Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)

1933-03-30 / 75. (3185.) szám

2 towkm-Mag^ar-hirlap 1933 március 30, esIitSrtofc Beszkid: Még ez évben kiírják a szojmválasztást Puszinszkó kormányzója nyilatkozik — Kormányrendelettel léptetik életbe az autonómiát! — „A ruszin nép már érett arra, hogy saját sorsát intézhesse" Uugvár, március 29. (Rusziniszkói szer­keszt őségünk t ői.) Aliig érkezett haza Be szkid ruszinsakói kormányzó nizzai üdüléséről, máris közrefogták az újságírók, hogy a távolléte alatt elletne lefolyt sajtókampány­ról, valamin* nizzai útja ©'ölti pragai tárgya lásairól nyilatkozatot csikarjanak ki tőle. Beszkid kormányzó azonban nem szívesen nyilatkozik a sajtónak. Valószínűleg azért- mert nincs sok mondanivalója, hiszen oly távol esik a rnszinszkói politikai élet min­dennapi eseményeitől, hogy azokba nincs is alkalma tiileuz’ ebben belekapcsolódni. A sajtó képviselőinek most adott nyilat­kozata is ezt bizonyltja. A kotrmóinyzó el­mondott." hogy i&j éri az ellene lefuttatott sajtó támadások okát és célját s csak komoly­talan kötekedésnek tartja, melyre érdemi­leg nem is fog válaszolni. A vele ellenlábas sajtó ugyanis szemé­re vetette a kormányzónak, hogy amíg Ru- szinszkó népe éhezik, azalatt ő Nizzában üdül. A kormányzó azonban már negyven éve jár Nizzák a gyógykezeltetés céljából, amire magas kora miatt egyre nagyobb szüksége van. Prágai tárgyalásaival kapcsolatban a kor. mányzó igen elismerőleg nyilatkozott Maiy- ipetr miniszterelnökről és igen jelentősen hangsúlyozta ki a következőket: ,,Minden nap várom az autonómia beve­zetéséről szóló kormányrendeltetek Egé­szen bizonyos, hogy még ebben az évben kiírják a szojmválaszíásokat.“ Eszerint tehát Ruszin szkó autonómiáját nem a ruszinszkói illetékes politikai tényezők, képviselők és szenátorok bevonásával el­készített autonómia-törvénytervezetnek a parlament elé való terjesztésével akarja a kormány életbeléptét ni, hanem egyszerűen rendelleti utón és olyan auto­nómiát akar Ruszánszkónak adni, amely valamelyik minisztériumi Íróasztalion ké­szült, a nyilvánosság kizárásával. A kormányzó egyébként erről a rendkívül fontos témáról többet nem is nyilatkozott, hanem rátért az orosz tankönyvek ügyére melyben hosszas harca van az ukrán nyelvi orientációt követő Dérer iskola ügyi minisz­terrel lle-/k:d kormányzó e kérdésben aZvt. az állásponton van, hogy éppen az autonó­miából kifolyólag a rusxirszkó; elemi iskolai tankönyvek approhálásának joga őt illüeti. Ebben a kérdésiben azonban — úgy látszik — semmi eredményt nem tudott elérni, mert csak annyit felelt, hogy minderre a kö­zeljövő fogja megadni a féléi etet. Megcáfolta ezenkívül a lemondásáról szóló híreket s bevallotta, hogy a szegény ruszinok felsegélyezésére szol­gáló gyűjtési akció kudarccal végződött, amennyiben mindössze 60.000 korona gyűlt össze az önkéntes adományokból. Az élelmezési és terményakcióra vonatkozó­lag örömmel állapi tolta meg Beszkid, hogy si­került elérniök azt, hogy azt „az egyéni ér­dekek és politikai pártok ,támogatása* alól mentesítették és most hivatalos utón nyer lebonyolítást**. Beszkid kormányzó itt a cseh agrárpárt­nak a terményakció körüli dicstelen szere­pére célzott Elmondotta még Beszkid, hogy a ruszinsz- kói kisiparosok és kiskereskedők szomorú helyzetét ismeri és erről jelentést is tett az illetékes prágai köröknek. Sajnos, a kor­mányzó erről szóló jelentésének semmi foga­natja nem volt. A kormányzó végül a következőket üzente a nagy nyilvánosságnak: — Arra kérem a nagy nyilvánosságot, hogy most, ezekben a nehéz időkben 'és poli­tikailag ideges atmoszférában várja be tűre­A szenátus megszavazta az illetékek emelését Prága, március 29. A szenátus ma délután ülést tartott, amelyen letárgyalta és első olva­sásban elfogadta az illetétörvény novelláját, amely az illetékek fölemelését tartalmazza. A kormány a törvénymódosítással 50 millió ko­rona többletbevételre számit A szenátus ezután elintézte Lokota kommu­nista szenátor mentelmi ügyét és a képviselő-1 ház határozatát a lakásprovizórium ügyében kiadta a bizottságoknak. A szociálpolitikai bi­zottság ma este tárgyalja le a javaslatot, csü­törtök délelőtt, a költségvetési bizottság és csütörtök délben 12 órakor a szenátus plénuma tart ülést, amely gyorsított eljárással elintézi a iakáspro- vizórium meghosszabbítását'. Benes beszámol Genfrfil a külügyi bizottságokban Prága, március 29. Parlamenti körökből úgy értesülünk, hogy a jövő hét keddjére, vagy szerdájára összehívják a nemzetgyűlés mind­két házának külügyi bizottságait és e bizottsá­gok ülésein Benes külügyminiszter a legutóbbi külpolitikai eseményekről fog expozét mondani. 1934 március 31.-ig lesz érvényben a most megkötött magyar-román gazdasági megegyezés Bukarest, március 29. Tilea miniszterel­nökségi áram ti tikár újságíróknak nyilatko­zott a magyar-román gazdasági tárgyalások­ról. Nyilatkozatában megállapította, hogy Ro­mánia eddig négyszer annyit exportált Ma­gyarországnak, mint amennyit onnan Romá­niába szállítottak. Hosszú tárgyalások után sikerült mindkét országot teljes mérték­ben kielégítő megegyezést létesíteni, A szerződés évi 8000 vagon fűrészelt faárut és 20.009 vagon tűzifa beviteliét biztosítja Magyaror­szágnak. * A petróleum bevitele Magyarországba egye­lőre nincs kontingentálva, de ha a magyar kormány később ezt kontingentálni akarná, úgy a kontingens 140.000 tonnát meghaladó mennyiségben állap itta fenéik meg. A szerződés 1934 március 80-ig lesz ér­vényben. A tárgyalások folyamán felvetődött a dunai államok közti klirLngforgalom bevezetése, ezt azonban nem lehetett megvalósítani, bár a szakértők véleménye szerint a kii>ring je­lentékenyen megkönnyítené a dunai államok gazdasági kapcsolatait. lemmel azokat a változásokat, melyeknek érdekében közel egy évtizede harcolunk- Népünk mindenesetre most sokkal érettebb, sokkal fel világosodó ttabb, sokkal kulturál­tabb, mint volt az államifoirdulat után. Bizo­nyíték rá az elterjed! és állandóan fejlődő ! Duchnovits-olvasókörök, kulturegyletek mű­ködése, az orosz nemzeti ház felépítése és az orosz napilap létesítése. Éppen ezért most már megérett Podkarpatszka Rusz népe arra, hogy saját sorsát intézze és békeszerzödésileg biztosított önrendelkezé­si jogát békés utón kiharcolja. Ha ezek a jogok teljes elgondolásban egyszerre nem is valósulhatnak meg, merem állítani, hogy az 1933-as év Podkarkatszka Ruszra nézve sorsdöntő fordulatot fog eredmé­nyezni! A kormányzó © legutóbbi kijelentése nagy feltűnést kelt, már azért is, mert köztudomá­sú, hogy a ruszin nép — az áldatlan ukrán- orosz nyelvi harcban szellemileg felőrölve — ma ott tart, hogy saját anyanyelvén úgy­szólván se írni, se olvasni nem tud- A ru­szin ifjú generáció vagy ukránul, vagy nagy­orosz nyelven, vagy csehül ir és olvas. AUTÓ KALAND Irta Csathó Kálmán I. A hatalmas kék Bugatti-koosi bömbölve száguldott a part melletti