Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)
1933-04-16 / 89. (3199.) szám
24 T>M<UU-MAGÁARmimA& 1933 április 16. vasárnap. Vidéki UmhM&zVM' Ida: Heu&auec Hál Egy szalon. A véletlenül szalónszerü-en felállított butorcf^ oly tevéssé tartoznak egymáshoz, mint azo(k az emberek, akik itt ösz- sze jönnek, hogy zenét hallgassanak. A nagy falitükör minden mozdulatot meg rögzít, azaz nem szalonképes. Három ajtó vezet a szobába, de az ember, úgy érzi, hogy harminc nyílik és csukódik minden ok és megállás nélkül. A sarokban szerényen húzódik meg a zongora, mig a csellista és a lvedüs vonója folyton nekiszalad a túl nagy és pont a szóiba közepén oktalankodó asztal lábának. Vagy húsz férfi és nő ül a szobában. Az arcok klasszikus zenére vannak beállítva, álmosan festenek és ráncosak. Csak a szernek igyekeznek lelkesedni. Egy öreg ur csukott szemmel hallgatja a zenét, mert valamikor azt hallotta, hogy ez a koncentráltság és meginduitság jele. Terjedelmes hasán összekulcsolt két keze húsos és a rövid, tompa ujjak brutalitást árulnak el, ami enyhén ellentmond az áhitatos arckifejezésnek. Valóban alszik-e? Fiatal, igen szép asszony, akinek szeme zenelelkesedéstől csillog, láncszerűen cigarettázik és a gyufasercegés megzavarja a csendet. Mintha a cigaretta kékes füstjével venné magát körül és így emelne falat maga és a társaság többi tagja közé. A hamutartó azonban az asztalon áll és ha lekopogja a hamut ami percenként történik, zajosam beleszól Brüihmsba. A sarokban egy idősebb asszony. Tiszta sor, hogy nem na.l. at od.a, fütyül a mesterre és azon gondolkodik, hogy milyen szavakkal fogja megdicsérni a zenészeket. Különben is fontos. Bnrhmsról néhány egyéni szót mondani ami nem könnyű, mert nem ismeri és nem tudja megkülönböztetni Beethoventől. Már-már megállapodott, tudja az egyes dicsérő jelzőket, de a trió tulhosszu és minduntalan elfelejti, mit is akar majd kifejezésre juttatni és mindenki biztosra veszi, hogy szokott módján Mozart feleségét Brahmsnak fogja imputálni, sajnálván, hogy a nagy mester oly váratlanul megsik elült, miközben egy rég olvasott zenébirálat ide nem való szavait ismétli meg. A „dilettánsokat41 megdicséri, de tisztában van vele milyen mértékben szabad lelkesedni és hol van egy ember számára a lelkesedés határa, aki már járt Berlinben és most, sajnos, csak itt hallgatja ezt a páratlan zenét, persze jóindulatból és elnézően Amott egy hórihorgas ur. Opponálni fog. annyi biztos, hegy ..egyéni14 vé emiényt nyilvánítson. Jobbra tőle egy fiatalember. Nem tudja levenni a szemét egy formás női lábról. A leánv érzi lábainak eme mágikus hatalmát, amely nagyobb Brahms hatalmánál, de csukott szemmel élvezi a mester zenéjét és ez az áh itat a fiatalemberben meggyőződéssé építheti ki az esetleges házasság röpke gondolatát. Egy körvér ur alig tudja kivárni a végét, pedig csak most kezdődött el. Ezek a klasz- szikus mesterek, gondolja, beleszerettek magukba és nem tudják, milyen fontos a rövid tömörség. Várja a vacsorát, a bort és buzgón bámulja a kottát, hogy idejében meglesne a kettős vonalat, amely zenei zárórát, de legalább is szünetet jelent. Így meg van az az előnye, hogy a tételeket végigszivarozhas- sa — a kettős vonal feltűnő. A zenészek játszanak, nincs kegyelem, nincs megállás a zene nem ismer tréfát. Két idősebb asszony suttog: „Látja a port a zongorán? Szép kis háztartás!4’ A megszólított nem tud válaszolni, annyira meg van b-oLán- kozva. Bámulja a port. amely sehol som Iá- ható. „A gyerkeket is rendesebben öltöztethetné! Más gyerekekkel összehason’iiva ...“ Suttog. Meg van botránkozva. ,Ja, kérem, ha zeneesléket rendeznek, szenved a háztartás, ez csak termés; e'.es . . .“ Lepisszegik őket, nehány megjegyzés hangzik el félhangosan az áhitatzavarók felé. A végnélküli iriót egyre játsszák. Az általános terjengő unalom terén át az érdeklődés nemtője hiába száildos hangtalanul: lassan kint lecsuk ódnak a szemek, mert nyitott szemmel immár alig bírják a lelkesedést. Az egyik idősebb ivr mentibe le Fen ül e1 aludt. Még álmában is hazudó a kon ve ne: t és mosolyog Brahmsuak. annak dacára, hogy horkolása nem jó ellen pontozta a H-dur triónak: lelki a tón alifás keletkezik így váratlanul és meghazudto ja Brahms klasswci- tását. Nehányan még küzdenek ellene: lelkesednek. Mások arca már nyiltan mutatja a gyűlöletet és ellensége, ke ’est. Az egyik sarokból kihangzó ásiiásra a másikból visszhang osan fele! a jókedv. A három zenész szigetet képez. B=levesznek a zene tér- és időíeleitiségébö és piros arccal, rajongó szemmel, reszkeio testtel dobják ki magukról a melódiáikat. Az adagio FERRENIT asbesfcsmenasíanyár Kramcr Moll és Fiai NITRA (S'ovansko). Tel. 47. Az asbes'ceimentpala a Eegjobb tetőfedő anyag. “ Vezérképviseletek: Csehszlovákia minden városában. elhangzik ... a. fiatal hegedűs magas bangót tart ki piamlsszimo ... a cselló sötéten festi alá a hegedű transzcendeciáját ... a zongora szélesen tartja az alaipaikordot, amelyen túl a vonósok a végtelenbe szállnak... Ebben a pillanatban fel tépik a szálén harminc ajtaját! Kobóldok rohannak be tányérokkal, tálakkal, üvegekkel, evőeszik őzökkel. Suhanni látszanak, de robognak, testetleneknek szeretnének feltűnni, de paraszti gőggel fontoskodva töltik meg a szobát, hanversenyt rögtönözve a hangversenyben: asztalt terítenek. Kegyetlenek, nem ismernek irgalmat, őik az élet, a testiség képviselői és komolyan veszik a hivatásukat. A zenei rajongásból felvert társaság magán kívül van: szemek beszélnek, elitéiő megjegyzések hangzanak el, azok. amelyek kíméletlenebbek lettek volna, ha nem terítik meg az asztalt és Brahmson kivül mást nem szolgálnak fel. „Ez a vége ennek a gyönyörű zenének !...'■ Az utolsó tételről lemondanak (hiszen most már minden mindegy!) és nyújtózik ódnak, miközben ügyelnek rá, hogy ezt a nem szaloképes mozdulatot a másik előtt elrejtsék. , Ja kérem, Brahms csak egyszer volt!44... „Ez az adázsio . . .“ (Így ejtik ki) . . . . nem e földről való . . „Amellett milyen könnyen értheiő! Klasszikus zene persze, nem Sirauss!44 „Hogyan hasonlítható egy operet[komponista a klasszikus mesterekhez?! Talán nem ismeri?44 — méltatlankodik valaki kéjesen. „Pardon, a Salomá-Sírauss- ra gondol lám! Ezt meg ön nem ismeri . . .“ Az öregur lenyel egv pohár sört: . Strauss jobban illett volna ma ide, őr irta a Sytnpho- nie dO'ginesíicát...“ Ezt a szellem ességet általános derültséggel honorálják, miközben a demesztikus szimfóniát letüntetik az asztalról: esznek, isznak, dohányoznak. A jóllakott gyomrok bek ülőkéin yek és a zenész, aki megrettenve szemlélte P : '’.'íus e!em>i hatását, újra helyet foglal és folytatja a triót. Meg kell gondolni, hogy Barhms, szegény, elhagyatott ember volt és felesége, a kokéit Consíance . . suttogja a jól informált hölgy, aki megfulladt volna, ha tudásának ezt a részét nem adja le és Mozart feleségét nem erőszakolja rá Brahmsra, a csökönyös agglegényre. „Heine és Moucha. Chopin és George Sand . . .“ hallatszik tovább a suttogás. ..Mi lenne az élet a művészet vigasza nélkül!4* — sóhajtja valaki. „Csendet kérünk!44 méltatlankodik egy ur. aki (alán megzavart álmára gondol. A suttogás elhal, megszűnik ... A Brahms-trió utolsó tétele zug. Gigantikus témáik tombolnak alaki alánul a végtelenbe Az örökkévalóság itt van mellettünk: Valaki az órát nézi, az időre kioánosi. Az óra fedele csattan. Kérdő szempillantásokra az ujjain mutatja, hogy tizenegy elmúlt. A zenészek Brahms örökkévalóságát tolmácsolják: Mindenki a holnapra gondol. Többen csendesen alusznak. Mások mosolyognak: maszikok. HOZSANNA NÉKED! Mikor a hajnal szürke ködbe bágyad, Mikor az alkony fáradtan lehull, Tehozzád szállók akaratlanul. Valami húz, mint hatalmas Erő, S mint egy hatalmas mágnest kereső parány, hull lelkem, Uram Tebeléd. Megremegek olykor, úgy éjszakákon, Mikor rém süvít, s kergeti az álmom És nincsen senkim, aki védene. De csak egy perc; mert eljősz, itt vagy nálam, Vakító fényű, hófehér ruhában. — S ész nélkül rohan a rém tőlem el. Te vigasztalsz, Te megvéded parányod, — Hozsánna Néked hatalmas Erő, Te a gonoszt Is jósággal verő. Klimits Lajos. Most: zugó záróakardoik. a triónak vége. Zajos bucsuzkodás, mindenki köszöni a háziaknak a páratlan estet. — Ezt a triót egyszer Berlinben hallottam — mondja az idős hölgy a zenészekhez fordulva — felejthetetlenül tökéletes teljesítmény volt ... De ne értsenek félre, maguk is jól játszottak . . .“ Ismerik azt a viccet, hogyan lehet a hires zeneszerzők neveivel leányt fogni? — kérdi egy derűs ur kimenőben és mindjárt el is mondja. Óriási hatása van. Ke tt esi ben botorkálnak lefelé a rosszul megvilágított lépcsőn és szidják a háziakat, hogy zsugoriak és ha már zenei estet rendeznek. gondoskodjanak világos lépcsőháziéi . . . Egymás tyúkszemére lépnek, bocsánatot kérnek és elátkozzák egymást. Végre kint vannak a holdvilágos uccán. Mindenki fellé legzik: „Micsoda éjszaka!44 . . . „Kár az ilyen estét a szobában tölteni . . Valaki mégis és tatán kulturális oppozi óiéból Brahmsszal hasonlítja össze a holdvilágot. Bucsuzkodnak, ki ki a maga házát keresi fel. Holnap újra találkoznak egy ötórás teán. Két hölgy, a társaság utolsó két mohikánja, még nem tud elszakadni egymástól és egy kapu mélyedésben suttog: — Látta a port a zongorám? És látta, ho- i gyám öltözteti a gyerekeit? — Ha vendégeket hívok a házamba, rendes vacsorát szolgáltatok fel. nem ilyen olcsó 1 szendvicseket és rossz bort! Hihetetlen, min- I dig mondtam . . . — Én is mindig mondtam, ha a háziasz- | szörny zenél, a háztartás tönkre megy. Nem is értem mért tűri a férje? — Szegény! Igen rendes ember, de hát nem bir vele. Az a hegedűs is! Látta? . . . Ez is elhal, a két hölgy bemegy a házba. A lámpák kialszanak, a kisváros megnyugszik, a a kamarazenének vége. Mindenki alszik. Qustt Zslfjjntoimd butorszállitő Nitra Telefon ISO gyón vigyázott arra, hogy a felesége észre ne vegye, micsoda szégyen esett rajta. És itt szerencséje volt. Az asszony legszebb hajnali álmát aludta. Talán éppen az urát. látta maga előtt abban a remekbeszabott, ragyogóan szép csizmában ... * A hivatalban az alispán volt az első vendége. — Remélem, nem haragszol? Szemeskey jó képet vágott a felelethez: — Ó, dehogyis! Jólsikerült tréfa volt az egész... Aztán még fenyegetően hozzátette: — Most legalább rajtam a sor. A kópék egy hétig kerülték Szemeskeyt, de hogy az árvaszéki ülnök egyáltalában nem érdeklődött a csizmája után, lassan feledésbe fűlt a tréfa s még csak a kaszinóban sem nevettek rajta, ha valaki f ö le le ven i tette. így jött el a Márton napja, amely köztudomásúlag a Szemeskey ne ven apja volt. Az árva- széki ülnök e napon akarta visszaadni az alispánnak a szüreti vendéglátást, de a szabadság kedvéért nők mellőzésével, afé'le korcs- murit, amelyre nem hivott meg másokat, mint akik a szüreten vendégtársai voltak. — Pompás muri lesz! — lelkesedett Csöngőd y Pál. — Legalább alkalmunk lesz a szüreti tréfáért kiengesztelni az öreget, — mondotta Bornemissza. — Rég elfeledte 8 azt! — biztatta a társaságot Aj zó Ábris. Vettek is neki ajándékba egy remekbe készült csizma-húzót, s mikor az első pohár törkölyt felhajtották a bőségesnek Ígérkező lakoma előtt. Csöngedy nagy szónoklat kíséretében nyújtotta át az ünncpoltnek. Volt bő nevetés. Az alispán a hasát fogta, a főorvos a szemüvegét törölgetto a könnyektől, a főjegyzőnek meg cigányuccába tévedt torkán a pálinka s majd megtolt. Szernrskoy is nevetett. Megforgatta a csizma húzót és megköszönte: — Látjátok, ez szép volt tőletek. ,A régit úgyis elftitötte már a lány... A vacsora nagyszerű volt. A férfitársaság fesztelenül mulatott. Egymásután fogyasztották a jobbnál-jobb fogásokat s az alispán, már magyaros kötelességből is, a töltöttkáposztát dicsérte meg a legjobban, úgyhogy ebből a társaság — szintén magyaros kötelességből — háromszor is vett. Csak a házigazda nem nyúlt hozzá. — Már jóllaktam! — hárította el a szives kínálást, majd fölemelve poharát, a torkát köszörülte. hogy mint házigazda, vendégeit elsőnek köszöntse föl. A kópék várakozásteljesen néztek össze. — No, most biztosan mondani fog valami jót... Érezték, hogy következnie kell valaminek. Szemeskey pedig szóba kezdett: — Kedves alispán ur, kedves barátaim! Nagy megtiszteltetés érte házamat, hogy benneteket vendégül láthattalak. Eszembejut az a nap, melyet legutoljára a venyigési szüreten töltöttem veletek, e azóta is várva-vártam az alkalmat, hogy ismét baráti poharat ürítsek mindnyájatokkal ... De ... kedves barátaim, meg kell köszönnöm nektek azt az ajándékot is, amivel a szüreten kényes lábamat megtiszteltétek ... Általános nevetés tört föd a társaságból. Az alispán csámcsog ón jegyezte meg: — A bocskort... Szemeskey hamiskásan intett. — Igen, a bocskort... Azt a bocskort, amely azonban csak volt... de már nincs... Nincs, kedves barátaim, mert az imént ebben a jó töltöttkáposztában elfogyasztottátok ... A eza- kácsmlivészét valósággal remekelt vele... A töltelékbe daráltattam bele, hogy ti is élvezzétek egyszer, ne csak éri... Szemeskey letette a poharat. Szavai pillanatra kínos csöndbe vesztek. Az alispán elsápadt. A főorvos csuklani kezdett. A főjegyző hirtelen fölugrott az asztaltól és az ajtót kereste . . . Csöngedy úgy érezte, hogy gyomorgörcse van ... Mig Bornemissza — ki tudja, miért? — az aszta’kendőt gyömöszölte a szájába... Csupán Ajzó nem birt megmozdulni. Mogkékült, mert egy éppen akkor rágcsált kenyérihéj a torkán akadt. Szemeskey azonban mindezt észre se akarta venni. Kajánul mosolygott és folytatni próbálta: — Amint láttam, a töltöttkáposzta mindnyájatoknak kitünően Ízlett, ami nagyon megnyugtató számomra, mert hiszen csak ezt akartam... A társaság megkövültén ült. Egyik se mert. a másikra nézni. Szemeskey azonban rendületlenül szónokolt tovább: ■— Kedves barátaim, a tréfával hát nem maradtam adós s csak azt akarom még megállapítani éspedig a magam megnyugtatására, hogy a venyigési szüreten csinált tréfáok jól sikerült... de, váltjátok be, az enyém még- jobban... Senki egy kukkot nem felelt. Bárgyún néztek az ajtó felé induló házigazda után. Szemeskey pedig kiszólt az atón: — Jankó!... Jankó te!... És megjelent a küszöbön Jankó. Lábán még mindig igen jól állt a remekbeszabott csizma, de kezében ott volt a pár becskor is. amelyet Szemeskeytől e jelenet ellenértékeként visszakapott ... Az egész társaság fölugrott. Ajzónak e mozdulattól leszaladt torkán a kenyérhéj, Bornemissza is kihúzta szájából az asztalkendőt és az asztal alá süllyesztette, az alispán meg, fölényét megtartani igyekezvén, ismét csak csöndesen mosolygott. Csak Szemeskey nevetett rá nagyot, amikor mondta: — Most pedig, barátaim, üljetek szépen visz- sza, mert még ezután következik a legjobb, a pulykapecsenye... És hogy a legkisebb gyanút is eloszlassa, maga elé húzta, a káposztás tálat, melyből egyszerre három tölteléket emelt ki és mintha misem történt volna, jóízűen falatozni kezdett... Éjfél után azonban ünnepi esen megfogadták egymásnak, hogy erről a vacsoráról senkinek soha egy szót. el nem árulnak. dl iásiet ECesnáFöBiafeess! könyv-, papir- és kegyiárgyhereskedés Klapka tér 7. Az üzletben nagy választékban és olcsó áron kaphatók: Szentképek — Feszületek — Templomi ruhák és gyért a k — Templomi felszerelések Rózsafüzérek és érmek — Imakönyvek — Kath. hitbuzgalmi könyvek és újságok Szenteltviztartók — Szobrok stb. • Irodai és Iskolai felsiereléseSs, füzetek, könyvek. Uj miseruhák, egyházi és egyesületi zászlók I Iskolák, intézmények, egyesületek, testületen előnyős áron szerezhetők be. I kedvezményben részesülnek. Az Üzlet a SsecSális Testvérek vezetése alatt áll. in 11 - — ttiphi ■■ iionozmonimiviii i nn—■ ■■ ■■ nmi ■■■—mm r~"""TT~~~"~M,^~TiTiiinnntMirn
