Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)

1933-04-02 / 78. (3188.) szám

MAI SZAMUNK a KÉPES HÉTTEL 28 OLDfll ■^■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■S^'WmBMWmmBmmMBBJSBSmSBaSmmmnSSamSaSSmsmmmsmmBmSSaaSnp Ma: Rád.ómeltéktei Ára 2 korona XII. évf. 78. (3188) szám ■ Vasárnap .n 1933 április 2 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. A képes mel ékleltei havonként 2.50 Ki*val több Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.—Ki.. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prága ll„ Panská ulice 12. II, emelet. — Telefon: 30311, — Kiadóhivatal; Prága II., Panská ulice 12. Ili emelet. Telefon: 34184. SÖRGÖNYCIM: HÍRLAP. PRAHA BÉKE! (sp) Prága, április í. A római pápa ma hirdette ki a Vatikáni Városban a Szent Évet, ezt a szimbolikus idősszakot, melynek inaugurálásával mintegy figyelmeztetni akarja a szét szaggatott embe­riséget, hogy szálljon magába és vessen vé­get az egyenetlenkedésnek. Bús szemünk e pillanatban reménykedve néz az Örök Város felé, e szeretnék, ha a lelkűnkbe égne annak az eszmének és módszernek letöriilhetetlen jele, amit Róma és a katolikus Egyház kép­viseli a mai világban. A szélsőségek közé dobva Róma és a római tan hivősereg© meg tudta őrizni a bölcs mérsékletet, az eredmé­nyes ni un ka készséget és a bajokat elhárító életmódot a politikában, a művészetben, a haladásban, a társadalomban, mindenütt, ahol másfajta nézetek és eszközök sorra cső­döt mondottak, vagy annyira a szélsőségbe sodródtak, hogy akarva-nem-akarya ártani kénytelenek azoknak, akik nem tartoznak a szélsőség táborába. Hol van az az idő, ami­kor az Egyházat még reakciósnak és szélső­ségnek tartották? Ma hajdani ellenségei is elismerik, hogy az egyetlen jól megszerve­zett és elpusztíthatatlan, centrális jellegű ha­talom, amely korunk ártalmai: a szélsőségek Scylla és Charibdisze között állni tud és eredményesen képviseli a bölcs kiegyensú­lyozást, .az okos mérsékletet, a konstruktív, kenyeret adó,' békés mentalitást. Á politiká­ban a német centrum mutatta meg ezt a jó­zan és hajlékony életfelfogást, amely kész­séggel hajlandó nélkülözhetetlen erejét oda­kölcsönözni minden konstruktív munkának, de könyörtelenül szembeszáll azzal az áram­lattal, mely törvénytelen és lábbal tiporja az ember szellemi és testi jogait. A művészet­ben ma Amerikától a skandináv Undéeiig, az angol Chestertoniig, a francia Paul Clau- delig, Maritainig, Bemamosig, az olasz Papi- miig, a magyar Babitsig, a legelem haladnak azok a tiszta és magas írók, akik fölismer­ték az Egyház végtelen kiegyensúlyozó- és humánus értékeit- Legújabban a németor­szági zsidók érzik, hogy mindennél hatható­sabb és erélyesebb védelmezőt találtak Ró­mában, mert a római szó száz sajtókampány­nál és bojkottmozgalomnál nyomatékosabban tudja belátásra kényszeri térni az üldözés ger­mán turnéjától megszállt németországi szél­sőségeket. A Szent Év megkezdésének napján úgy nézünk a római egyházra, mint a példakép­re, amelynek mentalitása mindenben, a po­litikában, a művészetben, a társadalomban, a haladás tiszteletében a legmegfelelőbbnek látszik az izgalmakba és idegességekbe me­rülő világ megmentésére. Vannak terénu- mok, amelyekben egyenesen merésznek és forradalminak látszik az Egyház végtelenül toleráns és szabad felfogása a meglévő vas- ezigorral és könyörtelenséggel szemben, vannak terénuimok, ahol egyedül az Egyház­nál találjuk meg azt a bölcs mérsékletet, mely a kibontakozás kulcsát jelenti, — egyes helyeken lenditő lökést és bátorságot ad, másutt fékez és mérsékel, de mindenütt megnyugtat, mert mindig józan, reális és ki­egyensúlyozó. A Szent Év küszöbén valóban valláskülönbség nélkül úgy nézhetünk a ró­mai Egyházra, mint egy nagy Ideálra, nem csak azért, mert pozitív és nagy vallást je­lent, hanem főleg — s itt leginkább ezt a felfogást kívánnám kidomborítani — mert egy nagyszerű és okos szervezet, amely be­bizonyítja hogy reális okossággal mily óriá­si eredményeket lehet elérni és mennyi si­ker-csira van abban, ha valaki kitart, bízik, A világ minden sarkából egybegyüli zarándokok előtt nyitotta meg ünnepélyes szertartással a pápa a Szent Péter-Baziiika Szent Kapuját fi rádió közvetítette a világraszóló ünnepi szertartást Az aktus történelmi Jelentősége Róma, április 1. A Krisztus kereszthalálá­nak 1900-ik évfordulója alkalmából a pápa ál­tal meghirdetett Szentév ma, április elsején délelőtt 10 órakor megkezdődött. A Szentévet megnyitó szertartás a Szentkapuk ünnepélyes megnyitása volt. A Szent Péter-bazilikában maga XI. Pius pápa, a másik három baziliká­ban pedig a legutóbbi konzisztónumon kineve­zett bíboros legátusok végezték a szertartást. A legnagyobb és ősi szertartások között lefolyó ünnepség természetesen a vatikáni Bazilika Szentkapujának megnyitása volt, amelyet a Vatikán rádióállomása a 19.84 méter hullám­hosszt!'- a > egész világra közvetített. Már két órával a ceremóniák megkezdés*, előtt hatalmas tömeg gyűlt egybe a Szt. Péter- téren. A rendőrláncon át azonban csak azok juthattak tovább, akik belépőjeggyel rendéi* keztek. Tqbh, mint harmincezer belépőjegyet osztottak ki a hívek között erre az alkalomra. Az ünnepi szertartás Magasztos szertartások keretében történt a vatikáni Bazilika Szentkapujának a megnyitá­sa. A pápa kíséretével a Veni Creator ének- hangja mellett a Sixtus-kápolnából levonult a Bazilika előcsarnokába. Azután lelépett trón- székéről, kezébe vette az aranyka’apáesot és hármas ütést, mért a már kinyitásra eiőkészi-' tett Szentkapura. Az első ütésnél tölkangzott ajkáról: — Aperito mihi portás iustitiae. (Nyissátok meg1 nekem az igazság kapuját.) Mire a kar jgy válaszolt: — Ingressus in eas confitebor Domino. (Mi­kor belépek-azokon, az Urban bízom.) . A második kaíapáceütésre a pápa ezt into- náita: — Introibo in domum tuam, Domine. (Belé­pek a házadba-, Uram.)­Miré a kar igy válaszolt: —- Adorabo ad templum sanctum tuum in timore tuo. (Imádkozom szent templomodnál a te félelmedben.) Végül a harmadik kalapácsütésnél a pápa ezt mondta: — Aperite mihi portás, quoniam nobiscum Deus. (Nyissátok meg a kapukat, mert velünk van az Ur.) Amire ez volt & válasz: —- Qui focit virtutem ín IsraeT. (Aki erőt adott Izraelnek.)- Ezután $ befalazott Szentkapu előre elkészí­tett gépezettel-.föltárult- s az apostoli peniten- ci'áriusok - szentelt- vízzel és izsóppal megmos­ták a Szentkápu küszöbét. Megszólaltak a Szent Bazilika összes harangjai, betöltötték az .Örök Várost hangjukkal s a harangzúgás köze­pette -a pápa elmondotta az „Actiones nostrasu kezdetű imádságot, tnajd a kar a „Jebilate Deó“ Zsoltárt- énekelte. Ezután a pápa a „Deus qui per Moysem“ imádságot intonálta e utána a kar a „Pangue lingua gloriosi laureám certa- minis“ gyönyörű himnuszát énekelte el. A pápa ezután belépett a Bazilikába, inig a. kar az „Av-ö verum Corpus natum“ motettá-t éne-kelté. A Bazilika kupolájának négy belső erkélyéről felmutatták Krisztus kínszenvedésének négy ereklyéjét, az összegyűlt zarándokok serege térdre hullott s a pápa áldását osztotta s áldá­sát hirdette az elektronok szárnyán „Urbi et Qrbi“ (A városnak és a világnak). Az Anno Sancio és a Szent Kapu megnyitásának történetmi szerepe XI. Pius az 1083-as esztendőt Szentévnek hirdette ki, mert most, husvétkor lesz ezerki- íencszáz esztendeje az Úr kínszenvedéseinek és halálának, illetve föltámadásának. A szentévek történetében szinte forradalmi újítás XI. Pius rendelkezése: igaz, hogy már évszázadok óta tart szentéveket az Egyház, de ezek kezdetben Jézus születésének minden száza­dik évfordulóját vették alapul, tehát minden századik karácsonykor kezdőd­tek, majd később minden ötven esztendőiben, végül minden huszonötödik karácsonykor, de sohasem a Megváltó halálának és föltámadá­sának évfordulóján. XI. Pius, az emberiség mai szenvedései közben, mint szimbólumot is választottá a Megváltó szenvedéseinek és halálának ezerkilencszázadik esztendejét a Szentév megünneplésére, tehát — az ezerki- lenc századik husvétot. De emlékezetesnek ígérkezik az idei Szent­év azért is, mert a lateráni szerződés, az Egy­ház és Állam közötti béke létrejötte után, a pápa először hagyja el majd a Vatikánt és részt fog venni a S. Giovanni in Laterano szertartásán, sőt éppen itt, Róma legősibb templomában fog­nak lezajlani a legnagyobb egyházi ünnepsé­gek, a pápa részvételével, — a Vatikán falain kívül. Az első Szentévet még II. Szilveszter pápa .rendélte el az Ur születésének ezredik eszten­dejében, karácsonykor, — ugyanaz a pápa, aki Szent Istvánnak a ko­ronát ajándékozta. De erről a Szentévről nincs sok följegyzés és emlék. Az utána következő két Szentévre néz­ve, melyeket 1100-ban II. Pasquale és 1200-ban II. Innocenzo pápa rendelt el, már több följegy­zés maradt, de azért, amikor VIII. Bonifácius a következő századik évfordulón elrendelte az „Anno Sanctot“, hiába kutattatott az iránt, nem enged a hatásoknak és & legjózanabb belső erkölcsiség útvonalát keresi. A Szent Év első napján valláskülönbség nélkül óhajt, juk, hogy az emberi faj átvegye és magáévá tegye azokat a módszereket, melyeket az Egyház is követ, ugyanazt a mentalitást, irányt, taktikát — és célt. A mentalitást, amely váltig hangoztatja: emberek szeres­sétek egymást, a módszert, amely a csendes és erkölcsös eszközök használatát írja e’ő és a célt, amely egyetlen szóban összefoglal­ható: béke. hogy mint ünnepelték meg a múltban a szent­esztendőket: elődeinek pápai bulláit és rendel­kezéseit nem sikerült kinyomozni és ezért utó­dai számára mindent ő irt elő az „Antiquoruni habét relatio“ kezdetű bullájában. Dante, a „Pokol“ tizennyolcadik éneké­ben meg is örökítette VIII. Bonifácius „Anno Santo“-ját és a komoly historikusok is igyekeznek 'bebizonyítani, hogy a „Divina Comoedia“ -halhatatlan szerzője, akkor mint huszonöté vés iífju, valóban Rómában is volt és -résztvett az ünnepségeken, sót azt is igyekeztek megállapítani, hogy Dante akkor & Tiberisre néző „Álbergo deJl‘Orso“-l>an, a „Medvéhez4* címzett fo­gadóban lakott és onnan nézte végig mind’ azt, amit a tizenmyolcadik énekben leirt, hogy az óriási tömeg miatt az Angyalvár- előtti hídon kötelezővé tették az „egyirányú44 közlekedést, amint azt manapság mondanák. Ugyanis a hidat palánkokkal hosszában két részre osztották és az egyik oldalon haladt a százezeríőnyi tömeg a Szent Péter felé, a másik oldalon pedig távozott a Tibor is má­sik partjára... A feljegyzések szerint két­százezer ember volt jelen a szentév meg­nyitó szertartásán és — ugyanakkora tömeg volt útban az “örök város“ felé-.. Horribi­lis számok voltak ezek akkor, amidőn meg­felelő szállások sem voltak ekkora tömeg be­fogadására és még kevésbé volt Róma felké­szülve ennyi ember élelmezésére. A VIII. Bonifácius „Anno Santo“-ja volt a. történelem legemlékezetesebb szentéve. Utá­na két évszázadon át már azért sem lehetett ilyen méretű többé, mert közben Róma fé­nye lehanyatlott, megkezdődött a pápák és ellenpápák harca, Rómát tűzvész és földren­gés is pusztította — a S- Paolo bazilika be­omlott, a Lateránouak bedőlt tetején besü- vitett a szél és beesett az eső és polgárhábo- •ni is dúlt Cola da Rienzo, a néptribun veze­tésével. De éppen Cola da Rienzo volt az, aki Petrarcával együtt élment Avignonba, hogy VI. Clemen let megkérjék: ezentúl minden ötvenedik esztendőiben ünnepeljék meg a szentévet. A pápa bele is egyezett eb­be 'és „Urrigenitius Dei Fllius“ kezdetű, Avigmonban kelt bullájával elrendelte, hogy az 1350. esztendőt szentévnek ünnepelje meg Róma. És az akkori krónikák szerint, bár a város képe éppenséggel nem volt biz­tató, ebben az évben mégis egy millió és kétszázezer zarándok kereste fel Rómát. VI Urbán pápa volt az első, aki Jézus földi életének harminchárom esztendejére való tekintettel elrendelte, hogy ne minden ötvenedik, hanem minden harmincharmadik esztendő legyen szentév. De utódai megint csak visszatértek az előző dátumokhoz, majd V. Márton 1423-ea is szentévet hirdetett, V. Miklós pápa pedig 1447-re. Ez utóbbi azonban nagyon gyászos kimenetelű leit, mert az Angyalvár előtti híd kariáía, a rá- támaszkodó óriási tömeg nyomásától Issza* mr Ne fogadja el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képesmelléklet nélkül "ü

Next

/
Thumbnails
Contents