Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)
1933-03-30 / 75. (3185.) szám
2 towkm-Mag^ar-hirlap 1933 március 30, esIitSrtofc Beszkid: Még ez évben kiírják a szojmválasztást Puszinszkó kormányzója nyilatkozik — Kormányrendelettel léptetik életbe az autonómiát! — „A ruszin nép már érett arra, hogy saját sorsát intézhesse" Uugvár, március 29. (Rusziniszkói szerkeszt őségünk t ői.) Aliig érkezett haza Be szkid ruszinsakói kormányzó nizzai üdüléséről, máris közrefogták az újságírók, hogy a távolléte alatt elletne lefolyt sajtókampányról, valamin* nizzai útja ©'ölti pragai tárgya lásairól nyilatkozatot csikarjanak ki tőle. Beszkid kormányzó azonban nem szívesen nyilatkozik a sajtónak. Valószínűleg azért- mert nincs sok mondanivalója, hiszen oly távol esik a rnszinszkói politikai élet mindennapi eseményeitől, hogy azokba nincs is alkalma tiileuz’ ebben belekapcsolódni. A sajtó képviselőinek most adott nyilatkozata is ezt bizonyltja. A kotrmóinyzó elmondott." hogy i&j éri az ellene lefuttatott sajtó támadások okát és célját s csak komolytalan kötekedésnek tartja, melyre érdemileg nem is fog válaszolni. A vele ellenlábas sajtó ugyanis szemére vetette a kormányzónak, hogy amíg Ru- szinszkó népe éhezik, azalatt ő Nizzában üdül. A kormányzó azonban már negyven éve jár Nizzák a gyógykezeltetés céljából, amire magas kora miatt egyre nagyobb szüksége van. Prágai tárgyalásaival kapcsolatban a kor. mányzó igen elismerőleg nyilatkozott Maiy- ipetr miniszterelnökről és igen jelentősen hangsúlyozta ki a következőket: ,,Minden nap várom az autonómia bevezetéséről szóló kormányrendeltetek Egészen bizonyos, hogy még ebben az évben kiírják a szojmválaszíásokat.“ Eszerint tehát Ruszin szkó autonómiáját nem a ruszinszkói illetékes politikai tényezők, képviselők és szenátorok bevonásával elkészített autonómia-törvénytervezetnek a parlament elé való terjesztésével akarja a kormány életbeléptét ni, hanem egyszerűen rendelleti utón és olyan autonómiát akar Ruszánszkónak adni, amely valamelyik minisztériumi Íróasztalion készült, a nyilvánosság kizárásával. A kormányzó egyébként erről a rendkívül fontos témáról többet nem is nyilatkozott, hanem rátért az orosz tankönyvek ügyére melyben hosszas harca van az ukrán nyelvi orientációt követő Dérer iskola ügyi miniszterrel lle-/k:d kormányzó e kérdésben aZvt. az állásponton van, hogy éppen az autonómiából kifolyólag a rusxirszkó; elemi iskolai tankönyvek approhálásának joga őt illüeti. Ebben a kérdésiben azonban — úgy látszik — semmi eredményt nem tudott elérni, mert csak annyit felelt, hogy minderre a közeljövő fogja megadni a féléi etet. Megcáfolta ezenkívül a lemondásáról szóló híreket s bevallotta, hogy a szegény ruszinok felsegélyezésére szolgáló gyűjtési akció kudarccal végződött, amennyiben mindössze 60.000 korona gyűlt össze az önkéntes adományokból. Az élelmezési és terményakcióra vonatkozólag örömmel állapi tolta meg Beszkid, hogy sikerült elérniök azt, hogy azt „az egyéni érdekek és politikai pártok ,támogatása* alól mentesítették és most hivatalos utón nyer lebonyolítást**. Beszkid kormányzó itt a cseh agrárpártnak a terményakció körüli dicstelen szerepére célzott Elmondotta még Beszkid, hogy a ruszinsz- kói kisiparosok és kiskereskedők szomorú helyzetét ismeri és erről jelentést is tett az illetékes prágai köröknek. Sajnos, a kormányzó erről szóló jelentésének semmi foganatja nem