Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)

1933-02-26 / 48. (3158.) szám

rM«GMMAfitARH!RLAP'

SKaÉBripanofis:

1933 febjnáir 26, m&áraap■■■■■■■MHBHnBHML-rd

kanélküli segélyt, de munkaalkalmat kér a kormánytól

8 ha a munkanélküli segély sok-6ok millióját pl. útépítésre, vízelvezető árkok készítésére, töltések emelésére fordította volna a kormány, a nép is keresett volna s meg volna elégedve, a pénz is hasznosan lett volna gyümölcsöztetve. Ha földmivelönek nincsen pénze a mi szőkébb hazánkban, Szlovenszkón és Ruszinszkóban. nincsen sem az iparosnak, sem a kereskedőnek, sem a vállalkozónak, mert maga a föld az egyedüli pénzforrás. Míg ez az uj életet teremtő vérkeringés megindul, tessék a kiskereskedőknek

és iparosoknak, adós földműveseknek fizetési moratóriumot adni, hogy ők se essenek ki, de bele tudjanak kapcsolódni az uj életfolyamatba. Külügyi propagandára, fónyelgésre ma már semmi szükség.

A vasútnál ig túlteng a hivatalos adminisztráció ég az egyes állomásokon gyakran több a hivatalnok, mint az utas. A vasúti szállításoknál a személy és teherforgalomnál a tarifa túl magas s a pénztelen nép ennek következtében nem szállít, g nem utazik. Minthogy én mindazokat, amelyeket itt előadtam, nem ’átom a költségvetésben 'kidomborítva., a költségvetést nem fogadom el.

Szilassy Béla beszéde

Szilassy Béla dr. magyar nemzeti párti szenátor közérdekű felszólalásában többek között a következőket mondotta:

A kormány által benyújtott 1933. évi állami költségvetéssel szemben az ellenzék nem viseltetik bizalommal, nemcsak azért, mert annak keretei messze túlhaladják azt a mértéket, amelyet a mezőgazdasági és ipari termelés a vált ság negyedik évében elviselhetne, hanem egyszerűen azért is indokolt az ellenzék bizalmatlansága, mert maga a kormány sem bízik költségvetésének realitásában.

A kisantant-nagghatalom elövarázsolása

Úgy látszik, hogy amikor másképpen magukon segíteni nem tudnak, az államférfiak bűvészmutatványokkal igyekszenek közönségüket szórakoztatni. így most Benes külügyminiszter ur egyéb gyakorlati elgondolás hiányában ismét egy lombikba dobja Csehszlovákiát, Jugoszláviát és Romániát, megrázza a lombikot és elővarázsolja belőle uj szemfényvesztésre szánt alkotását, a kisántánt nagyhatalmat.

A pénzügyi káoszban vergődő Románia és a belső válság hatása alatt bomladozó Jugoszlávia fogja — Benes szerint — ennek az államnak a közgazdaságát talpra állítani annak a szorosabb kapcsolatnak következtében, amely a minap Genfben megvalósult. Tiz év óta halljuk, hogy a kisantant minden tanácskozása a gazdasági kapcsolatok kímél yítésé vei foglalkozott.

Az eredmény alig több a semminél.

A kereskedelmi forgalmat végeredményben üzletemberek csinálják, kik a minőség és versenyképesség szempontjai szerint hozzák meg elhatározásaikat s a külügyminiszterek politikai elgondolásait nem igen szokták figyelembe venni. A kisantant 1929. évi csorbatói konferenciája után hirdették azt, hogy a kisantant gazdasági kapcsolatainak kimélyhésére törekszik, ehelyett azt látjuk, hogy Jugoszlávia a csehszlovák álammal évekig nem tudott kereskedelmi szerződést < kötni, Németországgal azonban Jugoszlávia és* Románia is megtartotta régi kereskedelmi forgalmát. ■.

