Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)

1933-03-05 / 54. (3164.) szám

esr. aauiiMFte 1933 március 3. vasárnap. |VtvyiiBM'tiiMII'1W'ilUttillir.^«»»» ifiáfcnGMUI Berlin, március 4. Két fontos világdátum: Amerikában március 4, — Németországban március 5. Gyökeres változások előtt az ország helyzete itt is — ott is. S bár a politikai idegzetében végsőkig feszitett német nemzet lázas érdeklő­dését Hitler politikai hadműveletei kötik már­cius első vasárnapjához, — az önfegyelmezet- tebbek figyelme a fontos vasárnap előestéjén Amerika felé is fordul, — reménnyel, de nem kevés aggodalommal nézik az óceántuii hangu­lat- s helyzet változást. — Roóö'evelt gefallt mir nieht. dér Kéri seheint ee-hr hitzig zu wercten. paeee.fi *8 auf: ein Welts ka irdal stec'kt noc-h dahinten (Nem tetszik nekem Rocsévélt, a fickót tulhevesnek látom, vigyázzunk: világ-botrány köTvonalait sejtem), — jelenti ki beszélgetésünk folyamán egy Ame­rikát járt a. D. diplomata. Különösen erős tüzálióanyagból kéTl annak a jégbe hütött edénynek lennie, mely hirtelen forró gőzben robbanás nélkül bírja ki az óriási hő vált ozást. Március 4-én. ma adja át Herbert Hoover a prolii biciót buktató Rooseveltnek az elnöki szé­ket .Ez a szék nincs rózsákkal bélelve, vagy ha leplezetlen győzelmi örömében Roosevelt egyelőre rózsásnak is látja helyzetét, csakha­mar kiütköznék belőle a tüskék is, melyeket eddig gondosan takargatott a nem remélt mé­retű győzelem szülte mámor. A novemberi választások óta a problémáknak damoclesi pengéi lógnak az elnöki trón fölött, s bár Roosevelt egyik legnagyobb ütőkártyáját, máris kijátszotta, s a prohibieiót. mint fölösle­ges szemetet végképp ki akarja az Egyesült Államók területéről söpörni, ez az ezer és égy magánérdekét érintő intézkedése is eléig okul és alkalmnl fog elleneseinek szolgálni, hogy he­lyét az elnöki székben minél kényeliinétlénebbé tegye. Mert eltekintve Amerika belső eladóso­dottsága megoldási lehetőségéinek kilát ástál an- f ágát ól, olyan veszedelmes válaszút előtt áll az U. S. A. hivataibalépő uj elnöke, hogy annak szerencsés, vagy szerencsétlen megválasztásá­tól függ. vájjon neki, vagy az annyira vissza- kivánt prosperitynek törik-e ki végképp a nyaka. — Lenni, vagy rieim lenni? — elzárkózni, vagy nem zárkózni e! Európától? — mered eléje trónralépéssé első percétől kezdve a nagy kérdés, melyet második, de nem utolsónak a háborús adósságok végleges rendezésének igen veszedelmessé válható nagy-nagy problémája fog számtalan egyebek társaságában követni. Alig képzelhető el tehát, hogy a. távozó Hoover ne vágyódjék őszintén az után a jól megérdemelt nyugalom után, mely felé akara­tán -kivit!, de most már valószínülég mégis szí­vesen indul. Harc és háború, örökös dilemmáik, nemzeti és nemzetközi intrikák tüskés-bokros ágai helyett Kalifornia narancs-erdői. Pato-Alto pálmái s t'ranford egyetemi kertváros nyíló kaméliái várnak a megőszült, elfáradt, de lelkében immá­ron mindenkivel és mindennel megbékélt haza­térőre. Hadd meséljek Herbert Hoover e napsütéses, otthonáról valamit, látóköre . geire. * így él egy em,. 