Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)

1933-04-23 / 94. (3204.) szám

r T>EXGAlA\AGtARHIULAK t953 április 23, T&a&imap. fftonfanti története Irta: Harsányt Zsolt Az eset bőse Commandatore Ezio Bonfanti, olasz barátom, volt tengerésztiszt, most egy nagy hajóstársaság egyik osztályának igazgatója. Jóké­pű milánói származás, borotvált, szőke. Arról neve­zetes, hogy mindig jókedve van. Együtt utaztunk Budapesttől Genováig, ahon­nan jelen történetemet közlöm az olvasóval. Be­szálltunk a hálókocsiba tegnap este háromnegyed nyolckor és ma este fél tizkor szálltunk ki a vo­natból a genovai állomáson. Ebből az következ­nék, hogy mintegy huszonhat órát töltöttünk együtt. De nem, az együttes órákból vagy öt ki­maradt. öt órára elszakadtunk egymástól. Éppen ezt akartam elmondani. Azt a kevés időt leszámítva, amit olvasással töl­töttünk el, Bonfanti állandóan mesélt. Kifogyha­tatlan a mesélnivaló dolgában és mindig olyasmit mesélt, ami érdekes. Például okáért elmagyarázta a buvárhajók életét, kalandos kirándulásait, szer­kezetük elvét. Aztán elmesélte, hogy mikor az osztrák repülök ledobták azt a bombát a Szent Márk-térre, amelynek lecsapási helyét most külön feliratos márványkocka jelzi a templom közvetlen közelében, ő tisztitársaival a Florian-kávéházban tartózkodott. A bomba ott csapott le az orruk előtt, ot is robbant fel s ők rohantak köpenyegeiket dob­ni az egyes darabokra, hogy tűz ne származzék a dologból. Aztán különböző utazásainkról beszélget­tünk, én is elég sok helyen jártam életemben, ő is. Például Zárát említettük s én megdicsértem a gyönyörű román stilusu templomot, mire kiderült, hogy ő éppen a templomban tartotta esküvőjét, mikor Zárában szolgált. Aztán átugrottunk Varsó­ba, ahol mind a ketten jártunk szintén. Arról azt mesélte, hogy van ott neki egy lengyel barátja, aki holton szerelmes a saját feleségébe. Az asszony Bonfanti ottjártakor egy német szanatóriumban gyógyiíkozott és éppen aznap sürgönyzött haza az urának, hogy sokkal jobban van, már két kilót hí­zott és három.órát sétált. A boldog férj erre ki­nyitott egy üveg vodkát és megitta vendégével az egyik kiló örömére. Aztán megittak még egy üveg vodkát a második kiló örömére. Aztán még egy üveg vodkát az első sétaóra örömére. Még egyet a második sétaórára és még egyet a harmadikra. A végén annyira elérzékenyedtek, hogy a legbensőbb vallomásokat kitalálták egymásnak, kiki — az emelkedett hangulat folytán — a saját anyanyel­vén. És bár Bonfanti egy szót sem tud lengyelül, a lengyel pedig egy szót sem tud olaszul, mégsem tértek vissza a francia társalgáshoz, hanem sirva borultak egymásnak nyakába. Száz meg száz ilyen apróságot mesélt nekem Bon­fanti. Mikor reggel Trieszt felé közeledtünk, a Karszt kopár őszi hegyei között robogván, uj tör­ténetbe kezdett. Hogy azt mondja, Mussolini zseniális dolgot ta­lált ki az idén, a Marcia su Roma tizedik esztende­jében. Elrendelte, hogy minden nászutas pár, ha esküvő után Rómába akar utazni, a vasúti költ­ségnek csak ötödrészét legyen köteles megfizetni. Felmutatják lakóhelyükön a vasúti pénztárnál a friss házassági bizonyítványt, erre a pénztáros azonnal leenged nekik a jegyek árából nyolcvan százalékot. És ez nemcsak olaszokra vonatkozik, hanem külföldi nászutasokra