Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)

1933-02-05 / 30. (3140.) szám

4

TO^fiAI-MAfi^ARHlRLAR

iirwpn nminM mnn\im\fm*mK&Amam9ímiimamMmum-mfmr i^^vraraga

1933 február 5. vasárnap.

^TuzKr^.waym’JMiniHmimautseBmaa

KI CSAPJA MEG A JÁNOST?

Irta a Prágai Magyar Hirlap számára; MÓRA FERENC

KOMMENTÁROK

★ ★ ★

1817 tavaszán a kassai piacon egy sebesen vágtató hintó elütött egy pereces-kofát. Nagy sokadalom támadt, összeszaladtak a hetivásárosok, a vásári hajdúk is odaértek éppen akkor, mikor egy részeg csizmadia azt indítványozta, hogy most már a hintát is taszítsák bele a pocsolyába a kofa mellé. Mivel azonban a hintón koronás címer tarkádéit, a félhold után kapkodó sasmadár ,a városi hajdúk a demokrata polgártársat tenyereltették bele a sárba és a hintóbán ülő urhöligytől tudakolták meg, hogy nem ment-e a szivére az ijedtség.

A hintóbán Dessewffy József grófnak a felesége ült, Sztáray Eleonóra grófné, aki valóban sokkal jobban megijedt, mint az öreg perecesasszony. Az már rég fölkecmergett. a sarat is le letappogta magáról, ki is károm- kcdta magát, mire a grófné annyira föleszmélt, hogy kihajolhatott a kocsiból.

— Nem tört semmije, jó asszony?

— Nem tört? — acsargott a jó asszony mérgesen. — Hát az asszonyságnak nem elég az, hogy összetört a zsoltáros-könyvem? Három garast fizettem én azért a Mencel fazekasnak.

A na-gyurak akkoriban kötötték meg a szén tszö véts éget és a kisemberek már kezdték levonni belőle a konzekvenciákat. Csupa olyan cserépbutykosból itták a pálinkát Magyarországon, aminek zsol táros-könyv formája volt.

— Lássa, még a nevem is rápingálta a fazekas, — hadonászott be a kofa a kocsiba egy zö’d cserépdarabbal, amin csakugyan rajta .volt, hogy „Fricska Rózáié ezen mindennapi ájtatosság”.

— No lelkem, csak ennél nagyobb kár sose érje, — mosolyodéit el a grófné s ami ezüst húszast talált a ridiküljében, azt mind bele- hullajtotta a kofa kötőjébe.

Ezzel a pereces-ipar sérelme tökéletes elintézést nyert. Fricska Rózái annyira megbé- kült. hogy odaállt a lovak elé és el nem akart mozdulni addig, mig a János nevezetű kocsis meg nem ígéri neki, hogy ezután minden hetivásáros napon elüti. Utoljára is úgy kellett ostorral elsuhogtatni a lovak elől.

Hátra volt azonban még a publicitáson esett sérelem megorvoslása. Dessewffy József, a iiterátor, konzervatív politikus volt ugyan, de emberséges gondolkodási! ember. Nem is azért járt annyit idegen országokban, hogy meg neJamiJ.ta. .volna, mivel tartozik az ember a polgártársainak, még lia gróf is.

— Hát megint sebesen hajtottál, fiaim János? — vette elő a kocsist, mikor a felesége beszámolt neki a piactéri kalandról.

— De méltóságos uram, nem nagyon kell a szürkéket hajtani! — villant föl a János szeme. — Mennek azok maguktól is, követem, mint az olajozott istennyila!

— Nem mondta neked az asszonyod, hogy lassíts’

— Mondta az, könyörgöm, de akinek ostor van a kezében, pattogtatja az azt, mikor nem akarja is.

— Nohát, ide hallgass, fiam János! Most elmégy a városkapiíány úrhoz és megmondod neki, hogy tiszteltetem, küldjön ide délután három hajdút, azokkal csapatlak én meg téged, kint a ház előtt az uccán. Mindenki látta, hogy sebesen hajtottad a szürkéket, hát most azt is hadd lássa mindenki, hogy milyen szépen állód az egy helyet a deresei, mig rád olvassák a huszonötöt. Megértetted, fiam János?

— Parancsára megértettem, méltóságos gróf ur!

— No hát akkor Isten hírével! Estefelé majd jelentkezel a hajdúkkal.

„Elhatároztam, hogy ez lesz a legjobb nyilvános elégtétel a pürgereknek, ha az ő hajdúikkal mindenki szemeláttára fogatom le a Jano^r, — Lía a gróf mindjárt melegében meghitt barátjának, Kazinczy Ferencnek, több nemes vármegyék táblabirájának. (Noha voltak olyan nemes vármegyék is, amelyek feliratban követelték a diétától, hogy a nemzeti nyelvnek ezen veszedelmes megrontóját to- loncolják ki az országból.)

A nyilvános szatiszfakciónak azonban váratlan akadálya merült fel. A kocsis nem volt olyan demokrata érzelmű ember, mint a gazdája, azért ahelyett, hogy a városkapitányhoz ment volna hajdúkért, emigrált a szomszéd vármegyébe, Imre grófhoz, József grófnak az becséhez. Gondolta, ott is csak Dessewífy- kenyéren vonja meg magát, mig a gazdája haragja elfüstöl. így esett aztán, hogy a kassai gróf hiába várakozott, hajdúk se jöttek, János is elveszett. Staféta állított be ellenben harmadnapra az Imre gróf levelével, aki jelentette, hogy János hajlandó volna már vállalni a huszonöt pálcákat, de csak házi kezelésben. Az ellen egy szava sincs, ha a gazdájától kapja ki a nyargalót, annak jussa van hozzá, kezet is csókol érte, de már azt^ a csúfságot mégse tegye vele, hogy tarhonyás- hasu városi hajdúkkal húzássá le!- A nyilvános elégtételből nem engedhetek! — üzente vissza József gróf. — Vasárnapra a dezentor itthon legyen!

A. városka pi lányhoz meg most mar Íród iák küldetett azzal az utasítással, hogy részlete- .,en előadván a cirkumstanciákul. érlesse meg

a spektábilisszel, hogy itt példát kell statuálni.

— Értem én azt, — bólintott a spektábilis. — Nem is kell engem arra figyelmeztetni ő- m-éltóságának. Helybehagyták az én hajdúim azt a vén csoroszlyát úgy, hogy az nem kívánkozik többé hintó alá feküdni.

— Az Isten szerelmére! — rökönyödött meg a skriba — hiszen nem a pereces-kofán kell példát statuálni, hanem a Jánoson!

— A méltóságos ur kocsisán?

— Hát persze, hogy azon! Hiszen ez hajtott sebesen tilalom ellenére!

— De most már csakugyan nem értem a dolgot, — csóválta a fejét a városkapitány és szaladt szót érteni a főbíróhoz.

A főbíró is tanácstalanul vakarta a fülelővé t:

— Lehetett azt tudni előre, hogy nem jó vége lesz annak, ha egy gróf mindig a könyveket bújja! Azt hiszem, legjobb lenne megbeszélni a dolgot domine Dulházyval.

Dulíházy Mihály a grófnak titkára volt s a Minerva felelős szerkesztője. (Tudniillik neki kellett becsukatni magát, ha a gróf nagyon ki találta hegyezni a ludtollat. Például, ha azt irta, hogy „némelyik kormány olyan, mint az anda- luziai ke tekék szarva: kemény, tekervényes és iires“. Vagy, hogy „micsoda állapot az, mikor az állam elválasztja a maga érdekét a polgárokétól, a maga hitelét kifelé a belföld nyomorára alapítja s az egész népességet két részre osztja: csalókra és cealatottakra?” Azt is megtette, hogy egy levelében fölvetette a kérdést, nem vált volna-e az nekünk hasznunkra, ha „Napóleon Bonaparte Luciánt magyar királlyá tette volna Budán?“ Voltak ilyen különös konzervatív mágnások száz évvel ezelőtt.)

A város urai azonban domine Dulházyval se sokra mentek. Azt bizonygatta nekik, hogy a grófnak igaza van. Először azért, mert csakugyan igaza van, másodszor azért, mert gróf.

— Ez ig csak olyan megkeveredett, mint a gazdája, — állapította meg a városkapitány a főbíróval. De azért a második érv mégis csak meggyőzte őket. Vasárnap reggelre kirendelték a három hajdút a grófhoz.

A hajdúk meg is jelentek, de a dezentor helyett megint csak az Imre gróf levélhordó ka- násza jelentkezett. Isten neki, hozta a hirt, aláveti már magát a János a nyilvános botozásnak is, de egy kig módosítással. Ne városi hajdúkkal hegedülhesse el a gróf, hanem katonákkal, mert a fájdalom azzal'se nagyobb; de a szégyen méglg csak kisebb. Imre gróf is mén pártolta János instanciáját, azzal az indokolással, hogy a család méltóságával is gondolni kell. Mégis más az, ha a császár katonái porolják ki a Dessewffy grófok kocsisának a nadrágját, mikor a kocsis is benne tartózkodik, mintha a pugrisok hajdúi teszik csúffá. Ezt a véleményt támogatta a grófnő is, a kis grófok is tapsoltak örömükben, hogy mennyivel szebb lesz az, ha a katonabácsik kenegetik meg mogyoróhájjal a János bácsit, mintha a hajdú- bácsik húzzák el rajta a frisset. Legalább most ez egyszer leteszik a félvékás csákót is a fejükről s kiderül, hogy fej van-e abban végig.

Mikor aztán a szobalány is a katonákra adta a voksát a háztartási fehérnépek képviseletében. a gróf is azt mondta, hogy üsse part, hát bánja is ö. csapják meg Jánost a katonák. Utóvégre ez csak olyan, mint mikor a kötél által való halált golyóra változtatják. A fö az, hogy meg legyen a nyilvános elégtétel.

A kanász mindjárt hazabukfencezett az örömhírrel, hogy jöhet a János, a gróf pedig kiadatván a hajdúk honoráriumát az ákovitából, levelet irt a városkapitánynak, megköszönte szépen az emberséget, amivel máskor majd él is, most azonban katonai kézre adja a Jánost, ha már ez az ambíciója a nyavalyásnak. Alázatosan meginstálta azonban a spektábiliszt, hogy zöldcsütörtökön déli harangszókor a közrendet sértő kocsis nyilvános megcsapatására a civi- tás képviseletében tanukat kirendelni ne terheltessék.

A zöldcsütörtök dele el is érkezett, a dezentor is pontosan megtért akkorára a bujdosásból, saját kezével húzta ki a derest az uccára a kapu elé, ahol három baka haptákban várta a parancsot. hogy lekapja Jánost a húsz körméről. Szájatátók is szép számmal képviselték a kassai demokráciát 6 mikor a város három hajdúja is megjelent, a gróf odaszólt a kocsisnak:

— No fiam János, kezdhetjük! Itt vannak a tanuk.

Abban a percben azonban a városkapitány is

befordult a sarkon.

— No ez derék dolog, — ment elébe örvendezve a gróf. — Üdvözlöm a tekintetes urat ezen személyes fáradságáért. Fekszel-e már, fiam János?

Fiam János már akkor nekivetkőzött, csak még egyet szippantott a pipájából. Aztán vó- gigvetette magát a deresen s átölelvén a fából való paripa nyakát, igyekezett teste leggörn- bölydedebb részét a legcélirányosabb helyzetbe hozni, amikor rákiált a városkapitány:

— Kelj föl csak, fiain János. Előbb volna egy szavam a méltóságos gróf úrhoz.