1924 márciusáig Falo-Al- giók. Az egyik elme,, legszebb, legkedvesebb pultan, elzuhanva. Le. nem foszlott még rongigy&az, véletlen nincs, bukott bennük végképp, hc^r0^34ának egy­l é az élethez való jussét. pontos kö­■>res sebes­HtUSág ok ' 1 átirat a t- elég A sztár felnagyított arca redőtlen séggal ragyog rád. A homlok kend nem látod mögötte az embert, ozat árnak Ré­mség egyen,ruhája alatt csdgróftól elbucsuz- wnás akad: a hiuság^peseit kerestem föl, A mozisztárok -11 és megbizásából, aki a Wi őri dóé arjai meghívásának szerné­, . ’ em tehetett eleget, üdvözletét és ‘ ramat fém át. ' an-is gondoltam még amerikai utam kez- saoö;a,vadára, Montreálra, Torontóra, Winni- hú; Vancouverre, még kevésbé az öt nap iVessznyire fekvő Kaliforniára, — Palo-Altó- ■a Stand forrjra. — Hooverré. Montreáiban Beatty, a Cánadiam Pacific Rali­vá v Gompany elnöke, a nem tudom hány ezer kilométer hosszúságú kanadai vasúthálózatuk összes vonalára érvényes olsőosztáilyii szabad- jegyet. s a vasuttársaság tulájdonát képező ti zenhét luxus -■/.álló vendégszeretetét ajánl ott a fii., e a társaság egy tisztviselőjét osztotta be látogatásom tartamára kíséretül. Igv aztán könnyű volt hálókocsik és luxus­szállók kényelmében a rengeteg utat Mont reál­tól Vancouverig g-ond és fáradság nélküli meg­tenni, s bolondság lett volna Vancouverből, Ka­nada és Kalifornia határvárosábál tovább dél­nek is rá nem szánnom magamat a további gyönyörű kaliforniai útra. Ez juttatta eszembe a híres stanfordi egyete­met is, melynek környékétől elragadtatva, a téli hónapokra a, szomszédos Palo-AItóban tele­pedtem meg. Pa! o-Altot ól rövid sétaút a legideálisabb fek­vésű amerikai egyetem, Stanford. Téli kalendáriumot meghazudtoló, nyáriusan napsütéses reggelen gyalog vágtam a pálmák­ká! szegett ti zenöt perces útnak. Pompás Lincoin-.ko-.csi fékezett közvetlen kö­zelemben. Vezetője, kedves idősebb ur, föltárja a gép ajtaját, s kezével intve, beinvitál. — Bocsánat- — mondom —, valószínűleg té­vedésben van, — idegen vagyok, csak tegnap érkeztem, valakivel összetéveszt talán. — Dehogy — feleli mosolyogva —, látom, hogy külföldi, errefelé ritka a jólöltözött gya­logos idegen. — szokás ez nálunk, ha egy irány­ban vezet utunk, szövésén fölajánlom a kocsit, hová vezessem el? — Stanfordba igyekszem, az egyetem elnökét látogatom meg. — Akkor rendben vagyunk, nekem is Stan­ford az otthonom, Raymund Wilbur elnök meg jó barátom, jöjjön velem, neki s a többieknek is majd személyesen mutatom be. Nos, nem véletlenek játékos láncolata az élet, s nem csupán zsinóron rángatott bábok az em­berek? így csöppentem be Stanford életének belső közepébe mindjárt az első reggelen. Egy vadidegennel ily vakbizalom, ugye mi- nákink ismeretien fogalom? Amerika keletjén sincs máskép, Newyorktől, Csikágótól messze eső nyugatján, a becsületes kaliforniai partokon azonban megszokott dolog. Ök csudái kozták, hogy én esudálkoztam rajta. S lépésről-léipésre, akaratlan s öntudatlanul igy vezetett a Gondviselés Stanfordba, $ ké­sőbb Hoover közelébe is. Stanford ma Hoover egyetemének számit. Mint teljesen vagyontalan, fiatal diák itt- ta­nult, dolgozott, karrierjének itt rakta le alap­ját- az Egyesült Államok későbbi elnöke, Hoover. Diadalmasan küzdelmes ifjúságának ezer em­léke fűzi Hoovert e helyhez, s e látszólag rideg, szófukar ember leikébe némi bepillantást enged talán, hogy dicsőséges pályafutása végén ismét csak ehhez a helyhez húzza vissza a szive. Erdőkkcszoruzta dombhalomra, az egyetem- város közvetlen közelébe emelt maga és csa­ládja részére otthont, s e békés családi fészek­% %■ 3SH3MS* NŐK K&RBL Meghntt Rosanmnda E napokban a budapesti irgalmatok kórházában meghalt özvegy Vajda Jánosáé, született Bartos Róza, hetvenkilenc éves korában, szegényen, min­denkitől elhagyatva. Az adatok nem meglepőek, ko­runkban számtalanszor értesülhetünk róla, hogy életvágytól duzzadó fiatalok is meghalnak szegé­nyen, mindenkitől elhagyatva. Nagy számban van­nak olyanok is, akik szegényen, mindenkitől elha­gyatva élnek. Tulajdonképpen Ro-amunda Is ilyen volt, aki az idillikus Tabánból szökkent elő frissen és harmatos-üdén, mint azt irodalmi feljegyzések tanúsítják. A szép kisasszony egy korzói találkozás alkalmával vert fészket az őszülő költő szivében és kitartó anyai ellenkezés dacára is felesége lett, de pár hónapi boldog óra után elvált tőle, visszavonult és e.Wk emlékeinek élt, mint ahogy azt az akkori idők tempója megengedte. Olyan emlékei lehettek, olyan bize'gő és édes emlékei, amelyekből agg­koráig bőven megélhetett, ha tekintetbe vesszük, hogy vannak asszonyok, akik a legszükinarkubb éá lognyár-polgáribb élményeiket is rózsa zinüre tud­ják festeni, ha rá vannak szorulva. Egy asszony, aki az ország legkiválóbb köl.őjét ilyen verssorokra ihleti: „...mi mindent nem mivéltem már veled: A szemeimmel majd megöltelek, Aztán izenkint harapdáltalak, És rágósába ni a kis ujjadat...“ — nem lehetett magányosságában sem elhagyatott. Ami ennél a halálhírnél megemlítésre méltó, az, hogy talán az utolsó múzsák egyike szállt most sír­ba, Rosamundaval. Napjainkban ritkán kolportálnak fiatal hölgyekről olyan híreket, hogy valamelyik költőnek a, múzsája. Ez a szokás kihalóban van. A hölgy ma jobbára aktatáskával jár, kettős köny­velést vezet és állampolgársági gondja van. Nem méltó a dalra. Tíz ujjon lehet megszámolni a költő­ket, akik bogárszemekrő! daliának, cpcrajkakról, be vonul vieeza évek szakadatlan munkája után a hófehérre őszült elnök.- S itt álljunk meg egy pillanatra, o hadd mond­juk el, mint keletkezett Hoover mai otthona, Stanford. Stanford Leland dúsgazdag kaliforniai föl-d- birtokoenak egyetlen fia 18 éves korában tü- dővészben meghalt. A gyászba,borult apa fia emlékére alapítványt lett. Nyolcezer acre-nyi erdejét, s ötven millió dollár készpénzt ajánlott fel egy a higiénia minden követelményeinek meg-felelő egyetemváros építésének céljára. — Ha már az én fiamnak el kellett pusztul­nia, mentsük meg nevében a jövő generációt. Feltételül szabom, — irta elő az alapítólevél, — hogy az egyetemet a nyolcezer acre-nyi er­dős terület kellős közepére építsék, egészségű,po- lás, s minden sportok művelése szempontjából berendezése a legtökéletesebb legyen, s boldo­gult fiam emlékére ..Leland Stanford junior University“-nek neveztessék el. 1881-ben felépült, 1896-ban a sanfranciekói földrengés alkalmával felerészben elpusztult — az alapító Stanford és felesége újabb adomá­nyából azonban ismét helyreállították, még tö­kéletesebbé alakították az Egyesült Államok eme egyik legmodernebb berendezésű, legegész­ségesebb fekvésű, diákjóléti alapítványokkal dúsan felszerelt egyetemét. Némi fizikai munkák vállalása ellenében itt kapott tanulmányai Lefejez tóig teljes e1 látást As tandíjmentességet a templom egerénél is szegényebb, de ambíció, tehetség s munkavágy­tól túlontúl telitett fiatal Herbert Hooa er, Ame­rikának későbbi elnöke. Stanfordi látogatásaim folyamán sok érdeke­set meséltek róla, az egyetem egy-két profesz- szora egykori iskolatársa volt, g a hozzá érzel­mileg ás barátilag legközelebb álló Ádams pro­fesszor igazgatója is lett annak a nagyfontos- ság’U. értékes háborús könyv- és okmánygyüj- teménynek, melyet mint az ..American Relief Administration“ megszervezője és elnöke há­ború alatti és utáni sok évi európai utazásai fo­lyamán gyűjtött s ajándékozott a stanfordi ■egyetemnek Hoover. Észrevette, sejtette, hogy az emberiség any- nyira meg fogja a háborút, s annak 1917. évi szülöttét, a boLevizniust utálni, hogy ahol csak tehetik, még a rájuk vonatkozó emléket is meg fogják semmisíteni, s csak később .jut eszükbe, hogy a történelmi adatok hitelessége szempont­jából még a 1 eg j e 1 e n t ék te le n ebb n ek látszó adat. háborús emlék megőrzése is fontos s' pótolha­tatlan veszteséget jelentene, ha e borzalmas időik ezerfelé szórt adatait, okmányait az utó­kor számára a leggondosaban össze nem szed­nék. Belgiumban. Franciaországban. N émetor- szágban, de fökép Oroszországban a bolseviz- mus főfés zik ében és Magyarországon, a boise- vizmus 1919. évi fióktelepén, nemkülönben a mindig zavaros Balkánon csendben, észrevétlen, magánadakozás, ha másképp nem, vétel utján ládaszámra gyűjt össze mindent, ami a világ­háborúval és a bolsevizmussal összefüggésben állott, A gyűjtött anyagot hajórakomány szám­ra egyenesen Stanfordba küldi. Megalapította a ..Hoover War Library“-t s a stanfordi egye­temnek ajándékozta azt. Ennek a háborús könyvtárnak, illetve ma­gyar gyüjteményrészének révén kapcsolódtam 1923—1924. telén a „Hoover War Libraryu munkásságába s jutottam a könyvtár igazgató­jának, Ádams professzornak önkéntes munka­társaként az egyetem többi professzorának s később Washingtonban Herbert Koovernek tár­saságába. akivel azóta is levélben érintkezés­ben maradtam. Kérésükre időközben Scitovszky Béla. a ma­gyar parlament akkori elnökének utján megsze­reztem s Stanfordba küldtem a magyar ország- gyűlési naplók háború előtti, alatti és utáni, összesen busz évi időtartamra terjedő gyűjte­ményét, s magyar-angol fordítónak, munkatár­sul megszereztem .Tolland Arthur budapesti egyetemi angol professzor Edgár nevű doktor fíá't. aki a magyar okmányoknak angol nyelvre való fordítását évekig végezte Stanfordban. Hoover két fiát. is a stanfordi high-scoolban (gimnázium) és egyetemen neveltette. Sport-te­reken. a stadionban, pompás uszodájuk verse­nyein, ahol pedig csak saját, erejűik, képessé­gük számit, mindig az elsők között szerepelt a két. fiatal Hoover, s mialatt apjuk a magas politikában, ők a magas ugrásban s egyebek­ben szereztek babért. Erdős domb tetejéről néz emeletes szép villá­juk a stanfordi síkra, öreg napjaira ide tér visz- ; sza, itt fogja rendbe sorakoztatni küzdelmes múltja emlékeit, s mint csillagvizsgáló torony­ból. innen fogja fiuyélni Amerika további sor­sát, az uj roosevelti csillag tüzes villogását a sokat küzdött, sokat tapasztalt, sok mindenben és mindenkiben csalódott Hoover. ^ ^ vagy hattyú vállról, evvel szemben fülledt sorokat olvashatunk egy anyarsavarró!, lendkerékről, szár­nyaló rímeket a gondról és dalokat az éhségről, gyermekkórusok számára, Rosamundával az utolsó múzsák egyike ment el, a mai asszonyok kara mcgilletödött pillantással int utána.. „ * lVébemé Isi itat Meghökkeniink a napihiren: Wéber Mérné buda­pesti „lótulajdonos4', egy kis foltozó férfiszabó fe­lesége két üveg jódot ívott elkeseredésében, mert „Dárda nevű lovát, amely nagy fölénnyel nyerte a versenyt, tisztátalan ügetés miatt diszkvalifikál- ták.“ Az ember elgondolja: Wéber kis háztartást vezet a Hársfa-uccán, a szabó műhely mögött, főz és mosogat, miközben egy állhalalos szenvedély dol­gozik benne, lovat tart, trénerrel tárgyal, zabot és szénát vásárol és iigetőnapokon úgy vezeti fel Dár­dát a pályára, mint egy bajadonlányt, fiatal díszei­ben. Dárda nem hoz szégyent a családra, remekül fut, de apró hibák miatt diszkvalifikália a verseny- bizottság. Wébernének forró Térhullámok öntik el a szivét, a szenvedély elvakulteágával leíróban a tréner szobájába s miközben a férjet úgy távolítja el, hogy elküldi fogadást tenni „Tündérlányra“, két üveg jódot hörpint fel a mentőszekrényböl. Wéberné öngyilkos lett egy ló miatt, akiben csaló­dott. Nem lehet m’ndenből következtetéseket