Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)

1933-04-16 / 89. (3199.) szám

a 1033 április 16, vasárnap. igya——————— ^rxgmMag^aíí-HÍRLAP Az ezerkilenctzázadik hrovét Irta: Esterházy János, az országos keresztény­szocialista párt elnöke Az egész keresztény világ aileluját zeng és hatása alatt áll a hnsvét ezerküenszázadik év­fordulójának. Örömüunepe ez nemcsak az egy- iháznak, vallásnak, de örömünnep ez minden Potoskairtast csakc-vangáz- SfiB zai végeztessen! Az egesz 0rSzá9ban ;i 1 y munkát v állal „titán;* vegyészeti vallalat Bt at i s l á va, K. q zt zfrs asá q t. 20. emberi szempontból is. Ennek a húsvéti hangu­latnak hatása alatt akarok foglalkozni a mi ki­sebbségi sorsunk főbb követeléseivel, mert ki­sebbségi sors osztályrészesei vagyunk a hatá­rainkon tud. lévő negyvenmilliós egyéb kisebb­ségekkel együtt. Belecsend ülhet-e az egyíhá.zi ünnep allelujá- jába nekünk, itteni magyar kisebbségnek olyan allelujája is. amelynek abból a tudatból kell fakadnia, hogy eleget tettünk minden kötele­zettségünknek. amellyel nemzetünknek tartó­saink? Eleget tettünk-e elsősorban annyiban, hogy úgy formáltuk-e a mi lelki-világunkat és életünket, hogy a jogainkért való küzdelem­ben teljesen felvértezve vehessünk részt és má­sodsorban helyesen állitottuk-e fel követelé­seinket, amelyek megvalósítása utján biztosí­tani véljük kisebbségi sorsba került nemze­tünk fennmaradását, boldogulását és fejlődését? Vizsgáljuk meg tehát a hnsvétnak föltárnád ást váró hangulatában a mi lelkünket, tetteinket, életünket minden szépítés és kímélet nélkül. Ek­kor azt kell látnunk, hogy vannak olyan hiányok, amelyeket pótolni kell és lehet is min­den különösebb áldozat nélkül. Magyar voltát sok — egyébként gerinces í— magyar ember nem meri nyíltan öntudatosan és büszkén bevallani. Ezzel szemben okvetlenül meg kell követelnünk, hogy'- a magyar mo6t jobban, mint bármikor, vallja magát magyar­nak. Nemcsak családi körben, nemcsak bará­tok között, nemcsak négyfal vagy négyszem közt legyünk magyarok, hanem a közéletben, a hatóságokkal való érintkezésben, á nyilvános­ság előtt is hirdessük magyar voltunkat, amely­hez ragaszkodunk. Ne engedjünk egy jottányit sem kisebbségi jogainkból és lebegjen szemünk előtt az, hogy az egyesen és általános helyze­tünkön csak az segíthet, ha mindenkor annak tudata ól bennünk és aszerint cselekszünk, hogy mi a sorsközösség által egybekovácsolt kisebbségi magyar kollektivumnak vagyunk tagjai. Egy mindnyájunkért, mindnyájunknak minden egyesért keli ebben a kollektivumban éreznie és cselekednie. Át kell hatnia mindnyájunkat annak a belá­tásnak, hogy mi, a mostani generáció, ha a magunk boldogulásáért küzdünk is, fáradozá­saink gyümölcsét tulajdonképpen utódainknak szánjuk. A szülök ennek megértését és átérzé- sót tegyék tudatos valósággá gyermekeik ér­zelmi és értelmi világában és akkor sok ellen­tét fog megszűnni apa és fia között is. Ég ezzel kapcsolatban kell megkövetelnünk ázt is, hogy a magyar család élete, a házas társaknak egy­máshoz és a gyermekeikhez való viszonya olyan keli legyen, mely megállja a legszigorúbb bírá­latot-. Csak erkölcsös, vallásos, tiszta családi életből sarjadhat ki olyan faj, mely képes és méltó lehet arra, hogy egy ezeréves nemzet tra­dícióit tovább vigye és vírágoztassa. Százszázalékos önzetlenséget kell megköve­telnünk minden egyes magyartól, aki a köz­életben. politikai, gazdasági, társadalmi