Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)
1933-03-19 / 66. (3176.) szám
6 ■^aasr-arag;. .-n... *ü*£*.—~ r^xs^ms^,«xmy^i9»ams^jamrr^ím>^ nc-rr1933 március 19, vasárnap. Danton e napon nem ebédelt * i Irta: Neubauei* Pál A nagyváradi színházban „Az ember tragédiáját" adtá'k. Páholyokban és támlásszékekben végigd'iilő közönség, amelyről azt szokták a beszámolók írni, hogy „előkelő1*, előkelőségénél fogva nem gondolt egy ember gyomor- tragédiájára, arra a színészre, aki Ádámot, az örök embert játszotta. A francia forradalom jeleneténél Danton, a népboldogitó félisten egyszerre csak rögtönzött egy merészet, odavágta a maszkját a statiszták fejéhez és felrúgva a szabaditó jövőt, ezt üvöltötte: „Éhes vagyok, ma még nem ettem, nem bírom tovább !“ Ez igaz volt ugyan és szorosan hozzátartozik, ha nem is „Az Ember Tragédiájá"- hoz, de az emberi tragédiához, mégis szigorúan elitélendő, mert nem igazságról volt szó, hanem megfizetett színpadi élvezetről, játékról, amelynek keretében az előkelőén nagyérdemű közönséget történetesen a francia forradalommal kellett volna mulattatni. Az éhes színész megfeledkezett magáról, a kor- gó gyomor csúnyán lerántotta a noblesse ob- lige-ről a játékos leplet* és extern porában ar- tikulálatlan orditás szakította meg a szabadító forradalom fenköltségét, egy nyomorultan túltengő gyomorimperativus: Á fene a forradalmat, éhes vagyok, korgó gyomorral nem lehet forradalmi félistent ábrázolni. Rendben, kérem, helyezkedjünk a ma divatos humanizmus ingatag alapjára és siessünk kijelenteni, hogy Danton aznap nem ebédelt, éhes volt, megbolondult, nem állt hivatása magaslatán és az eszmecsucsról nagyot zuhant a gyomortestiség megalázó szakadékéiba. A „Háromgarasos opera** is azt énekli, hogy „előbb jön a zaba, aztán a morál" és biztosra vehető, hogy egy vidéki színész nincs túlságosan elkényeztetve , ötven lejjel meg lehetett volna menteni forradalmat és morált, Madáchot és Dantont és képzettársítással borzasztó rágondolni, hogy a valódi Dantont is az juttatta a gillotin alá, ami a színész Dantonjának erkölcsi csődjét okozta: nem tudott táplálékot adni a korgógyomru Párásnak, cirkusz-játékokat nyújtott, de nem kenyeret. Ötven lejjel meg lehetett volna menteni a nagyváradi Dantont.------Milyen vé gtelenül elszomorító tudat, hogy pont ez az ötven lej mindig (hiányzik, ne is beszéljünk, hogy ne essünk kétségbe a jövő felett. Szegény Danton mindent megpróbált a színpadon és mint Ádám egy csomó tragikus jelenet alatt kibírta a maga tragédiájának gesztusukkal és hangzatokkal való palástolását, mulattatta azokat,, akik fizettek, míg maga nem mulatott és színészi lelkének minden hevével szembeszállt az emberiség legnagyobb tiran- nusávai, a gyomorra], A közönség tévedett, mint oly gyakran, ha páholyból és támlás- székből nézi az életet és mig arra gondolt, hogy íme a nép véres ítéletet mond királyi ti- rannusa fölött és ez a Danton ledörgi a zsarnokot, nem tudta, mint a forradalmak Dantonjai sem tudják soha, hogy a legzsarno- kabb zsarnok láthatatlan és ezerszerte kegyetlenebb minden más tirannusnál: a gyomor az a narancshéj, amin az eszme el szokott bukni- Ezt ma az egész világ válsága bar- sonázza: ott, ahol a gyomorkérdésből világ- szemléletet csináltak és ott is, ahol ezt a világszemléletet