is. Az olasz határtól Rómáig csak ötödrészt fizetnek. Ettől az idén te- méntelen fiatal pár utazott Rómába. És Rómában lévén, a legtöbben látni akarják a pápát. A pápa az idén, még szabadságideje alatt is, külön figye­lemmel volt ezekre a nászutasokra és meghagyta, hogy mikor az egyébfajta kihallgatások mind szü­netelnek, a nászutasokat akkor is engedjék elébe, így jutott oda egy messzi olasz falu fiatal parasz­ti házaspárja is. Ott térdeltek a többi nászutas között, mikor a pápa bevonult, az egész csoportot megáldotta és menni készült. Ekkor azonban hal­latlan dolog történt: a fiatal férj felugrott, oda­szaladt a pápához és így szólt hozzá: „Szeniséges atyám, a mi lakodalmunk olyan fényes volt, hogy a vendégek még savanyu cukrot is kaptak, neked is hoztunk belőle egy skatulyával'*. Mikor Bonfanti eddig ért a történettel, Trieszt­be érkeztünk. — Majd folytatom, — szakította félbe önmagát — most beszaladok egy taxin a városba, mert itt egy óra hosszat állunk és azalatt elintézem egy üzleti ügyemet. — Én azalatt megkávézom, — mondtam erre — tudok itt a vasúti parkon túl egy jó kávéházat Bonfanti sietve eltűnt a perron tömegében. Én csakugyan megkávéztam a közeli kávéházban, egy kicsit kószáltam, aztán idejekorán visszajöt­tem. Közeledett az Indulás ideje, Bonfanti nem volt sehol. Kezdtem ideges lenni. Ez az ember míg elkésik. Csakugyan elindultunk nélküle. Csodál­kozva nézem a podgyászát, akkor látom, hogy a podgyásza sincsen sehol. Mi történhetett vele? így utaztam, most már egyedül, Trieszttől Mestréig. Mestre állomásról déli két óra egy perc­kor Indul a vonat Milánó felé. Az indulás előtt egyetlenegy perccel, tehát pontban két órakor, be­lép a fülkébe Bonfanti, két hordár rakja a holmi ját a hálóba. — A pápa környezete riadtan esett neki a pa rasztnak... — folytatta a történetét nagy nyu­galommal. — De ember, — szakítottam félbe elképedve — hát hol volt maga eddig? És most hogy kerül ide? — Semmi, — felelt ő legyintve — a hálókocsi- kalauz Triesztben azt hitte, hogy ott kiszállok és leadta a podgyászomat egy hordárnak. Mire én visszatértem az állomásra, a hordár már be is vitte a podgyászt a Savoy-szállóba, mert a bőröndökön rajta van a névjegyem s ö tudta, hogy mi hajózási emberek a Savoyba szoktunk szállni. Én tehát visz- szarohantam a Savoyba a podgyászomért, de köz­ben ez a vonat elment. Felültem tehát a S.mplon expresszre és azzal érkeztem ide. — Mikor? — Egy óra ötvenkilenc perckor. Az a Simplon expressz pontos érkezési ideje. Egyszóval a pipa kísérete nekiesett a parasztnak, de a Szentatya le­intette őket és Így szólt: „Köszönöm a cukrot, fiam. Ha te adsz nekem ajándékot, én is adok neked". És öve alól kiemelvén saját rózsafüzérjét, odaadta a parasztnak. A vonat már javában robogott velünk Milánó felé. MÉCS LÁSZLÓ: KATOLIKUS FAUST Ea®em száz kulcsát csörgetem, száz titkot játszva felnyitok s rémit más milliárd Titok! Mély hittel vallom, térdelnem: az élőt nemcsak értelem! Az is! Testem lelkes barom. Agyam boszorka-üstje iő: felidézem, ha akarom Helénát s visszaterelem! Az élet nemcsak szerelem! Az is! Holdnál ábrándozom, mint kincses ládikát viszem pandórás álom-dobo-zom. Tücsök-zenés szivem mulat. Az élet nemcsak hangulat! Az is! De kergetek nyul&t, a tetterőmből