Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)

1933-04-19 / 90. (3200.) szám

3 1933 április 19, szerda. Az uj magyarnyelvű kormánylap A prágai sajtó nagy húsvéti polémiája Mussolini olasz miniszterelnökkel Osusky, Kramár s Grisogono jugoszláv követ a revizionistákkal száll vitába Prága, április 18. Pozsonyban húsvétikor megjelent a csehszlo­vák kormány uj magyarnyelvű lapja, a „Ma­gyar Újság", amely a dicstelenül kimúlt A Reggel szerepkörét lesz hivatva átvenni, per­sze uj szereplőkkel, uj hangszereléssel és újonnan ábféstett kulisszákkal. A nyilt kor­mánytámogatást szolgailag hirdető régi kor­mánylap — s ez igen jellemző a szlovenszkói magyar közvélemény hangulatára — a teljes részvétlenség, az Olvasók közönye, sőt ellen­érzése miatt ment csődbe. Szlovenszkói lapot, — amely mögött ráadásul havonta súlyos tíz­ezrekre rugó kormányszubvenciók álltak — meg nem ért ennél tökéletesebb bukás. A szlovenszkói magyarság körében sohasem volt népszerű a kormánytámogatás jelszava, de másfél évtized alatt sohsem volt annyira népszerűtlen, mint éppen ezekben a hóna­pokban. Maga Hrusovszky állapította ezt meg egyik vezércikkében. Ezért kellett a kormány magyar sajtóorgánumának is teljesen uj cé­gért festeni és egészen uj hangnemet föl­venni. Az uj lapot már nem merik nyiltan kormány lapnak keresztelni, a cseh lapok csak szerény „aktivista" jelzővel illetik, közvetlen eltartója már nem a miniszterelnökség sajtó- ősz bá.y a, hanem — s itt a cégtábla-áifeslés 1 — bank veszi a kezébe. Miután csak ellen­zéki érzelmű magyar újságolvasó tömegek vannak Szlovenszkón, ezert a kor mányi apu ak is uj hangnemmel, az ellenzéki hang utánzá­sával keli közelednie ezekhez az olvasókhoz. A hangjáról első pillanatra az avatatlan ol­vasó laán nem is ismerheti fel könnyen, hogy újabb kormányiappal van dolga. Mert a hangja más, mint az eddigi volt, a hang, az •.. Jakomé, hanem a kéz, az... Ézsau keze. Ha az uj lapra első számának alapján nem is mondhatnék rá rögtön: Dznrányi László és Győry Dezső Magyar Ujság-ja sült kormány- lap, de a kéz, az a bizonyos kéz, amely a lap­alap! íásra a pénzt folyósítja... Ez a döntő! A pénzforrásokról tökéletesen tájékozott cseh kormánylapok, mint a Lidové Noviny,1 Ceskó Slovo, Národní Listy, Károdul Dennik, Právo Lidu, Robototoké Noviny sokszor és is­mételten állították s a mai napig ismételge-’ tik, — például husvétkor a Národní Listy ési a Lidové Noviny —, hogy a Magyar Újság a Reggel utódja a kormáuyszubvenciók élvezé­sében és hogy a nyilt kormányjelleg leplezé­se céljából egy csehszlovák bank, a Légió Banka közvetíti a lap finanszírozását. Hogy ge elleni támadásokkal szemben? A nyuga­lom, rend és munka. A revizionista kam­pány dühöngése nyíld bizonyítéka annak. hogy rosszakaróink csalódtak. A legutóbbi j időkig azt hajtogatták, hogy Csehszlovákia rövidesen összeomlik, azonban múltak évek s államunk nem omlott össze. Hagyjuk őket, hadd kiabáljanak, és valamennyi erőnket összpontosítsuk lakosságunk jólétének meg­szervezésére. Osusky végül kijelentette, hogy teljes optimizmussal néz a jövőbe, fő­leg azért, mert a nagyhatalmaknak nincs módjuk és szándékuk arra, hogy azt tegyék, amit föltesznek róluk. A nagyhatalmak hely­zete Csehszlovákiával szemben egészen más, mint volt az 1919-20. években- Akkoriban Spf mm szükségünk volt hozzájárulásukra, hogy jog­címünk legyen az állami létre. Ez a jogcím ma megvan. Amennyiben a nagyhatalmak ezen ma változtatni akarnának, ehhez szük­ségük van a csehszlovák állam hozzájárulá­sára is. Enélkül ez nem megy, ha csak a nagyhatalmak erőszakkal meg nem akarnák szegni a nemzetközi jogot. Kramár vitája Mussolinival Kraniái Károly, a cseh nemzeti demokrata párt vezére, a Národni Listyben „A kisan­tant és Mussolinii" cimü vezércikkében töb­bek között ezeket írja: — A kisantant államainak -szoros összefo­gása és energikus állásfoglalása a békeszer­ződések revíziója ellen természetesen ellen­állást váltott ki azoknál, akik azt hitték, hogy a négy hatalom paktumával a; reviziő már útban van. Azonban meglepetés volt az, hogy maga Mussolini irt egy cikket a Berli­ner ■ Börsé'heourierban „Dér Revisionsgedan- ke manschiert" címmel, amelyet ugyan meg­írhatott volna az újságíró Mussolini, azonban nem Olaszország tényleges ura. Ez már való­ban uocai demokrácia a diplomáciában. Szemrehányása a kisantant államainak, hogy összefogásuk, mely joggal nevezte el magát magasabb nemzetközi egységnek, olyan föl- fuvalkodás, amely könnyen roteszkül is hat­hat, mert hiszen nem jelent semmi újabbat, mint szorosabb kapcsolatát annak, ' ami ed­dig volt a kisantant, — ez a szemrehányás még a demokratikus diplomáciában is szo­katlan. Mussolini, úgy látszik, megfeledke­zett arról, hogy az ő izgatott és barátságta­lan cikkét az objektív olvasó úgy fogja ma­gyarázni, hogy ez csak felindulását jelenti amiatt, mert nem sikerült a revíziós terve és mert a kisantant sokkal nagyobb erőt te­ez a titok kipattant, ez csak annak köszön­hető, hogy a cseh nemzeti szocialista, cseh nemzeti demokrata lés csehszlovák szociálde­mokrata párt mellőzve érzi magát a magyar- nyelvű lapra szánt kormányszubvenció oda­ítélésénél, mert az uj lapot teljesen az agrár­párt befolyása alatt állónak tudják. Ezért op­ponálták és opponálják kormány támogató mi­volta dacára is Dznrányi és Győry lapjai. Koncféitéikenységből. Jellemző, hogy egyedül a cseh agrárpárt lapjait nem ragadta el a konoéhség, ezek gyöngéd testvériséggel hall­gatlak a Dzurányi-lap pénzügyi kapcsolatai­ról. Hála a többi kormánylap indiszkréciójá­nak, magyar közvéleményünk már előre tisz- . tám láthatta, hogy a Reggel utódjaként jövő uj magyarnyelvű lapnak ki a pénzügyi szülő- apja. A Magyar Újság ma nem tartja taná­csosnak és előnyösnek elárulni édes szülő­jét. Kiadója helyett csak strohmanmt nevez meg Győry-Walléntinyi személyében, aki „a kiadásért felelős". De hogy ki a tulajdonkép­peni kiadója, azzal — legalább egyelőre nem dicsekszik. Pedig' hát nincsen azon rejtegetni való, ha valaki a csehszlovák légionáriusok bankja ál­tal finanszírozott lap részére a finanszírozó szájaize szerint csinál kisebbségi politikát. Vagy ha a csehszlovák agrárpártnak a ma­gyarok felé hangoztatott politikai jelszavait: a megalkuvó opportunizmus morálját hirdeti. Nem uj dolog ez. Többek közölt ViSkovsky Milán, Stunda és Csömör is ezt csinálja. De ezt hirdesse nyiltan és ne az ellenzékiség ál­arca mögé bújva. S ne tagadja meg a — szii lányiét, még ha szégyenli is miatta ma­gát. Különben az uj lap „programadó" cikké­ben is eléggé elárulja magát. Hasábokon át csak a magyar ellenzék eddigi politikája el­len talál kárhoz'aíó szavakat. A kormány po­litikájával szemben — persze a látszat-ellen­zékiség „hősies" fitogtatása céljából — mind­össze annyit mert elzokkantani, hogy „eddigi politikájával elégedetlen". , Sérelmünk ezer­nyi" — fűzi hozzá és még ennyit mond: — „Es mert ez az objektív helyzetkép, számunk­ra, a Magyar Újság számára sincs adva más, makit az ellenzékiség útja", összesen ez a né­hány s'ó az, amit a magyar ellenzék ócsárlá- sán kivik a kormányról tud mondani. A töb­bi, amit mond. kisebbségi szempontból csak negatívum és hitetromboló defetizmus. És „ellenzéki" beálliíottságához híven a „mentés és építés magyar útjára" — mint pozitívumot — a német Kfepekek, Spínák és Czechek <bársonvszék-palitikaját állítja oda követendő példának „A csehszlovákiai németek — állapítja meg a „program" — csaknem négyszer annyian vaunak, mint mi s még hozzá a történelmi or-, 1 Mussolini tervének revíziós vonatkozásaival és eminens ceeh vezérek szállnak vitába Mussolinival a kisantant jelentősége kérdé­sében. Osusky a nagyhata'mak és a kisantant v s anyáról Osusky párisi csehszlovák követ az ágrár- lapoknak adott interjújában többek ' között ezeket mondja: — Azt kérdezik tőlem, hogy mit monda­nék arra, ha a nagyhatalmak ígéretet tenné­nek nekünk, hogy biztosítják a határainkat, ha azok megváltoztatásához hozzájárulunk? Elsősorban is nyugalommal várnám be, amíg a nagyhatalmak ilyen ajánlattal jönnének. Másodsorban, ha jönnének, figyelmeztetném őket arra, hogy egyszer már Ígéretet tettek nekünk, amikor a népszövetségi paktum 10- cikkelyében ünnepélyesen kötelezték magu­kat arra, hogy respektálni és védeni fogják a csehszlovák köztársaság területi épségét és politikai önállóságát- Amennyiben a nagyhatalmak nem akarnák betartani akkor adott Ígéretüket-, mit gondol, volna-e Cseh­szlovákiában egyetlen ember is, aki az újabb Ígéretért bármit is adna nekik abból, ami a miénk? És különben is az állam területével nem lehet úgy kupeckedni, mint a lovakkal. A határrevizió kérdése azonkívül az embe­riesség kérdése is. A mi területünkön élő emberek, nemzetiségre való tekintet nélkül, abban bizakodva, hogy egyszer s mindenkor­ra Csehszlovákiához tartoznak, eszerint ie rendezkedtek be és kinyilvánitották a köz­társaság iránti odaadásukat. Ha hozzájárul­nánk ahhoz, hogy más államhoz csatolják őket, ezzel üldöztetésnek tennék ki őket az­ért, hogy tisztességesen és odaadóau visel­kedtek a köztársasággal szemben. Mi huma­nizmusról nemcsak beszélni akarunk, hanem ezt a gyakorlatban is istápolijuk és érvényre juttatjuk. Azt kérdezik tőlem, mely fegyve­rek a legcélszerűbbek ma az államunk épsé­szágok leggazdagabb ipari vidékeinek birto­kosai. ÉS ez az erős, hetvenmilliós nemzet­törzsre támaszkodó kisebbség mégis a mentés és értékmegtartás más útját választotta. Meg­egyezett, bárha csak amolyan alacsony kény­szeregyezségi kvótával. Mégis megegyezett, hogy a német kéz néhány ujja is ott legyen a gyeplőn, hogy két német miniszter is ott ül­jön a minisztertanácsban, hogy az országos közigazgatásban ott álljon őrt a német érde­kekért legalább egy német alelmök, hogy a német minisztériumok ajtait megnyissák a német érvényesülés előtt s az állam hivatalai­ban s intézményeiben, nos és az iskolákban — az iskolákban! — biztosítani tudja a jövőt, a kény "~t a német, ifjúságnak. Okos nemzet. Okos reposzlás. Egyik részen megengedi magának a lulkszust, — az elvétett balga so­vinizmus íukszusát —, hogy a horogkereszt­remtett Középeuro pában, mint amilyennel o a terveiben számolt. Mussolini van azonban olyan elővigyázatos, hogy nem azt mondja, hegy a revízió „masíroz", hanem csak a re­vízió gondolata. Talán ez sem teljesen he­lyes, de mégis meg kell kérdezni, mivel le­hetne indokolni a szerződések revízióját- Hogy a szerződések ama igazságtalanságát tegyék jóvá, hogy a nemzetek égjék részét idegen államban hagyták? Ez csak akkor volna jogosult, ha ott valóban elnyomnák a népíöredéket. És a duce -itt biztosan köze­lebbről ismeri azt a vidéket, amelyre a reví­zió ezen indokolása nagyon is vonatkozhat­na, azonban a berlini lapban bizonyára nem ennek a revíziónak az érdekében irt cikket. Legfeljebb olyan revízió érdekében ir, mely az elnyomott nemzetek sorát még Dalmáciá­ra is kiterjeszthetné. Avagy azért, hogy — amint Magyarországról mondja — a meg­csonkított állam újból folytathassa erőszakos politikáját a nemzeti kisebbségek fölött? A magyarokra gondol, akik most olyan közel állnak a szivéhez, jóllehet nem volna nehéz látni azt, hogy ez a szerencsétlen „megcson­kított" állam miképpen viselkedett a nem­magyar kisebbségekkel és miképpen visel­kednek a kisantant államai jelenleg a ma­tel játszadozzék, de á nemzetfenntartó rész éles ellentétben a fantasztákkal önmagának épit belül a sáncokon". Ez az az „ellenzéki" program, amit a cseh­szlovák legionisták bankjának magyarnyelvű lapja a magyaroknak ajánl. Tehát: a kor- máinybalépést! „Bárha csak amolyan kény­szeregyezségi 'kvótával is". És hogy a kor- mánybalépő rész aztán „önmagának építsen belül sáncokat". Nos hát, ez nem- ' ellenzéki program! Ez a gerinctelen megalkuvás, a leg­olcsóbb opportunizmus politikájának dicshim­nusza! Ez husosfazék-etika! Csodálatos, hogy az ál-ellenzéki kormány­lap már az első számában sem tudta meg' őrizni az ellenzékiség látszatát. Különben ép­pen jókor jön ezzel a ikormánybainvitálá-si öt­lettel. Éppen most, amikor a két levitézlett német kormánypártról egy cseh lap szelleme­gyar kisebbséggel szemben, amely például nálunk a demokratikus köztársaság minden polgári jogát élvezi; ha valahol eléri a húsz százalékos arányt, ott megvan a nyelv joga, holott erről a Magyarországon maradt ki­sebbségek nem is álmodhatnak. A du-ce a szerződés revíziójára vonatkozólag valóban eredeti filozófiát vall. „Egyetlen szerződés sem volt örökké tartó, mert a világ előre­haladt- Ha valamely szerződés örökértékü lett volna, ez annyit jelentett volna, hogy egy biziriyoö pillanatban az emberiség va­lamilyen rettenetes természeti csoda követ­keztében mumiifikálódott volna- Más szóval meghalna." Talán szabad azt mondanom, hogy a filozófiai fejtegetés nem a Legerősebb oldala Mussolininak. Megnyugtathatjuk afe­lől, hogy nem akarunk -múmiákká változni, sem kihalni, mégis azt akarjuk, hogy a mi békeszerződéseink sohase szenvedjenek vál­tozást. Mussolini tehát meg van győződve arról, hogy a revízió gondolata marsol és erősebb lesz, mint akármily jegyzőkönyv légvára, mert a világ békét akar és béke nem lesz addig, amíg nem az igazságosság fog uralkodni. Reméljük, hogy ma már nem gondol arra, hogy az 5 igazságossága az, amely megerősítené a békét. Grisoscuo srásai iusoszlév ftSvet a „vass sávekréí" Grisogono prágai jugoszláv követ ugyan­csak a Národni Listyben ir „a vitás sávok" revíziójáról s többek között megállapítja, hogy a nyugati államokban vannak publicis­ták, akik reformtörekvéseikkel a legszíve­sebben K-özépeurópára vetik magukat, mert a legkisebb ellentállásra számítanak és az egyik a korridort, a másik a szláv vidékeket, a harmadik a Bácskát, vagy Erdélyt revideál­ja. A nyugati nagy államok közvéleményé­nek nincsen idejük arra. -hogy tanulmányoz­zák ezen vidékek történetét és politikai viszonyait és gyakran hihetetlen könnyel­műséggel fölmelegszenek a németek vagy magyarok igazságos „revindikálásáért". Az in­formátorok már több Ízben rábírták egyik vagy másik államférfiul arra., hogy fölvesse a szerződések revíziójának kérdését, amely a keleti vagy a középeurópai határokra vonat­kozna. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy ezen körülmények gyakori ismételge­tése az u-rópai politikai életben az utóbbi esztendőben azt a látszatot kelti, mintha el­érkezet volna az idő az európai térkép meg­változtatásának -megkísérlésére. A jugoszláv követ ezután rámutat arra, hogy a lengyel sen úgy nyilatkozott, hogy a két párt tábo­rából csak két irmáig maradt: a két német miniszter. S amikor a német kormánypártok aktivizmusa az utolsókat rúgja, akkor jön az uj kormánylap a magyarok közé kormány tá­mogatókat fogni. A kormánytámogatás politi­kája a szudétanémet közvélemény előtt is •rég odakerült, ahova a szlovenszkói magyar közvélemény előtt a Reggel politikája jutott: a csődbe­A magyarokat is ide szeretné invitálni a szlovenszkói újságírás legújabb fából-vaska- -rikája: az „ellenzéki" hangú uj kormánylap. Nagyon kevésre becsüli a szlovenszkói ma­gyarság politikái tisztánlátását és gerincessé­gét, ha azt hiszi, hogy ennek a deieti-sta' pu­hán ypoliiikának bármi talaja volna Szlovén- szkon. felévelbabkávd áfáévá Eáthr emert kvmm,%mááeá é$ 'Mpwfcáíff i@md mmá 10ÚŰ sóénál I Prága, április 18. A cseh sajtó nagy része a husvét alkalmával részletesen foglalkozik

Next

/
Thumbnails
Contents