most kiirtják a világ szerencséje, hogy ahol a gyomor negyvenkettesei legádázabbul* dörögnek, a végveszély pillanatában felbukkan egy szinigazgató, aki egy napra kilendíti a husosfazékokat az uc- cára, jóllakatja a lázadókat és a megenyhült gyomrokhoz dantoni szózatot intéz, amelyet a lélek is megért. Ez a szerencsétlen kezű váradi szinigazgató megfeledkezett a világ- történelem receptjéről és ahelyett, hogy ose- kély ötven lejjel elhárította volna a veszélyt, lekicsinyelte a gyomrot, amely a lelkesedni- tudás egyik esetien, de kétségtelenül fontos összetevője. Egy nagy színésztől azt kérdezték egyszer, hogy valójában átéli-e királyi, vagy koldus- szerepét és ő erre azt válaszolta, ha valóban átélné, nem lenne színész, hanem őrült. Ezt kell megértenie a színpad és a világ igazgatóinak: Danton átéli szerepét, amennyire színészetétől telik, de gyomra észretériti. Gyomra felordit a szívbe és az agyba: „őrült va^gy, ha valóban átéled a szerepedet, amely csak szerep és elhiszed, hogy Danton vagy, amikor ötven lejed sincs!" Ezt hallva, a legkisebb színes*-; is rájön arra, hogy nagy kollégájának igaza van, letépi magáról eszmék és forradalmak maszkját s üvöltő gyomorral forradalmat rögtönöz a színpadi forradalomban és hirtelen szereppel megtoldja szerepét, olyannal, amit nem írtak elő és amely nem szerep, nem maszk, hanem évezredes valóság. A gyomor minden tőle telhető gorombasággal felrúgja a múltat és a jövőt, a zsarnokokat és az elnyomott népet, az enciklopedistákat e a konventet, Voltaire fejéről lerántja a gúny és szellemeskedő cinizmus parókáját és félre nem érthető módon szólítja fel Robespierret: „Ez utón kövess!" Múlt és jövő közé ékelten csak azt tudja, hogy a múltban nem volt betevő falatja és a jövőben még kevesebb lesz, akár falanszter, akár kozmosz és bábkeringés az űrben:.a gyomor űrje aránytalanul démo- nibb minden másfajta elképzelésnél: „Éhes vagyok, ma még nem ettem, nem bírom tovább !" A Ma, a Perc felmagasztosul és elsöpri a végtelent, mint a forradalom Dantont, aki nem ismerte fel a Ma és a Perc eme végzetes jelentőségét. Rosszul igazgatott színház az, amelynek az igazgatója azt hiszi, bo-gy apostoli feladatok színpadi ábrázolása felmenti őt az ötven lej előzetes fizetésétől. Ha a forradalom zavartalan szinjátékát akarod, gondoskodnod kell arról, hogy a szereplők jóllakjanak, annál is inkább, mert a nézők jóllaktak. Ez a ma divatos humánus álláspont. A magár megfeledkezett színészt persze ez még nem mentesiti: végre is azárt maszk, hogy legyőzze magát és a gyomra túltengő realitását és anyagias kicsiségén tulemelkedve végigküzdje, ami játék, mert játék az emberábrázolás. Gyomorüvöltéssel minden suszterinas szolgálhat és jóllakottság még nem komponálta Beethoven kilencedik színléniáját. Gyanítom, hogy Danton vezető szerepéhez csak a nagyon keveseknek van köteles joga, amikor is ez a jog természetadta kötelesség, veleszületett lelki struktúrából fa 1 fakadó áldozat és önmagát feláldozni tudó meggyőződéses hit. A váradi .esetben (ne szóljunk a történelem nagy eseteiről) kiderült, hogy a kis ember még csak színész sem lehet és Korgógyomru Lázadó nem vállahatja Danton szerepét. Hiszen csak, aki legyőzte a saját gyomrát, tudott egy időre példa lenni és legyőzője az emberiség gyomorbestiájának, amely ötven lej hiánya miatt, vagy ötven lej ellenében mindig felhördül és üvölt- ve sarokba vágja Danton nemes arcélét, melyről perc alatt felfedezte, hogy maszk. Maga Danton sem kerülte el végzetét, mert „nemesebb ura volt a tömegnek, mint ez neki", • — de ura volt, nemes ura, annyira nemes, hogy megfeledkezett a tömeg alvilágáról, a gyomorról. Ezért szeretettel kérem a nagyváradi színház igazgatóját, kegyelmezzen meg Dantonnak, aki a forradalomban Rögtönzött kis magánfor rád almával, amelyet a gyomor mellényzsebéből rántott ki orozva, csak azt bizonyította be, hogy Danton is Nép, ha véletlenül az éhezők helyzetébe kerül. Biztosra veszem, hogy épp oly jól játszotta a szerepét, mint a többi színész és népvezér és nem tehet róla, hogy a szerep csak szerep maradt. Mert az, hogy Danton ne legyen szerep és maszk, hanem hus-vér és áldozó igazság, nem követelhető meg, csak attól a néhány legnagyobb embertől, akik évszázadokban, sőt évezredben egyszer születnek erre a földre, de legkevésbé követelhető meg színésztől, akár Dantont, akár a felséges Népet játsza. Az pedig, hogy e felismerés ellenére mégis színészek játszók ezeket a végzetes szerepeket s mindig akkor, amikor Danton i vagy a felséges nép nem ebédelt, íme' ez: ‘ Az Ember Tragédiája. E»« KÜLÖNVÉLEMÉNY DIVAT Egy francia pletykalapban olvasom a kedves apróságot a velezi hercegről, a férfidivat ma még koronázatlan királyáról. A velszi herceg meglátogatta fivérét, a yorki herceget, aki könnyű influenzával ágyban feküdt. A velszi herceg meglepetve látta, hogy a yorki herceg nagy kötőtűkkel és gyapjú- fonállal dolgozik az ágyban egy „intendante" felügyelete mellett. A beteg herceg pull- overt kötött unalmában és élénk színekben. Az angol trónörökös, „látván, hogy ez egy jó dolog", maga is megtanulta a pullover kötését és azóta mindketten ezzel a kézimunkával töltik ki unalmas óráikat. A kész pulóvereket és ^vetereket aztán elküldik a nyomorgóknak. E nyomorgók — írja a lap — bizonyára ereklyeképpen őriznék a 'ruhadarabot, ha tudnák, hogy miféle kezek készítették. Ebben mindenesetre buzgón kételkedem1 és azt hiszem, hogy nevezett pullove- rek e tudattal terhelten is csak egészen elviselt, legyengült állapotban folytatnák pályájukat mint ereklyék. De ez nem fontos. Fontos az, hogy a divat követőkre talál, a divat parancsa megfellebbezhetetlen, a divat fegyelme a legszigorúbb, mert eskütétel nélkül is kötelező. Lelki szemeim előtt ülnek ötórai teánál és éjjeli lokálokban elegáns fiatalemberek óriási kötőtűkkel, amint puli overeket kötnek változatos művészi színekben. Feltételezhetjük, hogy mindenben követni fogják a velszi herceg példáját és így illő meglepetéssel fogjuk majd látni, hogy a nyomorgók — nők és férfiak — érdekes ezinösszetéteM, föltűnő pulloverőkben fognak nyomorogni. És ime látni fogjuk, hogy ez valóban egy jó dolog. Viszont tudjuk mindnyájan, ujságolvasás- .sal fertőzöttek, hogy Marlen© Dietrich, a női divatnak végérvényesen koronázatlan királynője, a nadrág viseletét avatta fel a női divatban. Merész lépés© a nadrágban, úgy-lát szik, valóban korszakalkotó,., mert rengeteg követője akadt már eddig is, nemcsak Hollywoodban, de Páriában, sőt Budapesten is ahol az egyik művésznő szabályos szmokingban nézett végig egy esti 'szinielőadást. A fent említett pletyka lap ugyan nyilatkozatokat közöl a legelső párisi szabómesterek szájából, akik szerint a nadrág csak mint sport- divat tarthatja magát és elképzelhetetlen, hogy mint nagy tói lette érvényesüljön. A női test formái megkívánják a lebegést-, a redő- zetet a ruházkodásban. így a művészek. A jelek viszont azt mutatják, hogy a nők nem törődnek a. saját enyhébb formáikkal, ahogy a mai idők sem törődjek életünk enyhébb formáival. Egy kis gondolkodás' utján rájövünk, hogy a női divatnak ez a forradalmi lépése valójában elő volt készítve, csak előre láthatatlanul, mint drámában a kifejtés. A női divat évek óta kacérkodik a nadrággal Sportban -már teljesen elfogadta, érdekes fejlődési fokozatban. Először jött a rövidebb szoknya és a rövidebb ruha, aztán a még rö videbb, — aztán következett a rövid vagy lábszárhoz simuló sportnadrág. A szoknyának már nem volt szüksége rá, hogy rövidüljön, kezdett hosszabbodni, hosszabbodni — mindnyájan azt hittük, hogy a női divat visz- szatér valóban a nőiesség formáihoz — most aztán drámai fordulat folytán derült ki, hogy ■szó sincs erről: a női szoknya csak azért lett hosszabb, hogy elfogadtassa a hosszú — nadrágot. Ha most visszagondolunk rá, már régen gyanút kelthettek volna bennünk a test hez simuló, keskeuy, .földid érő estélyi ruhák, csak nem vettük észre, hogy mire megy a dolog. Lehet, hogy a női divat fejlődése éppen olyan öntudatlan célszerűséggel történik, mint az emberi élet fejlődése. Az eddigiek után nyugodtan elképzelhetjük, hogy a hosszú- nadrág viselése általános lesz a nők estélyi öltözködésében. Ha pedig már teljesen meghódították maguknak a nők a nadrágot, akkor majd azt csinálják vele. amit akarnak. Ma csak hosszú és bőszabásu szmokingnadrágbau tapogatóznak, de majd ha bátorságra kapnak, az estélyi nadrág elkezd rövidülni és szükebb lenni, aminek lehetőségeit nehéz belátni a női öltözködés fantasztikus viliágában. Rossz rágondolni! Régebben megindult folyamat, hogy a két nem kezd összehasonulni ruházkodásban, modorban, viselkedésben, sőt divatos test- formában is. A két egyszerre jelentkező tünet mindenesetre étappot jelent a fejlődésben: a fiatalenvberek kötnek és horgolnak, a fiatal nők férfiruhába öltözködnek. A külső jelenségeknek mélyebb lelki gyökerei vannak, — ez természetes, de a lelki elváltozások és azok külső megnyilvánulásai között groteszk és első látásra alig érthető összefüggéseik vannak. Egyszerű meggondolás szerint a dolgozó nők azok, .akik legtöbb joggal igényelhetnék a nadrágot. Napról-napra több a dolgozó nő, nemcsak kötött és szabad pályákon, de egyre otthonosabbak a nők az olyan foglalkozóSZENES ERZSI: SÖTÉT VAN... Sötét van egyre sötétebb, oly süniek az éjszaka fátylai, nem törhet át a fény. A nap már régen tovatűnt s a csillagok és a hold feljönni késnek. Szivemben is kihalt a remény a csalfa fény s hiába jönne a hajnal rózsás ujjaival lelkemet többé fel nem keltené. Minek is keltené, bolond szivem újból futna a boldogság után, s újból összetörne. , sokban is, amelyek minden kötöttség nélkül valók, mint ügynökölés, közvetítés, alkalmi üzlet... A szabályos kenyérkeresetből kiesett emberek közül ma éppen a nők azok, akik könnyebben ugranak talpra, ' élelmesebbek, találékonyabbak. A kicsinyes körülmények között, a mai kapkodásban, nyomorban fölénybe jutottak a férfivel szemben. Csak furcsa volna, de nem érthetetlen, ha ezek a küzdő nők akarnának nadrágot viselni. A valóságban azonban nem az ilyen nők kezdik el a nadrágdivatot — van is eszükben uj divatot kezdeni! A nadrágdivatot azok kezdik, akiknek minden okuk megvan rá, hogy szoknyát viseljenek: nagynevű színésznők, mondáin hölgyek, akiknek megvan hozzá a módjuk, hogy teljesen nők lehessenek .. • De mi történik a fejlődés folyamán? A fejlődés folyamán az történik, hogy a nagy társaság hölgyeinek divatját átveszik a polgárasszonyok, a polgára iszonyoktól átveszik a dolgozó nők. És ők, a dolgozó nők fogják látni először, hogy ez valóban „une bonue oho&e", egy jó dolog. Nincs kizárva, hogy a divat eljut azokhoz is, akik hasznát vehetik. Nem beszélünk a munkásnőkről, akik közül sokan már régóta nadrágban dolgoznak, de a polgári foglalkozású nőkről: orvosnőkről, akik paciensekhez szaladgálnak, hivatalnok- nőkről, akik egész nap a szoknyájukat húzogatják az irodában, ügynöknőkről, akik talpalva ügynökölnek, áruházi kisasszonyokról, akik összefogott, szoknyával szaladgálnak a lépcsőkön. A magas társadalom szebbkeblü tagjai, a híres művésznők, hercegnők, bárónők és bankám ék ezen és az ezenkívül i dolgozó nők javára harcolnak, mikor rettenthetetlen' bátorsággal nadrágot, öltenek és hadba vonulnak a Paramount Pictures premierjein, az auteuili futtatáson és a pesti Vígszínház előadásán. Harcolhatnának éppen másképpen is, de hát Istenem! Mindenki a maga módján. És miért haircol a velszi herceg, kérdik önök, kötőtűvel a kezében? A velszi herceg, kötőtűvel a kezében, a fenti dolgozó nőik férjeiért haircol. A szakképzett tanárokért, akik magas műveltségükkel semmiképpen sem tudnak elhelyzkedni és odahaza diszkréten kitakarítják a lakást, mert az asszony már nyolc órakor elrohant gépírása munka, ért, az ügyvédért, aki reménytelenségében gyakornoki állást pályázott meg, váraíkoizr.s közben ebédet főz titokban, mert az asszony, kezdettől fogva kisebb igényekkel, megtartotta állását a sorsjegyirodában. A mérnökért, aki cigarettát tölt odahaza amelyeket az asszony ad el a ban'kihiivatalokbain. De minek felsorolni a típusokat. A nagy összehasonulásban itt-ott átlendültek a nők a férfi oldalára és viszont. Divat ürügye alatt az történik, hogy látszólag magasan álló emberek érzékenyen reagálnak eme mélyen alattuk történő tusakodásra és a maguk módján segítségére sietnek a maguk csapatainak, A velszi herceg szalon kép ess é teszi a tanár számára a .mosogatást, aki eddig © művelet közben magára zárta az ajtót és szégyell© magái. Marlen© Dietrich lehetővé teszi a könyvügynöknek, hogy feltűnés nélkül nadrágban szaladgálhasson az emeleteken. A velszi herceg és Marlene Dietrich együtt pedig lehetővé Teszik — anélkül, ihogy egy pillanatig is gondolnának erre — a küzködő kélnemü emberek számára, hegy lélekben és ruházkodásban nagyon kevéssé, egy lélekzetvételnyire. megeinyhiitjeinek. Sándor Imre. « üaU I Felkérjük azokat az igen tiszteit Előfizetőinket, akik g€jl^0|^| iZclOilsiCnCK 9 az előfizetési dijjat hátralékban vannak, vagy az esedékes előfizetést nem küldték be, szíveskedjenek a számlázott összeget postafordultával kiadóhivatalunkhoz juttatni, nehogy a iap küldését be kelljen szüntetnünk, . _________■_
