Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)
1933-04-02 / 78. (3188.) szám
MAI SZAMUNK a KÉPES HÉTTEL 28 OLDfll ■^■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■S^'WmBMWmmBmmMBBJSBSmSBaSmmmnSSamSaSSmsmmmsmmBmSSaaSnp Ma: Rád.ómeltéktei Ára 2 korona XII. évf. 78. (3188) szám ■ Vasárnap .n 1933 április 2 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. A képes mel ékleltei havonként 2.50 Ki*val több Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.—Ki.. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prága ll„ Panská ulice 12. II, emelet. — Telefon: 30311, — Kiadóhivatal; Prága II., Panská ulice 12. Ili emelet. Telefon: 34184. SÖRGÖNYCIM: HÍRLAP. PRAHA BÉKE! (sp) Prága, április í. A római pápa ma hirdette ki a Vatikáni Városban a Szent Évet, ezt a szimbolikus idősszakot, melynek inaugurálásával mintegy figyelmeztetni akarja a szét szaggatott emberiséget, hogy szálljon magába és vessen véget az egyenetlenkedésnek. Bús szemünk e pillanatban reménykedve néz az Örök Város felé, e szeretnék, ha a lelkűnkbe égne annak az eszmének és módszernek letöriilhetetlen jele, amit Róma és a katolikus Egyház képviseli a mai világban. A szélsőségek közé dobva Róma és a római tan hivősereg© meg tudta őrizni a bölcs mérsékletet, az eredményes ni un ka készséget és a bajokat elhárító életmódot a politikában, a művészetben, a haladásban, a társadalomban, mindenütt, ahol másfajta nézetek és eszközök sorra csődöt mondottak, vagy annyira a szélsőségbe sodródtak, hogy akarva-nem-akarya ártani kénytelenek azoknak, akik nem tartoznak a szélsőség táborába. Hol van az az idő, amikor az Egyházat még reakciósnak és szélsőségnek tartották? Ma hajdani ellenségei is elismerik, hogy az egyetlen jól megszervezett és elpusztíthatatlan, centrális jellegű hatalom, amely korunk ártalmai: a szélsőségek Scylla és Charibdisze között állni tud és eredményesen képviseli a bölcs kiegyensúlyozást, .az okos mérsékletet, a konstruktív, kenyeret adó,' békés mentalitást. Á politikában a német centrum mutatta meg ezt a józan és hajlékony életfelfogást, amely készséggel hajlandó nélkülözhetetlen erejét odakölcsönözni minden konstruktív munkának, de könyörtelenül szembeszáll azzal az áramlattal, mely törvénytelen és lábbal tiporja az ember szellemi és testi jogait. A művészetben ma Amerikától a skandináv Undéeiig, az angol Chestertoniig, a francia Paul Clau- delig, Maritainig, Bemamosig, az olasz Papi- miig, a magyar Babitsig, a legelem haladnak azok a tiszta és magas írók, akik fölismerték az Egyház végtelen kiegyensúlyozó- és humánus értékeit- Legújabban a németországi zsidók érzik, hogy mindennél hathatósabb és erélyesebb védelmezőt találtak Rómában, mert a római szó száz sajtókampánynál és bojkottmozgalomnál nyomatékosabban tudja belátásra kényszeri térni az üldözés germán turnéjától megszállt németországi szélsőségeket. A Szent Év megkezdésének napján úgy nézünk a római egyházra, mint a példaképre, amelynek mentalitása mindenben, a politikában, a művészetben, a társadalomban, a haladás tiszteletében a legmegfelelőbbnek látszik az izgalmakba és idegességekbe merülő világ megmentésére. Vannak terénu- mok, amelyekben egyenesen merésznek és forradalminak látszik az Egyház végtelenül toleráns és szabad felfogása a meglévő vas- ezigorral és könyörtelenséggel szemben, vannak terénuimok, ahol egyedül az Egyháznál találjuk meg azt a bölcs mérsékletet, mely a kibontakozás kulcsát jelenti, — egyes helyeken lenditő lökést és bátorságot ad, másutt fékez és mérsékel, de mindenütt megnyugtat, mert mindig józan, reális és kiegyensúlyozó. A Szent Év küszöbén valóban valláskülönbség nélkül úgy nézhetünk a római Egyházra, mint egy nagy Ideálra, nem csak azért, mert pozitív és nagy vallást jelent, hanem főleg — s itt leginkább ezt a felfogást kívánnám kidomborítani — mert egy nagyszerű és okos szervezet, amely bebizonyítja hogy reális okossággal mily óriási eredményeket lehet elérni és mennyi siker-csira van abban, ha valaki kitart, bízik, A világ minden sarkából egybegyüli zarándokok előtt nyitotta meg ünnepélyes szertartással a pápa a Szent Péter-Baziiika Szent Kapuját fi rádió közvetítette a világraszóló ünnepi szertartást Az aktus történelmi Jelentősége Róma, április 1. A Krisztus kereszthalálának 1900-ik évfordulója alkalmából a pápa által meghirdetett Szentév ma, április elsején délelőtt 10 órakor megkezdődött. A Szentévet megnyitó szertartás a Szentkapuk ünnepélyes megnyitása volt. A Szent Péter-bazilikában maga XI. Pius pápa, a másik három bazilikában pedig a legutóbbi konzisztónumon kinevezett bíboros legátusok végezték a szertartást. A legnagyobb és ősi szertartások között lefolyó ünnepség természetesen a vatikáni Bazilika Szentkapujának megnyitása volt, amelyet a Vatikán rádióállomása a 19.84 méter hullámhosszt!'- a > egész világra közvetített. Már két órával a ceremóniák megkezdés*, előtt hatalmas tömeg gyűlt egybe a Szt. Péter- téren. A rendőrláncon át azonban csak azok juthattak tovább, akik belépőjeggyel rendéi* keztek. Tqbh, mint harmincezer belépőjegyet osztottak ki a hívek között erre az alkalomra. Az ünnepi szertartás Magasztos szertartások keretében történt a vatikáni Bazilika Szentkapujának a megnyitása. A pápa kíséretével a Veni Creator ének- hangja mellett a Sixtus-kápolnából levonult a Bazilika előcsarnokába. Azután lelépett trón- székéről, kezébe vette az aranyka’apáesot és hármas ütést, mért a már kinyitásra eiőkészi-' tett Szentkapura. Az első ütésnél tölkangzott ajkáról: — Aperito mihi portás iustitiae. (Nyissátok meg1 nekem az igazság kapuját.) Mire a kar jgy válaszolt: — Ingressus in eas confitebor Domino. (Mikor belépek-azokon, az Urban bízom.) . A második kaíapáceütésre a pápa ezt into- náita: — Introibo in domum tuam, Domine. (Belépek a házadba-, Uram.)Miré a kar igy válaszolt: —- Adorabo ad templum sanctum tuum in timore tuo. (Imádkozom szent templomodnál a te félelmedben.) Végül a harmadik kalapácsütésnél a pápa ezt mondta: — Aperite mihi portás, quoniam nobiscum Deus. (Nyissátok meg a kapukat, mert velünk van az Ur.) Amire ez volt & válasz: —- Qui focit virtutem ín IsraeT. (Aki erőt adott Izraelnek.)- Ezután $ befalazott Szentkapu előre elkészített gépezettel-.föltárult- s az apostoli peniten- ci'áriusok - szentelt- vízzel és izsóppal megmosták a Szentkápu küszöbét. Megszólaltak a Szent Bazilika összes harangjai, betöltötték az .Örök Várost hangjukkal s a harangzúgás közepette -a pápa elmondotta az „Actiones nostrasu kezdetű imádságot, tnajd a kar a „Jebilate Deó“ Zsoltárt- énekelte. Ezután a pápa a „Deus qui per Moysem“ imádságot intonálta e utána a kar a „Pangue lingua gloriosi laureám certa- minis“ gyönyörű himnuszát énekelte el. A pápa ezután belépett a Bazilikába, inig a. kar az „Av-ö verum Corpus natum“ motettá-t éne-kelté. A Bazilika kupolájának négy belső erkélyéről felmutatták Krisztus kínszenvedésének négy ereklyéjét, az összegyűlt zarándokok serege térdre hullott s a pápa áldását osztotta s áldását hirdette az elektronok szárnyán „Urbi et Qrbi“ (A városnak és a világnak). Az Anno Sancio és a Szent Kapu megnyitásának történetmi szerepe XI. Pius az 1083-as esztendőt Szentévnek hirdette ki, mert most, husvétkor lesz ezerki- íencszáz esztendeje az Úr kínszenvedéseinek és halálának, illetve föltámadásának. A szentévek történetében szinte forradalmi újítás XI. Pius rendelkezése: igaz, hogy már évszázadok óta tart szentéveket az Egyház, de ezek kezdetben Jézus születésének minden századik évfordulóját vették alapul, tehát minden századik karácsonykor kezdődtek, majd később minden ötven esztendőiben, végül minden huszonötödik karácsonykor, de sohasem a Megváltó halálának és föltámadásának évfordulóján. XI. Pius, az emberiség mai szenvedései közben, mint szimbólumot is választottá a Megváltó szenvedéseinek és halálának ezerkilencszázadik esztendejét a Szentév megünneplésére, tehát — az ezerki- lenc századik husvétot. De emlékezetesnek ígérkezik az idei Szentév azért is, mert a lateráni szerződés, az Egyház és Állam közötti béke létrejötte után, a pápa először hagyja el majd a Vatikánt és részt fog venni a S. Giovanni in Laterano szertartásán, sőt éppen itt, Róma legősibb templomában fognak lezajlani a legnagyobb egyházi ünnepségek, a pápa részvételével, — a Vatikán falain kívül. Az első Szentévet még II. Szilveszter pápa .rendélte el az Ur születésének ezredik esztendejében, karácsonykor, — ugyanaz a pápa, aki Szent Istvánnak a koronát ajándékozta. De erről a Szentévről nincs sok följegyzés és emlék. Az utána következő két Szentévre nézve, melyeket 1100-ban II. Pasquale és 1200-ban II. Innocenzo pápa rendelt el, már több följegyzés maradt, de azért, amikor VIII. Bonifácius a következő századik évfordulón elrendelte az „Anno Sanctot“, hiába kutattatott az iránt, nem enged a hatásoknak és & legjózanabb belső erkölcsiség útvonalát keresi. A Szent Év első napján valláskülönbség nélkül óhajt, juk, hogy az emberi faj átvegye és magáévá tegye azokat a módszereket, melyeket az Egyház is követ, ugyanazt a mentalitást, irányt, taktikát — és célt. A mentalitást, amely váltig hangoztatja: emberek szeressétek egymást, a módszert, amely a csendes és erkölcsös eszközök használatát írja e’ő és a célt, amely egyetlen szóban összefoglalható: béke. hogy mint ünnepelték meg a múltban a szentesztendőket: elődeinek pápai bulláit és rendelkezéseit nem sikerült kinyomozni és ezért utódai számára mindent ő irt elő az „Antiquoruni habét relatio“ kezdetű bullájában. Dante, a „Pokol“ tizennyolcadik énekében meg is örökítette VIII. Bonifácius „Anno Santo“-ját és a komoly historikusok is igyekeznek 'bebizonyítani, hogy a „Divina Comoedia“ -halhatatlan szerzője, akkor mint huszonöté vés iífju, valóban Rómában is volt és -résztvett az ünnepségeken, sót azt is igyekeztek megállapítani, hogy Dante akkor & Tiberisre néző „Álbergo deJl‘Orso“-l>an, a „Medvéhez4* címzett fogadóban lakott és onnan nézte végig mind’ azt, amit a tizenmyolcadik énekben leirt, hogy az óriási tömeg miatt az Angyalvár- előtti hídon kötelezővé tették az „egyirányú44 közlekedést, amint azt manapság mondanák. Ugyanis a hidat palánkokkal hosszában két részre osztották és az egyik oldalon haladt a százezeríőnyi tömeg a Szent Péter felé, a másik oldalon pedig távozott a Tibor is másik partjára... A feljegyzések szerint kétszázezer ember volt jelen a szentév megnyitó szertartásán és — ugyanakkora tömeg volt útban az “örök város“ felé-.. Horribilis számok voltak ezek akkor, amidőn megfelelő szállások sem voltak ekkora tömeg befogadására és még kevésbé volt Róma felkészülve ennyi ember élelmezésére. A VIII. Bonifácius „Anno Santo“-ja volt a. történelem legemlékezetesebb szentéve. Utána két évszázadon át már azért sem lehetett ilyen méretű többé, mert közben Róma fénye lehanyatlott, megkezdődött a pápák és ellenpápák harca, Rómát tűzvész és földrengés is pusztította — a S- Paolo bazilika beomlott, a Lateránouak bedőlt tetején besü- vitett a szél és beesett az eső és polgárhábo- •ni is dúlt Cola da Rienzo, a néptribun vezetésével. De éppen Cola da Rienzo volt az, aki Petrarcával együtt élment Avignonba, hogy VI. Clemen let megkérjék: ezentúl minden ötvenedik esztendőiben ünnepeljék meg a szentévet. A pápa bele is egyezett ebbe 'és „Urrigenitius Dei Fllius“ kezdetű, Avigmonban kelt bullájával elrendelte, hogy az 1350. esztendőt szentévnek ünnepelje meg Róma. És az akkori krónikák szerint, bár a város képe éppenséggel nem volt biztató, ebben az évben mégis egy millió és kétszázezer zarándok kereste fel Rómát. VI Urbán pápa volt az első, aki Jézus földi életének harminchárom esztendejére való tekintettel elrendelte, hogy ne minden ötvenedik, hanem minden harmincharmadik esztendő legyen szentév. De utódai megint csak visszatértek az előző dátumokhoz, majd V. Márton 1423-ea is szentévet hirdetett, V. Miklós pápa pedig 1447-re. Ez utóbbi azonban nagyon gyászos kimenetelű leit, mert az Angyalvár előtti híd kariáía, a rá- támaszkodó óriási tömeg nyomásától Issza* mr Ne fogadja el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képesmelléklet nélkül "ü