A délkeleteurópai államokkal szemben Csehszlovákia eddig saját mezőgazdasága védelmére elzárkózási gazdasági politikát folytatott. Miként egyeztethető össze ez a törekvés az uj nagyhatalmi alakulat tagjainak szorosabb gazdasági együttműködésével? Avagy ezután már a nagyhatalmi kancepoiónaík áldozatául fog esni az eddig dédelgetett cseh mezőgazdaság? S vájjon elképzelhető-e. hogy Németország, Ausztria, Magyarország és Olaszország, melyek eddig a kisantant külső fogalmának legnagyobb részét bonyolították le, minden represz- szália nélkül fogják hagyni azokat az intézkedéseket. melyek az uj nagyhatalom tagállamainak szorosabb gazdasági egységét biztosítják?

A bankokba széfguryló százmilliók

Csehszlovákiában a bankok már a legmagasabb konjunktúra idején szanálásra szorultak, a kormány zárt ajtók mögött osztogatta szét az adófizetők pénzéből a milíiárdokat, de kifelé azt hirdette, hogy itt az állapotok valamennyi középeurópai állam közül a legegészségesebbek- A törvényhozás ellenőrzése elő! elvonták a ma már milliárdokra menő bankalapokat s az ellenzéki lapoknak a esek lapokból kellett meg- tudniok — mert a pénzügyminiszter a felvilágosítást megtagadta — hogy

a Böhmische Industrialbank 434 millió, a Mahrische Bank 981 millió, az Anglobank 1008 millió, a Tatrabank 170 millió, a Deutsche Agrár und Industriebank 132 millió, a Szlovák Általános Hitelbank 117 millió, a Német Takarékpénztárak Központi Bankja 71 millió, as Americko Slovenská Banka 60 millió, a Zsolnai Hitelbank 48 millió, a Diszkont- bank 22 millió, a Kárpát-Orosz Bank 14 millió s a Karlsbadj bankegyesület 13 millió koronát kapott.

A kisebbségi pénzintézetek könyörtelen v:sz- ezauta-sitásra találtak eddig a kormánynál, amely az állam pénzét úgy kezeli, mint a pártkasszát.

A gazdasági pangás kiáltó adatai

A gazdasági miniszterek bizalmas körben vájjon mit szólnak ahhoz, hogy a hajdan leghatalmasabb cukoripar kiviteli kontingensének csak 17 százalékát tudta kihasználni, hogy a textilipar kapacitásának alig 30 százalékával dolgozik, hogy az üvegipar minden munkására évi % nap munkaszünet jut, hogy a vasipar és széntermelés a konjunkturális teljesítmények 25-30 százalékáig esett vissza s hogy például a folyó januári külkereskedelem 1929 leniiár.jával szemben 77 százalék ■ visszaesést mutat.

A közteherviselés alapja, a. magángazdaság, e ennek védelme é« fenntartása érdekében a kormány semmit eem tesz.

Hodzsa miniszternek csak az az egy megállapítása helytálló, hogy még neon értük el a válság mélypontját.

Benes politikája és a kisebbségek

Benes külügyminiszter ur egyik legutóbb közölt tanulmányában elismerte, hogy Csehszlovákia a német, olasz és orosz érdekek országutján fekszik, hogy minden európai konflagTáció magával fog’a rántani a köztársaságot. A logikus következtetés a miniszter ur megállapításaiból az volna, hogy ennek az államnak az érdekeivel hazárd játékot játszik,

amikor az általa is beismert adatokat politikájában figyelmen kívül hagyja. Benes külügyminiszter még akkor is hibát követne el, ha egy valóságos nemze ti állam képviseletében folytatná mai politikáját. Abban az államban azonban, ahol a lakosság egy nagyon tekintélyes része azokhoz a nemzetekül z tartozik, amelyek érdekei ellen ennek az államnak

a külpolitikája irányul, könnyelműségnek látjuk e tények figyelmen kivül hagyását. A külügyminiszter ur előbb említett tanulmányában azzal igyekszik az államban élő kisebbségeket a sorsukba való beletörődésre bírni, hegy háború esetén az az államnak a kisebbségek által lakott területén fog lezajlani. Valóban prófétai előrelátás és atyai gondoskodás szólal meg a. külügyminiszter ur eme jóslatában. Ha csak ez a körülmény fogja a kisebbségeket az állammal szemben fennálló kötelezettségeik teljesítésére rábírni, úgy a külügyminiszter ur a jövőt illetőleg egy pillanatig sem alhatna nyugodtan. A köztársaságban élő kisebbségek elkeseredése napról-napra fokozódik, mert a nyomor a történelmi országokban a német vidékeken a legnagyobb,

Szlovenszkón és Ruszinszkóban pedig állandósult a szegénység és a nélkülözés, amelynek elraé- lyüsét a pénzügyi közegek és az adóvégrehajtók eléggé fel nem becsülhető Igyekezettel mozdítják elő.

A külügyminiszter urnák külföldi propagandája utján hirdetett ama megállapítása, hogy a csehszlovák köztársaság a csend, rend és béke szigete, szöges ellentétben van azokkal az eseményekkel, amelyek Szlovenszkón és Ruszimszkón nap-nap mellett lejátszódnak.

A szétkergetett losonci adógylllés

A losonci járás és Losonc várc>6 adófizető polgársága nemzetiségi és pártkülönbség nélkül ösz- szefogott, hogy tekintettel a tönkrement egzisztenciák nagy számára s az adóközönség abszolút kereset és munkanélküliségére, — a kormánytól ki. méletet kérjenek s a kegyetlen és belátás nélkü i adóbehajtások és végrehajtások mérséklését kérelmezzék. E célból február 19-re népgyülés megtartását határozták el. A népgyülés rendezésében résztvettek a szlovák néppárt, a magyar nemzeti párt, az országos keresztényszocialista párt, a

' csehszlovákiai köztársasági és kisgazdapárt, a csehszlovák nemzeti szocialista, a cseh iparospárt, a magyar nemzeti munkáspárt és a csehszlovák szoc.-dem. párt. Vagyis a kommunista párt kivételével valamennyi politikai párt. Szónokokul többek között a következő törvényhozók jelentkeztek: Duréánsky György szenátor, Bazala, Törköly dr. és Bodor képviselő. A szónokok közül azonban egy sem mondhatta el beszédét, mert néhány éretlen kommunista ifjúmunkás közbeszólásai miatt Kom- pis János dr. rendőrfőbiztos a népgyülést feloszlatta s azután be sem várva egy pár percet sem, hogy a néhány ezer ember elvonulhasson, riadót fuvatott e szuronyos rohammal, kardlapozással és gumibot ütlegekkel verette szét a járás minden részéből összegyűlt szlovák és magyar adófizető polgárok tömegét. A néipgyülés indokolatlan feloszlatása és a rendőrség brutális fellépése az egész járás közönsége körében óriási izgalmat és felháborodást okozott.

A kormány az eét-Vví presztízs-politika ■ folyományaképpen kénytelen a hadsereget eddigi arányaiban fenntartani s ezen kötelezettség érdekében viszi az ország lakosságát a gazdasági összeroppanás felé. Mert

sem belső, sem külső kölcsön felvételére nem

mutatkozik lehetőség.

A belC’di pillanatnyi pénzbőség csak a csökkent termelés következménye, a pénzintézetek kihe'ye- zésének 70—80 százaléka immobil. A legutó1 bi francia kölcsön, — amely maga is akadálya uia' b külföldi kölcsön felvételének, — megmutatta, hogy a külföldi pénzvilág milyen bizalommal visel, tetik a köztársaság iránt. Az adópréssel a bevételeket fokozni alig lehet, marad tehát az egyet! n lehetőség: burkoltan vagy burkolatlanul a bankó- préshez folyamodni. Ma még hangos a tiltakozás eme gondolat ellen, de vájjon holnap nem fogja-e azt a szükség kikényszeríteni?

A benyújtott költségvetést nem fogadom el!

KÜLÖNVÉLEMÉNY

ÜZENET

Kedves igazgató ur, engedje meg, hogy egy ifjúkori élménnyel kezdjem:

Pesten voltam kisfizetéses hivatalnok, egy este kicsit kábultan jöttem a munkahelyről, végig az embertömeges körúton, ami még jobban szédített, elérkeztem a Király-uccához, keresztezni akartam a Király-uccát és pontosan az úttest közepén kezdődött az élmény: egy autó jött az uccában a Városliget felől — forgalmi rendőr ismeretlen volt még akkoriban, a háború előtt -—, elgondolkozva mentem, későn vettem észre a kocsit, eléje kerültem, megijedtem, a kocsi fékezett, én elkezdtem ugrálni, végre erős szívdobogás árán valamelyik oldalra kiugrottam. Ekkor a szem Üveges' és jól Öltözött vezető, egészen biztosan a kocái tulajdonosa, rámkiál- tott:

— Kellene kártérítés, ügye?

Rögtön elértettem a sértést és rögtön, elég hallhatóan, adtam meg az egyetlen méltó választ egy egészen népszerű és magyaros kívánság formájában. Az úrvezető kétségtelenül meghallotta, de már rákapcsolt és szabályosan haladt tovább.

Nem mondhatom, hogy nyom nélkül múlt el ez az élmény életemben. Hallásom kétségtelenül kifinomodott, talán kissé betegesen finom is lett a hasonló ínszinuációk iránt, gazdagokkal való érintkezésemben állandóan hallgatózott érzékenységem és távolról meghallotta a zavaró kis hangzörejt, amit az eredendő bizalmatlanság okoz, ha a gazdagok a szegények érdekes hanghullámait fogják.

Ezek után térjünk a tárgvra, igazgató ur. ön, mikor legutóbb együtt utaztunk és az ut unalmától fáradtan együtt ültünk az étkezőkoosi- ban, volt szives kiönteni a szivét előttem. A vonatban ismerkedtem meg önnel — nagy örömömre szolgált a tisztesség —, de nem szokatlan nekem, hogy vadonatúj ismerősök szivüknek ilyen spontán áradásában részesítenek. Megtudtam öntől, hogy igen nagy vállalat tulajdonosa és vezetője, a vállalatot maga létesítette és virágoztatta föl, hogy igen tekintélyes vagyona van, hogy már régebben visszavonulhatott volna a jól megérdemelt nyugalomba, de legbensőbb érdeklődése úgy kivánja a fordulatos munkát, amiből uj eredmények fakadnak, akárcsak kevésbé szerencsés embertársai a kár- ty:'1, vagy a kalandot kívánják.

ön elárulta, hogy már közelebb jár a hatvanhoz, mint az ötvenhez és bár leiki szükséglete a munka, már, ez sem tudja maradéktalanul kielégíteni. Az utóbbi időben önnek kezdenek kételyei támadni afelől, hogy valóban a legki- elégitőbb módon élte-e le eddigi életét, hogy függetlensége, helyesebben agglegényi magányossága egyenértékű betét volt-e az elért eredményekért, ön úgy érzi, hogy valami hiány van a lelkében, amit mindenképpen szeretne kitölteni. Arról beszélgettünk, mit lehetne csinálni. ön óvatosan megpendítette, hogy talán Írással lehetne levezetni a feszültséget, már gondolt erre. Intellektusa megfelelő biztatás, ezt magamnak is be kellett látnom, bátorítottam is, mondván. nem történhetik semmi baj, legföljebb az íróasztal fiókjában marad, nem kenyérre kell... Ha pedig nem megy a művészet aktív módra, akkor mehet passzív módra, müpártolás által: a kis városban, amelyben ön lakik, nevezetes müvésztélep van, annak tagjai biztosan megérdemlik az érdeklődést és a pártolást... Igen,

mondta ön, nagy nyomorban vannak, az utóbbi években nem is ért rá gondolkozni felőlük, a válságos idők miatt... ' ;

így érkeztünk el a főtémához, a nagy zökkenőhöz, ahogy a csöndesen folydogáió csermely érkezik el a vízeséshez. Kiderült, hogy van valami ... valaki..., aki képes volna arra, hogy kitöltse azt a bizonyos hiányt. A hölgy jelentékenyen fiatalabb, nagyon csinos, és mégis . . . azt állítja, hangoztatja ... a körülmények is erősitik, hogy szereti önt. És itt jön a nagy kétely, az ön kételye: vájjon igaz-e ez, tiszta szívből jövő szerelem van-e jelen, vagy csak ravasz kis női játék a gazdagság miatt. Igen, ez a fölvetett és engem nagyon érdeklő probléma az, amiért most ezt az utólagos üzenetet küldöm önnek: észrevételeimet nem volt már módom személyesen közölni, mert megérkeztünk Budapestre. Ön másnap tovább utazott a francia Riviérára „üzleti tárgyalásokéra és volt a komoly gondja., hogy miképpen töltse el egyetlen estéjét Budapesten. Én másnap szivszorongató szaladgálást kezdtem ügyeim és bajaim irányában, de az estéimet — előzetes töprengés nélkül — remekül töltöttem el.

Megvallom, igazgató ur, nekem nincsenek olyan aggodalmaim, mint önnek. Nőm csak azért, mert nem vagyok abban a helyzetben, hogy legyenek. Biztos érzésem, hogy akkor sem volnának aggodalmaim, ha az ön helyében volnék.

Megmondom, miért: A gazdagság hozzátartozik az ön egyéniségéhez, akár a jobb karja a testéhez, és ha a bájos és biztosan nagyon tiszteletreméltó hölgy egészen őszintén szerelmes önbe, akkor gazdagságával együtt szereti. Ahogy a hangját, az oko6 észrevételeitj a játékos, éber szellemét szereti, talán épp úgy szereti azt is önben, hogy gazdag. Menjünk vissza egy lépéssel, ön teljesnek érezné életét, kifutottnak érezné egyéniségét gazdagság nélkül? Ugy-e nem. A gazdasági krízis, mint említette, önnek is súlyos gondokat okozott, de harcolt megfeszített erővel, makacsul, okosan, éberen és ki ve reked te magát, fölülkerekedett. Egyéniségének legmélyebb megnyilvánulása volt ez a győzelem, amely vagyonának megtartásához vezetett. És maga az a tény, hogy eddig megúszta az életet komoly szerelem nélkül, hogy eddig kalandokra próbálta fölváltani a. Nőt, az egyedüiit, szintén csak azt mutatja, hogy ön maga sem érezte magát teljes embernek a biztos vagyon nélkül.

Ami pedig a partnert illeti: minden szerelem különböző motívumokból tevődik össze, minden szerlmet különböző tulajdonságok fütenek, ahogy a rádió hangját is több és különféle lámpával kell fölerősiteni. Higyje el, a gazdagság egyéni tulajdonság, sokkal inkább az, mint a hőstenornak a hangja és ének képessége. Van-e a hőstenornak olyan aggodalma, hogy szive hölgye csak a hangjáért szereti? Nincs. Pedig a nők legalább úgy tolonganak utána, mint a gazdag ember titán. Hogy a szerelem psziboíó- giájában fontos szerepet játszik a gazdagság, akár csak a kellemes külső, vagy a megkapó szellem, ezt nem most, az ön vigasztalására találtam ki, igazgató ur, a téma régen foglalkoztat, hosszabb Írásművet is szenteltem e témának és ezért foglalkozom most is szívesen vele. Értsük meg: a szerelem pszihológiájában van komoly szerepe a gazdagságnak, nem a partner logikus gondolkodásában, észszerű megfontolá- >

sában, hanem a tudatalatti énjében, egyszerűen a lelkében. És nem mindig vonzó, hanem sokszor elutasító, legalábbis gyötrelmet ke’tő formában. Nem tudom, igy van-e, de élénken el tudom képzelni, hogy a hölgyben komoly gyötrelmet kelt az ön gazdagsága, mert bizalmatlanságot és zavart támaszt önök között és talán azt kivánja, hogy bár inkább szegény ember volna ön, mert igy harmonikusabb, nyugalmasabb, bizalmasabb beneöségü vo’na a szerelmük. Könnyű elgondolni példáuí, hogy egy bizonyos nő szereti egy.bizonyos férfiben a férfiasságát, a fölényes biztonságát, de talán nem szereti az erőszakosságát. Éppen igy lehetséges, hogy önben is szeretik a játékos invenciót, a lobogó munkakedvet, de nem szeretik a gazdagságot- és a vele-járó gátlásokat.

Maradjunk meg e divatos szónál: ön a saját gátlásait v.etiti át a partnernőjére. Az eredendő bizalmatlanság, amelyet a legtöbb gazdag ember érez, tulajdonképpen nem a szegények felé irányul, hanem a saját lelki ismerete felé. Ö. ismertem én olyan gazdag embert is, aki nem volt bizalmatlan a szegényekhez, egyszerűen azért, mert közel ment hozzájuk, közöttük élt. Nem mondom, az ilyesmi sokba kerül, va’ószinüieg sokkal többe, mint elutazni Cannesbe „üzleti tárgya’ásokra“. de viszont megadja az ember nyugalmát és önbizalmát.

Ha önnek is meg volna a nyugalma és természetes önbizalma, igazgató ur, akkor objektíve megállapíthatná magáról, hogy igenis olyan ember, akibe egy fiatal és csinos hölgy önzetlenül és őszintén beleszerethet. Sok példa igazolja, hogv számos fiatal nő csak az ön korabeli férfiak iránt érdeklődik és az ön személye — egészen objektíve mondom — külső megjelenésében és szellemi értékekben is alkalmas arra, hogy magához vonzzon egy érzékeny női lelket.

De ön nyugtalan, doktor ur, és a nyugtalanságot nem a belső értékek hiánya, hanem a lekiismer éhe kelti föl önben. Ha ön megszokta volna azt, hogy magához eresszen érdekes és értékes embereket, akkor is. *ha nem gazdagok, akkor is, ha a barátkozás velük önnek pénzébe kerülne, a..aor ön megtudta volna régen, hogy az a bizonyos érdek, ami nézete szerint ön felé hajtja ezeket, az embereket, sokkal kisebb adagban van meg az ő lelkűkben, mint az ön lelkében a félelem, hogy csak a pénzéért keresik a. barátságát. Szó sincs róla. szükség van áthida,- lásra, a szegény embernek nem szabad éreznie az ön bizalmat lanságát, önnek viszont fudira kell, hogy a szegény ember nem számit jobban önre, mint a magához hasonlóan szegény barátjára. ön csak ilyen módon szerezheti vissza bizalmát, nemcsak a szegényekhez, de az egész élethez, főleg pedig önmagához.

ön, mint említette, nem érdeklődik a városában lakó művészek iránt, akikről csak annyit tud, hogy nagyon tehet sebesek és uagy nyomorban élnek. Távol tartotta magát tőlük és nem is sejtette, hogy ez az óvatos és előkelő tartózkodás, aminek szigorúan anyagi okai voltak, az ön férfiúi önbizalmát ásta alá életének döntően fontos szakában.

Egy tanácsot, ha megengedi, igazgató ur: csi- ná.ja- párhuzamosan a dolgot, igyekezzék egyszerre megszerezni és elmélyíteni a kapcsolatot, az emberé Kivel és szerelmével. Meg lesz lepve, mennyi igazi jó barátot szerezhet igy, ha tapintatosan és jól vezeti a dolgokat és meg lesz lepve, milyen boldoggá teheti az embert az önbizalom és tudat, hogy saját magáért, önzetlenül szeretik.

Semmi kétségem aziránt, hogy ön akkor gondolkodás nélkül fogja törvényes formában f-ixi- rozni ezt a. ^relmet, élete legnagyobb szehzá- oi_'v..t. Engedje meg, hogy előre is kifejezzem őszinte szeren esek ivánat a imát.

Sándor Imre.

6