országúton a város felé. Az ut kanyargós volt, sok helyen lejtős is, ez azonban egy cseppet sem befolyásolta a vezetőt. Nyolcvanas tempóval vette a for­dulókat, ahol pedig egy kis egyenest látott maga előtt, ott úgy rálépett a gázpedálra, mintha rekordot akarna javítani. Jámbor, vasárnapi kirándulók ijedten ugrottak a ro­hanó szörnyeteg elől az ut szélére, szív- dobogva néztek utána, már amennyire a föl- ka vart ponfeliegben lehetett, aztán gyalog- emberi főlháborodátísal mondogatták egy­másnak: — Disznóság igy hajtani! Be kellene zárni az ilyet! Bizony isten be kellene!... A vezető mellett ülő urnák körülbelül ugyanez volt a véleménye, de csak sokkal sz&lidebb formában mert neki kifejezést adni. — Fenség! — mondta. — Talán mégsem volna szabad ennyire? — Kegyeskedjék ar­ra gondolni, hogy, ha Isten őrizz, valami sze­rencsétlenség — A kormánynál ülő fiatalember nevetett: — Akkor a trónt nem én fogom örökölni, hanem Amadé nagybátyám! — Inkább érje az öreg urat ez a szerencse, mint engem az a szégyen, hogy lekéssem, ha csak öt perc­cel is, a Szent Klára-egyesület ülésének a megnyitójáról! — A ftoffőr a hátsó ülésen ült Brittel, a trón­örökös vizslájával, Most előrehajolt és az/t mondta: — Fenséges uram, bátor vagyok jelenteni, hogy pneurnaíikjainik elég rossz állapotban vannak — Ha egy el hő defektet kapunk — — Legyen nyugodt, Koisterí Ha én töröm ki a maga nyakál, a családja holtig úri triód­ban fo^ élni! — Na! — Mi ez? — Hátsó defektl — felelte KoIsler széles pofával. - Méltóztassék megállni! — Kere­ket. cserélek! — II. A trónörökös és a másik ur kiszálltak, mi­alatt a soííför kicserélt© a kilyukadt kerekei, A fenség szétnézett az utón éts azt mondta: — Érdekes, hogy a város felé alig megy kocsi. Egyáltalán alig van forgalom... — Mert arra már későn van, hogy eljöjje­nek hazulról az emberek, arra viszont, hogy hazaméin jenek, még korán! — felelte Hjer- rild gróf, aki az adjutánsi tisztet töltötte be a trónörökös mellett, jelenleg azonban éppen úgy, mint maga a fenség, vadászruhában volt. — De most már, ha szabad volna nyo­matékosan felhívnom fenséged figyelmét en­nek a veszélyes sietésnek a kövei kéz m enyei­re, azt ajánlanám, kegyeskedjék a további vezetést Koister.re bízni, mert — — Nem, nem! — felelte a trónörökös ide­gesen. — Nem bírnám ki most az ő lassú tempóját — Inkább majd vigyázok! Megnézte az óráját: — Inkább lassabban fogok hajtani! Meg­ígérem. — Annál is inkább, mert most már nincs pótkerekünk, -- szólt közbe Koister, aki már elkészült a kerékcserével. — És ka még egy defektet kapunk, toldozni kell és gum­im t szerelni! Akkor pedig igazán nem érünk be öt órára! A fenség megcsóválta a fejét. — A fen© egye meg azt a sebzett bakot! Amiatt késtem el ennyire ... És ha még legalább megtaláltam volna! . . . Eldobta a cigarettáját és a volánhoz ült. — Na, gyerünk! in. Ugyanekkor egy másik autó is haladt a város felé. Kisebb gép volt jóvaj és csak kelten ülték benne. A kormánynál egy fiatal­ember ült, hátul egy hölgy. Hogy milyen hölgy, azt bajos lelt volna megái api tani, Az t f:4 "i ] FTTF' 1' gyógyvíz Xegjobb magyar márka, Ki egyszer használta, Másnak is ajánlja. mert a csukott kocsi aibakán át nem lehetett látni az arcát. A hangja azonban fiatalosan csengett és behízelgő volt, mikor azt mondta: — Én úgy unom magam itt hátul! Miért nem ülhetek melletted? Niels! Niels korholó hangon felelte: — De, Trime! Legyen eszed ! így senki­nek sem jut eszébe gyanakodni! Engem eb­ben a kéznadrágban sofőrnek néznek, téged pedig az uraságuak . . . Ha előre ütsz, itt jobbam rád is ismerhetnek és rögtön látszik az is, hogy egymás kedvéért kocsik ázunk! Trine megijedt: — Jaj, Isten őrizz! — Na, látod! — Hát ezt nem is lett volna szabad! Hal­latlan könnyelműség volt!.... Ha valaki meg­lát!... — Nem fog meglátni senki! Az első taxi­állomásnál le teszlek és taxin mássz a Szent Klára-egyasület ülésére. Én pedig visszafor­dulok és csak este megyek haza. Meg lesz az alibid!... És a délelőtt? És az egész nap? — aggó­dott Trine. — Fennimore majd igazol otthon!... Ne félj!... — De mikor olyan ügyetlen vagyok! Nem tudok hazudni! IV. — Na, hála Istennek! Mondtam, ugy-e! Ezt H jer tűid gróf kiáltotta abban a pilla­natban, amikor egy kanyarodéban nagyot pukkant a jobb első kerék, a fenség hatalma­sat rántott a kormányon g ,a kék Bugáit} ke­resztbefordulva az utón, egy hajszálnyira a mélység szélén, szerencsésen megállóit. Ko- isler sápadtan és dadogva szólalt meg: Most aztán igazán csak a jó Isten őrzött bennünket! A trónörökös arca ős halvány volt, de az­tán hirtelen elöntötte a büszke öröm piros- sága: — Hát nem paríroztam ki remekül? Hjer- rild gróf! Hát van nálam biztosabbkezü ve­zető? Mi? — Hogyne! Hogyne, fenség! Nagyszerű volt! Csak... Azért a jó Isten nélkül most mind ott fekhelnénk a mélységben!... Koister már a kocsi mellett állt és a fejét vakarta: — Éh most aztán nem tudom, hogy fo­gunk bejutni!... Mert étimig egy kefékét rendbehozok, abba beletelik legalább húsz perc!.... Most elsáppadt a trónörökös. — Hát ez már rettenetes!... Ha lekésem.- Gyorsan, Koister, gyorsan, hátha még... Ebben a percben a kanyarodénál feltűnt a másik autó, a Nielséké. A trónörökös elri- koltotta magát: — Vivát! Itt a menekülés! Ezek bevisz­nek! Ezezk be fognak vinni! V. Trine csak azt látta, hogy az utón egy nagy kék autó áll keresztben. Mögötte ugyan még volt annyi hely, hogy vigyázva elcsúszhattak volna, de ezt a kis szabad utat elállta kitárt karral egy vadászruhás fiatal­ember. — .Istenem! Istenem! — sikoltotta. — Mi lesz most? Niels maga se tudta mi lesz, ezért nem is válaszolt. Annyi bizonyos volt, hogy el nem gázolhatja ezt a nyilván segély tkérő másik autóst, sőt az is, hogy mindenképpen meg kell állnia. A fogát szívta ugyan mér­gében, de mégis lelassított és megállt, A va­dászruhás fiatalember erre fűrén odaugrott a kocsijához, mielőtt meg lehetett volna aka­dályozni, felrántotta a hátsó ajtót és egye­nesen Trinéhez intézve a szót, azt mondta: — Bocsánat, asszonyom! Erik trónörökös vagyok! A kocsim defektet kapott, pedig fél­ölre benn kell lennem a palotában, mert öt­kor a Szent KI ára-egyesület ülésén kell el­nökölnöm... Arra leérem, legyen szives és ve­gyen fel a kocsijára... Trine se holt nem volt, se eleven. Valamit dadogott, nem lehetett érteni hogy mit, de a'kkorrára már Nielst ott állt az ajtó mellett, udvarias sofőr-pózban és tiszteletteljes han­gon mondta: — Parancsol jón, fenséges uram! Még ép­pen beérhetünk fél öl re! — Hát akkor, ha 'megengedd! •— szólt a trónörökös és már ott is ült Trine mellett a hátsó ülésen. — De ha már ilyen szives, asszonyom, talá naz adjutánsomat Is bevihet- nők... — Éa mert már ekkorára a kapitány is olt volt, bemutatta: -- Gróf Hjerrild ka­pitány!.,. Niels felnyitotta a pó tű lést: —- Parancsoljon, gróf űrt Trinévéi forgott a világ. „(Vég© következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents