Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)

1933-04-16 / 89. (3199.) szám

1933 április 16, vasárnap. 2 ^RXCM-MAfikARHIRLAP Joga^^^^^^KÍrizni! A dátum-bélyegző Családja iránti felelőssége felha­talmazza, hogy bevásárláskor a margarint is tüzetesen megvizs­gálja. Azért van a Vitellón a dá­tum-bélyegző, hogy megmutassa, meddig kell a kockát elhasználnia. VITBLÍO CSEMEGE-MARGARIN adott körülmények között Mussolini ezt nem kívánja. Elsősorban arról van ezó, hogy Olaszország a saját politikai céljainak realizálását igyekezik elérni. Ezek a politikai célok egyréeziben a Franciaországgal való megegyezést, másrészt Né­metország kihasználását célozzák. A L‘ Informa­tion Olaszország politikai céljait ilyen sorrend­ben állítja föl: 1. egyenjogúság a Földközi ten­geren, 2. megegyezés Tuniszban, 3. garanciák az Adriai tengeren, 4. az ausehluss megakadá­lyozása, 5. a békeszerződések revíziója. Olaszor­szág mindenekelőtt kikapcsolja a háborút ezen célok elérésének eszközei közül. Bizonyos híreik szerint Mussolini Cronnwel elvét követi, azaz a birodalom békés eszközökkel való kiépítését. A párisi börzén cáfolják azokat a híreket, hogy Dollfuss római útja veszélyeztetné az osztrák kölcsönt. j A francia kormánynak biztos értesülései; vannak afelől, hogy Dollfuss kancellár meg-; akadályozza az anschlusst és ebben az érte-' lemben egyezett meg Mussolinival. Igen tanulságosak azok a francia arisztokrata körökből eredő hírek, hogy Papén ne k Rómában állítólag bemutatják az olasz-német protektorá­tus alatt létesítendő középeurópai osztrák-ma­gyar monarchia tervét. Mivel Dollfuss Rómában Ausztria önállósága érdekében dolgozik, ezért ! miteem tesz Paris tudta nélkül, sem pedig Paris és Prága érdekei ellenére. Ami a monarchista kérdést illeti, ez tisztára terv, amelyről hivatalosan semmit sem tudnak és amely más oldalról Németország számára ;• elfogadhatatlan. A jelenlegi helyzet eszerint j egyelőre változatlan marad — fejezi be jelen- i tését a. Národni Politika. l A népek husvéíja Irta: Dr, Törköly József képviselő, a magyar nemzeti párt országos elnöke Ezerkilencszáz esztendővel ezelőtt Jézust Nagypénteken keresztreieiszilettélk. Jéus volt a jóság és az igazság kútfeje, Nagypénteken tehát meghalt a jóság és az igazság. De nem örökre, mert Jézus hanmadimapom feltámadott. Azóta sokszor meghalt a jóság és az igazság, de mindig kikelt a siirjáiból. Ne féljetek tehát szenvedő emberek! Nincs olyan ember a földiekén, akinek az életében legalább egyszer, de lehet, hogy többször is be e borult volna az égbolt. Mindenkivel megtörtént, hogy meglepte a kétség, van-e még jóság a földön, vagy meg­tévedett abban, hogy mi is az igazság? És mindenkinek az életében metörtént, hogy nem tudott magának világos és biztos felele­tet adni arra a kérdésire, hogy vau-e igazság a földön és biatos-e annak győzelmi lehető­sége. De a történelem azt bizonyítja, hogy az igazság mindig győzedelemeskedett. És igazság, örök igazság lett a történelem vég­telen idői és tényei által bebizonyítva az, hogy örök szenvedés nincs. A nagy hét szimbolisztikus jelentőségű órái most különösen megrázták a lelkünket. Ugylátszi'k, hogy a sok jajszó és könnylrulla- tás mindennapos életünkben és a lelkünket í fojtogatja a hitvesztés és az el csügged, és ré­me Lelkűnkből szakadt fel a krisztusi fo­hász: Atyám, múljon el tőlünk ez a keserű pohár, mindazonáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te. A Golgota kérészije most igen sok ember­nek s igen sok népnek, nemzetnek, egész j földrészeknek kínzó valósága. Éppen ezért! az emberiség üdve és boldogsága érdekében kívánjuk az emberi jóság, a felebaráti szere­tet és az igazság örökkévaló erejének győ­zelmét, tehát a Nagypéntek szenvedésének értelme a húsvéti feltámadásban gyökerezik. A testvériség és a megértés megujhodhat s a sötét sírbolt szája elől eühemgerüilketnek az istentelen kövek. És mi Nagypéntek után Nagyszombaton remegve kérjük az Istent, hogy adjon boldog bús vétót mindenkinek. Legyen igazi béke, testvériség és megértés a népek és az embo-. rek között. Mi határozottan valljuk és hir- detjjük, hogy a szereietlenség ellen minden becsületes embernek össze kell fogni. Mi azt akarjuk, hogy a gyűlő leég minden ma­radványa nélkül végbeimen jen az egymásra utalt népek lelki leszerelése. Azt akarjuk, hogy az összes szomszédos népek, nemzetek és államok békés, egybehangzó akaratra jussanak és a szülőföldjén mindenki megelé­gedettnek érezhesse magát. Azt akarjuk, hogy a gazdasági együttműködés minden szükséges tényezője éljen és a testvériséget valló és követő népek becsületes munkája által valósuljon meg és általános emberi jó­létet teremtsen. Azt akarjuk, hogy minden nép kulturális szabadsága az egyetemes em­beri műveltség és boldogság kiépitője le­gyen. Mi azt akarjuk, amit Masaryk hirdet: „Mindenki leigyen az, ami, szeresse nemzetét és igyekezzék azt boldoggá tenni-11 És ilyen lelki világgal fogadjuk a Husvétot. Az igazi békét és az Isten országának megalakiFásáí i a földön. Ezért imádkozunk .és dolgozunk. ___________ ________________\_______í Tű zvész pusztította el Szépé smin Tíz perc alatt negyvenegy csűr égett el — Egymillió korona kár Kassa, április 14. (Szerkesztőségünk táv­irati jelentése.) Nagy csütörtökön este kilenc óra tájban eddig ismeretlen okból s$. Szepes- váralja közelében lévő Szepesin in dsz-ent köz­ségben tűzvész tört ki, amely olyan gyorsan terjedt szét, hogy tiz perc alatt negyvenegy csűr állott lángokban. A csűrökben igen sok gazdasági gép és nagymennyiségű gabona volt felraktározva, ez mind a tüzyéss: marta­lékává vált. Úgyszintén nagy pusztítást oko­zott a tűz az állatokban is s mintegy száz szarvasmarha és ló pusztult el. A kárt egye­lőre egy millió koronára becsülik, valószínű azonban, hogy ennél jóval nagyobb vesztesé­get szenvedett a sz<erenosét[en község. A kár­nak csupán egy negyedrészét fedezi a bizto­sítás. Az oltási munkálatokban az egész kör­nyék összesereglett tűzoltósága résztvett s mintegy harminc tűzoltó testület szállt harc­ba Nitsch Andor főparancsnok vezetésével a pusztító elemmel. Az oltás még pénteken a déli órákban is tart. A tüzkafasztréfa okát még nem állapították meg. a pilisi ftamara megszavazta a 181''$é§mési Paris, április 14. A kamara egész éjjel tar­tó vita után reggel fél hét tájban befejezte a költségvetési tárgyalásokat és a ház 514 sza/* vazattal 67 Szavazattal Szemben első olvsásra elfogadta a költségvetést. A kidások- összege 50 0S2 023.000 frankra rúg, a bevételieké 45 9Í4.SOÜ.09O frankra. A hiányt tehát 4,177.1204X10 frank. A kamara legközelebbi ülését május 9-én tartja. — Horthy kormányzó megvette Mányoki hí­res Rákóczi-arcképét. Budapesti szerkesztősé­günk jelenti telefonom: A magyar kormányzó a királyi palota számára megvásárolta Mányoki Idámnak 1705-ben festett Rákóczi-arcképét. A híres festmény mindezideig a báró Radván- ezky-család birtokában volt. Radvámsz'ky Antal báró az államifcrdulatkor Budapestre száki tolta a képet, amely ott is maradt mostanáig. Mint­hogy azonban a Rád