volt. A kormányzó végül a következőket üzente a nagy nyilvánosságnak: — Arra kérem a nagy nyilvánosságot, hogy most, ezekben a nehéz időkben 'és politikailag ideges atmoszférában várja be tűreA szenátus megszavazta az illetékek emelését Prága, március 29. A szenátus ma délután ülést tartott, amelyen letárgyalta és első olvasásban elfogadta az illetétörvény novelláját, amely az illetékek fölemelését tartalmazza. A kormány a törvénymódosítással 50 millió korona többletbevételre számit A szenátus ezután elintézte Lokota kommunista szenátor mentelmi ügyét és a képviselő-1 ház határozatát a lakásprovizórium ügyében kiadta a bizottságoknak. A szociálpolitikai bizottság ma este tárgyalja le a javaslatot, csütörtök délelőtt, a költségvetési bizottság és csütörtök délben 12 órakor a szenátus plénuma tart ülést, amely gyorsított eljárással elintézi a iakáspro- vizórium meghosszabbítását'. Benes beszámol Genfrfil a külügyi bizottságokban Prága, március 29. Parlamenti körökből úgy értesülünk, hogy a jövő hét keddjére, vagy szerdájára összehívják a nemzetgyűlés mindkét házának külügyi bizottságait és e bizottságok ülésein Benes külügyminiszter a legutóbbi külpolitikai eseményekről fog expozét mondani. 1934 március 31.-ig lesz érvényben a most megkötött magyar-román gazdasági megegyezés Bukarest, március 29. Tilea miniszterelnökségi áram ti tikár újságíróknak nyilatkozott a magyar-román gazdasági tárgyalásokról. Nyilatkozatában megállapította, hogy Románia eddig négyszer annyit exportált Magyarországnak, mint amennyit onnan Romániába szállítottak. Hosszú tárgyalások után sikerült mindkét országot teljes mértékben kielégítő megegyezést létesíteni, A szerződés évi 8000 vagon fűrészelt faárut és 20.009 vagon tűzifa beviteliét biztosítja Magyarországnak. * A petróleum bevitele Magyarországba egyelőre nincs kontingentálva, de ha a magyar kormány később ezt kontingentálni akarná, úgy a kontingens 140.000 tonnát meghaladó mennyiségben állap itta fenéik meg. A szerződés 1934 március 80-ig lesz érvényben. A tárgyalások folyamán felvetődött a dunai államok közti klirLngforgalom bevezetése, ezt azonban nem lehetett megvalósítani, bár a szakértők véleménye szerint a kii>ring jelentékenyen megkönnyítené a dunai államok gazdasági kapcsolatait. lemmel azokat a változásokat, melyeknek érdekében közel egy évtizede harcolunk- Népünk mindenesetre most sokkal érettebb, sokkal fel világosodó ttabb, sokkal kulturáltabb, mint volt az államifoirdulat után. Bizonyíték rá az elterjed! és állandóan fejlődő ! Duchnovits-olvasókörök, kulturegyletek működése, az orosz nemzeti ház felépítése és az orosz napilap létesítése. Éppen ezért most már megérett Podkarpatszka Rusz népe arra, hogy saját sorsát intézze és békeszerzödésileg biztosított önrendelkezési jogát békés utón kiharcolja. Ha ezek a jogok teljes elgondolásban egyszerre nem is valósulhatnak meg, merem állítani, hogy az 1933-as év Podkarkatszka Ruszra nézve sorsdöntő fordulatot fog eredményezni! A kormányzó © legutóbbi kijelentése nagy feltűnést kelt, már azért is, mert köztudomású, hogy a ruszin nép — az áldatlan ukrán- orosz nyelvi harcban szellemileg felőrölve — ma ott tart, hogy saját anyanyelvén úgyszólván se írni, se olvasni nem tud- A ruszin ifjú generáció vagy ukránul, vagy nagyorosz nyelven, vagy csehül ir és olvas. AUTÓ KALAND Irta Csathó Kálmán I. A hatalmas kék Bugatti-koosi bömbölve száguldott a part melletti országúton a város felé. Az ut kanyargós volt, sok helyen lejtős is, ez azonban egy cseppet sem befolyásolta a vezetőt. Nyolcvanas tempóval vette a fordulókat, ahol pedig egy kis egyenest látott maga előtt, ott úgy rálépett a gázpedálra, mintha rekordot akarna javítani. Jámbor, vasárnapi kirándulók ijedten ugrottak a rohanó szörnyeteg elől az ut szélére, szív- dobogva néztek utána, már amennyire a föl- ka vart ponfeliegben lehetett, aztán gyalog- emberi főlháborodátísal mondogatták egymásnak: — Disznóság igy hajtani! Be kellene zárni az ilyet! Bizony isten be kellene!... A vezető mellett ülő urnák körülbelül ugyanez volt a véleménye, de csak sokkal sz&lidebb formában mert neki kifejezést adni. — Fenség! — mondta. — Talán mégsem volna szabad ennyire? — Kegyeskedjék arra gondolni, hogy, ha Isten őrizz, valami szerencsétlenség — A kormánynál ülő fiatalember nevetett: — Akkor a trónt nem én fogom örökölni, hanem Amadé nagybátyám! — Inkább érje az öreg urat ez a szerencse, mint engem az a szégyen, hogy lekéssem, ha csak öt perccel is, a Szent Klára-egyesület ülésének a megnyitójáról! — A ftoffőr a hátsó ülésen ült Brittel, a trónörökös vizslájával, Most előrehajolt és az/t mondta: — Fenséges uram, bátor vagyok jelenteni, hogy pneurnaíikjainik elég rossz állapotban vannak — Ha egy el hő defektet kapunk — — Legyen nyugodt, Koisterí Ha én töröm ki a maga nyakál, a családja holtig úri triódban fo^ élni! — Na! — Mi ez? — Hátsó defektl — felelte KoIsler széles pofával. - Méltóztassék megállni! — Kereket. cserélek! — II. A trónörökös és a másik ur kiszálltak, mialatt a soííför kicserélt© a kilyukadt kerekei, A fenség szétnézett az utón éts azt mondta: — Érdekes, hogy a város felé alig megy kocsi. Egyáltalán alig van forgalom... — Mert arra már későn van, hogy eljöjjenek hazulról az emberek, arra viszont, hogy hazaméin jenek, még korán! — felelte Hjer- rild gróf, aki az adjutánsi tisztet töltötte be a trónörökös mellett, jelenleg azonban éppen úgy, mint maga a fenség, vadászruhában volt. — De most már, ha szabad volna nyomatékosan felhívnom fenséged figyelmét ennek a veszélyes sietésnek a kövei kéz m enyeire, azt ajánlanám, kegyeskedjék a további vezetést Koister.re bízni, mert — — Nem, nem! — felelte a trónörökös idegesen. — Nem bírnám ki most az ő lassú tempóját — Inkább majd vigyázok! Megnézte az óráját: — Inkább lassabban fogok hajtani! Megígérem. — Annál is inkább, mert most már nincs pótkerekünk, -- szólt közbe Koister, aki már elkészült a kerékcserével. — És ka még egy defektet kapunk, toldozni kell és gumim t szerelni! Akkor pedig igazán nem érünk be öt órára! A fenség megcsóválta a fejét. — A fen© egye meg azt a sebzett bakot! Amiatt késtem el ennyire ... És ha még legalább megtaláltam volna! . . . Eldobta a cigarettáját és a volánhoz ült. — Na, gyerünk! in. Ugyanekkor egy másik autó is haladt a város felé. Kisebb gép volt jóvaj és csak kelten ülték benne. A kormánynál egy fiatalember ült, hátul egy hölgy. Hogy milyen hölgy, azt bajos lelt volna megái api tani, Az t f:4 "i ] FTTF' 1' gyógyvíz Xegjobb magyar márka, Ki egyszer használta, Másnak is ajánlja. mert a csukott kocsi aibakán át nem lehetett látni az arcát. A hangja azonban fiatalosan csengett és behízelgő volt, mikor azt mondta: — Én úgy unom magam itt hátul! Miért nem ülhetek melletted? Niels! Niels korholó hangon felelte: — De, Trime! Legyen eszed ! így senkinek sem jut eszébe gyanakodni! Engem ebben a kéznadrágban sofőrnek néznek, téged pedig az uraságuak . . . Ha előre ütsz, itt jobbam rád is ismerhetnek és rögtön látszik az is, hogy egymás kedvéért kocsik ázunk! Trine megijedt: — Jaj, Isten őrizz! — Na, látod! — Hát ezt nem is lett volna szabad! Hallatlan könnyelműség volt!.... Ha valaki meglát!... — Nem fog meglátni senki! Az első taxiállomásnál le teszlek és taxin mássz a Szent Klára-egyasület ülésére. Én pedig visszafordulok és csak este megyek haza. Meg lesz az alibid!... És a délelőtt? És az egész nap? — aggódott Trine. — Fennimore majd igazol otthon!... Ne félj!... — De mikor olyan ügyetlen vagyok! Nem tudok hazudni! IV. — Na, hála Istennek! Mondtam, ugy-e! Ezt H jer tűid gróf kiáltotta abban a pillanatban, amikor egy kanyarodéban nagyot pukkant a jobb első kerék, a fenség hatalmasat rántott a kormányon g ,a kék Bugáit} keresztbefordulva az utón, egy hajszálnyira a mélység szélén, szerencsésen megállóit. Ko- isler sápadtan és dadogva szólalt meg: Most aztán igazán csak a jó Isten őrzött bennünket! A trónörökös arca ős halvány volt, de aztán hirtelen elöntötte a büszke öröm piros- sága: — Hát nem paríroztam ki remekül? Hjer- rild gróf! Hát van nálam biztosabbkezü vezető? Mi? — Hogyne! Hogyne, fenség! Nagyszerű volt! Csak... Azért a jó Isten nélkül most mind ott fekhelnénk a mélységben!... Koister már a kocsi mellett állt és a fejét vakarta: — Éh most aztán nem tudom, hogy fogunk bejutni!... Mert étimig egy kefékét rendbehozok, abba beletelik legalább húsz perc!.... Most elsáppadt a trónörökös. — Hát ez már rettenetes!... Ha lekésem.- Gyorsan, Koister, gyorsan, hátha még... Ebben a percben a kanyarodénál feltűnt a másik autó, a Nielséké. A trónörökös elri- koltotta magát: — Vivát! Itt a menekülés! Ezek bevisznek! Ezezk be fognak vinni! V. Trine csak azt látta, hogy az utón egy nagy kék autó áll keresztben. Mögötte ugyan még volt annyi hely, hogy vigyázva elcsúszhattak volna, de ezt a kis szabad utat elállta kitárt karral egy vadászruhás fiatalember. — .Istenem! Istenem! — sikoltotta. — Mi lesz most? Niels maga se tudta mi lesz, ezért nem is válaszolt. Annyi bizonyos volt, hogy el nem gázolhatja ezt a nyilván segély tkérő másik autóst, sőt az is, hogy mindenképpen meg kell állnia. A fogát szívta ugyan mérgében, de mégis lelassított és megállt, A vadászruhás fiatalember erre fűrén odaugrott a kocsijához, mielőtt meg lehetett volna akadályozni, felrántotta a hátsó ajtót és egyenesen Trinéhez intézve a szót, azt mondta: — Bocsánat, asszonyom! Erik trónörökös vagyok! A kocsim defektet kapott, pedig félölre benn kell lennem a palotában, mert ötkor a Szent KI ára-egyesület ülésén kell elnökölnöm... Arra leérem, legyen szives és vegyen fel a kocsijára... Trine se holt nem volt, se eleven. Valamit dadogott, nem lehetett érteni hogy mit, de a'kkorrára már Nielst ott állt az ajtó mellett, udvarias sofőr-pózban és tiszteletteljes hangon mondta: — Parancsol jón, fenséges uram! Még éppen beérhetünk fél öl re! — Hát akkor, ha 'megengedd! •— szólt a trónörökös és már ott is ült Trine mellett a hátsó ülésen. — De ha már ilyen szives, asszonyom, talá naz adjutánsomat Is bevihet- nők... — Éa mert már ekkorára a kapitány is olt volt, bemutatta: -- Gróf Hjerrild kapitány!.,. Niels felnyitotta a pó tű lést: —- Parancsoljon, gróf űrt Trinévéi forgott a világ. „(Vég© következik.)
