Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)

1933-02-26 / 48. (3158.) szám

1933 február 23, vasárnap.

^nii ■t

^mgmAVmAarhirlap

Német politikai

Berlin, február 25.

Kettővel voltam együtt: a baloldal elismert vezérével, aki miniszteridejében a gyakorlatban próbálta ki pártja ideológiáját és a szélső jobb egyik főemberével, aki tma is a legnagyobb hatalom birtokosa, annak dacára, hogy nem hivják Hitlernek. Persze, nem nyilatkoztak, csák beszélgettek velem, de intimeb- bül, mintha nyilatkoztak volna és a. végén a szokott „publikálás nem engedélyeztelik”- kel szorították meg búcsúzóul a kezemet, gondolván: úgyis megirja a lapjábau, de legalább nem .hatalmaztuk fel arra, hogy a neveinket kiírja. Nem iroan ki a jeles vezérek •nevét. Aki követi a politikai eseményekkel összekötött személyi megnyilvánulásokat, Úgyis tudni fogja, kikről, van szó. Ha ők úgy akarják, játszunk bujócskát.

Meglepő és uj volt, hogy a baloldali vezér körülbelül ugyanazt mondta az ellenpártról, mint a jobboldali a másikról és amit mondtak, a választási küzdelem izzó légköréből tört elő, azaz igazabb és emberibb volt, szenvedélyességével emberiebben hatott, mint az előre kicirkalmazott nyilatkozatok. Azonfelül magántársaságban találkoztam, a vezérekkel és nem is beszélgettünk hivatalosan politikáról, bár, vagy inkább éppen ezért minden szó az aktuális politikát illette. A jobboldali triumvirátus egyik vezére úgy szereti a baloldali szálén okát, ahol művészetről és kulturális dolgokról van szó, mint teszem Integer a bécsi okos zsidók társaságát szerette, •ahol már csak azért is pompásau érezte magát, mert élénk ellenvetésekkel találkozott és alkalma volt világnézetéért okos emberekkel küzdenie. Szóval egy igen előkelő baloldali szalonban találkoztam a jobboldali férfiúval, akinek a nevétől -ma visszhangzik a világ. Elmondtam neki, hogy a baloldali vezérnél voltam, ami nem volt igaz, de árra késztette, hogy előbb ő interjúvoljon meg engem. Beszédem úgy volt megfogalmazva, hogy az általam fontosnak gondolt irányban nyilatkoztam.

A jobboldal el van készülve a polgárháborúra

— El vagyunk készülve a polgárháborúra — mondta habozás nélkül, pedig én az ellenkezőről világositottam fel — és ha nem is gondoljuk, hogy nagyobb arányokat fog ölteni, mégis erre állítjuk be magunkat, hiszen most már az egész világ tudja, hogy országunkban el kell dőlnie a legnagyobb kérdésnek, amelytől Európa torsa is függ: marxizmus, vagy a faji és nemzeti .Öntudat újjáéledése. Sokszor mondtam: Németország nem

Oroszország és a félrevezetett ifjúság máris kezdi átlátni, hogy lelketlen agitátorok áldozata. Gondolja meg,< kérem: bo lse v izmus,

technokrácia, más izmusok és mind együtt tömeg-megmozdulások és a tömegre baziro-zott számítások. Én úgy látom, hogy a népekkel való helyes bánásmód könnyű algebrai művelet c-sak a fordított tézisből kell. kiindulni és elcb-b az egyénnel törődni, azaz a fiatalsággal. Tudja, hol tanultam meg ezt? A katolikus egyháztól Rómában- Megtanultam, hogy egy népi, vagy mondjuk tömegmegmozdulás számára mindig az egyén a fontos és; a nemet birodalom újjászületése csak oly módon lehetséges, hogy a német fiatalság megtaláld az idősebbek vezetése mellett a saját magához vezető utat és ezalatt azt értem. hogy a Fichte emlőin nevelkedett pedagógia kiemeli az egyént abból a materialista egoizmusból, amelyet tömegmegnyilvánulásában bolsevinnusnak neveznek és visszahozza a fiatal lelkeket az erkölc-sii világrendbe, az eszmébe, amely nevezhető államnak, erkölcsnek. hitnek, egyszóval oda, ahol az egyén túl van azon a kérdésen, amely ma már rögeszme: a gazdasági kérdésen. Tudom, mit akar mondani, ismerjük az oda vezető utat és ezért egyik fctöirekvésünk s politikai programunk sarkalatos tétele, hogy minden egyén munkához jusson, hiszen csak igy nyerhetjük meg újra az állameszme számára; viszont meg kell értenie, hogy individualisták vagyunk -és ez azt jelenti, hogy a kenyérkérdés egymagában nem elintézése a huszadik század problémáinak. Nevezzenek nyugodván Imperialistáknak és mondják, hogy mi készítjük elő az elkövetkező monarchiát, -- erről kár lenne beszélni. Ezersze-rte fontosabb és a gazdasági probléma megoldása •mélett az egyetlen fontos a német pedagógiai probléma megoldása. Foglaljam össze egy szóba? A legfontosabb, hogy Nagy Frigyes vezényelje a német iskolát, a hivatalnoki kart és a hadsereget, mert arról, ugy-e, nem akar velem vitatkozni, hogy lehetséges-e az örök béke vagy sem? Igenis, most fog eldőlni ez a legnagyobb fontosságú kérdés: a német szellemi megújhodása- Ez együtt jáí az egyéniség megújhodásával és a marxizmus "teljes eltörlésével. Gondolom, megérti ezt a filozófiai és szociológiai szintézist és tudja, anélkül, hogy külön rátérnék, mi a politikai programunk. A politika csak következménye ennek a szintézisnek.

vezérekkel

feketekávénál

Nagy vita indult meg azután afölött, -amiről nem lehet röviden beszámolni, de sokkal -érdekesebbnek tartom, ha elmondom a baloldali vezér gondolatmenetét. Nála is úgy jártam el, hogy előbb elmondtam, hogy a jobboldali vezérnél voltam, mire habozás nélkül, nyilatkozott.

A baloldal is • •.

— Tudjuk, ismerjük és el vagyaink készülve a polgárháborúra. Ezzel nem azt mondtam, hogy Kína lesz Németországból, de mégis annyit,, hogy most kell eldőlnie az elvi és világnézeti ellentétnek, mert, ugyebár, arról ön is meg van győződve, hogy a mai német napi politika és a választási küzdelem mögött két világszemlélet és velük az egész hiüvelt világ újjászületése húzódik meg. .A gazdasági, kérdés, Iqgyen bármilyen égetően sürgős és veszélyes, valóban pericu- lum in mora, mégis csak másodlagos. Jobboldali kollégám közismerten okos ember -és fordítottan vau igaza: az egyént, az elvadult, egoisztikus egyént bele kell süllyesztenünk a kollektivumba és ha kollégám nagyon helyesen állameszmét és hitet emleget, akkor csak helyeselhetem ezt az álláspontot, azzal a megjegyzéssel: ha énnek a két fogalomnak van

kézzelfogható és praktikus értelme, akko-r ez nem lehet más, mint az általunk s a mi ideológiánkban kotlek-tivumnak nevezett közösség. A legnagyobb tévedés azt hinni, hogy mi ezt a közösséget tisztára materiálisán értelmezzük, de tudjuk és ebből nem engedünk, hogy a materializmus az erkölcs, állam és egyéniség alapja. A jobboldal fel van fegyverkezve — nem gondolja, hogy ez a materializmus -legpregnánsabb kifejezése? Ök csak nem vallják be, mi pedig nyíltan beszélünk, ez az egész különbség.

— Kegyelmes uram, — mondom kissé ugratásképpen — vita volt kollégája körül és ott hallottam ezt a szellemes aperszüt: „A

szabadság nem tűri meg az egyenlőséget és ahol az egyenlőség valóra válik, mint Szov- jetoroszországban, ott az egyenlőség kivégzi a szabadságot.”

Persze meghökken, aztán szószerimt ismétli ellenértelemben a baloldali vezér tézisét:

— Szabadság és egyenlőség pedagógiai probléma. A szellem megújhodásáról van ma szó, arról, hogy az emberisg másként értelmezze a szabadságot és az egyenlőséget, mint eddig. A napi politika is ezért folytát harcot, mert nem azon múlik, hogy itt vagy ott meg- növekedjenek a szavazatok, hanem a nép S t\ ' 1 eni i á tcsoportos i fásán.

Erről aztán természetesen már csak azért is vita indult meg, mert Berlinben voltunk, ahol minden elmélet és filozófia, még a napi politika is. A vitában részt vettem, hiszen tárgyilagos akartam lenni.

*

Az uccán arra kellett gondolom, hogy Fichte is, Marx is a fegyvert látják az ellenSándor Imre munkál

A lángoló út regény .............Ké 15.—

Asszonyo

k novellák ...............Ke 8.—•

Le

szállított árak/

Kaphatók a Prágai Magyar Hírlap kiadó- hivatalában Portó 3.-; utánvétnél 5.- Ke

RÉGI PESTI BÁLOK

Irta: KRÚDY GYULA

1.

Ezelőtt ötven esztendővel, 1883-ban ugyancsak farsang volt Budapesten, — bár nem olyan hosszú, mint az idei, amelynek vége beláthatatlan, miután márciusra esik hamvasztó szerda, addig folyton táncolni illenék a különböző Gyertyaszentelőkön, Doro-ttya- napokon, Hatvanad-hetvened vasárnapokon, farsang vasárnapjától húshagyó keddig, mint ezt ötven esztendővel ezelőtt megtették.

A bálkirály Budapesten ötveu esztendővel ezeiőtt maga Ferenc József volt.

Ugyanaz az I-ső Ferenc József, akiről any- nyi tragikus történelmi és mondabeli históriát olvastunk halála óta; akit mostanában a bécsi színházban játszanak, de természetesen kihagyván élettörténetéből Budát, ahol a legboldogabb volt ötven esztendő előtt.

Napjait majdnem mindig a feleségével töltötte a különböző vadászatokon, akár lóháton M-egyeren, akár puskával Vacsou Koburg Fülöpnél; vagy pedig Budán a palotában, ahol a királyné szórakozására még bált is adott ez a komornak, gondterheltnek ismert férfiú.

De esténként gyakran maga is elment különböző bálokra a fárasztó vadászatok után, miután akkor még nem volt szokása nyolc órakor lefeküdni,

TI.

Biztos tudomásunk van róla, hogy néhá- nyan még életben vaunak, akik ötven esztendő előtt január 8-ikán, egy hétfői napon: az akkor adott Bál az udvarinál című összejövetelen resztvettek,.

Itt van például herceg Festetich Taszilóné, Hamilton Ivlary hercegnő, akit ezen az estén mutatott be a királyi párnak Majláth grófné. Itt van Andrássy Géza gróf, aki táncolt Strauss János „Gesohichten aus dem Wiener Wald” című keringőjére, majd Du- bez, a 32-ik gyalogezred karnagya által szerzett ,.Budapesti tipegőre”, amely zenemüveket ezen a bálon játszották először.

De bizonyára még többen is élnek az 1200 meghívott közül, akik részint kocsin (három- százötvenen a Lánchíd jelentése szerint), részint gyalogszerrel, a Stefánia és Mária Valéria hercegnők által divatba hozott siklón mentek fel a Várba, ahol nagy sötétség fogadta őket. A újonnan bevezetett villamos vi- lágitás ugyanis „csődöt mondott” a bál megnyitása előtt a budai Vár -környékén. A gázlángok ugyan mindennapi unalmasságukkal égtek, de amig ki nem gyulladtak az 1000 gyertyás csillárok a nagy márványteremben, addig nem kezdődött meg a bál. A királyi család is a királyné lakosztályába szorult, amely egyedül volt zárva az első emeleten (a többi a vendégeké), ahová a külön lépcsőn felsietett az öreg József főherceg, valamint az atyafi Kóburg Fülöp herceg, akik körülbelül egy őrahosszáig várták együtt Ferenc Józseffel, hogy a világítási zavarok rendbejöjjenek. A királynénál mindig gye-rtyavilá- gi-tás volt (tanúi ennek ma is legkedveltebb és legtöbbet használt lainzi vadászkastélyának termei é$ hálószobája.) Őt nem igen bosszantotta a báli zavar. De Ferenc József mérgelődött.

— A legnagyobb skandalum az, hogy a magyar király nem tud enni adni a vendégeinek, mert a büffében, a kék és rózsaszínű

termekben olyan sötétség van, mint a pokolban — mondta.*)

Egy óra múlva rendbejött a világítás. Égett a villany, égtek a gyertyák, a király huszártábornoki egyenruhájában karjára vette Erzsébet királynét és végigment vele a hosz- szu folyosón a szokásos kísérettel. Nopcsa báró, a királyné főudvarmestere, ez a fürge, nagyorru, pótolhatatlan férfiú azonban mégis előre sietett.

Teljes parádé várta a bálteremben a királyi párt. Az asszonyok jobboldalt, a leáuyok baloldalt sorakoztak fel, a büffé termei felől már jóizü csámcsogás hallatszott, mert különösen ide igyekeztek azok, akik először kaptak -meghívót az udvarhoz, igy az ellenzéki követek is. Valódi francia pezsgő (Heidsik Imperial) járta. Batthány Elemér gróf, bár a meghívottak között szerepelt: nem jelent meg a bálon, amiért külön levélben felelősségre vonta Hohenlohe-Schillingfürst herceg föudvarmester. Valamiképpen igazolta magát Elemér gróf — nyilván nem betegséggel, hanem angliai sportelfoglaltságával, ahová Erzsébet királyné is szeretett ellátogatni, — lovagolni, amig az angol földesgazdák olyan borsos kártérítési számlákat kezdtek benyujtogatni a bécsi udvar pénztárához, hogy a királyné, aki ugyan nem sokat törődött a pénzzel, lemondott erről a szór hozásáról.

III.

Elemér gróf nyilván nagyon ügyesen igazolta a „Bál az udvarnál” ci-mü összejövetelről való elmaradását, mert két nap múlva feltétlenül találkoznia kellett Ferenc Józseffel Károlyi Gyula gróf bálján, az Egyetem uccai palotában, amely revánsnak készült arra nézve, hogy a Király Budán bált adott.

Ide aztán el kellett mennie Elemér grófnak, ha törik-szakad, mert a magyar arisztokrácia dekoratív megjelenéséről volt szó, ugyan ezért csak háromszáz meghívót bocsátottak ki, pedig talán elfért volna ugyanany- uyi báli vendég az Egyetem uccai palotában, mint Budán.

Károlyi Gyula bálját megelőzően (mert hisz nem véletlenekre bízták az ilyen dolgokat), már egy hónappal előbb megkezdődött a kárpitosok, asztalosok, szabón munkája a ház első emeletén. Leszedték a régi kárpitokat a falakról, uj emelvényt építettek a sárga és fehér márványfalak között Berkes Lajosnak, ahonnan majd muzsikál az ifjú arisztokráciának, a falak mellett köröskörül uj, fehér, aranyozott pamlag-sort állítottak fel. A lépcsőket valódi keleti szőnyegekkel vonták be, a gróf kertészete gondoskodott arról, hogy megfelelő növények, thuják, babérok és más téli tündériessé-gek alkossanak lombkoszorut a lépcső felett, Durand Jakab, a francia Durandok közül, mint a gróf fő- konyhamestere, munkába lépett.

Csak a ruhatárral volt baj egyideig a hatalmas palotában. Végre a könyvtári termeket (30.000 kötet könyvvel) jelölték meg arra a célra, ahová harminc térdnadrágos, frakkos inas a vendégek ruháit elhelyezi.

Egy teljes hónapig tartott a báli előkészület, amely hónap alatt virágos piros selyem* Tisza Káimámtíé, Degenfeld Ilona grófnő elbeszélésiéiből. akit ugyancsak akko-r mutattak b-e a királlyá párnak.

párt kezében és hogy hiába filozófia, hiába elmélet: fegyvercsövek meredeznek, — az

ősember bunkója. Közben akaratlanul i-s látom: minden utcában, minden második házban kiadó lakások, de lakók sehol; üzletek vevők nélkül; milliós beruházások hiábavaló pompája; gigantikus város, gigantikus nemzet borzalmas letörtsóge. Materialisztikus és idealisztikus szempontból. Egy félreérthetetlen jellemű axsáu szélit meg és kérdi, mi lesz szerintem a választásokon.

— Nem tudom, kedves uram •— felelem szelide-n —-, mert most beszéltem a két szélső oldal vezérével. Tőlük tudom, hogy nem tudom. Egyébként bocsánatot kell kérnem, sietek a vonathoz.

Úgy nézett utánam, mintha bolonddal beszélt volna. Persze, könnyű neki, ő egy párthoz tartozik és pontosan tud -mindent, míg én a bal- és jobbollal egyszerre beszéltem. Ebből pedig csak egyet tudtam meg haiálos biztonsággal: a bajouétosau meredezö íegy- verosö örök igazságát. Máshoz nem volt szerencsém: Berlinben, 1933-ban, a választások élőit. Neubauer Pál (Berlin).

damasztokkal vonták be a falakat, a parkettel kicserélték, az ősi Károlyiak arcképeit átfestették (akik az előcsarnokban őrködtek), a hajdúk, huszárok piros ruhái elkészültek, a kapusok (ketten voltak) kipróbálták a csengőt, J. Durand összeállította és kinyomtatta a Kár-olyi-ciimérrel ékes étlapot, „Bal du 10. Janvier 1883” felírással.

IV.

Mi volt ezen az étlapon?

Minden, amivel a francia konyha kedves- kedhetik vendégeinek.

Mint megbízható szakácsok mondják: különb étlapot nem lehet összeállítani egy királyi -koronázásra se, mint Károlyi Gyula, a Vöröskereszt elnökének báljára.

Természetesen az étkezés jeges dinnyével é-s más hűsítőkkel kezdődött éjfél után egy órakor az udvarra néző öt szobában 'terített asztalok mellett. Senkinek se kellett állva enni, mint Ferenc Józsefnél. Ugyanannyi téritek, ahány meghívott vendég. A gyomornak este jót tesznek a hideg bevezetők, mint ezt Ferudin bey, az akkori budapesti török követ is megállapította jelentésében, amelyet a bálról az urának küldött.

Leves az első, az egyórai étkezésnél -még nem volt (majd csak három órakör kerül rá a sor a Consommékra), ellenben volt Filets de boeuf á la Renaissance, Chaud-Froids de Faisans en Belle-vue. Ugyancsak Chaud- Froids Poulardes-ből. És még négyféle Chaud- Froids, amelyekről csak J. Durand tudott a világon odáig.

A halak -közül, bár J- Durandnak nem sok köze volt a magyarokhoz, m-égis csak a „Fogas sauce majounaiese” szerepel elsőnek. Az Ornbres ohev-alier sauce Ravigotte. a Fruiíes de riviére au bleu, a Laugoustes, Ho-niards et Creveres mind később jönnek. Néni beszélve a magyar salátáról, mely a Saladé Venitien- ne-t, a Creme-s á TAnglaise-t megelőzte- Tizenegyféle „Compotes” szerepel az étlapon: a Punoh-ok között azonban hiába keressük a tokajit, Marquis au Champagne, Orange de Framboise viszi ott a szót, a három órakor felszllogált háromféle Cotelettes-ig.

(Meg kell jegyezni, hogy Podmaniczky Frigyes, Károlyi „Pista”, akik ugyancsak resztvettek Károlyi Gyula gróf Egyetem uccai bálján, elégedetlenül távoztak. Podmaniczky

Ezen hely a BRISTOL SZÁLLODA. Budapest részére vau fenntartva ©

Figyeljük az itt megjelenő további hirdetéseket

7