agarak futnak szét, vadász sólymaim fogják a szépség madarat. Az élet nemcsak akarat! Az is! De van anyám, öcsém, nővéreim s egész világ a rokonom: szeretni lát, mert családomnak képzelem, A7 élet nemcsak érzelem! Az is! De sírig áll a haTcl (Ki gőg-párnáin szendereg, a szivén végighentereg a bűn, mint el elánt nyi sün!) Célomhoz hűn küzdők s a bűn elvérzik. Hull az irgalom! Minden titoknak birlalom közös kulcsát: az égben s itt lenn minden zárt nyit a Szeretet , A szeretet maga az Isten! KOZMA ANDOR GYÁSZJELENTÉSE Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR (Budapest) Pár évvel a háború előtt egy újságíró meg­kérdezte Beöthy Zsoltot, kit tart az élő ma­gyar költők közül elsőnek. Az ősz tudós, a magyar esztétika legnagyobb tekintélye, Kozma Andort nevezte meg. ítélete minden bizonnyal helyeslésre talált a magyar közönség ama mü­veit és előkelő rétegénél, amely Tisza István­ban látta a kor magyar ideálképét, politikájával azonosította magát és társadalmilag is az ő életformái között élt. Ha egy erős és fontos, sőt vezető rétegnek a fölfogását, életideálját és lelkiállapotát híven és teljesen kifejezni írói ér. dóm, akkor tagadhatatlan, hogy Kozma Andor a maga korának reprezentatív költője volt. Ez a kor azonban nem annyira a mostani szá­zad első évtizede volt, hanem a 19. század utol­só évtizede, a kilencvenes évek. A huszadik szá­zad első évtizedében már uj társadalmi rétegek uj aspirációi törtek előre erőteljesen, sőt ag­resszíven, el akarták vitatni a régi uralkodó rétegétől az egyeduralmat s aki még emlékszik ezeknek az időknek a politikai ingadozásaira és társadalmi harcaira, az tisztán láthatja, hogy az a rendszer, melyet Tisza István grandiózus személye szituból!zált, akkor már ingadozóban volt 6 csak nehezen állotta az ostromot. Hatal­ma és dicsősége tetőpontjára a kilencvenes években került. A csúcs a millennium volt s a csúcson túl lassan., de szüntelenül vezetett az ut lefelé. A virágzás és biztos birtoklás e korának gyermeke volt Kozma Andor. A hivatalnoki ne­messég ivadéka volt, roppant tekintélyű jo­gásznak, a magyar ügyészi intézmény megte­remtőjének, Kozma Sándornak volt a fia, csa­ládja levegőjéből szívta magába azt a szelle­met, amely akkor azonos volt a magyar úri ér­Vojtech BUCHNER Béla Sárgaréz, bronz és harangöntöde. Épület és mülakatos műhely KOSICE, Moldavská okr. 20 Készíti a legtisztább hangú harangot a legfinomabb bronzból. Készít továbbá mindenféle épület és mü- lakatos munkát. Modern vasportálokat. Több arany és ezüst éremmel kitüntetve. .....................-...... züle ttel s amelynek erős hatása ma is ott van a magyar közéletben épp úgy, mint a magyar társadalmi életben. A gentry uralomra jutása a hivatalnoki szervezetben Tisza Kálmán müve volt, aki ezzel biztosította a változott gazdasági viszonyokhoz idomítva az ősi hatalmi rend fönnmaradását. Az igy hatalomra juttatott hi­vatalnoki rend, összekapcsolódva a világnézet minden vonalán a földbirtokos gentryvel, amelyből származott, amelynek hagyományait tovább őrizte, nemcsak a politikában jutott ve­zető szerepre, hanem a társadalmi életben is diktálta a tempót a hozzá szívesen alkalmazko­dó városi polgárságnak s a többi rétegeknek. Hatalmát, tekintélyét nagy mértékben fokozta azzal, hogy liberálisan befogadta körébe a más társadalmi rétegből számlázottakat is, ha azok asszimilálódni tudtak világfölfogásához és élet­formáihoz. Ha van költő, aki mögé ilyen politikai és tár­sadalmi hátteret lehet állítani, akkor Kozma Andor az. Mert ő volt a sajátképpeni politikai költő, aki költészetében politikai aktualitást csinált majd egész pályáján végig s költészete csak a politikából indulva értelmezhető. Egyet­len magyar költő sincs, akinek költészete any- nyira publicisztikai jellegű, mint az övé. Költői munkájának gerince a „Koboz krónikája" cím­mel napilapokban heten kint megjelent aktuá­lis versek óriási sorozata. Vagy két évtizeden át megszoktuk, hogy Koboz minden vasárnap elmondta versben a nézetét a hét valamely po­litikai, vagy társadalmi eseményéről. Néha őzek a krónikák versbe szedett — bravúros versek­be szedett újságcikkek voltak, néha, mikor egyetemesebb kérdés került a tolla ügyébe, megközelítették az igazi költészetet. De zsur­nalisztikái jelegük mindig volt. Politikai és tár­sad alom erkölcsi kritika volt mindig a hangjuk. Ezt a. kritikát pedig mindig a maga osztálya szenemében gyakorolta, abban a konzervativ- liberális szellemben, amely a Tiszáék politikai ezekeméből áradt ki az egész magyar úri osz­tályra. Tiszta, józan hazafiéig, a 67-es politi­kai rendszer támogatása mellett a negyvennyol­cas ideálok érzelmi kultusza, a polgári erköl­csökhöz való meggyőződött ragaszkodás, a ma­gyar fajta szépségeiben való gyönyörködés, a fegyelem nemzeti fontosságának fölismerése, a magyar katonai virtus szeretető, a falusi nép Iránti patriarchális izü jóakarat, a meglévő tár­sadalmi egyensúly fölbontására irányuló uj szo­ciális törekvésektől való idegenkedés, a művelt­ség idegeu elemeinek a magyar izbe való beol­SZEPLOT majto. tót es minden fajta bőrbetegséget azonna megszüntet a világhírű Földes* féle aradi Margif-créme és szappan Az arcbőr rövid idő múlva szép, iiatai es üde esz, a ráncok kisimulnak. Mivel a MARGIT- CRÉMET sokan utánozzák saját érdekében csak eredeti védjetryiinkkei leragasztod dobozt fogadjon el. Nyitva, vagy kimérve eredeti MARGIT-CRÉME seho1 nem kapható. Főleraka! Csehszlovákia részére: „Sz. ERZSEBET gsó-ysze tár. Bratisiava (Pozsony) Duna a 38 vasztása — ami Tisza István gondolatvilágá­nak lényegbe vágó eleme, azt mind megtaláljuk Kozma Andor költészetében. Szatirikus volt. dé a nagy szatirikusok komor erkölcsbirói attitű­dé je nélkül. Megsuhogtatta élőének ostorát ko­rának és saját osztályának hibái, bűnei, félszeg- ségei fölött, de nem sújtott le erősen vele, fájó sebeket nem ejtett. Inkább az atyafi, vagy a jó- barát csöndes, jóakaratu gúnyolódása volt a szatírája. Az egyéni költészetre kevés hangja volt. Nem tartozott ama költők közé, akik le­szállanák a saját lelkűk alvilágába és megküz- denek annak szörnyeivel. Amit önmagáról éne­kelt, az derült, enyhe, kiegyensúlyozott volt, a költészet halhatatlan témája, az örök emberi bánat csak szelid melanchólia formájában érin­tette. De többet és szívesebben énekelt koráról és a magyarságról, mint önmagáról. Nem is volt önmagáról sok énekelni valója. Élete derült nyugalomban, válságok és viharok nélkül folyt le. 25 éves korában megnősült, el­vette gyermekkori szerelmét s attól fogva egyenletesen boldog családi életet élt mindvé­gig. Tisza István egyszer egy előadásában azt mondta, hogy nem szereti, férfiatlannak tartja a szerelmi költészetet. Igazi férfi nem tárja szerelmi ügyeit a világ elé. Jellemző, hogy Koz­ma csak keveset és akkor is tartózkodón irt a szerelemről. Költői pályáján küzdelem nélkül, föllépése pillanatában érvényesült. Közvetlenül föllépése után fölismerte benne az akkor ural. kodó osztály a maga költőjét. Még mint fiatal ember belekerült Arany János híveinek előkeld irói körébe, Gyulai Pál apai barátságába fogad­ta s ebben a körben került Görgey Artúr köze­lébe, aki életének a Tiszák mellett talán lógna* gyobb emberi élménye volt. Amit a magyar úri osztály meg tud adni társadalmi díszben, kitün­tetésben az írónak, azt mind korán megkapta. A háboruelőtti nagy irodalmi harcokban, bár nem titkolta, hogy szimpátiái a hagyományos konzervatív irodalom mellett vannak, nem veth aktív részt s az ellenkező oldalról nem érték támadások. Voltak — igen előkelő urak is — lelkes bámulói, becsmérlője nem volt. Szép éle­tet adott neki a sors és szépen élte végig. Sze­mélyi tulajdonságai is hozzájárultak népszerű­ségéhez. Az a fajta ember volt, akire mindenki azt mondja: jó magyar ember. Szép, magyaros megjelenés, az érintkezésben lényéből fakadt udvariasság, derült lélek, közvetlenség tette kellemessé a vele együtt, töltött időt. Életének egyetlen nagy, gyökérig ható meg­ráz kód ása sem személyi, hanem közéleti dolog volt: a háborúból támadt magyar katasztrófa. Ez egy időre megbénit-otta benne a költőt is. Műfordításba menekült keserűsége elöl: az egész Faliszt, lefordításával s más versforditá- sokkal értékesitette rendkívüli verstechnikai virtuozitását. Később a magyar romantika álomvilágába burkolózott, „Túrán" eposzával megpróbálta uj formák között ujraköltőiesitení a magyar őskort, majd Petőfiről irt verses re­gényt. Amit maradandóul adott a. magyar köl­tészetnek, az legnagyobbrészt a költői forma­kincs terén vau. A magyar jambusnak és a ma­gyar rímnek a maga korában legnagyobb vir­tuóza volt. S egy nevezetes kor uralkodó köz­véleményének kongeniális, teljes kifejezője, a magyar költészet klasszikus hagyományának utolsóul köztünk maradt bajnoka. — Oltár az áruházban. Detroit város egyik nagy bútorgyára a fiatal pároknak az ámháidba való csábítására arra az Ötletre jött, hogy áruházában ká-polnát rendezett be oltárral, amely rendelkezésé­re áll a házasulandóknak. A oég ingyen szö g.ál­tatja a csokrot, a. lakó dalim tortát, a zenét és ezenfelül még nászajándékot, is ad a menyasszony­nak. — Irógörcs. Az irógörcs Olyanoknál áll be. akik nagyon sokat dolgoznak tollal és akiknek id gei nincsenek rendben. Külsőleg többnyire a hiively- ujjnak a mutatóujjra és középujijra való görcsös rá.nyömáeábau jut kifejezésre. Néha fordítva tör­ténik: az ujjak, ahelyett, hogy összezsugorodna • nak, megnyúlnak, s a toll kiesik a. kézből. A irógörcs sajátságos, hogy kizáróan Írás közben jön létre s a kéz mámáéin más. finomabb munka végzé­sére képes. Ez is azt bizonyítja, hogy a lelki mo­mentum erősen szerepel, aminthogy más hivatásnál is beáll a görcs, például hivatásos zorgoi*- heged iijátékosöfcinál, vagy távirászoku-Ü. *4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents