Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)
1933-04-22 / 93. (3203.) szám
fim Jrj ^ Ma: RÍDIÓMELLÉKIET Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kö. fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több E^yes szám ára 1*20 Kő, vasárnap 2.—Kő. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12. II. emelet, — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága 11„ Panská ulice 12. 111 emelet. Telefon: 34184. SÜRGÖNYCIM: HIRLflP, PRHHfl Angol-amerikai harc (sp) Prága, április 21. A dolláresésnek két perspektívája van. Az első az esemény gazdaságpolitikai részén mutatkozik, a másik a hatalmi politika szférájába tartozik és az ötven év óta kisértő angol—amerikai ellentét uj korszakát jelzi. Ez alkalommal ne foglalkozzunk a dollár esésének gazdaság- politikájával, hanem csatlakozzunk az angol lapok nagy részéhez, amely, mellőzve a pénzügyi és valutatehnikai mérlegeléseket, szükségesnek tartja, hogy a brit közvélemény figyelmét újra ráirányítsa a két angolszász testvér- nemzet világversenyére, erre az ádáz tülekedésre a világhatalomért, amely bennünket itt, Középeurópa szárazföldi kiimájában közvetlenül nem igen érdekelhet, de annál inkább lázban tartja a világtengereket és környékező birodalmaikat. A román faj az európai kontinensért verseng, a szláv faj leglényegesebb része ábrándos természetével egy uj életfilozófiát akar ráerőszakolni a világra s mig szeme a csillagot keresi, nem veszi észre, hogy gödörbe lép: gépeinek kerekeibe homok keverődik, praktikus elképzelése-tökéletlen és a nagy mü nem működik hegyesen, ennyi biztos, bárkit vádol Moszkva szabotázzsal. A sáTga faj különös belbáborut viv és a kisebb, de erősebb egyelőre fajtestvérének rovására éli ki hatalmi vágyait. Marad a germán faj, a korunk csillagzatában álló legtipikusabb és legeredményesebb fehérember fajtája. Húsz évvel ezelőtt a német ncp még döntően beletartozott a germán népek hatalmi triászába, de azok a teuton hibák és mohóságok, amelyek minduntalan ki-kit őrnek a németség mélyének kiszámíthatatlan kráteréből, lehetetlenné teszik az- egyébként okos és erős fajta világérvényesülését. A németeket a világhatalomért való versenyfutásban néha-néha epileptikus roham rázza át, s ilyenkor lemaradnak, bármily nagy előnnyel futottak addig a többi versenyző előtt. A germán triász többi tagja, az angolszászok két nemzete, egyedül maradt a nagy versengésben. A világ legértékesebb részei föltétlenül az övék. Együttvéve övék mindkét Amerika: az északi tisztán, a déli a dollár és a font befolyása által, övék Ausztrália és Polinézia, fél Ázsia, háromnegyed Afrika s minden értékes pont a föld kerekségén. Befolyásuk éppúgy döntő a berlini pénzpiacon, ahol a folyósított hitelek kilencven százalékát Amerika kontrollálja, mint Hol'land-Indiában, ahol tulajdonképpen csak a közigazgatás németalföldi s a végre- hajtóhatalom Sir Deterding Royal-Dutsh társaságáé. Együttvéve Anglia és Amerika valóban a világ urának tekinthető, de a két angolszász teetvérnemzet a látszólagos béke ellenére még sohasem jutott a megértésnek arra a fokára, amelyen egymás lerontásának törekvése nélkül nyugodtan fölosztotta volna azt a hatalmat és birtokot, amit a kor a keze közé juttatott. A háború előtt Anglia volt az erősebb, a háború után Amerika ragadta magához a vezetőszerepet és a prosperitás éveiben a legyőz öltnek látszó Angliáról már mint gyönge kis- becséről beszélt, akinek a családi kötelékekre való tekintettel szívesen megkegyelmez és jogot ad az életre. így tartott 1929 őszéig, amikor a krízis fekete fellege villámgyorsan és váratlanul elborította Amerikát. Anglia együtt szenvedett az Unióval, de a britek keresték az alkalmat, hogy ismét vetélytársuk fölé kerüljenek. A harc hevében és a győzelem érdekében Anglia megtette a legóriásibbat, amire a büszke Albion, a változtathatatlanságokba gyökerezett konzervatív nemzet képes volt: elvetette féltve őrzött tradícióit, lemondott kedvenc szokásairól és más forradalmas nemzetek mintájára olyan experimentumokba bocsátkozott, amelynek következményeit a kezdeményezés pillanatában semmiesetre sem láthatta át. önkezével véget vetett a font rangjának. Legyilkolta aranyvalnwtjat. E lépés irtózatos horderejűt csak az láthatja át, aki ismeri az angol nép ragaszkodását minden meglévőhöz, tudja, hogy Anglia a sterling ragyogását tekinti az empire! bevilágító érlelő és nélkülözhetetlen sugárnak és átérzi, mennyire kockázatos volt az a lépés, amtdv könnyen a demoralizáló és föltartóztat- featatlan infláció útjára vezethetett. A doliáresés következménye Inflációs mámor New-York élete az infláció első Rajsja'fesn — Az újra éledt játékszenvedély — Rohamos áremelkedések — A spekuláció uj korszaka — Roosevelt Amifika pénzügyi diktátora Angliát a dollár sorsa jobban érdokli mint Amerikát Newyork, április 21. „Az ellenőrzött infláció törvénye44 dm alatt tegnap nyújtották be az amerikai szenátusban azt a kormányter- v ez e tet, amely Rooseveltet diktatórikus teljhatalommal óhajtja felruházni pénzügyi téren. A törvényjavaslat ellen elsősorban a köztársasági pártnak az arany standard mellett állás tfoglaló szárnya nyilatkozik, de biztosra vehető, hogy minkét ház inflációs többsége ennék ellenére hamarosan elfogadja a törvényt, még mielőtt MacDonald amerikai földre lép. A törvény Rooseveltnek Szabad kezet ad- Csak a törvény alkalmazása után állapítható meg, hegy az Egyesült Államok kormánya milyen pénzügyi irányzatot kezdeményez, mert a paiisáltörvényből ez az irányzat még nem domborodik ki. Mindenesetre megállapítható, hogy az amerikai pénzügyi világ radikálisan fölkarolja az inflációs irányzatot. A sajtó meglepő egyöntetűséggel áll az inflációs propaganda szolgálatába. Az Érístyam-örület Az inflációs mámor, amely őráról-órára szélesebb néprétegeket hódit meg, tegnap rányomta bélyegét Newyork uccai és városi életének képére is. A tőzsdei játékszenvedély, amely hosszabb idő óta szünetelt, váratlanul újra föllobbant és teljes erővel működni kezdett. Az emberek a szakadatlanul megjelenő különkiadások ujságpéldányait kiszaggatták a rikkancsok kezéből és mohón vetették magukat az árfolyamok tanulmányozására. A tultömött földalatti vasúton férfiak és nők, aggok és fiatalok egyaránt csak a kurzusokról beszélgettek és a számoszlopokat tanulmányozták. Az amerikai tömeg naiv ösztönével az inflációtól a depresz- szió azonnali végét várja és ennek következ1 tében a vadidegen emberek sem vitatkoznak I másról, mint a várható megkönnyebbülésről és annak útjairól. A newyorki tőzsde képe ismét a régi nagy pénzügyi csaták napjaira emlékeztetett Az ügynökök hivatalaiban életveszélyes volt a tolongás és a zárlatot félórával ki kellett tolni. Az ügynökségek a defláció alatt tömegesen elbocsátották alkalmazottaikat s a korlátozott forgalomra berendezett irodák tegnap távolról sem tudták lebonyolítani a rengeteg üzletet és kielégíteni az érdeklődést. A tő zselések hamarjában sok ezer volt hivatalnokot alkalmaztak újra s ezek a szegény munkanélküliek élvezték legelőször az uj korszak áldását. Az üzleti Zárlat után megkezdődött a telefonálgatás az ország minden részével és az irodákat az esti órákban uj vonalakkal kellett fölszerelni, mert az ügynökök mára még nagyobb forgalmat vártak. A várva-várft áremelkedések Az inflációval kapcsolatban természetesen az árak is rohamosan emelkednek s ez is volt az uj pénzügyi politikának tulajdonképpeni célja. Az árak emelkedésétől az amerikaiak a termelés megnagyobbodását várják. A textiliparban a cégek táviratilag visszavonták eddigi árajánlatajkat és sokkal magasabb árakkal kalkuláltak. A nagykereskedőik elsősorban a nyersselyem, a gyapot és a bőrök árát emelték. American Bemiberg árait 10 centtel emelte fontonként. Két más müselyemkonszern ugyancsak bejelentette, hogy emeli árait. Ugyanez történik a fém- piacon és a feldolgozó ipar piacán. A vörösréz ára 6 centtel emelkedett fontonként, az ólomé 5 dollárral tonnánként, a cink 45 ponttal, az ezüst 15 centtel latonkint. Csak az élelmiszerek, elsősorban a kávé és a cukor, valamint a gumi nem követték még az általános emelkedő tendenciát, sőt némileg lemorzsolódtak. A detail-keresked elemben a vásárlási kedv túlzott megnövekedése egyelőre nem vehető észre. Viszont a délamerikai államokban, különösen azokban, amelyek függetlenek az angol fonttól, igy Kolumbiában, Brazíliában és Ocstarieában nagy a nyugtalanság, ámbár a dollár árfolyama egyelőre változatlan maradt. A tengerentúli kereskedelem könnyen megakadhat, ha az árak továbbra bizonytalanok maradnak. A kereskedelem az Egyesült Államokban nem tudja többé felvenni a vám házakban fölraktározott importárut, csak akkor, ha az állami devizahivatal megváltoztatja dollárjegyzési taktikáját. A holland követ fölkereste Hull államtitkárt és felvilágosítást kért tőle a németalföldi külkereskedelmet súlyosan megkárosító rendel etek, igv elsősorban az arany kivitelét megtiltó rendelet kérdésében. A követ egyébként hangsúlyozta, hogy Hollandia minden tekintetben hajlandó együttműködni Amerikával a világkereskedelem vérkeringése felpezsditésének munkájában, Anglia különvéleménye London, április 21. Az amerikai dollárinflá- ció Angliában talán nagyobb hatást keltett, mint az Egyesült Államokban. A brit lapok mai kom. mentárai közül különösen a Times és a Financial News két illetékes, de egymásnak merőben ellentmondó vezércikke érdéinél figyelmet. A Times, a legtöbb lappal ellentétben, nincs azon a véleményen, hogy az amerikai kormány intézAnglia azért cselekedett, mert nem bírta többé Amerika fölényét és a font mártírhalálával kívánta diadalra vinni az impériumot. A krízisben meggyöngült Amerika nem viselte el a megoicsósitott font konkurenciáját. Mig a dollárt ezer és ezer kilogram arany folytonos piacravet ésével mesterségesen megtartották a túlértékelés fokán, a font lebillent természetes értékére s az olcsó angol áru ismét konkurren- ciaképessé vált. Kiét évig szenvedett Amerika az angol font értékének leszállítása következtében. Ivét év alatt Anglia visszahódította csaknem vala.mny- nyi elveszett gazdasági pozícióját Délaraeriká- ban, Szovjetoroszországban, Kínában és a domíniumokban. Amíg a font öt dollárt ért és Amerika négy és fél dollárért adta az egy fontba kerülő árut, Amerika volt fölényben, de amint a font lemorzsolódott négy dollárra, a négy és fél doilláros áru Amerika nyakán maradt. A helyzet tönkreverte az amerikai kereskedelmet ég ipart. Megnyitotta az Unióban a nyjonor zsilipéit. A merev és csökönyös republikánus kormány büszkén elzárkózott az angol példa követésétől és a jóval mozgékonyabb demokratáknak, de nem utolsósorban a bankpániknak és a végső kétségbeesésnek kellett eljönnie, amig az amerikai aranydolilár mammonlelkében is megérlelődött az öngyilkosság gondolata. De a dollárt nem a kívülről jött ostrom tette tönkre, nem a nyílt csatában vesztett, — s ez az, ami az angolokat bántja. Rooseveilt kitűnő Fabius Cunctatornak bizonyult: kerüli a nyiJt ütközetet, visszavonul, csak visszavonul, s úgy tesz, mint az oroszok tettek Napóleon egykori inváziójakor: kikerülték az ellenséges csapatokat, de fölégették maguk mögött az országot, úgyhogy a császár serege nyomorultul elveszett az üres steppék téli Kietlenségében. Anglia úgy szerette volna a dollár végét megérni, ha az amerikai valuta a nyílt ütközetben esik el. Ha Washington körömszakadtig védi az aranystandardot, g a védelem érdekében tovább piacra dobja aranykészletét, amig a készlet tart, úgy mint két év előtt Anglia tette. Akkor az amerikai arany lassan visszavándorolt volna Angliába s a többi európai államba, g a dollár kényre-kedvre megadta volna magát ellenségeinek. Roosevelt túljárt az angolok eszén: a dollárt ő maga értéktelenbette el, de nem engedte az arany elvándorlását. A nemes fém továbbra ott pihen az amerikai pénzszekrényekben, készen arra, hogy közbelépjen, ha a dollárt komoly veszedelem fenyegetné. Ez a különbség az angol és az amerikai infláció között: az angol indokolt volt, mert az angol arany elfogyott és a fontot nem lehetett tovább védeni, az amerikai indokolatlan, mert csak spekulációs manőver az angol példán felbuzdulva s a lemorzsolódás ellenére elég arany marad Amerikában. Mi lesz e csata vége? Mi lesz, ha Anglia most kénytelen továbbmenni az infláció utján s tovább rontja a fontot, hogy ismét olcsóbbá tegye a dollárnál és igy konkurenciaképesebbé? Mi lesz, ha Amerika szintén folytatja a dollár ol- csósitását és ismét a font alá igyekszik kerülni? A font és a dollár túllicitálják egymást a romlásban s a ravasz spekulációként kezdett, megkönnyítésnek tervezett „ellenőrzött infláció4* könnyen arra a lejtőre kerülhet, amelyen semmi bölcs törvény nem tartóztathatja föl s amelynek végén az üres billiós és trilliós számok káoszának pusztító ezakadéka tátong.
