Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)

1933-03-31 / 76. (3186.) szám

Mi történik NGin6forsz39b8n» (sp.) Prága, március 30. Mussolini legcsodálatosabb teljesítménye nem az, hogy hatalomra került, hanem az, hogy pompásan be tudott rendezkedni a ha­talomban. Konszolidálta Olaszország helyze­tét s a lenézett, rendetlen, éhező országból elsőrendű nyugati nagyhatalmat teremtett, mely minden tekintetben, — a rend, a nyu­galom, a megelégedettség, a jólét tekinteté­ben is — hibátlanul megállta helyét Európá­ban. Hitler pályafutásának első része ragyo­gó sikerrel befejezett dolog: még sohasem létezett nagy, felújító mozgalom, amely a legalitásának oly nagy százalékával s az erő­szakos eszközök oly gyér használatával érte el útját, mint a német nemzeti szocializmus. Európa, mely régen várt Hitlerre és — vall­juk be — félt tőle, megkönnyebbüléssel vette tudomásul a német nép vezérének békés szándékait s mivel érezte, hogy tiz-tizenkét- éves bizonytalanság után Hitler személyében tényleg a porosz mentalitás illetékes és ma­radéknélküli képviselőjével beszél, szinte nagyobb hajlandóságot mulatóit a megértés műveletének megkezdésére, mint addig, mint a német köztársaság bizonytalanságában. Egy ízben megemli tettük már e helyen az európai béke különös paradoxonját,, azt, hogy a kon­tinens a rettegve várt Hitler uralomrajutása után nagyobb hajlandóságot mutatott a va­lódi- béke megkötésére, mint előbb. Mussolini béketerve, MacDonald csatlakozása az olasz- német felfogáshoz s legújabban Paul-Boncour francia külügyminiszter nyilatkozata, mely leplezetlenül elismeri, hogy „az európai fe­szültség. ma csodálatosan enyhülni kezd“, napnál világosabban igazolják az állítást. Itt. az idő az igazság nevében létesült tízéves európai fegyverszünet aláírására. Itt az idő a kibontakozásra. Európa nem játszik többé rejtett kártyákkal; Hitler felmerülése után semmi sincs, ami kiszámíthatatlan volna- Erős és fegyelmezett népeket vezető erős és biztos kormányok megkísérelhetik azt, ami eddig belsőleg elégedetlen és szétszaggatott mentalitású népek ideges és gyenge kormá­nyainak sohasem sikerült. Eltagadhatatlaa, hogy az atmoszféra kedvező. Végzetes baj volna, ha e jó pillanatban Hitler­nek nem sikerülne a második rész: a hatalom-1 bán való berendezkedés zavartalan és ügyes véghezvitele. A német Führer sokat tanult az olasz Dúcétól, — most sem kell mást tennie, mint Mussolini példáját követnie. A hatalomra került olasz fasizmus hamarosan végett vetett azoknak a kilengéseknek, amelyek kompromit­tálhatták volna a mozgalmat. A kimondottan nemzetellenes ég nemzetbontó világnézetet kép­viselő pártokon kívül valamennyi nemzeti frak­cióval kibékült, nem bántotta a parasztot, a gazdát, a kereskedőt, a művészt, ha nem árulta el a hazát és a mozgalmat, nem vallott szélső­séges álláspontot s e munka rendszeres lefoly­tatása után a fasiszta kormányzás tíz éves év­fordulóján már meg sem lep, ha Mussolini Olasz­országa az európai rend és béke levilágít óbb fárosza, a példakép, amelynek sikere meghódo­lásra és követésre kényszeríti azokat az orszá­gokat, ahol más rendszerek sorra levitézlettek. Hitler útja a po tsdami áll amuri népig szép és zavartalan volt. De az utóbbi napokban ismét pára rakódott le a kitisztított német tükörre. A német belpolitaka nyugalmát a jelen pillanat­ban két akció zavarja. Az egyik a nemzeti szo­cializmus és az acélsisak szövetség konfliktusa, a másik a németek és a zsidók között támadt viszálykodás. Az első akció azért látszik nyug­talanítónak, mert nem a kormány intenciói sze­rint tönténik, s jóformán az egyetlen jelenség két hónap óta a birodalomban, amely nem tör­ténik úgy, ahogy a kormány akarja, azaz nincs „a kormány kezében14. A német nemzeti mozga­lom fegyelmezettsége kezdettől fogva meglepett mindenkit s mindenütt elismerésre talált. Ha most a nemzeti szocialisták vidéki szervezetei a központ intenciói ellenére háborút, kezdtek a másik, kormánypárt és testvéraínkutat ellen, mint a braunschweig: és a pfaizi példa mutatja. Magyarország és a kisantant Kánya magyar kHiOgyminiiitar exgazéja a felsőház külügyi bfzottságéhen Prága, március 30. A csehszlovák sajtóiroda jelenti Budapestről: A magyar felsőház kül­ügyi bizottságában Kánya külügyminiszter beható jelentést tett római, genfi és bécsi út­járól. — locarnói szerződés — mondotta a külügy­miniszter — és a múlt év decemberében a leszerelt államok elvi egyenjogúsításáról kö tött öthatalnú egyezmény nem hozta meg a várt megnyugvást. A leszerelési konferencia kezdete óta felmerült ellentétek megújultak és kiéleződtek, úgy hogy a konferencia zsák uecába jutott. Franciaországban és Csehszlo­vákiában ezek a nyugtalanságok a németoT szági Hitler-mozgalom elötörése miatt, ame­lyet békeveszélyeztető szándékokkal vádoltak meg, továbbá a balkán államok egyes esemé­nyei miatt, melyekért az érdekeit kormányok a felelősséget külföldi uszításokra igyekeztek áthárítani, még fokozódtak s a tárgyilagos szemlélő okvetlen arra a nézetre kellett, hogy jusson, hogy itt egy mesterségesen megszer­vezett sajtókampányról van szó, amely a le­szerelési konferenciát szabotálja és ürügyet keres a leszerelés ellen. Ennek a sajótkam- pánynak a hulláma Magyarországot sem kí­mélte meg. Magyarországnak a békeszerződés revíziójára vonatkozó ismert követeléseit úgy tüntették föl, mintha ezek veszélyeztetnék a világbékét, sőt híreket terjesztettek egy ma­gyar—olasz—német revizionista hármas szö­vetségről. Ezeknek a hamis híreknek valót­lanságait fölösleges cáfolni. A miniszter vé­leménye szerint elég arra utalni, hogy Euró­pában csupán csak egy szerződésekké] össze­fűzött hatalmi csoport van és pedig ez azon államoknak a blokkja, amelyeket katonai és politikai szerződések kötnek Franciaországhoz. Ez a tendenciózus rágalmazási kampány Európában olyan mérgezett atmoszférát te­remtett, hogy már egészen jól informált poli­tikai körökben is azt jelentették ki, hogy egy preventív, vagy pedig olyan természetű háború lehetőségétől lehet tartani, amelyet a katonailag felszerelt államok a leszerelt né­pek e len vezetnének, hogy ezeknek az ellen­állását hosszú esztendőkre megtörjék. A válság eme pillanatáéban terjesztette be Genfben MacDonald ismert leszerelési javas­latát, amely határozóit és merész Hépést je­lent a konkrét leszerelés felé s e»e*i Ix'd Ma*» gyarország is efogadta a további tárgyalások alapjául. A Mussoíini-i'ervre vonatkozólag a külügyminiszter kijelenti, hogy a maga ré­széről! meg van győződve arról, hogy a, négy nyugati állam együttműködése nemcsak ha­tékonyan fogja elősegíteni a békét, hanem a Sokat emlegeted; securitét is jobban garan­tálhatja, mint a fölfegyverzett hadseregek, vagy a katonai szerződések. A kisantant és a vede kapcsolatban álló államok most kényte­lenek afelől határozni, hogy politikai szup- remáciiájukat továbbra is szuronyokkal akar­ják-e alátámasztani, vagy pedig hajlandók az európai kérdések békés megoldásnak útjá­ra térni, amint ezt Mussolini kívánja. Bánni jöjjön is, — fejezte be szavait a külügymi­niszter — a jelenlegi igen bonyolhilt hely­zetben a további fejlődést Magyarországnak hidegvérrel s nyugalommaíll kell figyelemmel követnie s tartózkodnia kell minden tol zá3 téli, amely esetleg azt a benyomást kelthetné, mintha Magyarország a helyzet kiélesedését akarná elősegíteni. Az elmúlt napok esemé­nyeiből azt a nem alaptalan reményt meríti, hogy Magyarországnak jogaiért valló küzdel­mét Európában már senki nem nevezheti il­legális eljárásnak. A miniszter expozéját a bizottság tagjai behatóan megvitatták. Paul-Boncour kijelentette, hogy Franciaország hajlandó lelépni a négyhatalmi szövetségié Indiszkréciók a francia kamara ilii bizottságának üléséről — Tituiescu Parisban — Mussolini Franciaország segítségét kéri a közép- európai problémák megoldására Paris, március 30. Paul-Boncour francia külügyminiszter a kamura külügyi bizottsá­gában részletes előadást tartott az európai politikai helyzetről. A bizalmas nyilatkozat egyes részei különböző indiszkréciók folyton nyilvánosságra kerültek. A Matin szerint a külügyminiszter kijelentette, hogy Német- és Franciaország között „a feszül Még lénye­gesen enyhült44. Franciaországnak meg kell őriznie hidegvérét és Parisban nem szabad túlozni a németországi események jelentősé­gét, mert az utóbbiak többnyire csak belpoli­tikai természetűek és nem befolyásolják a birodalom külpolitikáját. paul-Boncour külö­nösen a nagyhatalmak négyhatalmi tervéről és a revízió kérdéséről nyilatkozott részlete­sen. Hangsúlyozta, hogy a római javaslatokat nem szabad eleve elutasítani. Kívánatos volna, ha a népszövetség tagállamait alkotó négy nagyhatalom között Szorosabb együtt­akkor vigyázni kell, hogy a látszólag jelenték­telen gyermekbetegség ne mérgesedjék el. Ter­mészetesnek találják, hogy az aránytalanul erő­sebb nemzeti szocializmus, amely immár alkot­mányosan sem szorul a nemzeti párt ég az acél­sisak szövetség támogatására, fölényesen visel­kedik és minden helyet elfoglal, de ugyanilyen természetes az is, hogy a gyengeségét érző a cél­éinak-sző vétség mindent elkövet sorainak ki­töltésére, szervezetének megnagyobbitására, ^ s ebbéli törekvésében nem zárkózik el a belépési hajlandóságot mutató volt marxista tömegek működés létesülhetne, de Franciaország hu marad a népszövetséghez és annak demok. ratikus ideáljaihoz. — Valamennyi állam egyenrangú — mon­dotta a miniszter — függeítotniil altol, vájjon nagy-e, va,gy kicsiny. A párisi kormány hü marad a népszövetségi paktum szelleméhez és betűjéhez. Mussolini tervéről csak ezzel az előfeltétellel vagyunk hajlandók tanács­kozni. Paul-Boncour megállapitotta, hogy a reví­zió is csak a népszövetségi paktum keretén belül gondolliliató el. A paktum 19. pontja, a revízióról szól, de a 16. pont megállapítja, hogy a revízió csakis a biztonság keretein be­lül történhet meg. Paul-Boncour szerint Sem­mi sem állandó, de véleménye szeriint e ko­moly kérdéshez mindaddig nem lehet nyul­elől sem. A nemzeti szocialistáik helyi szervei rossz szemmel nézik, hogy a Stabl'helm erősö­dik s félnek, mert az erősödés a marxista front segítségével történik. Idegessé? támadt a vidéki vezetőknél, a központ rosszalásátói is tartottak a saját tehetetlenségük miatt. így keletkezett a konfliktus. Szerencsére a berlini kormány idejekorán le­szerelte a viszálykodást. A német nemzeti föl­lendülés erőpróbája az, vájjon a nemzeti front egységes tud-e maradni, s a nemzeti szocializ­mus testvéri jobbot tud-e nyújtani valamennyi ni, amíg a teljes nyugalom vissza nem állott Európában. A francia külügyminiszter megállapitotta, hogy MacDonald alsóházi beszédét, különö­sen annak a revízióról szóló részeit rosszul fordították le és rosszul interpolálták. A hi­vatalos szöveg mást mond. Fribourg képvi­selő kérdésére, vájjon a francia kormánynak MacDonallddal való tárgyalásai folyamán szó volt-e a gyarmatok aj fölosztásáról, Paul-Bon­cour kijelentette, hogy a gyarmatokról nem tárgyainak. Ybarnegaray képviselő megkér­dezte, vájjon meghivták-e a kisantantot a né­gyes paktumba, míg Lengyelországot kifelej­tették onnan? Paul-Bonoour erre a kérdésre kitérően válaszolt, amennyiben kijelentette, hogy csa,k Franciaország szándékait ismeri és mást nem. (Folytatás a 2. oldal 3. hasábján) nemzeti erőnek, mégha nincs is szüksége támo­gatására. Ha igen, a nemzeti szocializmus be­bizonyította, hogy nem pártmozgalom, hanem tényleg nemzeti föllendülés, amelyet magasabb ideál vezet. Ezért fontos, hogy a nemzeti szo­cialisták és az acélsisakosok között szent ma ­radjon a béke még akkor is, ha az elsőnek nincs praktikus szüksége a másikra, s csak az eszmények közösek. E szimbólikus eggyé forra ­dás miatt követ el mindent Hitler, hogy a vi­szálynak véget vessen. Törekvését szemmeilát hatólag siker kiséri s a nemzeti Németország Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- • Szerkesztőség: Prága II„ Panská ulice 12, évre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, SzlöVeilSzkÓi és TUSzinSzkÓi ellenzéki üártok II, emelet, — Telefon: 30311. -Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké .. ' Prága 11., Panská ulice 12. 111 emelet, Rképes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több pOiltlKCLl TlCLpiLCip)CL Telefon: 34184. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.—Kő. SÚRGÖMYC1M: H1RLRP, PRRHR ^ ^ sz^m m Péntek ■ március

Next

/
Thumbnails
Contents