Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)

1933-04-16 / 89. (3199.) szám

1988 Április 16. vasárnap.

^RK<M-MAGfeARHlKljM>

23

178 kisebbségi szlovák iskolát hivott életre a Slovenská Liga 1930-ig Szlovenszkón

Ebből az állam átvett 42 intézetet — A178 szlovák iskola beszédes lajstroma

Prága, április 14. A Slovenská Liga vezetősége e napokban panaszt emelt a miniszterelnöknél amiatt, hogy „a.pénzügyi tényezők nem viseltetnek 'kellő megértéssel” a liga kisebbségi iskolái iránt. Azt is kifogásolták, hoigy a immkakölc&öiniböl a kisebbségi iskolák építésére szánt 4,400.000 koronás összeg megszavazásánál a minisztertanács „megfeledkezett” S zlo verte »k óról, helyesebben a Slo- vemeká Liga iskolai programjáról.

Ezzel az állásfoglalásával a Liga újból ráirányá- totta a közvélemény figyelmét a maga tanügyi programjára. Ebből az alkalomlból, úgy véljük, időszerű némi betekintést adni abba a hatalmas munkába, melyet a Liga iskolái végeznek. Tudvalevő, hogy ezek kimondottan „kisebbségi” iskolák, azaz olyan községekben működnek, melyekben a szlovák elem kisebbséget képvisel, azaz magyar vagy német községekben.

Milyen arányú ez a. munka?

A Liga maga adott megbízható kimutatást azokról a ,ykisebbeégi“ iskolákról, melyeket 1930-ig létesített.

1930-ig a Liga 178 iskolát hivott életre összesen 255 osztállyal. Ezek közül 164-et a Liga alapi tott a saját anyagi eszközeiből. Időközben az állam 42 intézetet átvett. A Ligának 1930-ban az állam és a községek részéről való tehermeu- tesités révén csak 122 iskoláról kellett gondoskodnia.

Ha e kisebbségi iskolák során végigtekintünk, akkor azt látjuk, hogy nagyon kevés kivétellel csupa magyar többségű délszlovemazkói tanfelügyelő- végek területén működnek. Az éezak-szdovenszkói járási tanfelügyelőeégek alig szerepelnek a sorozatban. Ligaiskolák ezekben a tanfelilgyelőségek- .ban vannak: Pozsony II.: 1 elemi (4 osztállyal), 1 óvoda, Pozsony III.: 23 elemi iskola (33 osztály), l polgári (4 osztály), Galánta: 16 elemi iskola (23 osztály), 1 polgári iskola, egy gyermekikért, Érsek - ujvár L: 10 elemi (19 osztály), 1 kisded óvó, Érsekújvár II.: 13 elemi (19 osztály), 1 polgári, Komárom: 14 elemi (20 osztály), 2 polgári (8 osztály), 1 kisdedévé (2 osztály), Vágujhely: 1 elemi, Turócszent- márton: 1 elemi, Privigye: 1 elemi, Nyitra: 6 elemi (8 oeztályX 1 kisded óvó, Aranyosmarót: 2 elemi (8 osztály), Láva: 18 elemi (15 osztály), 1 kisdedévé, Ipolyság: 6 elemi, ugyanannyi osztállyal, 1 kdededóvó, Kékkő: 6 elemi (6 osztály), Losonc: fl elemi (6 osztály), Joisva: 2 elemi (3 osztály), Pop rád: 1 elemi, Tiszolc: 1 elemi, Rimaszombat: 12 elemi (18 osztály), Rozsnyó: 4 elemi (11 osztály), Kassa I.: 4 elemi (6 osztály), 2 kisdedóvó, Kassa II.: 6 elemi (7 osztály), 1 gyermekévé, Terebes: 2 elemi (8 osztály), Nagymihály: 2 elemi (2 osztály), Csap: 8 elemi (14 osztály) 2 gyennekóvó 2 osztállyal.

Részletes fölsorolásban alább közöljük a Liga iskoláinak 1930-as lajstromát. Éhből a fölsorolásból ki-ki maga megállapíthatja, hány község magyar, hány német, hány a szlovák (főleg hány a földreform révén létesült szlovák telep).

A pozsonyi II. sz. tanfelügyelöség területén: Főrév: elemi (4 osztály) létesült 1924-ben, gyermekévé.

Pozsony III.: PoMonyptispöki 2 o. 1927, Belia- falva 2 o. 1925, Gsergepu&zta 1930, Éberhard: 2 o. 19(23, Lakótelep 1928, G-utor 1929, Erzeébetudvar 1926, Hurbánfalva 1923, Hviezdoslavtelep 1924, Macópuszta 1925, Miloszíavtelep 1902, Nagyibél 2 o. 1923, Ujvilágtelep 1929, Récse 1929, Szene 5 o. 1919, Szene polgári 4 o. 1923, Somorja 2 o. 1925, Dnnasáp 1924, Blahofalva 2 o. 1926, Nagysur 1929. Süly 1927, Ceallólközceütörtök 1930, Vereknye 1926, Szentmihályfa 1927.

Galánta: Báb 1930, Galánta 2 o. 1923. Hegy 1927,

He tmény puszta 1924, Nyebojsza 2 o. 1922, Padlóé - puszta 1924, Felsőszeli 1927, Szőgyén (Sióin) 1929, Vágsellyc áll. polgári 1980, Stefániktelep 1925, Taksony 1926, Tallós 2 o. 1925, Tornok, gyermekóvó 1928, áll. el. iskola 2 o. 1926, Magyardiós zeg 3 o. 1921, UrföMe 1927, Yága 1929, Vágvecse 2 o. 1922.

Érsekújvár I.: Baracska 2 o. 1927, Deges 8 o.

1928.. Kisfajkürt 2 o„ Imöly elemi 2 o. 1925, gyer- mekóvó 1930, Jeszenszky-telep 1924, Krurtakeezi 2 o. 1928, Kiskér 2 o. 1927, Sötétkiut 1924, Tardoe- kedd 2 o. 1924. Zöldliget (telep) 2 o. 1926.

Érsikuávjr II.: Aradpuezta 1928, Bátorkeszi 1930, Bény 1939, Farnad 1926, Helénáiba 1930, Karva 2 o. 1928. Köbölkút 3 o. 1929, Kismuzsla 1928, Mud- ronytelep 1923. Párkány 3 o. 1928, Pé ter-háza 1930, Ipoly szálka 1930. Tótgyarmat 2 o. 1926, Párkány, polgári 1930.

Komárom: Dunaszerdahelv, elemi 2 o. 1922, polgári 4 o. 1924, Füss 1929, líigyóstelep (Hadovce) 1827. Hodzeatelep 1924, Kolozsnéma 1929, Millé- niiiumpuszta 1924, Okániktelep 1928, Rakottyáetelep 1980, Alistál 1926, Sturtelep 1928, Yiolatelep 2 o. 1925, i’iizestelep (Vrbina) 1928, Csallóközaranyos 1928, Komárom: gyermekóvó 2 o. 1925. áll. elemi 5 o. 1922, áll. polgári 4 o. 1923.

Vágujhely: Koeariská 1928.

Turécs lentmárton: Felsőfitubnya 1930.

Privig; e: Nómetpróna 1924.

Nyitra: Kiscétóny 1930. Mezőkeszi 3 o. 1927, .Tózsefm-ajor 1927. Peres 1928. Fa-nya elemi 1930, gyermekóvó 1930. Pográny 1930.

Aranyosmarót: Alsőgyőröd 2 o. 1929, Dicske

1928. '

Léva: .Cliotár K amenny (?) 1927, Kiskálna 1928, Kiskor 1927, Lontó 1927, Nagymálae 1927, Ujbare

2 o. 1926, Baieemdréd 1928, Oroszka 2 o. 1925, Ipolypásztó 1930, Pozserna(?) 1927, Kissáró (Sia- rovee) 1928, Nagysalló 1929, Zseliz elemi 1927, gyermekóvó 1929.

Ipolyság: Dernénd 1922, Egeg 1927, Feleőtur 1930, Keszáhóe 1929, Palást 1925, Ipolyság, gyermekóvó 1980, Torma 1930.

Kékkő: Nagycsalomja 1928, Ipolyharaez'ti 1929, Gyürk 1930, Lufoanénye 1927, Pető 1027, Szeles- tény 1929.

Losonc: Bussa 1928, Mucsény 1929, Pariag-Rárós- mulyad 1928, Vilke 1928, Nagyszellő 1930.

Joisva: Szkároe 1927, Tornaija 1926,

Popród: Alsótátrafüred 1928.

Tiszolc: Molnárka 1928, Osgyán 1927.

Rimaszombat: Baktiipuszta 1928, Felsőbalog 1928, Bellénv 1929, Vöröspatak 1928, Dobóca 1929, Hármamé 1929, Rátka 1930, Rimas-zécs 2 o. 1927, Sátoros (telep) 1928, Uzapanyit 1927, Fülek 4 o. 1927. Szu tok 1929.

Rozsnyó: Hosszuszó 1928, Pelsőc 3 o. 1924. Rozsnyó 4 o. 1921, Rudnok 8 o. 1923.

Kassa I.: Béd 1928, Kenyhec 1929, Abaujszin-a gyermekóvó 1929, Szálánc 2 o. 1927, Nagyiida, elemi 1929, gyennekóvó 1929.

Kassa II.: Jászó 1928, Szomolnok, elemi 2 o. 1926, gyermekóvó 1928, Szepesremete 1930, Stósz 1930, Komaróc 1930, Stará Vod>a (óviz?) 1927.

Tőketerebes: Szlovákrajlhely 2 o. 1928, Szümyeg 1929.

Nagymihály: Dexegnyő 1929, Nagyráska 1929.

Csap: Bajánháza 1928, Csap, elemi 4 o. 1929, gyermekóvó 1929, Nagygéres 1929, Királyhelmec 2 o. 1926, Penbenyik 1928, Őrös (v. őrmező? = Sa- lamunová St-ráí) 1930, Bodrogszerdahely, elemi 2 o. 1925, gyermekóvó 1929, Nagykapor 2 o. 1929.

Ez a Slovenská Liga „kisebbségi” iskoláinak lajstroma 1930-ig. Ha valaki zászlócskákkal jelölné ki valamennyi iskolát a térképen, akkor maga előtt látná a Liga híres „re.patrációs” mozgalmának egész tanügyi stratégiáját. Egy alkalommal Granatier Antal, a Slovenská Liga propaganda- osztályának feje kétségbevonta Jaross Andor ama tételét, hogy a földreform kapcsán létesített szláv telepek megváltoztathatnák a magyarlakta vidék jelenlegi etnikai képét. G-ranatier szerint ugyanis ha tény lenne, hogy a földreform valóban nemzeti célokat szolgálna, akkor szerinte igen rosszul szolgálná ezt a célt, mert az 500 ezer magyar lélek között szétszórt 5 ezer főnyi telepes nemhogy nem asszimilálhatná többségi környezetét, hanem ellenkezőleg, ő van mint kisebbség inkább kitéve az asszimilálód ás lehetőségének. Ez az érv látszólag plauzibilisnek hangzik, azonban ehhez tekintetbe kell venni a telepesek „kisebbségi” iskoláit is. Mert ezek nemcsak hogy teljes biztosítékot nyújtanak a telepeseknek az asszimilálódás ellen, hanem mivel a közelükben rendszerint nincs magyar iskola, egyúttal magyar anyanyelvű tanulókat is vonzanak résziben a közelségükkel, részben tankönyv- és tanszerkedvezményekkel. Mindegyik ilyen „kisebbségi” iskola legalább felerészben magyar vagy német gyermekeket is oktat.

Elképzelhető, hogy ez a 178 intézet hány sikeres „repatriálást” végez el. A Slovenská Liga kisebbségi iskolái a magyar községekben, ahol telepesek nincsenek, még nagyobb mértékben teljesítik ezt a föladatukat s ebben van a Slovenská Liga. iskolemozgalmának nagy jelentősége — kisebbségi szempontból. Élthez még hozzá kell vennünk azt, hogy a Liga tulajdonképpen 1930-ban érte el zenitjét s azóta még nagyobb apparátussal és ami fő, még hatalmasabb anyagi eszközökkel építi iskoláit, mint azelőtt. 1930 óta áll mozgalma mögött az állami költségvetés régebbi anyagi eszközein fölül a 280 milliós „kisebbségi iskolaalap”, melyből évente 28 milliót fordítanak uj kisebbségi iskolák létesítésére. Elképzelhető, hogy 1930 óta mennyivel gyorsabb tempóban s mennyivel nagyobb arány óléban folyik a liga isikolaprogramjá- nak megvalósítása. Nincs messze az idő, aim:kor a liga elégedetten elmondhatja, hogy már ugyanannyi kisebbségi iskolája működik, mint ahány — magyar iskola van Szlovenszkón.

DARVAS JÁNOS.

Alkalmazkodjék a helyes olajozásról szóló táblázatunkhoz. Ez minden ,,BZ“ kutnál ingyen áll rendelkezésére.

Nem minden motor munkafeltétele egyforma, viszont minden motort a neki megfelelő és jó olajjal kell kenni. Ezért a „MOGCIL“ védjegyű autóolaj minden egyes fajtája a legtisztább nyersanyagokból készül a motorok különböző munkafeltételének tekintetbevételével és helyes, tökéletes kenést biztosit.

R helyes olaj választása nagy befolyással bir a motor karbantartására, de magára az olaj fogyasztására is.

MOGUL RÜTO OIL mindezen feltételeknek eleget tesz.

BRATftl ZIKMUNDOVÉ, PRAKA X.,

iliKQVa 23.

TEL. 307.57.

Mái iwéta

3>tta: (fái

A venyigési szilre tön történt, hogy a pókhasu öreg urak nagyot nevettek egy készülő kópésá- gon. Arról volt szó, hogy Szemeskeyt meg kell tréfálni. Az alispán, mint házigazda, ‘benne volt a játékban. Megengedte, hogy a három vármegyei díjtalan fogalmazó joggyakomok a csizmájára mindig büszke Szeimeskey-t megfossza ettől a féltett ékességétől.

Ez pedig csak úgy volt lehetséges, ha Sze- mesk-ey — aki egyébként, mint megyei árva- széki ülnök, 1-eghangoeabb tagja volt ennek a vármegyei társaságnak — elázik.

— Szóval, le kell itatni, — állapította meg at alispán.

— Le, a sárga földig, — toldotta meg az

egyik díjtalan fogalmazó joggyakornok, Csöngedy Pál.

— Majd én bele viszem, -— fölényeskedett a másik kópé, a körszakállas Bornemissza.

Csak a harmadik ősjogász, Ajzó Ábris hallgatót. ő már tudta, mit fog csinálni.

— Majd én elintézem! — mondotta a harmadiknak.

Szemeskey azonban fönn volt a Venyigéé tetején és a szüretelő leányokkal ingerkedett. Kellő biztonságban tette, hiszen a felesége messze volt, benn a városiban, valamilyen jótékonysági teadéiutánon.

Itt künn, az őszi szabadságban, a ‘kacagó szőlő fürtök között duhajosan érezte magát.

Az alispán a borház előtti lugasban hozzá- kocintóttá poharát a vármegyei főorvoséhoz és sunyin nevetett.

— Nem lehet bírni ezekkel a. fiatalokkal.

A vármegyei főjegyző is fölemelte poharát.

— Csakhogy nem olyan könnyű Szemeskeyt [eitatni... Addigra valamennyién az asztál alá. kerülünk.

Az alispán legyintett.

— Bízzátok csak rá erre a három kópéra. Bírják ezek, csak az én korsóim győzzék ...

A sarokba nézett, ahol a fonott korsók állottak. Igen áttetsző volt már valamennyi. Vagyis üres.

Ajzó Ábris a két tenyeréből tölcsért csinált és úgy kiáltott föl a hegy tetejére:

— Hallod-e, Szemeskey! Gyere le, várnáik!

Szemeskey szót fogadott és csakhamar ott

ült a társaságban.

— Adjatok egy poharat!

Aztán a csizmáját nézte.

— Az ember akárhogy vigyáz, a bokrok között mégis besározza a csizmáját.

— Mert csámpás vagy! — ingerkedett Csöngedy

— Nem való neked a csizma! — kötölőzkö- dött Bornemissza.

Az alispán lenézett az asztal mellé.

— Pedig jó pár csizma...

Szemeekeynek csak ez kellett. Hosszasan

mesélte el, hogy miként jutott hozzá ehhez a tökéletes alkotáshoz. Közben sűrűn ittak. Enni alig volt már valami, hiszen a szüretnek estére vége van. A bor azonban még futotta. A vincellér egy bocskoros puttonyossal lekacsázott a völgybe, a pincékhez és fölhozott pár korsót az ó-ból.

Szemeskey a végén már a szedőleányokkal táncolt a rőzselámg körül1, majd éjfél felé eldőlt a lugas melletti szalmában...

Csöngedy ekkor rákacsintott Bornemisszára.

— Alszik.

Ajzó Ábris az ajkára nyomta ujját.

— Csitt!

Az alispán a hosszuszáru pipa mögül intett:

— Ágyúval se költitek föl.

Ajzó Ábris odalopózott a tűz mellett szunyókáló bocskoros puttonyoshoz.

— Te, Jankó! Akart.z egy szép, jó pár csizmát? *

A fiú fölbámult.

— No, felelj, akarsz?

A fiú álmosan vakarózott.

— Akarok én, nagyságos ur, hogyne akarnék.

— Akkor húzd le a bocskorod.

A fiú oldalra ment és leoildotta bocskorát. Mire készen lett vele, Csöngedy és Bornemissza az Ajzó utasításai nyomán már megfosztották az alvó Szemeek-eyt legszebb ékességétől, a csizmájától, amelyben csakhamar a puttonyos illegette magát.

A kópék nagyot ittak erre a csínyre és hajnalban az éjszakázástól vörösre mart szemmel figyelték a kocsira káezmálódó Szemeskeyt, hogy észreveszi-e a változást.

Szemeskey azonban nem vette észre.

A városig még jókat bóbiskolt s csak akkor -figyelt föl, mikor a vármegyeháza előtt a kocsiból leszállóit, hogy minél hamarabb vissza- küldhesse az alispánért, maga pedig gyalogosan tartott a lakása felé.

Lenézett.

— Mi a fene, hogy nem kopog a csizmám? — mormogta magának.

A hajnali félhomályban alig látta. Feje még mindig gőzölgőit a bortól. Ismét lenézett. Nem hitt magának.

—- Bocskort látok? — kérdezte önmagától és zavartan biccentett a fejével, mikor egy mellette elhaladó városi rendőr szerencsés jóreggellel köszöntötte.

Utánanézett a rend éber őrének és észrevette, hogy nevet. Megállott. Egy kissé -bizonytalanul állt a lábán, de azt már pontosan meg tudta állapítani, hogy amiben lépked, nem csizm-a, hanem bocskor.

Valahol hátul nevetést szűrt át a. hajnal. A három kópé volt, aki a másik kocsin követte Szemeskeyk Megismerte a. kacagásukat. Azokat a kaján hangokat, amikkel ezek a fiuk vérig tudták bosszantani őt.

Meggyorsította lépteit- Nem akarta, hogy ezek a fink utolérjék. A nevetés azonban mindjobban közeledett. Szemeskeynek nehezére -esett a járás a boc&korban. de azért minden erejéből sietett. Már éppen a kapuajtót, csapta be maga mögött, mikor a három kópé utánakiáltott:

— Jó reggelt, árvaszéki ülnök ur!...

Szemeskey mélyet káromkodott, de azért na-