— Mondja, mondja, domine epektábilisz! — nézett nagyott a gróf.

— Méltóságos uram, kénytelen vagyok pro- teetálni.

— Quo jure, domine?

L Hitler a vásznon

Tegnap végre a mozivásznon is megjelent Németország uj kancellárja. A kormányával együtt bemutatkozott. Két sor szék állott a „színen” s a miniszterek egymást- kinálgatták a hellyel, miközben a fölvevőgép dolgozott. Hiríer rokonszenvesebb jelenség, mint a sok eddigi kép és eltorzított ujsághira’dás mutatta. Van abban valami fölemelő és maró gúny minden gúnyolódással szemben, ha egy férfi, akit évekig jóformán csak a karikatúrából ismertünk és aki a legtöbb közkézen forgó lapabn csak mint az olcsó gúnyolódás pompás céltáblája szerepelt, mert amolyan „hálás téma” volt, akin minden tréfagyáros szabadon rúghatott egyet, egyszerre csak beül a hatalomba, a nép bálványa lesz, ítél eleveneken és holtakon, sőt — valljuk be — az lesz, akitől titokban ellenségei is a megoldást remélik. Nagyon egyszerű és igénytelen alak ez a Hitler. Törékeny, középmagas férfi, szinte félszeg és bizonytalan. Most, amikor lefotografálfák, a póz és a szinészkedés távol állt tőle. Száz és ezer gunykép. száz és ezer szónokló, ordító, önmagából kiforgatott demagóg kép után végre Hitler, ahogy csöndesen él és természetesen mozog. Különös, hogy a német népnek éppen ez a puha és jelentéktelen alakú ember kellett. Nem Wotan, nem egy emeletes porosz generális, még Hindenburg sem százszázalékosan, hanem Hitler, akin valóban nincsen semmi más, csak a hangja és a szenvedély-essége, Óriási különbség választja el külső megjelenésében Hitlert Mussolinitól. A duc-e vizális szempontból emberi remekmű: cézári fej, áttanult, kész mozdulatok, biztos és parancsoló megjelenés. Ha beszél, az elragadtatás csúcspontján sem feledkezik meg az esztétikáról, gesztusai kerekek, kiszámítottak maradnak, arca- nem torzul el. sőt- egyre impozánsabb, egyre hódítóbb kifejezést mutat, s- ha lép, ha megy, ha helyet foglal, úgy cselekszik, mint a legnagyobb művész a színpadon. Hitler a tegnapi képen úgy viselkedett, mint a kisvárosi hivatalnok, ha hivatalosan — tehát a hatalom képviseletében — -kiszáli egy előkelő házba és a családtagokkal érintkezik. Ez a kishivatalnok ilyenkor érzi, hogy ő az ur és a környezet talán fél tőle, s mégis: nem tud beilleszkedni, otthonosan mo— A helytartósági tanács generális végzése szerint csak a városnak van joga a közrendet háborító szolgát megfenyíteni. A katonaságnak itten semmi keresete nincs.

— Szeretném én azt a végzést látni, epektábilisz,

— Tessék parancsolni, méltóságos uram, — nyújtott át a városkapitány egy pecsétes papirost.

— Tévedés ez, domine, — adta vissza a gróf az átfutott írást. — Ez csak azon renitensekre vonatkozik, akik a városi éjjeliőröknek nem engedelmeskednek. A sebes hajtás pedig nem éjszaka történt, hanem délelőtt.

— De bocsánatot kérek, szemtanuk állítása szerint olyan köd volt, hogy az éjszakának számit.

— De én, mint a szent korona tagja, a cselédemmel azt csinálok, amit akarok.

— Méltóságod igen, de a katonaság nem. Az ellen én a törvény nevében tiltakozom.

— Én pedig föllebbezek a helytartó tanácshoz.

— Tudomásul veszem. Azonban a katonai raegcsapatást addig fölfüggesztem s ha kell, karhatalommal is megakadályozom.

— Sose fárassza magát, domine, megvárjuk a helytartótanács döntését, Kelj föl, fiam János!

János eddig azt a taktikát követte, hogy mikor a városkapitány beszélt, akkor fölkelt, mikor a gróf érvelt, akkor visszafeküdt. De most már végérvényesen függőleges helyzetet vett föl s csak aziránt voltak a kétségei, hogy testi erejével a hajdúkat támogassa-e, vagy a katonákat. A bakák tudniillik úgy gondolták, hogy ha már verekedni rendelték ki őket és a törvény elvonta előlük a kocsist, akkor a hajdúkon kell kimutatni a virtust. Össze is akaszkod- tak velük. János azonban kénytelen volt a semlegesség terere lépni, mert a gróf rászólt:

— Takarodj innen, fiam János, a lovakhoz. Az alkotmányos tényezők harcához neked semmi közöd. Hanem azt ne felejted el. hogy mától fogva adósom vagy huszonöt bot kiállásáig.

Szegény feje akkor se felejthette volna el, ha akarta volna, mert minden fertály esztendőben törvénybe idézték. A városkapitány fölirt, a helytartóság leirt. helysziui szemlét rendeltek el, ködszakértőket küldtek ki, tanukat fogtak inkvizíció alá, előállították a pereceskofát, kur- rentálták a részeg csizmadiát, uj törvényeket hoztak, régieket eltörültek, — s ez csa-k a polgári közigazgatás volt, Vele párhuzamosan fejlődtek a hadügyi bonyodalmak is. mert a katonaság se hagyta a jussát s az mindig Becsben kereste az igazságot.

Telt-mult az idő, János éppen olyan sebesen hajtotta a lovakat, mint azelőtt, de hogy az esztendők még sebesebben haladtak, egyszer beállított a grófhoz:

— Méltóságos gróf ur, házasodni szeretnék.

— Nem ellenzem, édes gyerekem.

— De a méltóságos gróf urat kérném násznagynak.

— Vállalom, kedves fiam.

— De szeretném olobb az adósságomat leróni.

■— Nem lehet, fiam, meg kell várni, mit mond

zogni a fényes környezetben. Vigyáznia keli. Hitler beletanul az uj helyzetbe? Valószínűleg. Ott van mellette Papén, ez a szép, okos ur, a fáradt és mégis energiával telt dogg-arccal, ott

van mellette Göring, aki érzi, hogy külsőleg ő hasonlít a legjobban Mussolinihoz. Három-négy hónap múlva — ha megmarad — Hitler éppúgy megszerzi a biztos föllépés készségét- az uj légkörben, .mint megszerezte tizenkét év előtt a né-pgyüléseken. Egyelőre jólesik, hogy a tegnapi kép alapján nem gőgös, pöt'íeszkedö s otromba figura, mint ellenségei hl rész telik. hanem inkább egy egyszerű és sima kis hivatalnok, akitől a világ mégsem várhat talán annyi retten-e tessége-t, mint mondják.

IL Négyszáz öreg mordály

Hirtenbergben tehát négyszáz régi osztrákmagyar fegyvert akartak Olaszországból átcsempészni” Magyarországba. Nem hatvanezer modern puskát és kétszáz gépfegyvert — ma már a bécsi szociáldemokraták is óvatosan csak „néhány ezer fegyverről” beszélnek —, hanem négyszáz elrontot, rozsdás mordályt. A hirten- bergi esetet nem akarjuk másnak fölfogni, csak példának. Példának arra-, hogy békéről, biztonságról Európában mindaddig a legtávolabbról sem lehet szó, amig a „quod lieet Jovi non licet bovi” elve uralkodik á la- Hirt-enberg. A „fegyvercsempészés” körüli zaj immár hetek óta tart. Lehetetlen undor nélkül szemlélni azt az óriási hipokrizist, amivel például a bécsi parlament egyes pártjai az esetet kezelik. Legújabban arról is megfeledkeznek már, tmgy .Jugoszláviában diktatúra van, amelynek viselt dolgai nem állnak éppen összhangban a bécsi baloldal papíron lefektetett elveivel, s beszegődnek Sándor király abszolutizmusának védelmezői közé. Se- hogysem tudjuk megérteni, miért veszélyezteti az európai békét pont a hirtenbergi négyszáz öreg mordály s nem a sok ezer tank, repülőgép, ágyú, gépfegyver és mérgesgáztelep, amit máshol találunk Európában elszórva, vagy ügyesen csoportosítva? Amig az igazságtalanságnak e gigantikus megnyilvánulásai napirenden- lesznek, nem csodálkozhatunk az általános nyugtalanságon és elégedetlenségen.

SZVATKÓ PÁL.

a törvény. De attól házasodhatsz, fiam, tudom én, hogy becsületes ember vagy, nem viszed el az adósságod a másvilágra.

A részeges csizmadia megkerült, de a pereceskofa meghalt, s János újra meginstálta a grófot.

— Méltóságos gróf ur, keresztelőre készülünk. _ ... :

— Nem baj az, fiam, csak fiú legyen, megint

háborút jövendölnek az újságok.

— De méltóságos gróf urat kérném komának.

— No, még csak az kellene, hogy ne engem kérj!

— Hát az a kis adósság?

— Mindennek eljön az ideje, fiam János.

Kezdet már deresedni a János üstöké, Deseewffy József gróf pedig, miután nemes életét elfogyasztotta az ősi alkotmány védelmeken, kezdte a testamentumát szerkeszteni, mikor megint beállított hozzá a János— Méltóságos gróf ur, úgy nézem én, hogy hiába várjuk mink az igazságot.

— Micsoda igazságot, lelkem?

— Hát a megcsapatásom irányában.

— Ami késik, nem múlik, fiam. A héten kaptam értesítést, hogy most már a kancelláriánál van a dolog. Majd... ne félj... aki rendes ember...

A többit elköihögte szegény öreg gróf. mert úgy süvöltött belőle az asztma, hogy rossz volt hallgatni— Nem jó lesz az igy, méltóságos gróf ur, — csóválta a fejét János. — Szabad velünk az Isten , egyikünket is elveheti, másikunkat is, aztán kinek számolok én el akkor, ha, teszem azt, a méltóságos gróf ur... el találna múlni.

Már akkor csukladozott egy kicsit a János hangja. A gróf eltűnődve veregette a teknősbéka hátából faragott tubákos pikszist, amelyet még legénykorában adott neki emlékbe valami francia dáma.

— Igazságod van, fiam. János. Jó az. ha az ember idejekorán rendbehozza a földi dolgait. Majd kigondolok valamit, hogy a törvény sérelme nélkül eleget tehessünk az erkölcsi világrendnek.

Azt gondolota ki, hogy a megyei hajdúkkal mérette rá Jánosra a huszonötöt, a miire a városkapitány is csak helyeslőén bólinthatott le a mennyei kancelláriából. Mert a megye, az mégis csak más, mint a katonaság, az édes közanya mindnyájunknak.

Az öregnek különben nem tört csontja, a vármegye hajdúja kíméletesen kezelte a ino- gyoróíavouót s ha mi kis sajgást érzett volna is János, azt megváltotta a gróf huszonöt arannyal.

— Ecce! — mosolygott az öreg méltóságos fáradt mélabuval, mikor az erkölcsi világrend helyreállittatott, — milyen hasznos intézet a vármegye! Hogy ez az izgága Kossuth mégse akar neki békét hagyni!

Ezt a legöregebb fiának mondta.* Aurél grófnak, a konzervatív publicisztika X Y. Z.- jének, akit kortársai a magyar Junius-uak neveztek és a fontolva haladó jelzővel ékesítenek. »■