életben szerepet vállal magára. Ha az önzetlen gondol­kodás lesz minden magyar irányelve, akkor nem fordulhat elő, hogy elcsábittatja magát csillogó jelszavaktól, anyagi javakkal kecsegtető Ígére­tektől, álmagyarok fond örköd ás áltól, amiknek ha enged, megbocsáthatatlan bűnt követ el és ha nyelvében magyar marad is. elvész a ma­gyar becsületbeli kötelességének, hogy aktivan vegye ki részét kisebbségi magyar életünkben. Nem jelenti ez azt, hogy mindenki vesse bele magát a napi politika forgatagába, de jelentse azt, hogy nyitott szemmel nézzen és lássa is aneg, ha a magyarságot valamely sérelem éri. Ha azután a maga erejével nem tud erre a sé­relemre orv^ást elérni, vagy ha a sérelem ál­talánosabb jellegű, akkor ne resteljen időt és fáradtságot és keresse föl azokat a magyar fó­rumainkat, amelyeket arra a célra létesítettünk, hogy sérelmeinket nyilvántartsák és a törvény keretein belül azok jóvátétele iránt a szükséges lépéseket megtegyék. Értem itt elsősorban a mt ku túráiie és gazdasági szerveinket, valamint szervezeteinket. Sokszor hallható az a panasz, hogy a ma­gyarságnak a magyar front élén álló vezetői nem karolják föl ezt vagy azt a sérelmes ügyet. De kérdeznem kell, hány olyan eset fordult elő a lefolyt tizennégy év alatt, mely eset orvos­lást kivánt volna, de azok, akik arról tudomást szereztek, vagy fásultságból, vagy nembánom- ságból, sőt indolenciából elhaladtak mellette és nem juttatták azok tudomására, akik tudtak volna segíteni ég erre hivatva voltak is. Legyünk szociálisabbak, ami tulajdonképpen nem jelent egyebet, mint azt, hogy a krisztusi ember- és felebarátszeretet apostolaivá kell vál­nunk a mi kisebbségi életközösségünkben. Ha anyagiakban nem is tudunk egymásnak annyira segítségére lenni, mint azt szeretnők, nem sza­bad elfelednünk, hogy az együttérzés kimuta­tása, a szenvedőknek felkeresése, sőt egy jó szó is könnyet törölhet le és megszünteti az illetőben az elhagyatottság kínzó érzését. Irta: TARJÁN ÖDÖN Abban a drámában, amelyot a Végzet a Gondviselés nyújtotta természetes színpadon az emberiség okulására rendezett, talán a magyarságnak jutott a legnehezebb szerep. Amit a magyar néip a világháború vérzivata- ráiban mutatott, a !kö te 1 esség teljesítés leg- felemelobb bizonyítéka marad minden né­pek történetében. A mi népünk volt az egyet­len, amelyet nem fűtöttek hóditó hatalmi törekvések, más népek iránt táplált engesz­telhetetlen gyűlölet. Nálunk nem volt szó más nemzetekkel való leszámolásról, vesze­delem es versenyt támasztó ellenfelek letöré­séről, mi látszólag cél és értelem nélkül sod­ródtunk a veszedelmes és szenvedések véget érni nem akaró forgatagába, hogy minden­kinél porbatsujtohtajbb áldozatai legyünk a borzalmas világégésnek. De ebben a porbasujtottságunkban is érin­tetlenül megmaradtak tiszteletet parancsoló értékeink. Magyar becsületünk, amelyet nem tudott a rosszakarat és gyűlölet beszennyez­ni és elpusztíthatatlan erkölcsi és szellemi javaink, melyekkel oly tiszteletreméltó mó­don szolgálta maroknyi népünk mindenkor az általános emberi fejlődés ügyét. Valójá­ban csak ma tudjuk ezeket az értékeket fel­becsülni, amikor már úgyszólván minden egyebet elveszítettünk, amikor érezzük, hogy történelmi elhivatottságunk teljességé­nek ezekből a látszólagos imponderáibiliák­ból kell erőt merítenie. Nemzeti öntudatunknak erőteljes megnyilat­kozása C6ak magyar fajunk és magyar nemze­tünk megbecsülését vonhatja maga után bará­taink és ellenfeleink körében is! És most rátérek, — ezúttal csak röviden — azokra a követelésekre, amelyeket itteni nem­zeti létünk fejlődésének biztosítása érdekében fölállítottunk. Nem akarom részletezni őket, csak az alapelvekre mutatok reá, amelyek is­teni és általános emberi törvényeken alapulnak és amelyeket mindenkor törvényes eszközökkel akarunk a való életbe átültetni. Teljes egyen­jogúság minden vonalon, szabadság a magyar kisebbség szellemi, erkölcsi é6 gazdasági erőinek kifejthetése terén, csorbithatatlan önkormány­zat és lehetősége annak, hogy bárhol élő ma­gyar testvéreinkkel fenntarthassuk a kulturális kapcsolatokat, amelyekre magyar nemzeti mi­voltunk kiéléséhez szükségünk van! Ha e húsvéti cikkem első részében kifejtet­tek szerint lerakott alapokra építjük fel a má­sodik részben körvonalazott munkánkat, úgy majd eredményeket fogunk is látni és diadal­masan harsunhat fel a mi magyar allelujánk! Vigasztalódjunk azzal, hogy a villáin is jobban fenyegeti a csúcsokon álló sudár fe­nyőt, mint a szakadékokban meghúzódó igénytelen cserjét? Talán azért osztotta Üti á Végzet is nekünk a legsúlyosabb szerepet, hogy becsületességből, hűségből, kitartáshói, a többiek számára követendő példát szol­gáltassunk. A Végzet azonban nem elégedett meg az eredetileg rendelkezésre álló színpad mére­teivel. Kiterjesztette azt a föld egész kerek­ségére. És félő volt, hogy a megváltozott ará­nyok elhomályosítják a maroknyi magyarság szerepét, hogy elvesszen a színen tolongó em- bermilliárdok sokaságéiban. Ennek ellené­re hitünk, a magunk és nemzetünk jövőjébe vetett bizalmunk nem rendült meg, nem szűnt meg bizni aiz igazságok és az erkölcsi értékek mindent legyűrő erejében. Úgy látszik, hogy a Végzet már megelé­gelte a példaadást. A feltámadás ünnepe a megrázó, tragikumban bővelkedő két évti­zed után a jobb jövő reménységét csillog­tatja meg az emberiség előtt. És nem. vélet­len, hogy ez a jobb jövő azokra az értékekre támaszkodik, amelyekből mi a magyar erőt, ■magyar becsületességünk, hűségünk és ki­tartásunk értékeit merítettük. Az emberi­ség és sorsának irányitői megbizonyosodtak arról, hogy csak az erkölcsi megújhodás, az tanbolt ] 6c«r tJcttfföcn | , ctglfltletlc $cnotftn[rf)of! rali 6t|rf)río(ltl floflung íjj prao .frafobjfá 11. 80 Mtcbetlaffnwgen ^ ^ | vezethet el bennünket a jobb jövő kapujá­hoz. A számra nézve talán jelentéktelen ma­gyarság tiszta lélekkel vállalja a Gondvise­lés által számára kijelölendő szerepet. Saját magába vetett hite, törhetetlen önbizalma teszik képessé arra, hogy ne érezzen gyűlö­letet senki iránt. A magyar becsület élő va­lóság, a magyar hűség a jövőnek elpusztít­hatatlan talpköve. Ezek az értékeink képesí­tenek arra, hogy ellenfeleinknek hátsó gon­dolatok nélkül nyújtsunk baráti jobbot és a magyar Géniusz, a magyar józanság és kitar­tás nélkülözhetetlen kincseit bekapcsoljuk a népek közös javáért megindítandó nagy építő munkába. A kisebbségi sorsban élő magyarság kell, hogy megszívlelje Moeller van den Bruck tanítását: „Wir müssen die Kraft habén, in Gegensátzen zu leben.“ Oly erőseknek kell lennünk, hogy az elválasztó ellentétek dacá­ra is közös céljainknak élhessünk. Életünk legfőbh parancsa, hogy népünk számára a többi népekével azonos fejlődési lehetősé­geket biztosítsunk a nemzeti élet minden megnyilvánulásában. Bele kell oltanunk a magyar lélékbe a tisztult erkölcsi világnéze­tet, munkálkodnunk kell a társadalmi béke müvén, biztosítanunk kell népünk számára a kenyeret, épp úgy, mint a kulturális fejlő­dést és a valódi európai színvonalat. És mindezt abból a kis erkölcsi magból keli ki­termelnünk, amelyet a múltból átmentenünk sikerült. Utunkat világosan, félre nem érthető mó­don jelölte ki a Végzet. Cselekvési szabadsá­gunkat meg kell őriznünk. El kell utasíta­nunk magunktól minden idegen befolyást, hogy elhatározásunkat a magyar jövő érde­keinek megfelelően szabhassuk meg. Legha­tásosabb önvédelmünk a kisebbségi sors minél tudatosabbá tétele, melynek egyaránt be kell töltenie a legszerényebb kunyhótól a nagy urak palotájáig mindent, ami magyar. Erkölcsi piedesztálunk így éri el azt a ma­gasságot, ahová nem jut el a hétiköznapi élet lelkeket beszennyező hulláma. A magyar hűség egy a magyar kötelességteljesitéssel. A magyar józanság sziklaszilárd építmény, melybe nem lehet trójai falovat becsempész­ni. Idegen pénztől szennyes kéz ne nyúljon hát a magyar lelkek után. Ismerni fogjuk köte­lességünket, úgy mint eddig. LoküzdjüJk ma­gunkban az indulatokat, melyek elragadhat­nának. De megköveteljük mindenkitől, hogy emberi méltóságunkat tiszteletben tartsa. A feltámadás napját Washingtonban a munka ünnepévé avatják. A békének, a megelégedettségnek, az emberi fejlődésnek biztosabb alapjait szándékoznak a világ ve­zérei lerakni, hogy az emelendő épület min­den kövét a szeretet habarcsával kössék össze és tegyék viharállóvá. A feltámadás napján csak annyit kérünk a Gondviseléstől, hogy a magyar népnek hozzáméltó, a töb­biekkel azonos sorsot juttasson osztályrészül. Thornton mérnök is visszavonta beismerő vallomását a moszkvai nagy kémkedési görbén .Moszkva, április, 14. A nagy kémkedési pör csütörtök esti tárgyalásán Thornton mér­nöknek a vizsgálat folyamán tett Írásbeli vallomását olvasták fel. Ennek a. vallomás­nak az volt a, legontoSabb pontja, hogy' az oroszországi angol titkos szolgálat központi vezetését egy bizonyos Richards szervezte meg, aki a Metró Vickers Társaság export­od táJIy árnak vezetője volt. Thornton vallomása azonkívül huszonhét angbl névjegyzékét tar­talmazza, akik a kémkedés végrehajtásával voltak megbízva. A lista élére Thornton ön­magát és Monkhousc-ot tette. Az esti tárgya­láson úgy Thornton, mint Monkhouse vissza­vonták vallomásukat, Fogakat vihet magénak, de nem a sej díjain Fogkő a fogai megrorstégaS A fogkő által meglazult fogak csak egy lépésnyire vannak a kihullástól. Amilyen veszélyes a fogkő, olyan könnyen távolít­ható el — Kalodonttal. Ebben az ország­ban csak a KaEodonf tartalmazza a tudományosan elismert Dr. BraunÜch- féle sulforicinoleátot. Ez a fogkövet teljesen és biztosan eltünteti. A helyes fogápoiás Szabályai: 2 x évente fogorvosi vizsgálat­hoz, 2 x naponta Kalodont! \ oU*° 1 Magyar hűség, magyar becsület, magyar feltámadás önzéstől és gyűlölettől megtisztult világnézet Ön is termelhet szép és egészséges gyümölcsöt! Sitüömoly valamint a gyümölcs férgesedését okozó kártevők ellen a legbiztosabban és leggazdaságosabban Asperoid-permetezéssel védekezhet. A permetezéssel azonnal virághullás után kell kezdeni. A szüksé­ges Asperoidot (100 liter permetező folyadékhoz 30-50 dkg) mielőbb szerezze be, ha helyben nem kapná, forduljon a fölerakathoz Robinsohn & Ing. Kada vegytechn. társasághoz, Zilina, Legionarska 5. Bratislava, Ounajská 24,

Next

/
Thumbnails
Contents