le­vonni, de arra gondolunk, hogy kis foltozó szaltó- miihelyek mellől legtöbb esetben nem ilyen roman­tikus ok miatt szoktak halálba menni s ez az esel, a lótartó Wéberné esete kicsit a kispolgári asz- szotiy megváltozott életmódját jelzi. Egy másik Wéberné, aki pár évtizeddel ezelőtt vezetett kis háztartást a szabómühely mögött, napestig dolgo­zott, gyereket nevelt, szabóinast pofozott, mosoga­tóit, pihenőóráiban legfeljebb a szomszédba ment át traccsolni, úgy élte ki a fiatalságát és a magán­életét. Talán elájult volna, ha valaki azt mondja neki, hogy eljön egy idő, amikor a kispolgáráénak fél délután kell rostokolnia a fodrászaiühehben a vizhullám miatt, szombaton kávéházba kell mennie, esténként moziba járni és esetenként az ügetőre. Kispolgárné ma is hajlamos az ájulásra, de ma azért, ha mindenre nem telik. A szegénység ma valójában gyötrelmesen nagy, de ezt az igények óriási arányai is növelik; ha va’ami hiányzik, ami­re vágyunk, az már szegénység. Wéberné egy él­veteg grófhoz ülő szenvedélyt mondhat a magáénak és boldogtalan, hogy Dárdája nem üget tisztán. Uj idők uj szenvedélyeket hoznak. Wéberné és a többi Wébernék, mióta férfimódra dolgoznak a kenyérért, lassankint a férfiszenvedélyekre is rákapnak. Rossz rágondolni, hogy eljön még egy idő, amikor nők a harmincas éveikben pipatóriumot fognak beren­dezni a budoárjukban ... ★ »& másodrangu etnberu Több budapesti női klub március 4-re nagygyű­lést hivott egybe, amelynek indoka az, hogy a há­gai első nemzetközi kodifikáló konferencia egyez­ménye a nőt másodrangu emberré minősíti, „A ma­gyar nők a világ asszonyaival karöltve tiltakoznak az egyezmény sérelmes pontjai ellen/4 Tehát vissza az egész. Az egyenjogúság csak álom volt, a szabad pályavala-ztás humbug, a ke­nyérkereső munka unaloműző játék. És Und-et és Curió és Duse és még rengetegen könnyed mű­kedvelők. A hírrel egyidöben egy Becsben élő magyar or­vosnőről olvasok, aki pontos rákreagenst fedezett fel, amelynek segítségével feltétlen bizonyossággal tudja megállapítani, hogy valaki rákos betegségben szenved-e, vagy nem. Doktor Ligeti Kornélia felfe­dezése orvosi körökben érthető szenzációt kelteti, az uj reagens beláthatatlan utat nyit meg a rák gyógyítása felé, de nagy a gyanúnk, hogy a doktor­nő azért hibázott rá a találmányra, mert még nem tudta magáról, hogy mint inásodraugii ember hajol az cpruvetíák és gőzölgő lombikok fölé. SZ. NAGY MICI. Roosevelt jón — Hoover megy Irta: HUMGARICUS VIATOR ! Férfiak! Figyelem??? | „Androsan'1 ] A tudományos'sexuális'hormon (neo* spermiti) iecithin»preparí.ium, mdy«f g WHV már réien keres Férfias, erős lésr B ismét Használandó ideRtú erőltetésnél. agSfejy H tulizgaioitsáRiiát, túldolgozottságnál, stb. Kérjen tanácsot orvosától * mérrr Eredeti csomagolás, 24 ’abieita 21 Ke Speciális. 38 tabletta 59 Ke. Cyógycsomagolás, ”00 tabletta j 135 Ke, Minden gyó^yEEertárban éo drogtriá an kap- ! haló, ha nem, utánvéttel küldi 5.20 Ke hozzászámitásáva 1: 2 fisl, Cheni. Labor, J. S.Langer, Praha XVI, Zdoravská tr. 46, j Drogériákban és gyógyszertárakban jólbevezetett utazók fel-> | vétetnek. „i.ihii mIiw ■■nniw. — IMIM■■■IHMMI ■ , I, urnrrnn- ■ ■■ ■ — 11 i ■■■■hmm ■■ i iMir- ■ ---------------------------————»—■aiwiiiJiwrYlTr mr- ~~»,'■« i ■ in ■ m—— ni .................................. ■iimi «. .. MAülÁimiilf exiiedfciós éj no?ékölisége feiöen 5.- (81) »2fl¥ RPliP^ ll^Ili3i SÍüK koioBit igen tisztel eláfzfüsn; bélyegelbeis ss Gwi ■4® ÖI 1 %”P04y r *112114 beküldhetik kiadáüivabiSunihai. Praha. Panská 12

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents