uj ér- tékfilozófia, melynek művelői közül csak Windelband, Riókért és Spranger nevét em­lítjük, mily korszakos változásokat idézett elő az esztétikai tudományokban. Alkalma­sabb lett volna Diener-Dénes, vagy szellem- rokonainak müvei helyett Max Dvorák könyveit tanulmányozni, amit a szerzőnek figyelmébe ajánljuk, hozzátéve, hogy rokon­szenves isimeretszomját és könyvének pro- pagativ jelentőségét az elmondottakkal csep­pet sem akartuk lebecsülni. Gentbon István. MÁJUSI DÉR JÁTÉK EGY FELVONÁSBAN Irta: EGRI VIKTOR Személyek: Julika. Gábor. Oszkár. Marietta. Hotefliigazgetó. Pincér. Vendégek, zenészek, pincérek. A szín egy nagyszálló halijának részét mutatja, a háttérben a bár nyitott ajtóval. Látni a bárasz­talt és egy darabját a táncpankettnek. Jobbra és bálra kis asztalok és karszékeik. A baloldal asztal­nál Oszkár ül Mariettával. A játék alatt néha szól a zene. OSZKÁR (disztingvált külsejű, őszesihaju szmo- kimgoe ur): Tegnap ilyenkor már itt voltaik. Tizen­egy óra mullt MARIETTA (elegáns fiatal asszony. A játékból ibi kell érezni, hogy olyan ismerősök, akiket a hotelélet hoz össze): Bizonyára elmentek miég valahová. OSZKÁR: Aki hazajön a hoteljébe vacsorázni, a* neon megy már más lokálba. MARIETTA: Nem mindenki oflyam következetes, mint maga... Talán álmos veit a nő és lefeküdt. OSZKÁR: A nők akkor leküszmek le korán, ha nem álmosak. MARIETTA: Nem értem, miért érdekül magát annyim ez a két ember? Két nap óta más gondja sincs. • 1 ­OSZKÁR: Nem szeretem a tisztázatlan helyze­MARIETTA: Ahá, sport! OSZKÁR: Az is. Nemesebb fajtája a vadászatnák. MARIETTA: Nem tudom, örülne-e annak, ha magát lesnék igy! ... Bízza a detéktivekre. OSZKÁR: Akkor, ha már megtörtént. MARIETTA (mosolyog): Biztosítom, hogy már megtörtént. OSZKÁR: Az. amire maga gondol, de nem az, amire én gondolok. MARIETTA: A többi aligha érdekes... Annyi bizonyos, én kikérném - magamnak ezt a túlságos figyelmet. És azt hiszem, néki ugyanolyan terhes volna..... Különben, egészen bizonyos benne, hogy nem ismeri magát? OSZKÁR: Százszor, ezerszer láthatott otthon és mégsem ismer. Száz százalékos biztonsággal merem áHitami... Egy esztendeje lakom szemben vele, mindennap látóm, ahogy tesz-vesz öreg búto­rai közt világidegen, muiltbanéző szemeivel valami bizarr háború előtti divntu ruhákban, mint­ha a nagyanyja volna. Ismernie kellene a pozso­nyi Flórián házat, azt a polgári poros nyugalmat, ami körülveszi, hogy megérthessen. MARIETTA: Menjen, maga emberi smer ö! ....... Patina, poros n yugalom, családi ékszerek....... Min denütt regén yességet szimatol, de az életben ■nincsenek regényességeik. Az ilyen vidéki bögyek rögtön kiborulnak önmagukból, ha egyszer ideruoonunak. Ez az igazi arcuk, az otthoni csak álarc. JULIRA (belép Gáborrall. Gábor szmokingban van, Julikán dlivaitos estélyi ruha. Remek foglalatú ékszer ragyog a nyakán. Nagyon élénk, kipirult): Most elárulhatja, mennyinek gondolt! GÁBOR (csinos fiatalember. Mozdulatéi kicsit hirtelenek, inkább bizonytalanságot, leplező hirte­lenség, mint temperamentum. Beszéde is ilyen szaggatott, ki6©é szapora, fellengős és elharapott): A világért sem! JULIKA: No mondja már? Nem látja, hogy kínoz. Harmincötnek? GÁBOR: Nem árulom el. (Leülnek.) JULIKA: 0, akkor többnek Harminchatnak ... Jaj Istenem, csaik nem öregebbnek? GÁBOR: Nézze Julika, ne beszéljünk erről. JULIKA (elszontyolodva): Hát mért? • Egy ősz szála sem volt a hajamnak, Az .arcomon semmi ránc. : GÁBOR: Nézze, megmondom. Maga volt az oka, Julika.., A haj lehet festve, a ráncot elkendőzi egy ki© szépitőszer ... A ruha, az a múzeumba való ruha tette olyan öreggé. ' JULIKA: Drága lyoni selyemből volt. . GÁBOR: Inkább pengős legyen a kelme, de mai szabász szabja... Tudja mi az harmincöt év? A nő legszebb kora. Ragyogó május! JULIKA (átnyúl az asztalon és megfogja Gábor kezét): Most tudom, Gabi... Ha nem kéne annyit reszketnem ... Ma is az operában ... GÁBOR: Télé van előítélettel, Juliika. JULIKA: Oda kellett volna menni hozzá....* Valamit kellett volna mondani ....... így félre­ma gyarázhatja az egész helyzetet. GÁBOR: Nem értem, miért retteg annyira, mit mondanak és mit gondolnak az emberek. Miattam akár ö fejük tetejére állhatnak. És egyáltalában, miért jön minduntalan zavarba. Bátran bemutat­hatott volna. Mondhatná, az unokaöccse vagyok vagy a vőlegénye, ha nem restellne. JULIRA: Ne értsen félre, Gabi. Mindenre el­készültem, amikor eljöttem magával... Jóra ée rosszra is... De nem olyan hirtelen .,. Kiborult az egész életem. GÁBOR: Megint panaszkodik. JULIKA: Nem, Gabi ... Maiga jó hozzám. Amit adott nekem, sohase adhatta volna más... Nem is tudnám, miért élnék, ha most nem volna mellettem. De az álmok nem tartanak örökké... GÁBOR: Sohase tud osztatlanul örülni, itt a baj. JULIKA: Vigyázzon, Gabi. Odaát az az ur foly-i tón ideinéz. GÁBOR: Rémeket lát. Tönkreteszi legszebb óráinkat ezzel az örökös reszketőssel. Berlinbe vagy Párisba kellett volna mennünk, ahol senki som ismeri, • JULIKA: De ha folyton figyéL GÁBOR: Ott ül egy gyönyörű nő mellett és mégis magát nézi. Ez csak hízelgő. Minden nő bol­dog volna, ha igy bámulnák. JULIKA: Senkinek 6em akarok tetszeni! GÁBOR: Nekem? JULIKA: Egy csöndes zug kellene, Gabi....... Od amenekü’.ni, összebújni valahol mélyen a hegyek közt. Egy eldugott kis házban élni a nagy csöndes- ségben, ketten, csak magunknak. GÁBOR: A Tátra ilyenkor még csupa lucsok. JULIKA: Ah, nem értett meg, Gabi. GÁBOR: Miért olyan békéiden? JULIKA: Mert szeretem... Otíhon még nem tudtam, csak azt éreztem, hogy hallgatnom kell magára... De itt nem tudom megtartani, el fogom veszíteni... Olyan esetlen vagyok, milyen nagy a szám, csúnyák a fogaim ... GÁBOR: Megint kishitű, Juliika. Százszor mond­tam, hogy nincs igaza. Ilyesmit egy nő akkor sem állíthat, ha igaz volna. JULIKA: Az ékszereimet esudálják, nem engem. GÁBOR: Nézzen a tükörbe, Juliké. Meg mindig nem érzi, ml van a nyakán. Csupa tűz és ragyogás. Az ékszer csak emeli a nyaka fehérségét. Milyen üdén csillog a bőre ... JULIKA (táskája tükrében nézi magát): A ru­binok pompásak....... Igaza van Gabi, kishitű vag yok... GÁBOR: Otthon hevertetite volna ezt a nyakéket is. Megvénült volna, anélkül, hogy egyszer is érezte volna az élőt forrósógát. JULIKA (megint rezignálton): Nem, Gabi. Maga a mohó ember szemével néz... Sohasem érezte, hogy ez mindennél több: valakit úgy szeretni, hogy megszűnik az élet értelme, ha az nincs többé, akit szeretünk. GÁBOR: Megint nem rám gondol. Beleringatja magát ebbe a temetői hangulatiba. JULIKA: Nem szabad haragudni, Gabi! Amikor boldog vagyok, mindig rá kell gondolnom....... Is teneim, tizenöt éve, hogy elvesztettem. Meg se csókolt, amikor e'iment. Néhány piros tábori Lap, egy? fénykép, ez minden, ami megmaradt nekem. Féltékeny egy emlékre, egy’ ha'öt-tra? GÁBOR: Azt Ígértem magának, hogy az életnek minden drága izét meg fogja ismerni. Nem szabad soha. többé rá gondolnia... Most csak én vagyok, én, senki más! Érezte, milyen csudaszép veit az est. Budáin égni kezdtek a lángok és a Dunán hogy reszketett a sok fény, mintha aranyakat hajígál- tunk volna bele... Prémek, puha selymek, az opera... Ez a ragyogás kellett magáinak, Julika... Ha boldog, csak velem lehetett boldog. (Erősen szól a zene.) Jöjjön, táncoljunk! JULIKA (föláll és mintegy’ megbabonázva be-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents