Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)
1933-03-25 / 71. (3181.) szám
1933 március 25, sztwnibat. 3 A román ellenzék vezéreinek interpellációja a bukaresti Skoda-képviselet afférjáról Vajda-Vojvod miniszterelnök szigorú vizsgálat megindulását jelentette be A katonai hatóságok kezében van a nyomozás Bukarest, március 24. A Csehszlovák Távirati Iroda jelenti: A Skoda-miüvek bukaresti képviseletének afférje tegnap délután újból élénken foglalkoztatta a román kamarát. Lupu dr. volt miniszter, az agrárpárt feje, Bratianu György, Juniána volt igazság- ügyminiszter és D'Uca, a liberálisok vezére jegyzett be sürgős interpellációt, amelyek heves vita középpontjába kerülitek. Lupu dr. azt állította, hogy a pénzügyi hatáságuk által a Skoda-miüvek képviseletéinél foganatosított házkutatás során bizalmas katonai okmányokat találtak. Egyben felhívta a kormány figyelmét arra, hogy a Skoda-müvek bukaresti képviselője egy osztrák állampolgár. Követelte a Skoda romániai vezérképviselöjén ek letartóztatását kémkedés és megvesztegetés eimémo Dúca a liberális párt nevében ugyancsak a Skoda-íképviselő letartóztatását s a legszigorúbb vizsgálatot sürgette- A hatóságoknak meg kell áMapitaniok, kik vettek részt a katonai iratokkal folyó manipulációban s az esetleges bűntársakat is ártalmatlanná kell tenniük. Vajda-Vojvod miniszterelnök azonnal választ adott az interpellálóknák: A kormány nem hajlandó ebből az afférból politikai fegyvert kovácsolni. Teljesen szabad kezet biztosit a katonai hatóságoknak a vizsgálat lefolytatására és az ügy likvidálására. Ellene fordult a miniszterelnök a felelőtlen s könnyelmű vádaskodásnak, mint amely alkalmas az ország és a hadsereg presztízsének veszélyeztetésére. Biztosította az interpellá- lókat, hogy a kormány a legszigorúbban el fog járni az esetleges korrupció bűnösei ellen, meg kell azonban várni a vizsgálat lefejezését. A miniszterelnök után Samsonovié tábornok nyilatkozott olyan értelemben, hogy a katonai hatóságok a legszélesebbkörü vizsgálatot folytatják. Felszólalása után az ülést, amely kerek nyolc órát vett igénybe, a késő éjféli órákban berekesztették. A kamara pénteken folytatja tanácskozásait. HMy képviselő akciója a silovenszkói és nisiin- szkói kisiparosok és kiskereskedők érdekétien Prága, március 24. A munkanélküliség s ennek következtében a ikenyértelenség Szloven- szkón és Ruszin6zkóban ma már csaknem minden társadalmi osztályra ránehezedett. Az ipari és mezőgazdasági munkásság általános elszegényedése s Ínsége mellett a kisgazdák és Szlovenszkó és Ruszinszkó egykor jómódú kisiparostársadalma jutott a tönk szélére s ezek megmentése sürgős intézkedéseket kíván. A munkásság munkanélküliségének enyhítésére törvényes intézkedések vannak, de a kisiparosok ügyében egyes helyi nyomorenyhitő akciókon kívül nem igen történt semmi. Hok'ky Károly, a ruszinszkói magyarság országos kérész- tényszocialistapárti nemzetgyűlési képviselője, ezért fölhívta az illetékes népjóléti minisztérium-figyelmét a kérdés fontosságára g közölte egyúttal a népjóléti miniszterrel személyesen is az önhibájukon kivül a legnagyobb nyomorba jutott nagyszöllősi, beregszászi, munkácsi, komáromi s egyáltalában a tudomására jutott szí ovenszkói és ruszinszkói tönkrement kisiparosok s kiskereskedők névsorát azzal, hogy a minisztérium a rendelkezésére álló eszközökből ezeknek a szerencsétleneknek Í6 juttasson valami segélyt nyomoruk enyhítésére. Reméljük, hogy a népjóléti minisztérium fölismeri e társadalmi osztály fönntartásának az állam érdekében való óriási jelentőségét s módot fog találni arra, hogy őket a végpusztulástól megmentse. MacDonald alsóházi beszédét kedvezőtlenül ítélték meg Parisban Uíabb bonyodalmak a lefegyverzési konferencián London március 24. Tegnapi számunkban jelentettük, hogy MacDonald csütörtök délután az alsóházban beszámolt európai utjának eredményéről. MacDonald beszédében ismételten leszögezte, hogy teljesíteni kell az egyenjogúságra vonatkozó német követeléseket és az európai politikát uj alapokra kell helyezni. Párf8, március 24. MacDonald alsóházi beszédét a párisi sajtó rendkívül kelletlenül fogadja. Különösen azt nehezményezik a francia fővárosban, hogy MacDonald a franciák esetleges szabotázsára célozva a római tervre vonatkozóan a következőket mondotta: „Remélem, hogy a kísérlet sikerrel fog járni. Annyi azonban bizonyos, hogy, ha a három nagyhatalom közül az egyik minden további vizsgálat nélkül elvetné a római gondolatot, vagy keresztülvitele elé fölösleges akadályokat gördítene, akkor ezt a hatalmat terheli a felelősség az összes következményekért," A klsnépek a római terv ellen London, március 24. A Times genfi tudósítójának jelentése szerint a lefegyverzési konferencia hangulata ismét kedvezőtlenné vált. A négyhatalmi paktum terve rossz hatást gyakorolt a Genfbe összegyűlt kisállamokra. A kisállamok nem hajlandók elfogadni az európai direktóriumot és helytelenítik, hogy MacDonald a szerződések revíziójának kérdését megfelelő diplomáciai előkészítés nélkül a nemzetközi politika porondjára vetette. A cseh sajsó Mussolini és MacDonald tervéről Prága, március 24. A cseh sajtó bőven foglalkozik Mussolini tervével, illetve MacDonald párisi tárgyalásaival. A Národni Politika egyebek között a következőket írja: A francia kor mány mindenesetre világosan értésére adta MacDonaldnak, hogy egyetért a tiz éves status quo megkötésével, egyetért azzal, hogy a nép- szövetség fórumán tárgyalás alá kerülhessenek a revízió egyes kérdései, azonban nem mond le a kisantant blokkjával és Lengyelországgal való legszorosabb együttműködéséről. Ez azt jelenti, hogy a francia kormány gyakorlatilag kizárja Mussolini tervéből egyrészt a batárre- vizió bármily lehetőségét, másrészt a nagyhatalmi blokkot, amely valamennyi európai kérdésben a kisantant, Lengyelország és a kisállamok nélkül döntene. E két követelés felől Franciaország egyáltalában nem bocsátkozha- tik tárgyalásba, ez mindennemű tervbe föntar- tás nélkül be kell foglalni, ha nem akarják azt, ho—"- Franciaország, a kisantant, Lengyelország 'és a többi kisállamok külön paktumot kössenek az együttes föllépésre. A kisantant és Lengyelország szorosabb bele a Sternbach Fritz tudatába. Még egyszer iszonyodó figyelemmel hosszan pillantott a nyo- szolyára, aztán a fejéhez kapott és sebzett vadként üvöltve tántorgott ki a házból. Én utána. Egész éjjel lenn az öböl partján sétáltam a félőrült szerencsétlennel, — végre az öreg doktort láttuk jönni, hát hozzáfutottam, “örülj, Fritz“, mondtam aztán a vőlegényhez térve, — „a doktor garantálja, mentve az élete, — nem hallod, Fritz? Niooletta élni fog!“ ő örülni próbált, de aztán, nyilván az üldöző kép hatása alatt, továbbra ig torzult arccal kábán bámult maga elé. Valamit motyogott: „oh csak éljen, éljen... élj, drága egyetlenem... én ... én úgy is érzem, én előre tudom, én belehalok ...“ „Fritz11, rival- tam rá, — „megőrültél? Niooletta élni fog s ti boldogok lesztek!11 ő nem szólt, láttam Tajta, az iszonyat üldöző képével viaskodik bensejé- ben. Némán sétáltunk tova a parton az első őszi eső éji ködében ... S az eljegyzési lakoma? Persze elmaradt. A másik két pár várt, habozott, majd hervadó kedvvel ment haza mindenki. Hja vége volt a nyári káprázat farsangjának, vége a neo-antik idyllek modern mithológiájának! Az első őszi eső hainvazó szerdaként vetette vissza az „argonautákat11 a ^rózai jelen sarába. Az a két jegyespár bizony hamarosan szétrebben g azt hiszem, nem is találtak többé egymásra. Üres lett Lussin. Csak én maradtam ott. És híven kitartottam Fritz barátom s a lassan, nehezen gyógyuló Niooletta mellett. * Témakönyvembe pillantok: „hosszú hetek múltán ma végre engedélyt kaptunk, bemehettünk a iábbadozó beteghez. Féltem a perctől, rettegtem Fritz miatt, de nem... Nicoletta a fátyol- művészet oly tökélyével takarta el balarcát, égett keblét és karját, hogy az illúzió teljes s ő a régi bájos Daphne volt. Frízt ujjongva ölöte magához menasszoriyát, de a csók alatt a fátyol féirccsuszott az arc s a kebel borzalmas kék vörös helyéről s a vőlegény elképedve tán- torodott vissza. Persze erőt vett magán, tréfált, nevetett, de hátrább ült s kerülte a könnyein át rámeredő leány kutató tekintetét. Kínos percek... de majd megszokja Fritz azokat a heges égési sebeket... El ig mentünk másnap, voltunk ott még többször; háromszor, négyszer, ötször, hatszor, de mikor hetedszerre kellett volna vizitelnünk Frantichéknál, Fritz a fejét rázta és sehogyse akart felkelni a kávéházi Asztalától. Küszködve súgta: — Értsd meg, lieber Freund, én háborodottan török pálcát önmagam felett, nem tehetek róla, de képtelen vagyok rá... nem tudok hozzá elmenni! Ne emlegesd a „lelkét11, mert én arról se tehetek, hogy a lélek, sajnos, testhez van kötve. Én ma is a régi hévvel szeretem a régi Daphnémat, — de ez a szegény mostani Nicoletta más valaki... más, nem csak szegény testében, de gyanakvó lelkében is, hisz mindig azt kémleli rajtam, nem hazudom-e a gyöngédséget neki? Nem bírom ki. Ezt a második Ni- colettát nem szerethetem... Persze azért mint tiszt és gentleman állok a szavamnak: nem szeretem, nem szerethetem, de elveszem. Ezt én egy órával ezelőtt már becsületes nyíltsággal megírtam Frantich papának. — Az Istenért, mit tettél? Ám mielőtt szidalmaimat befejezhettem volna, már is levéllel érkezett asztalunkhoz a Fan- tich öreg nostroumója. „Fritz von Sternbach torpedóhadnagy urnák, köszönöm, de nem kell a kegyelem-szerelem, — ön szabad, legyen boldog, boldogabb az elhagyott Nieolettánál11. Szörnyű, de céltalan veszekedés lett ott kettőnk közt. Fritz csak a vállát vonogatta: neki lejárt a szabadsága s másnap már a pólai hajóra kellett szállnia. Háborodottan búcsúztam tőle: „kegyetlen hóhér, vigyázz, eszébe ne juss az igazságos Istennek!11 Soká néztem a „Wurmbrand11 gőzös távolodó füstje után, majd bucsuvizitre mentem Fanti- chék'hoz. Nicoletta letörölte könnyeit g szilárd elszántsággal beszélt uj életéről: be fog lépni gépirónőnek a szigetkapitánysághoz ... Aztán hazatértem Grandéba. Hm, és a novella? íme, jött elég „cselekmény11 és „tarkító változatosság11, de a téma még igy is suta. Nem lehet megirni. Valami még mindig hiányzik belőle. De micsoda? Eh, tudom is én... Hagyjuk, tegyük félre. Azzal becsaptam téma-könyvemet. * lm tudjuk mi, írók: a témák még a feledésben is titokzatosan tovább fejlődnek a tudat alatt s a végén maguktól megérnek. A Nicoletta- novellához is elkeltett következnie a kiegyenlítő isteni igazság ama csodájának, ami eddigelé hiányzott a témából. Jött a világháború, jöttek a 6zörnyti véres évek, jött a forradalmas összeomlás e ekkor végre levél érkezett hozzám a comói olasz fogolytábor kórházából. Fritz irt: „Otrantónál két ágyúgolyó elvitte a jobblábamat és balkaromat. Ma végre utrakelhetek. In dúlok haza. Nicoletta hiv. Megyek Lussinba. Mikor látunk?11 Szegény fiú, szegény Apolló ... Könny szökött szemembe, de ugyanekkor valami jóleső reménység ujjongtatta szivemet. Nem is csalódtam. Mikor a következő nyáron végre lejutottam Lussinba, boldogan egymáshoz simulva ők kelten várták hajómat az öböl partján, sőt még egy harmadik valaki is volt ott velük: gyerekkocsiban egy kisbaba... Az az öröm! Nicoletta égett félarcát bezzeg most már ügyesebben maszkírozta a fátyol, bájosan szép volt, egész a régi Daphne nimfa. Fritznél bizony sokkal feltűnőbb volt a kabát üres balujja s a jobbláb biceg; protézise... hja, kettejük közül ő tett a gyöngébb, a gőgös kegyetlenből ő lett az alázatos szerelmesebb. Nicoletta fölényesen biztos kacajjal csicsiregte: — Hja, most már kvittek vagyunk, ugy-e drága Fritzem? De hacsak félkarral ölelhetsz is és csókolhatod a félarcomat, azért mégis kimondhatatlanul boldogok vagyunk. A szivünk ép s ez a fő... Köszönjük magának is! — Én is köszönöm a novellát, édes Daphne, — siettem a szóval és kézcsókkal — íme most már semmi sem hiányzik a témából. Teljes. Megírhatom. ígérem, meg is irom„?í együttműködéséről a Národni Politika a kővetkezőképpen emlékezik meg: A kis antant- államok képviselőinek a lengyel külügyminiszterrel folyó tárgyalásai megváltoztatják az egész helyzetet, mert mozgásba hozzák azokat a hatalmi és politikai erőket, amelyekkel a kisantant blokkja és Lengyel- ország rendelkezik- Ezek a tanácskozások döntő jelentőségüekké váltak Franciaország számára, amely keresztül', akarja vinni, hogy a tanácskozások eredményei érvényre; jussanak. Főleg a kisantant pozíciója igen erős, mert bizonyítékok vannak a kezében arra vonatkozólag, hogy nevezetesen Olaszország nem fog a végletekig menni, mert; elsősorban a kisantanttal kíván együttműködni. Olaszország, amelynek sajtója élesen nyilatkozott a kisantant paktuma ellen, Mussolini óhajára a középeurópai politikában olyan eljárást akar elfogadni, amely bizonyos időre biztosítaná a békét. Azaz Magyar ország lemondana a határrevizió katonai eszközökkel való elérésének tervéről — Írja a Národni Politika. A Národni Stred „Hiú álmok a 'revízióról1'* * címen vezércikkben foglalkozik a kérdés- komplexummal és többek között ezeket írja: — Ausztriának Németországhoz való csatlakozása mellett még egy másik nagy lehetőség van, amely Hitler számára még nagyobb siker volna: a békeszerződések revíziója. Az, aki eléri, hogy Németország visszakapja Felsősziléziát, hogy megszüntessék a lengyel korridort: az a német nemzet történelmében nemzeti hős lesz, olyan, mint Nagy Frigyes vagy Bismarck. Hitler természetesen álmodik erről a jövő századok szemében legendás történelmi alak szerepéről. Sikerült megkapnia Róma hozzájárulását, ' amely ~ utóbbi egyrészt elégedetlen la világháború ^eredményével, azaz a győzelemből Itáliára eső rész- szél, másrészt komolyan aggódik a szláv népek növekedése és megerősödése miatt Azonban Berlinnek és Rómának, ~~ melyek ma fő képviselői annak az alakulatnak, ámeiy a világháború előtt hármas szövetség néven volt ismeretes — Európában nincsen annyi ereje, hogy akaratát úgy keresztül vihess©, mint az!, a Beccsel való szövetségben még a közvetlenül a világháború előtt Algezirasban, vagy pedig a balkáni háború után a londoni konferenciáin elért. A kisantant és Lengyel- ország egyenlő értékű partnerek, akiknek a beleegyezésével hasonló esetekben minden körülmények között számolni kell. Franciaország pedig nagyon is a tudatában van a kisantant államaival és Lengyelországgal való szövetsége árának és jelentőségének, semhogy bármi körülmények között megváltoztassa külpolitikájának alaparányát. Amíg őszinte baráti viszony áll fönn a kisan- tantállamok, Lengyelország és Franciaország között, baráti viszony, amelynek megtartása mindezen államok számára egyforma életérdeket jelent, addig a békeszerződések revíziója nem lehetséges másképpen, csakis megegyezéssel. Azonban hol lesz hajlandóság a tárgyalásra a békeszerződések területi rendelkezéseinek megváltoztatása lehetőségéről azokban az államokban, amelyek minden revízió esetén csak kárt szenvednének? Németország, amely a fegyverkezésben elérte az egyenjogúságot, Hitler vezetésével mind merészebben lép föl és fog föllépni. A revízió — akár megegyezéssel, akár erőszakkal — egyik főcélja lesz politikájának. Azonban Németország, amely eddig keresztülvitte minden követelését, még Ausztriával és Magyarországgal együtt sem valósíthatja meg azt az aspirációját, amelynek megvalósulása a háborúéi őt ti viszonyokhoz való visszatérését jelentené. Olaszország maga aligha lesz hajlandó mással, mint diplomáciai segitséggel exponálni magát a német érdekekért. A döntés pillanatában, meggyőződik arról, hogy Londonhoz s Párishoz való kapcsolatai végeredményben értékesebbek és fontosabbak, mint az uj Németországhoz való viszonya, amely most a „Führer11 domíniuma. lett a parlament kikapcsolása és a birodalmi elnök hatáskörének megcsonkítása után. A revízió ábrándja nagyon nagy. De az óhajtól a megvalósulásig mindig igen hosszú az ut, — írja a Národni Stfed cikkírója. — A prágai magyar királyi követség közli, hogy szombaton, március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén, hivatalos órákat nem tart s igy ezen a napon az útlevél- osztály is zárva van. ftretátotiftalt 6cr öítiífcfjcít L ÖesoffcrMnfl mii ftaftung . i VtOQ ftratoüííá 11. 80 giteberíaffungen p,
