Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)

1933-02-26 / 48. (3158.) szám

1933 február 26, vasárnap. 5 három éve nem csináltatott uj ruhát és uj' cipőt, A gomblyukában egy szál ibolya volt. Aznap este együtt vacsoráztunk. — Később már ritkábban látogattam Lo­lát. Utoljára karácsony előtt járlam nála. A szobaieány valamit dadogott, hogy vidékre utazott a szüleihez. Tudod mi történt? Elvált az urától. Igen, már ki is mondották a válást. Hogy miért? Hát azért, mert az ura meg­csalta. Igen, csalta. Képzeld, azon a májusi napon, mikor először ment ki egyedül a ma­ga lábán, az uj tavaszi felöltőjében, az uj sár­ga cipőiében, egy szál ibolyával a gomblyu­kában, akkor volt első találkája azzal a nő­vel, akit azóta el is vett. — Hát érted te ezt? Hát meg lehet ezt ér­teni? Ha még Lola tette volna. De nem ő tette. Az ura tette, akii kél kezével hozott vissza a halálból és talpraálliotta a szó szó­rós értelmében. Első útja egy másik_ nőhöz vezetett. — Nem, ezt nem lehet megérteni. Senki- sem érti. Csak az én uram. ö állítólag érti az uj lélektan törvényei alapján. Azt mondja, hogy ez természetes. Azt mondja, hogy eny- nyi jóságot nem lehet elviselni. Azt mondja, hogy csak a kis jóságért jár hála, az ilyen tulontulnagy és természetellenes jóságért mindenki bosszút áll eiőbb-utóbb, mert meg­alázzák vele. Lola ura — legalább is ő igy magyarázza —, elégtételt vett magának, hogy Székrekedésnél, emésztési za­varoknál, gyomorégésnél, vértódulás' nál, fejfájásnál, álmatlanságnál, álta­lános rosszullétnél igyunk reggel éh- igyomorra egy pohár természetes '.Ferenc JózseP-keserüvizet. F\ bel­iorvosi klinikákon szerzett tapasztala­tok szerint a „Ferenc József“-viz az jideális hashajtó minden jellemző tu­lajdonságát egyesíti magában. A Ferenc József keserüviz gyógyszer- tárakban, drogériákban és füszerüz- iletekben kapható. ez uz áiuvu, iieuves asszony évevag kitár Unt mellette, hogy annyiszor látta őt gyámolta­lannak és nyomorultnak s később olyasvala­kit keresett aki nem ismerte igy s akinek nem tartozik ennyivel, mert ilyen adósságot sohase lehet letörleszteni. — Bevallom, én ezt sem értem. Elmélet. Az uram azonban hozzátette: „Én minden­esetre kikérném, hogy egy angyal éljen mel­lettem. Angyaloknak az égben a helyük, nem a földön. Figyelmeztetlek, hogy ha te is egyszer ilyen angyal akarnál lenni, akkor úgy ki­dobnálak. hogy repülnél, akár a szárnyadon, akár anélkül/' Hát mi legyek — kérdeztem — ördög? „Se ángyai, se ördög — mondta — hanem valami a kettő között-" Angyal ör­dögszarvval, vagy ördög angyalszárnnyal ? „Olyasmi — mondta — nő légy." Hallottál már ilyent? Az is baj, ha nagyon jók va­gyunk, az is baj, ha nagyon rosszak va­gyunk. Annyi bizonyos, hogy a jóságra csak törekedni lehet. Úgysem érhetjük el soha­sem. — No szervusz, drágám, most megyek. Csak arra kérlek, tartsd titokban. Lola is titokban mesélte el nekem. Szóval senkinek a világon. Különben mit nagyképűeködjek? Az ember nem lehet se jó. se rossz Hát add tovább gyorsan, de a legnagyobb titokban. A szenátus elfogadta a költségvetést A nemzetgyűlés jövőheti munkaprogramja Benes expozéja a külügyi bizottságokban Prága, február 25. A szenátus tegnap késő este megszavazta az ezévi költségvetési elő­irányzatot és a pénzügyi törvényt s gyorsí­tott eljárással letárgyalta és elfogadta a vil­lanykörték megadóztatásáról szóló törvény- javaslatot. A szenátus legközelebbi ülése március el­sején, szerdán délelőtt fél tíz órakor lesz- Napirendjén az exporthitelről szóló törvény­javaslat szereplői. Ugyanaznap délután négy órakor a külügyi bizottság is ülésezik. Ezen az ülésen Benes külügyminiszter ex­pozéi mond. A képviselőház kedden délután három óra­kor folytatja a kamatláb rendezéséről szóló javaslat tárgyalását és való&zinüleg aznap szavazásra is sor kerül. A képviselőház külügyi bizottsága szer­dán délelőtt tíz órakor tart ülést s Benes itt is megismétli epozéját. ^ra<^-Ma<Aar-hiklai> Keresztury a kulturális sérelmeket, Szllassy a klsantantpolltlka hibáit ostorozta a szenátusi vitában Miért nem iktatták térvénybe a református egyház zsinati alkotmányát? - A lelkészek és az egyházi iskolák szomorú sorsa - Az ui „nagyhatalmi" külpolitika gazdasági képtelenség Mennyivel szanálta a kormány a bankokat? Schláuerhez Schlau búsan baktat: „Jaj a pincém leégett tegnap; A gyertya kezemből kiesett S igy támadt egy rémes tüzeset". Schiáuer ur büszkén böki oda: „Ez velem nem történhet soha! PERTRIX-el megyek a pincébe, Tüzmentes és pompás a fénye". pfMRIX A NAG1JGÉNTÜEK ELEMEt Prága, február 25. Jelentettük, hogy Ke, resztury József országos kerosztényszociabs- ta párti és Szilassy Béla dr. magyar nemzeti párti szenátor a szenátus költségvetési vitá­jában hosszabb beszédben vették bonckés alá a kormány elhibázott politikáját. Keresztury főleg kulturális, Szilassy elsősorban külpoli­tikai kérdésekkel foglalkozott. Keresztury — kinek ez volt különben az el­ső bemutatkozó beszéde — egyebek közt a következőket mondotta. Keresztury beszéde Egy költségvetés helyességét az állam és az adózó polgárok érdekeinek összeegyezte­tése határozza meg — mondotta egyebek közt a szenátor. — Én ezt a költségvetés megszer­kesztésénél nem találom meg, mért egyálta­lában nem veszi tekintetbe az adózó polgár­ság érdekeit s ezzel természetesen az állam érdekeit sem. Mert: ha a polgárok érdeket nem vétetnek tekintetbe, az állam érdekei is veszélyeztetve vannak. Elvakulva azt hiszik, hogy Szlovenszkó és Ruszin&zkó mint gyar­mat örökre táplálni fogja a történelmi orszá­gokat. Hiú remény! A gyarmatpolitika cső­től mondott a XX. században. Milliókat nyo­morba dönteni s abból örök ideig hasznot csi­nálni ma már nem lehet. Szlovenszkó és Ru. szin&zkó lakosai kulturnépek s egy színvona­lon állanak a történelmi országok lakosaival, népével 8 tudják azt, hogy az élethez nekik is jogük van, az a föld Isten és emberek előtt az övék, telekkönyvi tulajdonuk, ott élniük és halmiok kell s ha egy időre nyomorba döntik is őket a rajtuk kívül álló viszonyok, öntu­datra ébrednek és megvédik érdekeiket. Ez az idő már nincsen messze, mert jól jegyezze meg minden érdekelt fél, hogy Indiában csak Gandhi éhezik, de Szlovenszkón és Ru- szinszkóban már mindenki s az éhes gyomor pedig keresi a maga igazságát, de abban már nem lesz köszönet. A Dérer-féle terv Lehet itt a valláserkölcsi élet igaz támoga­tásáról beszélni? Hagyjunk el mindent, csak a legújabb Dérer-féle iskola-törvény terve­zetből vegyük ki azit a részt, ahol azt javasol­ja majd ennék a háznak, hogy felekezeten kívüli iskotüa létesítésére elég 30 gyermek, hitvallásos iskola létesítésére ellenben 200 gyermek kell. S ha ez a 200 gyermek nincsen meg, a fele­kezeti iskola tartozékaival együtt elkobzan- dó. Vagyis nyíltan beszélve: mindem iskola, ahol a hitet és erkölcsöt tanítják és csepeg­tetik a gyermekek és serdült Ifjak leikébe, bezárandó és helyettük a hittel és erkölccsel nem törődő iskolák állitamdók fel. A református egyház alkotmánya ás a lelkészek sérelmei Vagy itt van a szabad valIásgyaikorlat? Innen a csehszlovák szenátus szónoki emel­vényéről kiáltom világgá minden protestáns nemzetnek, hogy ezelőtt tiz évvel megtartotta a Cseh Szlová­kiában élő reforinátusság a maga alkatmá­nyozó, törvényhozó zsinatát a megbízott kormánybiztos jelenlétében és még máig sem voltunk képesek a kormánytól annak Szentesítését kivárni, mert elszabotálja azt hivatkozva arra, hogy a szlovák fordítás rossz, hogy a szlovák fordí­tásban az i feleit a pont egy ezredrész milli­méterrel oldalt van feltéve. S ha most már talán tiz év múlva meg is erősiti, nem érünk el vele semmit, mert a tiz éves ciklus lejárt, uj zsinatot kel] tartani és sok-sok ezer koro­nánk kárba veszett. A csehszlovák kormány a református lelkészek jogos, törvényes illetmé­nyeit egyszerűen nem fizette ki az 1919 és 1920. évekre, holott az a költségvetésbe fel lett véve. Kivánom, hogy ezt az összeget, amely minket Isten és világ előtt törvénye­sen megillet, ha még az állam pénztárában van, onnan, ha pedig kiadták azt törvényelle­nesen más felekezet papjainak, azoktól ha­ladéktalanul visszavéve fizessék azt ki a re­formátus papságnak. Erre vonatkozó indítvá­nyomat tisztelettel beterjesztem. Hogy nagyon sok azoknak a szerencsétlen református papoknak a száma, akiket az ál- lamfordulat itt talált, már régen az ország te­rületén laktak, rendes lelkészek voltak, akik itt maradtak az államifordulat után, akiktől fölvették az állam iránti hüségesküt, akik Csehszlovákián ‘kívül születve, de itt szolgál­va, ott elvesztették illetőségüket s ezzel ál­lampolgárságukat, vagy le is mondottak ar­ról a törvény által kényszerítve; most itt a demokratikusnak nevezett köztársaságban évek hosszú során át kilincselve, klizködve, rimánkodva, sokszor ezrekre menő illetéket lefizetve megkapták ugyan állampolgársági okmányukat, de csak annak az okmánynak kiállításától szá­mítják be Szolgálati évüket, megnyomorít­ják őket a kezdő fizetési osztályba, a falu­si iskolát végzett alkalmazottak 9000 koro­nás osztályába s mindezek tetejébe még vissza is fizettetik velük az addig törvényes formában számuk­ra kiutalt kongnuát, — ezt bővebben részle­teznem nem kell, annyira kiáltó sérelem ez évek óta. A tanítósággal való elbánás ebe* kintetben helyes és igazságos. Ezt a becsü­letes elvet miért nem alkalmazzák a reformá­tus papokra is? Azért, mert itt nincsen de­mokrácia, csak áidemakrácia. Azért, mert minket magyaroknak szült az édesanyánk, szeretjük magyar fajunkat s nem fogjuk azt megtagadni soha. Iskolamizériák Ha a tisztelt kormány annyira takarékos­kodik, — amit én ugyan .csupán a .fizeté­sek leszállításán látok — kérdem, miért üz lukszust a tanításra alkalmas tanterem nél­kül a tanítók beállításával? El lehet azt képzelni, tisztelt Ház, hogy egy tanteremben három tanító eredményes tanítást végezhet? Mint pl. Bodrogszentesen? Régen tanító csak úgy lehetett valaki, ha négy gimnázium után elvégezte a négy évi preparandiát Ma, ha egy mosóintézet gallérkihordója megun­ja mesterségét, elmegy a tanítói gyorstalpaló intézetbe, míg Magyarországon szerzett érett­ségivel csak nagy körülményesen lehet oda bejutni. Lehet-e 20 perces, vagy félórás tananyag beosztással eredményes népisko­lai oktatást végezni? Vágy talán a közoktatás ilyen módjának a oólja, hogy a szegény magyar gyermek sem­mit ne tanuljon? Akkor a cél él van érve, de ugyanezt a célt el lehetne érni milliók elpocsé- koláea nélkül is. Szociális terhek Könnyek között emlékezünk -vissza, hogy ez az ideszakadt magyarság, amelynek egy része a Bodrogköz, milyen boldog volt csak néhány évvel ezelőtt is. Ma az én régen boldog falum népe felének már nincsen kenyere! Hogy hova fog fejlődni ez a ninesteleneég aratásig, 'ki tud­ná azt megmondani? A nagybirtokokat, ame­lyekből a szegény nép élet, botor módra tönk­retették, elpusztították. Az eddig onnan élő sok-sok család beült a falvak kunyhóiba s nyúj­togatja kezét a munkanélküli segély után. A törpe, a kicsiny birtokos már nem birja a ter­het, hogy adósságai kamatait fedezni tudja, el­adta már mindenét potom áron s fut a pénz után, az életlehetőség után, de hasztalan. Az agyonnyomoritott vidéki bankok nemhogy se­gíteni, de élni sem tudnak már. Nekem nem állanak rendelkezésemre a szo­ciális biztosító pénztárak bevételeinek adatai, de a legkisebb számítás szerint évi 400 millió koronát visznek ezek ki Szlovenszkó ég Ru­sziné zkó területéről, amely horribilis összeg mind a történelmi országok bankjaiba vándo­rol s abból egy fillér sem kerül ide vissza. E számitást szerint évente 400 millióval vagyunk szegényebbek, S ha ezt az összeget 12-vel, vagyis 1921-től el­múlt idővel megszorozzuk, kijön az a milliár­dos szám, amely minket, Szlovenszkót és Ru- szin&zkót a pusztulásba kergetett. Mi követel­jük, hogy Szlovenszkó és Ruszinezkó a szo­ciális biztosításból befolyt összegeket kapja vissza, hogy azt itt a földmivesek, iparosok, kereskedők, vállalkozók felsegitésére fordíthas­sa kamatmentes kölcsön alakjában, hogy igy állítson talpra bennünket az az összeg, amely romlásunkat okozta. A Bodrogköz űrökűs árvízveszélye A vizszabályozás továbbfejlesztéséről nálunk a Bodrogközben hallani sem akar a kormány. Engedi, hogy a Bodrogközön falvakat seper­jen el a viz a megkezdett töltésrendszer be nem fejozése miatt. Az államfordulat után kiküldött a minisztérium egy szakbizottságot, a bizott­sági tárgyaláson én rá is mutattam a Bodrog­közt megmentő veszedelem elhárításának a módjára, bemutatva azt, hogy a magyar kor­mány már megkezdette a töltés építését és be is végezte volna azt, ha nem jön közbe az ál­lamfordulat. Ez a bizottság meg is Ígérte ue- künk a munka befejezését s immár 12 éve el­múlt, Bodrogszentmáriát, Radot s némileg Zá­tonyt azóta el is törölte a föld szinéröl az ár: a kormány ígéret beváltása mégis csak Ígéret maradt. Utalni? sártengerhez hasonlítanak, ahol az odatévedt autókat hatökrös igák vonszol­ják ki a feneketlen sárból. A mi magyar és szlovák népünk nem mun-

Next

/
Thumbnails
Contents