Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)

1933-04-22 / 93. (3203.) szám

„Természetes szükséglet, hogy harmonikus jóviszonyba kerüljön Csehszlovákia és Magyarország népe* Kotor Milos uj budapesti csehszlovák követ bemutatkozó sajtónyilat­kozatában a gazdasági és kulturális kapcsolatok szorosabbá tételét sürgeti, de a politikai kérdéseket egyelőre kíkapcsolandóknak tartja kedései elsősorban politikai motívumokból fa- j kadtak, s úgy véli, hogy a kongresszus fokozódó J inflációs hangulata megingatta a bizalmat a márciusi dollárkrizis óta amugyis nyugtalanko­dó közvéleményben a dollár iránt és kiváltotta azt a spekulációs hullámot, amely a valutától való menekülésben látja az üdvösség útját. A kormány semmiesetre sem mutatott hajlandó­ságot aranytartalékának föláldozására a dollár- kurzns megmentése érdekében. Roosevelt az aranystandardot azért törölte el, mert igy el­érte célját: a valutadiktaturát és hatalmának teljében most azt teheti, amit akar, az amerikai közgazdaságban. Teljhatalmával kétségtelenül meggátolhatja a végzetesen nagyarányú inflá. ció kitörését és szabályozhatja a dollár lemor­zsolódását. A Times szerint a dollárkrízis to­vábbi fejleményei beláthatatlanok és nem lehe­tetlen, hogy az amerikai aranystandard föladá­sa a többi állam valutáját is befolyásolná. Ter­mészetesen ez végletes álláspont. A Times a maga részéről nem hiszi, hogy a dollár Iegyön- gülése katasztrofális következményekkel jár, mivel az Egyesült Államok hitelező nemzet és aktiv kereskedelmi mérleg birtokosa, továbbá olyan óriási aranytartalékai vannak, amellyel szükség esetén minden katasztrófát meggátol­hat. A Times állásfoglalásával szemben a Finan. dal News az amerikai pénzügyi taktikát „előre megfontolt szabotázsnak" tekinti. Véleménye szerint Amerika hosszas megfontolás után hi­degvérrel föladta az aranystandardot legfőkép­pen azért, hogy ezzel az eljárással olyan „dip­lomáciai zsarolóeszköz" birtokába kerüljön, amellyel nyomást gyakorolhat az Amerikába érkező európai államférfiakra. Innen magyaráz­ható, hogy Roosevelt teljesen alávetette magát a kongresszus radikális inflációs pártjának. A Financial News a Timesnél sokkal katasztrofá- lisabb következményeket lát az amerikai manő­ver végén s megállapítja, hogy az amerikai in­flációs terv ugyanúgy nem fog sikerülni, mint ahogy az angol terv nem sikerült. Franciaország nyűgödé marad Páris, április 21. Albert Julién, a Petit Pari. 6-ien külön tudósítója, Herriot-vaJ együtt utazik az Isié de Francé fedélzetén Amerikába. Az uj ságiró ma beszámol arról a hatásról, amelyet az amerikai infláció kire a francia delegációra gyakorolt. A delegátusokat a hir meglepte, de a francia kiküldöttek megőrizték hidegvérüket és nincsenek azon a véleményen, hogy az ame­rikai kezdeményezés alapvetően megváltoztatta a helyzetet és a washingtoni tárgyalásokat uj alapokra kell helyezni — Egy hónapra tiltották be a német nemzeti szocialista Tagot. Jelentettük, hogy a brüxi kerü­leti bíróság, mint sajtóbiróság, a német nemzeti szocialista párt hivatalos sajtóorgánumát, a Tagot elkobozta b egyúttal a rendtörvény alapján ideig­lenes betiltás mellett döntött. A bíróság ezen dön­tése alapján a csehországi országos hivatal a Tag megjelenését egy hónapra betiltotta. Budapest, április 21. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) Kobr Milos, Csehszlo­vákia uj budapesti követe hivataliba lépése al­kalmából nagyobb nyilatkozatot adott a buda­pesti lapoknak magyar-csehszlovák vonatkozású aktuális kérdésekről. Az uj csehszlovák követ mindenekelőtt nagy elismeréssel nyilatkozik Budapest szépségeiről s különösen nagy meglepetésére szolgált a hatal­mas külföldi turistainvázió, amelyet megérKez- tekor, a húsvéti ünnepek alkalmával tapasztalt Budapesten. Kobr Milos ezután Magyarország és Csehszlo­vákia jövő életének alakulásáról ezeket mon­dotta: — Az a körülmény, hogy a két nép már egy évezred óta egymásnak szomszédja, megadja annak a lehetőségét, hogy megteremtődjek a módja a szomszédos jóviszony baráti kifejlesz­tésének és a megértés elősegítésének. Természe­tes szükséglet, hogy egymás mellett élve, egy­mással harmonikus jóviszonyba kerüljön a két ország népe. Ennek a jóviszonynak előfeltétele a gazdasági, kulturális és intellektuális kapcso­latoknak a szorosabbá tétele s azután a politikai jóviszony kimélyitése. A gazdasági összekötte­tést illetőleg a Budapestre készülő csehszlovák ! delegátusoktól, akik igen optimisztikusan Ítélik meg a tárgyalások anyagát, tigy értesültem, — mondotta a budapesti csehszlovák követ, — hogy a kompenzációs megegyezés további kifej­lesztésének akadályai kölcsönös jóakarattal ki­küszöbölhetők. A kulturális érintkezés 6orán — úgymond — nem szabad akadályoknak lenni kö­zöttünk és, ha a két nemzet egymás értékeit megismeri, úgy nagy haladást tehetünk a meg­értés terén. Hangsúlyozom, hogy a legfontosabb egyelőre a politika kizárása, mert csak a lelki kapcsolatok kiépítése után, a gazdasági együtt­működés lehetőségének megteremtésével ke­csegtet sikerrel a diszkusszió a politikai kérdé­sek fölött — Csehszlovákia számára gazdasági vonatko­zásban elsősorban az Ausztriával és Magyaror­szággal való gazdaság) együttműködésnek a biz­tosítása fontos. Nem hiszem ugyan, hogy egy­előre kereskedelmi szerződés megkötésére kerül­het sor Magyarország és Csehszlovákia között, de megtörténhetik a gazdasági kérdések olyan rendezése, amely jóformán teljességgel szabá­lyozza egyelőre és átmenetileg a két állam kö­zött szükséges árucsere lehetőségeit Németországról szólva a követ kijelentette, hogy egyelőre türelemmel kell megvárni, amíg ott a helyzet megnyugszik. Csehszlovákia és Németország viszonya külpolitikai szempontból teljesen korrekt A nemzetközi politikában az utóbbi időben 6okat vitatott revízió kérdéséről igy nyíl tikozott az uj budapesti csehszlovák követ: Maehriscih-Ostrau, április 21. A rendőr- igazgatóság sajtóirodája jelenti: A karwini Ján os-bánya bányászai tegnap éhségsztrájk­ba kezdtek- A délelőtti bányaosztag a bá­nyában maradt, a délutáni osztag pedig egy félórái késéssel tudott csak a bányába jutni. A bányában jelenleg 585 bányász tartózko­dik. A bányászok ezen eljárását a kommu­nisták azon ismeretes követelése váltotta ki, amely a bányászok elbocsátásának vissza­vonását és a jobb foglalkoztatását követelte. A rendet és nyugalmat sehol sem zavarták meg. E hivatalos jelentéshez a Prager Tagblatt a következőket fűzi: A karwini bányászok a lengyel bányászok példáját követik s mind­addig nem akarnak a bányából feljönni és — Ma, amikor a távol Keleten és magában Európában is különböző nyugtalanságok idege­sítik a hatalmakat, nem látszik lehetőség a kér­dés érdemleges tárgyalására. A helyzet sokkal kényesebb, semhogy ma az érzelmek és kedélyek túlfűtött állapotában hozzá lehetne nyúlni és újabb káoszt teremteni Európában. Végül annak a reményének adott kifejezést, hogy az a barátság, amelyet ő Magyarország­gal szemben táplál, nemcsak a két állam, de egész Európa érdekében minden tekintetűm kel­lő eredményeket fog hozni. mindaddig éhségsztrájkban maradnak, amíg követeléseiket nem teljesitik. A János bánya munkásai közül csupán harmincöt hagyta el a bányát Szövetkezett pártjaink parlamenti kiubülése Prága, április 21. Ás országo* keresőtényy szocialista-, magyar nemzett- és esepeei né­met párt közős képviselőházi és szenátusi klubja kedden, április 25-én délután 5 óra­kor fontos értekezletet tart Prágában a kjép- viselőhási klubhelyiségben. 585 bányász éhségsztrájkba kezdeti a karwini János-bánya tárnáiban Mindaddig nem akarnak a bányából feljönni, amíg követeléseiket nem teljesítik mm mmmm Ívta: Summái fttUd&s Regen# (10) Nézte a kártyásokat és közben a szalonból fur­csa, Idegen és mégis ismerős, rég nem hallott és emlékszerü hangok ütötték meg a fülét. Édes, zengzetee és hízelgő volt ez a hang, mintha hallot­ta volna már valahol, igaz, hogy nem ilyen tisztán és csengőn, de a hamghordozáe, a szavak kiejtéBe, a dallamos árnyalása a magánhangzóknak — igen, ezt bizonyára hallotta már valahol, csak azt. nem tudja, hogy kinek a szájából és mikor. Már-^már azt hitte, hogy hallóéinál. Nem is cso­dálkozott ezen. Az utóbbi hónapok az idegrend­szerét nagyon megviselték. De mégis... ez a hang eleven és innen hangzik a szomszéd szalon­ból. Ejh, ő mégis megnézi, ki beszél ott ezen az édes orgánumon. Megfordult és egy lépéssel az ajtó felé közele­dett. öt eltakarta az ajtó függönye, de ő jól lát­ta az egész társaságot. Megpillantotta az uj vendé­geket és a halkan zümmögő társaságon át ki tudta magának választani a lágyan zengő hangot. Aha, ennek a fiatal hölgynek, ott, ni, a narancs­színű selyemruhában, annak van ilyen mennyei zengés ti orgánuma... nem íb lehet másnak... mi­csoda- tejfehér, édes, érdekes, elbájoló arc, micso­da finom, hosszú és plasztikus lábak, kár, hogy igy ülve nem lehet megállapítani a termete aránysát... nini, most felemelkedik, odaadja a csészét az inas­nak ... Benedek Gábor vére az agyára tolult, egy pillanat alatt rájött arra, hogy ennél tökéletesebb, ezenzációsabb, lél ekzetel ál Utóbb szépséget még so­hasem látott. Eb emellett a.z utólérhebetlen remek­mű mellett meglátta a saját menyasszonyát és er­re valami kínzó, emésztő, szégyennel és önváddal teljes lelkiiemeretfurdaláfit érzett a lelkében. Nem akart hinni a szemének. Egy pillanatig azt hitte, hogy valami kápráz-at csalja. — Istenem, mi történt velem? Megbolondultam? Leroskadt egy székre. Megint felugrott Bekuk­kantott. a másik szobába és újból ezemügyre vette. — Istenemre ez ö. Vagy legalább .is a hason­mása, vagy a szelleme... kiesé magasabh, k ésé érettebb, kissé ön tudatosabb... de ő az, esküszöm, hogy ő .., vagy pedig nekem elment, az eszem. Aztán a homlokára csapott. — Oh én esztelen állat. Hát természetes, hogy ö. Már a hangjáról is meg kellett volna ismernem. Vagy nincs nekem semmi hallásom? Süket vagyok a hangok szépségével és zenéjével szemben ... Oh Klárika, hogy én nem ismertem meg a te össze­hasonlíthatatlan gyönyörű orgánumodat. Tulajdonképpen nem tudta, hogy mit cseleked­jék. Egy pillanatig úgy érezte, hogy legokosabb volna megszöknie. A másik pillanatban azonban megvallotta magának, hogy ha az élete forogna kockán, akkor sem tudna innen elmozdjulni. Meg- büvölten nézte a tüneményt, aki akár élő ember, akár szellem vagy káprázat, annyi bizonyos, hogy mennyei szépségű és tökéletesen hasonlít az ő öt esztendő óta elfelejtett Klárikájához. Oh micsoda fátum!... Hiába rohant el Klárika ajtaja elől olyan halálos sértődöttséggel, daccal és bosszu- vággyal, úgy látszik, sem önmaga, sem Klárika elől nem tud elmenekülni. Hiába itt minden, itt magasabb hatalmak dolgoznak, & legmagasabb ée egyetlen hatalom, a vak és síiket és következetes és könyörtelen és irgalmas és mindenható Vé­letlen. Minden vér az agyára tólult. Meredten és megbü- völten nézte régi kis pajtását... micsoda tejfebér, édes, érdekes, elbájoló arc, micsoda finom, bosszú és plasztikus lábak ... Gábor egy pillanat alatt rájött arra, hogy ennél tökéletesebb és lélekzetel- állitóbb szépséget életében még sohasem látott. — Úristen, mit tegyek? — vívódott magában. Hirtelen eszébe jutott a saját menyasszonya és erre valami kínzó, emésztő szégyennel ée önvád­dal teljes lelkiiemeretfurdalást, érzett, a. lelkében. Valaki megszólította. 1 —Mit gubbaszt itt egyedül Gábor? Szép fiatal hölgy volt, a szeme csillogott, és ka­cér mosollyal nézett a szeméi*-. Gábor értetlenül bámult az asszonyra és nem tudott felelni. Halálsápadt volt, vonaglott az arca és tébolyult tűzben ragyogott a szeme. Az asz- szony megijedt. — Mi az? Maga beteg? Gábor nyögött valamit. —• Láza van? — Bocsásson meg... — Szent Isten, maga ijesztő állapotban van. — Igen asszonyom, ne vegye rossznéven, kime­gyek egy pillanatra a télikertbe. Felállt és kitámolygott a szobából. Útközben eszelősen mondogatta magában. — Istenemre ő az. Mit kell most tennem? Újra eszébe jutott a menyasszonya. A szive egy­szerre tele lett keserűséggel. Kivonszolta magát a télikertbe, Leült és a tenye­rébe hajtotta a fejét. Tépelődötti Hogyan, hát én most akarok megházasodná? Most, amikor egy szép, egészséges és kívánatos fiatal leány ilyen brutális hatással van az érzé­keimre? Hát nem aljasság ée ... és... kereste a maga mentségére szolgáló szavakat... és nem tragédia ez? Aztán hirtelen eszébe jutott, hogy ö még két hó­nappal ezelőtt azt hitte, hogy valakibe telefonon keresztül i-s bele lehet szeretni anélkül, hogy an­nak testi szépségéről tudó-mást vett volna! Micso­da buta és silány lelki perverzitás, micsoda naiv és beteg káprázat, micsoda gyermekes és fantasz­ta játék volt a,z! Ée milyen jó, hogy a saját akarat tán kívül vége szakadt annak! Mi történt volna, hogyha megismeri és kiderül, hogy az égi szere­tő, az ő titokzatos Beatriceje olyan sápadt, vá- nyadt, hórihorgas és vizesezemü nérnber, mint pél­dául ... például az ő menyasszonya? Mi? Mi tör­tént volna? Gábor keserűen mosolygott magában. Milyen jó, hogy a véletlen néha jól elintézi art, amit mi elrontunk. Ezalatt egy pillanatig sem vette le szemét a gyö­nyörű látványosságról. Ez is tiszta szerencse, hogy ilyent is láttam és ho-gy éppen most jöttem rá arra, milyen lélekelbo- ritó hatással van rám egy igazán szép leány. Sze­rencse. Szerencsés véletlen. Talán éppen ez az az impresszió, amelyik megment egy ostoba, elhamar­kodott és bűnös lépéstől. Nem. Azt, hiszem, hogy nem házasodom meg. Miért? Anyagilag nincs szűk ségem rá. Még mindig tisztességesen visszavonul­hatok. Még megmenthetem a, függetlenségemet... hogy egyezer, talán egy ilyen gyönyörű teremtés­ibe igazán é« egy életre szóló tartóssággal belesze­rethessek. Mindez egy pillanat alatt rohant át Benedek, agyán, szinte öntudatlanul, valami csodálatos igé­zet, valami hipnótikus erő hatása alatt. Szerelem? Nem. Azon már régen túl volt, hogy elhigyje: valakit meg lehet szeretni az első látásra, az első benyomás kábulata alatti Hirtelen eszébe jutott a saját tétele: a véletlen összesodor két em­bert, de hogy ez a két ember egymás mellett is maradjon, az nem véletlen dolga. Hogy szerelmessé lett volna abba az ismeretlen leányba? Ilyen osto­baságra nem gondol, de az bizonyos, hogy a leány szépsége, üdesége, finom és bájos nőiessége meg­hozta a kedvét, felvillanyozta és öntudatra éb­resztette férfiúi illúzióit. Van még szép és szeretni való nő a világon, érdemes még foglalkozni ve­lük ... érezte, hogy fiatal, hogy még tele van illú­ziókkal, hogy szó sincs csömörről vagy rezigná- cióról, tehát nem szabad könnyelműen eldobni az élet szépségeit és halálos vétek volna bebörtö­nözni magát egy érdekházasság rabságába. Fölébredt és kigyult a fantáziája és lángra lob­bant benne az élet ée a fiatalság pislogó mécse­se. Szép az élet, szép a szerelem és ő még nem mód le a boldogságról... Ebbe a leányba például szerelmes vagyok öt esztendő óta és ezért — azt hiszem — fel tudnék áldozni mindent a világon. Ezt érezte Benedek Gábor ott az ajtófüggöny mögött a menyasezory házánál, eljegyzése napján. És hozzátette: meg fo­gom tudni, hogy ki ez a leány. Felugrott, kirohant a télikertből, vissza a. ven­dégek közé és ott egyenesen az uj vendégek fölé indult. Ebben a pillanatban velőtrázó sikoltássá] ugrott fed Klárika, aztán vieszaroekadt a székre, onnan lecsúszott é€ elterült a földön­Mindenki az ájult, leányka félé rohant, az asz- szonyok orvosért kiabáltak hisztérikus rémüle­tükben, a férfiak felugráltak a cbemin-asztal mel­lől, egyszerre vad össze-vissza futkozás támadt, a termekben. Klárika mamája a kezét tördelte és zokogott mozdulatlanul elterült leánya felett, csak Lujza néni őrizte meg lélekjelenlétét és félrelökve min­denkit Klárika mellől, elkiáltotta magát.: — Levegőt! Nyissátok ki az ablakokat! Aztán lehajolt, kölnivizes üveget tartott Klárika orra alá és mesterséges lélekzési gyakorlatot vé­geztetett vele, hogy magához térjen... ... így találkoztak újra Klárika és Benedek Gábor, akiket tavaly december elején sgy téve# telefonkapcsolásba® visszasodort egymáshoz a vé­letlen s akik most másodszor kerültek egymás kö­zelébe a fátum hatalmas ói vad parancsából. r

Next

/
Thumbnails
Contents