vánszty-család csehszlo­vákiai birtokait súlyos adótartozások terhelik, a családnak bele kellett törődnie abba a gon­dolatba. hogy megváljék ettől az értékes családi kincstől. , S/| * fj r; rm i mlj ümmity Ida: SwcáwyifMkiés (6) — De ha öreg vagyok? — Eh. mit öregség?! Mi azr Születésnapok száma, kalendárium, anyakönyvi adat... mit tartozik az a szerelemhez? Mi köze annak a boldogsághoz? Az esze, a szive, a fantáziája, a szerelme erős és üde. A közöttünk és bennünk kialakult illúziók pirosak és frissek. Es ha öreg volna? Hát nem volna abban valami rendkívüli, lélek tikkasztó, esztelen szokatlanéig?... Egy szép öregasszony ... Klára felsikoltott. — Nem igaz! Nem vagyok öreg. Isten vele. Majd holnap. A szobában finom árnyékok imbolyogtak a bútorokon. Estefelé. A fehér függöny élesen rajzolódott ki a sötétkék tapéta hátteréből. A kályhában néha roppant egyet a gyantás fa- tuskó. Csend volt és ebben a csendben Klára tovább hallotta barátja vibráló hangját. — Szép öregasszony... És a hangja oly is­merős nekem. Úgy rémlik, mintha ehhez a hang­hoz valaha közöm lett volna. Talán még szüle­tésem előtt... Vájjon csakugyan van lélekván­dorlás? V. Hús vét előtt Lujza néni megbetegedett. A betegágyban olyan halálfélelem vett erőt rajta, hogy maga köré gyűjtötte rokonait és elbúcsú­zott tőlük. — Mielőtt meghalok, azt akarom, hogy Klá­rika és Andor férj és feleség legyenek — jelen­tette ki a család meglepetésére. A rokonok sírtak és úgy nézték Klárikára, mint a halálraítéltre, akit most indítanak út­nak a siralornház felé. De titokban mélységesen irigyelték Klárit, mert a házasság egyúttal azt is jelentette, hogy Lujza néni még életében be­ülteti a fiatalokat a Ittckenburg-vagyon birto- k aba. Mindenki meg volt hatva, de senki som gon­dolta, hogy Klárika ezalatt csakugyan úgy érzi magát, mint akit a vesztőhelyre visznek. T Este, mikor magára maradt, felhívta Benede- j két, hogy elbúcsúzzék tőle. Az író Derű volt ott­hon. Leült tehát és hosszú levelet irt neki. Meg­köszönte. hogy hónapokon keresztül kedves és hűséges barátja volt, megírta, hogy ő nem asz- szony, hanem huszonkét éves leány, Klárinak hívják, de megirta azt is, hogy ő most férjhez megy, ennélfogva be kell szüntetni a telefonon való ismeretségüket. Kérte, hogy ue válaszol­jon, nem akarja látni, nem írja meg sem azt, hogy hol lakik, sem azt, hogy ki lesz a férje, legyen ez az églek titka, az égieké, akik a világ legtisztább és legszebb szerelmének voltak a tanúi. A levelet másnap elküldő tte Benedeknek, a telefont pedig kikapcsolta. Vége van. Klárika néhány pillanatig keservesen sírt az ő szertefoszlott telefonszereimé után. Hazauta­zott szüleihez és az esküvőre készült. Andor miden szobaion meglátogatta és vele töltötte a vasárnapot. Klárika huszonkétesztendős volt és a lelke nem volt fogékony a tragédiák iránt; az uj helyzetbe beletörődött és már úgy érezte, hogy a nagy író szerelme csak egy szép álom volt, amiért örökké hálás lesz a sorsnak, de Andor szerelme maga a valóság, az élet, amely meghozza neki a boldogságot. Benedekről csak keveset hallott. Április kö­zepén azt olvasta róla az újságokban, hogy a nagy író az Udvari Színháztól visszavonta be­nyújtott darabját. Nagy sajnálkozás és minden­féle furcsa 'kommentárok és találgatások a színházi lapok hasábjain. Az iró állítólag elked­vetlenedett; kedélybeteg lett; külföldi utazásra készül. Az egész ország aggódik az egészsé­géért. És más efélék, amik a szegény Klárika lelkét is aggodalomba ejtették. Hát mindennek ő volna az oka? Klárika titokban sokszor megsajnálta, hogy oly kegyetlen volt a nagy íróval szemben. Április végén azonban uj hírek jöttek Bene­dek felől. A színházi lapok megírták, hogy a kitűnő szerző két hét alatt uj darabot irt, a színház felvonásról- felvonásra kapta ki kezéből a kéziratot, mert mén május közepén, szezun- zárás előtt be szeretné mutatni a kis remekmű­vet. Az uj darab cinné: És mégsem véletlen!... Furcsa, izgató és titokzatos óim. A darab tár­gya, témája és technikája is az. A bennfentesek már egyet-mást tudnak a meséből. Arról van szó, hogy egy férfi és egy nő a maguk akaratán kívül megismer ke dnek egymással, mégpedig te­lefonon keresztül, egy hibás kapcsolás vélet­lenéből. Mindegyikük eszeveszett szerelemre lobban ... De ... itt jön az igazi költői szenzá­ció, amely modernségében felülmúlja az összes eddigi olasz és francia kísérleteket. A két sze­relmes ugyanis a valóságban is összetalálkozik, elkapja őket a szenvedély forgószele, összehá­zasodnak és aztán ... aztán meggyülölik egy­mást. Klárika nem akart hinni a szemének. Hát le­hetséges ez? Benedek elárulta őt. Benedek szá­mára ő nem volt egyéb, mint téma, amelyet kiélt, feldolgozott, színpadra vitt és sikert ara­tott vele. Üzleti célra használta fel őt, igen, önző. cinikus, lelketlen iró módjára, a.ki az égi és földi dolgokat, a hajnalt, a tavaszt, a meny- nvet és a poklot, a legszentebb érzéseket, a szerelmeket, a szivet és az emberi lelket úgy méri ki, mint a fűszeres a borsot, a szabó a posztót, a mészáros a húst. Az ilyen embertől kitellik minden; az ilyen ember piacra viszi a legszentebb titkát és máglyára dobja legdrá­gább ereklyéit is; ez az ember nem riad vissza attól sem, hogy élve felboncolja azt. a szivet, amely őérette dobog és közprédára állitja ki azt a szemérmes és szerelmes lelket, amely érte, egyedül érte és a szerelméért levetkőzött neki. Alig tudta tovább olvasni a tudósítást. ...És meggyül ölték egymást!... Mi ez? Hát Benedek meggyülplte őt? Miért? Talán a szakítás által okozott fájdalom okozta ezt a gyűlöletet? Ez még némileg enyhítené a bűnét, mert. ez azt mutatná, hogy ő is igazán és mélyen érezte a szenvedély szépségét és bol­dogságát. De úgy látszik, a darabban nem er­ről van szó. A tudósítás megmagyarázza az érzelemválto­zás motívumait is. A férfi, amikor igazán szerelmes lett áz élő, a megismert, a gyönyörű, a végzetszerűen neki rendelt, leányba, elkezd gyanakodni: hát ez olyan könnyen szokott véletlen ismeretségeket kötni, ez olyan léhán és vakon és meggondo­latlanul szokta magát átadni az első alkalom­nak, amely szerelmi izgalmakat igér? Nagyon finom és modern gondolat: a férfi féltékeny lesz saját magára, mert úgy érzi, hogy a leány már megcsalta őt, mielőtt megismerte voina. — De vele csalta meg — mondhatná valaki. Igen ám, de ez egyre megy. Az csak véletlen, hogy a telefonszerelőm és az igazi, az életszere lem tárgya egy és ugyanaz a személy. Ez lehetett volna ellenkezőleg is. Az első ember, akivel megcsaltál, véletlenül én magam voltam, — mindenki meghökken erre a mondásra a har­madik felvonás közepén, mert sok ember raond- 'hatná ezt a szeretőjének, csak nem tudja hgy megfogalmazni. És sok ember lelkében ébred fel a féltékenység éppen emiatt, hogy vissza­gondol, hogyan kezdődött el az ő szerelme az­zal, akinek a hűsége, a tisztasága, a jellemereje, a. megközelíthetetlensége, a- lelki szolidsága most életkérdés számára. Jegyezze meg ön is, Hogy az Lí^uQTüiil víz, A világon legjobb! Hashajtó ásványvíz.

Next

/
Thumbnails
Contents