Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)

1933-03-31 / 76. (3186.) szám

A^KMAxATi v ICAJK.*-TX A KJUMAÍ w^JBBBaBffi&&3&mssHses2BXBas8smiamEsm iARA kohout és a világhírű 7 ÜANCINC GIR1 valamint további attrakciók a SEKT PAVILONBAN Stabad bemeneti Szabad bemeneti 8 I. emeleten magyar étterem vacsora menü 4 fogás Kí 10. i kilábal első gyermekbetegségéből. Rosszabb a helyzet a másik gyermekbeteg­ség körül. Az antiszemitizmus — sajnos —* föl- lelhető csaknem minden európai forradalom gyermekbetegségei között, de míg másutt ha­marosan le szokott tűnni a porondról, addig Németországban most veszedelmesebbnek lát­szik. Itt az a baj, ami különben Németország legnagyobb előnye: a, német alaposság. A bi­rodalom a hibákban is alapos és ezért ölthetett a zsidóellenes mozgalom veszedelmes mérete­iket Hitler országában. Azok, akik az elmúlt napokban nagy lármával megszervezték Euró­pában és Amerikában a németellenes bojkottot, (valószínűleg nem gondoltak arra, hogy akció­juk ily végzetes következménnyel jár. Nem számoltak az uj Németország alaposságával és határozottságával. Ugv vélték, az akcióból szép irodalmi kampány lesz, némi feleselgetés, lárma és nyelvöltögetés, ami után az ellenfelek kibékülnek, — mint az más esetekben történni szokott. A németek azonban nem ismerik a tréfát: ütnek, ha fölbosszantják őket. A nem­zetközi sajtó egy bizonyos része, amely meg­gondolatlanul szereti az „akciókat” és a „szen­zációkat”, s megszokta, hogy a szúnyogból elefántot csináljon, ez alkalommal ismét bebizo­nyította, hogy hívatlan prókátor®ága többet árt. mint használ védencének. Más államok ée népek mosolyogtak volna a newyorki, londoni, lodzi, palesztínai, párisi tün­tetéseken, s tudták volna, hogy ártatlan kis izgalom az, ami jön s újra elmúlik. A nemzeti szocialisták elmúlt harcaikban annyira meg­szokták az alaposságot, hogy most sem tudtak másként felelni, mint alaposan, ami túlzott és hibás dolog volt. Mint kívülálló, objektív, de éz-en a téren tapasztalt szemlélők (hogy úgy mondjuk: szakértők) megállapíthatjuk, hogy a külföldi németellenes agitációért. nem a zsidó­ság felelős, éppúgy, mint nem Iá zsidóság volt felelős tiz-tizenkét év előtt a magyarellenes európai agitációkért sem. Lám, a magyarság sohasem akarta „megbosszulni” a magyaror­szági zsidókon, hogy a nemzetközi sajtó egy időben a magyar antiszemitizmussal agitálva uszított Magyarország ellen. A zsidó magyarok és a keresztény magyarok viszonya ma jó és a különböző vallási! állampolgárok bizonyára za­vartalanul tudnak együttműködni a nemzeti •célokért. Reméljük, hogy az uj Németország antiszemitizmusa, amely nem indokolt s csak a pillanat haragjának és félreértésének követkéz- j ménye, hamarosan eltűnik, a bojkottmozgalom lelohad s a jövőben a német zsidók fegyelme­zetten és odaadóan bocsátják a német nemzet rendelkezésére kétségtelenül meglévő nagy ér­Keresztury és Kmoskó is felszólal pártjaink április 2.-iki lévai népgyülésén I/éva, március 30. (Saját tudósítónktól) Az országos keresriényszocialista párt, a magyar nemzeti párt és a magyar nemzeti munkás- és földmű vés párt által április 2-án, vasárnap délelőtt Léván rendezendő, a Dé- rer-féle iskolareform ellen tiltakozó népgyü- lés a jelek szerint impozáns lefolyású lesz. A P. M H. által már ismertetett szónokokon kiviil fel fog még szólalni a tiltakozó népgyii­léseoi az újabb bejelentés szerint Kimoskó Béla dr., a magyar nemzeti párt lévai kör­zeti szervezetének elnöke is? továbbá Lévá­ra érkezik Kereszthury József, az országos kereszténys zoeialista párt szenátora is, aki szintén beszédet fog mondani a népgyülésén. Kereszthury szenátornak ez lesz az első dél- szJovenszkói szereplése.. Paul-Boncour a négyhatalmi szövetségről (Tudósítás eleje az toldaton) Beszéde végén Paul Boncour kijelentette, hogy helytelen volna, ha Páris lehetővé ten­né Németország és Oroszország szorosabb szövetségét. Éppen ezért Franciaországnak be kell llépnie a négyes paktumba. A fran­cia kormány MacDonaldn&k kijelentette, hogy hajlandó a fárgyailisokat folytatni. Ha a pá­risi kormány a tárgyalásokon részt vesz, ez azért történik,hogy jobban figyelhessen a saját érdekeire, de ugyanakkor a kisantant és Lengyelország érdekeire is, A vita végén üupuy képviselő, a Petit Pá­risién kiadója beszámolt arról a, beszélgetés­ről, amelyet 1932 novemberében Rómában Mussolini ve] folytatott. A duee a következő­ket mondotta: — Szabad vagyok. Nem vállaltam semmi­féle kötelezettséget Németországgal szem­ben, de nem állíthatom, hogy ez örökké igy marad* A francia-olasz ellentéteknek, főleg a flottaparitás, a tuniszi letelepedés és a lybiai határrevízió kérdéseinek, nem tulaj­donitok nagy jelentőséget. Elsősorban azt ki­tékeiket. A mai izgalomból pedig nem marad ináé víesza, mint egy nagy tanulság: a kié ese­ményeket szenzációkká fölfujni szerető nem­zetközi sajtónak óvakodni kell a meggondolat­lan nagyításoktól, még akkor is, ha akciójának van némi alapja, de ez az alap nem elég nagy ahhoz, hogy joggal végzetes és fájdalmas há­borúskodások kiindulópontja legyen. vánom, hogy Franciaország segítségemre le­gyen a kö zép európai probl éma m egoldásá­nál. Jugoszláviából semmiféle területre nem reflektálok, csak azt kívánom, hogy Szalon!- kiben olasz kikötőt kapjak. Paul-Boncour nem maradhat külügyminiszter! Berlin, március 30. A Paul-Boncour nyilat­kozatáról kiadott hivatalos kommüniké sze­rint a kommunisták rendivül meg voltak elégedve a miniszter fejtegetéseivel. Ezt a megállapítást később törölték a hivatalos kommünikéből. Herriot állítólag saját maga járt el, hogy a kompromittáló megállapítás eltűnjön a hivatalos szövegből Az incidens természetesen azonnal mindenféle híreszte­lésekre adott okot. Az Écho de Paris és az Ordre szerint Daladier miniszterelnök nem helyesli Paul-Boncour külpolitikáját és való- színűiéig átveszi a külügyi tárcát, mig Paul- Boncourt visszaküldik a hadiigyminjszté- i Huniba. Pertinax szerint de Jouvene] római | francia nagykövet és de Monzie francia köz- i oktatásügyi miniszter a leghatározottabban ; azt kívánják, hogy Franciaország fenn tar tá- ; sok nélkül csatlakozzék Mussolini négyhatal­mi paktum álhoz­Titulescu utla Paris, március 30. Titulescu román külügy­miniszter a csütörtökre virradó reggelen Pa­risba érkezett. Fogadtatására többek között megjelent a pályaudvaron Osusky csehszlo­vák követ is, Titulescu az újságíróknak ki­jelentette, hogy azért érkezett Párisba, hogy egyrészt Románia, másrészt a kisantant ne­vében érdeklődjék a nemzetközi problémák, főleg a római paktum iránt. Titulescu négy napig marad Fázisban, ahol Daladier-vel és Paul-Boncour-ra] tárgyal, majd tovább uta­zik Londonba. AUTO-KALAND írta Csathó Kálmán VI.- Valóban nagy hálára kötelez,, as szó nyom, szólt a trónörökös. — hogy kisegít ebből a kellemetlen helyzetből. A dolog úgy történt, hogy vadászaton voltam és.... Hosszan elmondta az egész kalandot az őzbakkal, amely a késedelem oka volt ée Trine közben valamennyire magáhoztért. — És most, — fejezte be elbeszélését a fenség, — megtörténhetnék velem, hogy le­lkesem, aminek pedig nem szabad és neon lehet előfordúlni, mert... Mert a pontosság a királyok udvarias­sága! — felelte Trine hirtelen és elmoso­lyodott. A trónörökös ránézett: — TJgy van, asszonyom! És hogy most nem esem az udvariatlanság bűnébe, ezt. ön­nek köszönhetem! — Igazán szerencsém van, hogy éppen erre visz az útja - Ha szabad érdeklődnöm — valami kirándulásról jön? Vagy erre lakik? — — Nemi Nem lakom erre! Csak — ki men­tem egy kis levegőt szívni! — Szép erre a vidék! — És remek idő van! szólt közbe az adjutáns. —• Igen, pedig reggel felhős volt! — mondta a. trónörökös. És oldalról nézte Tri- nét, aki peroről-percre jobban kezdett neki tetszeni. — Milyen bájos a profilja! És egészen leá­nyos! — gondolta a trónörökös, mialatt az időjárásról beszólt. Jő volna megtudni, kkeoda? — Mikor mi indultunk, már sütött a nap!- mondta Trine, hogy mondjon valamit. •— Természetes! —- felelte a trónörökös.- Ha én volnék a nap, én sem takarnám el az arcom felhőkkel, mikor magát nézhetem! • Öhóhó! — nevetett Trine. r- Ezt a bó­kot elterzem emlékbe! Nem is tudtam, hogy fenséged ehhez is ért! Nieknek pirosodni kezdett a füle. Nem at­tól, amit Trine mondott, hanem attól, ahogy mondta. Ez a hang! Ég ez a nevetés! — Mi ez? Ha százszor trónörökös is, mit. kacérko­dik vele? — ó dehogy értek! — felélt a fenség. — Nagyon is ügyetlen vagyok ezen a téren! De kegyed megkönnyíti a dolgomat, mert csak azt kell mondanom, amit gondolok, mikor látom és máris csaknem költemény, amit be­szélek. Most- kezdem érteni a múzsákat és az ihletet — Niels belelépett a gázba- Jó lesz minél ha­marabb véget vetni ennek a társalgásnak — gondolta, de Híjerriid ©Ionéba jóit: — Nem kell annyira sietni! Beérünk ide­jére igy is! Hátulról most már csak nevelés és egy-egy szófoszlány jutott el a soiflfőrüléeig. A társal­gás halkabban folyt, bár élénken és azon a bizonyos negédes hangon, ami két most. is­merkedő ember számára nagyon mulatságos lehet, de annál bosszantóbb egy harmadik számára. Már beértek a városba, de itt, a kocsi le­tért. az egyenes útról, bevágott egy niellék- uccába és kerülővel ment a palota felé. Hjer- rild észrevette: •— Mért nem megy a főúton? — Bocsánat! — felelte Niels. — Erire nö­vi debb! — Dehogy rövídebb! Nagy kerülő! — Igazán? — Én azt hittem rövídebb! Most már mindegy! Ha visszamegyek, még hosszabb 1 — — Majd vógígkoosíkázom a kedvetekért Trinével a városon! — gondolta. — Hogy­isne! Ebben a pillanatban a lélek is tótágast állt. benne, mert a trónörökös azt. kérdezte Trlné'től:-~ Most már, bocsásson meg, csak azt sze­retnem tudni, kinek legyek hálás ezért a •nagy szolgálatért, amit nekem tett? Szabad, asszonyom, a nevét kérdeznem? —■ Szent Istent — döbbent meg Niels, — Mit fog ez most felelni? — Feszülten figyelt, de csak valami morgást hallott. — Vájjon mit mondhatott? — tűnődött szivdobogva. — Egy szót se értettem! De valószínűleg így járt a trónörökös its, mert újra megszólalt: — Bocsánat! Szabad még egyszer? Nem i hallottam . . . Megint ugyanaz a halk mórmolás. A fenség Hjerrildre nézett, ez a fenségre. Egyikük sem értett a Trine bemutatkozásából semmit, de most már kimos lett volna újra kérdezni. Közben meg is érkeztek a palota élé. — Hát nagyon., nagyon köszönöm! — szólt a trónörökös, kezét nyutjva Trinének. — Na­gyon köszönöm és... kezétcsókoloim! Nem tette meg, csak mondta. Pedig Trine úgy vélte, meg íe tehette volna! Miért is ne? Hiszen . . , Hjerrild egy bankót nyomott a Niels mar­kába a kiszállásnál, amit az az első percben sértődve akart visszaadni, de aztán észbeka­pott és felderült arccal dugta zsebre. — Hálásan köszönöm! —• Magában pedig azt gondolta: —- Meg vagyok mentve! Mert ekkor már készen volt a haditervvel és azt is nyugodtan nézte, hogy az adjutáns ceruzát vesz elő és felírja az autó számát. — írhatod! — nevetett magában. — Túl­járok az eszeden! A trónörökös ott állt a lépcsőn és moso­lyogva integetett Trinének, amíg a kocsi ©1 nem indult, aztán pedig azt. mondta Hjerrild- neke — Meg kell tudni, ki ez a bájos teremtés! Okvetlenül meg kell tudni! Holnap ki k©ll nyomozni! > VII. Nem kellett másnapig várni.. Még aznap ki­derült minden. Hjerrild este már jelentette a dolgot a fenségük: — Alighogy el méltózta'tott menni, jelent­kezett a sofőr, itt. nálam a palotában. És arra kért, hogy ne kutassunk a gazdája kiléte után, mert az a hölgy, aki a kocsiban ült, nem a, tulajdonosnő volt A tulajdonon nem lvoó ut&tCilit oi. pe-uKo-ü. Társadalmi Élet # A Kassai Evangélikus Diakonissza Nőegylet, április 2-án, vasárnap délután 6 órai kezdettel val­lásos estét rendez a MaJldm-uccai polgári iskola nagyterm ében, amely alkalommal özv. Kin tetei- Árpádné, a% igléi ev. polgári iskola igazgatója előadást tart a Diákoniesza-anyaJház munkájárói és, intézményeiről. Belépés díjtalan. # A Lévai Katolikus Kör nagyböjti kutarestjén iifj. Heckmann István és áfj. Schubert Pál nagy si­kerrel mutatott be néhány modem költőt, Halmioe Zoltán gordonkán játszotta el Htodéi Largoját, Heckmiann l6tván zongoráikiséretével, ugyanők ját­szották nagy tetszés mellett Htodelnek egy másik müvét is. Miechák István plébános, szentszék! ta­nácsos, a Kör elnöke az egyház szovj etoroszországt helyzetével foglalkozott, A szépszámú liaiIgatóság melegen megtapsolta az előadókat. # Kulturestély Deákiban. A hitterjesztés céljaira minden tekintetben, sikerült, magas szinvonailon mozgó előadást rendezett a római katolikus iskola Herczegh Frigyes deáki-i benoéeptóbános, Somogyi László igazgató és Szabó Ágoston tanító rendezé­sében. Herczegh Frigyes bencésplébánoe megkapó előadásban szemléltette a pogány népek között, pionír munkát végző másszióapoetoflok hősi munká­ját. A gazdag és változatos műsorból, mint leg- kiváí'óbbat meg kell említeni Szabó Ágost tanító betanításában előadott „Mária Isten temploma’1 kezdetű Ifjúsági kéri énekszámot, amit a csöppnyi emberpalánták éhifcatrakeltő módon adtak elő Egyik kimagasló száma volt a műsornak Gounod; Av© Máriája, amit Osemochné Totefous Jőzsa or* szágos nevű énekmüvéeznő adott elő művészi töké­letességgel. Az énekm ti vésznő méltó partnerei vol­tak Kuzma Dénes uradalmi intéző hegedüjátéká­val és Somogyi László iskolaiigazgató pedig zongora- kieéretével. A pompás műsort Danninger Pál dr,- nak lisieuxi kis Te rézről, majd ezt követőieg az oberammergaui passiójátékokról tartott szabad elő­adása zárta be. Az előadó saját- fényképfelvételei­nek vetített képekkel fűszerezett előadása, lebilin­cselő hatást keltett. A hitterjesatés céljaira adakoz­tak: Gödör Kap. János 100, Pigler J&tván dr. 20, dr. Balázsovics Gyulámé 20, Páldy Vilmos 20, Eév-fcz Ferenc 20, Leloviios Cypriám 20, Bencés székház 40, Kuzma Dénes 40, Varga István 20, Herczegh Ist­ván 20, Somgyi Aladár 20. Kiesné Markó Mária 20, Czlbor József 10, Subik Gyula 10, Bús Nándor 10 korona. — Egy hónapi fogházra ítéltek egy kassai kom­munista ügyvédjelöltet. Kassai szerkesztőségünk telefon-álja• A kassal kerületi bíróság Móric-taná­csa tegnap tárgyalta Jűng Béla dr. ügyvédjelölt rendtörv-ényes ügyét, akit az ügyészség lázi fással judoit. Junjg múlt év szeptemiberébeo Stóezon egy kommunista népgyülésén beszédet mondott, amely­ben dicsérte Szovjetoraszomcágot és szidta az itte­ni állapotokat. A bíróság Jung Bélát egy hónapi államifogházra ítélte és az ítéletet nem függesztette fel. tud errő a kirándulásról semmit és neki nagy baja lenn© belőle, ha a dolog kisülne. A trónörököst s&emimellátbatólag kellemet­lenül érintette a dolog. — Persze! perszeJ — szólott. —■ Hm! -. Ezek a sofőrök!... Hallatlan... És a nő? Az talán . . . Hjerrild bólintott: — Kivallattam az ipsét!... A nő a barátnő­je.. Egyébként nevelőnő ugyanott, ahol ő szolgál... A fenség a fejét csóválta. — Pfuj! — szólott mély meggyőződéssel- ■— És kikezd a sofőrrel? Pedig egészen mü­veit nőnek látszott . . . Jó, hogy kezet nem csókoltam neki! ... És hogy még idejében kiderült az igazság, mert akár hiszi, gróf, akár nem, ez a nő nekem határozottan tet­szett! ... Vili. Különös a dologban csak az, hogy ami így kiderült, az nem mindig az igazság. Mert se az nem volt igaz, hogy Niels sofőr, se az, hogy Trine nevelőnő. Való igaz volt ellenben az, hogy a Niels felesége egyáltalán nem vette volua jó né ven, ha a trónörököstől valami köszönelféló< kapott volna, amiért szives volt segítségére sietni, hogy le ne késsen s ennek a kapcsán valóban kiderült volna az igazság, hogy az ura é« az ő legjobb barátnője titokban kvt- t-esben kirándultak. Rettentő pech lett volna a dolog Níelsre nézve, annál is inkább, mert hiszen a kaland után úgy is összeveszett Trinével, aki nem bírta neki megbocsátani, hogy az adjutáns előtt igy kompromittálta. Nem is azzal, hogy azt mondta róla, hogy novelőnő hanem az zal, hogy Önmagát, sofőrnek adta. ki. Soffőrnek! Ha ezt nem mondja, bizonyos, hogy őfen­sége tudakozódott, volna utána és talán . . . talán? ... Ö! A férfiak olyan irigyek és* kegyetle­nek! És nincs bennük semmi megértés' (Vége.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents